Kendall,M.G.: A gazdasági elemzés új kilátásai

STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÖ

(mezőgazdasági összeírás, hanem szükség volt olyan adatokra is, amelyek a társa—

idalmi relációkat jelezték. A földesúr és .a jobbágy viszonyát, a növénytermelés módját, a mezőgazdaság jellegét stb. Sze—

repeltek közigazgatási adatok is az össze-

'íróíveken, sőt be volt jegyezve a közeli

vásárok helye és időpontja is, számba vet—

ték a vizeket és nyilvántartották —— mint említettük — az elszökött jobbágyokat is.

G. Retegan a szakkifejezések elemzé—

sével gazdagon jellemzi a feudális mező—

785

gazdasági statisztika állapotát. Sok szó—

használat elsüllyedt az idők folyamán, két

legjellemzőbb kifejezést azonban megőr—

zött a történelem: a kataszter és az ur- bárium szavakat.

A tanulmány konklúziója: a mai román

területeken 1860 előtt csupán két olyan számbavétel volt (1838—ban és 1857—ben) amelyek jellegükben mai értelemben me—

zőgazdasági összeírásnak tekinthetők.

(Ism.: Cseres Tiborné)

GAZDASÁGSTATISZTI KA

KENDALL, M. G.:

A GAZDASÁGI ELEMZÉS ÚJ KILÁTÁSAI

(New prospects in economic analysis.) Lon—

Adon, 1960. Univ. of London -— The Athlone Press. 26 p.

A szerző a Stamp Memorial Lecture

című előadássorozat keretében 1960 no- vemberében a londoni egyetemen tartott

(előadásában a közgazdasági elemzés mo—

dern aspektusát kívánja megvilágítani.

Az utóbbi évtizedek tapasztalata arra a megállapításra vezeti —— és ezaközponti megállapítása —, hogy a haladás ütemét

nem annyira az inspiráció, mint a tech—

nológia szabja meg. A képzelet és a

meglátások fontossága nem csökken

ugyan, mert ezek nyújtják az indító öt—

leteket és mozgatóerőt, de következmé—

nyeik kidolgozása megfelelő technikai lehetőséget igényel. A közgazdaságtan-—

ban csak az utóbbi évek technológiai

fejlődése nyitotta meg az utat a gazda—

;sági elemzés mennyiségi tudománya szá—

mára. Ez a fejlődés húsz évvel ezelőtt nemcsak lehetetlen volt, de még előre—

látni sem igen lehetett. A közgazdaság—- tan forradalma nem annyira új elgon—

dolásokon, mint a technikai eszközökön nyugszik. Szerző négy területet említ az

elmúlt húsz év fejlődéséből: az adatok megszerzésének és feldolgozásának új

technikája; a mérnöki tudományból vett

modellek bevezetése; a számítógépek fel—

használása e modellek elemzésére és el—

lenőrzésére és hasonló mechanizmusok felhasználása gazdasági kísérletekre.

Ugyanakkor utal a közgazdaságtan spe—

ciális nehézségeire. Ilyenekként említi,

hogy

1. rendkívül komplex rendszerek viselkedé- sével foglalkozik, amelyeken belül óriási számú kölcsönhatás van;

2. a mérés problémája sokkal nehezebb, mint a természettudományokban;

3. a rendszer jó része vagy elvben megfi-

8 Statisztikai Szemle

gyelhetetlen, vagy gyakorlatilag nem esik megfigyelés alá;

4. nehéz a feltevéseket kísérletileg ellen—

őrizni;

5. a rendszer mozgását meghatározó felté- telek az emberi élettartamhoz mérten viszony- lag gyorsan változhatnak;

6. az emberi elmék, amelyek értik, vagy úgy vélik, hogy értik a rendszert, maguk is részei annak és felhasználják tudásukat annak megváltoztatására, ezért magasabb lo- gikai típusú kölcsönhatások állnak fenn.

A tudomány az ilyen rendszerek elem-

zésének még csak a küszöbén áll. Az első

feladat a klasszikus módszernek, amely ak—

sziomatikus jellegű átfogó rendszert ki—

vánt nyújtani magyarázatul, elvetése. A

szintézis majd a későbbi nemzedék fel—

adata, a ma feladata az analízis.

A gazdasági elemzés első problémája a megfigyelés kérdése. A probléma abban

áll, hogy lényegileg nem megfigyelhető

változókat kell megfigyelni, illetőleg eze—

ket gyakorlatilag megfigyelhető mennyi- ségi változók formájában kifejezni. Több mint száz év óta nagy tömegű gazdasági információt gyűjtöttek a fejlett országok, ezek azonban nagyrészt valamilyen admi—

nisztratív szükséglet melléktermékeiként jelentek meg és statisztikai hasznuk bi—

zonytalan. A helyzet gyökeresen megvál—

tozott a második világháború után. Alta—A lánosan elfogadottá vált az a tétel, hogy

statisztikai információt a gazdasági elem- zés sajátos céljára is érdemes biztosítani.

Az ökonometrikus problémája ma már nem annyira az információ megszerzése,

mint inkább az abban való Választás és annak felhasználása. Szerző azonban kü—

lön kiemeli a gazdasági információ egyik

típusát, amely ma is problémákat vet fel,

éspedig a többváltozós komplexumok tí—

pusát, amilyenek az életszínvonal, az ár—

színvonal, a kereslet, a foglalkoztatás, az ipari tevékenység stb.

A társadalomtudós helyzete annyival is nehezebb a természettudósénál, hogy

786

megfigyelési tárgyát nem figyelheti meg

egyedileg; megfigyelésének a tárgya min- dig sokaság. Megállapítható viszont, hogy

ezeken a sokaságokon belül szabályszerű mennyiségi sémák fedezhetők fel. Szerző három példát említ. Az első példában egy

meghatározott fogyasztási cikk vásárlá—

sának megoszlását mutatja be a vásá- rolt mennyiségek kategóriái szerint rész—

letezve. A tényleges vásárlások rendkí—

vül közel esnek az ún. negatív binomiá—

lis eloszláshoz. Egy másik példában a Times értékpapír indexében szereplő ér—

tékpapírok árfolyamának alakulását mu—

tatja. Itt az árfolyamoknak négyhetes időközönként megállapított standard el- térése mutat nagyfokú szabályosságot. A harmadik példábanáz átlagbérek változá- sának üteme és a munkanélküliség kö—

zötti összefüggést ábrázolja. Szerző véle- ménye szerint a makroökonómiai folya- matokban sokkal több ilyen szabályosság van, mint azt általában feltételezik és sürgeti ezeknek a szabályosságoknak a felkutatását.

Az előadás utolsó részében a szerző

a gazdasági hipotézisről és a modellekről

beszélt. Ez utóbbiak tekintetében a leg- utóbbi évek döntő eredménye annak

megállapítása, hogy bizonyos gazdasági

kapcsolatok nem az egyes mennyiségek

nagyságán, hanem a mennyiségek válto-

zásának arányán vagy amennyiségek ku-

mulált hatásán keresztül érvényesülnek.

Mindez a dinamikus szemléletet helyezi előtérbe. Az a követelmény, hagy a mo—

delleket a tapasztalati tények alapján el—

lenőrizni, és ennek megfelelően módosí—

tani kell, nem új; a hangsúly azon van,

hogy eme feladat elvégzésének tech—

nikája még csak most van kialakulóban.

(Ism.: Halabuk László)

KURIHARA, K. K.:

NEMZETI JÖVEDELEM És GAZDASÁGI NÖVEKEDÉS

(National income and economic growth.) London, 1961. Allen and Unwin. 176 p.

A mű első része a jövedelemképződés kérdéseivel foglalkozik és azokat a fogal—

makat magyarázza meg, melyekkel a jö- vedelemszámitás foglalkozik (bruttó és nettó nemzeti termék, nemzeti jövedelem,

reáljövedelem stb.), majd felvázolja a

nemzeti jövedelem struktúrájának sémá-

ját.

A nemzeti jövedelem egyensúlya kétfé—

leképpen vizsgálható. Az egyik mód Keynestől származik, aki a halmozott be—

vételek és a halmozott felhasználások kölcsönhatásának vonatkozásában vizs—

gálta; a másik mód Keynes követőié:

STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELO

ezek a megtakarítások és beruházások.

arányával magarázzák: azaz akkor vam

egyensúly, ha a kettő hatása kiegyenlíti.

egymást.

Majd szerző a nemzeti jövedelem:

és a teljes foglalkoztatottság viszonyát vizsgálja, először egy elméleti, zárt gaz——

daságban, melyből az állami szektort ésa

külkereskedelmet kikapcsolták, majd?

olyan nyílt, gazdasági rendszerben, amely-—

ben mindkettő szerepel.

A mű második része a jövedelem inga——

dozásával kapcsolatos kérdésekkel foglal—

kozik: milyen mértékben és minek a ha—

tására változnak meg a nemzeti jövedev lem, a foglalkoztatottság és az árak; to—A

vábbá hogyan folyik le és milyen ténye—

zők befolyásolják a jövedelem ingadozá-

sát.

A továbbiakban szerző részletesen fog-—

lalkozik a nemzeti jövedelem növekedé-

sének kérdésével.

Keynes követői erőteljesen hangsúlyoz-

ták a teljes munkaerő-foglalkoztatottság mellett történő, de infláció nélküli ál—

landó növekedés szükségességét, vala—

mint a gazdasági élet olyan dinamikus

(más terminológia szerint: progressziv)

egyensúlyának fontosságát, ahol a beru- házási arány egyenlő a megtakarítások arányával, illetveatermelői kapacitás—nö—

vekedés és az effektív keresletnövekedés

arányosakAgazdasági növekedést elemző—

közgazdászok a növekedésnek főleg há—

rom célját hangsúlyozzák. Ezek:

a) magasabb életszinvonal elérése. Az ősz—

szehasonlitás szempontjából az életszínvonal- nak négy fokozatát különböztetik meg: a lét- fenntartás, az egészséges és megfelelő élet-r (health and decency), a kényelem és a fény- űzés fokozatait:

b) a jövedelemeloszlás nagyobb egyenlő-v sége. Ennek előmozdítására hivatottak: e tő- megtermelés, a közlekedés és hírközlés esz- közeinek fejlődése és az általános műveltség—

növekedése;

c) a nemzetek közötti tartós béke megvaló-- sulása.

A következőkben a nemzeti jövedelem(

növekedésének alapvető mechanizmusáról, valamint a gazdasági élet egyensúlyának fenntartása mellett történő növekedés

meghatározásáról van szó. Ez azt jelenti,

hogy a növekedés a megtakarítások és:, beruházások aránya egyensúlyának fenn- tartása mellett történik, vagyis a nettó/—

nemzeti jövedelem növekedési aránya (G) egyenes arányban változik a megtakarí—

tások arányával (s) és fordítottan a,,gyor—

sulás tényezőjével" (b), mely utóbbi a

tőkejavak növekedésének a megnöveke—

dett termeléshez való arányát jelenti—e'