A műszaki színvonal és a munkaerő a nagyüzemi mezőgazdaságban (II.)

STATlSZTlKAl ELEMZÉSEK

A MÚSZAKI SZlNVONAL ÉS A MUNKAERÓ A NAGYUZEMI MEZÓGAZDASÁGBAN (ll.)

BORSI ANDRÁS - SZlLÁGYl JÓZSEF

A nagyüzemi gazdálkodás üzemi kereteinek létrejötte —- mint már bevezetőnk—

ben leszögeztük — változásokat hozott a termelés feltételeiben. E változások közül

tanulmányunkban eddig a termelés műszaki szinvonalának főbb tényezőivel - a ter—

melés gépesítésével, a modern állatférőhelyek és egyéb létesítmények építésével. a

műtrágyák és vegyi anyagok használatának elterjedésével. az öntözés fejlődésével

— foglalkoztunk (lásd: Statisztikai Szemle. 1979. évi 3. sz. 229—240. old.). Továbbiak- ban a nagyüzemi mezőgazdaság munkaerőhelyzetének alakulását: a létszám csök—

kenését, összetételének változását vizsgáljuk.

VÁLTOZÁSOK A MUNKAERÖ LÉTSZÁMÁBAN ÉS USSZETÉTELÉBEN

Már a termelés nagyüzemi kereteinek létrejötte, továbbá a gépesített nagyüze—

mi termelés és a korszerű termelési eljárások térhódítása is mélyreható változásokat idézett elő a munkaerő létszámában és összetételében. Ezeket a változásokat még csak fokozták azok a speciális feladatok. amelyeket nagyüzemeinknek a mezőgaz—

dasági termékek előállítása mellett el kell látniok. A továbbiakban ezekkel a válto-

zásokkal és a velük összefüggő tényezőkkel foglalkozunk.

A munkaerő—létszám alakulása és kapcsoiata a gépesítéssel

1978 elején kereken 977000 főt tett ki a mezőgazdasági ágazatban az aktív

keresők létszáma, és arányuk a népgazdaság összes keresőiből 19.15 százalék volt.

A létszám 1960 eleje óta -— amikor a mezőgazdasági termelés társadalmi és üzemi szerkezetét egyaránt a kézi munkán és az állati vonóerőn alapuló kisüzemi gazdál- kodás túlsúlya jellemezte -— 807 OOO-rel csökkent, és a mezőgazdasági keresők ará- .nya 1960 elejéhez képest csaknem felére esett vissza. Jelenleg a mezőgazdasági ke-

resőknek több mint négyötödét (83,1 százalékát) az állami gazdaságok és a mező—

gazdasági termelőszövetkezetek foglalkoztatják.

Az aktív keresők számának ilyen nagyarányú visszaesésében közrejátszott az is.

hogy az állam a nyugdijrendszert a mezőgazdasági termelőszövetkezetekre kiter—

jesztette. Ezzel lehetővé vált hogy — a szükséges jogosultsági évek megszerzése után

—- a nyugdíjkorhatárt elért termelőszövetkezeti tagok nyugdijba mehessenek. A

nyugdíjrendszer lehetővé tette azt is, hogy a 70 éves férfi. illetve 65 éves női szö-

vetkezeti tagok. ha a nyugdijazáshoz szükséges idővel nem rendelkeznek, öregségi

járadékot kaphassanak. Jelentősen csökkentette a mezőgazdasági aktív keresők lét—

342 BORSI ANDRAS — SZlLAGYI JÓZSEF

számát az ipar, az építőipar. majd a későbbi években a szolgáltató ágazatok el-r

szívó hatása is.

Ilyen körülmények között igen fontos kérdés. hogy a termelés gépesítése hogyan

illeszkedett a munkaerő létszámának alakulásához. Az aktív keresők létszámának

visszaesése ugyanis 1961 és 1975 között. azaz három ötéves tervidőszokban nem volt egyenletes. Az 1961—1965. években a szocialista átszervezés éveihez képest mér-

sékelt volt a munkaerő csökkenése. de a három ötéves tervidőszak közül ekkor volt a legnagyobb. Hogy ekkor nem mutatkozott nagyobb munkaerőhiány a mezőgazda—

ságban, az döntően annak volt köszönhető. hogy a gépi vonóerő motorkapocitása ezekben az években jelentősen növekedett. Ez pedig lehetővé tette a szántóföldi növénytermelés alapvető munkáinak, valamint .a mezőgazdaság szállítási munkái- nak gépesítését.

A későbbiek során is nagyjából egymással összhangban alakult a munkaerő

és a gépi kapacitás változása. A harmadik ötéves tervidőszak éveiben (1966—1970)

jelentősen mérséklődött a munkaerő csökkenése, de a motorkapacitós növekedése is. A negyedik ötéves terviclőszakban ismét meggyorsult a létszám csökkenése. Ezt

azonban lehetővé tette a gépkopacitás növekedése. annak ellenére, hogy az évi átlagos növekedés mértéke az előző ötévivel lényegében megegyezett. A motorko-

pacitás összes növekedése ugyanis ebben (: tervidőszakban volt a legnagyobb.

6. tábla

Az aktív keresők létszáma és a motorkapacitás a mezőgazdaságban , _ Azesv $$er

Az aktív A 99)" ,, ak")! növekede-

, keresők vonoero keresere séből egy

Megnevezes ! _ száma k molotr; lutte.— kieső

(1000 loero) 8885: kw? kg;:zgltás kerjelstore

[ (kW) (kW)

Állomány

1960. december 31. . . 1564.9 13243 09 —

1977. december 31. . 977,3 6252,7 6.4 ——

1977- ben az 1960. évi százalékában 62,5 4720 711.1 ——

1961—1965. években

Összes csökkenés (—) összes nö—

vekedés (—l—) . —325,9 —l—133ó,6 1.30 —l—4,l

Évi átlagos csökkenés (—), illetve

növekedés (—l—) (százalék).. . —4.5 4450 —l—20,5 — 1966—1970. években

Összes csökkenés (-—). összes nö—

vekedés (—l—) . . . ——71,6 -l—1162,8 —l—1,13 —l—16,3 Évi átlagos csökkenés (_), illetve

növekedés (—H (százalék) . . . —l,2 —l—7,5 4—88 — ' 1971—1976. években

Összes csökkenés (——), összes nö—

vekedés (—l—) . —158,8 —l—2067.1 2.13 —l—10.2

Évi átlagos csökkenés (—-), illetve

növekedés (—l—) (százalék) . . ——2,9 —l—7,4

—HO,5 -—

Mivel a gépi vonóerőnek különleges szerepe van a mezőgazdaságban (meg—

határmója a növénytermelés és a szállítás gépesítésének), az egy dolgozóra jutó motork'apacitással. amely az 1960 év végi színvonalról 1977 végére több mint hét—

szeresére (0.9 kilowattról 6.4vre, azaz 1.2 lóerőről 8.7—re) emelkedett. jól kifeiezhető

a munkaerő gépellátottságu.

A MÚSZAKI SZlNVONAI. 343

A munkaerő gépellátottságának növekedésében jelentős szerepet játszott a munkaerő nagyarányú csökkenése is, a gépi kapacitás növekedése azonban — mér—

tékét tekintve —- jóval meghaladta a munkaerő csökkenésének mértékét. Ez kifeje—

zésre jut abban, hogy mind a három ötéves tervidőszakban átlagosan jóval na- gyobb volt az egy kiesett munkaerőre jutó gépkapacitás-növekmény. mint amennyi gépi kapacitás egy munkaerőre jutott. Pedig ez az utóbbi is tervidőszakról terv- időszakra jelentősen növekedett. Mindez egyúttal azt jelenti. hogy a kieső munka- erőt mindig nagyobb gépi kapacitással pótolták. mint amennyi korábban egy dal- gozóra jutott. Ennek az lehet a magyarázata, hogy a harmadik és a negyedik; ötéves tervidőszakban került sor a legfontosabb szántóföldi növények termelésének komp—

lex gépesitésére és a korábbiaknál nagyobb teljesítményű és korszerűbb traktorok, önjáró gépek és tehergépkocsik megjelenésére a mezőgazdaságban. Ez tette lehe- tővé. hogy a munkaerő csökkenése mellett is fokozódjék a munkaigényes kultúrák (és általában (: munkaigényes betakarítási munkák) gépesítése, illetve hogy a nagy értékű. de munkaigényes szántóföldi kultúrákat nagy területen termeljék a gazda—

ságok. ' '

7. tábla

A ledolgozott és a gépesítéssel helyettesített munkaidő a mezőgazdaságban

. - ' Tén le esen ledol ozott

Ténylegesen ledolgozott Seííítst'etíistül' yésgge'pesítéssegl A helyettesített gépesítéssel

,, ! helyettesí-

ldOSZUk emberi munkaidő tett

aznelőző az_előző aznelőzo maggtigdő

1000 óra 'iggggk 1000 óra ljfgígk 1000 óra 'iggígk (százalék)

lékában lékában lékában

1966 . . . . 4 361 138 —— 1 197 469 — 5 558 607 —— 21.5

1967 . . . . 4 372 802 1003 1 292 135 107.9 5 664 937 101 ,9 228

1968 . . . . 4 410 695 1009 1 284 973 99,5 5 695 668 100,5 22.6

1969 . . . . 4 374 420 99,2 1 347 780 104,9 5 722 200 100,5 23.6

1970 . . . . 4 358 355 99.6 1 444 782 1072 5 803 137 101 .4 249

1966—1970.

években átla—

gosan . . . 4 375 482 — 1 313 428 -— 5 688 910 — 2311

1971 . . . . 4 370 140 100,3 1 568 654 108.6 5 938 794 1023 26.4

1972 . . . . 4 223 324 96.6 1 619 926 103.3 5 843 250 98.4 27.7

1973 . . . . 4 120 805 97,6 1 691 504 104,4 5 812 309 99,5 29.1

1974 . . . . 4 009 297 97,3 1 645 849 97,3 5 655 146 97,3 29,1

1975 . . . . 3 837 750 95.7 1 813 040 1102 5 650 790 99.9 32.1

1971 -1 975.

években átla-

goscm - .' . 4 112 263 -— 1 667 795 —- 5 780 058 —— 289

1976 - - - — 3 723 657 97,0

2 097 819 115.7 5 821 476 103.0 36,0 ' A traktorral, magajárő géppel és tehergépkocsival végzett munkákkal.

Az elmúlt több mint másfél évtizedben kisebb mértékben csökkent a mezőgaz- dasági ágazatban a ledolgozott összes munkaidő, mint az aktív keresők létszáma.

A mezőgazdasági ágazatba tartozó háztáji, kisegítő és egyéni gazdaságokban, de még a nagyüzemekben is számottevő munkát végeznek a nyugdíjasok és a más

népgazdasági ágakba tartozó dolgozók. Jórészt ennek köszönhető, hogy 1966 és 1976 között az aktív keresők számának 20 százalékos csökkenése ellenére (: mun—

kaidő csak 15 százalékkal csökkent.

344 BORSI ANDRÁS — SZILÁGW JÓZSEF

Az a gépi munka, amit a traktorokkal. az önjáró gépekkel és :: tehergépkocsik—

kal a növénytermelésben és a szállításban végeztek, 1966 óta lényegében minden

évben pótolta azt a munkaidőt (munkát), amennyivel a dolgozók ténylegesen keve-

sebbet teljesítettek. Ezért a ténylegesen ledolgozott és a növénytermelésben és a szállításban gépesítéssel helyettesített munkaidő együttes mennyisége egyik évről

a másikra csak kismértékben ingadozott. Mivel az évek során a gépesítéssel he—

lyettesített munkaidő növekvő irányzatú volt, évről évre növekedett a gépesítése-el helyettesített idő aránya. (Lásd a 7. táblát.) Ez utóbbinál azonban nagyobb a gépe—

sítéssel helyettesített ősszes munkaidő aránya. mert emberi munkát az állattartás- ban. az öntözésben és egyéb ágazatokban a meghajtó motorokkal üzemelt gépek is helyettesítenek. Ezek mennyiségét azonban nem ismerjük.

Az előzőket figyelembe véve nem túlzás az a megállapítás. hogy a gépesítésnek döntő szerepe van abban, hogy a mezőgazdasági nagyüzemek a munkaerő csökke-

nése mellett fokozni tudták termelésüket.

Változások a munkaerő összetételében

A mezőgazdaság szocialista átszervezésének befejezése óta több mint 15 év

telt el. Ezalatt a nagyüzemi gazdaságok jelentős eredményeket értek el a termelés

korszerűsítésében, a hozamok növelésében. Jelentősen emelkedett az állami gaz—

daságokban és a mezőgazdasági termelőszövetkezetekben a dolgozók keresete, és

javultak a munkakörülmények. Ezek hatása visszatükröződik a munkaerő nem és korcsoport szerinti összetételének változásában, különösen a mezőgazdasági ter- melőszövetkezetekben. Ezeknél ugyanis nagyobb lett az aktív (nem nyugdijas) ta—

gok között a férfiak aránya. és kedvezőbb lett az aktív tagok átlagos életkora is. A férfiak aránya és az átlagos életkor azonban még mindig kedvezőtlenebb a tagok- nál, mint a közös gazdaságok. illetve az állami gazdaságok munkavállalói között.

8. tábla

A férfiak aránya és a munkaerő életkora a mezőgazdasági nagyüzemekben

(az év végén)

A mezőgazdasági

termelőszövetkezetek közös Az állami gazdaságaiban gazdaságokban

Megnevezés '*MmaíEGE—E;

faglalkaztatottak aktív tagok bon ónók

1960 I 1977 ? 1977 1962 ! 1977

Létszám (1000 fő) . . . . . . . . l 869,3 473.7 l 110,3 150.3 131.0 Ebből:

férfi (százalék) . . . . . . . . 64,7 67,4 70,4 80.8 75.9

40 évesnél fiatalabb (százalék) . . 27,7 42,5 68.8 64.9 57,0

60 évesnél idősebb (százalék) . t. . 32,1 6.7 1.6 4.5 0.6

Átlagos életkor (év) . . . 50.1 ! 41.6 34.0 35,? 37.3

Pusztán az a körülmény, hogy a nagyüzemi gazdaságok irányítása és az irányí—

táshoz szükséges termelési. munkaügyi, számviteli és egyéb elszámolásokkal össze—

függő tevékenység olyan munkaerőt igényel. amely elkülönül a fizikai munkát vég—

zőktől, megváltoztatja a mezőgazdasági ágazatban foglalkoztatott munkaerő alap- öSSzetételét. Jellemző erre az a különbség is, amely 1960 elején az akkor még nagy- részt kisüzemi gazdaságokból állá egész mezőgazdaság és az akkori nagyüzemek

között fennállt. Ekkor a mezőgazdasági ágazat száz mezőgazdasági keresőjéből

A MÚSZAKI SZINVONAL 345

csaknem 98 fizikai foglalkozású volt, az állami gazdaságokban viszont -— ahol már ekkor is megvoltak a nagyüzemi gazdálkodás keretei — közel 12 százalékot tett ki a nem fizikai foglalkozásúak aránya. Azóta nemcsak a mezőgazdasági termelőszö- vetkezetekben, hanem az állami gazdaságokban is tovább nőtt a nem fizikai foglal—

kozásúak aránya, az állami gazdaságokban azonban még 1977 végén is viszonylag több volt a nem fizikai dolgozó, mint a közös gazdaságokban.

9. tábla

A munkaerő összetétele tevékenységi főcsoportok szerint a mezőgazdaságban

Az összes aktív keresőből .. ,

_a_—__w_.s—_____ÁÁ, Az osszes aktiv

ebből: foglalkoztatottből

a mező— a mező- a mezőgaz-

Megnevezés gazdasági az állami gazdasági az állami dasági

ágazatban gazdasá- termelő- gazdasá- termelő- gokban szővetke ságokban szövetkeze-

zetekben (ekben

1960. január 1—én 1977. december 31-én

Fizikai foglalkozásúak

száma (1000 fő). . . . . . . . 1 745 158 563 111 516

aránya (százalék) . . . . . . 97,8 88,3 97,4 84,7 872

Nem fizikai foglalkozásúak

száma (1000 fő). . . . . , . . 39 21 15 20 76

aránya (százalék) . . . . . . . 22 11,7 2.6 15.3 12,8

A tevékenység jellege szerinti összetétel változásában több körülmény is fontos

szerepet játszott. Az egyik ilyen az volt, hogy elsősorban a szántóföldi növényterme—

lésben, de az állattenyésztési ágazatban is igen nagy méretűvé vált a gépesítés.

ami lehetővé tette a fizikai munkaerő változatlan szinten tartását, illetve csökkenté—

sét. ugyanakkor a hozamok és a bruttó termelés nagy mértékű emelését. Megha—

tározó körülmény az is, hogy miből tevődik össze a mezőgazdasági nagyüzemek te- vékenysége. milyen funkciót kell ellátniok a mezőgazdasági nagyüzemeknek.

A magyar mezőgazdaságban nagy a munkaerő, a földterület és a többi terme- lőeszköz koncentrációja. 1977 végén például egy állami gazdaságra átlagosan 1035 fő munkaerő, 6680 hektár termőterület és 345,4 millió forint értékű termelő állóesz- köz. egy termelőszövetkezeti közös gazdaságra pedig 429 fő munkaerő, 3514 hektár termőterület és 95,4 millió forint értékű termelő állóeszköz jutott.

A termelőerők "ilyen mértékű koncentrációja már önmagában is számottevő igényt támaszt a gazdaságok irányítását, vezetését. továbbá a gazdálkodás áttekin- téséhez, valamint a mezőgazdaság központi irányításához szükséges nyilvántartások és elszámolások vezetését végző nem fizikai munkaerővel szemben. Növeli a nem fizikai foglalkozásúakkal szemben támasztott követelményeket az is. hogy a gazda—

ságoknak olyan funkciókat is el kell látniok, amelyek dolgozóik szociális ellátásával

vannak kapcsolatban. A gazdaságoknak nemcsak dolgozóik keresetének (munkájá-

nak) a nyilvántartásával és elszámolásával kell foglalkozniok, hanem adatokat kell szolgáltatniok dolgozóik társadalombiztosítási ellátásához is. Mindezek növelik a nem fizikai foglalkozású dolgozók iránti igényt, ugyanakkor a gépesítés lehetővé te- szi, hogy a gazdaságok a fizikai munkaerő létszámát mind a növénytermelésben,

mind pedig az állattenyésztésben csökkentsék.

Jellemző nagyüzemeink sokrétű tevékenységére, hogy nekik kell elvégezni a gépek és az épületek javításával kapcsolatos munkák nagy részét is, és tovább nö-

346 BORSI ANDRÁS —- SZlLAGYl JÓZSEF

veli a gazdaságokban o nem mezőgazdasági tevékenységhez kapcsolódó fizikai munkaerőigényt, hogy a gazdaságosság (és az elfogadható hatékonyság) határáig,

fokozzák a mezőgazdasági termékek feldolgozásával és értékesítésével összefüggő tevékenységet. Sőt, a munkaerő egyenletes (egész évi) foglalkoztatása érdekében -—- ott ahol erre szükség és lehetőség van -— ipari tevékenységet is folytathatnak a

gazdaságok. Mindezek a gazdaságok nem mezőgazdasági munkát végző fizikai

munkaerő iránti igényét növelik.

Az említett körülmények és sajátosságok hatása jól visszatükröződik az állami

gazdaságok és a mezőgazdasági termelőszövetkezetek fizikai foglalkozású dolgozói—

nak a tevékenység jellege szerinti összetételében. Ma már a mezőgazdasági mun—

kát végző fizikai foglalkozású dolgozók - ide soroljuk az erőgépvezetőket, a kom-

bájnosokot, a növénytermesztő és öntözőgépészeket is -— az állami gazdaságokban

a fizikai foglalkozású dolgozóknak csak valamivel több mint felét. a közös gazda-

ságokban pedig kétharmadát teszik ki. (Lásd a 10. táblát.) Ugyanakkor a mező-

gazdasági nagyüzemekben jelentős lett az ipari és az építőipari foglalkozású dal-*

gozók aránya. Ezeknek az állami gazdaságokban megfigyelt magasabb aránya az—

zal függ össze, hogy ezekben az üzemekben viszonylag több a korszerű gép és gaz-

dasági épület, és jobban kiépült az ezekhez szükséges javitóbázis is, mint a terme-

lőszövetkezetekben.

10. tábla

A fizikai foglalkozásúak állományának összetétele a mezőgazdasági nagyüzemekben

(1977. december 31.)

Részesedés (százalék) az aktiv

az aktiv fizikai a fizikai,

Mamma 'Ei'é'ÉÉi kiállta" loíáí'lűáf'

tagokból az állami

—— v—n— gazdasá—

a mezőgazdasági gokban termelőszövetkezetekben

Ipari foglalkozású . . . [ 15.6 12.3 15.57 Építőipari foglalkozású . . . . 6.1 53 7.3 Mezőgazdasági foglalkozású' . 61,4 67,0 56,2 Osszes egyéb foglalkozású . . . 16.9 15.4 20,6

Szakmunkás . . . 292 282 35.9

Betanított munkás . . . 54.4 569 39,2

Segédmunkás . . . 16,4 14,9 24,9

' A szakképzetlenekkel együtt.

A korszerű technika alkalmazása kifejezésre jut a fizikai munkaerő szakképzett—

ség szerinti összetételében is. 1977 végén az állami gazdaságokban 100 fizikai dol- gozóból 36. a mezőgazdasági termelőszövetkezetek közös gazdaságaiban pedig 29 volt a szakmunkás.

Az állami gazdaságok és a mezőgazdasági termelőszövetkezetek között különb-

ség van a nem fizikai foglalkozásúak összetételében is. Az állami gazdaságokban

— ahol magasabb a nem fizikai foglalkozásúak aránya az összes foglalkoztatottból, mint a közös gazdaságokban — az összes nem fizikai dolgozóból több a műszaki (gazdasági) és kevesebb a számviteli. pénzügyi és az ügyviteli foglalkozású. mint a szövetkezetekben. Ez pedig azt jelenti. hogy az állami gazdaságokban kedvezőbb a

A MÚSZAKi sziNVONAL 347

nem fizikai foglalkozásúak összetétele. Ezt mutatja az is, hogy mig az állami gazda—

:.ágokban száz összes foglalkoztotottra két fővel több műszaki foglalkozású jut, mint a közös gazdaságokban, addig a száz összes foglalkoztatottra jutó számviteli, pénzügyi és egyéb ügyviteli dolgozók száma tekintetében nincs különbség e két gozdaságtípus között.

Az elmúlt több mint másfél évtizedben nagyarányú volt a fejlődés a műszaki—- ugronómiai, valamint a gazdasági—számviteli és adminisztrációs munkakörben fog-

lalkoztatott szellemi dolgozók iskolázottsági színvonala tekintetében is.

1960—ban a műszaki—-agronómiai és gazdasági—adminisztratív munkakörben foglalkoztatott összes munkaerőnek az állami gazdaságokban közel fele, a mező—

gazdasági termelőszövetkezetekben pedig csak egyötöde rendelkezett legalább kö- zépiskolai végzettséggel. Ugyanakkor az állami gazdaságokban minden száz szel—

lemi dolgozóbói 'iB-nak, a mezőgazdasági termelőszövetkezetekben pedig ó—nak volt felsőfokú iskolai végzettsége.

1977 végéig a szellemi dolgozók iskolázottsági színvonala emelkedett, és e te- kintetben jelentősen csökkent a különbség az állami gazdaságok és a mezőgazda- sági termelőszövetkezetek között: a termelőszövetkezetekben foglalkoztatott szellemi dolgozók iskolázottsági-szakképzettségi színvonala közelebb került az állami gaz- daságok dolgozóiéhoz. 1977 végén az állami gazdaságokban a szellemi munkakör- ben foglalkoztatott dolgozók több mint 70 százalékának volt legalább középiskolai és 31 százalékának felsőfokú iskolai végzettsége, míg a termelőszövetkezetekben a legalább középiskolai végzettségűek aránya meghaladta a 61, a felsőfokú végzett-

ségűeké pedig meghaladta a 21 százalékot.

? 11. tábla

A szellemi munkakörben foglalkoztatottak iskolai végzettsége

! a mezőgazdasági riagyüzemekben

§ ' (az év végén)

Állami gazdaságok l Mel§99Éd05ógl

Végzettség § termeloszovetkezetek

1960 [ 1977 : 1960 [ 1977

Létszám (fő)

Egyetemi és főiskolai . . . 2408 I 6085 1762 1 16275

Középiskolai . . . 4461 8435 4402 30 278

Együtt 6 869 l 14 520 6 164 l 46 553

Az összes szellemi dolgozó százalékában

Egyetemi és főiskolai . . . 17,4 ; 309 6.1 ? 21.4

Középiskolai . . . 32.1 42,8 15,4 l 39,8

Együtt 495 1 73,7 ; 21,5 ! 61,2

A nagyüzemi gazdálkodás üzemi kereteinek megszilárdulásával párhuzamosan a mezőgazdasági nagyüzemekben kialakultak a különféle termelési ágazatoknak és vezetési szinteknek megfelelő munkakörök. Az iskolázottsági—szakképzettségi szin—

vonal különösen azokban a munkakörökben vált egyre inkább kulcskérdéssé, ame—

lyekben a végzett munka minősége (a hozzáértés, a vezető- és szervezőképesség) döntő hatással van a gazdálkodás színvonalára és eredményeire.

A nagyüzemek egész működését alapvetően befolyásolja a felső szintű vezetők rátermettsége, szakmai felkészültsége, iskolázottsága. A felső szintű vezetők közé

348 901151 ANDRÁS — SllLAGYl mer ,

tartozó igazgatók, igazgatóhelyettesek és mezőgazdasági főágazatvezetők iskolá—

zottsági szinvonala már az 1960-as évek végén is kedvező volt, 1977 végén pe—

dig az állami gazdaságokban csaknem minden igazgatónak, igazgatóhelyattesnek és mezőgazdasági főágazatvezetőnek legalább középiskolai végzettsége volt, és az igazgatóknak több mint négyötöde. a főágazatvezetőknek kilenctizede felsőfokú is—

kolai végzettséggel rendelkezett. Az állam nagy gondot fordított arra is. hogy a

szövetkezeti elnökök és elnökhelyettesek, akiket választottak ezekre a funkciókra.

továbbá a mezőgazdasági főágazatvezetők a közös gazdaságok vezetéséhez szük—

séges szervezési. termelési és közgazdasági ismeretekkel rendelkezzenek. ezeket—az

ismereteket megszerezzék. Ennek eredményeképpen. míg 1968-ban az elnökök és

elnökh—elyettesek közel felének volt csak legalább középiskolai és csak minden he—

tediknek felsőfokú iskolai végzettsége. addig 1977 végére az elnököknek több mint négyötöde legalább középiskolai és több mint fele felsőfokú végzettséggel rendel- kezett. Ennél is kedvezőbben alakult a termelőszövetkezetek közös gazdaságaiban dolgozó főágazatvezetők iskolai végzettsége: 1977-re minden főágazatvezető leg—

alább középiskolát. háromnegyed részük pedig felsőfokú iskolát végzett.

12. tábla

A felső szintű vezetők iskolázottsági színvonala a mezőgazdasági nagyüzemekben

(az év végén)

Részesedés (százalék)

- 'll ' 6 d 6 '

Meg'wvezes gazíífaáomkian teríe'űsííöííáeíiiíiben

1968 I 1977 ! 1968 [ 1977

Igazgató, ígozgatóhelyettes, illetve elnök. elnökhelyettes

egyetemi és főiskolai végzettségű '63,6 85,7 14,2 50.3 legalább középiskolai végzettsé-

gű . . . 89.4 96,9 51.0 82.1 Főágazatvezető

egyetemi és főiskolai végzettségű 889 90,5 64.5 79.6 legalább középiskolai végzettsé-

gű . . . 97,8 98.5 93.8 96,7

A gazdaságokban a vezetés elképzeléseinek, a kidolgozott termelési technoló- giák előírásainak megvalósitása, a munkaerő, a gépek és a termelésben felhaszná- lásra kerülő anyagok okszerű alkalmazása jórészt a középszintű termelésirányitók—

tól (kerület- és üzemegység vezetőktől) és a fizikai termelőmunkát végző dolgozókat közvetlenül irányító függetlenített brigádvezetőktől függ.

A kerületek vezetése nemcsak vezetői rátermettségét, hanem korszerű műszaki—

termelésí és közgazdasági ismereteket is igényel, hiszen egy-egy kerületben nagy

földterületen, jelentős munkaerővel, nagy értékű állő- és forgóeszközzel folyik a ter-

melés.

Az állami gazdaságokban —— ahol a kerületek általában nagyobbak. mint a

termelőszövetkezetekben —- 1968 óta is jelentős volt a fejlődés a kerületvezetők is- kolázottsága tekintetében. Náluk elsősorban a felsőfokú végzettségűek aránya emel-

kedett, és 1977 végén a kerületvezetők közel háromnegyede felsőfokú végzettséggel rendelkezett. Nagyobb lett a legalább középfokú végzettségű kerületvezetők ará- nya is, 3 százalékuknak azonban még 1977 végén sem volt legalább középfokú vég—

zettsége. Ennél jóval kedvezőtlenebb a helyzet a közös gazdaságokban: 1977 végén

A MÚSZAKI SZlNVÓNM 349

100 kerületvezetőből 16-nak még középfokú végzettsége sem volt, és csak közel fele részüknek volt felsőfokú végzettsége.

Jelentős volt a fejlődés a termelést közvetlenül irányító brigódvezetők iskolá-

zottságában is. Az állami gazdaságokban sokkal jobb a helyzet e tekintetben is, mint a közös gazdaságokban. 1977 végén azonban az állami gazdaságokban a bri—

gádvezetők közel egyharmadának. a közös gazdaságokban pedig több mint felének nem volt legalább középfokú végzettsége. Több mint kétszer annyi a felsőfokú vég- zettségű brigádvezetők aránya is az állami gazdaságokban. mint a termelőszövet—

kezetekben.

13. tábla

A termeiésirányítók iskolázottsági színvonala a mezőgazdasági nagyüzemekben

(az év végén)

Részesedés (százalék)

M _ az állami a mezőgazldasági

egnevezes - terme "-

gazdasagokban szövetkezetgkben

1968 1977 1968 ? 1977

Kerület- és üzemegységvezető ; l

egyetemi és főiskolai végzettségű . 61,3 74.2 . 4ó,9 legalább középiskolai végzettségű 882 96.8 . 83.8 Brigádvezető

egyetemi és főiskolai végzettségű . 13.5 229 3.2 9.7 legalább középiskolai végzettségű 45.0 68,6 % 15,5 43,0

A munkaerő létszámában és összetételében bekövetkezett jelentős változások—

kal kapcsolatban — többek között —- két lényeges kérdés vethető fel. Az egyik az,

hogy megfelelőnek tekinthető—e a nem fizikai foglalkozásúak számának és arányá-

nak növekedése? A másik pedig. hogy a termelőerők ilyen nagy koncentrációja és a gépesítés viszonylag magas színvonala mellett a mezőgazdaságban foglalkozta—

tottak száma sok vagy kevés.

Az első kérdésre a választ olyan összehasonlítással adhatjuk meg. amelynél az összehasonlításra kiválasztott termelő szektorok egyrészt hasonló funkciókat látnak el. mint a mezőgazdasági nagyüzemek, másrészt náluk is nagy (: termelőerők kon—

centrációja. mint a nagyüzemeknél. Ezeket a követelményeket figyelembe véve el- fogadhatónak ítélhető, ha a mezőgazdasági nagyüzemeket az iparral hasonlítjuk össze. A fejlett tőkés országok mezőgazdaságával való összehasonlítás — ha rendel-

keznénk is az ehhez szükséges adatokkal — legalább két lényeges körülmény miatt

torzítana. Az egyik: az eltérő üzemi méretek. a másik: az eltérő funkciók. (Ez utób- biak torzító hatását még a KGST—országokkal való összehasonlitásnál is figyelembe

kellene venni.)

Az 1977 végi adatok szerint az állami gazdaságokban az összes foglalkoztatott-

ból jóval kisebb a nem fizikai foglalkozásúak aránya. mint az állami iparban. Ha azt

nézzük. hogy az összes (fizikai és nem fizikai) foglalkoztatottból mekkora a külön-

féle nem fizikai foglalkozásúak aránya. akkor az állami gazdaságok leginkább a műszakiak aránya tekintetében közelítik az állami ipart. Ennél nagyobb az elmara-

dásuk az igazgatási és gazdasági. valamint a számviteli, pénzügyi és egyéb ügy-

víteli dolgozók aránya tekintetében. A nem fizikai foglalkozásúak összetétele is

kedvezőbb az állami gazdaságokban: náluk magasabb a műszakiak aránya. és ala-

350 BORSI Annus — SZtLÁGYI Józsit?

csonyabb a számviteli, pénzügyi és egyéb ügyviteli slalgozóké, mint az állami'ipar- ban.

A mezőgazdasági termelőszövetkezetekben szintén kisebb a nem fizikaiak ará-

nya nemcsak. mint az állami iparban. hanem mint a szövetkezeti iparban is. Ha itt is a különféle nem fizikai foglalkozásúak arányát az összes (fizikai és nem fizikai) dolgozóhoz viszonyítjuk, akkor leginkább a számviteli, pénzügyi és egyéb ügyviteli dolgozók aránya tekintetében közelítik az állami ipar arányait. Ennél lényegesen nagyobb az elmaradásuk (: műszakiak aránya tekintetében. Ez utóbbiak aránya—vi—

szont már nagyobb a mezőgazdasági termelőszövetkezetekben, mint az ipari szö—

vetkezetekben. A nem fizikai foglalkozásúak összetétele azt mutatja, hogy a mező--

gazdasági szövetkezetekben viszonylag sok a számviteli, pénzügyi és egyéb ügyvi—

teli dolgozó. Ez a számviteli—ügyviteli munka kisebb gépesítésével és az itt dolgozók

alacsonyabb iskolázottsági szinvonalával függhet össze. '

Természetesen az a körülmény. hogy az állami gazdaságokban és a mezőgaz- dasági termelőszövetkezetekben kisebb a nem fizikai foglalkozásúak aránya. mint az iparban. nem jelentheti azt, hogy a vezetéshez szükséges információk és az ügyvitel ésszerű megszervezése. a szakképzettség növelése és a munkaidő jobb ki—

használása esetén nem csökkenthető a nem fizikai dolgozók aránya. illetve hogy

összetételük nem tehető kedvezőbbé.

14. tábla

A mezőgazdasági nagyüzemek dolgozóinak foglalkozási főesoportok szer-inti

"_ összetétele az ipar dolgozóiéhoz képest

Száz összes foglalkoztato'tra Száz nem fizikai foglalkoztatottra

]ut a (az) jut a (az)

állgmi mezőgazdlasági állccilmi mezőgazdlasági

- goz asá- terme ő— gaz asá— terme ő—

Megnevezes gokban szövetkezetekben gokban szövetkezetekben

" a szövet- a szövet-

az állami ipar kezeti az állami ipar keleti

százalékában ipar száza- százalékában Ipar száza-

lékában ' főkában

Fizikai foglalkozású összesen 106.4 110.1 100.7 — —- l —-

Nem fizikai foglalkozású ösz-

szesen . . . . . . . . 75,5 61.5 95.13 — — —

Ebből:

Műszaki . . . . . . . 802 60.11 HBA 106.0 97,8 124,'l

lgazgatási. gazdasági . . 73.9 58.7 79,4 98,2 95,0 82.1

Számviteli, pénzügyi és

egyéb ügyviteli . . . . 72,1 70,5 86.0 95.2 113.3 88.13

Arra a másik lényeges kérdésre, hogy a termelőerők nagy koncentrációja és a gépesítés viszonylag magas színvonala mellett sok-e. vagy kevés nálunk a mezőgaz—

dasági kereső, a más országokkal való összehasonlítás adhat választ. Az összeha—

sonlításnál azonban két lényeges körülményre mindenképpen tekintettel kell len- nünk. Az egyik: nem lehet a kérdést reálisan megválaszolni pusztán a mezőgazda—

sági aktív keresők aránya alapján. Legalább ennyire fontos az is, hogy száz hektár

szántó—. szőlő- és gyümölcsösterületre hány kereső jut az egyes országokban. A kere—

sők számát ugyanis alapvetően befolyásolja, hogy mekkora az intenzív ágazatok terjedelme. A másik fontos körülmény: az összehasonlitásnál figyelembe kell venni azt is, hogy milyen a mezőgazdaság üzemi szerkezete. miből tevődik össze a gaz—

daságok tevékenysége. Nálunk ugyanis *a mezőgazdasági ágazat aktiv keresőinek

A MoszAki SZINVÓNAL 351

többségét a mezőgazdasági nagyüzemek foglalkoztatják. és a keresők között — mint a 10. tábla adatai is mutatják — viszonylag sok a nem mezőgazdasági (ipari, építő-

ipari stb.) foglalkozású.

Az előzőket figyelembe véve a rendelkezésre álló adatokból az 1970. és az 1976.

évre vonatkozóan kiszámítottuk a mezőgazdasági aktív keresők arányát és a száz

hektár területre jutó mezőgazdasági keresők számát néhány fejlett tőkés országra, továbbá az európai szocialista országokra. Ezenkivül Magyarországra vonatkozóan mindkét mutatót kiszámítottuk a mezőgazdasági ágazat összes keresői, valamint a mezőgazdasági alaptevékenységben foglalkoztatottak száma alapján. Ez utóbbit az- ért számítottuk ki, hogy a tőkés országokkal való összehasonlítást ez alapján is el

lehessen végezni.

15. tábla

A mezőgazdasági keresők aránya a fontosabb tőkés országokban és az európai szocialista országokban

A száz A száz

A mező— hektá'r A mező- hektár

903136? kefífííit gcgggjógi kefíTZiíái'a.

keresők möélisgöysitjerü- keresők möelísgöysítlerü—

Ország öi's'fe'lyík'ifv tervei—nó afs'ÉLTSkff'v letraiutó

kereső szó- '"910901' kereső szá- "161090?

zalékában dPsagl ,, zalékában de-Gg' ,

aktiv kereso aktiv kereso

(fő) (fő)

1970—ben 1976-ban

Ausztria . . . 14,8 27,6 11,2 22,6

Belgium és Luxemburg . . . 4.9 20,5 3.8 16,3

Dánia . . . . . . . . . 112 9.6 8.5 7.6

Egyesült Államok . . . 3,7 1.7 2.6 1.3

Egyesült Királyság . . . 2 8 10,0 2.3 8, 5 Franciaország . . . 13, 7 15.4 10,5 12, 5

Hollandia . . . 8.1 46.5 6.3 39,3

Német Szövetségi Köztársaság. . . 7. 5 24,8 5.2 18,1 Olaszország . . . 18, 8 30,3 13 8 23,5 Spanyolország . . . 26, O 14,8 20,5 12,4

Bulgária . . . . . . . . . . 46,6 46,7 37,0 40,0

Csehszlovákia . . . . . . . . . 169 223 12,6 17,9

Jugoszlávia . . . 49,8 55.9 423 52.33

Lengyelország . . 39,0 42.7 33,7 42.0

Német Demokratikus köztársaság . 13.0 23,1 10,8 18,6

Románia . . . 56.0 60,4 50,7 57,7

Szovjetunió . . . 25.7 13.0 19.7 10.9

Magyarország

A mezőgazdasági ágazat összes

keresőivel számolva . . 25.0 22,5 19.0 18,3

A mezőgazdasági ágazat alapte- vékenységben foglalkoztatott ke-

resőivel számolva . . . 215 1 19.3 15.5 ; 149

A 15. táblából megállapítható. hogy a vizsgált tőkés országokban 1970-ben

— Spanyolország kivételével — lényegesen alacsonyabb volt a mezőgazdasági aktív

keresők aránya. mint nálunk, még akkor is, ha hazánk esetében csak az alaptevé—

kenységben foglalkoztatott aktív keresőkkel számolunk. Száz hektár területre viszont

nemcsak Olaszországban jutott több mezőgazdasági aktív kereső. hanem Hollan- diában. (: Német Szövetségi Köztársaságban és Ausztriában is. Sőt, ha csak a

352 EÖRSI ANDRÁS _. sZiLAGvi JÓZSEF

mezőgazdasági ágazat alaptevékenységben foglalkoztatott keresőit vesszük figye—

lembe. akkor a fejlett tőkés országok közül még Belgiumban is nagyobb volt a me-

zőgazdasági ágazat munkaerő-ellátottsága. mint nálunk. 1976-ra nálunk is. de a vizs—

gált tőkés országokban is tovább csökkent a mezőgazdaságban az aktív keresők lét—

száma. A mezőgazdasági ágazat összes keresőivel számolva köztünk és a vizsgált

tőkés országok között nem változott a helyzet a keresők aránya tekintetében. Terü—

letegységre számítva pedig 1976—ban is több mezőgazdasági kereső volt Olaszor—

szágban, Hollandiában és Ausztriában, valamint a Német Szövetségi Köztársa—

ságban és Belgiumban is. ha (ez utóbbiakkal való összehasonlításnál) Magyaror-

szág esetében csak az alaptevékenységben foglalkoztatott keresőket vesszük figye-

lembe.

A nyolc európai szocialista ország adatai szerint a mezőgazdasági ágazat ösz—

szes keresőivel számolva csak Csehszlovákiában és a Német Demokratikus Köztár- saságban kisebb a mezőgazdasági keresők aránya. mint nálunk, 1970—ben és 1976—

ban egyaránt. Száz hektár szántó—, kert—, szőlő- és gyümölcsösterületre számítva pe-

dig 1970-ben és 1976-ban is csak a Szovjetunióban és Csehszlovákiában jutott te—

rületegységre kevesebb mezőgazdasági kereső, mint nálunk.

Természetesen még e két mutató alapján sem válaszolható meg egyértelműen a feltett kérdés. Az azonban bizonyos, hogy pusztán a mezőgazdasági keresők aró—

nya alapján nem adható rá megfelelő válasz.

IRO DALOM

! Dr. Dimény Imre: A gépesítés ökonómiája a mezőgazdaságban. Akadémiai Kiadó. Budapest. 1971. 235 a d.

Dr. Fazekas Béla: Mezőgazdaságunk a felszabadulás után. Mezőgazdasági Kiadó. Budapest. 1967.

391 old.

Dr. Fazekas Béla: A mezőgazdasági termeiőszövetkezetl mozgalom Magyarországon. Kossuth Könyv- kiadó. Budapest. 1976. 334 old.

Dr. Homo/ya Ferenc: A műtrágya— és növényvédőszer-felhasználás alakulása. Statisztikai Szemle. 1977.

évi 4. sz. 397—408. old.: 5. sz. 469—477. old.

Nacsádi Árpád: Traktorparkunk helyzete és jövője. Mezőgazdasági Gépészet és Építészet. 1971. évi 4.

sz. 26—34. old.

Váncsa Jenő: Energlagazdálkodás a mezőgazdaságban. Mezőgazdasági Gépészet és Építészet. 1975.

évi 2. sz. 2—12. old.

PE3tOME

B nepso'ú uacm csoeü cva'rbu aaropu aaunmaio'rcn passnmem TeXHw—IECKOI'O yposns aenrepcxoro censcnoro xosnücraa u npuaons'r ero samueümue nokaaatenu.

OrMeuaoor, '41'0 őnaroAaps counanucmuecxoü peopranuaaum cenbcxoro xoanücma Gunn COSAaHbI npeAnocunKu AM npynnoro nponeaoncraa " YKa3bIBaIOT, um a 1960—1975 I'OABI cpenu MatepuansHo—Texnuueckux cpakropos npoussoncma oco6eu—mo sam-ian pont-.

npuHaAnemana mexaunaauuw. B nocnenneü 'rperu storo nepi—foga yme NORBHI'IMCB coupe—

Memme, Moumue mammm " a page orpacneü pacrenuesoncraa -— a TOM uncne : npoua—

BOACTBe xynypysm u caxapnoü csem'iu — 61-an ocymec-raneao Komnnexcuan mexanusaum yőopouuux paőor.

BanuMazcs nonpocamu xumusauuu aB'l'Opbl MCCJ'IeAYIOT szanmocaass memny notpeő- neHueM Muuepansuux ygoőpeHMí—i " aenuunuoü ypomaüuocm, a sat-em p.mor xpa'rkm'i oöaop o cca-roman : Mexanusaunu muaomoaonc'rsa u opocHTeanblx paÖOT censcxoxoanüct- BeHHle npeAnpunn—iü.

Bo aropoü uacm caoe'ú CTaTbH europai octanaanuaamrc; Ha usmeueuunx, npoucmen- mux a uncnennocm " cocraae paőoueü cum. Ycrauaannsalor, uto pocr mamuHHo-Texuu—

uecnoi őaau Haxonuncn : ocnosuom : coonetcrauu c prnglM coupauieuwem uucnen—

HOCTH paöoueü CHnbl.

Astopu yAenmo'r enumauue auauntensHuM sumeneuunm : CTpYKTYpe paöoueü cunu.

Hoxaauaaiot, u-ro aosoőnaAanue npynuoro npousaoAc-raa aslsaano anaumensuue uauec-r—

aennue egonra a crpymype paöomnxoe cpnamecxoro u ymc'raennoro prna.

A MÚSZAKI SZiNVÓNAL 353

B saxmouei-me aBTopbl paccmarpueaior Aaa CYLueCTBeHHbIX Bonpoca, a MMSHHO, Kan, cneAyer ouenuaarb anal-imenbubiü poc'r ppm—1 paőon—mnos yMCTBeHHOI'O prna : canau : rocnoncraoM prnHoro npousaoncraa. p.anee cnenyer nu s rarmx ycnoamx cumarb amc- neHHOCTb 35HRTHX B CeanKOM xoanücrae abicoxoü mm Hnaxoü.

SUMMARY

ln the first part of the article the authors investigate the technical development of agn- culture in Hungary as well as the main characteristics of the development.

They refer to that by means of the socialist transformation of agriculture the conditions ol the large scale production system have been created, and point out that from among the material and technical components of production mechanization had an extremely great part between 1960 and 1975. The up—to-date, high-capacity machines appeared in the last third of this period and in many branches of crop production — thus also in corn and sugar

beet production — the complex mechanizotion ot ingathering were accomplished.

When investigating the use of chemicals the authors point to the relationship between fertilizer consumption and the yield, then give a brief survey of the development of mechan—

ization in animal husbandry and of the irrigation on the farms.

in the second part of the article the authors deal with the important changes taking place in the structure of the labour force. They point to the aualitative changes brought about by the prevalence of the large—scale farming system on the structure of employment characterized by the number of manual and non-manual workers.

In the concluding part of the article the authors deal with two fundamental auestions:

how to form an opinion of the notable increase in the proportion of the non-manual workers, brought about by the prevalence of the large-scale forming system and, whether under the circumstances given. the labour force engaged in agriculture can be considered as excessive

or scarce.

2 Statisztikai Szemle