A törzsgárda kialakításának egyes kérdései a szénbányászatban

A törzsgárda kialakításának egyes kérdései a szenbányászatban

A. lehetőségekkel nem számoló, túlmére—

tezett ipar a hazai energiaforrásokat fi- gyelmen kívül hagyta, fűtőanyag—szükség—

lete évről évre növekedett. A növekvő

e—nergiaszükséglet mind nagyobb követel- ményeket támasztott a szénbányászattal szemben, az ipar egyre több szenet igé—

nyelt a szénbányászattól. A széntermelés növelése viszont nagyszámú új dolgozó munkába állítását. nagymérvű létszám—

emelést tett szükségessé. A szénbányászat ugyanis olyan munkaigényes iparág, amelyben a termelés ugrásszerű növelése a munkáslétszám jelentős emelése nélkül

általában nem lehetséges,

A szénbányászat munkaerőellátása, il—

letve munkáslétszám szükségletének ki—

elégítése — egyéb iparágak munkáslét—

számának felduzzasztása miatt — mind nagyobb nehézségekbe ütközött, sőt he—

lyenként és időszakonként munkaerő—

hiány is jelentkezett. Jóllehet a szén—

bányászatban dolgozók aránya a felsza—

badulás előtti évekhez képest megkétsze—r reződött, a bányászmunkára jelentkezők száma az utóbbi években a szükségletet nem közelítette meg. Az ország lakossá—

gának 1938—ban O,5, 1954—ben pedig már több mint 1 százaléka dolgozott a szén—

bányászatban. Ez az arány más országok—

hoz képest viszonylag magas. Az ország

összlakosságának ugyanilyen, illetve na—

gyobb hányadát csak a nagy. bányászati múlttal rendelkező Csehszlovákia és Lengyelország, illetve Nagybritannia szén- bányászata foglalkoztatta Tehát különö—

sen a kevés kalóriát adó, alacsony fűtő- értékű szénfájták termelésének további gyors ütemű növelését már-már úgy lát—

szott, hogy a munkaerőhiány is akadá—

lyozza.

.l s:4*'nluínuds:ulhun rlolyow'k aránya a: nrsZát/

* lakosság/(inni; százalékában

Ország Százalék

Xagylwitannxla 0953. ev) ... lui Csehszlovákia (1951. év) ... l,]

lengyelországi; (19.31. úr) ... l,!

,llugyarorsza'g (1956, őv) ... I,!

Ausztria (1947. év) ... 05

l—lrzmr'iaország (1953, ev) ')

Az említett nehézségek miatt a termef lés növeléséhez szükséges munkáslétszám biztosítása céljából különböző intézkedé—

seket kellett stenni. 1950. novemberétől egymást követték a különböző bérügyi intézkedések (a hűségjutalom,la progresz—

szív bérezés stb, bevezetése), természet—

beni juttatásokat biztosítottak a bányá- szoknak (például hűségruha, lábbeli stb.).

1951—ben megkezdték a bányásztoborzást is. A toborzás, bár ennek keretében pél—

dául 1953—ban 12000 fő jelentkezett

bányamunkára, nem hozott tartós. ered—

ményt, a toborzás útján bányákhoz kerülő dolgozók száma a későbbiek folyamán csökkent (1955—ben már csak 4800 főt toborozták). Mivel ax toborzás a szén- bányászat munka'erőszükségletét nem elé——

gítette ki, 1952—től elítélteket, majd 1953.

végétől katonákat bocsátottak a szénbá—

nyászat rendelkezésére, bányamunkára.

A szénbányászatban foglalkoztatottak

viszonylag magas aránya és a munkáslét—

szám további növelésének gyakorlati ne—

hézségei megkövetelik, hogy a termelés emelkedését elsősorban a munkatermelé- kenység növekedése biztosítsa. (Nem így volt az ötéves terv utolsó éveiben, amikor—

is a munkaerő gyorsütemű növelése kö—

szintu-; 1003

vetkeztében a termelés fokozása általá—

ban nem a munkatermelékenység emel—

kedésétől, hanem a létszám növeléséből adódott. A termelés növekedésének 1950—

ben 20, 1951—ben 66, 1952-ben 54, 1953—ban és 1954—ben 100 százaléka a létszám növe—

léséből származott.) A munkatermelékeny- ség, illetve a teljesítmény növelésének egyik legfontosabb előfeltétele a szak—

képzett munkaerők alkalmazása. Ez azon—

ban csak megfelelő törzsgárda kialakítá- sával érhető el. Egy vállalat, egy üzem munkás törzsgárdájának kialakítása nem könnyű feladat, különösen nem az a bányaüzemeknél. Ebben az esetben ugyan—

is nem kevesebbről van szó, mint olyan bányászgárda neveléséről, amelynek abá- nya második otthonává válik. Csak a megfelelő bányásztörzsgárda kialakítása esetén számolható fel a nagymérvű.mun—

kaerővándorlás, küszöbölhető ki a feles—M leges fluktuáció és szüntethető meg nagy—

részt az igazolatlan hiányzás is.

Mielőtt a törzsgárda kialakításával rész—

letesen foglalkoznánk, vizsgáljuk meg a bányász—szakképzés gyakorlati módszereit.

A felszabadulás előtt a bányászat rész- ben idényjellegű volt, A szénbányászat részére szükséges munkaerő—utánpótlást abban az időben a krónikus munkanélkü- liség teremtette meg. A bányászképzésnek akkor csak egy útja volt, mégpedig a bá—

nyászoknak a termelésben történt kikép—

zése. Ez annyit jelentett, hogy az új dol—

gozókat először — általában -——— külszíni munkán alkalmazták, és csak bizonyos idő elmúltával osztották be őket föld—

alatti munkára, eleinte szállitó csillésként.

majd később esapatcsillésként. A felvett dolgozó csak így, több évi bányászgyakor—

lattal. lehetett váiár. Ahhoz, _hogy egy dolgozó a vájártanfolyamon részl vehes—

sen, előzőleg 600 csapat-műszakot kellett teljesítenie. Az egy évig tartó tanfolyam elvégzése után vált a dolgozó segéd—

vájárra. Ilyen minőségben teljesített újabb 300 csapat—műszakkal kaphatta meg a vájári címet.

A felszabadulás után, különösen pedig az ötéves terv időszakában a vájárke'pze's kétféle módszerrel történt: az egyik a ter—

melésben történő kiképzés vájártanfo—

lyammal összekapcsolva, a másik a vájár—

tanulóképzés. '

A szénbányászatnak a felszabadulás előtt jól összekovácsolt törzsgárdája volt.

Ez két ténnyel igazolható. Az egyik, hogy a telepített munkások aránya a becslések szerint az 50 százalékot jóval túlhaladta.

A másik, hogy a szakképzett vájárok száma a munkások összes számának

mintegy 40 százalékát tette ki.

A felszabadulás után a statisztikai ada—

tok szerint a törzsgárga nem erősödött, sőt az összlétszámon belüli arányuk jelen—

tősen csökkent. Ennek okait a követke—

zőkben foglalhatjuk össze.

1. A szénbányászat a nagyszámú uj munkásnak sem elhelyezését, sem szak—

képzését nem tudta kellőképpen biztosí!—

tani.

Az államosítás után, de különösen a há—

rem, majd az ötéves terv éveiben — a széntermelés növelésével egyidejűleg —— a bányászati dolgozók száma is gyors ütem—

ben nőtt. A munkásle'tszám 1938—től l955—ig 47 317 fővel (2212 százalékra) emelkedett. A létszám-emelkedés azon—

, ban egyes területeken — különösen a ba- nyászat szempontjából korábban elhanya—

golt medencékben (például a borsodi szén- medencében) még ennél is nagyobb mér- tékű volt.

A munkáslétszám növelésével a szak—

képzés nem tartott lépést. Bár a vájárlét- szám emelkedett, a munkások összes szá—

mához viszonyított aránya azonban évről évre csökkent.

A s:ul.*lcűp:vll míizírulg lűlxrzu'mu lis uru'nuu

A vajat-nk ! A VH.I:H:Uk szamai?

számu ; ;! munkasok ossze,

(fő) l Számának

Hzázalókában

%

i: v ;

$ 13 41-31

; 21 (lül)

26 4513

A vajárok arányának csökkenését egy—

részt a. vájárképzés elégtelensége és a szakképzéssel kapcsolatban elkövetett hi—

bák, másrészt a szakképzést gátló nagy- mérvű munkaerővándorlás okozta. Az öt—

éves terv éveiben a vájártanuló intéze—

tekben kiképzett vájárok száma mind—

össze 4815 fő volt. Ennek több, mint háromszorosát tette ki a vájártanfolyamo—

kon végzettek száma (16 755 fő),

'1004

SZEMLH

A vájártanuló intézetekben végzettek

száma alacsony v'olt. (1951-ben 500, 1952-

ben 400, 1953—ban 1 300, 1954—ben 2615 és 1955—ben 1220 fő végzett.) Az MTH tanulóintézeteiben nagy volt a lemorzso—

lódás és a végzett hallgatók közül is so—

kan otthagyták a bányászatot. A vájár—

tanulók közötti magas lemorzsolódási szá—

zalék egyik oka, hogy a toborzott vájár—

tanulók jórésze nem banyasz, hanem paraszt szülők gyermeke volt, akiket az MTI-I tanulóintézetei más vidékről tobo—

roztak. Például a járdánhazai vájár—

tanulóintézetben 1954-ben szakmunkás—

vizsgát tett 70 tanuló közül csak kettő, az

1955—ben [felvett 90 tanuló közül pedig

mindössze 7 fő volt bányász szülők gyer—

meke. Ugyanitt 1955—ben a lemorzsolódás 50 százalékos volt. Az említett 90 vájár—

tanuló közül a szakmunkásvizsgát csak

45-en tették le, A vájarképzö iskolák

tanulói közül sokan az iskola elvégzése után hagyták ott a bányászatot. Például a somsályi üzemben az egyéves szakmai gyakorlatra beosztott —-—— 1954, évben vég—

zett —— 58 fő közül 1956. májusában már csak 6 fő dolgozott az üzemnél. Perecesen az egyéves szakmai gyakorlatra beosztott

— 1954. évben végzett —- 38 fő közül 1956. májusában pedig 11 fő dolgozott az üzemnél. A nagymérvű lemorzsolódás okainak felderítése céljából a Bányaipari Dolgozók Szakszervezete és a Munkaerő Tartalékok Hivatala vizsgálatot folytatott.

A 25 üzemben végzett vizsgálat során a ienti szervek megállapították, hogy a gya—

korló vájároknak _, a fennálló rendelke—

zésektől eltérően — csak kb. 25 százalékát foglalkoztatták rendszeresen szakmunkán.

A szakmunkán foglalkoztatott fiatalok nagy többségének sem volt állandó munkahelye, hanem csak szükség esetén, tartalékként osztották be őket csapatra.

A rendelkezések be nem tartásából adó—

dott, hogy a fiatalok a gyakorló év letel- téig nem tudták a 300 csapatműszakot le—

tölteni, ami pedig feltétele a vájárrá mi—

nősítésnek.

A. vájártanuló intézetekben képzett vá—

járok tehát — különösen az ismertetett le—

,morzsolódási arányok mellett —— még meg—

közelítően sem. fedezhették a szénbányá—

szat vájárszükségletét. Nem elégítette ki a. szénbányák szakmunkásigénye't a munkahelyi gyakorlaton, illetve vájártan—

folyamokon képzettek viszonylag magas

száma sem, mivel a tanfolyamot végzettek

egy része előbb-utóbb eltávozott a szén—

bányászatbo'l.

A vájártanfolyarnot végzettek szama évenként a következő volt:

2, A törzsgárda kialakítását, illetve fej- lesztését döntő mértékben hátráltatta a szénbányászat területén fennálló és állan-

dóan növekvő lakáshiány.

A. felszabadulás után, de különösen a hároméves terv befejezése óta rohamosan fejlődő szénbányászat lakásigényét meg—

közelítően sem elégítették ki. A munkas—

le'tszám 194946] 1954—ig 32000 fővel, a munkáslakások száma viszont csak 5500—

zal emelkedett. Az 1950—1955. évek folya—

mán a lakásépítesben leginkább a Bor—

sodi, az Ózdi, a Nógrádi és a Közép—

dunántúli Tröszt maradt el. A lakáshely—

zet az 1955. és 1956. években tovabb rom—

lott, amihez az is hozzájárult, hogy 1956.

folyamán a bányász-sajátház akciót is le—

állították. A szénbányászat munkáslakás helyzetét az alabbi számok mutatják:

.t mun/(fish:[also]; snímu Az év végén

1013. ..., _. . , .

Mivel a munkáslétszám gyorsan növe—

kedett, a munkáslaka'sok száma pedig csak kismértékben szaporodott, a bánya- munkások telepítése kedvezőtlenül alakult.

1954. szeptemberi adatfelvétel szerint a szénbányászati munkásoknak csak 32,2 százaléka lakott a bányatelepen. A telepí—

tés foka nem egészen másfél év alatt ——

1955. év végére —— 24 százalékra csökkent, A telepítés aránya helyenként igen eltérő.

Legmagasabb a régi bányavidékeken

Pécsett, Dorogon és Tatabányán, legala—

csonyabb Nógrádban, Borsodban és Kö—

zép—Dunántúlon,

il lelepmísi arány (1955. ("17 végén) hun-ág, tröszt

Szénbányászat összrsrn Nógrádi ..

Borsodi . K özöne d lm a m

Százalék 24 17 21 23 46 17

SLEMLH

Az alacsony telepítési százalék mellett magas volt a munkahelyükre naponta uta—

zók, valamint a legényszállásokon lakók aránya. A munkahelyükre rendszeresen bejarók aránya —— az 1954. szeptember havi állapotnak megfelelően —— az egész szénbányászatban 33,5 százalék volt. Egyes trösztökne'l a bejárók aránya még ennél is magasabb volt. Például a Borsodi Szén—

bányászati Trösztnél 382, az Ózdi Szén—

bányászati Trösztnél *—55,6 százalék. (Ebböl

a MÁVAUT autóbusszal utazók aránya

28,l, illetve 45,l százalékot tett ki.)

A munkásokat lakhelyükről munka- helyükre és vissza szervezett formában csak 1950. óta szállítják. Azoknak a dol- gozóknak a száma, akiket munkahelyükre

naponta MÁVAUT autóbuszokkal szállí—

tanak, 1955—ben — 1951. évhez képest ——

több mint háromszorosára emelkedett.

A munkahelyre szállíloll dolgoról; sninm ("s (: szálliiási lu'illxv'grk

Naponta 1 főre egy ,_ , szalllf-Olt Évi költség hóra jutó

"N 1 dülgomk I (1000 Ft) költség

w száma (Ft)

(fo) [ ;

l

l95] ... i 10 910 l 3) 800 , 290

losz ... lel 202 51333 235

1933 ... _ 25 960 5 75 220 ! 242 MVM ... 3—1 64] : 90 786 l 217

1933 ... l 36 m:; ; 89 xs.) ! 205

A szervezett munkás—szállítás, amellett hogy jelentős önköltségnövelő tényezö, még más szempontból is hátrányos. A na—

ponta több óráig utazó munkás munka- helyére már fáradtan érkezik, így csak csökkent teljesítménnyel dolgozik. A tá—

volról, bejáró dolgozók körében különösen téli időben gyakori a késés, sok az igazo—

latlan, mulasztás, szakmai képzésük nehéz—

kes, sokszor szinte lehetetlen. A munka—

laelyüktől távol lakó bányászok egy része előbb—utóbb elhagyja munkahelyét. Ezek közül került ki az 1953, illetve 1955. októ—

ber hóban kilépett bányászok 26,6, illetve 20.7 százaléka.

A távolról bejárók mellett magas volt a'legényszállókban lakó munkások aránya is. (1954. szeptemberben 343 százalék.) A

legényszállókban való elhelyezés családos

emberek reszere nem jelent megoldást. A családjától, távol élő dolgozó előbb-utóbb elhagyja munkahelyét. A munkahelyéről eltávozott munkasok tekintélyes része

1005

legényszálláson lakott. Például 1953. októ—

ber hóban a munkahelyéről kilépett 6070 főből 2 797 fő (46,1%), 1955. október hóban a. munkahelyéről kilépett 2518 főből 1073 lő (42505) lakott legényszálláson.

A szűkös lakáshelyzet, illetve az emiatt alkalmazott szükségmegoldások (naponta

nagy távolságról való bejárás, legényszál—

lókban való elhayezés) voltak a munkás—

vándorlásw'leglőbb előidézöi a szénbány"—

szatban. A fluktuáció 1953. és 1954. évben tolt a legmagasabb, sőt 1953. évben a fel—

vett munkások száma még az évi átlagos

állományi létszámot is meghaladta.

,llunlmrrol'nrm[lom alakulása Törlés

i

, az állomá—

; Felvétel l

l ! lZ állomá-

l

l

l

l

fö l nyi létszám ffi l ny] létszám

l százaléká- § százaléká—

3 ban l ban

30025 39,3 ! 28 729 565 43 209 77,h 39 558 71,0 48 998 78,3 37 597 60,1

77 538 1062 65 798 90,2

73 353 89; 70 837 863

59 597 694) 55 360 641

x

A munkaerővándorlás elsősorban az új bányamunkások körében fordult elő. 1953.

október hóban a szénbányászatból távo—

zott munkások közel 70 százalékának még egy éves szolgálati ideje sem volt meg. A kilépett munkásoknak csak 5 százaléka rendelkezett 4— éves vagy ennél hosszabb szolgálati idővel.

Ix'íldpvll mun/aim].- nwuosddsu szolgalmi idő szerin!

(1953. október)

Szolgálati idő § PFÖ ! Százalék

? l

] évnél rövidebb ... ' 4203 093 1 éves ... 919 15,1

2 éves ... 399 0.6

3 éves ... 219 7 3.0 4 és annál több éves ... 330 ,l :"),4 ,

. l

Összesen, ! 6070 l 1001)

A nagyarányú munkásvándorlásnak az említetteken kívül még egyéb okai is vol-

tak. Ilyenek például a szociális és kultu—

rális igények hiányos kielégítése, bérügyi

kérdések és Végül a bányászat jellegéből adódó okok (a nehéz munkát sokan nem bírták),

1 006

Munkahelyüket leginkább az keresetű dolgozók hagyták el.

alacsony

A L'ilépell munkások nmgoszla'su az átlagos műszakkrresr—l szerinl

(1955, október)

; Az átlagos műszakkereset §

1955. szeptember hóban ! Fő ;

4 :

Százalék (Ft/műszak)

35 forint alatt ... ! loss ; 43,2 36 40 ... 3 509 203:

41 -50 '

31 —6()

m 80 ...

80 forint felett

§

%

.. ;

A [ 2518 10047

Összesen

Az elmúlt években a szénbányászat te—

rületén előfordult nagymérvű munkas- vándorlásnak

voltak: károsan befolyásolta a termelés növelését, akadályozta a törzsgárda kiala-

kítását. A munkások szolgálati idő sze—

rinti megoszlása igen kedvezőtlen volt.

Kedvezőbb volt a helyzet a szakmunká—

soknál (vájároknál).

,l mlm/fás").— smlgm'luli idő xa'rinli mf'gmsdu'su szd:alűl.'lmn

(1.053. [vln'mír 1.)

l

_, , A , , ,, Összes Vájár és hzolgalah ido ! munkás ! segédvájár

?

3 év és annál kevesebb . ., ; tő.] 1 23.25 4 10 év ... ! "2.6,2 32,9 H —24 év .. . . . . : 17,9 ? 295)

25 év és annál több [ 9.8 ; 143

Összesen ) 100!) ; 1000 A fluktuáció nemcsak hogy csökken—

tette a termelést, hanem állandó önkölt—

s'égnövelő tényezővé vált. 1953-ban össze—

sen 77 538 munkást Vettek fel. Ha figye—

lembe vesszük a minden új felvételnél kötelező 6 napos bányajárást, láthatjuk, igen kedvezőtlen hatásai;

szt—zsufi; '

'hogy a szénbányásZatban 1953—ban nem kevesebb, mint 460 000 ún. ,,sétamű'szakot" ' *

fizettek ki (termelés nélkül). A munkáss

Vándorlást nem csökkentette a bevezetett Ahűségjutalom sem. A hűségjutalom, bár az utóbbi években jelentős összeget tett ki (1954—től évenként több, mint 100 millió főrintot), a várt eredményt nem hozta meg. A hűségjutalom feltételei egy éves

viszonylatban nem hatottak (ösztönzően.

A munkásvándorlás hátrányát, a törzs—

gárda hiányát az elmúlt hónapokban nem—

csak a szénbányászat, hanem az ipar is, sőt általában az egész ország megérezte.

Az októberi események után, amikor a munkásszállítás megszűnt, illetve szállító—

eszközök hiányában szünetelt, amikor a

legényszállók lakói eltávoztak, a szénbá—_

nyászat az égető munkáshiányt egy—két hónap alatt nem tudta leküzdeni. A szén—

termelés szempontjából az elmúlt hóna—

pokban csak a telephelyen lakók viszony- lag kis számára, a bányászat törzsgárda—

jára számíthatott az ország.

Most, amikor a szénbányászat nyo—

masztó munkáshiánya lényegében meg—

szűnt, (á szénbányászatban a jelenlegi ——

január 10—i -— munkáslétszám 85 000 fő) fokozott gondot kell fordítani a törzsgárda

kialakítására, illetve megerősítésére. 1957—

ben az újabb, mintegy 10000 lakás építé—

sével , a törzsgárda megszervezésében döntő fordulat következik be. Emellett a törzsgárda kialakításában nagy szerepe lehet a bányász—sajátház akció kiszélesí—

tésének is, különösen, ha figyelembe vesz—

szük a vidéki kertes, gazdasági épüle—tes

házak előnyét 'a letelepedés szempontjá—

ból.

Orosz László

Az iparcikkek forgalmának alakulása 1900 óta a főbb tőkés országok külkereskedelmében

Az utolsó évtized nyugati közgazdasági irodalmában több tanulmány jelent meg

az iparcikkek nemzetközi forgalmáról.

Két szerző —— H. Tyszynszkí és I. Svenm'l—

son —— összeállította az utolsó 50 év ipar—

cikk—forgalmának adatait.l A. K, Cairn—

1 II, Tusmnszkí: World Trade in Manufactuwned (lommoditdes mm;—1950. The Mant'hester School.

IERSL Szeptember. 1272. old.—tól.

!. Svcnnílsnn: Growlh and Stagnntion in the European Economy. (lt-neva, 10931.

cross a vizsgálatot cikkében2 1954rig be—

zárólag folytatta. Cairncross vizsgálata tíz országraít terjedt ki, melyek a vizsgált

időszakban a világ iparcikk—kivitelének mintegy 82 százalékát, iparcikk—behozata—

'—' A. K. Cairnm'oss: World Trade in Manufactures sínre 11900 Economía lnternuzimmle. 1955. novem- ber. 71'5—738. old.

3 §!an Britannia-. Egyesült 'é—metoxrszág. Belgium ország, Svájc, Kanadai. Japán.

A Ialxaumn k .

Oln s 70'YS z á ;; ,

F randa- Svéd -