K E R E K E S Z O L T Á N főhadnagy
ZALKA MÁTÉ
Van egy ország Európában, ahol legforróbban és legragyogóbban süt a nap.
<ie ahol a legsötétebb rabságban és elnyomásban senyved a nép. Ez az ország a Franco terroruralma alatt nyögő Spanyolország. Ezen a földön, — ahol ma Mad- rid. Barcelona. Bilbao, San Sebastian és a többi spanyol város sok százezernyi vasmunkásának, bánvászának meg-megújuló forradalmi sztrájkmozgalmaitól véres bosszút forralva reszket az átkos Franco-rendszer valamennyi gyilkosa, — halt hősi halált 14 évvel ezelőtt, 1937 júniusában a spanyol nép, a fö'dkerekség vala- .. mennyi leigázott népe szabadságáért a nemzetközi fasizmus összefogott erői ellen
.vívót heroikus küzdelemben a magyar nép nagy fia: Zalka Máté.
Zalka Máténak a legnagyobb cél: az emberiség felszabadítása szolgálatába állított, hősies küzdelmekben páratlanul gazdag élete 1896-ban, a Szatmár me- gyei Matolcson kezdődött. Gyermekéveit Mátészalkán tölti. A kis Máté már 8 éves korában szenvedélyesen olvassa a történelmi és a szabadsághősök életrajzait.
Ezek a példaképei, akikhez hasonlóan hőssé akar lenni.
Zalka hőssé akart lenni akkor is, amidőn az első imperialista világháború ki- törése után, 1914 szeptemberében önként jelentkezik katonának. A szocialista el- méletet hírből sem ismerő fiatal Zalka Máté, — akinek fogalma sem volt a tár- sadalom életének törvényszerűségeiről, az osztályok közötti harcról, az imperia- lizmus ellentmondásairól, a háborúk igazi okairól, aki azt hitte, azért tört ki a háború, mert „meggyilkolták a trónörököst" s neki kötelessége fegyvert fogni a
„haza" és a „megsértett nemzeti becsület" védelmében, — hőssé akart lenni a háborúban, mert nem tudta, hogy csak áldozat lehet azzal a sokmillló dolgozóval együtt, akiket mindkét oldalról, hamis jelszavakkal, a gyárosok, a bankárok és a
földbirtokosok érdekében hajszolták ki az emberiség vágóhídjára.
Zalka Máté évtizedekkel később a II, világháború előestéjén Moszkvából a Magyarországon élő húgához írt, 1936 április 22.-én kelt levelében ezzel kapcso-
latban a következőket mondja:
„Kedves Laurácskám. Fut az idő, mint a fakó csikó. íme... ez év június 18-án telik be húsz-éve, hogy elkerültem otthonról. Én a háborúba mentem meg- halni vagy győzni. Huszonegyéves gyerekember voltam én akkor. Mentem őszin- tén, egyenesen és azzal a szent naívsággal, amit az iskolában loptak belénk.
Nade, hisz így ment az egész had, ez volt a tömeg tragédiája. Nos, és a háború úttalan útjain én rátaláltam arra az ösvényre, amely ma az emberiség egyetlen és legigazibb útja lett, a biztos kiút abból az ellentmondásokkal tele helyzetből, amely ma, húsz év multán megint háborúba akarja vinni a véres korszak után felnőtt generációt." ^
Amint az idézett levélrészletből Is kitűnik, az első imperialista háború vér- zivatara mélységes változást okozott Zalka Máté életében. Megingatta benne a kizsákmányoló uralkodó osztályok által erőszakkal beoltott „szent naivságot" s ha csekély mértékben is, de képessé tette arra, hogy a hamis jelszavak mögött meglássa a valóságot, az igazságot.
Ezt a háború olyan véres epizódjai segítették elő, mint amil>eneket például Zalka 1916-ban, az olasz fronton, Doberdónál élt át. Itt az osztrák-magyar had- sereg ezredeinek — így Zalka ezrede katonáinak is — egyre-másra kellett elvérezniük azért, mert a tüzérségnek a legszigorúbban megtiltották, hogy az arevonal egy igen fontos pontján álló, az olaszok birtokában lévő sörgyárat lőjje. Magyar és 109
osztrák munkások és parasztok ezrei pusztultak el a sörgyár birtokbavételéért tüzérségi támogatás nélkül intézett rohamok során csupán azért, mert a sörgyár a Ihadseregíőparancsnok és „mellékesen" nagytőkés Habsburg Frigyes főherceg tulajdona volt.
Zalkát mindez mélységesen felháborítja! Amikor ezredével az orosz front egyik aránylag csendesebb szakaszára, Volhyniába vezénylik, az ottani tábori újságba „A sörgyáros" címmel ostorozó hangú leleplező novellát ír, amelyben elmondja, hogy a Doberdóról miért nem mehet haza soha többé annyi magyar katona az anyjához, feleségéhez, gyermekeihez. Az írásmű célbatalált; mi sem bizonyítja jobban, hogy Zalkát, aki azt a saját nevével jelentette meg, két nap múlva beidézték a hadosztálybírósághoz. Csak a fogságbaesés mentette meg attól, hogy a had-, tehát az osztálybíróság az igazság kimondásáért „hazaárulás;"
címén elítélje.
Zalka jÁáté valójában az orosz hadifogságban lépett rá arra az ösvényre, amely „az emberiség egyetlen és legigazibb útja lett". Ezen, a marxizmus-leniniz- mus eszméire alapított úton, a dolgozók felszabadításának az útján haladva vált Zalka igazi hőssé, gyermekkori példaképeit magasan túlszárnyaló szabadsághőssé' A szibériai tiszti fogolytáborban, ahová Zalka került, az osztrák-magyar tisz- tek szinte tejben-vajban fürödtek, a legénységi táborban pedig ugyanakkor ezer- számra pusztultak a katonák az éhségtől, hidegtől, járványtól és más' betegségek-' tői. Zalka a tiszti táborban gyűjtést akart szervezni a legénységi tábor szeren- csétlen foglyainak megsegítésére. A gyüjésből semmi nem lett, sőt Zalkát, a tiszti tábor rangidős osztrák tisztje még keményen meg is „rótta", tiszttársai pedig ettől kezdve nyílt ellenszenvet tanúsítottak iránta.
Zalka ekkor mélységes igazságérzetére vallóan elhagyta a tisztitábort és ön- ként átment a legénységi táborba, hogy sorsközösséget vállaljon azokkal, akik méltánytalanul éheztek és szenvedtek, akikkel együttérzett.
Ebben a táborban tanította titokban a magyar hadifoglyokat Rákosi elvtárs
•a szocializmus, a szocialista forradalom tanaira. Zalka Mátét is — aki eddig csak ösztönösen küzdött az igazságért — Rákosi elvtárs fegyverezte fel először a tu- dományos szocializmus iránytűt jelentő eszméivel.
Ennek az iránvtűnek a segítségével, az 1917-es februári polgári demokratikus forradalom után Zalka és sokezernyi fogolytársa kapcsolatba került a Bolsevik Párt harcosaival. Amikor pedig megkezdődött a Nagy Októberi Szocialista For- radalom, a bolsevik agitátoroknak a hadifogolytáborokban végzett felvilágosító munkája eredményeképpen és magának a forradalomnak a hatására több' mint 100.000 magyar hadifogoly, munkás és szegényparaszt fegyverrel a kezében har- colt a forradalom győzelméért és a külföldi betolakodó ,rablók és a belső ellen forradalmárok bandáinak megsemmisítéséért.
A fiatal Vörös Hadsereg az antant ügynök Kolcsák, Judjenics, Djenyikin Krasznov, Wrangelj, Pilsudski ellen küzdő hős katonáival együtt harcoltak Zalka Máté; Erdélyi Miklós, a Volga-menti magyar partizánezred parancsnoka, Szabó Ferenc ezredparancsnokhelyettes, és még százak és ezrek, akik Lenin és Sztálin elvtársak, a Bolsevik Párt — „Veszélyben a szocialista haza!" — felhívására a proletárinternacionalizmus szellemében küzdöttek a szovjet és egyben valamennyi, a magyar nép szabadságáért is.
„A hadifogoly, a nincstelen földműves, vagy ipari munká$ a magyar viszo- nyokra, az Eszterházyak, a grófok földjére, vagy a Weiss Manfréd gyárra gon- dolt, amikor csatlakozott az orosz forradalomhoz" — mondotta Rákosi elvtárs.
Zalka Máté e harcok közepette pyeri el a kommunista párttag magasztos címét. Tagja lesz a Bolse'vik Pártnak, annak a hadseregnek, amelyhez tartozni:
a legnagyobb tisztesség a Földön! Ez a Párt formálta és nevelte ki Zalkából azt a forradalmi, kommunista katonai vezetőt, aki tengernyi önfeláldozást és kemény- séget követelő küzdelem után végülis a népek felszabadulásáért harcoló hősök legjobbjai közé emelkedett.
1918 tavaszán Zalka ezrede — amelyet magyar hadifoglyokból szervezett — Szibéria földjén küzd a fehérek ellen. Zalka Máté — akinek emlékét szerte Szi-
béiria városaiban azzal is megőrizték, hogy utcákat, tereket neveztek el róla — e harcok során megsebesült, de hallani sem akar arról, hogy kórházba vigyék.
S hogy kórház nélkül sem pusztult el, annak köszönhette: „zömök, nagvon erős ember vo'.t... Hihetetlen sokat tudott kibírni. 24 órán át lovagolt egyfolytában.
Ha 48 óráig nem ehetett, panaszkodni senki sem hallotta" — így jellemezte őt többek között Illés Béla.
Zalka 1918 végén hősies vállalkozást hajt végre: megmenti a szovjet kor- mány Szibériában lévő aranykészletét. Leninnek énről a haditettről személyesen számol be.
A szibériai földet hősiesen védelmező Zalka Máté emlékét így .örökítette meg egyik versében Sztyepan Scsipacsov, szovjet költő:
A magyar földért halt meg de az orosz nép most is a vörös Csepelért még arról énekel,
a grófi szérűn síró hogy látott az Uraiban, bús koldusseregért mit jói és hó takart.
A másik idegenben a partizánok élén hullott a fronton el, egy fiatal magyart.
A szibériai harcok után a Bolsevik Párt Zalkát a kazáni pártiskolára küldi.
Itt épít falakat a szocialista elThélet tégláiból, a Rákosi elvtárstól kapott erős ala- pokra. A pártiskoláról öntudatában és harci elszántságában megerősödve kerül ki. Mindez elsősorban azokban a hősi harcokban tükröződik vissza, amelyeket a kazáni pártiskola elvégzése után a polgárháború különböző frontszakaszain vív.
1920 nyarán Vorosilov elvtárs hadseregcsoportjában a lengyelek betolakodó bandái ellen küzd. Egy nemzetközi, túlnyomórészt magyar hadifoglyokból álló hadosztály élén Kievet rohammal veszi be. 1931 áprilisában, — amikor a Kiev felszabadításáért a Vörös Zászló Renddel kitüntetett Zalka Máté Sztálin elvtárs- nál volt kihallgatáson — Sztálin így emlékezett meg a kievl rohamról:
„Én láttam azt a rohamot. Nem messze álltam onnan és figyeltem, hegy har- colnak. A magyar vöröskatonák kitűnően verekedtek."
Zalkát az ukrajnai frontról a Krimi félszigetre küldik. Itt ezrede, két másik ezreddel együtt Perekop „bevehetetlennek" tartott erődjét foglalja el Wrangel csapataitól. Mintegy 7000 vöröskatona, a tenger felől, apály idején, kihasználva az éjtszaka sötétségét, meglepetésszerűen hátbatámadja és beveszi az erődöt.
A perekopi győzelem után Zalka, ezredének mozgékonyságát zsákmányolt lovakkal növelve, meglepetésszerűen Szevasztopol alatt terem és ezredével első- nek nyomul be a városba.
Amikor a Vörös Hadsereg, a szovjet nép győzelmesen befejezi a belső ellen- ség, az idegen betolakodók elleni háborút, Zalka Máté Törökországba megy, hogy ott a török nép antifeudális és nemzeti felszabadító harcát segítse. Kemál had- seregének lovasságát szervezi és vezeti. Kemál Zalkát a Szmirna elfoglalásánál tanúsított hősiességéért, a még lángokban álló város főterén, a saját mellérő! le- vett kitüntetéssel jutalmazza meg.
A törökországi háború befejezése után visszatér a Szovjetunióba, amely má- sodik .forrón szeretett hazája lett. Moszkvában telepszik le, ahol előbb az Állami Könyvkiadó egyik vezetője, majd a Forradalmi Színház igazgatója lesz. írói mun- kásságot Is folytat és az emberi lélek kiváló mérnökévé fejlődik. írói hivatását és célkitűzéseit a húgához írt leveleiben tömören így foglalja össze:
„ . . . Én a háborúk és a szocialista forradalmak témájának szentelem tolla- mat. Mi az imperialista háborúk és szocialista forradalmak korszakát éljük. Csak azok az írások maradandók, amelyek a korszakukat fejezik ki." (A Moszkvában 1936 IV. 4.-én kelt levélből.)
„ . . . Nem elég az, hogyha az író reális tónusban bemutatja a háború kimond- hatatlan szenvedéseit. Felelni kell arra is, hogy: ki háborúja ez? Kié? Ki csi- nálja és kiért?... Ezzel a szándékkal ültem neki a háború témájának, mert hi- szen az, hogy a háború keletkezésének éppen 20 éve múlik a napokban, nem
kisebbíti meg az új háború veszedelmét." (A Moszkvában 1934. VII. 22.-én kelt levélből.) x
Zalka számos regényt és novelláskötetet írt. Munkáit, amelyeket főleg az első világháborúban és az intervenciós háborúban szerzett élményei nyomán írt, a Szovjetunióban számos nyelven lefordították. Legnépszerűbb könyve a „Doberdó"
c. regenye, amelyet a Szovjetunióban több mint 300.000 példányban vásárol- ták meg.
Müveiben a magyar nép sorsdöntő kérdéseivel, a kommunisták felszabadító harcaival, két novellájában pedig Rákosi elvtárs életével is foglalkozik. A mosz- kvai rádió magyarnyelvű adásaiban gyakran tartott munkáiból felolvasást, ismé- telten figyelmeztetve a magyar népet, az ország akkori vezetőit a német fasiszta orientációban rejlő halálos veszedelemre.
Zalka Máté antifasiszta szabadságharca ezzel az írói-felolvasói munkássággal kezdődött és a nemzetközi fasizmus egyesült erői ellen a spanyol nép szabad- ságáért vívott küzdelemben terebélyesedett ki.
1936 júliusában a spanyol nagytőkés és nagybirtokos reakció a katonatiszti klikk és a velük egyhúron pendülő katolikus klérus, Hitler és Mussolini közvet- len fegyveres támogatásával ellenforradalmi felkelésbe kezd, hogy megdöntse a fiatal Spanyol Demokratikus Köztársaságot, Zalka Máté, aki a szovjet és a török nép szabadsága érdekében, a p.roletárinternacionaliffnus vörös zászlója alatt meg- vívott oly sok győzelmes harcra tekinthet vissza, most sem marad tétlenül, hanem a proletárnemzetköziség eszméjétől fűtve az elsők között siet az élet-halál harcát vívó spanyol dolgozó nép segítségére, ő, aki eddig tollával a Horthy-fasizmus ellen harcolva a nemzetközi fasizmus új háborús agresszióra törekvő erői ellen is küzdött, most fegyverrel akar küzdeni a spanyol szabadságért, a német és olasz fasizmus és egyben a magya,r szabadságot eltipró Horthy-fasizmus ellen is!
Az ötven nemzet fiaiból, elsősorban a kommunista önkéntesekből álló nemzet- közi brigádok egyikét, a 12. nemzetközi brigádot Zalka Máté, a legendás hírű Lukács tábornok vezette. A túlnyomórészben magyarokból álló brigád soraiban küzdött a hős „Rákosi" zászlóalj is.
„Spanyolországba jött, — írja Lukács tábornokról Ilja Ehrenburg, — hogy személyesen támogasson egy idegen országot, — és ez az idegen ország olyan lesz számára, mint tulajdon szülőföldje..."
Mindenhez értett: Könyvet írt, sereget vezényelt, a brigád teherautóit vezette és a brigádnál megnevettette bajtársait. Nyugodtan, jókedvűen, a győzelemben biztosan végezte irányító munkáját... Teljes lényét a harcra áldozta. Lágyszívű volt, vidám és szívélyes. A tűzvonalban nyugodt mosollyal sétálgatott. Értett ahhoz, hogy kell a győzelmet szorgalmasan előkészíteni. És hogy értette, mint kell embereit saját példájáéval ösztökélni! Emlékszem egy estére, a Guadalajara egyik falujában nem sokkal a győzelmes hadmüvelet után Lukács tábornok pajkosan táncoltatta a spanyol parasztlányokat.
Halála előtt néhány órával még tréfálkozott a borbélynál: .Hagyjatok most békén a stratégiával, még megvágom magam . . . "
Katonái, a spanyol, a magyar, a francia, a német nép fiai, a spanyol mun- kások és parasztok rajongásig szerették. Hogyne szerették volna, hiszenahogyan Luigi Gallo, a nemzetközi brigádok komisszárja mondotta: „Csupa szív ember volt és szíve a népért vert."
Páratlan katonai képességei, személyes bátorság és hősiessége néhány heti spanyolországi hadltevékenysége után legendáshírűvé teszik a nevét. A Cerre de Los Angelos erődjének elfoglalásával, Madrid, különösen az egyetemi negyed he- roikus védelmével, a jarmai és a guadalajarai frontszakaszokon, a Casa de Cam- ponál, Brihueganál, Palacia y Baranál vívott győzelmes harcaival a spanyol nép,
•az antifasiszta szabadságharc egyik legnagyobb hősévé lett.
1937 június 9-én a keleti fronton végzett ellenőrző útja során Huesca-nál be- következett hősi halála világszerte mélységes megrendülést okozott. Katonái a legkedvesebb hozzátartozójukként gyászolták.
Július 12-én, Valenciában temették. A Kommunista Párt székházában felrava-
112
talozott koporsójánál a 12. brigád legjobb harcosai álltak díszőrséget... Chopin gyászindulójának fenséges hangja mellett gördültek a holttestét vivő gyászkocsi kerekei... Közvetlenül a koporsója mögött a spanyol köztársasági kormány tag- jai haladtak, élükön a köztársasági elnökkel. Majd hatalmas, tízezrekre menő gyá- szoló tömeg, szomorú, de elszánt tekintetű spanyol munkások és parasztok, kato- nák, nők és gyermekek követlék utolsó útjára a hős tábornokot... Amerre a gyász- menet elhaladt, a házak erkélyein szorongó síró férfiak és nők felemelt ököllel adták meg a halott Zalka Máténak a végtisztességet... A valenciai temetőben Lukács tábornok koporsója fölött elmondott gyászbeszédében a francia André Marty, az odesszai francia tengerészlázadás egykori szervezője és irányítója, a többek között a következőket mondotta:
„Lukács tábornok magyar katona magyar hős volt. Maradék nélkül meg- voltak benne Dózsa, Rákóczi, Kossuth katonáinak legfőbb erényei, megsokszoro- zódva mindazzal, amit a Nagy Októberi Forradalom adott az emberiségnek."
A gyászbeszédek elhangzása után a spanyol munkások pisztoly-díszsortüze közepette Zalka Máté-Lukács tábornok koporsójára, tompán dobbanva ráhulltak a zsíros spanyol földnek rögei, annak a földnek rögei, amelynek szabadságáért oly dicső küzdelmeket vívott, — és ugyanabban az órában elvtársai, a 12 brigád hős harcosai Huescánál rohamra indultak . . .
Temetése után a Spanyolországban harcoló magyar antifasiszták központja a következő levelet intézte Zalka Máté Magyarországon élő húgához:
„Kedves Elvtársnőnk! Július 5, 1937.
Drága elvtársunkhoz, bátyádhoz intézett leveled már nem találta őt életben.
Lukács elvtárs, generálisunk, vezérünk, szemünkfénye és büszkeségünk, a dol- gozók szabadságharcának dicsőséges katonája, a spanvol nép és az internacio- nalisták, a világ proletariátusának példaképe, a csatatéren június hó 9-én elesett.
Nem keresünk és nem találhatunk.más vigasztaló szót számotokra, minthogy olyan ügyért balt meg, melynek győzelme milliók számára szabad és boldog éle- tet jelent. Ravatalánál a világ proletariátusa tisztelgett és különös büszkeséggel hajtottuk meg előtte zászlónkat mi, magyar antifasiszta harcosok, hogy ezt a sok vérrel öntözött vörös zászlót most még magasabbra emeljük halott generálisunk örökké élő nevéért és emlékéért. ,
Forro üdvözlettel
A Spanyolországban harcoló magyar antifasiszták központja."
Zalka Máté—Lukács tábornok a spanyol nép szabadságáért vívott dicsőséges antifasiszta harcának elismeréseképen, halála után 11 évvel, 1948 júniusában Párizsban, az emigráns spanyol köztársasági kormánytól, illetve a Spanyol Köz- társaság elnökétől megkapta a Spanyol Szabadságrend kitüntetést.
Zalka Máté nevét méltán említhetjük együtt nemzeti multunk haladó nagy- jainak: Hunyadinak, Dózsának, Zrinyinek, Rákóczinak, Kossuthnak, Bemnek, Petőfinek nevével! Életéből és hősi küzdelmeiből erőt meríthet és példát vehet minden magvar dolgozó, minden becsületes hazafi. Megtanulhatja belőle elsősor- ban azt, hogy a földön élő népek szabadságának ügye oszthatatlan; tehát a világ bármely részén az elnyomott dolgozók, a népek szabadságának ügyéért harcolni egyet jelent a világ valamennyi dolgozójának szabadságáért vívott küzdelemmel.
Zalka Máté a Szovjetunióban, Törökországban és Spanyolországban nemcsak a szovjet, a török és a spanyol nép, hanem a magyar és a földkerekség valamennyi népének felszabadításáért is küzdött. Ahogyan napjainkban Kim Ir Szen katonái a kínai önkéntesekkel vállvetve nemcsak a koreai és a kínai dolgozók szabad- sága érdekében vívják dicső küzdelmeiket az amerikai betolakodókkal szemben, hanem az öt világrész valamennyi dolgozója érdekében is!
Zalka Máté halálának 14. évfordulója alkalmából írt megemlékezést azokkal a szavakkal fejezhetjük be a legméltóbbképen, amelyeket a halála után közvet- lenül megjelent külföldi magyar demokratikus és antifasiszta sajtóban olvas- hattunk:
„Lukács elesett, de az ügy, melyért életét áldozta, győzni fog!"
