RUDOLF PLÖTZ
SZOCIALISTA ÉS MONOPOLKAPITALISTA NEVELÉSPOLITIKA AZ NDK, NSZK ÉS NYUGAT-BERLIN
TANTERVEINEK TÜKRÉBEN
A Német Demokratikus Köztársaság közoktatásának jelenleg az az egyik legfontosabb feladata, hogy a szocializmus feltételei között végbemenő tudományos-technikai forra- dalomnak megfelelően hozzájáruljon a dolgozók minden alkotóerejének további kibonta- koztatásához, öntudatuk magas fokra emeléséhez, többirányú munkálkodásra való képes- ségük biztosításához. Evégett „minden gyermeknek teljes középfokú képzettséget kell szereznie a tízosztályos általánosan képző iskolában — eltekintve azoktól a tanulóktól, akik különböző okok miatt a teljes befejezés előtt kiválnak a tízosztályos iskolából, és a szakképzés keretében fejlesztik tovább általános képzettségüket'5.1
A forradalmi munkásmozgalom alapvető iskolapolitikai elvei, mint a tudományosság és pártosság, a képzés és nevelés egysége továbbá az iskola és az élet, valamint az oktatás és a termelőmunka kapcsolata beváltak, és ezeket az alapelveket még következetesebben kell alkalmaznunk a tízosztályos iskolánk tartalmi továbbfejlesztésében, színvonalának állandó emelésében.
Az NSZK polgári ideológusai azonban fáradságot nem kímélve kísérlik meg bizony- gatni, hogy a szocialista társadalom nevelési eszménye illuzórikus, a gyermekek túlterhe- lését jelenti, és hogy a szocialista iskolában tervszerűen vezetett pedagógiai folyamat utasitó és totalitárius jellegű. Leghevesebb támadásaik a mi iskolánkban nyújtott képzés tudományos karaktere és egységessége ellen irányulnak.
Tanulmányunk ehhez a vitához kíván hozzájárulni olymódon, hogy a saját állás- pontunkhoz és tapasztalatainkhoz viszonyítva elemzi és értelmezi az NSzK és Nyugat- Berlin közoktatáspolitikájának megfelelő tényeit.
Ehhez mindenekelőtt figyelembe kell vennünk, hogy az NSzK és Nyugat-Berlin köz- oktatására hármas elágazottság jellemző.
Az általánosan képző iskolák hármas elágazottsága, mely a múlt században, a kapita- lizmus megerősödésének korszakában jött létre, három különböző személyiségeszményen alapul, melyek jól megfeleltek az akkori társadalomnak. A kapitalista országok közok- tatáspolitikájának ma is az a legfőbb, noha elhallgatott célja, hogy megtartsa és állandóan megerősítse az akkor kialakult osztálystruktúrát. A különböző tehetség- és szocializációs elméletek csupán arra szolgálnak, hogy elkendőzzék ezt a reakciós közoktatáspolitikát.
Az NSZK és Nyugat-Berlin iskolarendszere az általános képzés szempontjából meg- lehetősen komplikált, nélkülözi az egységességet, és ottani kritikai hangok szerint is alig lehet áttekinteni az összevisszaságot.2
— Egységes minden gyermek számára a négyosztályos elemi iskola (Grundschule). Csak Nyugat-Berlinben van hat osztálya.
— Az elemi iskola után hármas elágazás következik, egymás mellett párhuzamosan futva: a felsőiskola (Hauptschule) a 9., egyes szövetségi tartományokban a 10. osztályig; a reáliskola a 10. osztályig és a gimnázium a 13. osztályig.
— Az elemi iskola és a felsőiskola, reáliskola ill. gimnázium között egyes szövetségi tartományokban kétéves átmeneti szakasz van (az 5. és a 6. osztály), amit orientációs, megfigyelési vagy fejlesztési szakasznak neveznek (Orientierungs-, Beobachtungs-, Förder- stufe). De ez a szakasz is csak Brémában és Hessenben egységes, a többi szövetségi tartományban külön van választva felsőiskolára és gimnáziumra. Az uralkodó osztály tehát már a 4. iskolaév után elválasztja gyermekeit a tömegtől, az orientálás ezután már két főirány szerint folyik, illetve a 7. osztálytól az adott iskolában bevezetett ágazatok szerint. A tanulók nagy tömegének, amely a felsőiskola orientációs szakaszába kerül, csak arra van kilátása, hogy „belépőjegyet" válthat a reáliskolába. Bajorországban és Baden- Württembergben még külön reáliskolai ill. gimnáziumi felvételi vizsgát vezetnek be.
A tanterv a benne foglalt nevelési és képzési célokkal, művelődési anyaggal továbbá az óraterv szerint, az egyes művelődési területek és tantárgyak számára rendelkezésre álló óraszámok, jelentős meghatározó tényezők abban, hogy mit tesz az iskola a tanulók harmonikus és mindenoldalú fejlesztése érdekében.
A továbbiakban az NSZK és Nyugat-Berlin felsőiskoláiban (Hauptschule) nyújtott művelődési anyagot kívánjuk elemezni, minőségi és mennyiségi szempontból egyaránt.
Arra a kérdésre keresünk választ, hogy milyen jellemzői vannak az általános képzés keretében nyújtott művelődési anyag egyes területeinek, és milyen fontosságot tulajdoní- tanak ezeknek egymáshoz viszonyítva. Azon az alapon elemezzük a felsőiskola művelő- dési anyagát, hogy az NSZK-ban és Nyugat-Berlinben ez az iskola a kötelező iskola a gyermekek nagy tömege számára, és ez a helyzet még hosszú ideig nem fog változni. Ezen az alapon tartjuk helyesnek, hogy ezt a polgári „népiskolai képzést" hasonlítsuk össze a szocialista NDK egységes általános képzést nyújtó iskolájával.
Az NDK általánosan képző iskolája „a mindenoldalú fejlesztés alapjait sokoldalú és széles skálájú kultúijavak nyújtásával, az oktatás, a termelő munka és politikai-társadalmi, esztétikai-kulturális valamint a sporttevékenységnek a képzési és nevelési folyamatban megvalósított összekapcsolásával adja meg".3 A nép minden gyermekének nyújtandó alapképzettség tartalma mind a kiválasztás mind az elrendezés szempontjából a társadalmi szükségleteknek felel meg, és egészében megfelelőnek bizonyult minden fiatalnak az életre való felkészítéséhez. Az NDK pedagógusainak a jövőben arra kell fordítaniuk a fő figyelmüket, hogy hatékonyabbá tegyék a képzési és nevelési folyamatot, jobban kihasz- nálják minden tantárgy lehetőségeit a tanulók mindenoldalú és harmonikus fejlesztéséhez, és minden tanulóval elsajátíttassák az általalános képzettségnek azt a magas színvonalát, mely az oktatási tervben van lefektetve.
A matematikai-természettudományi oktatás az a terület, melyet a szocialista iskolában példamutatónak ismernek el. Az NDK általánosan képző iskolájában nyújtott fizikai, kémiai, biológiai alapképzés fő jellemzője, hogy tudományos, mégpedig szaktudományi és pedagógiai értelemben egyaránt. Mind tartalmában mind módszereiben össze van kap- csolva az élettel, ezért szilárd alapot jelent minden további képzés számára.
5 Magyar Pedagógia 1981/2 169
Az NSZK és Nyugat-Berlin felsőiskolája számára is megfogalmazódott a 60-as évek végétől a tudományosság követelménye. E követelésnek azonban csupán annyi hatása mutatkozott, hogy szaktudományi szempontból rendszerezettebbé vált a tantárgyak tananyaga. A „népszerűsítő szint" túllépésének kinyilvánított szándéka ellenére sem haladja meg azonban a tananyag az egyfajta fenomenológiai tárgyalást. Azáltal, hogy elsőbbséget biztosítanak az eszközök, készülékek (pl. a transzformátor, az elektromotor) szerkezete és működése ismertetésének, a felsőiskolai tanulók tulajdonképpen egyoldalú felkészítést kapnak arra a szerepre, amit majd munkásként kell betölteniük az anyagi termelésben. Elméleti összefüggésekkel csak nagyon korlátozott mértékben ismerkednek meg. így például a hőjelenségek molekuláris-kinetikai megalapozása (az NDK-ban a 8.
osztályban), vagy az elektromos vezetési jelenségek modellszerű értelmezése (NDK: 9.
oszt.) nem szerepelnek a nyugat-németországi felsőiskola tananyagában. A mechanika aranyszabálya (NDK: 7. oszt.) a mechanika legáltalánosabb törvénye és egyúttal a leg- magasabb szintű absztrakció, amit Nyugat-Berlin felsőiskolájában kitűznek. A kinematika és a dinamika alapvető fogalmairól és törvényeiről, amelyek az NDK szociabsta képzési koncepciójában az elengedhetetlen alapismeretekhez tartoznak a 9. osztályban, az NSZK iskoláiban a legtöbb fiatal semmit sem hall.
A természettudományi tantárgyak között a fizika van a legkedvezőbb helyzetben. A biológiának és a kémiának a legtöbb szövetségi tartományban és Nyugat-Berlinben keve- sebb az óraszáma, és többnyire nem folyamatosan hanem szakaszosan oktatják.
A felsőiskola 10. osztályaiban, ott ahol egyáltalán léteznek, olyan témaköröket tárgyalnak, amelyek a korábban tanultak bővítését és mélyítését szolgálják. A 10. osztály tantervi anyaga nem lineáris folytatása az alsóbb osztályokban tanultaknak, hanem inkább integratív és az alkalmazására orientált jellegű. Például Nyugat-Berlin fizikai tan- tervében ,A repülésről", „Az elektronika építőelemei", „Atomok" c. témakörök talál- hatók. Kémiában kötelező témák az élelmiszerek és a szénhidrogének, választható témák a trágyázó anyagok, az eijesztőanyagok, szappanok és mosószerek, műszálak és mű- anyagok.
A matematikai-természettudományi oktatás számára biztosított összidő az NSZK-ban lényegesen kisebb mint az NDK tízosztályos iskolájában. A matematikai — természet- tudományi oktatás részaránya az 5. osztálytól számítva az NDK-ban 30,9%, Bajorország- ban 19,3%, Nyugat-Berlinben 25% (viszonylag magas érték) az összóraszámhoz viszo- nyítva.
A természettudományi tantárgyak összóraszámairól (matematika nélkül) a következő adataink vannak:
NDK 35 Hamburg .17 Észak-Rajna, Vesztfába 22 Baden-Württemberg 10
Hessen 21 Bajorország 9 Nyugat-Berlin 20
A CDU—CSU kormányzás alatti tartományokban a lakosság többségének gyermekei 1978-ban körülbelül negyedannyi órában tanultak fizikát, kémiát és biológiát mint amennyi az NDK-ban és a többi szociabsta országban, már több mint tíz éve előirányozva van ezekre a tantárgyakra. Magukban az NSZK reábskoláiban is, melyeket a tanulóknak mintegy 25-30%-a látogat, és amelyek többek közt a középfokú technikai intelligencia
utánpótlását vannak hivatva biztosítani, 20-24 óra között változik a természettudo- mányok heti összóraszáma.
A felsőiskolai természettudományi oktatásnak az NSZK-ban és Nyugat-Berlinben ez a helyzete érthetetlennek tűnhet, miután az 1956-os „szputnyiksokk" hatására Nyugaton is elismerték a szocialista országok közoktatásának hatékonyságát, és a monopolszövetségek erős befolyásra tettek szert a szövetségi tartományokban a közoktatás fejlesztésében. A tantervek azonban világosan megmutatják, hogy egy imperialista országban a valóságban és konkréten milyen alapismereteket, alapkészségeket és alapvető magatartásformákat szánnak a nép dolgozó tömegeinek, amiket azután előírnak az általánosan képző iskola számára.
A matematikai és természettudományi oktatás fejlesztésére alakult nagymúltú társulat (Deutscher Verein zur Förderung des Mathematischen und naturwissenschaftlichen Unter- richts) jelenleg azt követeli, hogy minden iskolatípus 5-10. osztályában összesen 27-re emeljék fel a tenjiészettudományi tantárgyak óraszámát.4 Hogy milyen esélyei vannak a természettudományi oktatás felértékelésének az NSZK felsőiskoláiban, figyelembe véve ezen iskolatípus koncepcióit, jobban megítélhetjük, ha megvizsgáljuk a művelődési anyag egyéb területeit is.
A matematikaoktatás esetében az óraterv alapján már kedvezőbb az arány az NDK és az NSZK között. Az NDK 59 heti összóraszámával szemben Nyugat-Berlin felsőiskolájá- nak ugyancsak 10 osztályában összesen 46, a bajoroszági felsőiskola 9 osztályában összesen 40 óra jut a matematikaoktatásra. Ez az arány gyakorlatilag azt jelenti, hogy az NSZK-ban osztályonként 1-gyel kevesebb a matematika heti óraszáma mint az NDK-ban.
Ez a különbség nem tűnhet számottevőnek. A tananyagban azonban már lényeges különbség van. Az NDK tízosztályos iskolája matematika tananyagának az NSZK-ban a reáliskola tananyaga felel meg. A felsőiskoláé azonban messze elmarad emögött. Például a szögfüggvényeket és az egyenletrendszereket Nyugat-Berlinben nem tanítják; a lineáris függvényt is csak az A-kurzuson. Ezzel szemben nagy teret szentelnek a százalék- és a kamatszámításnak a 7—10. osztályban. Az arányosság fogalmát a 10. osztályban vezetik be (az NDK-ban a 6. osztályban); a logarléccel a 9. osztályban kezdenek el dolgozni (NDK: 7. oszt.), a négyzetgyökvonással pedig először a 8. osztályban foglalkoznak (NDK:
7. oszt.), a kör Nyugat-Berlinben a 9. osztály tananyaga (NDK: 7. oszt.), számelméleti megfontolásokról pedig teljesen lemondanak. Még ha vannak is jelenleg bizonyos nehézsé- gek az NDK-ban azon a téren, hogy minden tanuló eleije a matematikaoktatásban kitűzött magas célt, ez még korántsem bizonyíték arra, hogy a nyugat-németországi felsőiskola célkitűzései reaálisabbak. A szocialista iskolában nyújtott matematikaoktatás tartalma és terjedelme megfelel az objektív társadalmi követelményeknek. Továbbá fel- adatunk az NDK-ban, hogy metodikailag megadjuk a gyakorlati számolásnak a jelentő- ségéhez mért figyelmet, pontosabban körülhatároljuk az elérendő színvonalat az elmélet vonatkozásában, de semmi esetre sem kurtíthatjuk meg azt, ami hozzátartozik a modern matematikai alapképzettséghez.
A munkaoktatás (Arbeitslehre) számszerű aránya, beleértve a differenciált tantárgyait mint a fa- és fémmunkák, technika, gazdaságtan, textilmunkák, kézimunka, háztartástan stb. világosan mutatják, hogyan kísérlik meg az NSZK-ban, hogy kialakítsanak egy, az NDK politechnikai oktatásának megfelelő képzési területet, amely egyúttal a kapitalista osztálytársadalomnak is megfelel.
5* 171
Nyugat-Berlin felsőiskoláiban 10,2% ezeknek a foglalkozásoknak az aránya (NDK:
10,5%). Különösen is nagy az arányuk a felsőbb osztályokban. Nyugat-Berlin 9. és 10.
osztályában heti nyolc óra van biztosítva a munkaoktatásra (az NDK-ban öt óra poli- technikai oktatás, ebből 2 óra Bevezetés a szocialista termelésbe, 3 óra termelő munka). A nyolc órából négy óra elméleti oktatás, a további négy óra pedig gyakorlati munka az iskolaműhelyekben. Ahol ezt nem teszi lehetővé a felszereltség, ott fa- és fémmuhkára, textilmunkára és háztartási szerelőmunkára fordítják ezt a négy órát.5
Ezen túlmenően a felsőiskola 9. osztályának tanulói az NSZK-ban még 20 napos üzemi praktikumon is részt vesznek, amit rendszerint egy, összefüggő időtartamban szerveznek meg a tanév végén.6
Az ilyen nagy óraarányú munkaoktatás csak a felsőiskolában létezik. Ennek következ- tében ott viszonylag egyoldalú funkciója van. Alapvető kézügyességek, munkaszokások és meghatározott szakmákra való beállítódás kialakítását szolgálja.
A reáliskolában a munkaoktatás helyett műhelymunka (Werkerziehung), textilmunka és háztartási ismeretek szerepelnek kötelező foglalkozásként, mellettük még kötelező választandó tárgyak a gazdaságtan, számvitel, műszaki rajz, gyors- és gépírás, és vannak még szabadon választható tárgyak mint pl. a fényképezés. Ez a választék azonban nem egységes a szövetségi tartományokban. Az oktatás részben nemenként szétválasztva folyik.7
Ebből az összehasonlításból kiviláglik, hogy az NSZK közoktatáspolitikájában ural- kodó felfogások szerint ott egyáltalán nem létezik a mi politechnikai képzésünk értel- mében vett egységes elképzelés. Az ún. A munka világára való felkészítés (Vorbereitung auf die Arbeitswelt) az alsó tagozati résztől eltekintve, kifejezetten szelektáló jellegű, teljesen a tanuló.szociális hovatartozására van szabva.
Az anyanyelvi oktatásra az NDK tízosztályos általánosan képző politechnikai iskolájá- nak 1—10. osztályában összesen heti 91 óra áll rendelkezésre. Nyugat-Berlin felsőiskolájá- ban csak heti 64 óra. Körülbelül ugyanennyi az anyanyelvi oktatás heti összóraszáma a többi szövetségi tartományban is. Saját tapasztalatainkat alapul véve meglehetősen pontos kép alakítható ki arról, hogy mily kevéssé átfogó és mily anyanyelvi képzettséget kaphatnak az NSZK felsőiskolásai ily kevés órában. Különösen is feltűnő Nyugat-Berlin felsőiskoláinak 9. és 10. osztályában a kis óraszám, ahol csupán heti 2 órát kap az anyanyelv, és ez is szakaszosan váltakozik a világismeret (Weltkunde) témákkal. Bajor- országban mindamellett a 9. osztályban heti 4 órát kap az anyanyelvi oktatás. A felsőiskolai anyanyelvi oktatás tartalmát nehezen lehet megállapítani a tantervből.
Az anyanyelvi oktatás a következő kurzusokra tagolódik: szóbeli és írásbeli fogal- mazás, beszédismeret (Sprachkunde), beszédtan (Sprachlehre), helyesírás, irodalmi neve- lés. önálló irodalomoktatás nincsen. Egyedül a Nyugat-Berlin-i tantervben található kifejezetten irodalmi célzatú célkitűzés, mégpedig a 10. osztályban: „Valamely irodalmi mű szerkezetének és cselekményének ismertetése."8
A tanterv tartalmában az alaktan dominál. Az anyanyelvi oktatás fő feladata a beszédfejlesztés. Emellett azonban hangsúlyozzák, hogy a tanulási eredmény megítélése szempontjából nem a beszédkészség a döntő a felsőiskolában. A felsőiskolai anyanyelvi oktatás helyzete tehát nyilvánvalóan ellentmondásos. Nyugat-Berlinben 1977-ben új kerettanterveket vezettek be az elemi iskolában az anyanyelv és helyesírás tantárgy számára, vele együtt új előírások léptek érvénybe az osztálymunkára vonatkozóan. Mind-
ezek tovább erősítették az anyanyelvi oktatás egyoldalúságát. Ezek a dokumentumok ugyanis egyoldalúan egy alapszókincs elsajátíttatására orientálódnak, amely ráadásul meg- lehetősen kicsi is (a 4. osztályig 537 szó, szemben az NDK-ban előírt 1535 szóval). Az előírt oktatási módszerek és osztályozási kritériumok mindennek tetejében még előnyben részesítik vagy egyenesen kikényszerítik a mechanikus szóbevésést. A máshol enyhébb osztályozási előírások viszont, amelyekkel az iskolastreszt kívánják csökkenteni, a valóság- ban a színvonal általános csökkenéséhez vezetnek, és csak megerősítik a tanulók szociális izoláltságát.9
Az anyanyelv és helyesírás fentebb ismertetett új kerettantervére tett megállapítások egyaránt vonatkoznak minden gyermekre szociális hátterüktől függetlenül, mert az elemi iskolát mindnyájan látogatják. Mindenesetre a munkásgyermekeket súlyosabban érinti a kedvezőtlenebb szocio-kulturális hátterük következtében. Ők azután a felsőiskolában továbbra is egyoldalú anyanyelvi oktatásban részesülnek. Nem is lehet másként, mert hiába kívánja meg tőlük a tanterv, hogy legyenek képesek kritikailag elemezni például egy televíziós játékot, ha nem kapják meg ehhez a szükséges, rendszerezett ismereteket, mindenekelőtt a nemzeti kultúra és a világirodalom gazdag örökségéből.
Tehát már a tantervekből is kiviláglik, hogy a polgári társadalom mily kevés súlyt helyez a jövendő munkások anyanyelvi képzésére, illetve a megfelelő anyanyelvi képzett- séget alapként feltételező általános kommunikációs képességre, mely szerves része a személyiség mindenoldalú fejlettségének.
Az idegennyelvi oktatás olyan terület a felsőiskolában is, amely nem áll az oktatás- politikai viták középpontjában, de ennek ellenére figyelmet érdemel. Az NSZK és Nyugat- Berbn minden iskolájának 5. osztályától kötelező az angol nyelv. Az idegen nyelvek tantervei az oktatáspobtikai és metodikai tervezés meglehetősen magas színvonalát tükrö- zik. A célok az iskolatípusnak és a képzési fokozatnak megfelelően vannak megáliapítva.
A felsőiskolában a mindennapi életszituációk által megkívánt praktikus beszédkészségen van a hangsúly. Nagy jelentőséget tulajdonítanak az angol nyelvnek a magatartásnevelés szempontjából is. A kötelező angol nyelvi oktatás a maga fokozat- és csoportspecifikus korlátai közt, nyilvánvalóan betölti a képzési és nevelési feladatait. Tartalmilag, anélkül hogy külön hangsúlyoznák, Angbára és mindenekelőtt az USA-ra irányítja a gyermekek érdeklődési körét. Minthogy a tanulók nagy tömege számára az angol az egyetlen idegen nyelv, ezért az idegennyelvi oktatás erősíti a társadalomtudományi oktatás egyoldalú ideológiai manipuláltságát. Az orosz nyelvet jelenleg 16 000 tanuló tanulja 2. vagy 3.
idegen nyelvként (Frankfurter Rundschau, 1978. III. 29.). Az első idegen nyelv óraaránya meglehetősen magas az óratervben. Az NDK-ban az 5—10. osztályba folyó orosznyelvi oktatás heti 23 összóraszáma ezen osztályok teljes óraszámának 7,6%-át jelenti. Az NSZK tartományaiban nem egységes az óraszám. Nyugat-Berlinben a legnagyobb (a 10. osztályig bezárólag), mégpedig az összóraszám 9,1%-a. Bajorország 9 osztályos felsőiskolájában összesen heti 17 órát fordítanak az angol nyelvre, míg a 10 osztályos reáliskolában 27-et.
Az első idegen nyelvre vonatkozóan ez meglehetősen nagy óraszám, még más kapitalista országokhoz viszonyítva is. Európa északi államaiban az első idegen nyelv heti összóra- száma 9 osztályra vonatkoztatva 15 (Dánia) és 21 (Svédország) között ingadozik. Az NSZK és Nyugat-Berlin iskoláiban folyó angol oktatás közoktatáspolitikai értékeléséhez és gyakorlati eredményeinek megítéléséhez figyelembe kell venni, hogy a matematika- oktatás mellett alapvetően három fokozatban (Leistungsstufe) folyik. ,,A fokozatok
173
eltérnek egymástól a) követelményszintben, b) a tananyag terjedelmében, c) az oktatás módszereiben."10 Ennek következtében az idegennyelvi oktatásnak döntő súlya van a teljesítmény szerinti szelektálásban, az ennek alapján megszerezhető bizonyítványon keresztül pedig döntő befolyással van a lehetséges pályaválasztásra.
A testnevelésre olyan nagy figyelmet fordítanak az NSZK-ban és Nyugat-Berlinben, hogy a megtervezését tekintve, megfelel a nemzetközi normáknak. A célokat életkor-
specifikusán fogalmazzák meg, felosztják a testi fejlesztés, a mozgásfejlesztés, a teljesít- ménynövelés és a mozgásalakítás céljaira. A testnevelés céljai és tartalma elméletileg független az iskolatípustól. A gyakorlatban természetesen vannak különbségek már csajc csak az eltérő anyagi feltételek és a tanárok különböző képzettsége miatt is. Heti 2, 3 órát kap a testnevelés. Ezen a téren is feltűnő a különbség Bajorország (minden évfolyamon heti 2 óra) és Nyugat-Berlin között (heti 3 óra ugyancsak minden évfolyamon). Nyugat- Berlinben 11,4% a testnevelés aránya az óratervben az NDK-beli 8,2%-kal szemben.
A zene és képzőművészeti tantárgyaknak igen nagy az óraszáma az NSZK-ban és Nyugat-Berlinben. Noha ezek a tantárgyak is tartományonként különböző óraszámmal rendelkeznek, átlagban mindenképpen több órát fordítanak rájuk mint az NDK tízosztá- lyos iskolájában. Nyugat-Berlin felsőiskoláinak felső tagozatán az összóraszám 4,5%-át fordítják e célra, szemben az NDK-beli 2,3%-kal. Bajorországban a zenei és művészeti nevelés összóraszáma, az 5. osztálytól számítva, ugyanakkora mint az összes természet- tudományi tantárgyra fordított összóraszám. Ezekből a mennyiségi adatokból nyilván- valóan egy oktatáspolitikai álláspont rajzolódik ki arra vonatkozóan, hogy a nép tömegé- nek alapvető általános képzettségében milyen értéket tulajdonít a polgári pedagógiai koncepció, a két műveltségterületnek. Az énekléssel, zenéléssel, rajzolással és festéssel a családi körben való tevékenykedésre, társasági életre, hazafias tradíciók ápolására irányít- ják a tanulók figyelmét. Ennek pozitívumai azonban viszonylagossá válnak, ha a képzés
teljes tartalmának és célkitűzéseinek összefüggésében vizsgáljuk meg. A természet- tudományi tantárgyak és a matematika csak vékonyka és korántsem teljesértékű hozzá- járulást adnak, a felsőiskolai tanulók értelmi és világnézeti fejlesztéséhez, neveléséhez, a
nyelvi képzés és nevelés rétegirányultságú, a társadalomtudományi tantárgyaknak, mint látni fogjuk, kifejezetten ideológiai manipulációs funkciójuk van. Ilyen összefüggésben nyilvánvaló, hogy az oly hasznosnak és apolitikusnak tűnő esztétikai-zenei nevelés, a felsőiskolai tanuló értelmi és világnézeti horizontjának beszűkítését szolgálja.
Tekintsük át a társadalomtudományi tantárgyak szerepét és értékét. Ismeretes, hogy a szocialista iskolának ez a képzési területe kapta a leghevesebb kritikákat az imperialista ideológusok részéről. Annak ellenére, hogy világszerte nagyra értékelik a szocialista országok közoktatását a maga egészében, különösen az NSZK-ból makacsul kísérlik meg újra és újra, hogy diffamálják az NDK iskoláinak ideológiai céljait és tartalmát. Mindenek- előtt azt hajtogatják, hogy az NDK-ban doktrinér és egyoldalú politikai képzést és nevelést nyújtanak.
Sohasem hagytunk kétséget afelől, hogy a szocialista iskola hatalmi eszköz az uralkodó munkásosztály kezében van, és hogy ebben az iskolában a felnövekvő nemzedék a magas színvonalú általános képzettséggel együtt, megkapja a marxista—leninista világnézet alap- jait is. Tanítványaink elsajátítják a tudományok alapjait, ismereteket szereznek a termé- szet, a társadalom és az emberi gondolkodás törvényeiről, és megtanulják alkalmazni ismereteiket és képességeiket az élet által támasztott feladatok megoldásában.
Ez az igazi értelemben tudományos képzés, természetesen dialektikus materialista képzés. A szocialista társadalmi berendezkedés körülményei között a marxista—leninista világnézetet veszi célul. Az iskolának az a feladata, hogy elősegítse ezt a folyamatot az életközeli oktatással, az elméletnek és a gyakorlatnak a tanuló számára érthető össze- kapcsolásával, a politika és a reális gyakorlati munka összefűzésével. Eközben a tanulóink a kapitalista társadalmi berendezkedésről is egzakt, tudományos ismereteket kapnak. A szisztematikus és átfogó társadalomtudományi ismereteik segítségével, poltikai ítélőképes- ségre neveljük őket.
Milyen fő ismérvei vannak az NSZK-ban a politikai képzésnek? Elemzésünknek az a fő szempontja, hogy mennyiben járulnak hozzá a társadalomtudományi tantárgyak a tanulók mindenoldalú fejlesztésében elengedhetetlen, tudományos világnézet kialakí- tásához. Az NSZK és Nyugat-Berlin minden általánosan képző iskolájában az 5. osztálytól kezdve önálló tantárgy a történelem, a földrajz és a társadalom-politológia (Sozialkunde- Politologie). Némely tartományban és részben Nyugat-Berlinben is a fentebbi három tantárgy helyett egy integrált tantárgyat tanítanak, melynek neve társadalomtan, társa- dalomismeret, világismeret (Gesellschaftslehre, Gesellschaftskunde, Weltkunde) vagy más) A tanterv alapján ezek a tantárgyak a politikai képzést és nevelést szolgálják. A 60-as évejc' tanterveiben ez a politikai célorientáltság még nem jutott ennyire hangsúlyozottan kifeje- zésre, hanem olyan irányelveket bocsátottak ki az ún. szociáltantárgyakhoz, amelyeket követni kellett e tantárgyak témáinak feldolgozásában vagy minden tantárgyban.
Éppen ezért az ún. szociáltantárgyak tantervei részletesebben vannak kidolgozva.
Tartalmaznak részletes cél- és témamegjelölést, valamint metodikai útmutatásokat. A szociáltantárgyak tanterveinek ezt a részletes kidolgozottságát annak jeleként kell értel- meznünk, hogy különösen is nagy jelentőséget tulajdonítanak nekik a politikai képzés szempontjából.
Hogy mit várnak tőlük, azt közelebbről is meg lehet állapítani a célok és a tananyag elemzése alapján. Vegyük például a Nyugat-Berlin-i világismeret (Weltkunde) tantárgy 10.
osztályos tantervét. A következő témák vannak benne előírva: A mi világunk (25 óra), A jelen politikai rendszerei (20 ó.), Nemzetközi együttműködés (20 ó.), Törvények szabá-
lyozzák az emberek együttélését (25 ó.), Szociális biztosítás (20 ó.), Az ember és a szabadideje (40 ó.), A fogyasztó a gazdasági életben (40 ó.), Az ipari társadalom szerkezeti problémái (25 ó.).11
Biztos, hogy ezek a témák találkoznak a l ó éves fiatalok érdeklődésével. A tárgyilagos- ság és az aktualitás benyomását keltik. Az egyes tartalmi előírásokból azonban kitűnik, hogy miben is áll a tárgyilagosság: jelenségekre, intézményekre, azok tevékenységére vonatkozó nagy tömegű ismeret nyújtásában. Ezen ismeretek nyújtása azonban min- denütt azzal az igénnyel történik, hogy meggyőzze a tanulót arról, hogy a kapitalista társadalmi berendezkedés jobb mint a szocialista. Ma még az a helyzet, hogy a polgári társadalom iskoláiban a társadalmi fejlődés törvényszerű összefüggéseire vonatkozóan, semmiféle tananyagot nem tanítanak. Az órafelosztásból az is kitűnik, hogy nagy időt fordítanak azokra a témákra, amelyek elvisznek a nagy világpolitikai problémáktól, és a tanulók figyelmét az individuális, privát síkra, pl. a, szabadidőre és a fogyasztásra irányít- ják.
A következő példából az is kitűnik, hogy a tanulóknak objektív történelmi tények és törvények helyett, demagógikus és emocionálisan kiszínezett teorémákat és posztulátumo-
175
kat nyújtanak. A bajor reáliskola 10. osztályában a történelem tantárgyban található a
„Világforradalom és nacionalizmus" témakör, melybe a következő témák tartoznak: A kommunista forradalom, A bolsevista Oroszország, A fasiszta Olaszország, Az expanzív Japán. A tanterv további szövege szerint: „Szovjetoroszország történelme példa arra, hogyan tevődik át egy ideológia a gyakorlatba, és mi a lényege a totalitárius államnak, mellyel az autoritásos államot kell összehasonlítani." Feldolgozandók a következő fogal- mak: szovjet, kollektív, mensevikek, bolsevikek, dialmat, törtmat („Diamat, Histomat"), fasizmus, kooperatív állam.12
Az anyagkiválasztás is megmutatja, hogy az oktatástervezők nem egzakt ismeretek nyújtására, nem az önálló ítélőképesség kifejlesztésére törekedtek, hanem antikom- munista alapállás kialakítására. Eközben azzal is számoltak, hogy ez a fajta politikai képzés annál hatékonyabb lesz, minél kevesebb és gyengébb a többi területen nyújtott ismeretalap. A felsőiskolai tanulók esetében nyilvánul meg ez a legkifejezettebben.
Egy további tantervi példából az is kiderül, hogy milyen egyoldalúan az imperializmus érdekében és egészen nyíltan, a szocialista államok közössége ellen választják ki és súlyozzák a tananyagot. Nyugat-Berlin felsőiskolája 10. osztályában az egyik történelem témakör, „A Kelet-Nyugat-ellentét a világpolitikában" témái a következők: A szovjet külpolitika, Az USA és a Szovjetunió mint világhatalmak, ellenállás a szovjet-diktatúrával szemben; Az enyhülési politika lehetőségei és határai,13 A konkrét tartalomhoz a követ- kezőket adja meg a tanterv: „Hitler—Sztálin-paktum, a szovjet csatlósrendszer, a Nato és a Varsói Paktum, Berlin, Korea, Kuba, Vietnam, 1953. június 17., Magyarország 1956, szuezi válság, Berlini fal, koegzisztencia, vasfüggöny, hidegháború."
Már egyes történelmi tények megfogalmazásából is kitűnik a történelmi valóságnak az imperialista ideológia által meghatározott beállítása. A kiválasztott tények tartalmán is felismerhető az oktatás tervezőinek manipulációja. Az NSZK-ban és Nyugat-Berlinben a politikai oktatás főiránya kifejezetten proimperialista, minden tekintetben anti- kommunista és részben nacionalista-soviniszta. A fentebbi tantervből vett utolsó példán kívánjuk ezt bemutatni. „A jelen politikai problémái és történelmi gyökereik" fejezetben a következőket kell feldolgozni: „a német—lengyel viszony és az Odera—Neisse-vonal, Izrael és az arab világ, Kína." Semmi említés nincs Afrika, Ázsia és Latin-Amerika népeinek szabadságharcairól, a népeknek a béke megőrzéséért és az általános leszerelésért vívott harcáról, vagy az imperializmus és az aparteidpolitika elleni világméretű mozgal- makról. A szociál-tantárgyak művelődési anyaga a polgári társadalom iskoláiban nem azért egyoldalú, mert az ismeretek hatalmas tömegéből mindenképp ki kell választani vala- melyiket. Mert ha például a Szovjetunió köré tömörült szocialista államokat egyszerűen csatlósokként diffamálják, az USA világot behálózó katonai támaszpontrendszerét pedig elhallgatják, akkor nyilvánvaló szándék van emögött: hamis történelmi képet kívánnak nyújtani a felsőiskolák tanulóinak, hogy ilymódon is az imperialista politika önkéntes helyeslőivé tegyék őket. Az NSZK társadalomtudományi oktatásának tartalmára ponto- san ráillik az, amit Lenin 1920-ban a Kommunista Ifjúsági Szövetség III. összoroszországi Kongresszusán mondott, hogy ui. az a legnagyobb bajok egyike, hogy mély szakadék van a könyvek és az élet gyakorlata között, a kapitalista társadalom könyveiben a legtöbb esetben megtévesztő hazugságok vannak, amik hamis képet adnak a kapitalista társada- lomról.14
A politikai jellegű képzésre sok időt iránjoz elő az óraterv. A 9. és a 10. osztályban, amikor is a tanulók a társadalmi jellegű kérdések iránt különösen is nyitottak, Nyugat- Berlinben a társadalomismeret, a világismeret és a történelem együttesen 17,5%-kal részesedik az összóraszámból, szemben az NDK-beÜ 12,6%-kal. Nyugat-Berlin tízosztályos felsőiskolájának összóraszámához viszonyítva a társadalomismeret-politika és a világ- ismeret 3%-kal részesül, mig az NDK tízosztályos iskolájában a megfelelő állampolgári ismeretek aránya csak 1,6%. A teljesség kedvéért megjegyezzük, hogy a földrajz összóra- száma mindkét iskolában 2,3%.
A pohtikai képzéshez és neveléshez tartoznak még az NSZK-ban oktatáson kívüb foglalkozások is,15 amelyek közül évente legalább egyet meg kell tartani: tanulmányi kirándulás Bonnba, Berlinbe (beleértve a „keleti szektorban" teendő látogatást is), beve- zetés a parlament munkájába egy ülés meglátogatásán keresztül, jogi eljárás meglátogatása és „politikai nap" szervezése az iskolán kívül egy otthonban.
Ez a bepillantás az óratervbe és az összes képzési terület tanterveibe megbízható alap ajihoz, hogy megítélhessük, hogyan készíti-fel az imperialista NSZK és Nyugat-BerUn a saját ifjú nemzedékét az életre. Megállapítható az is, hogy mennyire hiányos és alkalmat- lan az a művelődési anyag, amelynek segítségével „nagykorú, kritikus és diszponábilis állampolgárokat" kívánnak felnevelni „a szabad és demokratikus társadalmi rend" szá- mára. Az egyes tantárgyak jellemzői csak az összképben kapják meg a maguk jelentőségét.
Ebben az összképben nyilvánvalóvá válik, hogy a felsőiskolák képzési és nevelési folya- matában jelentős szerepet kapnak, a társadalomtudományi tantárgyak és a nyelvoktatás.
Az NSZK-iskolában megvalósuló pobtikai képzés nem nevel humánus józanságra, miként az érintettek hiszik, hanem inkább egy hitdogma alá rendeltségre, ez a nevelés volun- tarista, makacsul törtető vonásokat fejleszt.16 Egy ilyen képzési és nevelési gyakorlat több szempontból is veszedelmes. Az iskolát elvégzettekben valóban felfuvalkodottságot és törtetést eredményez egyenlőtlen, hiányos tudással és képességekkel. Az egyik gyakran oka a másiknak, itt azonban mindkettő megtervezett szándék. A művelődési anyag kiválasztása és súlypontozása hathatós eszköz ahhoz, hogy ideológiailag le legyen bizto- sítva a polgári társadalom iskolájának szelektáló és elosztó funkciója azoknál, akik szelektálásra és elosztásra vannak ítélve.
IRODALOM
1. Vö.: Bericht des ZK der SED an den IX. Parteitag der SED. Berichterstatter: Gen. E. Honecker.
Dietz-Verlag, Berlin 1976. 97.1.
2. Vö.: „Der Wirwarr ist kaum durchschaubar". Ein Gutachten der Bundesregierung zum Bildungs- föderalismus. Der Spiegel, Hamburg, 1978. 3. sz. 45. pp.
3. Neuner, G.: Zur Theorie der sozialistischen Allgemeinbildung. Volk und Wissen, Berlin, 1973. 156.
4. Stellungsnahme des Deutschen Vereins zur Föderung des mathematischen und naturwissenschaft- lichen Unterrichts zur Situation des naturwissenschaftlichen Unterrichts an allgemeinbildenden Schulen. Mathematischer und Naturwissenschaftlicher Unterricht, Bonn, 1978. 2. sz. 113-115.
5. Rahmenpláne für Unterricht und Erziehung in der Berliner Schule. (A berlini iskolák oktatási és nevelési kerettervei). Kiad.: az iskolaügyek szenátora; A III a, 4.
6. Vö.: Schulrecht Baden-Württemberg, 111 B I, 801. pp.
7. Vö.: Freie und Hansestadt Hamburg, Behörde für Schule, Jugend und Berufsbildung, Richtlinien und Lehrpláne, III. köt. Vagy: Schulrecht, Baden-Württemberg, III, B, IV, 4.
8. Rahmenpláne für Unterricht und Erziehung in der Berliner Schule. (Lásd 5). B III a 2, 16.
177
9. GEW ím DGB diskutiert Rahmenplan Deutsch-Rechtschreibung in der Grundschule, a GEW im DGB 2. brosúrája, Berlin, 1978.
10. Rahmenplane für Unterricht und Erziehung in der Berliner Schule. (Lásd 5)., Hauptschule Englisch, B III a 8. 11.
11. Rahmenplan für Unterricht und Erziehung in der Berliner Schule. (Lásd 5). B III a 6, 1 - 1 4 . 12. Lehrpláne für die vierklassige Realschule in Bayern, vollstándige Ausgabe. Maiss-Verlag.
München, é. n., 50. 13.
13. Raphenplan für Unterricht und Erziehung in der Berliner Schule. (Lásd 5). B III a 3, 9.
14. LENIN, V. I.: az ifjúsági szövetségek feladatai. Lenin összes művei. Kossuth K. 1974. 41. köt. 288.
15. Vö. t. k.: Schulrecht, Ergánzbare Sammlung der Vorschriften für Schule und Schulverwaltung in Nordrhein-Westfalen, Hermann-Luchterhand-Verlag, A 2, 12.
16. Vö.: ASSEL: ..Partnerschaft" - ein Rückblick. Die politische Bildung auf der Suche nach ihrem Selbstverstándnis. In' Westermanns Pádagogische Beitráge, Braunschweig, 1978. 3. sz. 86. pp.
