3 8 IRODALOM.
érték és a pedagógia, lemondva a biztosan vezető célok útjának követéséről, magának az életnek a mozgásába, a hömpölygő áradat habjaiba süllyed."
A címnek megfelelően sok, sőt legtöbb szó esik ebben a tanulmányban a humanizmusról (antik, jaegeri, német), amely fejlődésében vörös fonálként vonul végig és e sorok íróját, aki az ideális realizmus híve. néhány szerény kritikai megjegyzésre kényszeríti. Először is: Mit értünk humanizmuson?
Szerzőnk szerint (5. 1.) „ősi értelemben eszmét jelent, embereszményt, neve- lésideált, amely a görögség és a római nemzet alkotásain tájékozódik.. . Valamennyi humanizmus alapvető közös vonása, hogy a görögök és rómaiak mint nevelők hatottak rá". Egy másik meghatározás szerint a humanizmus névvel a művelődéstörténetnek azokat a szakaszait jelöljük, amelyek legfőbb nevelő céljukat a kor elgondolása szerint való tökéletes ember, a mindenkori emberideál kiformálásában látják, amely a humanitás nélkül meg nem állhat.
Ma is sokat beszélnek, írnak „új humanizmus"-ról, sőt „reformhumanizmus"- ról, amelyek állítólag két forrásból: az életkeresésből és a tudomány köve- teléseiből táplálkoznak. Ám ha közelebbről szemügyre vessszük és a valóság- alapján végiggondoljuk ezeket' az újabb áramlatokat, csakhamar észrevesszük, hogy ezúttal visszaélnek a humanizmus magasztos, tiszta fogalmával, mert- hiány zik belőlük a humanizmusnak jellegzetes, lényegbeli alkotórésze: a huma- nitás! II y a fagots et fagots. Ha az emberiségnek és a nevelésnek egész t ö r - ' ténetét végigtekintjük, azt látjuk, hogy mindig színhelye volt a gondviselés- szerű erők: ember, élet-, egyén, közösség küzdelmeinek, amelyek különböző keverésben, adagolásban irányították a nemzetek sorsát, az emberiség földi boldogulását. Így van ez ma is, és befejező soraiban szerzőnk is megálla- pítja, hogy „a Harmadik Birodalom humanizmusa átalakítja az ősi jelen- tése szerint mindig csak individuális jellegű humanizmust egy közösség-dogma igazolását szolgáló kollektivisztikus társadalom-elmélet, vagy helyesebben t-ár- sadalom-vallás emberhitének kánonává" (109. 1.) Ha jól értettük, ebben fog- laltatik a tanulmány címével - egyező fejtegetéseknek végső következtetése, eredője.
A fentiekben igyekeztünk legalább egy-két oldalról megvilágítani azt a sokrétű, helyenként szövevényes, de mindig a dolgok mélyére hatoló okfej- tést, amellyel e derék és lelkes munkában találkoztunk, és amely ennélfogva a. szellemtudományok híveinek és művelőinek körében megérdemelt érdeklő-
désre számíthat. k f . Űtmutatás a polgári fiúiskolák mezőgazdasági gyakorlóóráinak felhasználására.
(Különös tekintettel a szaktanárral vagy gyakorlóterülettel nem rendel- kező iskolákra.) Kiadta 5128/1935, eln. 6zámú rendeletével a m. kir.
vallás- és közoktatásügyi miniszter, a m. kir. földmívelésügyi minisz- terrel egyetértőleg.
A mezőgazdasági ismereteket az 1918-i, ma is érvényben levő tanterv vezette be a polgári fiúiskolák rendes tárgyai közé, mégpedig osztályonkint, heti 1—1 órában. Már a tanterv is, de különösen a tantervhez kiadott uta-
IRODALOM. 3 9
sítás gyakorlati célokat tűz e tantárgy tanítása elé. Ez a gyakorlati cél még inkább kitűnt az 19'29-ben kiadott 630—05/116. sz. miniszteri rendeletből, amely osztályonkint heti egy munkadélutánnak az órarendbe való beállítását rendeli el. A munkadélutánoknak természetesen az lett. volna a céljuk, hogy az iskoláknak rendelkezésére bocsátott gyakorlóterületen a mezőgazdaság gya- korlati fogásait sajátítsák el a tanulók. . Ez a feladat azonban nem volt megoldható, részben azért, mert az iskolákban nem volt az ilyen gyakorlatok vezetésére képes tanár, másrészt mert nem volt megfelelő gyakorlóterület. Ahol a község adott az iskolának .1—2 holdnyi területet, ez vagy olyan messze van, hogy a tanár és a tanuló holtra fárad, mire odaér, vagy olyan .selejtes föld, hogy az eredménytelenség szegi kedvét a tanárnak és a tanulónak egy- aránt, vagy ahol megfelelő volna a terület, ott nincsen bekerítve. és a tol- vajlások rontják a munkakedvet. Szóval habár a mezőgazdaságtan a polgári fiúiskolának egyik legnagyobb óraszámú tantárgya, a tanítás eredménye egy- általában nem felelt meg a hozzáfűzött várakozásnak. A ta.nárhiányon a szegedi tanárképző főiskola iparkodik segíteni, részben nyári tanfolyamokkal, részben azzal, hogy a mezőgazdaságtan egypár év. óta kiegészítő szakként szerepel, tehát most már ennek ,a tárgynak tanítására is képesít a főiskola.
A szükséges gazdasági területet Szeged városa bőkezűen bocsátotta a főiskola rendelkezésére. Egypár év múlva a tanárhiányon már segít a főiskola. Nehe- zebb a gyakorlóterület kérdése, ezen akar a szóban levő Útmutátás segíteni.
"Üj, inkább formális célt tűz a mezőgazdaságtan tanítása elé, amely elérhető gyakorlóterület nélkül is. Az Útmutatás szerint a magyar iskolarendszernek egyik fontos feladata, hogy kifejezze hazánknak határozott mezőgazdasági jellegét a gondjaira bízott magyar jövendő nevelésében is. Különösen vonat- kozik ez a polgári iskolára, amely akkor tesz eleget ennek a követelménynek, ha a tanulókban • kifejleszti az agrárgondolatot, ha érdeklődést kelt a föld- művelés állapota iránt és megérteti igényeit. Ilyen értelemben kell a polgári iskolának a gazdasági jelleget kidomborítania, mégpedig országos .viszony- latban, mert erre a lelki beállítottságra a városi .gyermeknek még nagyobb szüksége van, mint a falusinak. Oltsuk be ennek kapcsán lelkükbe, hogy a falu és a város népe egymásra van utalva, és csak szoros együttműködéssel, kölcsönös megértéssel vihetjük előre gazdasági sorsunkat. Az Útmutatás is fontosnak tartja még erre a feladatra is a gazdasági területet. Ha azonban az iskolának sem kertje, sem pedig olyan udvara nincsen, amelyen néhány négyzetméter felásott terület tanításunk szolgálatába állítható lenne, akkor a tanterem ablakában elhelyezett egy-két ládikába elvetett különféle magvak- kal és a belőlük kikelt növények gondozásával foglalkozzunk. Különösen fon- tosnak jelzi az Útmutatás a kirándulásokat, amelyek a tanítás szemlélte- tésére szükségesek.
Az Útmutatás hétről-hétre beosztva felsorolja az elvégzendő vagy meg- tekinthető gazdasági munkálatokat. Természetesen kénytelen volt a tantervnek sokat kifogásolt helytelen tananyagbeosztásához alkalmazkodni. Igv kénytelen volt az I. osztályt túlzsúfolni, az odavaló konyhakertészeten kívül idetenni a
4 0 IRODALOM.
trágyázástant, a talajmüvelést, amiket kémiai ismeret nélkül tudatosan taní- tani nem lehet. Ellenben a IV. osztályba teszi a selyemhernyótenyésztést, és a házinyúltenyésztést, ami legjobban megfelelne a 10—11 éves gyermek érdeklő- désének. Az Útmutatásban kijelölt anyag alkalmas lesz arra, hogy hozzáértő tanár a kijelölt formális feladatot megközelítse. De a tanterv és utasítás fon- tosabb gyakorlati célja mégis csak úgy lesz elérhető, ha az iskolák megfelelő gyakorlóterülettel rendelkeznek. Az '1927. évi XII. t.-c. 13. §-ának e) pontja szerint a község köteles a polgári iskola létesítéséhez, a gyakorlati gazdasági oktatás céljaira az iskolához közel eső, müvelésre alkalmas, legalább két katasztrális hold területtel hozzájárulni. Szenes Adolf.
A Budapest székesfővárosi IX., Mester-utcai irányító polgári iskola kiadvá- nyainak I. kötete: Évkönyv az 1932/33. és 1933/34. iskolaévről. Szer- kesztette Loschdorfer János szakfelügyelő-igazgató. Budapest, 1934 (4-r., 178 + XXI lap). . "
A budapesti irányító polgári iskola első kiadványa külső megjelenésének szépségével és értékes tartalmával érdemes módon folytatja, illetőleg egészíti ki a Polgáriiskolai Tanárképző- Főiskola gyakorló iskolájának nagysikerű', kez- deményét, melyet már 1928 előtt, utolsó budapesti éveiben föléledt eleven és intenzív munkájával és Az Élet Iskolája c. kiadványának közzétételével meg- indított a munkáltató, cselekedtető tanítás módszerének inaugurálásával, s melyet Szegeden az átalakult, illetőleg továbbfejlődött tanárképzéssel kap- csolatban a munkaiskola jegyében folytatott ottani kiadványainak sorozatával:
metodikai kézikönyveinek 10 kötetével, s melyet + Cselekvés Iskolája c., immár IV. évfolyamát élő, igen gazdag tartalmú folyóiratával még hatékonyabbá tett.
A székesfővárosi irányító polgári iskola lelkes és hivatott megszer- vezője és vezetője, Loschdorfer János, mintaisktflájának megszervezése előtt napokon á t tanulmányozta a szegedi gyakorló polgári iskolát, mely akkor már egész Csonka-Magyarországon kedvelt és tekintélynek örvendő szellemi veze- tőjévé és irányítójává lett a polgári iskolai tanítás ügyének. Loschdorfer e látogatás után igen helyesen mintaképül választotta a szegedi intézménynek hivatását és munkairányát, hogy iskolája majdan Budapest székesfőváros pol- gári iskoláira nézve ugyanolyan szerepet töltsön be, mint a szegedi intézet az ország állami, községi, sőt felekezeti iskoláira nézve is.
Az új budapesti alkotás, látjuk első nyilvános lépéséből, az Évkönyvnek előttünk levő I. kötetéből, méltóvá lett mintaképéhez, s most már vele testvé- ries együttműködésben van hívatva a polgári iskola ügyét újabb virágzás felé vinni.
Csodálatos, hogy a megújult szellem s az erős akarat és törekvés a mos- toha gazdasági viszonyok és a kedvezőtlen anyagi helyzet ellenére is, az ebben rejlő akadályokat leküzdve, mily becses és voltaképen igen költséges szakiro- dalmi alkotások létrejöttére adott alkalmat és módot mind a két iskolának.
