STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÓ
VESZELKOVA, I.:
A MUNKAKÉPES KORÚ NÉPESSÉG
HALANDÓSÁGA És VÁRHATÓ ÉLE'ITARTAMA A SZOVJETUNIÓBAN
(Szmertnoszt' i prodolzsitel'noszt' zsizni naszelenija v trudoszposzobnom vonaszte.) — Vesztnik Sztatisztiki. 1991.
7. sz. 24—29. p.
A népesség várható élettartama kedvezőtle—
nül alakult a Szovjetunióban az elmúlt 25 év során. A halandóság növekedése egybeesett a társadalmi—gazdasági fejlődés káros következ—
ményeinek sokasodásával. A népesség egész- ségi állapotának rosszabbodása nem csupán a szociálpolitika hiányosságaival, hanem az egyéni viselkedéssel és életmóddal is összefüg- gött.
Az 1960—as évek közepéig a Szovjetunió né—
pességének halandósága folyamatosan csök- kent; az átlagos élettartam l964—l965-ben érte el az ország történelmében tapasztalt legma- gasabb értéket: 70,4 évet. Ebben az időszakban a férfiakra vonatkozó mutatószám 1,8, a nőké pedig csupán 0,5 évvel volt alacsonyabb, mint a legfejlettebb országok átlaga. A következő években azonban a mutatók közötti eltérés lé—
nyegesen növekedett.
A férfiak és a nők átlagos élettartama kö- zötti különbség 1980—ra elérte a 10,2 évet.
A legtermékenyebb életkorban levő (20—40 éves) férfiak halandósága 3—4-szeresen múlta felül a nőkét, és meglehetősen aránytalanul ala—
kultak a korcsoportonkénti halálozási mutatók is. A munkaképes korban meghaltak 37 szá- zaléka volt férfi, 11 százaléka nő, míg az idő—
sebb korúaknál 54, illetve 80 százalék volt a megfelelő arány.
A halandóság alakulásának negatív tenden- ciáit a falusi népességnél nagyobb mértékben lehetett megfigyelni. Az l980—as években halan- dóságuk 45 éves korig magasabb volt, mint a városlakóké, 45 éves koron felül viszont a vá—
rosi mutatószámok bizonyultak magasabbnak.
Az 1970-es években azonban már csak az 55 éven felüli falusi népesség halandósága volt kedvezőbb, mint a városlakóké. Mindez a falu- si területek rosszabb egészségügyi ellátásával, valamint a falusi férüak körében elterjedtebb káros szokásokkal (például alkoholizmus) ma- gyarázható. Az aktív kereső korosztályok ha- landósága 1980-ban érte el a legmagasabb szin- tet: minden 10000 munkaképes korú lakos közül 50 halt meg, míg például 1970-ben csak 40. Az 1980-es évek elején számottevő javulás következett be: 1987—ben a mutató értéke 42 volt. Az 1986—1987. évi, korcsoportonkénti ha- landósági mutatókat az ország történetében
10'
435
legkedvezőbb, 1964—1965. évi adatokkal össze- hasonlítva kitűnik, hogy a Szovjetunió egészé—
ben és a köztársaságok többségében a 40 éven aluli korosztályok esetében csökkentek a halan- dósági mutatók, és csökkent a férfiak és a nők halandósága közötti különbség is. A halan- dóság 1985 és 1987 között javult a legnagyobb mértékben, részben az alkoholizmus elleni in- tézkedések eredményeként. A várható élettar—
tam 1987-ben a Szovjetunióban elérte a 69,8 évet, a férfiak esetében 2,8 évvel, a nőknél 1,3 évvel növekedett. A férfiak körében a növe- kedés elsősorban a balesetek, mérgezések és sé- rülések okozta, másodsorban pedig a vérke- ringési rendszer betegségeiből származó halálo—
zások csökkenésével volt magyarázható. A nők körében ez utóbbi halálok aránya csökkent a legnagyobb mértékben. Köztársaságonként vizsgálva, a legnagyobb javulást az alacsony átlagos élettartamú köztársaságokban lehetett megügyelni. Több mint három évvel nőtt a férfiak várható élettartama Oroszországban, Kazahsztánban, Kirgiziában és Tadzsikisztán—
ban, több mint két évvel a nőké Kazahsztán—
ban, Moldáviában és Tadzsikisztánban.
A Szovjetunió egészét tekintve 8,7 évre csök—
kent a férfiak és a nők mutatója közötti kü—
lönbség. Ugyanakkor nőtt a legjobb és a leg- rosszabb helyzetű köztársaságok közötti el—
térés: 1987—ben az örményországi férfiak 9,0 évvel éltek tovább, mint türkméniai társaik, a litván nők pedig 7,9 évvel, mint a türkmének.
A halandóság csökkenése azonban, ugyan—
úgy, mint az alkoholizmus elleni kampány, rövid életűnek bizonyult; l988-tól ismét rom- lottak a mutatók. 1988—1989-ben a férfiak élet—
tartama O,4 évvel csökkent. 1989—ben a Szov—
jetunió egészét tekintve 10 000 munkaképes korú személy közül már 45 halt meg (65 férfi és 25 nő). Nagyok a területi különbségek: az előbbi mutató értéke Oroszországban 49 (73 férfi és 26 nő). Tadzsikisztánban pedig 27 (32, illetve 22).
A halandóság 1980-as években megfigyelt bizonyos csökkenése ellenére a népesség átlagos élettartama jelentősen alacsonyabb a Szovjet—
unióban, mint a fejlett országokban. Ez jórészt a csecsemőhalandóság magas szintjével, to- vábbá a munkaképes korú népesség körében, valamennyi haláloknál tapasztalt halandóság- növekedéssel magyarázható.
A csecsemő- és anyai halálozás növekedése jórészt az orvosi ellátás súlyos hiányosságaival függ össze. Ezen körülményeken azért is vál—
toztatni kell, mert a perinatális patológia ki—
hatással van a gyermekek további fejlődésére, a
436
STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÓmunkaképes korú népesség egészségi állapo- tára és a társadalom intellektuális potenciáljára.
A népesség halandósága csökkentésének le- hetséges módjai megmutatkoznak a halandó—
ság standardizált mutatószámainak összeha—
sonlítása során. A munkaképes korú férfiak halandósága a Szovjetunióban mintegy két- szerese öt fejlett ország (Egyesült Államok, Né- metország, Franciaország, Japán és Nagy-Bri—
tannia) megfelelő halandósági szintjének, a nő- ket tekintve l,5—szeres a különbség. A keringési rendszer megbetegedéseinél mind a férfiak, mind a nők esetében kétszeresen magasabbak a szovjet mutatók, a balesetek, sérülések eseté—
ben a férfiaknál 2,3-szeres, a nőknél l,5-szeres, a különbség, a légzőszervi megbetegedéseknél pedig a férfiaknál csaknem 3-szoros, a nők- nél l,7—szeres.
A keringési rendszer betegségei a felnőttkorú lakosság vezető haláloka: a férfiak esetében a Szovjetunió egészét tekintve az összes haláleset 51 százalékát, a nőknél 63 százalékát teszik ki.
A szív- és érrendszeri megbetegedésekből eredő halálozási mutatók Oroszországban, Lettor—
szágban, Észtországban, Grúziában a legma—
gasabbak, Tadzsikisztánban, Örményország- ban és Belorussziában a legalacsonyabbak.
Általában a városokban magasabb az e halál- okból eredő halálozások száma, de a balti köz- társaságokban, Moldáviában, Belorussziában és Türkméniában a falusi területek mutatói magasabbak e tekintetben. A férfiak halandó- sága l,3-szeresen múlja felül a nőkét. A munka- képes korúak esetében a férfiak halandósága háromszorosa a nőkének. Mig a férfiaknál a városok és a falvak mutatószámai nem külön—
böznek lényegesen, a nőknél mintegy 30 szá- zalékkal magasabb e mutatószám a falusi te- rületeken.
Az alapvető halálokok között a második he- lyen állnak a rosszindulatú sejtburjánzások: a férfiak esetében 18 százalékot, a nőknél 15 szá—
zalékot tesznek ki. Ráadásul e halálozások mu- tatószámai egyre növekednek, nemcsak azért, mert nagymértékben romlottak az ökológiai körülmények, hanem azért is, mert meglehető—
sen alacsony szintű a rákos megbetegedések ren- delőintézeti kezelési rendszere és diagnosztizá- lása. 1987-ben például az ilyen jellegű betegek 28,2 százaléka a III., 21,4 százaléka pedig a IV. stádiumban volt, azaz minden második be—
teget akkor fedezték fel, amikor a gyógyulás gyakorlatilag már lehetetlen. Ebben a vonatko- zásban Kazahsztánban, Oroszországban és a Baltikumban a legmagasabbak, Türkméniában és Grúziában a legalacsonyabbak a mutatók, a városlakók halandósága pedig mintegy 30 szá- zalékkal nagyobb a falusiakénál.
Az 1985—1987. évi kismértékű javulás után l988-tól kezdve újra romlott a baleseti, mér—
gezési, sérülési halálozások mutatószáma.
Évente mintegy 19 millió ember szenved balese-
tet, mérgezést, sérülést, és minden ötödik köz- lekedési sérülés vagy haláleset alkoholfogyasz—
tással függ össze. 1989—ben baleset, mérgezés és sérülés következtében 308 ezer ember halt meg, 24 százalékkal több, mint 1986-ban. A sérülé- ses halálesetek legmagasabb szintje Oroszor- szágban és Lettországban figyelhető meg, a leg—
alacsonyabb a Kaukázuson túl és Közép- Ázsiában.
A leírtak alapján látható, hogy olyan hatha—
tós szociális intézkedésekre van szükség a Szov—
jetunióban, melyek elősegítik a betegségek meg- előzését és a népesség egészségi állapotának ja- vítását.
(Ism. : Szvítecz Zsuzsa)
BIBLIOGRÁFIA
A Központi Statisztikai Hivatal Könyvtár és Dokumentációs Szolgálathoz az alábbi fontosabb könyvek érkeztek be:
STATISZTIKAI ÉVKÖNYVEK
CHINA statistics abstract, 1991. State Statistical Bureau. Beijing. CSICSC. 1991. VII. 121 p.
Kina statisztikai összefoglalója, 1991.
1—052—C—0023/1991 DATENREPORT. Zahlen und Fakten über die Bun—
desrepublik Deutschland, 1989. Statistisches Bundesamt.
Bonn. BZPB. 1990. 571 p.
A Német Szövetségi Köztársaság statisztikai jelentése, 1989.
I—OO4—C—0064989/1
NARODNOE khoziajistvo SSSR v l94l—l945 g.
Statisticheskijj ezhegodnik. Gosudarstvennyjj komitet SSSR po statistike. Moskva. Finansy i stat. 1990. 235 p.
A Szovjetunió népgazdasága, 1941—1945.
I—042—C—0116l194l—l945 NEW YORK state statistical yearbook, 1991. The Nelson A. Rockefeller Institute of Government State University of New York. In coop. with the New York State Division of the Budget. Albany, N. Y. State Univ.
of New York. 1991. VIII, 532 p.
New York állam statisztikai évkönyve, 1991.
1—072—8—02861 l99l
