A Nemzetközi Valutáris Alap 1957. évi jelentése

(1)

872

STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÖ'

A közölt adatok nagy része becslésen alapszik és csak arra alkalmas, hogy az

alapvető arányokat érzékeltesse és a fej- lődés irányvonaláról adjon tájékoztatást.

A közölt adatok tehát nem a vizsgált idő-

szak végleges eredményei. A kötetben szereplő számok az 1956. évi évkönyvben

nyilvánosságra hozott eredményekkel sok esetben nem egyeznek, mivel több rész—

eredményt újból kiszámították, amikor is gyakran új módszerek alkalmazására került sor.

A lengyel nemzeti jövedelem az 1954.

évi 197,8 milliárd zlotyról 1955-ben 213,6 milliárd zlotyra emelkedett. A szocialista szektor részesedése ugyanekkor 73,5 szá- zalékról 74,3 százalékra nőtt. Ezenbelül az állami és a szövetkezeti szektor nagy—

jából azonos fejlődést ért el. A népgazda—

ság egyes szektorainak a nemzeti jövede—

lemhez való hozzájárulása a két évben nagyjából azonos volt. 1955—ben az ipari

és kézműipari termelés a nemzeti jövede-

lemnek 49,8, a mezőgazdaság pedig 25,3 százalékát szolgáltatta. Az erdészet 05,

az építőipar 8,0, a szállítás 3,0, a keres—

kedelem (közgazdasági áruforgalom) 9,3, az egyéb termelési ágak 23 "százalékkal növelték a nemzeti jövedelmet, a külke—

reskedelem szaldója pedig a nemzeti jö—

vedelem 1,8 százalékát tette ki. Ennél a

számításnál a mezőgazdasági termelés ér—

tékét termelői árakon vették figyelembe.

A mezőgazdaság hozzájárulását emelletta kereskedelmi haszonnal csökkentett fo—

gvasztói árakon is megállapították. Ebben az esetben a mezőgazdasági termelés

nettó értéke a nemzeti iövedelem 30,0

százalékát tette ki.

A nemzeti jövedelem volumene 1954-ről l955-re 8.8 százalékkal emelkedett 1955.

évi árakon számítva. Az ipari termelés

növekedése ugyanekkor 9,7 százalékot, a

mezőgazdaságé pedig 3,7 százalékot tett

ki.

Az 1949. évi színvonalhoz képest bekö—

vetkezett volumenemelkedés 1955—ben (1950. évi árakon) 82,3 százalék. A fo-

gyasztásra kerülő összes javak mennyi—

sége 626, a maoánfogyasztás volumene pedig, 595 százalékkal emelkedett. A be—

ruházások volumene a vizsgált hat esz—

tendő alatt 152 százalékkal nőtt. a nemzeti iővedelemben való részesedése pedig az 1940 évi 22,7 százalék helyett 1955-ben 332 százalék.

A nemzeti jövedelem megállapításánál

azt a munkát tekintették termelő munká—

nak, amely anyagi termékek alakjában testesül meg, a termelési folyamatba szá—

mítva a forgalom és az elosztás munká- ját is. A központi szervek dolgozóit nem

tekintették termelő munkásoknak, elté—

rően az 1947. évi számításoknál alkalma- zott módszertől.

Az ipari termelésben a gyáripari vál—

lalatok és a kézműipari műhelyek főte- vékenységét képező termelőmunka értéke

szerepel. Ezeknek építőipari jellegű, vala—

mint a termékek értékesítésével kapcso—

latos tevékenységét nem itt, hanem a megfelelő népgazdasági ágak termelésé—

ben vették figyelembe.

A mezőgazdaság nemzeti jövedelmében

a gépállomások tevékenységének értéke

külön tételként szerepel. A mezőgazda—

sági népesség más irányú tevékenységé—

nek eredményét (fakitermelés, fuvarozás)

ezzel szemben nem itt veszik számba.

Ugyancsak nem itt veszik figyelembe a mezőgazdasági népességnek a nyerstermé-

kek továbbfeldolgozásával kapcsolatos

termelő tevékenységét sem. A vadászatot az erdészet nemzeti jövedelmében szere—

peltetik.

Az építőipar termelésének értékében — ellentétben az 1947. évi számításokkal -—

a geológiai kutató intézeteknek az építő-

iparra] kapcsolatos munkáját, valamint a

tervezőirodák tevékenységének értékét is figyelembe veszik.

A szállítási tevékenység értékében a személyszállítás értéke (az 1947. évi szá—

mításokkal ellentétben) nem szerepel. Az a felfogás ugyanis, hogy a személyszállí—

tás nem a nemzeti jövedelemntermelésé—

nek, hanem már a fogyasztásnak a szfé- rájában zajlik le és így nem növeli a

nemzeti jövedelmet.

A kórházak és üdülők tevékenysége, mint nem termelő tevékenység a nemzeti jövedelemben nem szerepel. Ezzel szem—

ben az anyagi-technikai ellátással kapcsolatos tevékenységet, mint az anyagi ter—

melés részét a nemzeti jövedelemhez hoz—

zászámítják.

Az egyéb anyagi termelés tételében többek között a falusi fuvarosok tevé—

kenysége, a vadon termő gyümölcsök ér—

téke, a hulladékayűités eredménve, a kőz—

üzemek szolgáltatásai, a mezőgazdasági népesség ipari jellegű tevékenysége (vaj—

(2)

STATISZTIKAI lRODALMI FIGYED'Ö

373 készítés, szövés, fonás stb.) a nagánépít—

kezés, a filmgyárak termelése stb. szere—

pel.

A pénzintézetek tevékenységét 1947-ben számbavették, ennél az újabb számításnál

azonban figyelmen kívül hagyták, mivel az az álláspont alakult ki, hogy ezeknek munkája nem része a meghosszabbított termelési folyamatnak.

A külkereskedelmi forgalom egyenlegé—

nek megállapításánál a behozatalt kiske—

reskedelmi árakon, a kivitelt pedig gyári eladási árakon számították.

A termelés értékének megállapításakor a forgalomba hozott termékeket kiskeres- kedelmi áron, az üzemi fogyasztást pedig önköltséeael értékelték. A mezőgazda—

sági népesség saját fogyasztását átlag—

áron értékelték. A mezőgazdaság—

ból származó nemzeti jövedelem á sa—

játos árstruktúra következtében nem ad képet arról, hogy a mezőgazdaság milyen értékkel járult hozzá a nemzeti jövede—

lemhez, hanem azt mutatja, hogy a nép-

gazdaságnak ez az ága hogyan részesedett a nemzeti jövedelemből.

A nemzeti jövedelem volumenének vál—

tozásáról közölt adatokat a változatlan árakon értékelt bruttó termelési érték és az ugyanilyen módszerrel megállapított passzív tételek különbségeként állapítot—

ták meg.

(Ismv: Hajpál Gyula)

A Nemzetközi Valutáris Alap 1957. évi jelentése

international Monelary Fund, Sih annual reporl, 1957. Washington 1957. IMF. IX. 375 p.

A Nemzetközi Valutáris Alapnak az 1957. április 30-án végződő pénzügyi évre

vonatkozó jelentése hét fejezetben foglal—

kozik a tőkés világ gazdasági problémái—

val (a nemzetközi pénzügyi- és fizetési

helyzet 1956—ban; a nemzetközi fizetési forgalom alakulása a fontosabb tőkés or—

szágokban; a tőkés országok belső pénz- ügyi és gazdasági politikája; a deviza—

gyakorlat, valamint a fizetési egyezmé—

nyek; az aranytermelés és az arany árá—

nak alakulása; az Alap 1956/57. évi tevé—

kenysége).

1956 folyamán a tőkés világban általá—

ban folytatódott a konjunkturális fellen—

dülés, a tőkeszükséglet növekedett és ez több esetben veszélyeztette a fizetési mér—

legek egyensúlyát és a belső pénzügyi

stabilitást. A nagyarányú tőkeszükséglet legfőbb oka a második világháborút köz-

vetlenül követő években a háborús pusz—

títások felszámolása volt. később az új

technikai módszerek, találmányok beve—

zetése, a lakosság szaporodása, amely fo—

kozta a rendelkezésre álló munkaerőt és végül az üzleti körökben uralkodó derű—

látás a jövő kilátásait illetően. Mivel a tőkés országokban jelentkező nagyobbodó tőkeszükséglet nem tartott mindig lépést a nemzeti jövedelem növekedésével, több helyen jelentős bankhitelkreálás történt, ami végső soron állandó jellegű inflár-iót idézett elő, ez viszont részben magában rejtette a fizetési mérleg nehézségek okait is.

Mig a tőkés világ ipari termelése 1956—

ban 45 százalékkal növekedett, a világ—

export 8 százalékkal fokozódott, amit a jelentés elsősorban a nyugat-európai or—

szágok külkereskedelmi forgalmát libera—

lizáló politikájának, valamint annak tu—

lajdonít, hogy egyes ipari tőkés országok—

nak sikerült fokozatosan bejutniok az

Egyesült Államok piacára. Ugyanakkor,

amikor a kivitel növekedése meghaladta az ipari termelést, az ipari államok nyers- anyagot exportáló országokból származó importjának növekedése lassúbb volt, mint az ipari termelésé. Ennek legfőbb oka az, hogy a nyersanyagimportot befo—

lyásolta a gépipari termelésnek a textil—

iparihoz viszonyított növekvő jelentősége, a szintetikus nyersanyagok felhasználá—

sának fokozódása, továbbá az, hogyaz élelmiszerfogyasztás nem emelkedik olyan mértékben, mint az ipari termelés, végül az is, hogy a nyugat—európai beviteli szük—

séglet tovább csökkent, e terület mező—

gazdasági termelésének fokozódása miatt.

1953—1955—ben az Egyesült Államokon

kívüli tőkés országok hivatalos arany— és dollárkészlete -— bár fokozatosan csök—

kenő mértékben —— állandóan növekedett, a növekedés 1953—ban 2,45, 1955—ben 1.43 milliárd dollár volt.

A fontosabb országok arany— és dollár—

tartalékainak alakulását vizsgálva a je—

lentés hangsúlyozza, hogy a Német Szö—

vetségi Köztársaság készletei 1956—ban egy milliárd dollárral növekedtek, ami messze túlhaladta az összes többi nyuvat- eürópai ipari állam tartalékainak együt—

tes nettó gyarapodását; a nyugat—német