STATISZTIKAI ELEMZÉSEK
A MÚSZAKI SZINVONAL ÉS A MUNKAERÓ A NAGYUZEMI MEZÓGAZDASÁGBAN (l.)
BORSI ANDRÁS — SZILÁGYI JÓZSEF
A mezőgazdaság szocialista átszervezése alapvetően megváltoztatta a termelés
üzemi feltételeit. Már az átszervezéssel párhuzamosan létrejöttek a gazdálkodás nagyüzemi keretei. Ezek a későbbiek során —- számos gazdaság egyesülése követ—keztében -— még tovább bővültek.
A nagyüzemi gazdálkodás üzemi kereteinek létrejötte jelentősen megváltoz- tatta a termelés méreteit. koncentrációját. Ez már önmagában is alapvető változá- sokat követelt a termelés műszaki alapjainak színvonalában és összetételében. Az e változások iránti igényt még csak fokozták a javuló termelési eredmények, a ren- delkezésre álló munkaerő csökkenése és a hatékonyság előtérbe kerülése. A tér—
melés műszaki alapjainak átalakulása viszont nem csak azt tette lehetővé, hogy a termelés a munkaerő csökkenése mellett is növekedjék. Ennek volt a következmé- nye az is, hogy az elmúlt másfél évtizedben alapvetően megváltozott a munkaerő
összetétele is.
A MÚSZAKI SZINVONAL LEGFÖBB JELLEMZÖI
A műszaki színvonal több termelési tényezőből tevődik össze. Közülük kiemel- kedő a gépesítésnek. a kemizálásnak és az öntözésnek a szerepe. A következőkben
ezekkel foglalkozunk.
A mezőgazdasági termelés gépesítésének fejlődése
A mezőgazdaság szocialista átalakulásakor az állami mezőgazdaság mellett létrejött a szövetkezeti mezőgazdaság. A mezőgazdaságnak ebben a nagyobb szek- torában azonban más gondok jelentkeztek, mint az állami gazdaságokban, amelyek már 1962-ben is szilárd bázisát képezték a mezőgazdaságnak, anyagi—technikai el—
látattságuk magas színvonalon állt, egy hektárnyi területre számítva sokkal több eszközzel (géppel) rendelkeztek, mint a termelőszövetkezetek. Eredményeik példa—
mutatók voltak a szövetkezetek számára. ugyanakkor már nagy tapasztalatokkal rendelkeztek a termelés szervezésében is. A közös gazdaságokban ebben az idő—
szakban a szervezet megszilárdítása, az anyagi—technikai bázis létrehozása és tej- lesztése jelentette a legfőbb gondot.
A termelőszövetkezetek megszilárdításában legjelentősebb szerepe a gépesí-
tésnek volt. Nemcsak igaerőt helyettesítettek a gépek, hanem munkaerőt is, melyaz elvándorlások következtében mind korlátozottabban állt rendelkezésre.
230 ' BORS! ANDRÁS -— SZILÁGYI JÓZSEF
1. tábla
A rendelkezésre álló vonóerő nagysága és összetétele az állami gazdaságokban és a mezőgazdasági termelőszövetkezetekben
Mező-
Állami gazdasági index:
Év gazda- termelő— Összesen 1962. év :
ságok szövetkeze- :: 100
tek*
Vonóerő 1000 kW)
1962 . . . 390 1314 1704 1000
1965 . . . 525 2005 2530 148.5
1970 . . . 721 2984 3705 217,4
1975 . . . 857 4109 4966 291 .4
Száz hektár mezőgazdasági területre jutó vonóerő (kW)"
1962 . . . 424 302 323 100,0
1965 . . . 577 453 474 146.7
1970 . . . 817 675 699 21ó.4
1975 . . . 1007 905
922 285.4
' A gépállomásokkal együtt.
" A mezőgazdasági termelőszővetkezetekben a közös területre számítva.
A gépi technikát az átszervezést követően nem lehetett a mezőgazdaság mind—
két szektorában megközelítő szinten biztosítani. A szövetkezeti szektorban átmene—
tileg még szükség volt a kisüzemektől örökölt termelőeszközökre. így az igaerőre is.
Különbség volt a nagyüzemi gazdaságok között a gépek üzemeltetésének és tulaj- donának tekintetében. Az állami gazdaságokban a gépek saját tulajdont képeztek.
szabadon dönthették el. mikor. milyen munkában foglalkoztatják azokat. A terme—
lőszövetkezetek gépimunkaigényét kezdetben még a gépállomásokon koncentrált géppark elégítette ki. mivel ezeknek az üzemeknek nem volt elegendő gépük a munkák végzéséhez, és nem állt rendelkezésre szakképzett munkaerő sem a gépek
kezeléséhez. javításához. Ez a helyzet azonban sokáig nem volt fenntartható, mivel
a gépekkel a közös gazdaságok nem rendelkeztek szabadon.1A mezőgazdasági termelés legjelentősebb gépivonóerő—forrását a traktorállo- mány képezte, 1962 végén már közel 49000 traktor dolgozott a mezőgazdaságban, ebből 10000 az állami gazdaságokban. Ez a traktorállomány sokféle típusból tevő-
dött össze annak következtében, hogy sok országból szereztük be ezeket a gépe-
ket. Ez a körülmény főként az alkatrészellátásban, de a gépek javításában is gon—dokat okozott. A szállító partnerek csak részben biztosították a gépek alkatrészellá—
tását, pótlásuk a hazai iparra hárult. Jellemző. hogy ekkor mintegy 70 üzem foglal- kozott alkatrészek gyártásával.
Annak ellenére. hogy a mezőgazdasági nagyüzemek traktoróllománya már eb—
ben az időszakban is a nagyarányú gépvásárlások következtében jelentősen kor- szerűsödött, mégis magas (58%) volt a kisteljesítményű — 30 kW—osnál kisebb —-
traktorok aránya. A már akkor is korszerűtlen izzófejes és vaskerekes traktorok ará-nya az állomány 24 százalékát tette ki.
Emellett más nehézségek is jelentkeztek. A traktorállomány megfelelő kihasz—
nóla'sát akadályozta az a körülmény. hogy nem állt rendelkezésre a vonóerő opti—
1 Az 1960-es évek közepéig a gépállomások gépelket átadták a termelőszövetkezeteknek. A megmaradt szervezetek fő profilja kezdetben a gépjavitás, majd később a gépgyártás lett. kiegészülve egyéb - például a lakosság számára végzett —- szolgáltatási tevékenységgel.
A MOSZAK! SZINVONAL 231
mális kihasználását biztosító munkagépállomány. lgy akkor. amikor a vonóerő amúgy is csak szűkösen állt rendelkezésre, a traktorok kapacitását nem lehetett
megfelelően kihasználni. Fokozta a nehézségeket az is, hogy a közös gazdaságok igásállataik nagy részét olyan időpontban selejtezték ki, amikor gépekkel történő
pótlásuk még nem volt lehetséges. lgy átmenetileg jelentős vonóerőhiány mutatko- zott. Ebből adódóan egyes munkákat csak elkésve lehetett elvégezni (az őszi szán-tások egy része például tavaszra húzódott át). Az állami gazdaságokban hasonló
problémák nem voltak, mivel vonóerő-ellátottságuk egyenletesen fejlődött.A traktorok mellett közel 5600 gabona arató—cséplő gép és 3200 tehergépkocsi segítette a gazdaságok munkáját. A gabona arató-cséplő gépek kisteljesítményűek voltak, hasznosításuk pedig főként egyirányban, a kalászosok betakarításában je- lentkezett. A tehergépkocsi-állomány nem töltött be meghatározó szerepet a szállí— ' tási munkákban, bár sokat enyhített a gazdaságok szállítási gondjain. A szállítás fő eszköze a nagyüzemekben a traktorpótkocsis szállítás volt, kiegészülve a főként
szállítást végző igaerővel.
A nagyméretű gépberuházások következtében a mezőgazdasági nagyüzemek
gépállománya 1965 végéig minden gépből erőteljesen növekedett, lehetővé téve.hogy ekkor már a legalapvetőbb és legnehezebb munkákat gépekkel végezzék el.
Különösen a tehergépkocsik és az arató-cséplő gépek száma emelkedett. Figyelem- re méltó az is. hogy az arató—cséplő gépeknél és a traktoroknál a számszerű növe- kedést meghaladta a gépek átlagos kapacitásának növekedése.
2. tábla
A fontosabb gépek állománya az állami gazdaságokban és a mezőgazdasági termelőszövetkezetekben
Allami gazdaságok terntléiőggöizetílfégábk' Összesen
. Megnevezés? .... 1965—ben 1965—ben 1965—ben
1962-ben 533235. 1962-ben éSfJZaófa- 1962-ben 553235.
lékában lékában lékában
Traktor (darab) . . 9 888 118,0 37 572 131,4 47 460 128,6
A traktorok átlagos kapacitá—
sa (kW/db). . . 26 117,1 25 117,7 25 117.4
Arató- cséplő gép (darab) . 1 463 104,1 4112 177.5 5 575 1582 Ebből: SzK—3- as, SzK—4--es 804 1789 2 252 2434 3 056 22ó,4 Tehergépkocsi (darab) . . . 1 151 146,5 2024 207.0 3175 185,1
Pótkocsl (darab). . . . . 11 235 1262 21 565 174,9 32 800 1583
Traktoreke (darab). . 6 930 113,6 35 903 126,3 42 883 1242
Traktoros sorvetőgép (darab) 2 736 96.7 10 495 136.3 13 231 128,1 Traktoros fűkasza (darab). . 3 003 83.9 7 453 119,5 10 456 109,3
;!
* A mezőgazdasági gépjavító vállalatok (gépállomőlsak) adataival együtt.
A nagyobb gépállomány biztosította, hogy a gazdaságok a munkákat rövidebb idő alatt végezzék el. mint korábban. Ez azonban még a jobban gépesített állami gazdaságokban sem jelentette azt, hogy a munkákat az agrotechnikailag optimális
idő alatt el tudták végezni.
Erőteljesen emelkedett az egységnyi területre jutó gépi munka mennyisége is.
1965/66— ban a szántást már teljes egészében gépekkel végezték a gazdaságok. En- nek az időszaknak az egyik legnagyobb eredménye az. hogy először került sor a
232 BORSI ANDRÁS — sznonr JÓZSEF
gabonafélék komplex módon történő betakarítására, a kévekötő aratógépek és a cséplőgépek egyre inkább kiszorulnak a kalászosok betakarítási munkáiból. Helyü—
ket az arató-cséplő gépek veszik át. Ugyanakkor erőteljesen fejlődött a többi mun- ka gépesítése is. így a cukorrépát, a burgonyát és a takarmányféléket mind na-
gyobb területen takarítják be gépekkel. Figyelemre méltók azok az eredmények,
amelyeket az állami gazdaságok értek el a kukorica gépi betakarításában. A fej—lődés ellenére —-— a gabonafélék kivételével —- a növényeket többnyire még nem komplex módon takarították be a gazdaságok, a betakarítási munkák gépesítése főként egy-egy munkafolyamat gépesítését oldotta meg (például a cukorrépánál
a kiszedést. a fejezés és a rakodás ekkor még kézi erővel történt).
A szántóföldi növénytermesztés gépesítésében elért eredmények mellett más
ágazatok gépesítése nem fejlődött kielégítően 1965—ig. A zöldségfélék betakarítá—
sában a kézi erő dominált. gépeket nem alkalmaztak. Hasonló volt a helyzet a
szőlő és a gyümölcsfélék betakarításában. Az állattenyésztésben a gépi fejés ter—jedése és a gépi baromfikeltetés mellett az állatok takarmányozását, a trágya eltá—
volítását továbbra is kisüzemi módon, kézi erővel végezték. Bár a falvak villamosí—
tása 1963 közepére befejeződött, a villanyáram még nem jutott el minden termelő- szövetkezeti majorba, ami a gépesítés fejlesztését is gátolta. A bekötő utak nagy része földút volt, esős időszakban rendkívül csúszós, gépekkel nehezen járható.
Szilárd burkolatú bekötő utakat, melyeknek épitési költségeit az állam fedezte, el—
sősorban az állami gazdaságok kaptak, mivel ezeknek az üzemeknek a szervezete
sokkal szilárdabb. kevésbé kell tartani attól. hogy szervezeti változások miatt a be-
kötő utak kihasználhatatlanokká válnak.
A gépek javítását ebben az időszakban az állami gazdaságok saját maguk végezték. A termelőszövetkezetek nagy részében a feltételek hiánya miatt még a közepes javítások sem voltak elvégezhetők. A közös gazdaságok gépeinek javítása főként a gépállomásokon történt, amelyeknek felszereltsége már korábban sem volt korszerű. A gépjavító bázis korszerűsítése, a termelőszövetkezetek saját gépjavító bázisának létrehozása ekkor még a jövő feladata volt, valamint az is. hogy a gaz- daságokat megfelelő üzemanyag-tárolókkal lássák el. A mezőgazdaság üzemanyag- ellátásában időszakonként jelentkező fennakadások ugyanis nem az üzemanyag- ellátás hiányosságaira, hanem a gazdaságok tórolókapacitásának elégtelenségére
voltak visszavezethetők.
Ahogyan erősödtek a mezőgazdasági nagyüzemek, úgy tudtak egyre több kor- szerű gépet vásárolni. Bár a harmadik ötéves tervidőszak (1966—1970) közepén mér—
séklődött a gépek iránti kereslet — a gazdaságok ekkor saját erőforrásaikat főként
szakosított állattartó telepek létesítésére fordították —. a növekvő munkaerőhiány ismét a gépesítésre terelte a figyelmet. Mind kevesebb mezőgazdasági foglalkozta—tott vállalta az időszakos foglalkoztatottságot, így különösen az őszi betakarítási munkáknál — főként a kukorica és a cukorrépa betakarításánál — volt nagy munka—
erőhiány, amit csak korszerű gépekkel %lehetett ellensúlyozni.
A harmadik ötéves terv idején a gépállomány fokozatosan elöregedett. Példá—
ul 1970—ben a mezőgazdaság minden ötödik traktora már nullára leirt, teljesen el-
használódott volt. Nem volt sokkal kedvezőbb a helyzet a tehergépkocsiknál sem:
a kéttengelyes szállítóplatós pótkocsiknak több mint 23 százaléka (az állami gaz-
daságokban 35 százaléka). már teljesen leirt volt. Az állami gazdaságokban maga- sabb volt a már teljesen leírt arató—cséplő gépek aránya is. mivel korábban sze-rezték be azokat, mint a közös gazdaságok.
A főbb gépek közül 1965 és 1970 között a traktorok állománya már nem nőtt olyan ütemben, mint korábban. Mindössze 4000 darabbal emelkedett a gépek szá—
A MÚSZAKI SZINVONAL 233
ma. és majdnem teljes egészében a termelőszövetkezeteknél. 1970 végén volt a leg—
több traktor a mezőgazdaságban, összesen 67 500 darab.
A traktorállomány 1970-től az 1975. év végéig 10,1 százalékkal csökkent. A szám-
szerű csökkenés ellenére a traktorok összes kapacitása nőtt, de sokkal kisebb ütemben, mint korábban (öt év alatt 13,1 százalékkal). Az állomány számszerű csök-kenése összefüggött azzal, hogy '
— egyre több nagyteljesítményű traktor került a nagyüzemek tulajdonába, így a munka elvégzéséhez kevesebb traktor is elegendő volt;
— a gazdaságok szállítási igényeik kielégítésében :: hatékonyabb tehergépkocsi-szállítást részesítették előnyben a traktorral végzett szállítás rovására. ami lényegében traktorkapacitást szabadított fel (jellemző. hogy nemcsak a traktorral végzett szállítás aránya, hanem annak
volumene is csökkent 1970 és 1975 között);
— a gazdaságok számos munkához, amit korábban traktorral végeztek, önjáró gépeket (arató-cséplő gépeket, illetve egyéb gépeket), sőt tehergépkocsikat (például műtrágyaszórás—
hoz) használtak; nőtt a légi gépállomány szerepe is (: mütrágyaszórásban és a növényvéde—
lemben.
Az egész mezőgazdaságra jellemző tendenciák módosultan jelentkeztek az ál—
lami gazdaságokban: traktorállományuk lényegesen nagyobb arányban esett visz- sza. mint országosan —- 242 százalékos volt a csökkenés 1970 és 1975 között —, és összes kapacitásuk is 52 százalékkal csökkent. Ez a körülmény a mezőgazdaság traktorállományának további fejlődése szempontjából érdemel figyelmet.
1970 után nemcsak a traktorok száma csökkent, hanem sok más fontos munka—
gépé is, ami összefügg azzal, hogy a növekvő gépvásárlások hatására a gazdaságok bátrabban selejtezték korszerűtlen gépeiket. Erre szükség is volt. hiszen a korábban beszerzett gépek egyre kevésbé feleltek meg a növekvő üzemi méreteknek -— a ter- melőszövetkezetek átlagos területe 1967 és 1975 között közel kétszeresére nőtt — és a korszerű technológiáknak. A főbb munkagépek közül csökkent például a trak- torekék, a különböző hagyományos talajmegmunkáló. műtrágyaszóró, kalászossorvető és egyes szálastakarmány-betakarító gépek száma. Ez azonban nem jelentette az együttes kapacitás csökkenését. A legtöbb esetben a korszerűsödés a gépek ka—
pacitásának növekedésével járt együtt, és ez a munkák elvégzésére fordított időt csökkentette.
A negyedik ötéves terv (1971—1975) időszakában tőleg azokból a gépekből vá- sároltak sokat a gazdaságok, és nőtt jelentős mértékben állományuk, amelyek a korábban kevésbé gépesített termelési ágazatokban tették lehetővé a korszerű tech—
nika alkalmazását. Az új, korszerű gépeknek volt köszönhető, hogy a mezőgazda- sági nagyüzemek döntő többsége a tervidőszak végén már teljes egészében gé—
pekkel, komplex módon — valamennyi munkafolyamatot gépesítve — takarította be a kukoricát és a cukorrépát, olyan körülmények között, amikor e két növényt az öt évvel korábbinál nagyobb területen termelték a gazdaságok. Figyelembe véve a ter- melés jelenlegi méreteit és színvonalát, valamint a munkaerőhelyzetet, ezeket a nö—
vényeket más módon nem is lehetne megtermelni és betakarítani.
Ebben a tervidőszakban terjedtek el a különböző iparszerű termelési rendsze- rek, melyek különösen a kukorica és a cukorrépa termesztésében értek el kimagasló eredményeket. Nemcsak a kedvezőbb termelési eredmények szólnak e rendszerek mellett, hanem az alkalmazott technológia igen magas színvonala is. Szerepük el—
vitathatatlan a gépesítés korszerűsítésében. Szigorú technológiájuk minden esetben nagy teljesítményű gépekre épült, s ahogyan nőtt a termesztési rendszerben ter-
mesztett növények területe, úgy nőtt a nagy teljesítményű gépek száma. Ebben az
időszakban jelentek meg a 145 kilowattos (200 lóerős) és nagyobb traktorok, a má- sodpercenként 5 kilogrammnál nagyobb áteresztőképességű ara'tó-cséplő gépek, és234 BORSl ANDRÁS - SZILÁGYI JÓZSEF
megvalósult az arató-cséplő gépek közös kihasználása a gabonafélék és a kuko—
rica betakarításában. (Ma már arató-cséplő gépekkel takarítják be a kukorica túl—
nyomó részét.)
A termésátlagok, a szállítási távolságok növekedése, valamint az ipari eredetű anyagok növekvő felhasználása miatt a gazdaságok korszerűsítették és növelték szállítókapacitásukat. A traktorral végzett szállításoknál elsősorban a pótkocsik te-
herbíró képességének növelése — a nagy teljesítményű pótkocsik megjelenése —— je- lentett előbbrelépést. A szállítókapacitáson belül legdinamikusabban a hatéko—nyabb tehergépkocsi-szállítás kapacitása emelkedett.
A mezőgazdaságban a hozamok növekedése és a technológiák változása a gé- pesítés más területein is éreztette hatását. A nagyobb tömegű termény szárítása, tartósítása hagyományos módon már nem oldható meg, ezért a gazdaságok mind szélesebb körben alkalmazzák a nagy teljesítményű szemestermény- és szálastakar—
mény-szárító berendezéseket. Ugyanakkor számos munkaterületen, főként a beta- karítási munkákban növekvő szerephez jutnak a speciális magajárő gépek. Első—
sorban a takarmányfélék betakarításában nő ezek szerepe, de megtalálhatók már a cukorrépa és egyes zöldségfélék termesztésében is.
3. tábla
Néhány fontosabb gép állománya az állami gazdaságokban és a mezőgazdasági termelőszövetkezetekben
, 1965.' [ 1970. l_.315_'__ 217513;
Gep , , évi szóza—
éV vege" lékában
Traktor (darab). . . . . 61 026 64 718 57 624 89,0
A traktorok átlagos kapacitása
(kW/db). . . 29 34 43 126.5
Arató- cséplő gép (darab). . 8 821 11 612 13 433 115.7 Ebből nagy teljesítményű (5 kg/sec
áteresztő képességű és nagyobb) -— 320 5 060 1 581,3
Tehergépkocsi (darab) . . 5 876 12 219 19 068 15ó.l
Az egy tonnósnál nagyobb szállító-
platós tehergépkocsik teherbíró ké- '
pessége (t/d b) . . . 3, 2 4.2 4.8 114,3
Pótkocsi (darab) . . 51 907 71 303 83 560 1172
A szállítóplatós pótkocsik szállítóka-
pacitása (t/db) . . . 3.0 3.5 116,7
Kukoricabetakarító gép és adapter
(darab) . . 1 624 4 639 9 314 200,8
Cukorrépa komplex betakarító gépsor ,
(darab) . . — 487 1 807 371,0
Burgonya komplex betakarító gép
(darab) . . . . 418 579 1385
Ebből válogatást is végző . . . 60 273 455.0
Terményszórító berendezések (darab) . 1 222 2 420 198,0
Hőlégfúvók (darab) . . . . . . . 4 610 10 203 2213
' A mezőgazdasági gépjavító vállalatok (gépállomásak) adataival együtt.
A negyedik ötéves terv időszakában nemcsak a kukorica és a cukorrépa beta—
karításának gépesítésében értek el a gazdaságok jó eredményeket, hanem a többi növénytermelési munkában is. A többi munka gépesítése azonban már nem a gé- pesítési szinvonal emelését, hanem a munkákra fordított idők csökkenését, az ősz- szekapcsolt munkaműveletek nagy hatékonyságát jelentette. Mindezek eredménye-
A MÚSZAKI SZINVONAL 235
ként a termelés gépesítésében már sok munkaműveletnél kezdjük megközelíteni a munka végzésének agrotechnikailag indokolt optimális időtartamát.
A gépesítés azonban ebben a tervidőszakban sem volt gondoktól mentes. A korszerűsödés mellett — mely megmutatkozott abban is. hogy a már nullára leírt gépek állománya szinte valamennyi gépfajtánál jelentősen csökkent — rendkívül sokfajta azonos rendeltetésű gép (például 37 kW-os és kisebb traktorokból 14- féle. a sorvető gépekből 23-féle típus stb.) található a gazdaságokban. A gépek sokfélesége részben azzal indokolható. hogy a harmadik ötéves terv időszakában vásárolt gépeket még nem selejtezték ki. de az újonnan beszerzett gépekből is az eltérő igények miatt sokféle típus került forgalomba. Ugyanakkor több nagy telje- sítményű gépre lenne szükségük a gazdaságoknak, a keresletet azonban nem lehe-
tett maradéktalanul kielégíteni.
Egyes ágazatok gépesítése nem fejlődött kielégítően. Továbbra is főként a zöld- ség—, a szőlő- és a gyümölcstermesztésben sok a tennivaló. Ezek gépesítése sokat enyhíthet az ellátás gondjain is. Ezen ágazatokban a gépesítés hiánya — melynek alapvető oka, hogy főként egyes betakarítási munkák gépesítése technikailag nincs
megoldva — és ebből következően a termelés ma még nagy kézimunkaerő—igénye is
hátráltatja a termelés fejlesztését. Ebben a tervidőszakban a burgonya sem vált még nagyüzemi növénnyé. pedig a burgonyatermesztés valamennyi munkafolyama—tának gépesítése technikailag megoldott.
Állatférőhelyek, egyéb létesítmények építése. gépesítése
A mezőgazdaság átalakulásának időszakában és azt követően nemcsak a ter- melés gépesítését kellett fejleszteni. hanem gondoskodni kellett a termelés célját szolgáló. azt segítő létesítmények építéséről is. Főként az állatállomány elhelyezése jelentett nagy gondot. Bár viszonylag rövid idő alatt sikerült megoldani az állatok elhelyezését, az épített létesítmények csak átmeneti jellegűek voltak, jelentős ré-
szükben szerfásak. llyen körülmények között még csak gondolni sem lehetett az ál-
lattartás munkafolyamatainak jelentősebb gépesítésére. A gépesíthető munkafo—lyamatok közül jóformán csak a fejés gépesítése volt számottevő.
A korszerű férőhelyeket, épületeket nagyobb mértékben csak a harmadik öt- éves terv ídején létesítettek a közös gazdaságok. A magas színvonalú állami támo- gatások szakosított állattartó telepek építésére ösztönözték, a rendelkezésre álló üzemi saját erőforrások is kedvezőbben hasznosultak az építési beruházásoknál, és ezek mellett a növekvő munkaerőgondok — mind kevesebben vállalják a nehéz fizikai munkát — is ösztönzőleg hatottak a szakosított telepek építésére és a tartás
gépesítésére.
A harmadik ötéves tervidőszak végén a viszonylag magas költséggel létesített új férőhelyek és szakosított telepek építése mellett más, takarékosabb megoldások keresése és megvalósítása is előtérbe került. A negyedik ötéves terv időszakában pedig megkezdődött a korábban létesített, de korszerűtlen férőhelyek rekonstruk—
ciója. Ennek során a férőhelyek jelentős részében az egyes munkafolyamatokat — itatást, takarmánykiosztást, trágyaeltávolítást —- gépesítik a gazdaságok. Folytató- dott az új állattartó telepek építése is, körültekintőbben az olcsóbb. de korszerű
megoldások alkalmazásával.
A jelentős fejlődés ellenére még mindig sok — különösen a termelőszövetke-
zetekben — a nem megfelelően vagy egyáltalán nem gépesített állatférőhely. (Az állatférőhelyek gépesítésének színvonalát a 4. tábla szemlélteti.) A közös gazdasá- gokban az állatok vízellátását is csak a férőhelyek alig több mint felén biztosították236 BORSI ANDRÁS - SZILÁGY! rozsa:
önitatással. Az állami gazdaságok a férőhelyek gépesítésében megelőzték a közös gazdaságokat, de még a jól gépesített állattartó telepeken is akadtak problémák.
Előfordult például, hogy az állatok tartásában alkalmazott technológiák nem voltak kellően megalapozottak, ezért új technológiát kellett alkalmazni, amelynek beveze—
tése többletköltségekkel járt. Sok esetben az állattartó létesítmények nem megte—
lelő konstrukciója vagy a berendezések. gébek gyakori meghibásodása (például a kitrágyázó. szellőző berendezéseké stb.) veszélyeztette a termelést. Nem volt ritka az sem, hogy a sertés— és marhahizlaló telepeket a hízó állatok hiánya miatt nem le—
hetett kellően benépesíteni és kihasználni. A nehézségek ellenére azonban az állat—
tartásban is a gépesítés biztosíthatja magas termelékenysége révén az egyes állat-
tartási ágazatok fejlődését.4. tábla
A gépesített szarvasmarha- és sertésiérőhelyek aránya 1976. december 31-én
(százalék)
, Mezőgazdasági
Állami gazdasagok. termelőszővetkezetek kombinatok közös gazdaságai Munkaművelet
SZGI'VGS- sertés— SZGTVGS' SertéS'
ffggőfpgl'y férőhely $$$-y férőhely
Tömegtakarmány-kiosztás
szakosított telepen . . . . . . 67.8 — 49.5 —
nem szakosított telepen . . . . 23,2 -— 12.4 —
Adrakkiosztás
szakosított telepen . . . 45,8 87,0 29.7 71.0 nem szakosított telepen . . . . 15,6 387 8.8 10.2 ltatás önitatóval
szakosított telepen . . . 92.1 98,9 87,1 95.11 nem szakosított telepen . . . . 55.3 65,3 44.7 31.3 Trágyaeltávolítás
szakosított telepen . . . 75,2 87.9 71,0 78.0 nem szakosított telepen . . . . 30,7 46,1 20.8 10.1 A megfigyelt összes munkafolyamat
szakosított telepen . . . 406 78,8 26,9 47.6
nem szakosított telepen . . . . 11,ó 13.9 5.7 3.6
Sok más fontos mezőgazdasági beruházásra is sor került a negyedik ötéves terv időszakában.
A gazdaságok növelték termény—. takarmánytároló, —feldolgozó kapacitásukat.
Korszerű magtárak, takarmánykeverők, hűtőtárolók, zárt színek épültek. E létesít—
ményekben már magas szintű a munkafolyamatok gépesítettsége is. Sok gazdaság—
ban például az abraktakarmány már emberi kéz érintése nélkül jut el a betakarí- tástól — a szárításon. tároláson, keverésen keresztül -— a felhasználás helyére. Az új, korszerű gépek, berendezések egy része (például a szárító berendezések, a po—
lackozó gépsorok stb.) már bizonyos szintű automatikával is rendelkezik. A meg- változott technológiák egyes állóeszközöket háttérbe szorítanak. Például a kukorica morzsolásos betakarításának terjedése miatt a kukoricagóré mint a csöves kukorica tárolásának létesítménye egyre inkább veszít jelentőségéből.
Mind szélesebb körben foglalkoznak a gazdaságok termelvényeik feldolgozásá-
val: tejteldolgozók. borpalackozók létesülnek. növekszik a zöldség- és gyümölcstel- dolgozás és a fogyasztók körében is igen kedvelt konzervtélék. húsüzemi készítmé-nyek gyártása stb. *
A MÚSZAKI SZINVONAL 237
A kemizálás térhódítása
Ma már műtrágyázás és vegyi anyagok használata nélkül nem képzelhető el kor- szerű mezőgazdaság. A műtrágyázás mértéke a mezőgazdasági termelés korszerű—
ségének egyik fokmérője. Azok az országok, amelyek a növények termesztéséhez sok
műtrágyát használnak fel, kedvezőbb eredményeket érnek el. hozamaik lényegesen
magasabbak, mint a kevés műtrágyát használóké. igy van ez gazdaságaink ese- tében is.5. tábla
A felhasznált műtrágya mennyisége és a termésátlagok (: mezőgazdasági termelőszövetkezetekben 1975-ben
(kilogramm/hektár)
Az egységnyi vetésterületre kiszórt Buza Kukorica Cukorrepa Burgonya kusl(loll')ica műtrágya hatóanyagban
termésátlago
Műtrágyázás nem volt . . . 1 310 3 260 20 810 8 200 15 530
0.1— 300 . . . 2 700 3 150 24 180 570 14 380
30,'l— 75.0 . . . . . . . . . . 2 810 2 430 23 780 10 240 17 380
75,1—120.0 . . . 2 570 3 930 22 670 13 010 20 500 120,1—-165.0 . . . 2 630 3 820 25 700 7 620 19 100 165,1—-—210.0 . . . 2 870 4 300 27 790 13 590 21 150 210,1——255,0 . . . 3 130 4 470 28 620 12 840 22 820 255,1——300.0 . . . 3 150 4 920 30 830 12 100 24 300 300.1—375.0 . . . 3 320 5 370 29 440 12 360 27 030 375,1——500,0 . . . 3 470 5 960 32 140 15 950 25 390
500.l—700.0 . . . . . . . . . . 3 440 6 220 32 660 15 850 25 090
700,0— . . . 4 180 6 280 l 36 900 18 780 26 590
Összesen 3 150 5 520
31 580 15 460 20 690 A műtrágyázás terén sok tennivalónk volt: a területegységre jutó műtrágya-fel—
használásunk még 1964—65—ben is alig egytizede volt a legfejlettebb mezőgazda—
sággal rendelkező országokénak (például a hollandiainak, belgiuminak stb.). Ta- lajainkban jelentős táponyaghiány mutatkozott. amit nem lehetett kizárólag szerves trágyával pótolni. Bár a hazai műtrágyagyártásban is jelentkeztek gondok — a nit- rogén és a foszfor tartalmú műtrágyákból az igényeket a hazai termelés nem tudta kielégíteni, káli műtrágyából pedig szükségletünket teljes mértékben importból kel—
lett fedezni —, az alacsony szintű műtrágyózásnak elsősorban pénzügyi okai voltak.
Az állami gazdaságok már 1965-ben is lényegesen több műtrágyát használtak fel.
mint a közös gazdaságok. de a műtrágyázás szinvonala még ezekben a gazdasá—
gokban sem volt kielégítő (hatóanyagban számítva 122 kilogramm műtrágya jutott egy hektár szántó-, szőlő—. kert-, gyümölcsterületre, a termelőszövetkezetekben 72
kilogramm).
Rohamos fejlődés e téren is csak a harmadik ötéves tervidőszakban indult meg.
Öt év alatt -— 1966—tól 1970-ig —- az állami gazdaságokban az egységnyi területre jutó műtrágya—felhasználás több mint két és félszeresére nőtt, és hatóanyagban már meghaladta a 300 kilogrammot. A termelőszövetkezetekben is kedvezően alakult (]
műtrágya—felhasználás — öt év alatt több mint kétszeresére nőtt —. de a felhasznált
mennyiség 1970-ben alig haladta meg a 160 kilogrammot. A negyedik ötéves terv
időszakában —- 1971 és 1975 között — a termelőszövetkezetek felhasználása továbbra
is dinamikusan nőtt. Mivel az állami gazdaságok ebben a tervidőszakban már nem
238 BORSI ANDRÁS —- SZILÁGYI JÓZSEF
nagy mértékben növelték műtrágya—felhasználásukat, a két szektor közötti különb—
ség egyre inkább csökkent.
1. ábra. Az egy hektár szántó-, szőlő—, gyümölcsös- és kertterületre jutó műtrágya mennyisége hatóanyagban
(kilogramm/hektár)
400
Á/lami gazdaságok
300
űrme/o'szá're/keze/ek 200
100
7952 7955 7.970 7575
A különböző műtrágyák közül a káli tartalmú műtrágyák mennyisége emelke—
dett a legjobban: tíz év alatt (1965 óta) tízszeresére emelkedett a felhasználás ható- anyagban. Többszörösére nőtt a nitrogén (2.8—szeresére) és a foszfor (3,3—szeresére) felhasználása is.
Ebben a tervidőszakban a műtrágya-előállítás és -telhasználás területén is többféle gond, megoldásra váró feladat jelentkezett.
Az egyik fontos probléma, hogy a legtöbb gazdaságban a felhasználás még nem tudományos talajvizsgálatok eredményei. hanem a kialakult gyakorlat, szokás alapján történik. így viszonylag jelentős mennyiségű műtrágya megy veszendőbe, ugyanis egyes műtrágyákból a szükségesnél kevesebb, másokból több kerül a to—
lajba. A szükségesnél több műtrágyát a termelt növény már nem hasznosítja, és a hozamok nagyságát — az egyéb tényezőkön kívül -— az a műtrágyaféle fogja alap- vetően meghatározni, amelyből a növény nem kapta meg a szükséges mennyiséget, vagy a legkevesebbet kapta. Ebben az időszakban a műtrágyáknak a talaj összeté—
telének és igényének megfelelő keverése, felhasználása még a megoldandó fel—
adatok között szerepelt.
Nem volt megoldott a műtrágyák szakszerű kezelése és tárolása sem. minek kö- vetkeztében jelentős veszteségek keletkeztek. Az ömlesztett műtrágyát helyenként még szabadban tárolták. fóliával takarva, de előfordult hogy anélkül. A műtrágya így sokat veszített hatóanyag-tartalmából. Az azóta létrehozott Agrokémiai Központ
hivatott egyrészt arra, hogy elvégezze a szükséges talajvizsgálatokat, meghatározza és előírja a gazdaságoknak a műtrágyák kívánatos összetételét, és gondoskodjék a
szakszerű tárolásról, kezelésről.
Hazánkban évente abszolút súlyban közel 4 millió tonna műtrágya kerül (:
gazdaságokba többszöri szállítás, mozgatás után. Jelentős szállítási és anyagmoz-
gatási költség lenné megtakarítható. ha az előállítók növelnék a műtrágyák ható-
A MÚSZAKI SZINVONAL 239
anyag-tartalmát. Ennek lehetősége adott, mivel még a nagyobb hatóanyag-tartalmú kevert műtrágyák sem eléggé elterjedtek.
A műtrágyázás mellett a gazdaságok nem fordítanak kellő figyelmet a szerves-
trágyázásra. Erre utal az is, hogy a gazdaságokban a szervestrágyázott szántóterület aránya a legutóbbi öt évben a harmadik ötéves tervidőszaki 14,1 százalékról 10,3 százalékra csökkent. Pedig jó! kezelt szerves trágyával nemcsak a talajok szerke- zete, hanem tápanyag-ellátottsága is javítható. Jelentőségét aláhúzza az is, hogy a műtrágyoárak a közelmúltban jelentősen emelkedtek, az olcsó szerves trágya pe-dig majd minden gazdaságban rendelkezésre áll.
A gazdaságok növekvő mértékben használtak fel különböző növényvédőszere—
ket is. Ezek közül a gyomirtószerek felhasználása nőtt a legerőteljesebben. E vegy—
szerek növénytermesztésbeni alkalmazása egybeesik a mezőgazdaság kollektivi- zálásával. A különböző gyomirtószerek feleslegessé teszik a növényvédelemben (:
gépi és a kézi munka alkalmazását, vagy csökkentik annak mértékét. A növényvé- dőszerekre a választék bővülése volt jellemző. Jelenleg 3—400 növényvédőszer
ismeretes, ami a növényvédelemben is jól képzett szakemberek alkalmazását tette
szükségessé.Az öntözés fejlődése
A mezőgazdaság szocialista átalakulását követően jelentősen nőtt az öntözhető terület. 1965-ben mintegy 347 000, 1970—ben pedig már 437 000 hektár terület volt öntözhető az állami gazdaságokban és mezőgazdasági termelőszövetkezetekben. Ha azonban figyelembe vesszük azt, hogy ezek egy része már az évtized derekán is kor- szerűtlen volt — főként az állami gazdaságokban -—, akkor a ténylegesen öntözhető terület az említettnél kisebb volt. (1975—ben például az öntözhető terület 7,7 száza- lékán nem lehetett öntözéses termelést folytatni.) Az öntözési kapacitás nagyobb ré- sze az alföldi sík területeken létesült, ahol éves átlagban kevesebb a csapadék és eloszlása is kedvezőtlenebb, mint más vidékeken.
Annak ellenére, hogy évről évre nőtt a gazdaságok öntözési kapacitása, az évenként megöntözött terület nagysága erősen ingadozott a lehullott csapadék mennyiségétől függően. Ez határozza meg a kapacitások kihasználtságát napjaink- ban is. Hazánk ugyanis nem tartozik a feltétlen öntözési zónába, ezért az adott termesztési technológiák mellett nem kell minden növényt öntözni, hanem elsősor- ban csak azokat, amelyek másként nem termeszthetők, vagy pedig azokat, amelyek magas többlethozammal hálálják meg az öntözést. (Ilyen növények a rizs, a külön- böző zöldségfélék, a cukorrépa, a burgonya, a takarmányfélék stb.) Természetesen egy—egy rendkívül száraz időszakban az is előfordulhat, hogy a legtöbb növény szá- mára jót tenne az öntözés. Ekkor viszont a kapacitások hiánya vagy a víznyerési le—
hetőségek korlátozottsága gátolhatja a szélesebb körű öntözést.
A gazdaságokat öntözőkapacitások feljesztésében bizonyos körülmények — mindenekelőtt az öntözés gazdaságossága -- megfontolásra késztetik. Az öntöző—
kapacitások, melyeknek létesítése a jelentős állami támogatás mellett is nagy ter—
heket ró a gazdaságokra, nem használhatók ki minden évben azonos színvonalon.
Ezzel szemben a beruházások amortizációs költségét a kihasználástól függetlenül évenként kell elszámolni, nem beszélve a felújítási, karbantartási költségekről.
Amennyiben a gazdaságok jól kihasználják öntözési kapacitásukat, még akkor is
kérdéses. hogy a száraz termesztéssel szemben jelentkező többlethozamokban meg-
térülnek—e, s ha igen, milyen mértékben az öntözés költségei. A csak öntözéssel termeszthető növények (rizs, egyes zöldségfélék) kivételével az öntözés hatékonysá-240 BORSI -— SZlLAGYl: A MÚSZAKI SZlNVONAL
ga azokban az években a legkedvezőbb. amikor a száraz időjárás miatt a szárazon termesztett növények hozamai is alacsonyabbak.
2. ábra. Az öntözési kapacitás és az öntözött terület az állami gazdaságokban és a mezőgazdasági termelőszövetkezetekben
fzen bek/án
500
400 00/0223 tapsa/as
300
200
700
ábrái/r tanú/ef
7555 7.968 7.970 7.975 7975
Az öntözés szélesebb körű elterjedését a munkaerőhiány is akadályozza. Mind
kevesebben vállalják ugyanis az öntözéssel kapcsolatos nehéz fizikai munkát vagy túlmunkát (például öntözőcsövek áttelepítése, esti, éjszakai üzem stb.). Figyelembekell venni továbbá azt is, hogy az öntözés idényjellegű munka. lgy az öntözésben
szakmunkaerő csak az évnek bizonyos időszakában foglalkoztatható. A nehéz fizikai munka a korszerű öntözési eljárásoknál már lényegében megszűnt, de ezek még nem terjedtek el általánosan. A negyedik ötéves tervidőszakban már megjelentek a nagy teljesítményű magajáró gépek. berendezések. A felszín alatti nyomócsöves esőztető öntöző rendszernél pedig igen magas termelékenység mellett és nagy erőkifejtés nélkül végezhető az öntözés. Hasonló a helyzet a gépi áttelepítésű öntözőberende-zéseknél. '
A negyedik ötéves tervidőszak végén a két nagy szektor mintegy 428000 hek—
tár területen (a mezőgazdasági terület 8 százalékán) rendelkezett öntözési lehető- séggel. Az öntözés kiterjesztésére ösztönzőleg hatna. ha a gazdaságokban minde- nütt megvalósulna az alapvető agrotechnikai tényezők optimális összhangja, és olyan növényfajták terjednének el, amelyek mindezeket — így a felhasznált öntöző- vizet is — igen magas szinten hasznositaná'k. Enélkül az öntözés ugyan mérsékelheti a csapadékhiány okozta károkat, de hatékonysága már nem érvényesülhet megfe—
lelően.
(A tanulmány befejező részét a Statisztikai Szemle következő számában közöljük.)
