(§jN]í£M A NAGIÍVILÁG
EGY HÓNAP KRÓNIKÁJA
— Április hó. —
Az első tavaszi hónapban az északafrikai események még az orosz had- műveleti terület harcait is az érdeklődés második vonalába szorították, mivel a keleti hadszíntéren valóban kisebb jelentőségű harcok folytak.
A kubáni hídfőállásért ugyan a szovjet igen erős harcokat kezdeményezett, de a német ellenálláson ezek a kísérletek megtörtek. Helyenként a német csapatok állásaik megjavításáért ellentámadásokat indítottak, de a német jelentések ezeket a pozícióharcokat igen szűkszavúan közölték, nyilván az elkövetkezendő hadműveletek érdekében. Nagyobb ütközetekre került sor az Ilmen-tónál, ahol a németek szintén kialakították ellenállási vonalukat.
Általában azonban a hó vége felé csak úgynevezett helyi jelentőségű har- cok voltak az egyes arcvonalszakaszokon, ami érthető is, mert egyrészt mindkét oldalon a csapatok felfrissítése és átcsoportosítása folyik, más-
részt pedig a készenléti állások berendezése, akár támadás, akár védekezés céljára.
Tunéziában április elején a tengelycsapatok kiürítették Gabest és El Hammát, majd az angolszász csapatok is átcsoportosítást hajtottak végre.
Az I. brit hadsereg baJszárnya Sedjenannál, a tengerparton állott, jobb- szárnya pedig Medjez El Bab térségére támaszkodott. A hágók Pont du Fahstól El Guetarig a tengelycsapatok kezén voltak, de nemsokára meg- indult Montgomery támadása délről is s a német-olasz csapatok új állásban
— Maknassy és a tengerpart között — fogták fel a lökést. Rövidesen azon- ban három irányból lendültek támadásra az angolszász erők. Anderson 1..
brit hadserege Zargán át Medjez El Bab felé támadt, a hegyes és szeldelt terepen elég nehéz viszonyok között. Középen az 5. amerikai hadsereg nyomult előre Patton tábornok vezetése alatt. Ennek a hadseregnek bal- szárnyát Giraud tábornok francia csapatai alkották és Pichon—Kairouan
irányába törtek előre, míg a jobbszárnyon amerikai csapatok harcoltak s a Fonduk—Maknassy közt húzódó hegyvonulat leküzdését tűzték ki célul.
Innen — Maknassytól — keletre a tengerpartig Montgomery 8. brit had- serege állott s észak felé nyomult előre. Rommel védekezett a két utóbbi hadsereg ellen először Sfax és. Zembear között, majd Sfax, Kairouan és Sousse kiürítése után Medjez EÍ Bab vidékétől a Pont du Fahs előtt vonuló s innen merőlegesen a tengerpartnak tartó állásaiban. Északon a tengely vonala Cap SerraMól Mateur-on át vezetett Medjez El Bab vidékéig Von
Amim parancsnoksága alatt.
Rövid harci szünet után ismét Montgomery ke2dte a támadást, ezúttal a tengerparti Enfidaville és az 1295 m magas Hadzsar-magaslat ellen.
Bizerta felé a támadás az Akhel-tó vidékére ért, délen pedig a Fkirin- magaslatot vívták az angolszászok a keményen védekező német-olasz csa- patok ellen. Az utolsó napokban már teljesen kialakult a védelmi rendszer
15»
228
képe. Tunisz felé a Djebel Aukaz szolgál védelmi állásul és ugyanígy Pont du Fahs. Ez utóbbit észak és dél felől támadják az angolszász csapatok. Az Akhel-tó és a Jefna-szoros vidékéről Mateur felé mutat a támadás s így a támadó gyűrű most már csakugyan a tunisz—bizcrtai hídfőállás ellen ala- kult ki. A N. S. T. londoni jelentése szerint Eisenhower tábornok főhadi- szállásáról olyan hírek érkeztek, hogy a tuniszi hadjárat még jó néhány hetet vesz igénybe. Ugyancsak innen érkezett az a hír is, hogy Montgo- mery tábornok egyik nyilatkozatában kijelentette: a végső győzelmet csak a legnagyobb módszerességgel haladva lehet kivívni.
A diplomáciai fronton azok a tárgyalások állottak előtérben, amelyek angolszász részről a háború utáni állapotokkal foglalkoztak. Churchill meg a hónap elején tett nyilatkozatában kijelentette, hogy a háború után a kis nemzetek csak csoportokban vehetnek részt az európai tanácsban. A bázeli Nationalzeitung erre válaszolva a következőket írta: „Mi svájciak nem ál- dozzuk fel függetlenségünket bármilyen hierachikus szervezetnek. Mint
egyenlőek követeljük helyünket a nap alatt." Erre céloz egyébként a New York World Telegramm cikke is, amikor azt mondja, hogy a kis szövetsé- ges nemzetek kizárása a háborús tanácsokból veszedelmet rejthet magában.
A háború utáni kérdések különben az angol felsőházban is előkerültek s lord Cecil a népszövetség feltámasztása mellett foglalt állást. A munkás- párti Daily Herald ehhez annyit fűzött, hogy a hatalmi problémák helyett célravezetőbb lenne a gazdasági együttműködés megszervezése. Lord Cranborn véleménye ebben a kérdésben az — a N. S. T. szerint —, hogy végleges békeértekezletet csak akkor lehet tartani, ha a többéves fegyver- szüneti állapot megtörte a legyőzött európai népek ellenállási szándékát.
A külföldi tárgyalások közül kiemelhetjük Wilson tábornok — közel- keleti angolszász hadseregfőparancsnok — tárgyalásait a török vezérkarral s ugyancsak Clodius kereskedelmi tárgyalásait a török kereskedelmi szak- emberekkel. Wilson tárgyalásainak anyagáról nincsen hír. Clodius egyévi kereskedelmi szerződést kötött Törökországgal.
Az angol és amerikai diplomatáknak nem csekély gondot okoz a szov- , jet-lengyel viszony rendbehozása. A szovjet ugyanis az emigráns Sikorski- kormánnyal megszakította a diplomáciai viszonyt. A konfliktus a katyni erdőben feltárt lengyel tömegsírok dolgával kezdődött. Itt a németek több- ezer legyilkolt lengyel tiszt holttestét találták meg s Sikorskiék a Nemzet- közi Vöröskereszthez fordultak vizsgálat megindítása tárgyában. A szovjet először tagadta, hogy köze lett volna a gyilkosságokhoz, de egy svájci lap tudósítása szerint Sikorskiék ennek semmi hitelt sem adtak. A Pravda erre az emigráns lengyel kormányt a lengyel nép hóhérainak nevezte s amikor a lengyel emigráns kormány továbbra is ragaszkodott a vizsgálathoz, Moszkva a diplomáciai viszony megszakításával válaszolt. A hírek szerint a lengyel követ már el is hagyta Moszkvát s talán Kujbisevben fogja bevárni
a normális viszony helyreállításán fáradozó angol és amerikai diplomaták közbenjárásának eredményét. A legutolsó hírek szerint Moszkva egy kommunista lengyel légió felállítását tervezi.
Meg kell említenünk még egy svájci újság ismertetését Erkki Járvinen könyvéről is, mert ez a könyv Finnország háborúját magyarázza meg. Erkki Járvinen azt mondja, hogy Finnország csak a szabadságáért harcol s jobb
a végsőkig harcolni, mint alávetni magát Moszkva uralmának.
Szalánczi Károly
