"A címer- és jelvénykérdés rendezése tárgyában alakított bizottság magyar tagjainak nyilatkozata az 1912. évi szeptember hó 16-án kiosztott Mémoire-ra"

/ y y ^{y o}/ t i * < y y w c s l o y - * J ) , ,

/ I . J f / / / '. r ~ ! J? r . '■ £* — ' í V t ^ W

/ * •>.«i.d a ,'< ^ - ' - - i r ' - ‘ < - ; ' J * • " r ~ * .

A .á lX tr fiC o 'p ^ ^

&

. ••v.'v

, V.

/ •

>

* X

A címer- és jelvénykérdés rendezése tárgyában alakított bizottság

^ ■ •* / ' ■ ">•

magyar tagjainak nyilatkozata

az 1912. évi szeptember hó 16-án kiosztott Mémoire-ra.

A címer- és jelvénykérdés rencfezése tárgyában alakított bizott­

ságnak 1912. évi szeptember hó 16-án tartott alakuló ülésén a közös külügyminisztérium a címerkérdés megoldására vonatkozólag még az 1907. évi'február hó 23-án készült Mémoire-t oszlatta ki címerterveze­

tek kíséretében. A kiosztott Mémoire első sorban azt tűzi ki feladatul, hogy az újonnan alkotandó címerek és egyéb jelvények a monarchia tényezőinek államjogi viszonyait heraldikáikig reprezentálják. Második fel­

adatul pedig a Mémoire azt jelöli meg, hogy az új címer a monarcha személyét illető imperiumot, amely „a monarchiában egyesült két állam területétől 1867. óta el van különítve", valamint a közös ügyekre alapí­

tott hatalmi állást a két államhoz való viszonyban feltüntesse.

Irányelvekül, amelyek szerint ezt a két feladatot meg kellene oldani, a Mémoire a következőket állította fe l:

1. A kétfejű sas, mint az uralkodó dicső személyével elválhatat- lanul összekapcsolt császári méltóság történelmi symboluma, a közösség és nagyhatalmi állás jeléül a címer föalakja és valamennyi többi egyesí­

tendő címernek hordozója legyen.

2. Legelőkelőbb helyre a legfelsőbb uralkodóház genealógiai címe­

rének kell jutnia. Ennek összekötése a kétfejű sassal és a monarchia két államának címereivel a dinasztia közösségét és a két állam közt fennálló kapcsolatot juttassa kifejezésre.

3. A most említett viszony heraldikai kifejezéséül a két állam címerét „Alliance Wappen" alakjában a dinasztia címere kösse össze egymással a kéttejü sas mellén. A két állam mindegyikének címere mint állami és tisztán területi címer szerepeljen, amely címerekbe territoriális használatra esetleg a genealógiai címer is felvehető. A birodalmi tanácsban képviselt királyságok és országok számára külön címerpajzs állíttassák össze, amely a jelenlegi magyar egyesített államcímernek megfeleljen.

4. A császári korona és Szent István koronája paritásos bánás­

módban részesüljenek, ha az előbbi a birodalmi tanácsban képviselt királyságokra és országokra volna vonatkoztatható.

Alulírottak, mint a címer- és.'jelvénykérdés tárgyalására kiküldött bizottság magyar tagjai, ezekre az elvekre tisztelettel . a következőket adjuk elő :

I.

F elad atok .

Ami a kitűzött feladatokat illeti, mindenekelőtt meg kell jegyez­

nünk, hogy föképen a másodsorban megjelölt feladattal nem érthetünk egyet, amennyiben nem járulhatunk hozzá ahhoz a felfogáshoz, hogy 1867-ben a két állam területétől az uralkodót illető imperium elválaszta­

tott volna és hogy ily különálló egységes imperiumot kellene heraldikailag feltüntetni.

Abban a nézetben vagyunk, — és azt hisszük, nézetünk meg­

egyezik a ma uralkodó általános államjogi felfogással, — hogy az impe­

rium nem választható el sem a területtől, sem népétől. Ez a három együtt az állam, az uralkodó nem áll az államon kívül, de benne van az állam­

ban, az államnak egyik alkotó eleme és hatalmi tényezője. És amint Ö Felsége uralkodása alatt két állami terület és két állampolgárságba tömörült két nép van, azonképen Ö Felségében két állami imperium testesül meg. Ennélfogva a két államtól különvált egységes imperiumot heraldikailag nem symbolizálhatunk. De nem is tekintve az elméletet, mi magyarok nem fogadhatjuk el azt az állítást, hogy a két állam területétől az uralkodót illető imperium 1867-ben elválasztatott volna, mert ennek az állításnak semmi jogalapja nincsen. Magyarországon ilyen elválasztást sem a közvélemény, sem az irodalom nem ismer, ennélfogva oly címer, amelyben ez az állítólagos elválasztás kifejezésre jutna, Magyarországon jogalap nélküli volna és megértésre sem számíthatna.

A feladat szerintünk az, hogy a közös hatóságok számára meg­

alkotandó címer kifejezésre juttassa a monarchia két államának in té z m é n y ­ szerű k a p c s o la tá t, úgy amint azt az Ö császári és apostoli királyi Felsége által elfogadott 1867-iki kiegyezés meghatározta. Hogy emellett az ural­

kodónak a két államban elfoglalt uralkodói méltósága és hatalma — impériuma — is kifejezésre jusson, ennek jogilag nincsen akadálya. De ez az 1867. évi kiegyezéssel és Ö császári és apostoli királyi Felségének a kiegyezés alapján telt legfelsőbb intézkedéseivel egybehangzóan csak úgy történhetik, ha az uralkodót megillető m in d k é t u r a lk o d ó i m éltó sá g o t és h a ta lm a t t. i. az osztrák császárit és a magyar apostoli királyit egyenjoguan jelképezzük.

II.

A m eg o ld á s ir á n y elv ei.

Ad 1.

Az elmondottakból már kitünhetik, hogy oly megoldást, amely szerint a császári méltóságot kifejező kétfejű sas, mint a közösség jelvénye, a címer föalakja és mindkét állam címerének hordozója legyen, elfogad­

hatónak nem tartunk; mert a monarchia két államának uralkodóját az 1723: I. és II. törvénycikkbe iktatott alapszerződéssel, az u. n. pragmatica sanctioval létrejött jogi kapcsolatnál fogva megilleti ugyan mind az osztrák uralkodói, jelenleg császári méltóság és hatalom, mind pedig a magyar apostoli királyi méltóság és hatalom, de a pragmatica sanctioból kifolyólag

sem az osztrák uralkodói, jelenleg császári méltóság és hatalom nem terjedhet ki Magyarországra, sem a magyar apostoli királyi méltóság és hatalom nem terjedhet ki Ausztriára. A császári méltóság és hatalom e szerint nem közös ügye és intézménye a két államnak és így a kiindulási pontul kitűzött az az irányelv, hogy a császári méltóságot kifejező kétfejű sas a közösség jelvénye legyen, jogi alappal nem bír.

Hogy a magyar apostoli királyi méltóság és hatalom az osztrák császári méltóságtól és hatalomtól különbözik és hogy az osztrák császári méltóság és jogkör nem terjed ki Magyarországra is, az nemcsak a magyar alkotmánynak sarkalatos tétele, mellyel ellenkezésbe jutnunk nem szabad, hanem ezt a tételt Ö császári és apostoli királyi Felsége Ausztriára kiter­

jedő hatállyal is elismerte az 1867. évi kiegyezést követő azzal a legfelsőbb elhatározásával, mellyel címét megállapította. Az Ö Felsége címét meg­

állapító 1868. évi november hó 14-én kelt legfelsőbb kéziratból világosan kitűnik, hogy, sem az Ausztria elnevezés, sem az ausztriai császári cím többé Magyarországra nem vonatkoztatható. Igen jól tudjuk, hogy vannak egyesek Ausztriában, akik az idézett legfelsőbb kéziratban meghatározott ezt a címet: „Ausztriai császár, Csehország királya stb. és Magyarország apostoli királya" olykép igyekeznek értelmezni, hogy az „Ausztriai császár"

cím összefoglaló megjelölés, mely nemcsak a közvetlenül utána említett országokat „Csehországot stb.“, hanem a távolabb említett Magyarországot is magában foglalja. Erre az erőltetett és nézetünk szerint a jóhiszeműséget is nélkülöző értelmezésre csupán annyit jegyzünk meg, hogy az említelt 1868. évi legfelsőbb kézirat az idézett címen kívül még a következő címeket is meghatározza: „Ausztriai császár és Magyarország apostoli királya", továbbá „Ö Felsége a császár és király", végül „Ö császári és apostoli királyi Felsége", amely címek egészen kétségtelenül mutatják, hogy a császári cím Ausztriára, az apostoli királyi cím pedig Magyar- országra vonatkozik. Ehhez járul, hogy ugyancsak Ö császári és apostoli királyi Felségének 1889. és 1895. évi legmagasabb intézkedései folytán a két állam közös hatóságai „cs. és kir." jelzőt viselnek, megkülönböz­

tetésül egyfelől az osztrák hatóságoktól, amelyek „cs. kir." jelzést hasz­

nálnak, másfelől a magyar hatóságoktól, melyek kizárólag „kir." hatóságok császári jelzés nélkül. Mindezekből kétségtelenül kitűnik, hogy az osztrák császári címnek és ezzel együtt a császári méltóságnak és hatalomnak Magyarországra vonatkoztatását Ő császári és apostoli királyi Felségének az 1867. évi kiegyezés alapján tett legmagasabb iidézkedései teljesen kizárják.

Ezeknek a legmagasabb intézkedéseknek megfelelően az osztrák császári méltóságot jelképező kétfejű sast épúgy, mint a császár címet és a császári jelzőt csupán a birodalmi tanácsban képviselt királyságokra és országokra iehet vonatkoztatni és ennélfogva nem oszthatjuk a velünk közölt Méinoire-nak azt a felfogását, mintha az a gyakorlat, amely az osztrák császári sast állandóan mint a birodalmi tanácsban képviselt királyságokból és országokból álló államnak címerét használja, téves volna.

Ez a gyakorlat nézetünk szerint helyes, mert kifejezésre juttatja azt a tényt, amit már az idézett legfelsőbb elhatározások is tartalmaznak, hogy t. i. csak a birodalmi tanácsban képviselt királyságok és országok képezik az osztrák

%

császárságot. Ezt befejezett dolognak kell venni annál is inkább, mert köztudomású, hogy a kétfejű sasos címernek ily értelemben való hasz­

nálatát az osztrák törvényhozás is több ízben elismerte. így a korona­

értékről szóló 1892. évi augusztus hó 2-án (R. G. Bl. 126. sz.) és az 1892. évi december hó 26-án (R. G. Bi. 228. sz.) kelt törvényekben, valamint az 1867. évi december hó 21-én (R. G. Bl. 141. sz.) kelt alap­

törvény 14. §-a alapján az osztrák-magyar bankról 1899. évi szeptember hó 21-én (R. G. Bl. 176. sz.) kiadott császári rendeletben.

Ily körülmények között a címerkérdésnek oly megoldása, mely a császári méltóságot kifejező kétfejű sast a közösség jelvényéül tüntetné fel, ép oly kevéssé felelne meg az 1867-ben szabályozott közjogi viszonynak, mint a közös hatóságoknál dívó mostani címerhasználat és ily megoldás elfogadása ellenkeznék Ö császári és apostoli királyi Felségének az emlí­

tett közjogi viszony értelmében keletkezett fennkölt rendelkezéseivel.

Ezek után nem tartjuk szükségesnek, hogy az osztrák császári címnek 1804. évi felvételével és ennek hatályával, valamint az ugyanekkor

„a monarchia egész komplexusára gyökereztetek" címerrel foglalkozzunk.

Ezek a dolgok Ö császári és apostoli királyi Felségének idézett legfelsőbb elhatározásaival el vannak intézve, és itt többé fel nem eleveníthetök.

Ami azt az állítást illeti, hogy a császári kétfejű sas az uralko­

dónak személyes méltóságát kifejező jelvény és hogy Magyarországon ezt szem elöl tévesztik, meg kell jegyeznünk, hogy az említett körülményt Magyarországon senki szem elöl nem téveszti. Viszont azonban Ausztriában sem szabad szem elöl téveszteni, hogy az osztrák császári méltóság és a magyar apostoli királyi méltóság, habár mindakettö ugyanazt az ural­

kodót illeti is, két külön méltóság; ez amazzal egyenjogú és hogy ennél­

fogva, ha a kétfejű sas az újonnan megállapítandó címeren is az uralkodó személyes császári méltóságát fogja kifejezni, Magyarország joggal kíván­

hatja, hogy e mellett a személyes méltóság mellett a másik, ennél hátrább nem álló, jsöt régiség tekintetében ezt jóval megelőző személyes méltóság t. i. az immár több mint kilencszáz éves] magyar apostoli királyi méltóság, szintén kifejezésre jusson.

Nézetünk szerint tehát teljesen ki van zárva, hogy Magyarország a császári kétfejű sast a közösség jelvényeként bármikor, bármely viszonyok közt elfogadhassa. De nem is következetes a császári sast a közösség jelvényeként erőltetni akkor, amikor az osztrák császári koronáról elis­

mertetik annak lehetősége, hogy a magyar királyi koronával paritásosán szerepeljen. Miként a császári koronát a magyar királyi koronával, épen úgy kell a császári sast a magyar apostoli királyi méltóság jelvényével egyenjogú helyzetbe hozni és csak a kettőnek megfelelő összekapcsolása lehet a közösségnek megnyugvást keltő, az 1867-iki kiegyezésen ala­

puló jelvénye.

[Azon az állásponton, hogy a kétfejű sas a közösség jelvényéül nem fogadható el, semmit sem változtat az a körülmény, hogy a velünk közölt javaslat az eddig osztrák császári sasul használt alak helyébe a kétfejű sasnak azt az alakját kívánja tenni, amellyel a régi német­

római császári sas Zsigmond és III. Frigyes császárok idejében, valamint később is egész VI. Károlyig bírt; t. i. egyszerűen a kétfejű sast koro-

nátlan fejekkel és üres karmokkal. A kétfejű sas bármily alakban csak oly uralkodói méltóság jelvénye lenne, amely Magyarországra ki nem terjedhet s ennélfogva a két állam közötti közösség kizárólagos jelvényéül semmiféle alakban sem fogadható el. Nem is hisszük különben, hogy az osztrák sasnak helyettesítése a régi német-római császári Sassal lehetséges volna; s egyben kijelentjük, hogy a kétfejű sas iránt, ha a maga meg­

felelő helyén van, a jelenlegi — több mint száz év óta használt — alak­

jában is teljes tisztelettel viseltetünk/

Nem vonjuk kétségbe, hogy régibb időkben a magyar állam címerén és a királyi pecséteken — amelyek azonban a császárUdmertöl és pecsét­

től mindig különböztek — a kétfejű sas szerepelt. (Kiemeljük azonban, hogy az 1723 : XCV1JI. törvénycikk csak a német-római császári sasnak juttatott a magyar címeren szerepet, de nincs olyan magyar törvény, amely a magyar címert az osztrák császári sassal kötötte volna össze.]

A régibb időben a német-római császári sasnak összekötése a magyar címerrel semmiféle közjogi jelentőséggel nem bírt, mert a német-római császári sas csak olyan személyes méltóság kifejezése volt, amely e méltó­

ság viselőjének a többi keresztény uralkodókkal szemben bizonyos tiszte­

leti elsőbbséget biztosított, de a tiszteleti elsőbbségen kívül, melyet mint ilyet Magyarország is mindig készséggel elismert, nem jelentett olyan imperiumot, amelyet Magyarországra is kiterjedőnek tekinthettek volna és amely a magyar apostoli királyi hatalmat abszorbeálással fenyegette volna.

Ennélfogva a német-római császári sasnak összekötése a magyar címerrel nem adhatott okot arra a félreértésre, mintha ez az összekötés annyit jelentett volna, hogy Magyarország alkatrésze lett a német-római birodalom­

nak, [amelynek önálló fejedelemségei felett özvegységet a XVIII. században a császárság úgyis csak külsőleg reprezentálta.

Akkor, amikor a német-római császári címet és méltóságot az osztrák császári cím és méltóság váltotta fel, megváltoztak ugyan azok a körülmények, amelyek mellett azelőtt Magyarországon is megengedhetőnek tartották a német-római sas alkalmazását, de mivel az osztrák császári címet kezdetben, különösen Magyarországgal szemben jogi tartalom nélküli címnek állították oda, a régi császári sasra igen sokban emlékeztető új császári sas használata fennmaradt, bár törvényes alap nélkül, egészen 1848-ig. Amily mértékben igyekeztek azonban az osztrák császári címet jogi tartalomra nézve bőviteni, s amily mértékben vált az osztrák sas területi jelvénnyé, oly mértékben vált használata Magyarországon 1848 előtt is mindinkább jogosulatlanabbá. S mivel az 1867. évi kiegyezésnek épen az a jelentősége, hogy abban elismerésre jutott a dualizmus és a paritás, mely azelőtt az osztrák császári méltóság előtérbe helyezése miatt és ezzel kapcsolatban a magyar államiság elhomályosítása folytán nem érvényesülhetett, ennélfogva a kétfejű sas, amely csupán az osztrák császári méltóságot jelképezi, nem lehet egyszersmind a közösség jel­

vénye is.

Épen az a körülmény, hogy 1848 előtt a magyar állam címerén a kétfejű sas szerepelt, de 1867 után Ö császári és apostoli királyi Felsége helyénvalónak találta, hogy ez a sas onnan elhagyassák, tünteti fel az 1867. évi kiegyezésből folyó követelményként azt, hogy a közös,

tehát nem csupán osztrák hatóságok és intézmények által használandó címeren az osztrák kétfejű sasnak kizárólagos uralma megszűnjék.

Ad 2.

Hogy a legfelsőbb uralkodóház genealógiai címerének a legelőkelőbb hely jusson, és hogy ennek segítségével nyerjen kifejezést a dinasztia közössége és a két állam kapcsolata, az a mi véleményünk is.

Ad 3.

Az ellen, hogy a két állam címerét a javasolt módon a genealógiai címer kösse össze egymással, lényegileg kifogásunk nincsen. Ami azonban a két állam címerét illeti, az ad 1. alatt előadottakból következik, hogy a genealógiai címerrel összekötött két állami címer nem foglalhat helyet a kétfejű sas mellén.

Ad 4.

Hogy a császári korona és a magyar királyi korona egymással paritásos helyzetbe kerüljenek, az a mi véleményünk is, mert a császári korona másra mint a birodalmi tanácsban képviselt királyságokra és országokra nem is vonatkoztatható.

III.

Javaslataink.

1.

A legmagasabb uralkodóház genealógiai címerének kiegészítése.

Említettük, hogy a legmagasabb uralkodóház genealógiai címere a mi véleményünk szerint is lényeges és előkelő alkotórésze lenne a közös hatóságok számára megállapítandó új címernek. Kívánatosnak véljük, hogy a legmagasabb uralkodóház genealógiai címerének némi kiegészítésére Ö császári és apostoli királyi Felségének legfelsőbb engedélye kéressék ki.

A most használatos genealógiai címerpajzson ugyanis a habsburgi oroszlán és a lotharingiai törpe sasok közt képviselve van Ausztria a pólyás mező­

vel, amely az Ausztriát birtokló legfelsőbb uralkodóház családi címerének mindig alkotórésze volt. E családi címernek azonban az osztrák pólyás mező mellett az ősi birtokot és a származási országot mutató habsburgi oroszlánon és lotharingiai törpe sasokon kívül időközönként más oly alkotórészei is voltak, amelyek a legmagasabb uralkodóház birtokállomá­

nyára vonatkoztak, például a burgundi harántpólyák. Megfelelő volna tehát, hogy a genealógiai címerben az osztrák pólyás mező mellé a vörös­

ezüsttel hétszer vágott magyar pajzsmező is felvétessék, amely Magyar- ország címerének Árpádházi királyaink idejéből származó legrégibb alkotó­

része. A genealógiai cimerpajzsnak ily módon való kiegészítése jelezné, hogy a legmagasabb uralkodóház nem csak Ausztriával forrott össze, hanem Magyarországgal és a magyar nemzettel is, melynek legrégibb királyi házához, az Árpádházhoz vérségi kapcsolat is fűzi. Megszüntetné ez a kiegészítés azt a disparitást is, hogy míg a genealógiai címerpajzsban

az egyik állam területének magvára van utalás, addig a másik állam terü­

letének magvára ily utalás hiányzik. A legfelsőbb uralkodóház genealógiai címerének részünkről indítványozott új képét az I. melléklet mutatja.

2.

Közép címer.

Jövendő közép címerül, amint már röviden említettük is, a kiosztott Mémoire a következőt javasolja: kétfejű sas koronában fejekkel és üres karmokkal; mellén jobbra a birodalmi tanácsban képviselt királyságok és országok számára összeállított új cimerpajzs, fedve az osztrák császári koronával, balra a magyar u. n. egyesített címerpajzs fedve a magyar királyi koronával, köztük valamivel magasabban, de kisebb arányban és felső szegleteiket eltakarva a legfelsőbb uralkodóháznak koronás címer­

pajzsa. A birodalmi tanácsban képviselt királyságok és országok számára ez a javaslat a következő űj címerpajzsot tervezi: Középpajzzsal ellátott s keresztben két részre vágott pajzsmezö, amelynek felső része egyszer, alsó része kétszer hasított; a középpajzson az osztrák címer (vörös me­

zőben fehér pólya), a főpajzs felső jobb mezejében Csehország, felső bal mezejében Galícia címere, alsó jobb mezejében Styria, alsó bal mezejében Tyrol, alsó középső mezejében Ualmátország címere.

Ezzel a javaslattal szemben a jelen munkálat I. és II. fejezetében előadottaknak megfelelően a közös hatóságok részére alkotandó címer kérdésében részünkről a megoldást olykép gondoljuk, hogy a birodalmi tanácsban képviselt királyságok és országok számára összeállítandó címer­

pajzs egyedül foglaljon helyet a szabadon lebegő osztrák császári kétfejű sas mellén, míg az osztrák címerpajzzsal a genealógiai címer utján össze­

kötött magyar, u. n. egyesített állami címerpajzs, a magyar apostoli királyi méltóság jelvényén legyen elhelyezve.

Az apostoli királyi méltóság jelvényéül az apostoli keresztet véljük választandónak. Ez a kereszt régebben Árpádházi és Anjouházi királyaink alatt a magyar királyságnak hosszabb időn keresztül egyedüli jelvénye volt.

A kettős keresztet a magyar apostoli királyság és a magyar nemzet címe­

reként tekinti Werbőczy Hármaskönyve (I. rész, 11. cím, 3. §J ~ i s ^ Ez a kereszt a Szent-István rend alapszabályai értelmében (4. cikk) az apostoli királyi cím okából a rend jelvényeinek fő alkotórésze. A magyar állam címerének most második főalakja. Ennélfogva szinte önmagától kínálkozik, hogy az osztrák császári méltóságot jelképező kétfejű sas mellett a magyar apostoli királyi méltóság jelvényeképen az apostoli kettős keresztet alkal­

mazzuk.

A magyar címerpajzsot a szokásos cserfa és babérág övezné.

További javaslatunk, hogy a kétfejű osztrák sas fölött megszokott helyén az osztrák császári korona, a kettős kereszt tölött a magyar királyi korona lebegjen egyforma állásban.

Ilyen megoldás mellett a megszokott szabadon lebegő kétfejű sas a birodalmi tanácsban képviselt királyságok és országok címereként továbbra is használatban maradhatna, csakhogy mellére nem az eddigi címerek kerülnének, hanem a birodalmi tanácsban képviselt király-

Ságok és országok számára összeállítandó új címerpajzs. Ez a módozat az osztrák címerhasználatban sokkal csekélyebb változást okozna és már ennélfogva is célszerűbbnek látszik, mint a Mémoire-ban javasolt megoldás.

Hogy a birodalmi tanácsban képviselt királyságok és országok számára összeállítandó címerpajzs milyen legyen, ennek tárgyalására magunkat hivatottnak nem tartjuk, de meg kell jegyeznünk, hogy az említett címerpajzsba Dalmátország címerének fölvételét csak mint a tény­

leges állapotnak megfelelő címerhasználatot és — tekintettel Magyarország jogigényére — csak teljes jogfenntartással vehetjük egyelőre tudomásul.

A közös hatóságok használatára részünkről javasolt címert a II. mel­

léklet mutatja. Ez a címer azt a helyet foglalná el, melyet eddig a közös ügyekben használt kétfejű sasos u. n. közép címer elfoglalt.

3.

Kis címer.

A közös hatóságok használatára szolgáló kis címer a Mémoire szerint abban különböznék a közép címertől, hogy a kétfejű sas mellén jobbról a birodalmi tanácsban képviselt királyságok és országok egyesített címere helyett csak az osztrák címert (vörös mezőn fehér pólya) tartal­

mazó címerpajzs, balról a magyar egyesített címer helyett a magyar külön címert tartalmazó címerpajzs volna elhelyezve.

Ezzel szemben kis címerül az előbb leírt közép címernél alapul szolgáló gondolatunknak megfelelően a következőt javasoljuk: A két uralkodói méltóságot épúgy, mint a közép címernél egyfelől a kétfejű sas, másfelől a kettős kereszt jelképezze. A kétfejű sas mellén csupán az osztrák címert tartalmazó pajzs (vörös mezőn fehér pólya) vagy pedig a birodalmi tanácsban képviselt királyságok és országoknak valamely más egyszerű összetételű címerpajzsa, a kettős kereszten pedig a magyar szent korona országainak kisebb egyesített címere foglalna helyet. Ezt a követ­

kezőképen véljük összeállíthatőnak: kétharmadrészében vágott pajzs; a nagyobbik felső mező a magyar külön címert, a kisebbik alsó mező a társországok címerét tartalmazza olyformán, hogy ezt az alsó mezőt középen alulról jövő csúcs három részre osztja, amely részeknek elsejében Dalmátország, másodikában Horvátország és a csúcs által alkotott harmadik részében Szlavonország címere foglal helyet. Horvát-Szlavon és Dalmát- országok címerét a monarchia két államának közös ügyeiben használandó címernél mellőzni — mint a Mémoire javasolja nem lehel. A két cimerpajzsot a genealógiai címerpajzs kötné össze úgy, mint a közép címernél. A kétfejű sas és a kettős kereszt felett pedig a megfelelő koronák lebegnének.

A magunk részéről javasolt kis címer képét a 111. melléklet mutatja.

4.

A nagy cím er kérdése.

A 11. és III. mellékleten ábrázolt közép címeren és kis címeren felül nagy címernek megállapítását a közös ügyek számára szükségesnek nem tartjuk. Az u. n. nagy címer a közös minisztériumok és udvari

hatóságok utján kiállított iratoknál már jelenleg sem használatos, ameny- nyiben az említett iratokon alkalmazott u. n. felségpecséteken az 1836-ban megállapított és 1866-ban módosított közép címerkép látható. Zászlókon és egyéb jelvényeken sem használatos tudtunkkal a nagy címer.

5.

Ő Felségének személyes címere.

Ö Felségének személyes címeréül eddig a kétfejű sasos kis címer szolgált az osztrák császári koronával fedett arany címerpajzson, amelyet mindkét oldalán fekete-arany griffmadár tart. Ennek helyébe a Mémoire szerint a föpajzsba a kétfejű sas kerülne koronázatlan fejekkel és üres karmokkal, mellén jobbról az osztrák címerpajzs (vörös mezön fehér pólya) balról a magyar külön címerpajzs, közöttük valamivel magasabban, de kisebb arányban és felső szegleteiket eltakarva a genealógiai címerpajzs, mindahárom címerpajzs koronák nélkül; a főpajzsot jobbról az osztrák császári, balról a magyar királyi korona fedné és jobbról fekete-arany griff, balról ezüst angyal tartaná.

Ezzel szemben részünkről Ö Felségének személyes címeréül a IV.

mellékleten ábrázolt címert javasoljuk, mely az eddigi használathoz képest a többi címereknél elfogadott gondolatmenetnek megfelelően és részben a velünk közölt javaslatot is figyelembe véve, a következő volna: Hasított címerpajzson szívpajzsként a legfelsőbb uralkodóház genealógiai címere.

A föpajzsnak jobb, arany mezejében a kétfejű osztrák sas, mellén az osztrák címerpajzzsal (vörös mezőn fehér pólya); a föpajzsnak bal dainasz- kozott vörös mezejében a kettős kereszt, rajta a magyar szent korona országainak a lehető legegyszerűbb alakban összeállított cbnere, amely véleményünk szerint következő lenne: kétharmad részében vágott pajzs;

a nagyobbik felső mező vörös-ezüsttel hétszer vágott; a kisebbik, alsó mező Szlavónia címerét mutatja. A felső mező, amely Magyarországnak Árpádkori legrégibb címere az anyaországot, az alsó mező, amelyet a társországok jelenlegi főrészét képező területnek Szlavonországnak II. Ulászló király 1496-ban adományozott, a társországokat képviselné. A genealógiai címerpajzs és a két állam címerpajzsai egymáshoz ugyanolyan állásban lennének, mint az új kis címeren. A föpajzsot jobbról az osztrák császári, balról a magyar királyi korona fedné; s jobbfelöl griffmadár, balfelől pedig angyal tartaná.

6.

A rendjelek jelvényei a címerpajzsok körül.

Ami a címerpajzsok körül elhelyezendő rendjelvényeket illeti, a Mémoire Ő Felsége személyes címerére nézve azt javasolja, hogy ezen a címeren egyedül az aranygyapjas rend jelvénye szerepeljen és úgy mint eddig a főpajzsot vegye körül. Ez ellen nincs kifogásunk.

A kis címeren a Mémoire szerint szintén egyedül az aranygyapjas rend jelvénye fordulna elő, még pedig a genealógiai címerpajzs alatt. Ezt is elfogadhatónak tartjuk.

A közép címeren a rendjelek jelvényei a Mémoire szerint a kétfejű sas mellén elhelyezett két állami címerpajzs alsó széle alatt függenének

és alulról fölfelé a következőképen sorakoznának: aranygyapjas rend, Mária Terézia rend, Szent István rend, Lipót rend, vaskorona rend és Ferenc József rend.

Ezzel szemben a következő javaslatot tesszük: Az aranygyapjas- rcnd jelvénye a genealógiai címerpajzsot körítené; ugyancsak ide kerülne a Mária Terézia rend, mint amely a két állam közös kormányzatának körébe eső érdemek jutalmazására alapíttatott; a magyar címerpajzs köré jutna a Szent István rendnek, mint magyar királyi rendnek, jelvénye és az osztrák címerpajzs köré a Lipót rendnek, mint a legnagyobb osztrák császári rendnek jelvénye. A másik két osztrák császári rendnek, t. i. a vaskorona rendnek és a Ferenc József rendnek jelvényeit konformitás szempontjából mellőzendőnek tartjuk, hacsak esetleg megfelelő magyar királyi rendek nem alapíttatnának. Ha azonban bármely részről kívánnák, az ellen sem volna kifogásunk, hogy a vaskorona rend és a Ferenc József rend jelvényei az osztrák címerpajzs körül szintén felvétessenek.

Kelt Budapesten, az 1912. év november havában.

D r . T ő n / G u s z tá v s. k.

D r . F e jé r p a ta k y L á s z ló s. k.

D r . C s á n k i D e z s ő s. k.

D r . P o ln e r Ö dön s. k. - € ^ °

M. kir. állami nyomda. Budapest 1912. — <079.