MUNKÁSOK Ég AZ OLTASÁS
Munkások és az olvasás
110
R É Z L E R G Y U L A I
E G Y M A G Y A R T E X T I L G Y Á R M U N K Á S A I N A K T Á R S A D A L M I , G A Z D A S Á G I É S K U L T U R Á L I S
H E L Y Z E T E 1943 (Részlet)
A munkás szabad idejének kisebb-nagyobb részét lefoglalja a családról és saját maga anyagi szükségletéről (fűtés, étkezés) való gondoskodás. Különösen a munkásasszonyoknak tölti ki gyáron kívüli idejét a családi munka elvégzése, a gyermekek gondozása.
Láthattuk a szaba<l idő felliasználásának tárgyalásánál is, hogy igen sokan odaluiza még talán fárasztóbb munkára kényszerülnek, mint akár a gyárban. Ami kis idő a házi munkától megmarad, az a vidá
mabb, felüdítő szórakozá,sra kell. Nem sok ideje és alkabna van tehát a munkásnak, liogy magát tovább képezze, akárcsak felü
letesen is művelődjön.
Az ember érdeklődésének minőségét, kultúrájának alapjait, - ha nem is döntően — iskolai végzi^tlsége liatározza meg. A Kam- mer-gyár 738 munkása közül (j munkás egyáltalán nem jáit iskolába, 57 munkás még 4 elemit sem végzett, 4 elemit járt ki 157 munkás, 5—6 elemit 3S2-en. Az új 8 osztáljos elemit 20 munkás végezte el.
Alsó fokú középiskolákat 100 munkás látogatott. Közülük 59-en járták végig mind a 4 osztályt. A középiskolák felsőbb osztályait 9 'nunkás látogatta. Az egyes munktlscsoportok között az iskolai Végzettség terén nagy különbség mutatkozik. Míg a szakmunkások
lak közel 1/3-a végzett alsófokú középiskolát, addig a l)etanított férfi munkásoknak csak 1/5-e, a betanított női munkásoknak 1/8-a
^ a napszámosoknak csak 1/10-e látogatta az alsófokú középiskola yalamelyik osztálvát. A szakmunkások az előbb említett általános jellegű iskolákon kívül természetesen mind ijiaiiskolát (tanonc) Végeztek, sokan pedig magasabb rendű ipari szaktanfolyamokat látogattak.
Ha a Kammer-gyári munkások műveltségének fokára az előbbi
•népből kellene következtetnünk, akkor nem remélhetnénk nagy eredményt. A munkásokkal kapcsolatban álló egyének azonban tisztában vannak azzal, hogy a munkásság bizonyos rétege iskolai
413
AZ EU.ENPOKRADAI.OM KORSZAKA
végzpl Isógével arányban nem álló, nagyfokú érdeklődést tanúsít magasaljb rendű kultúrjavak iránt. Helyesebbnek láttuk tehát, hogy az iskolai végzettségre vonatkozó adatokat kiindulópontul vegyük csak, és tovább baladjunk a Kammir-gyári munkásság kul
turális életének inegismerése terén.
A legáltalánosabb ós tömegekhez leginkáljb eljutó ismeret
közlő eszköz az újság, amely a mindennapi élet szükséges tudni
valóit viszi el kíizönségóhez, de ezenfelül ismeretterjesztő eikkeiben, útleírásaiban, i'i])ortjaiban a napi eseményektől függetlenebb, értékesebb ismereteket is juttat olvasóinak. IMondhatjuk, hogy a rendszei-esen vijságot olvasó eml)er már bizonyos kisel)bszerű isme
retkörrel rendelkezik, továbbá, hogy a legalaesonyabb iskolai vég
zettségűek körében az újságot najionta olvasó munkás művelődési szempontból messze az újságot nem olvas(')k felet t áll. Ebből a szem
pontból érdemel figyelmet, hogy 741 Kammer-gyári munkás közül csak 434-en olvastak töbl)é-kevésbé újságot, '.!07-en pedig nem.
Miiitán főleg az alsó néposztályoknál az újságolvasás a kulturális érdeklődés első foka, azt kell vélnünk, hogy a Kammer-gyári mtin- ká-sok 45''„-a nemhogy önképzésére nem fordít semmi gondot, de ínég esak érdeklődést sem mutat a kultúra ala])eleme, a betű iránt.
Kzzel nem akarjuk elítélni ezeket a munkásokat, hiszen igen köny- nyen megérthetjük őket, hogy az e.setleg órákig tartó utazás, a csa
lád körüli mvmka ~ különösen a munkásasszonyoknál — minden energiát felemészt, s ami idő marad, azt inkább a pihenésre for
dítják.
Az újságot olvasó munkások érdeklődésének politikai és szel
lemi beállítottságára általában jellemző az a lap vagy folyóirat, amit rendszeresen olvasnak. Kpptn ezért figyelemre méltó, hogy legtöbben a Friss Újságot veszik. Utána olvasottságban a Pesti Újság következik, majd a Magyarság és a Függetlenség. Kisebb olvasótábora van a Nemzeti Újságnak, a Testi Hírlapnak, az Új Nemzedéknek és a Nemzeti Sportnak. Néhányan olva.ssák csak a 8 Órai Újságot, a Magyarországot, a Népszavát, a IMagyar Nemzetet ós a Deutsche Zeitvmgot. A folyóiratok közül l"glöbben a Szív c.
vallásos hetilapot veszik, majil a Tolnai Világlapját.
Meg kell jegyezni, hogy a fenti l;ép nem teljesen pontos, még
pedig azért nem, mert a munkásság nem szívesen vallotta be ket i'íjságnak, i'un. a Pesti Újságnak és a Népszavának az olvasását- A Kammer-gyári munkásokhoz közel állók véleménye szerint mind
két lapot sokkal többen olvassák, mint ahogy az a munl<ásoknak a kérdőívekre adott válaszából kitűnik.
W I ' N K X S O K ÉlJ AZ OLVASÁS
J?gy fokkal közelebb juliink u Kaminer-gyári munkások mű veltségi viszonyainak mcgismerésélifv,, ha az általuk le"gkeil\x'nc(;bb"
nek jelzett szórakozásokat vesszük szemügyre. A munkásságnak ugyanis, amelyet a fárasztó napi munkáján kívül sok esetben még a családi élete is igénj'be vesz, a művelöiiés, az önkéjjzés inkább szórakozásnak számít, illetve esakis a sz()rrtkozásra szánt idejéből telik ki.
741 munkás közül, akik iiira a kérdésünkre, hogy mi u leg- kedvese1)b szórakozásuk, akár tagadó, akái' tényleges \álaszt adtak, 262 nem tudta pontosan mcKUevezni azt. l'Jzeknek valószínűleg családi vagy egyéb okok miatt nincs is iilejük a rendszeres szórako
zásra. ',i8 munkás is csak azt jelezte, ho^y egyáltalán szórakozik, de hogy szórakozásának mi lenne a tárgya, arra már nem volt képes választ adni. 2!)-eii szabad idejüket főleg pihenésre fordítják. 412 munkás talál tehát időt a szi'irakozásra, és kéjX'S meg is nevezni, mi az, ami őt szabad idejében leginkább leköti.
Legtöbben, 12tJ-en a mozit, a színházat, a rádiót nevezték meg legkedvesebb széjrakozásukkéni. 94-en a S|«)rt, a kirándulás, a séta mellett döntíiitek. A esaliidi köi-szelíd érzelmességét 48-an találják szaljad idejük legérdemesel)b kitöltésének. :<l-en a ház körül tesze- gelnek el, Ki-an pedig kézimunkázni szeretnek. Hizonyára a fiata
lok sorából 18-an a láncot ked\elik li'ginkábi). A nemesebb szóra
kozások közül 3G-an az olvasást, 2.5-en a dalárdát \álasztották.
8 sakkozással, 1 pedig fénykéjji-zéssel tölti el szabail iik'jét. Az utób
biak tehát azok, akik a inetcvizsgált Kammer-gyári munkások közel ezernyi tömegéből szabad idejüket elsősorban önmaguk képzésére, TOŰveltségük emelésére, szellemük élesítésére fordítják. Hangsú
lyozzuk, hogy esak elsősorban, mert elég nagy azoknak is a száma, akik szabad idejük egy részét szín\()nalas vagy csekélyebb értékű könyvek olvasására fordítják, és ekképpen ismereteik tárát értéke
sebb vagy silányal)!) elemekkel K>araj)ítják.
A 741 Kammer-Kvári munkásból 30() olvas rendszeresen köny
veket. A szakmunkások ki\ételével az egyes csoportoknak több mint a fele egyáltalán nem x'esz kezébe kön> vet, így a napszámo
soknak a 2/3-a. ^'izsgálódásunk szem])ontjából az olvasott könyvek 'ajtai és minősége érdemelnek elsősorban figvelmet. Természetes, hogy
legtöbben (12(i) e szépirodalom körébi' e.ső munkákat oKassák
••endszeresen. A történeti tárgyú könyveknek már kevesebb hívük Van (22). A tudományos mű\ekben is elmerülnek egyesek (Ifi), 'négpodig feltűnő az, hogy legtöbben a betanított női munkiísok pőréből. Az iiwrággal foglalkozó szakirodalmat inkább szakmun
kások (G) és néhány betanított férfimunkás (4) tanulmányozza.
" * útleírásoknak is van egy-két hívük (9). A vallásos, az ismeret ter- 41 ő
A2 ELLBNPÖRRADALOU KÖA9ZAKÁ
jesztő könyveket ugjancsak olvassák egyesek. A politikai irodal
mat csupán 1 betanított munkás tanulmányozza. 2ü munkás pedig nyíltan bevallja, hogy őt csak a könnyebb fajsúlyú irodalom, a fü
zetes regények érdeklik, míg 7(5 munkás mindenféle fajtájú köny
vet olvas.
Pécs, 1943. Magyar Szociográfiai ItUézet. 30— 32. l. (Szociográfiai érteke
zések tára 9.)
I. Rézler Oyula (szül. 1914) — közgazdász és szociográfus. Több mun
kájában foglalkozott a munkiWság gazdasági, szociális és kulturális helyzetével. Ez a munkája a Kammer testvérek Textilipari R.T. mun
kásainak életét elemzi. Szemelvényünk a Kulturális viszonyok című fejezetet közli.
Parasztság és az olvasás
111
V E R E S P É T E R A F A L U É S A K Ö N Y V
1936
Valljuk meg csak őszintén, amikor a falu és a könyv viszonyá
ról volna szó, hogy a falunak nem is igen van viszonya a könyvvel.
H a még olveisók itt-ott, egy irodalomkedvelő tanító és pap vagy más falusi entellektüel, esetleg néhány gazdag boltos, húsiparos és parasztgazda lányában akadnak is, de vásárlók már kevésbé.
Hihetetlenül kevés könyvet vásárolnak a falun, az is jórészt haszontalanság. Nem kultúrát jelentenek és terjesztenek, hanem egyszerűen csak a szórakoztató ijjar termékei, s ugyanolyan törvények szerint terjednek, mint a fulballrajongás, ajakpirosító és a stricinyelv. Egyszóval a mai polgári kultúra behatolása a faluba, bizony, nem a könyveken keresztül történik, éppen ezért olyan is lesz az.
Természetesen azért nem lehet azt mondani, hogy a faluba egyáltalán nem jön könyv, vagy hogy nem olvassák el. Csak hát a városhoz viszonyítva nagyon kevés, különösen ha rágondo
lunk, hogy .Magyarország lakosságának nagyobbik fele még ma is falun \ a g y falu jellegű kisvárosban lakik.
Röviden megpróbáljuk felvázolni az okokat:
A legelső ok természetesen az alacsony kultúrnívó. A falusi lakosság jó része, még aki szeret is olvasni, nem igényli a könyvet.
M A G Y A R
B I B L I O F I L S Z E M L E
t V N E O V E D E S F O L V O l l l A T
•
SZBItt(ESZTF.TTe A Z I ZKZAMOT
D É Z S I L A J O S
A 3 ~ l SZAMOT S I K A B O N V I ANTAL
I ÉV FOLYAM. 1924.
A LANTOS RT. KÖNYVESBOLTJA B U D A P E S T
A MAGVAR S I B L I O P H I L T A R S A S A C
ÉVKÖNYVE
1.
1 9 t l - l « S t
S1I>A»HT.1M*
A • * C « á l l l » L l o r i l L T A l l * « X C RIADAl*
A BIBLIOFIL MOZGALOMMAL FOGLALKOZÓ IDŐSZAKI KIADVÁNYOK
A KNEK-NYOMDA KIADVÁNYAI
ŐSZI HARMAT UTAN
B 1 V « S . V n t e te VlUaCME](EX tf£ztrerer BALASSI B A U N T e s R n t l NEVES S N t V n U N rottkí MUMOBŰLA XVU xn
CS XVB. SZAZADOmÚL ouxKorojTórr KIRALV O Y O R O Y
KIIOCSATOTTA CS NYOMTATTA K N E R I Z I D O R
AZ IMI. nZTCNOÖMN O V O H A R
THATTATEUO IN LAUDE Dl DANTE
DANTE DICSÉRETE
OÜNTt AUOMIFM CLUÚ OUSi ÍL£TKJUtÁ
QIOVANNI BOCCACCIO
r c ü ti 11. i K c i
UOKAUDO niÜKI ü A K n KA^HtAIZA. m^VMfíű VH^
LAMnKBoeiniCeMUUNAiinAfniuinitniNAjA • KAPOSY JÓZSEF
• O A U T t At.I
OY om AH, NVaWTATTA KWII tWHM K0t«YVtfVOMrAT6
A U M (' H Z X l
<S*
EGY
FALUSI
NóTAmus
BUDAI UTAZÁSA
TEVAN-KIAa\S
A TEVAN-NYOMDA KIADVÁNYAI
KÖNYVPLAKÁTOK A KÉT VILÁGHÁBORÚ KÖZÖTT
i:< h
hAHASZlSAO t S AZ OLVASÁS
Elolvassa unaloniűzéaböl, v a g y meri n a g y o n dicsérték e l ő t t e , d e eszébe s e m j u t , liogy m e g kellene vi'isárolnia. N e m csinál ü g y e t belőle ínég a telietősebljje sem, hogy k ö n y \ ( i i i ' a legyen, m i n t a városi g a z d a g o k , a k i k v á s á r o l n a k m é g a k k o r is és a/.t is, ha a z t n e m is o l v a s s á k .
E z u t á n k ö v e t k e z i k , a m i t legelsőnek s z o k t a k m o n d a n i , a sze
g é n y s é g és a p é n z t e l e n s é g . Kz t e r m é s z e t e s e n a l e g k o m o l y a b b ok a z o k n á l , a k i k n e k c s a k u g y a n nin(ts p é n z ü k , p l . a föMmunká.sok és a t ö r p e b i r t o k o s o k százezreinek. De ilyi'n szegények, akik ezért n e m v á s á r o l n a k k ö n y v e t , a v á r o s b a n is v a n n a k . A g y á r a k és m ű helyek p r o l e t á r j a i n a k h a \ a l a m i v e l t ö b b ])énz m e g is fordul a k e z é b e n , m i n t a f a l u s i a k n a k , d e az is m i m l i g kell k e n y é r i é és l a k bérre. N e m jut a b b ó l k ö n y v r e . A falun a z o n b a n a g a z d a g o k s e m v á s á r o l n a k , a m i n t az e l ő b b m o n d i a m , a z é r t , m e r t n e m igénylik a k ö n y v e t . Mert n e m igaz az, hogy egyik-másik parasztgiizdiinak n e tebie é v e n k é n t 1 0 - 2 0 p e n g ő k ö n y \ re, a m i k o r e g y é b haszon
t a l a n s á g r a , pl. t a j l é k i ) i p á r a , sallaiigos s z e r s z á m r a , l a k o d a l m i ,
<lisznót<>ri és n é v n a p i m u z s i k á r a telik, d r h á t nincs rá s z ü k s é g ü k . Még a g y e r e k e i k is, h a szerelnek olvasni, azok sem vásiirolnak, h a n e m kölcsönöznek a g a z i l a k ö r vagy a község k ö n y v t á r á b ó l , esetleg a bollos t'-s iparos lányok sz!ilonpiinyvái))ól iV Színházi Életeiből-.
De nemcsak ők niMii \ ásiii(iliinl<, h a n e m akikin'k niiír k ö l i l e s - ségük volna, a falusi inirlligencia sem. Persze, egy])ár ilicsi'-reles k i v é t e l t ő l ellefrinlve, a m u u m á r i'mlílel i n u is. H o g \ kesé'S a fizt'tésük, k e v e s e b b , mint a \ á r o s i kollégáiké, az n e m ok, i'S ni lu is igaz. Alert \ isz(jiu a m e g é l h e t é s ü k , méi; ha n e m is foglalkoznak Saját m a g u k is ((•rmeléssel, h a s o i i H t h a l a t l a n u l olesi'ibb. E s jut is nekik falusi e s t é l y e k r e , s ü t e m é n y e k r e és likőrökri' a n n y i , hogy h a annak 1 0 - 2 0 " „ - á t k ö n y v r e a d n á k , nem volna j)robléma .Magyar
országon a k ö n y v k i a d á s .
Mindezek hát csak má,sodlagos o k o k , szint(> m á r csak o k o z a t o k a legelső ok m e l l e t t , a m e l y ui;yan nemcsak a f a l u n a k , h a n e m az egész m a g y a r t á r s a d a l o m n a k a b e t e g s é g e : a s z a b a d s á g h i á n y a m e l l e t t .
Aft-rtynljif) iii i.hiwi'i ilin'iiin a szegénységnek és az e l m a r a d o t t s á g n a k , h a az eMj)>iTi'k érielmi'i l á t n á k a miívelődésnek és a t a n u l á s n a k . l'"öldminikások ezrei, ile á l t a l á b a n a paraszt fiatalság o l v a s n a , t a n u l n a , emelkedin', ha volna iá lebetősé'ge. s ha v o l n á n a k n e k i való k ö n y v e k ! 11a egyedül n e m v á s á i - o l h a t n á n a k , v á s á r o l h a t n á n a k közösen, s h a s z a b a d s á g volna, v o l n á n a k szervezeteik, a m e l y e k ji) k ö n y v t á r a k a t á l l í t a n á n a k össze, s h a sikerülne m a g a s a b b bér- és életnívót k i h a r c o l n i u k , a k k o r végül az egycsekni'k
7 J]?
AZ F.I.I.r.NrOIlIIADAI.OM KOIIPZAKA
Í8 jutna il(-ott ogyjiár fillói- kíiiij \ re. Azonkí\iil ezek a K/.I^I\( zclck fi'l tudnák hívni a rigyflmiikii a/, ijíazi kultúrára, l('galál)l)is u jobbakai, cl tudnák vonni az olcsi'i s/,(')iak()záHf)któl ús a koosiiiázáa- t,ól, de még a özoklakönyvok és a ponyvaregények olvasásától is.
Mert hiszen ezek ma is olvasnak. A községi könyviái-ak és gazda
körök könyveit ők nyűvik el, daeára annak, hogy ezek u könyvek nem nekik valók. Érdektelen karrierregények, polgári lélektani és túlhangsúlyozoll szerelmi könyvek, ósdi nyelvvel és fogalom- köirel, esoda-e, ha ezekkel versenyezni tud a legalább nyelvében új és lörténeteil)en érdekes ponyva.
Igaz, hogy amint a városokl)an sem lett az egész lakosság komoly könyvvásárló- és köny\'ol\ ásóvá, mert jó része ott is haszontalan szórakozásokra és alkoholra kíilti a pénzéi, itt sem lenne minden parasztliól könyvliarát. Oe legalább szelektálódna, kiválasztódna a falusi lakosság is, és a kultúrára, szellemi emelke
désre alkalmas és hajlamos egytínek éppúgy megszeretnék a könyvet és megvásárolnák, sokszor egyéb kiadásaik rovására is, mint ahogy a városi ipari munkások és ifji'imunkások élcsapata teszi. A magyar könyvkullúia s a magvai- könyvkiadás számára azonban ez már ro])panf jilentóségíí tény lenne, mert megterem
tené azt az alaj)ol, azt a kiadási, kalkulációs bázist, amelyben már legalább pénzügyi aggodalom nélkül - ki lehetne hozni olyan komoly könjveket, amelyeket ma, éppen a magyar nyelvterület zártsága és kicsisége miatt nem lehel. Hog\ ez a mai rendszerben valóra váljon, kérdéses, én legalábbis nem hiszem. Ezek után már nein nehéz a felelet arra a kérdésre, hogy mit jelent a magyar falunak a könyvnap. Bizony, keveset, jóformán semmit. A jjarasz- tok nem tudnak lóla, különben is éppen akkor van a legnagyobb dologidő, kaszálás, kapálás ideje, a munkások hajnaltól vakulásig dolgoznak, ha munkanélküliek, munka után szaladgálnak, a gazdák meg az eget lesik, hogy hoz-e esői, avagy ha hoz, lesz-e köszönet benne, nem jég lesz-e vagy romboló vihar.
Hogy az intelligencia mit csinál ebben az i<lőben? Dolgozik vagy hűvösöl, ki-ki a módja, rangja és foglalkozása szerint, de bizonyos, hogy nem nagyon érdeklődik a könyv iránt. Az a néhány ember beruecan a városokba, széjjelnéz a könyvsátorokban, szűkös ei'szényéhi'z mérten vesz is valamit, a nagy többség azonban ilyen
kor azon gondolkozik és arra „gyiíjti" a jjénzt, hogy hova lehetne lerueeanni jiár heti fürdőzésre a nyári vakáció alatt. Még ha „divat kmne a falun a könyv, „sznob erény" és „sznob kötidesség", akkor talán vásárolna, ile még esak itt se larlunk. .Amint nem szégyen a falusi módo.soknál és tanultaknál, liogy nincsenek könyveik, ugy nem is dicsőség.
A K l i N V V KS A K l í P n i . ü A I I
V.ü 1/ nciu is \iill()/,il< m e g , fiiiiíg nj m a g y a l ' l á r s a d a l o n i B b r i i n r i'ij iiiMfryar falusi \ i'ZBtfiróg nom ICHZ.
A KZi')vpijk'izl''ii iila)ija: Koii'/ris. Ki/nyi'knlíiiid és iroilalotn. Jljii). 'J - KI.
SZ..J-5.1.
1. Veres Péter kitűnően ismerte a parasztság kulturális helyzetét, olva
sási viszonyait, olvasmányait. Erről több írása is tanúskodik. így pl.
a Számadás, újabban az Olvasónaplómból címen összegyűjtött cik
keinek sorozata.
2. Színházi Élet ( 1 9 1 2 - 1938) — képes hetilap. Nagy népszerű.ségét a művészvilág szereplőinek magánéletéről szóló híradásainak köszön
hette.
A könyv és a kispolgár
112
N A O Y L A J O S ' Í R Ó , K Ö N Y V , O L V A S Ó
1941 (Készlet)
. . . A z o l v a s ó t o l v a s ó n a k n e v e z e m , a k ö z h a s z n á l a t ó szóval, b á r a helyes n e v e az lenne, h o g y : k o n y v v á s ú r l ó . J l e r t csak u v á s á r l ó olvasó s z á m í t , csak az ő igényi- válik a k t í v t é n y e z ő s é a b b a n a f o l y a m a t b a n , m e l y n e k ereilinénye a k ö n y v .
Az olva.só e d d i g földerítet len v a l a k i , ideje lenne m á r róla meg
t u d n i egy k e v e s e t . M e r t sok szó esett i n á r i r o d a l o m r ó l , íróról, k ö n y v e k r ő l , m ű f a j o k r ó l , m ű v e k h a t á s á r ó l , d e az olvasót e l h a n y a g o l t á k . E z é r t m u t a t t a m r á az olvasó f o n t o s s á g á r a .
E n m a g a m r é g ó t a figyiílem az o l v a s ó t , s i g y e k s z e m tájékoz<')dni róla, a m e n n y i r e lehet. S o k r a n e m j u t o t t a m vele, ezt m i n d j á r t meg
m o n d o m , d e a b b ó l a k e v é s b ő l , a m i t t u d o k , v a g y csak sejtek, közlük e g y e t - m á s t , pei'sze csak k e z d e m é n y e z é s ü l . Az olva.só t ü z e t e s vizs
g á l a t a m á s o k r a t a r t o z i k ; nehéz, n a g y (4fogidatlanságot igénylő m u n k a ez, m ó d kell h o z z á és m ó d s z e r , H a z a n a g y á l d o z a t o s fárad
ság, hogy a vizsgáló el is olva.ssa m i n d a z t , amit az olvasó o l v a s , m e r t csak i'igy é r t h e t i m e g az írói m ű v e k k e l szemlxm való viselke
d é s é t : tetszését v a g y e l u t a s í t i i s á t . E l ő r e k ö z l ö m , hogy az olvasó ízlése eltér az e n y á m t ó l , az o l v a s ó n a k n e m kell a j() i r o d a l o m ^ ^ z _ _
<>lxasá_£aeiaiLi_a _aelejt<«fX a közluílyest, a sajiliint, n/ o a i o l j ^ t ^ a valószínűtlen s így h a s z o n t a l a n t ö r t é n e t e t , a valóságtól \ a l ó el- 27* 4iy
AZ l í L L I i . N l ORIIADAI.O.M K D H S Z A K A
fordulást, az ámítást — még ojvosi-ogészBégügyi könyvekben is fölébe helyezi a kuruzsló rosszhiszemű javallatait a Ijecsületes és értelmes szerző tárgyilagosságának — , az olvasÓTiak idegen a magasröptű szellem minden megnyilatkozása, én olyan ellentétben vagyok az olvasóval, liogy a vele való szakszerű foglalkozást s az ő természetrajzának részletes leírását elhárítanám magamtól, hi
szen még annak az előfeltételnek sem tudnék megfelelni, hogy elolvassam, amit az olvasó olvas. Számomra ismeretlen és soha meg nem ismerhető könyvekkel kapcsolatban szemlélhettem eddig is az olvasót.
Annyit mondliatok tehát csak az ohasóról, amennyi így derült ki róla. l'ersze liogy az olvasók különböznek egyniáetól, ahány, annyiféle, valamennyi külön egyéniség. JJe valamiben hasonhtanak is egymáshoz, legalábbis típusok vannak az olvasók közt, amelyeknek a leírása többé-kevésbé általános érvényű. Elő
ször is azt mondom, hogy az olvasó kispolgár, vagy fordítva: a kispolgár az olvasó, a többi ellianyagolliató mennyiség. Kispolgár, ez kompromittált szó ugyan, sokat visszaéltek vele, de megfoszt- liatjuk a szót mindattól a mellékzöngéjétöl, amit társadalom- szemlélili és politikai vitákban Kapott, s egyszerűen azt a réteget kell a szón érlimünk, amelMiek életszínvonala a esak munkájukból élők fölött állt mindmáig néhány fokkal, amely réteghez tartozók könyvet \ásárolhatlak s vásároltak is. A .szó nem fíjiitos, használom, mert elnevezés, s újat nem csinálhatok helyette, ez u szó valóság, nem változtat rajlu az a korrekció sem, hog;)' nem ember és ember közi van a különbség, hanem a körülmények változnak, s hogy ilyeiifoirnán mindnyájan kisjjolgárok vagyunk. Tény, liogy amit innen kezilve elmondhatok, az nem más, mint: a könyv és a kispolgár viszonya.
Tehát: az olvasó! Ismerjük már. Megy az utcán, fiatal nő éppen, vele szemben jön egy munkás-szegényc^mber, óriási láda a hátán, annak súlya alatt görnyed, majdnem egymásnak ütődnek, a nő csak az utolsó pillanatban húzódik félre, s dühös móltatlan- kodással méri végig a ládás embert, hogy miért nem tért ki Őelőle, az óriási ládá\al, amely alatt, mondom, görnyed, de úgy, hogy hétrét liajlik, izzad, se lát, se hall, alig tud lépni. A nő talán éppen olvasmánj'ért megy, valami „szép" könyvért.
Miről szól a könyv? — kérdezi a fiatal nő, csak véletlen, hogy már egy másik. És egy könyvet tart a kezében, gyanakodva nézi: Jarnefelt*: Koivikkó lakói. A cím nem árul el semmit. Nem jelzi, mint például az Ótnéltásáya, vagj' A keyyelmes úr rokoivu vagy a Penny paradirsotna, hogy olyasmi van benne, amit érdemes elolvasni. Nem jelzi? De igenis, jelzi, hogy nem érdemes bele se
A K Ü M V i ; s \ K I Í ^ T M i l . l l . M l
küzdoiii. A n ő n e k , mint. m i n d e n o l v a s ó n a k , e s o d á l a l o s a m e g s e j t ő képessége. E g y m o n d a t b ó l , egy szóból m e g t u d j a , h o g y n e k i való-e a k ö n y v v a g y n e m . Most, i s : J á r n e f e l t - v a l a m i g y a n ú s n é v , n e m gondolja, de érzi, h o g y v a l a m i északi. K o i v i k k ó lakói — ez a K o i - v i k k ó v a l a m i k i s e b b hely, lakói — ez m i n d a l a k o s s á g , t e h á t a s e n k i t s e m é r d e k l ő dolgozó, egyszerű e m b e r e k is, t e h á t m é g a szegények is. M á s k ö n y v e t k é r . Csak szegénység, n y o m o r , baj n e legyen b e n n e , m e r t a z t ú g y i s eleget hall az e m b e r , azt 6 a n n y i r a n e m bírja, h o g y m á r gyűlöli. V a l a m i s z é p e t ó h a j t . Szépei és j ó t . Szép és jó a z u t á n p é l d á u l Margaret Mitchell regénye, EljújUi n szél.^ Az a m e r i k a i É s z a k és Dél polgárhábon'ijáról szól, d e v a n b e n n e szerelem, c s u p a g a z d a g e m b e r a s z e i e p l ő j e , Scarlett k i s a s s z o n y , m a j d a s s z o n y , az első száz oldalon l e g a l á b b h ú s s z o r v á l t r u h á t , a r u h á i g y ö n y ö r ű e k , finom és d r á g a a n y a g b ó l \ a l ó k , részletesen le v a n n a k í r v a , a díszítéseikkel e g y ü t t . Az u r a k is m i n d elegáns e m b e r e k , igazi férfiak és hősök, e g y i k ü k sem k u t a t j a a s á r g a l á z o k o z ó j á t , h a n e m inérészen h a r c o l n a k a p é n z é r t , a v a g y o n é r t , k a l a n d o k b a b o c s á t k o z n a k ; a inellékalakok c s u p á n kiszolgálják az u r a k a t , n e m felfogadott, b é r t igénylő cselédek ő k , a k i k n e k v a s á r n a p i k i m e n ő is j á r , h a n e m ren<les néger r a b s z o l g á k . É s mégis híiségesek, m é g szeretik is g a z d á i k a t , a k i k e t csak szeretni lehet.
Valóságos t ü n d é r v i l á g : m i n d e n k i n e k v a n b i r t o k a , v a n n a k h i n t ó i , lovai, a n ő k n e k is, h á t a s l o v a i k és szolgáik, d e n e m á m b e j á r ó a s s z o n y - r e n d s z e r . A g a z d a g s á g m é r h e t e t l e n , az a n y a g b ő s é g óriási, a h o g y lenni kell, a j n u l a t s á g o k k á p r á z t a t ó a k , a l a k o m á k p a z a r o k , nincs hiánj- s e m m i b e n , n i n c s zsíi-jegy, a k i a k a r j a , fél kiló c u k o r r a l i h a t j a a k á v é j á t . E s z m é n y i t á r s a d a l o m ez a r a b s z o l g a t a r t ó d é l i e k é , szebb, mint a p o l g á r o s u l t é s z a k i a k é , az írónő m a g a is s z e r e t e t t e l , n o s z t a l g i á v a l rajzolja m e g , szerinte is idilli, m o s o l y g ó s p a t r i a r - k a l i z m u s . E g y szó a n n y i m i n t száz, a k ö n y v r e m e k . N e m c s o d a , h a h u s z o n ö t e z e r p é l d á n y b a n fogyott el, \ e r v e m i n d e n m á s k ö n y v e t ezzel a s z á m m a l . . .
A Kzövegközlés alnvja: Nagy Lajos: író, könyv, olvasó. Válogalott cikkek és tamümAnyok I. (Összegyűjt., sajtó alá rend., jegyz. és utószót írta Gordon Etel.} Bp. 1959, Szépirodalmi Kiadó. 517-520. l.
1. Nagy Lajos cikkeiben gyakran foglalkozik a sajtó, a könyvkiadiia és az olva.sás problémáival. Feleségének,Szegedi Borisnak kölcsönkönyv- t á r a volt, s ott az író is gyakran megfordiüt, így jól ismerte a magán kölcsönkönyvtárak anyagát és olvasóit. Kitűnőek az egyes olvasó
típusokról készült leírásai. - Rbben a részletben elsők között liívja fel a fiijyelmet az olvasá.s és m. olvasók alai>os menisincn'séneU a szükségességére.
2. .farnefelt, Arvvl (18(11 - 19.'t2) - finn író.
3. Mitchell, Margaret (1900— 1949) — amerikai írónő. Elfújta a szél című regénye a kor egyik legnagyobb sikert elért, divatos olvasmánya volt.
421
AZ 1:1,1,1. M Mii !i \ H \ l , i i M K u l i ^ / A K \
C) A KÖNYVES A SA.) TÓ
Szerző és mű a kapitalista könyvkiadás viszonyai között
I I ; Í
XA(;Y I.AJOS M AGYA 11 Í R Ó 1 9 2 9 - B E N
(Készletek)
Tegyük föl, liogy most születik egy inagyai" íi'o agyábun új ri'gónyének az alapgondolata. Az író (ígyodül van a szobájában, föl-alá sétál és gondolkodik. Megereszti a fantáziáját. És máris hátrányban van akár Werfellel', akár Diihainellel", akár Hja líhrenburggal szemben. A magyar író csak megeresztené a fantáziá
ját, d(í az nem ered meg. Mert lia a kínos tapasztalatait, a saját kárán és másokén \aló okulásait már el is felejtette volna, sót legyük fel, hogy mindez okulások ós tapasztalatok ezi'ittal tárgy
talanok, \nv\\. valamely külföldi remlelésre írná a regényét, azzal a föltett szándékkal, hogy magyarul azt nem is jelenteti meg - akkor is, már a kigondolás stádiumában is elkoresul a regény;
már a témaválasztása, az alajjötlete nem lesz olyan bátor, szabad, független, i'ij és újszerű, oly erkölcsi erőt kisugárzó, mint lenne, ha nálunk a gondolkodásnak, sőt az otthon, zárt szobában, magá- nyosan-gondolkodásiiak meglenne a teljes szabadsága. . .
De hát mit jelent az, hogy nem szabad ? Melyek azok az idegen, irodalmon kívüli hatalmak, amelyek az írót lélekbónító szuggesz tiók alatt tartják? Sokan azt hiszik, hogy az ellenséges erók fel sorolását kimerítették akkor, amikor általánosságban a mai poli tikai légkörről, konkretizálva pedig és a részletekre is kitorjesz kedve rendőrről, ügyészről s bíróról beszélnek. Ez a ténymegálla pítás hiányos, tehát hibás. Ezt a rövid sort, hogy rendőr, ügyész bíró - ki kell egészíteni így: szerkesztő, lektor, kiadó, nyomtat vány- és lapterjesztő, kritikus, színházigazgató, végül maga a B'.ín házjáró, a könyvvásárló közönség: ebben a sorban benne van BZ államhatalmon kívül minden más tényező, akin és amin az irodalmi mű soraa múlik. Vannak tipikus jelenségek, amelyek mutatják az államhatalmi tényezőkön túli más tényezők egyéni buzgalmát:
.SZLll/.U liS Ml
a/.( u s])onU'ui lilkisséjít-l, anicllyíl uy. líUainliHlulnii tónyczők cen
zúráját túllicitálják: neiiu-wik az alkaliiiazkoilás üzleti kényszen^
s a túlságos féli-lem folytán, hanem a burzsoázia osztályérHekoinok magánvédelmében. . .
Nem lehet írni, ha az élet millió megnyilal kozását el kell kerül
ni. Konctiiüt sem lehet tanítani, ha a nemi szervelv lielyét az atla
szon fügefalevéllel kell borítani. Nem leliet írni, ha az emberi élet- jelenségek szociális hátterét, szociológiai összefüggését tilos föMerí- teni. Nem lehel írni, ha észrevevés és észre\étetés helyett állandóan a szemethimyáB és elhallgatás a kötelező. Nem lehet írni, lia vala
mely jelenségből következtetéseket \(iiiva, egy hosszi'i gondolatsor
nak már az első mondata vitán meg kell állni. Nem lehet írni, ha az irodalmi mű soreát meghatározó minden egyes tényezőnek gondol
kodása arra \ a n beállítva, l)ogy csak helyeselje és védje egy bizo
nyos körülzárt, retrográd világszemléletnek minden egyes rögesz
méjét. Nem lehet olyan embereknek írni, akik közül ezerötszáz együtt ásítva liagyja s< inmibe hullani a Névtelen katonát, s boldo
gan szívja be mint neki való lá|)lá]ékot a Ruta emlierl. Regényt itt aligha is lehet írni mást, mint i'gyet lenegyel, \alami hatköt(>test, amelynek a címe: Sivatag vagy Sár, vagy a Poklok fenekén. Drámát meg egyetlenegyet sem lehel írni. Talán éjípen azért nincs szabadsá
ga az írásnak, meri nincs rá szükség, nem is lelietne vele mit kezdeni.
Do tt'gyük föl, hogy- mégiscsak elkészül az a bizonyos regény.
A megírásáról csak ezt: a magyar írónak tízszer annyit kellene ír
nia, mint mondjuk .Jákob Wassermann-nak,' hogy meg tudjon élni a műveiből; az írás, mint rendes met;élhetést nyújtó foglalkozás, a becsületes íré) számára megszűnt. Kz külíinben az anyagi rósz, erre később majd visszatérek. IMi történik az íré) kész regényével?
Vagy valain<'ly najjilap közli, \ agy \alame!y folyóirat, vagy mind
járt könyvijen jelenik meg. Melyik napilap közölné? A lapoknak zárt politikai irányzatuk van, amely még a szóhasználatot is előírja minden munkatárs, tehát még az író számára is. . .
De szőjük tovább a példázatot úgy, hogy íré)nk nem is szánta regényét sem napilapnak, sem folyóiratnak, hanem egyenesen könyvben akarja megjelentetni. O, micsoda embereken, miesorla embereknek micsoda sunyi, üzleti, de még üzletinek is helytelen szempontjain kell átvergődnie! Olyan emberekkel áll szemben, akik az irodalmat úgy kezelik, mint kereskedő az é)eska\a,sat vagy a libátollat. Sőt rosszul mondom, mert ez még a jobbik eset lenne. Te
hát kijavítom: olyan emberekkel áll szemben, akik mindenkor alá
rendelik magukat az éppen uralkodó ix>litikai hatalmaknak, akik kormánnyal és hivatalokkal barátságos viszonyban akarnak lenni, tankönyvkiadások, állami nyomtatványok szállítása, közkönyvtári
423
K7. I.I,1,K.M n n i i A H A L O M K O R S Z A K A
vagy iskolai rendelési'!-; lacfíK/eizése s efféle érdi'kek ala])ján. Hala
dó időkben talán inkább az ü/.leti érdek vezeti őket, de retrográd uralom alatt már az üzleli érdekeikot is alárendelik annak a szen- vedélyülinek, hogy szabaiion gyűlölhessenek és üldözhessenek min
den haladó gondolatot. Példának Kassák Lajos Egy (Mnlier élete eíiníi önéletrajzát hozom fel; ez a könyv nyilvánvalóan jó üzletnek is ígérkezett, az is lett, de azért egy sereg kiadó utasította vissza, míg az egyik \égre kiadta, a visszautasítok közül az egyik kifeje
zetten azért, mert a munkásmozgalomról s a sztrájkokról nem elíté
lően ír. Azt már csak mellékesen említem meg itt, hogy ugyancsak ezt az életrajzot egy külföldi magyar fél szocialista lap azért nem volt hajlandó közölni, mert az író a níimi életről is elmond egyet- mást, s a szóban forgó lap szerkesztője szerint ez a „proletárt" ineg- bol ránkozt atná.
Igen nehéz az író dolga a kiadóval. Persze, van olyan író, aki
nek soha semmi zavara nem akad kiadóval, legfeljebb pénzügyi — de az ilyen nem is tartható írónak, s itt mindjárt megjegyztmi, hogy én tulajdonképpen az eszményi, igazi íróról beszélők, tehát nem azokról, akiket a közfelfogás íróknak tart, mert 6k írnak, s mííveik megjelennek; hiszen éi)pen azt liizonygatom váltig, hogy igazán értékes írás nem is jelenhetik meg nálunk — legföljebb kuriózum
ként hivatkozhatunk egyrokettőre - , s ha e tényleg működő írók közül egyeseket mégis íróknak tekintek, ezt részint régeblji munká
juk alapján teszem, részint ismeretében a tehelségiikni;k, melynek ma már nem adhatnak kifejezést.
A kiadó nem úgy áll a magyar íróval szemben, mint mondjuk H.O. Wellsszel szemben, akinek a kiadásánál ő csupán közvetíti az író és a magyar kíiziinség kiizt - bár nem vagyok benne biztos, hogy hű közvetítő-e, meit tudok róla, hogy más külföldi írókat ha
misítva közvetít. A magyar író\al kapcsolatban a kiailó irodalmi, irodalompolitikai s társadalmi tényező is akar lenni, itt ő már érvé
nyesíteni akarja a saját lelkiségét is — bár, mondom, egy sereg külföldi íróval szemben is érvényesíti, mert műveiket meghamisítja.
A magyar íróval szemben minden! elkövet a kiadci, hogy annak műve az ő szellemi és erkölcsi nívóján túl ne emelkedjék. Észrevé
telei vannak. HozzászcM a dologhoz. Ha nem fogadja el a művet, akkor is megindokolja az elutasítást, s az írónak, ha újra akar pró
bálkozni, a szempontjait már figyelembe ki-ll \-ennie, s rendelésszeru árut kell szállítania. . .
A regény megjelenik. Végre. De ugyan mii éri el \-ele >\ magyar író? Remekművel nem alkotott, mert ha ludott volna is, akkor se engedték mi'g neki: reniiőr, ügyész, bíró, kiadó, szei-keszlö, lektor, kritikus és olvasó. Legföljebb egy kis pénzt keresett.
M A f i V A B I R O I l A l . O M - K I M . I d l . n i I I I O P A I . O M
E s ez a Iragikoiiiikiiin. Moil fel kellel t a d n i a m i n d o n írói ccK, elsősorban a mfivész leglciivégeseiül) céljai : az e m b e r - és élotismerel.
k i t e l j e s í t é s é t : a z í r ó n a k ö n m a g a v a l és a ( á r s u d a l o m m a l s a világ
e g y e t e m m e l v a l ó s z á m v e t é s é i ; minclezek nf án a t i s z t a , őszinte m e g n y i l a t k o z á s t , a m e l y h a é r t é k , akkoi- v a l a m i olyan erót s u g á r o z ki m a g á b ó l , m e l y szilárdít, emel, előrelendít. S z ó v a l : c s a k n e m m i n d e n erkölcsi és szellemi é r t é k r ő l le kellett az í r ó n a k m o n d a n i a , p e d i g v a l a h a a z é r t indult í r ó n a k , feladván m i n d e n reális elhelyezkedést a t á r s a d a l o m b a n , m e r t az a bizonyos belső k é n y s z e r — a m e g n y i l a t k o z á s n a k s a világot formálni a k a r á s n a k k é n y s z e r e — e l l e n á l l h a t a t l a n u l írónak ű z t e . Igazi í r ó n a k indult az író, fle a belső kényszerrel c s a k h a m a r a l k u b a k e l l e t t b o c s á t k o z n i a , m a j d az eredeti s z á n d é k a i ról le k e l l e t t m o n d a n i a , s egyetlen célnak mai-adt a z ö n f e n n t a r t á s , a z a z a pénzszerzés. D e ez a z u t á n a t r a g i k o m é d i a , v a g y h a ú g y t e t szik, é s z b o n t ó t r a g é d i a : csak pénzért írni s mégis oly keveset keres
ni, m i n t a m e n n y i t e g y m a g y a r író k e r e s , ezerszer k e v e s e b b e t a n n á l , a m e n n y i t s o h a m e g n e m a l k u v ó , t i s z t a s z á n d é k ú s n y í l e g y e n e s a k a - r á s ú külföldi írók k e r e s n e k .
A szövegközlés alapja: Nagy Lajos: író, kihvjv, olvasó. VáloyaioU cikkek és tanulmányok I. (Osszegi/űjt., sajtó alá rend., jegnz. és utószót irta Gordon Etel.) Bp. 1959, Szépirodalmi Kiadó. 350-371.'l.
1. Werfel, Franz (1,S90- 1945) - német költő és író.
2. Duhamel, Georges (1SS4—19(i()) — francia író. számos liires regény szerzője.
3. Wassermann, Jákob ( 1 8 7 3 - 1939) - német író.
Magyar irodalom - külföldi irodalom
114
N A O V L A J O S '
1 u 1-: C' ]•: ÍN U !•; t ; É N Y E K G A K .M A D Á r 192,-)
(Uészletelc)
A m a g y a r íri) a n y a g i lielyzete egyre r o s s z a b b i-s r o s s z a b b , k e d v e és muiikalchelősi'ge is csölckrn - , ;i m a g v a i ' k ö n y \ ] ) i a c o n Ivedig az idegen regények tömegei jelennek meg, sűn'í i'gynui-sutiín- b a n , esztendők ó l a . Az írók m a g u k , a k i k k e l e t é m á r ó l beszéltem, szégyennek, c s a p á s n a k , s z ö r n y ű i g a z s á g t a l a n s á g n a k t a r t j á k ezt az
i2r>
.\'/. I.M.I'.M llfl !l \|iAl,(.IM h n l l , - - / A K \
állupolol. Az írókon l<í\iil azonhun senki si'ni lörő'lik \cli', liofíy mi töilónik u magyar irodulommnl.
A magyar írók olcsó honoráriumén na])ila]X)klja írják a lárca- novollákat, c novellákból (alán soha nem lesz novelláskönyv. A ma- ííjar írók mcíí sem írhatják a regényeiket, hisz (áreanovellákat kell íi'niok, mondom, méghozzá különféh^ eszmekör))en élő s mindenkor prepotens igényű napilapokba, az igazi iroilalomnak ez éjjpenséggel nem eszményi orgánumaiba, szerkesztői eeniza alá, színeiket kamé- leonazeri'íen váltogatva, mert nem tudják megsz<>rezni a regény
íráshoz az „üzemi költséget" nrxn — , de azért napilapjaink is még mindig előszeretettel közölnek idegen íróktól ri^gényekct. A magyar írók novelláit egyáltalán nem, a regényeiket is csak elvétve - csakugyan: „elvétve", azaz írót is, legényl is rosszul, a külső (i)oli- tikai és zsurnalisztikái) hatalmi \ iszonyok s nem a belső érték alaj)- ján megválasztva - a<iják ki ugyanazok a kiadók, akik a világ minden kultúrnyehén működő íróknak sorozatos műveivel áraszt
ják v\ a közönségei. . .
Statisztikát kellene csinálni! Számszerűleg meg kellene állapí
tani, persze iniis nemzetek iiodalmi viszonyaival egybevetve, liogy ni(>nnyi idegenből fordított mű jelent meg magyarul az elnníK öl esztendő alatt. Bizonyos, hogy e mértékénél fogva már bűnné váll nemzelietlenségbena világ valamennyi nemzete közt elsők \agyunk.
Nem h-nne esodálnivalé), ha a magyar író kétségbeesv<' felkiál
tana: segítség! Dl' a probléma rendkívül komplikált, a magyar író ezt bölcsen tudja, s nem kiállhat, mert vajon kitől, mitől várhalná a segítségei? Szervezkedés, küldöttség, kultuszminiszter, memoran
dum, képviselők, interpelláció, kormány?! Minden lehetőség csak
nem lehetetlenség a mai viszonyok kílzötl, de különben is az a g.va- núm, hogy a védelem még rosszabb lenne, mim a korlátlanul sza
badjára engedett nekivadulás. Mert a mai külső és belső erők bár
mily beavatkozása alighanem csak azt eredményezné, hogy például H.O. Wellsnek egy mííve som jelenheine meg többé magyarul, ellen
ben megjelennének, li'szem. Pékár (!yulának= összes művei — a fiókjában csücsülő további 20—liO regénnyel kiegészítve, és vala
mely Milolay^-kötet, mondjuk arról, hogy a zsid()k gáncsolták el AmundsenI*, 50 000 példányban díszkölésben. Ennél minden
esetre jobb, ha a könyvkiadók korlátlanul azt teszik, amit akarnak.
Nyolc-tíz idegen nyelv csaknem valamennyi írójának csaknem valamennyi művével boldogítanak bennünket! a magyar kiadók, örömmel üdvözöljük őket és kiadványaikat mini oKa-sók, mint a magyar kultúra, a magyar irodalom és a magyar nyelv szi'nt ügyé
től önzőén függetlenült mohó érdeklődők - , de még így is azt kell mondanunk:
M \ l i \ \ j l M H H i A I . O M - K l l . l ó l . l t l l ' : i l l > A l . D M
- J''lóg már! Hiszfii uiuiyi iniir u/. okvclliiiiil eloK asnivuló könyv, liogy lia száz évig élünk h-.. és minden időnket olvasással löU - hűtjük is, még akkor ÍH marad lüvál)l)i száz évru való restanciánk.
Kiég már, hisz a neveket ós a címeket sem tudjuk már emlékeze
tünkben tartani. Sok lesz már — s a jóból is mc^gárt a sok! (A i'ossz- ból még a kevés is megárt.)
Az önz(") olvasó talán örül - , de szabad-e kiszolgálni u korlát
lan individualistát? Szabad-e ek^gcít lenni annak, aki n<^m törődik a magyar kultúra, a magyar irodalom, a magyar nyelv sorsával, aki azt tartja, hogy ves8z<;n Karintliy, károsodjék Móricz, de neki MereskovHzkijt* kell olvasnia, még|)eilig sorozatosan, a „nagy"
Mereskovszkij összes műveit.
Az idegen regények garmadáit a magyar könyvkiailók a<llák és adják ki, de a kortünetért ők csak részben és n(;m száz százalékban felelősek. A kiadók a közönségre hivatkoznak, amely szívesebben vásárol és olvas idegen írókat, mint magyarokat. A hivatkozás helyes és pontosan megfelel a tényeknek. A kiadók azonban azt hiszik, hogy ezzel a kijelentéssel a „maguk részéről" elintézték eztr az egész ügyel, felelős a közönség. A közönség előzetes megfontolás nélkül cselekszik, átengedve inagát mintegy íisztönös hajlandóságá
nak - , de ha alkotóelemeit, az egyes olvasókat meginterjiuolja az érdeklődő, ezek azzal inagyaiázkodnak, hogy a francia, orosz, an
gol, dán stl). írók általában jobbak, mint a magyarok, mindenesetre pedig érdekescO)!) miliőbe, szimpalikusabb és magosabb rendű világ
ba visznek bennünket. Hisz a inozgóké])Színiiázban is tapasztal
ható, hogy a pesti ember föllélegzik, amikor megjelenik a vásznon az első néhány kéjj, s a főhős autója Párizs \ agy New-York útjain robog, jobbról-balról New-York-i liázak vagy párizsi fák, idegen, idealizált, még idealizálható emberek. A közönség az idegenregény
áradat okául a magyar írót jelöli meg, azaz a magyar irodalomnak viszonylagos alacsonyabb nívóját, „szüi'kébb", „érdektelenebb"
mivoltát.
Igen ám, csakhogy ha igaz, hogy a kiadók csakis azért ontják az idegen műveket, mert a közönség a magyarokat nem vásárolja, ha igaz az, hogy a magyar irodalom átlagban gyengébb, mint a külföldi —, akkor is circulus vitiosusszal [körforgással] állunk szemben, mert:
Hogyan legyen a magyar irodalom erős, magasröptű, érdekes, hogyan állja a versenyt a fi'anciával, orosszal, dánnal —, ha a ma
gyar írót veszni hagyják, ha mestei-sógesen testét-lelkét sorvasztó aszályt idéznek a feje fölé!. . .
A azövegközlés alapja: Nyugat, 1925, 2. köl. 215— 217. l.
427
AZ K l . l . E Í M l U l l l A P M . n M K O I I S Z A K A
1. A Nyuíjat }iasAbJRÍn a mapyar irodalom vódelmében Nagy Lajos kezdeményezésére vita indult a rendkívüli nagy mértékben megnö
vekvő fordításirodalom ellen. A vitában részt v e t t Ranschburg Vik
tor, Révai Mór János és Kosztolányi Dezső. Kosztolányi még Nagy Lajosnál is sötétebben lát, egyenesen a ..magyar irodalom pusztulá
sáról" beszél. Az első kettő a kiadók oldaláról száll vitába Nagy Lajossal. Ranschburg egj'értelműen szembefordul vele. Szerinte for
dítást kiadni: üzlet, magyar m ű v e t : veszteség. Révai elismeri Nagy Lajos igazát, de szükséges kompromisszumnak tartja a fordított szép
irodalom publikálását a kezdő olvasó megnyerése m i a t t . Nagy Lajos cikkén kívül Révai hozzászólásából is közlünk részleteket.
2. Pékár Oyula (1867— 1937) — a Horthy-korszak hivatalos irodalom
politikájának egyik irányítója és dilettáns írója, 1912-t61 1922-ig ál
lamtitkár a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumban.
3. Milotay István (1883— 1963) — jobboldali, majd fasiszta publicista.
4. ^mundsen, üooW (1872—1928) — norvég s a r k k u t a t ó .
5. Mereskovszkij, DimürijSzert^ejeincs (1865— 1941) — reakciós politikai szemléletű orosz író.
11 ő
R É V A I M Ó R J Á N 0 8 J A „ G A R M A D Á K R Ó L "
1925 (Részlet)
M i n d a z t , a m i t N a g y Lajos arról az özönvízről ír, m e l y idegen regények a l a k j á b a n r á n k s z a k a d t — k i a d ó l é t e m r e szóról s z ó r a alá
í r o m . Sőt k e v e s l e m a d o r g á l á s n a k a z t a m é r t é k é t , inelly(;l, n a g y t á r g y i l a g o s s á g r a t ö r e k e d v é n — s ú j t a n i a k a r j a a bímösök(!t. M e r t v a l ó b a n b ű n ö s ö k ők. A m i a n n á l s a j n á l a t o s a b b , m e r t eddigelé a m a g y a r k i a d ó k , a m i ó t a v a n n a k — m é g n i n c s száz esztendeje — , m i n d i g e g y ü t t l i a l a d t a k a m a g y a r irodalom fejlődésével, pionírok
k é n t szolgálták a n e m z i ' t i k ö z m ű v e l ő d é s ü g y é t , t a r t ó z k o d t a k a ká
ros és r o m b o l ó idegen h a t á s o k t ó l , és e k k é n t v á l t a k h i v a t o t t k é p v i selőivé a n n a k az igazán m a g a s r e n d ű k ö n y v k u l t ú r á n a k , m e l y m a — az a n n y i r a f e l m a g a s z t a l t k u l t ú r a i fölény s z i n t e legkézzelfoghatóbb, d ö n t ő erejű b i z o n y í t é k a .
E n n e k a k ö n y v k u l t ú r á n a k egyik k l a s s z i k u s a n é r t é k e s a l k a t része az a külföldi i r o d a l o m , mel^- fordítói m ű a l k o t á s o k b a n vált.
részévé mfiveltségüiilinek, d e t e r m é s z e t e s e n esak a d d i g , a m í g iga
zán a külföldi i r o d a l m i niű\-ek legjavári'il volt szó, n a g y írók repre
zentál ív m u n k á i r ó l , a \ i l á g i r o d a l o m közkineseiről. — De az idegen l e g é n y e k n e k az a f e l t a r t ó z t a t h a t a t l a n á r a d a t a , m e l y m a n a p s á g el
özönli a könyv])iaeol — n e m b í r á l h a t ó el ezen s z e m p o n t Bzennt.
E B n e m m e n t l i e t ő semmiféle s z e m p o n t b ó l sem. Még az a n y a g i ered
m é n y e k p e r s p e k t í v á j á b ó l s e m . M e r t n a g y o b b á r a és l e g t ö b b eset-
MAGYAll IHODALÜM — KÜLFÖLDI IRODALOM
ben ki sem fizetődik ennek a mindenfelől szedett-vedett portékának az árusítása. Hogy mégis kiadóra akad ez az „anyag" — , az igazán érthetetlen és nicgmagyavázliatatlan. A kiadó elj)usz(íthatatlan optimizmusa vagy a lektor sznobsága és mindenáron \aló felfedezni vágyása okozza-e, hogy néliány becses „tiouvaille"-tól [telitalálat
tól] eltekintve, ma már jóformán Európa irodalmi szemetjét gyűjt
jük össze magyar irodalmunkban — azt érdemes volna tanulmány tárgyává tímni.
De akármi okozza is, és bármennyire sajnálatos, hogy ma jófor
mán ezek a „garmadák" egyedüli (íleven megnyilatkozásai irodalmi életünknek és könyvtermelésünknek, annak azonban, hogy eredeti magyar regényirodalmunk nem fejlődik szívünk szerint, és hogy elismert regényíróink művei nem kelonflők abban a mértékben, amint kívánatos volna - ezek a garmadák nem az okai. Bármeny
nyire igaza van Nagy Lajosnak abban, hogy megrója a garmadákat, azok kiadóit, fordítóit, lektorait, sőt olvasóit is — , abban téved, ha ezeltet teszi felelőssé a magyar nodalom mai állapotáért. Ezt szinte számszerűen be lehelne bizonyítani. Még a kivételesen kelen
dő külföldi tucatregények sem vonják el a valódi közönséget az eredeti magyar regénj'irodalointól, mert ezek olyan közönségnél találnak ellielyezésn?, mely még nem érkezett el Móriezhoz, Karin- thylioz, Herezeghez. lís ha valami mentsége van a ,,garmadák" kia
dóinak, úgy az leilet — hogy éjijj ezzel a selejtes luealtermeléssel (iie nevezzük iiodalomiiak) idővel olvasókat ni'velnek épp Móricz- nak, Karhitliyiiak, Herezegnek és má-soknak. Mert a/, olvasást meg kell szokni, annak életsziikséglcKé kell vúhila — , azután kezdődik csak az igény valami jobbra, í'ormálódik ki a \ á g y jobl), értékesebb, maradandóbb hatású olvasmány után.
Es a baj, melynek csak eredményét állapítja meg Nagy Lajos cikke — itt gyökerezik. Nincsenek olvasók. Még kevésbé vevők.
Vagy csak igen kis számmal, mely nem áll arán\ban a magyar te
hetségek számához és termékenységéhez. Ez volt a panasz a múlt
ban is. . . Ma még indokoltabb. A háború előtt is csak mestei-séges eszközökkel lehetett fenntartani bizonyos irodalmi standardot, írók lelkességével és önzetlenségével, kiadók ambiciozitásával és lelemé
nyességével - a háború bizonyos időszakaiban, a lövészárokban megtörtént a csoda: a magyar ember olvasni kezdett, megszerette a könyvet, meghajolt a klasszikus könyv fönsége előtt, azt lehetett remélni, most végie elérkezik az az idő, mikor reális bázisra támasz
kodhat ik az író és a könyve, rövid ideig volt is bizonyos „konjunk
túra", mely csodálatosan elektrizálta az irodalom m\iiikásait, szár
nyakat adott a kiadói viíUalkozásnak, nagyszerű terveket érlelt és hívolt életre, reményt keltő f)eispektívákat nyitott meg - míg
42U
A;; Ki.i.p.NiiiniiAn M.fiM K O H S Z A K A
a z u t á n j<")H Tiiiinon ús u köznyoiTiorúság, ós iiiindenl f l p u s / . t í l o t t , minili'iil i'ltciiK'tPl t . . .
De liú( Icliil -!• u iiirKiiKiiHilt Uis Irn'ili'lcn, ii inigniHiiull intelli- goncia róvén kr>ny\f()gyíu</.tásra s/.ániítani? H i s z e n a bokövütkczRtt g a z d a s á g i á l l a p o t o k , a pónzi-lórlóktclencilcs, a k ö z n y o m o r ú s á g ép
p e n a z o k a t az o s z t á l y o k a t sújtr)t(ák legjobban, a m e l y e k a m ú l t b a n (ígyedüli fogyasztói v o l t a k az irodalmi t e r m é k e k n e k , é p p azokat az e g y é n e k e t t a s z í t o t t á k a l e g n a g y o b b n y o m o r ú s á g b a , a k i k n e k vol
t a k k u l t u r á l i s szükségleteik, a m i k n e k kielégítéséről elsősorban kel
lett l e m o n d a n i o k .
P^z a dolog lényege. Kz az o k a a legjeleselil) m a g y a r k ö n y v e k k i s p é l d á n j s z á m á n a k , csekély s z á m ú f o g y á s á n a k . De ezen n e m se
g í t h e t sonimiféli^ k ö n y v k i a d ó i k u l t ú r t e v é k e n y s é g . - E z a k u l l ú r - t e v é k e n y s é g k i m e r ü l a b b a n , bogy a kia<ló a k ö n y v e t k i n y o m a t j a , k i a d j a . Mert higgye el n e k e m N a g y Lajos, hogy igen n a g y dolog az, h a v a l a k i a m a i viszonyok kíizöti b á r m i l y e n m a g y a r n y e l v ű becsü
letes irodalmi m u n k á t k i n y o m a t . Oly n a g y dolog, oly á l d o z a t o s cselekedet ez, h o g y m i n d e n egyes k i a d ó előtt m i n d e n egyes ilyen míí k i a d á s a k o r b á t r a n k a l a p o t l e h e t n e e m e l n i . Kell is. Mert b á r m i l y o k o s és e s z m e g a z d a g a N a g y Lajos cikke, a b b a n a z o n b a n , a z t hi
szem, t é v e d , m i n t h a elliivalott író igazi írói tehetséggel megírt,
„ b á t o r " r e g é n y e , a t a l e n t u m m a l és „prófétai szent l é l e k k e l " m e g í r t mii — n e m t a l á l n a k i a d ó r a . N e m t u d o k r á e s e t e t , hogy igazi irodal
mi é r t é k ú j a b b időben k i a d ó h i á n y á b a n elmerült \ o l n a. H o g y nem részesült s i k e r b e n ? Még a b b a n a csekély s i k e r b e n sem, mely a ma
g y a r k ö n y v n e k legjobb e s e t b e n k i j u t h a t ? A n n a k sok o k a l e h e l , de s e m m i e s e t r e a „ k i a d ó i bátoi-ság" liiánya. E z a b á t o r s á g m e g v a n — eddig l e g a l á b b megvolt - , c s o d á l a t o s k é p p e n a n n a k ellenére, hogy m i n d e n egyes ily b á t o r cselekedet s z i n t e egy jelentőségű egy-egy szomorú b u k á s s a l .
A szövpgkiizlés nttipja: X)/ut/al, 1925. 2. köt. 226— 227. l.
1. Rémi Mór Jáno-t — 1. a 31. szemelvény 1. jegyzetét.
M A f i V A Ü K i W V V I K M \ - (1 n5<Z < ( ; n K IIA M
Magyar könyvek más orszáyoklxui
no
GAÁL GÁBORI
A MAI E R D É L Y I M A G Y A R I R O D A L O M ARCVONALAI
1930 (RészlíHek)
Már monildik, hogy a mai i-nli-lyi luagyai' irodalomban az osz
tálytudatok kif(!Jczós('i — általában - nem ji'lcntkcznck lialáio- zottan. Az erdélyi irodalom ki'rcti'i közölt még minden folyik.
A tudatok és arcvonalak kialakulása határozatlan és zavaros.
Az egymással valójában ellí'ntélben levő tudatok és arcvonalak még együtt dolgoznak. A legtöbb esetben maguk az írók sein tud
ják, hogy hova tartoznak. Tipikus tünete ez az amorf állapotban levő dolgoknak, de egyszeremind annak az érailetbeli gyökértelen- ségnek is, mely az írót itt általában betíilli. Viszont bái'milyen nagy a za\ar, bármilyen gyökértelen itt az író érzülete, a fó erővonalak, melyekel az erdélyi magyar írók sugároznak, mégis láthatók.
Ezeket az erővonalakat mi három arc\onalra lokalizáljuk:
az akadémizmus; az akadémizmus ellenzéke, illetve a transzilvá- nizmus-; s harmadszor: a tiszta osz1ály\onal arcvonalaira.
Alábbiakban tehát, mindenütt a valóságban dolgozó erőkről és arcvonalakról beszélünk, s nem (említünk sehol se neveket, se műveket. Hisz a társadalomvalóság nem ne\ek, hanem egymás ellen felvonuló erők mozgási rendszere. A felvonuló erők viszont azokat a törekvéseket manifesztálják, melyek a társadalom egészé
ben élnek, s a különböző osztályok és arcvonalak érzésében és tu
datában dolgoznak. Valamennyi erdélyi író, akár kicsi, akár nagy, ezeknek az arcvonalaknak valamelyikén helyezhető el. Bármelyik erdélyi magj'ar író érzésével és gondolkodásával valamelyik osz
tályt reprezentálja, még ha valójában torz és lehetetlen is az a mű, amit „alkot".
Mi jellemzi azonban közelebbről ezeket az arcvonalakat?
1. Az akadémizmus szerkezeti és ideológiai alkatában megfele
lésit annak az akailémizinusnak, amely Magyarországon van. Ezen az arcvonalon azoknak az osztályoknak a tagjai ós kiszolgálói álla
nak, akik valaha ezen a viiléken uralkodtak, a magyar történelmi osztályok: a feudalizmus és a dzsentri s a hozzá tartozó egj-ház, iskola, hivatalnoki rend, melyek ugyan az új történelmi helyz(!t
•IM
AZ KLI.EM ORIIAIIALOM KOllíZAKA
kövi'(kc/.t«l)cn k i k c i ü l t i k a/, uialiiii \()nu.lból (a valóság elépült a l ó l u k ) , iiz c y y k o i i (iidat összis l a i U i l m a i v a l n/.onban m e g m a r a d t , s b á r v á l t o z o t t k ö r ü l m é n y ü k közt életük ál-élet, iileológiai s ú l y ú k a legkevésbé sem c s ö k k e n t : a kezeik k ö z t v a n m é g m i n d é g h á r o m fontos k ö z v é l e m é n y s u g a l m a z ó s z e r v : az egyliáz, az iskola s a napi
s a j t ó j ó része. Azok az egykori m a g y a r fi^udális-konzervatív eszmé
n y e k t e h á t , melyek az iiii|)(''íiiim\ á l t o z á s előtt az u r a l k o d ó m a g y a r rétegekéi az i r o d a l o m r a \()iiatkoz(')lag l ) e t ö l t ö t t é k , ezen az a r c v o n a lon l o \ á b b r a is élnek, lüőlleiii'il é« csenevészen, d e a d o t t a n . Iró- kéj)viselói e \ o n a l n a k t a n á r o k és pajjok. I r o d a l o m e s z i n é n y ü k ter
mészetesen n a g y j á b ó l u g y a n a z , mint a m a g y a r o r s z á g i a k a d é m i z - m u s é : uz az liri és n e m z e t i irodalom, a m e l y i k e t az iskola t a n í t , a l á t á m a s z t á s á u l a z o k n a k az o s z t á l y e s o j j o r t o k n a k , m e l y e k a régi történ(HÍ r e n d e l m é g az új s z i t u á c i ó b a n is k o n z e r v á h i i a k a r j á k . . .
2. Az a k a d é m i z m u s s a l s z e m b e n az a k a d é m i z i n u s ellenzéke, illetve a t r a n s z i K á n i z m u s áll. .Miben ellenzéki ez az arcvonalT KUenzéki t a l á n az a k a d é m i z m u s s a l s z e m b e n álló g y ö k e r e s és kon- zek\-ens progressziója m i a t t ? N e m . E l l e n z é k i c s u p á n a m ű v é s z e t ről való felfogásában s az új t ö r t é n e t i helyzi'llel \ aló leszámolás ('•rt eh nézésében. Kétsí'-uMclenül i'Z az arc-vonal a szélesebb s a fris
s e b b . Kz a fiissi'ség a z o n b a n le^leljiO^b a szellőztetett s z o b a fi-is.se- si'ge és n e m a s z a b a d lén'-. Krn- a/, a r c v o n a l l á t a r t o z n a k az ..íinállii e n l é l \ i irodaliim lorszirozia, s / c r \ e / ő i i'-s t á m p o n t kiépílői.
Mi ezen az ai'e\ orialun a jiileL'/.ili's'í Kájr>\ iiiili erre, ha liieg- ni'zzük, liog\ kik hels c/.l-.rdnik el Jiijta.
Kzen a \ o n a l o n helyczkiilik el a mai eiilélyi polgár, az egykori h i v a t a l n o k - d z s e n t r i s a ..feh ilágosult " feudális úr. Találkozót ad ezen a vonalon a lörté-nelmi osztály a j>olgársággal. K é r d é s : hogy lehetnek ezek egyiittV Hogy t a l á l k o z h a t a feudális t u d a t a polgá
rival, s m i n d k e t t ő a <lzsentrié\cl. hololt v a l a m e n n y i e n csak harc
iján á l l h a t n a k e g y m á s s a l ? Ö s s z e t a r t o z n a k egy m i n d e n t kibékítő e s z m é n y t r e u g a deiében [ideiglenes f e g y v e r s z ü n e t é b e n ] .
Mi ez az e s z m é n y ? — -Az a ..művészet a m ű v é s z e t é r t "-eszmény, a m e l y n e k b ű n é b e n m a nem kizárólag ezek az erdélyi írók ludasok.
Kz a b ű n egy, m a K u r ó p a - s z e r t e létező írói é r z i i l e t t í p u s b ű n e , ame
lyik az e g y m á s ellen fel\onuli') és e g y m á s s a l s z e m b e n liarci készült
ségben álló e u r ó p a i osztályok és ideológiák k ö z ö t t azzal próbálja megállni a h e l y é t , h o g y a saját m a g á t h í v e n álirázoló írás és nyllt k i m o n d á s helyett m o n d a n i v a l ó i t egy állítólagos o s z t á l y o k és ideoló
giák feletti m ű \ é s z e t b e , \ a l a m i á l t a l a k ü l ö n v i l á g n a k nevezett kö- zömbösségi ré)_'ióba m e n t i , ahol minijén örök és a b s z o l ú t , az ellen
t é t e k pedig k i e g y e n l í t ő d n e k . T->, a cso])ort t e h á t m i n d e n osztályhoz és ideológiához odalartozcMiak \ éli m a g á i . Szüksége v a n erre a z
l(»«HÍMf
j6zMr urniit
VIHARSAROK
AZ M > ' TÍSZAVIDÍ k KILDJI tS NtPl
DÖNTSD A TÖKÉT, NE SIRÁNKOZZ
FÉJA GÉZA
- > M É M * V M M Í V W « ^ Í M M * B « W ^ ' ^ « « ^ » >
A HALADÓ IRODALOM A KÉT V I L A G H A B O R Ü K O Z Ö T T
^<
MIRLAP KÖNYVEK
M A I . V A H J K I J N ' I \ Í : K M \ . S _ 0 ! : . ~ / A ( i O K B A N
i'lvii' 117. i'liifi'/.clési itla|>iiii álló kí)ny\ kiíuliifiimk, iiu ri uiiiuleii n s / - IIUN C'S iilciiUigiu vW- rsaU ilyiii lóglMiiisl i-ukcinK KA i'-n lclu-tw''gcH ii iHilo/.i'iK. !•)/. a csoiHirl h liiil m á r iiiü\ (.V/.cIülinr'lcli'v cl \ al<'>ság- kciiilö. A n_\ill s/.ín\iillás I'H kiiiioiuiúti d ő l , iiu'K a ki'ilönljiV/ő o s / - t ú l y l u i l a l o k kii/.öiiibösíU'Si't iiugljoiiihal iiá, ir/./.al ini'iii'kül, hogy a valóság inűvt's/,t.'U'llrin's, a f o n n a ö i ö k , a l u r l u l o i n iiiinilegy, valÓBágábl'ázolátíhoz l á v o l s á g kell, fíév\ ez. az ÍKKIUIIUII állásfog- lalá-sok és kövelí'lések nélküli, illi'ive iiiiadeu állásl'oglulásu és k O \ c - lelése látszólagos és a n a k r o n i s z t i k u s . .Mrglni/.oclik ezen a v o n a l o n i n m d e n század eleji m a g y a r iroilalnii l ö n - k v é s a s t í l r o m a n l i k a kör
zetén belül, s a l a u i e i i n y i a „ n a i \ é s z e t a m ü \ észelért," b á z i s á n , a lehetséges é s z t é i a - i n e n e k ü l é s e k epigoni \ á l t o z a t a i \ al. Az a szoba- és inűtí'ifímirodalom ez, mely az tigj m \ i z e t t e r d é l j i kisebbségi m a g y a r i r o d a l o m m e g l e r e i n t é s é l vállalta, lázért az i'iők összefogása a az a gazdatiátíi érdekeik isi á|)olt'isára alakult írói szi'ivezel, m e l y b e e n n e k a v o n a h i a k a li'gtöbb t a g j a lailozU<. . .
. . . 3 , X e m így a tiszta osztálv \ n n a l a r e v o n a l i l n . Kz a esojjort a legkisebb. D i a l e k t i k u s t i s z t a s á g á b a n ez a vonal alig h i v a t k o z h a t e g y - k é t íróra. \ ' i s z o n l ez a i)ár író t i s z t á n és m a i a lék nélkül az idó és valóság m a g v á i g á s t a előre m a g á t , a legvégső p o n t i g , a h o n n a n s a r k a i b ó l emelődik ki a ,,szelli'in" m a i k r i t i k u s világa, és t i s z t á z ó d i k az az egész z a v a r és elleniniondéus, m e l y a t ö b b i v o n a l a k r a oly jel
lemző. Az igazi n a g y a l k o t á s o k i t i is h i á n y z a n a k m é g , az egyetlen r e m e k r e a z o n b a n , a m i az ilgynevezelt erdélyi i r o d a l o m szférájába l o k a l i z á l h a t ó (Szilágyi A n d r á s : Üj pásztor^), m é g i s ez a v o n a l hi
v a t k o z h a t . A m i t e r m é s z e t e s is. Az igazán m ű v é s z i és erőteljes for- m á l á a m a csak eiuiek a v o n a h i a k a m e n t é n lehetséges. I g a z i hit és igazi m o n d a n i v a l ó , ipazi p á t o s z és i'itmulatá.s m a m á r csak i n n e n f a k a d .
A szövegközlés alapja: Oaál Oáhor: Válotjalon írások I. í'Jil - l'J40. Tanul- inányok és rikkck. Bukarest 1964, Irodalmi Könyvkiadó. 381 — 3S6. l.
1. Gaál Gábor (1893-1954) - publicista és írotialomkritikus, 1928-tól a Korunk c. kolozsvári irodalmi folyóirat szerkesztője. Jlarxista szel
lemijén Bzerkesztelt folvóirala a magyar nyelvterületen mindenütt jelentős fóruma a buloldali irodalomnak és irodalmi kritikának. Lap
j á t 1940-ben betiltották. 1945 után mint az Utunk c. irodalmi lap szerkesztője és a Bolyai Kgyetem tanára működölt.
2. trunszilvánizrnua — az erdélyi különállás gondolata.
3. Szilágyi András (szül. 1904) — romániai magyar íió. Legjelentőscbl>
m ű v e . Új pásztor c. regénye 1930-ban jelent meg Párizsban. Mc Kolozsváirott az U t u n k e. irodalmi lap nnmkatársa.
28 áss
S7. E I . I . F N F O R R A n A L O W KOHSZAKA
A tömegek divatos olvasmányai: a bestseller és a ponyva
117
O A Á L f J Á B O H ' R K C É N Y I Í K Ö;^(")NK
lít2K
Nfiii punuszkodoin iriiatla — (1(> fz is cííyik (iinntc napjaink
nak : a sok regény, sőt még a soknál is löbb: rengeteg regény! Soha annyi regényt nem írtak, mini napjainkban. V,s sohasem vol( még az a helyzet, mint ma, hogy az irodalom hovatovább azonosul a regények \x'gtelen sorával. A többi műfajok: a dráma és a líi'a, teljesen liáttérbe szorultak mögötte. Aki ma írói pálj'ára lép, annak az elhatározása szó szi^rint azt jelenti, hogy regényírásba fog.
A i-egény a kor vezető míifaja. Természetesen korántsem azért, mert véletlenül a nagy formátumú regényíróii egész sorával ren
delkeznénk, akik ))éldája gomba méxlra szaporítja a kiseblxfket.
Nem! A regényírók özöni-nek más a miigyarázata.
S a ])iacon nem is az igazán i^nilílésie mélló szerzők neveivel találkozik az eml)er. A regények özönét nem a nagy szerzők köny
vei teszik. X regények özönében a <livatos és hírliedt ne\ek regényei zuhognak. Azok a regények, melyek kétszázezer, háromszázezer, sőt ínég nagyobb számban jelennek meg. A regények özönében azok a könyvek tiazkálnak, hangoskodnak és szerepelnek, amelyek csak ma élnek. Mindennap egy más — mert holnap már nincsenek.
Elvesznek a vonaton, az autóbuszon, a várótermekben. És ehesz- nek az emlékezetben. A regények özíinét a mindenféle könnyű faj- súlyi'i olvasmányregény t<'szi, amiből magyarul is öt-hat, sőt talán löljb is jelenik meg naponta.
Miért Y
Mert szükség \ a n rájuk. Ha tetszik, ha nem — Iielel art óznak az ember lelki házlarlásálja, s főleg beszivárognak oda lassan és ellenállhatatlanul. Ügynevezett könnyű, igénytelen könyviű olvas mindenki. A lektűrkönyvnek [olvasmányos könyvnek], hogy ligy mondjam, diétikus éitelme van. (Valamiféle lektűrt oh as mindenki.)
Olvas, mert a könnyű fajsúlyi'i k ö n y \ : ablenkol [elterel]. Leve
zeti a lelki feszültségeket. Altat. Kitereli a figyelmet. Érdekes.
Általában érdemes volna egyszer tisztázni, hogy az a jelenség
kör, amit röviden az „érdek(«" szavával fogunk össze, valójiiban milyi'U líliími'kel I art almáz.
