(§Ní£M A NACÍVIliG
E G Y H Ó N A P K R Ó N I K Á J A
— December hó. — -
Az első igazi téli hónap mindenütt mozgásba hozta a szovjet téli táma- dásra előkészített csapatait. Tavaly — 1941 decemberében — hasonló erős téli támadások színhelye volt az orosz front és az 1942 decemberében ugyancsak nagy tömegtámadásokat indított a szovjet hadigépezet. A ta- valyi arcvonal nagyjában Taganrog—rCharkov—Kurszk—Orel városoktól keletre húzódott és Kaluga érintésével Mozsajszktól keletre az Ilmen-tó.
Leningrád irányában. Az idén a német csapatok túljutottak a Don középső folyása mentén a folyón, a nagy Dón-kanyarban, s azon túl is Sztálingrádba, majd a Don-kanyartól délre a Kaukázusba értek csapataik. H a ezt a helyze- tet figyelmesen szemléljük, azonnal megérthetjük az orosz téli támadás tervét és célját. Minden más cél előtt ugyanis a támadás főképen arra irá- nyulhat, hogy a német hadsereg kaukázusi részét elszakítsák a többi sereg- résztől s ezért a célért n e m ' i s sajnált a szovjet semmiféle áldozatot. Elő- ször a keleti arcvonal északi részein kísérelt meg nagyobb erőkkel túljutni a német állásokon, m a j d december közepe táján legnagyobb erőivel a Don- kanyarulatban támadott. Ez a támadás december 22. táján kezdődött s a német jelentések akkor hangsúlyozták is, hogy az addig leghevesebb szovjettámadás van folyamatban.
Időrendben a szovjet támadásai a következőképen alakultak. 1. Sztálin- grádtól északnyugatra a német záróállások ellen, m a j d ' 2 . Sztálingrádtól délre eső területen északnyugati iránybah, 3. Szerafimóvics és Kalacs között a Donon át és 4. északon Toropec és Rzsev között, 5. Millerovo és
Kamenszk irányában a Don-kanyarban. ' Semleges hírforrások és hadihelyzetismertetések a szovjet áttörési
szándékokat több helyre is valószínűsítik, így Voronyezs és Velikije Luki közt, a Volga és Don közt, sőt a Terek folyó vidékére is, de a legvalószí- nűbb mégis az, hogy az igazi áttörést a szovjet az általunk ötödiknek emlí- tett szakaszon próbálja kierőszakolni. Alátámasztja ezt a feltevést a N S T egyik római jelentése is, amely szeririt Ettoro Doglio, a „Messaggero" harc- téri tudósítója megállapítja, hogy a szovjetcsapatok támadásának célja Rosztov visszafoglalása.
A német jelentések a harcokra vonatkozólag többször kiemelik, hogy a szovjet előretöréseit részben ellentámadásokkal visszavetették, részben pedig a hirtelen előrenyomült ékeket bekerítették és megsemmisítették.
A Budapesti Tudósító egyik berlini jelentése szerint illetékes helyről annak a véleménynek adnak kifejezést, hogy nem számítanak a harcoknak a leg- közelebbi időben való ellanyhulására s a szovjet erőfeszítéseinek céljául a Donyec-iparvidékre való behatolást látják. Tájékozott körökbén — m o n d j a tovább a jelentés — arról beszélnek, hogy az eddigi defenzív elhárítás offenzív elhárításba megy át.
38
Észak-Afrikában Kömmel csapatai legutóbb El Agheila táján vették fel a harcot Montgomery csapatainak elővédjével, majd tovább vonultak vissza nyugat felé. így döntő harcot sikerült Rommelnek ismét kikerülnie és csapatait rendben visszavonnia. Érdekes, hogy 1941 decemberében ugyan- csak angol támadás után Agedabia környékén vívtak a német csapatok el- hárító harcokat s akkor is El Agheila környékén várták meg a főerőket.
A mostani helyzet azért más, mert akkor Észak-Afrika nyugati részében nem voltak angolszász csapatok s ezért kell Rommel tábornagynak tovább nyugat felé vonulnia. Montgomery a hónapvégi híradások szerint elérte Sirtét, Rommel Missuratanál van már s a tengerparton húzódik vissza Tripolisz, illetőleg Gabes felé. Montgomery rendkívül óvatosan követi a német csapatokat. Rommel célja lehet egyébként a sokfelé felbukkanó véle- mény szerint, hogy egyesülni akar a Tunisziában harcoló és Tuniszt, Bizer- tát biztosító Nehring tábornok csapataival. A tuniszi tengerpart Nehring kezén van, a nyugat felől előnyomuló angol-amerikai csapatok tulaj don- képen a Mateur—Djedeida—Tebourba háromszög területéért indultak meg, amelyet ezidőszerint a tengelycsapatok szilárdan tartanak kézen. A kelet felől előnyomuló Montgomery tábornok angol csapatai felé máris kialakuló- ban van egy dél felé húzódó védelmi vonal s ez Zuarától nyugatra a tenger- parttól dél felé Radamesig tartana, mintegy 300 km hosszúságban. Észak- Afrikában különben szabad francia csapatok is vannak. Ezek állítólag a Csad-tó felől közelednének s Fezzánt már elérték.
Távol-Keleten az india-burmai határon történik mozgolódás. Wavell tábornok, az indiai haderő parancsnoka, Akyab ellen fordult. A japánok viszont Kalkuttát szemelték ki bombatámadásaik célpontjául.
Egyéb események közül kiemelendőnek tartjuk azt, hogy francia D e Gaul- lista csapatok angol csapatokkal egyetemben bevonultak Francia-Szomáliba.
Darlant december 24-én Algírban főbiztosi hivatalában revolverlövés- sel megölte egy fiatalember. A merénylőt kivégezték, de nemzetiségéről a megszállók semmiféle felvilágosítást nem adtak. Darlan halálával valószínű- leg megoldódik az a kérdés, hogy ki legyen vezetője az afrikai francia bir- tokoknak. Giraud tábornok és De Gaulle ebben a kérdésben feltétlenül megegyeznek majd.
Különös érdekességnek számít Wallace-nek, az Egyesült Államok al- elnökének nyilatkozata a háborús célokról. A Német Távirati Iroda szerint Wallace rádióbeszédben a következőket mondotta: „A mostani nemzedék- nek feladata gondoskodni arról, hogy semmiféle hatalomra éhes háborús uszító ne tudja többé az egész világot megint háborúba és vérontásba dön- teni." Wallace aztán még annyit mondott, hogy az egyesült nemzeteknek olyan gépezettel kell rendelkezniök, amellyel le lehet fegyverezni és lefegy- verzett állapotban lehet tartani azokat, akik meg akarják zavarni a békét.
Wallace beszédére a Berliner Börsenzeitung válaszolt. A cikkben többek között az van, hogy nem lehet egy csaknem százmilliós népet örökké kor- báccsal egyengetni, s hogy a szövetségesek fegyverei gondoskodnak róla, hogy Washington ne kötözhesse meg Németországot kegyetlen békével.
Az Egyesült Államok és Finnország között a viszony észrevehetőlég megromlott. Finnország külügyminisztere, Witting, hangoztatta, hogy Finn- ország egyedüli ellenségének a Szovjetuniót tartja s errefelé, mert éppen halálos katasztrófa fenyegeti Finnországot, semmiféle engedményt nem tehet. Szalánczi Károly
