A Magyar Statisztikai Társaság Malthus emlékünnepe: I. Kovács Alajos dr.: Elnöki megnyitó; II. Balás Károly dr.: Malthus és a népesedés mai problémája

(1)

un.-u.n.: nnnnnnnnnnnnnnn ....o-c-n-n-n-n-n-n-nn-n-no-un-nuuonno-n --- "I.-

TERÚLET És NÉPESSÉG

A Magyar Statisztikai Társaság Malthus emlékünnepe. 1)

Commémomtion de Malthus a la Société Hong/raise de Statistígue?)

]. Dr Aloyse Kovács: — Allocution présideniielle. —— II. Dr Charles Balás: — Malthus et le probléme démogmphigue de nos jours.

Kovács A lajos dr. : Elnöki megnyitó.

Nem régen mult száz esztendeje, hogy a népesedés tanának, vagy amint később nem egészen helyesen elnevezték, a népe- sedési törvénynek világszerte elismert megalapítója, az angol Malthus meghalt.

Ez a századforduló alkalmat ad a Magyar Statisztikai Társaságnak arra, hogy fel- idézze ennek a nagy angol tudósnak 'az emlékét, akinek népesedési tana körül ak—

kor is, azóta is sok vita folyt s valószínű—

leg még a jövőben is sok vélemény és ellenvélemény fog elhangzani. Közismert Malthusn'ak az a megállapítása, hogy .az emberiség mértani arányokban szaporo:

dik, míg azok az élelmiszerek, amelyek táplálására szolgálnak csak számtani arányban növelhetők, így tehát előbb—

ulóbb be kell állni annak a helyzetnek, hogy a föld nem tudja táplálni lakóit s az embereknek nagy része nyomornak és éh- halálnak lesz kitéve. Malthus ezt a népese—

dési tanát akkor hangoztatta, amikor An—

gliának még csak 9 millió lakosa volt, Poroszországnak nem egészen 10 millió, Hollandiának 2 millió, Dániának 1 millió, hogy csak az Angliához közel eső országo- kat említsem. Az'előző évszázad népmoz—

galmi viszonyai pedig éppen nem 'voltak olyanok, amelyek erre a sötéten látó pesz- szimizmusra okot adhattak volna. Hiszen Anglia népessége száz év alatt 6 millióról mindössze 9 millióra nőtt, mert magas volt ugyan a születési arány, de a kezdetleges műveltségi viszonyok, a lehetetlen köz- egészségügyi viszonyok és a tömegnyomor folytán óriási volt a halandóság. A nép—

szaporodásnak nem volt meg az állandó—

sága e's stabilitása, ami csak később a nagy fertőző betegségek, pestis, himlő, ko—

lera stb. megfékezése után mutatkozott.

Egyes járványos évek annyira megtizedel—

1) A Magyar Statisztikai Társaság 1935. évi no- vember 26-án tartott emlékülése. — La séance consacrée á la mémoire de Malthus par la Société Hongroise de Statistigue eut lieu le 26 novembre

1935; ' olyan nagy —mértékben emelkedett,

ték ,a lakosságot, hogy azok pusztítását csak több év, sőt több évtized normális szaporulata tudta kiegyenlíteni. Szinte ért—

hetetlen, hogy ilyen (körülmények között miért félt annyira Malthus az emberiség túlszaporodásától. Ebbeli félelmében kü—

lönböző módszereket ajánlott a túlszapo—

rodás megakadályozására, így pl. a házas- ságkötéstől való tartózkodást abban az esetben, ha az utódok felnevelése nincs biztosítva stb. El kell ismerni, mint er—

kölcsi elvekben nevelkedett papi ember jót akart az emberiségnek. Azt hitte, ha kevesebb ember van ,a földön, azok boldogab—

ban és gondtalanabbul fognak élni. Malthus tanításait és javaslatait kevesebb lelkiis—

meretességgel és kisebb felelősségérzettel továbbfejlesztették és mindenáron valóra akarták váltani az ú. n. neomalthusianis- ták, akik az erkölcsi és vallási törvények félretételével is hangoztatták a születések önk-ényes korlátozását. Sokáig azonban siker nélkül vagy csak részleges sikerrel, mert hiszen láttuk, hogy éppen Malthus halála után a XIX. században az emberi- ség és különösen a fehér faj soha nem lá—

tott szaporodást ért el, anélkül, hogy a Malthus által jósolt veszedelem bekövetke- zett volna. Sőt ellenkezőleg, statisztikailag bebizonyítható, hogy az emberek táplálá- sára rendelt élelmiszerek termelése nem—

csak hogy lépést tartott az emberek szapo—

rodásával, hanem még nagyobb mérték—

ben növekedett is. Malthus nem számítha- tott arra, hogy a gazdasági technika és közlekedés fejlődése még ott is képes lesz az embereket élelmiszerekkel ellátni, ahol bizonyos helyi túlnépesedés következett be.

Az tény, hogy Anglia az ő idejében még talán elláthatta magát élelmiszerrel; ma már semmiesetre sem láthatná el túlszapo—

rodott lakosságát, amely azóta több mint négyszeresére nőtt, ha gyarmatai nem len—

nének. Hogy ,a XIX. században az emberi—

ség műveltsége, a jólét és a vagyonosodás mint

67

(2)

11, szám.

azelőtt ezer év alatt sem, azt éppen a né—

pességnek nagy szaporodása tette lehe- tőve'.

A népesedés kérdésében az okoknak és okozatoknak egy sűrű láncolata van. E láncolatban sokszor nehéz az okot az oko- zattól megkülönböztetni és könnyű Viszont

az okot az okozattal Összetéveszteni, fel- cserélni. Malthus idejében, amikor min—

dent az isteni gondviseléssel magyaráztak és amikor a népesedési törvényt szinte a természeti törvények erejével ruházták fel, azt mondták volna pl. hogy a világháború azért volt szükséges, hogy az emberiséget megritkítsa, mert már túlsokan vagyunk, egymástól nem tudunk megélni. Ha tény—

leg azért lett volna a világháború, hogy a túlszaporodott emberiséget megritkítsa, ezt a célját el sem érte. Mert hiszen a világ- háború egyébként borzalmas arányú vesz- teségét egy-két év alatt ukihevertük s ma a megcsökkent szaporaság ellenére jóval több az emberiség létszáma, mint volt a

világháború előtt. És ez jól van így, mert nemcsak hogy nem áll meg Malthusnak az a tétele, hogy a szaporodó emberiség nyomort és döghalált jelent, ellenkezőleg nin—

csen fejlődés, nincsen haladás az emberi- ség szaporodása nél—kül. Keservesen ta-

II. Balás Károly dr.: Malthus és 1. 1934 december 23-án mult száz éve annak, hogy Malthus Tamás Róbert Saint Catherine—ben, apósának házában, szívbaj- ban hirtelen meghalt.

1766—ban február 14—én Doréki—ngb'an, Surry grófságban született, 1784—től a cambridgei egyetem Jézus collégiumában történelmi, irodalmi és nyelvi tanulmá- nyokkal foglalkozott. Négy évvel később a Bachelor of Arts fokozatot érte el, 1797-ben pedig mint nevezett collégiumának fellow- ját Allblury *l—el'készévé választották.

Csendes lelkészi és tudományos foglala- tossága azonban csakhamar fordulópont—

hoz érkezett. 1798-ban ugyanis egy vita- iratot tett közzé Godwin ellen, mely halha—

tatlanná tette nevét. Malthus neve azóta fogalommá vált: annak az előrelátó gon- doskodásnak a _fogalm-ává, amely az emberi népesség szaporodásának és fogy—ása—

nak menetét és a velejáró társadalmi kö—

vetkezményeket nem akarja többé a sors vak szeszélyére bízott fátum gyanánt fel—

fogni, han-em olyan társadalmi életfolya- mat és életjel-enség gyanánt, amelynek ala-

—— 948 —— 1935

pasztalhatták ezt azok a nemzetek, mint

pl. a franciák, akik már régebben átvitt—ék gyakorlatba a neomalthusianista elveket.

Ott egész vidékek n—éptelenednek el és a statusguot csak úgy tudják fenntartani, hogy milliószámra édesgetik be a külföl- dieket és azokkal igyekeznek népük állo- mányát gyarapítani. Egy szellemes francia mondta: ha Franciaországot néger népek vennék körül, a franciák ma már kávé—

barnák lennének.

Nekünk, magyaroknak, (két okból is elleneznünk kell Malthus elveit. Általános emberi és gazdasági szempontból, mert amint említettem, nincsen fejlődés és ha- ladás a népesség normális szaporodása nélkül. Nemzeti és faji szempontból pedig kétszeresen ellent kell állnunk annak a kishitűségnek, amely a népszaporulat kor- látozására tör. Nagy nemzetek talán meg—

engedhetik maguknak azt a fényűzést, mely esetleg ideig—óráig talán annak ne- vezhető, kis nemzetnek azonban, mint

amilyen a magyar és amely amellett egész- ségesen fejlődő és ellenséges indulatú ne'- pekkel van körülvéve, egyenesen öngyil- kosság és végveszedelem lenne a malthusi tanok átvétele. Ezekkel a gondolatokkal nyitom meg mai emlékülésünket.

a népesedés mai problémája.

kulásáért magának a társadalomnak, az * embereknek kell vállalnia a felelősséget.

Godwin iratai ebben az időben, __ a napóleoni háborúk és súlyos gazdasági vál- ságok idejében ——— nagy hatást, sőt izgalmat keltettek Angliában.

Ez a természetjogi nézetektől befolyá—

solt író anarchista—jellegű politikai elméle—

teket terjesztett és népszerűsített az ideális leegyszerűsített társadalmi berendezkedésről.

Ideálja a kormányzat, kényszerrendszabá- lyok és büntetőjog nélkül való álla—m, mel—y- ben a gazdasági javak egyenlően vannak elosztva az emberek között s amelyben mindenki önként lemond a sajátjáról akkor, ha másnak sürgős szüksége van vala- mire. Egy ilyen ideális társadalomban az ember annyira úrrá lesz majd a természe- ten, hogy az életfenntartáshoz szükséges javaik előállításához csak minimális gazda—

sági munkára lesz majd szükség. A józan ész és a kultúra annyira d—iadalmaskodni fog, hogy ennek következtében nemcsak a természet akadályait küzdi le sokkal jobban az emberi hanem saját természetét is

(3)

ld. szám.

mindinkább a szellemi étket felé irányítja és

"nem kell többé tartania attól, hogy .a foly- tonos népszaporodás lerontsa az nn'bverek _mind—i—nkabb szellemi és kultúrl'ényekké fej—

lődésének lehetőségeit, mert az ész paran- uesai korlátok közé szorítják majd a nagy .kultúrérdekekk—i—él ellentéte—s vak ösztönöket ezen a téren is.

Ez az optimista és tapasztalatokkal kel—

lően nem indokolt feltevéseken alapuló eszmemenet az akkori idők intellektueljei—

snek nagy részére tudott hatást gyakorolni.

Igy például Malthusnak apja, aki Voltaire-- nek és Rousseaunak híve volt, szintén iga—

zat adott Godwinnak és sokat vitatkozott

erről fiával. ,

A fiatal Maltfhus gondolkodásmóvdján azonban megtörtek a godwini argumentu—

mok. Ö nem olyan fából volt faragva, akit :a társadalmi realitások teréről bármilyen

"ki nem tapasztalt feltevésekkel az utópiák es optimista délibábok honába lehetett 'volna csábítani.

A három angol ü. n. klasszikus közül ugyanis Malthus volt nemcsak születésénél, hanem gondolkodásmódjánál fogva is a

Llegangol—abb Smith Ádám—mal és Hicardó—

val szemben, akit a valóság szilárd talajá—

ról és szigorú tárgyilagosságá'ból nem lehe- ttett sem az előbbinek elragadó szinté'tikus eszmemenetével, sem az utóbbinak éles spekulatív következtetéseivel eltérítenie.

Malthus bár természeténél fogva jó—

szívű, emberszerető és derült kedélyű egyé- niség volt, —— nem pedig keményszívű sötét fanatikus, vagy vallási rajongó, aminőnek ellenfelei festették, akik személye-sen több- rnyire nem is ismerték őt _," tudományos kutatásaiba—n —— mint legjobb kritikusa—i mondják —— teljesen a valószerűs—égetk tala—

ján mozgott mindig. Mint a Principles be—

vezetésében mondja, az elhamarkodott kő—

vetkeztetésekre való hajlamosság megaka- dályozza sokszor a legjelesebb közgazda—

sági íróknál azt, hogy elméleteiknek he—

leess—égét a tapasztalati tények megvilágítá- sában vizsgálnák felül. Hangsúlyozza, hogy semmiféle elmélet nem lehet helyes, ha az általános tapasztalatúklkal elilenétben áll.

"Ebből következőleg nagyon is óvakodni kell attól, hogy bármiféle elméletre is poli- tikiai következte[éseket építsünk, mindaddig, [amíg ezek az általános tapasztalat té-

nyeibe ütköznek.

Ilyen gondolkodású ember agyában született meg az 1798—ban megjelent vita—

irat a következő címmel: Tanulmány a né—

——949—— 1935

pesedés törvényéről (An Essay on the Principle ot' ltopnlatio-n etc.) tekintettel an—

nak a társadalom jövendőbeli tökéletesedé—

sével való (összefüggésére, valamint God- win, (Jondorcet és egyéb írók következte- téseire. Elesen szembefordul az ntópisták—

kal, akik a társadalmi berendezés puszta megváltoztatása által elérhető földi

dicso—mmal bolondítják az embereket. Os—

torcsapásként vágja a társadalom arcába a rideg valóságot, azt, hogy minden társa—

dalmi rendben az emberek túlnyomó több- sége csa-k verejtékes életküzdelemre szá- míthat, nem pedig ölébe hulló jólétre. Min- den idők tapasztalata az életkiizde-lem va—

lóságát igazolja, a nagy töfinegjó'let illsnzió—

jával szemben. Mi értelme van tehát az embereket könnyelmű csailz'ldalapítz'isra és szaporodásra buzdítani hamis illuziók fel—

keltésével? Nevetséges feltevés az is, amely az ember szaporodási Ösztőnének automa- tikus csökkentését helyezi kilátásba. Ellen—

kezőleg. Ha az emberek életkörülményei a Godwin által kirajzolt módon megjavulnz'i- para—

nazk, még erősebb szaporodás állna elő, amely annál gyorsabban növelné az en — berek számát a táplálkozási és létfenntar- tási eszközök szolgáltató keretein túlhala—

dóan. Mert, ——— hogy sze—mlélteti'ien fejezze ki magát s. amíg a létfenntartási anyagok szaporítása csak számtani haaladvá—nyban ' lehetséges, addig az ember szaporodási ké—

pessége mértani haladvány szerint való népességszaporodást eredményezhet. De a természettőrvények át nem shágható módon akadályozzák meg mégis, 'hogy több ember élj-en meg, mint amennyinek számára táp- lálékot tud szolgáltatni a mindenkori tár- sadalom. Ezek az akadályok utólag meg- semmtis-ítők, vagy megelőzők. A népesség túlszaporodását utól—agosan visszaszorító akadály a halál, mely megsemmisíti azokat, akiknek számára nincsen terítve a tár- sadalom asztalán. A megelőző akadály pedig a nyomor-tól való félelem, mely meg- akadályozza az oktalan szaporodást. Tehát a rideg valóság az, amit az általános t.a—

pasztalat elénk tár, hogy az emberiséget nem a józan esze és szellemi haladása mentette meg a létfenntartási lehetőségek keretein túl való szaporodástóil, hanem, a nyomor és a nyomortól való rettegés. Ezért a politikában is szakítani kell minden olyan iránnyal, amely az emberiséget na—

gyobb szaporodásra ösztönzi. _, , ' Malthus munkája óriásifeltünést kel- tett, szint—e keserves feljajdulást. Egyrészt

67*

(4)

ll. szám

felháborodást az ellenzők, másrészt a bol- dogtalan felébredés érzését a meggyőzöttek oldalán, akiknek az eddigi szép-ító és illu—

ziókat keltő társadalmi bölcselkedések mé- zes madzagja után epéskeserűen adta aj—

kaikhoz a valóság ízét. —— A dolgozatot csakhamar elkapkodták és nyomában hatalmas irodalmi vita indult meg éles tá- madásokkal szerzője ellen. Malthus mind—

ennek hatása alatt még jobban belefeküdt tárgyának kimélyít—ésébe. Izgazi angol létére is a tapasztalatok útján való ismeretbőví- tésre fektette .a súlyt. Nagyobb külföldi utakat tett és problémájának irodalmi anyagát, az idevonatkozó elméleti és szta- tisztikai műveket szorgalmasan tanulmá- nyozta.

Mindezek alapján 1803-ban bocsátotta köz-re munkájának második kiadását: An Essay on the Prínciple of Population or a vieu of its post and present effects on hu- man happiness. A második kiadásnak már címe is elárulja, hogy szerzője egyeteme—

sebb szempontból akarja benne tárgyát megragadni a multra és jelenre egyaránt érvényes :formulázással. A második kiadás nemcsak sokkal terjedelmesebb az elsőnél, hanem lényegesen módosított jellegű is, főleg abban a tekintetben, hogy nemcsak a bűnt és nyomort említi a túlszaporodás vissza'szorító akadályai közül, hanem a ,,moral restraintéíet, az erkölcsi tartózko- dást is, mint harmadik hatalmas tényezőt, amellyel az ember előrelátóan kikerülheti a bűn és nyomor kényszerűségét. Érti vele főleg azt, hogy csak azok alapítsanak családot, akik el is tudják tartani majd családjukat, akik nem, azok tartózkodja- nak a családaflapítástól. Ezt az erkölcsi tartózkodást állítja oda egyedül efficiens eszköznek a túlszaporodás bajaival szemben. Mert ha mindenki követné azt, t. i..

ha senki olyan nem alapítania családot, aki _ nem bírja családját eltartani, akkor kike- rülnők hozzátartozóink nyomorát is. Vé—

gigvizsgálja ugyanis a népesedés bajaival szemben a multban és a modern viszonyok között követett eljárásokat, de arra jön rá, hogy a tapasztalat csak egy valóban haté- kony eljárást igazolt a nyomor elkerülé- sére: azt, hogyha csak azok alapítanak csa—

ládot, akik el is tudják tartani családjukat.

Szerzőnk munkája még életében négy kiadást ért meg és számos idegen nyelvre való let'ordítást. Egyéb tárgyú munkássá—

vgáról [és magánélett'éről csak igen röviden

emlékezhetünk meg itten. Eckersall Ha-

——950— 1935

I'iette-l kötött boldog házassága után a Kelet-Indiai 'lTársats—ag haylebury—i college—

ben a történelem és nemzetgazdaság-tan tanára lett 1804-től kezdve. tab—ben a minő—

ségében először a földjáradék kérdésében foglalt állást három kisebb munkájában..

Majd Ricardoval kötött szorosabb barátsá—

got és vele való híres ,levélváltáisá'ban tár- gyalja a kort érdeklő gazdasági problémá—

kat. 1820—ban kiadja nemzetgazdaságtanát is (Principles of Political Economy), mely- ben a jövedelemeloszlás problémájára fek—

teti a fősúv'lyt, sok tekintetben erősen szem- behelyezkedve Rioar—dó nézeteivel. 1834:

december 23—án ért-e őt a *ht'zlltál. Egy fiú- és egy leánygyermeket hagyott [hátra.

2. Nem akarjuk szaporítani a közhelye- ket azzal, ihogy Malthwus gondolatmeneté—

nek részletesebb kivonatát adjuk itten egy rövid értekezés ker—etében, hiszen annyira közismert, annyira a világirodalomé az ő tanítása. Halálának századik évfordulóján ő nem szorul irodalmi ismertetésre, de an—

nál jobban, annál égetőbben érdekli a villa—*

got az ő problémájának mai állása: az a.

kérdés, hogy mai szemmel milyennek kelt látnunk a népesedés problémáját, amelyet ő száz és néhány esztendő előtt oly meg——

rázó erővel dobott a társadalom szemei elé.

Megállapíthatjuk, hogy Mafltihus szemé—

ben a népesedés problémája a maga egé-v sz-ében gazdasági alapon nyugvó s azza!

összeforrott társadalmi kérdés, melynek ethikai oldalai is innen gyökereznek. A népesség (kenyuérkérdése, a táplálék meny—

nyiség-éhez viszonyított embersz—áJm kiér—

dése, e két mennyiség arányban tartásá—

nak eszközei mindannyian a gazdasági és szociálpolitikai síkon mozognak. A népes- ség, az Örökre táplálékra szoruló és táplá—

l-ékmennyiségtől függő népesség, ennek számbeli mennyisége, aránya, boldogabb vagy nyomorgóbb állapota adják az e koefficienseit, gondolattégláit tanításának épületéhez. A következtetéseinek folyamá- ban úszó népelemeknek és n-épmennyxisé-x—

geknek nincsen közelebbi szintik, fajuk, nemzeti érdekük. Ha beszél is háborúról.

zavarokról, ezek mind a szín, faj és nemzet közelebbi jellegén keresztül nem szűrt ál—

talános és színtelen táplálkozási és létfen—

tartáisi érdek függvényeként tárulnak elénk Malhhus művében. De így, ebben a

keretben, ebben a színtelen, csupán társa—

dalmi és gazdasági alkatában látta akkor a nyugateurópai gondolkodás is ezt a pro—

blémát. A maltzhusi probléma ekként száz

(5)

11. szám. —951—— l935 év előtt Európában, főleg Nyugateurópá—

ban, csupán társadalmi és gazdasági prob—

lémaként élt és csupán ilyen minőségben kavart—a fel a gondolkodó közvéleményt.

Azóta jelentékenyen kiszélesedett a né—

pesedés problémája. Ma színesebbnek,

többoldalúnak látjuk azt. Mai igényeink- kel nézve a népesedési problémát, azt mondhatjuk, hogy a népességre vonatkozó ismeretek két főirányban adhatnak oku- lást. —— Egyrészt a népességi állapotok, tu- lajdonságok, szervezetek megismerését, másrészt a népességre vonatkozó teendő- ket, célokat tárhiatják elénk. Ez az utóbbi az, amit népesedési politikának szoktunk nevezni. Minőségi és mennyiségi értelem—

ben egyaránt beszélhetünk népesedési poli- tikáról. Az előbbinek körébe főleg az eugenetika is tartozik, mint azoknak az ismereteknek, kellékeknek és teendőknek a területe, amelyek a jelen, de különösen .a jövő generáció megjavítására szüksége- sek és ajánlatosak. Az eugenetika mélyen beleszánt a társadalmi és az orvosi tudo—

mányok kövrébe, nevezetesen az egészség- ügyi és faji kérdések sokaságába, mert nem közömbös egy—egy nemzetre nézve sem, hogy milyen fajokból keveredik Össze a népessége, valamint, hogy a fajok keve—

redésében melyiknek jellege, vére, tulaj—

donságai erősödnek. lépnek előtérbe és melyiké szorul háttérbe, ap-a-d el és veszíti jellegét.

; A mennyiségi értelemben vett népese- dési politika szempontjából a népesség szaporodása, fogyása, fennmaradása, vagy kihalása a határozó szempontok. A kvali—

ftatív és kvantitatív szempontok összeszö—

vődnek egymással és el nem választhatók.

A nemzetek és fajok nagy versenyében, mely az egész világpolitikára rányomja a maga bélyegét, azonban a mennyiségi

szempontok éreztetik elsősorban jelentő-

ségüket.

Éppenséggel nem lehet állítani, hogy

mindezek a kérdések újak volnának, hiszen ilyen vagy amolyan formáiban már

"szinte ősidők óta felmerültek az emberi társadalomban. Ujdonságuk azonban a malhhusi problémafelálr'lítással szemben ab—

ban jelentkezik, hogy az említett és vol- taképpen régi problémák manapság meg—

ujult és sokszorosan megnagyobbodott je—

' lentőségr—e tettek szert és hogy egyre tuda—

tosabban Vál-nak nagy célokat felállító és

"nagy mozgalmakat kiváltó inditó okokká,

még pedig a kvantitatív és kvalitatív népe- sedési problémák egyaránt.

Malthusnál a népesedési kérdés elsősor—

ban a túlnépesedés problémájaként jelenik meg. Bár társadalom-gazdasági kérdés alakjában, de mégis sokkal egyszerűbben, sokkal kategórikusabban és ebből követke- zőleg egyoldalúbban is, mint ahogy azt ma látjuk. A malthusi népesedési kérdés egyes országok, illetőleg nemzetek népesedési kérdése olyan értelemben, hogy az illető ország tápszerei és létfenntartási lehetőségei milyen arányban állana-k és milyen vi—

szonyban fejlődnek a népesség számához képest. A nála számontartott országok pro—

blémái együttesen adják ki az emberi tár- sadalom népesedési problémáját, amely akként alakul, hogy minél több országban

éri el a népesség a tápszer-ekliez stb. Viszo- . nyitott túlnépesedés stádiumát, annál in- kább közeledik ahhoz az egész emberiség és megfordítva. Tehát minél több országban állapíthatjuk meg a létfenntartási lehetősé- gekhez mért túlnépesedést, annál nagyobb mértékben és hányadban tekinthetjük túl- népesedettnek az egész földgolyót. Az egyes országok túlnépesedett—sége ilymódon logi- kailag mintegy Összeadóditk a problémá—

ban, míg a tápszerek határán aluli — tehát kedvező —— népességi helyzetek és az ilye—

nekben levő népek, csoportok és országok enyhítik a stádium súlyos voltát.

A mai szemmel nézett népesedési kér- dés ennél sokkal Viszonylagosabb jellegű, de ez a viszonylagosság csak növeli a sú—

lyos voltát, mert éppen ez a viszonylagos—

ság követel meg többféle irányú célkitűzést a javulás és a veszedelemelhárítás érdeké—

ben. A mai népesedési kérdés ugyanis első- sorban a nemzetközi, fajközi és társadalmi osztályok közötti népesedési verseny súlyá- val nyomul előtérbe egyre fontosabb pro—

blémakör gyanánt. Malthusnál egy—egy társadalom túlszaporodási veszedelmei, ezek elhárításának a módjai és esélyei ad—

ják meg a probléma egészét. Mai világvá—

sz-onylatban ezen a régi problémán kívül a különféle népek és emberfajok egyenlőtlen sza'porodásából folyó veszedelmek lépnek előtérbe. A mai világpolitikában a népese- dési kérdés belső szociális vonatkozásain kívül ugyancsak súlyos gondot és viharos jövőt jelentő módon foglalkoztatják .az el—

m—éket egyrészt bizonyos nemzetek expan-

siv' törekvései népességük szaporodása

folytán (gondoljunk itt csupán az olasz és a japán nép új életteriileteket kereső törek-

(6)

ll. szám.

véseire), másrészt pedig a különféle nem—

zetek és fajok egyenlőtlen szaporodásából származó állandó nagyságbeli, tömegbeli eltolódásai.

A népszaporodás aránya tekintetében való különbségek állandó hatalombeli és jelentőségbeli eltolódásokat okoznak az egyes nemzetek ésemberfajok között, ame- lyeket előbb-utóbb követik aztán az eze- ket a tömegbeli eltolódásokat kísérő és mintegy szankciónáló politikai események is. Hogyha például két nemzet közül az egyik mégegyszer akkorára nő meg népe—

sedésének kedvezőbb alkulása következté—

ben, minden valóság szerint elöbb—utóbb politikai változások is követik a népesedés—

nek ezt az eltolódását, ha kenyértörésre ke—

riil a sor a népesedés versenyében győztes _és benne lemaradt nemzet között.

De lényeges eltolódást látunk a Malthus korabeli népesedési helyzet és annak a mi szemeink előtt való alakulása között főleg abban a tekintetben is, hogy míg Malthus- nál még a természet szeszélyére bízott né- pesedés veszedelmeivel állunk szemben, ad—

dig a modern népesedés problémájában egyre nagyobb jelentőséggel kerülnek hom—

loktérbe a tudatos egyéni magatartásnak és beavatkozásnak módjai, amelyek számos magasabb érdekbe is ütköznek. A Malthus halálát követő száz év alatt a modern embe- riség szaporodási menetét egyre inkább tu—

datosan korlátozta, de a követett eljárások nem Malthus ,,moral restreint"-jének szelle—

méhen és még kevésbbé közérdekű magasabb szempontokat szolgáló tmó-do-n általá-

nosodtak el.

Malthus felfogása szerint a népszaporo—

dás közérdekű menetét biztosíthatja az ál- tala moral restraint-nek nevezett egyéni ma- gatartás, ha t. i. az egyén tartózkodik a esa- ládalapítástól mindaddig, amíg nincsen olyan helyzetben, hogy családját el is bírja tartani. Ebben az utóbbi esetben azonban nem kifogásolható, sőt erkölcsi kötelesség- számba megy a családalapítás. A malthusi probléma a népesedésnek csupán társada- lomgazdasági vonalán mozog, amelyen az egyénnek a családalapítás megítélésében kö—

vetett gazdasági raeionalizmusa van a szüle- tendő családtagok iránt való lelkiismeretes- ség erkölcsi kötelességével azonosítva. A ,,moral restraint" tehát, mely egyúttal józan racionalizmus is, már magában véve úgy je—

lentkezik e felfogás szerint, amely a közér- dek harmóniáját biztosítani tudja. Ekként a kollektív népszaporodás közérdekű ered—

—— 952 —— 1935

ménye a racionális módon alapított egyes családok szaporodási menetének többszö—

röse. Közelebbről nézve pedig, a gazdasági- lag racionálisan alapított családok mestersé—

gesen nem befolyásolt szaporodásmenetének többszöröse. A racionális családalapítás te- hát itt az erkölcs és társadalmi érdekek biz—- tosítója.

Mennyivel összetettebb és mennyivel' többoldalú ko—mpromisszumból alakuló ere—

dőt (resultanst) keresünk azonban a népesew dési problémában, ha ezt a mai szemüvegem nézzük! A mai népesedési problémában a közérdekű alakulás biztosítására az egyéni

racionalizmus szerint való családalapítás, korántsem elegendő töb—bé, még kevésbbé a:.

születendő gyermekek számának ilyen szem-- pontok szerint való fineghatározása, mert csak többoldalú érdekek szembeállítása utána alkothatunk véleményt a népesedésnek köz—- érdekűen kívánatos mértékéről. Pedig az;

eddig érintett mennyiségi szempontokon kí—

vül egyre növekvő számú minőségi követel- ményt is támasztunk ma akkor, amikor a népesedésnek kívánatos alakulásáról a tár—- sadalom, a nemzet, a faj jövő nemzedékei ér—

dekében beszélünk.

3. Vessünk mostmár egy pillantást pro- blémánknak mai szemszögéből azokra a leg—

nevezetesebb érdekekre, amelyek a népese—

dés menetére befolyást gyakorolnak, illető—

leg amelyeknek érvényrejutása döntő jelen—

tőséggel bír annak alakulására. Ha ugyanis problémánkat ki akarjuk emelni a theore- tikus elvontságból és a népek és nemzetek életében való aktualitását keressük a népes—

ségszaporodás és fogyás szempontjainak, akkor legelsősorban is azokat a legfontosabb érdekeket kell áttekintenünk és csoportosí—

tanunk, amelyek a nzépszaporodás pozitív vagy negativ alakulásához fűződnek. A két ellentétes alakulási iránynak mindenkori el—

választó pontja: a gyermekek határszáma, _— tehát az a gyermekszám, melynek kívá—

natosságát egyéni vagy kollektív szempont—

ból megállapíthatjuk, — ilymódon érdek—

képzetté is alakul át.

Hangsúlyozni kívánjuk, hogy a modem, tehát a mai kor társadalmának népesedés- problémájával, vagyis a modern embernek és társadalomnak a népesedési problémához fűződő érdekeivel akarunk foglalkozni.

A mai ember előtt, kinek létxéért való küz—

delmében —— legalább is a társadalom túl—

nyomó részénél —— a gazdasági számítás, a "

jövedelemből való kijövés, a megélhetés kér- dései állanak előtérben, akkor, amikor élet—

(7)

11. szám.

folyamatát berendezni igyekszik, nem lehet közömbös az sem, hogy hány emberről, hány tagú családról kell gondoskodnia. Nem kö- zömbös rá nézve, hogy hány gyermeke van.

()lyan korban és olyan viszonyok között te- hát, amikor a család és a gyermekek neve- lése, eltartása, elhelyezése nem csupán a ter- mészettől önmagától inegoldódó kérdések- ként, hanem többé-kevésbbé anyagi gondok- ként is jelentkeznek, a túlságosan soktagú család, az igen nagy gyermekszám, —— vagyis az erős szaporodás —— gyakran beleütközik az egyén gazdasági érdekeibe és pedig nemcsak kényelemszeretetébe, önzése'be, hanem általában sok olyasmibe is, amit józan szá—

mítás—nak és helyes életberendezésnek szok- tak modern viszonyok között tekinteni az emberek. Ezeknek a körülményeknek a *meg- fontolása váltja ki azután a modern csalá—

doknál a nagyszámú gyermektől való ide- genkedést. Az egyéni egoizmus nincs tekin—

tettel itt a közérdekű határok betartására ——

hiszen nem is olyan könnyű azokról fogal- mat alkotni —— és rendszerint túlzásra haj—

lik. E túlzások a gyakorlatban az ú. n. egy- és kétgyermek rendszerű, vagy önszándék- ból gyermektelen családok alakjában jelen- nek meg. Végeredményben egyéni felfogásra, önzésre, számításra, kényelemszeretetre, vagyis bizonyos egyéni érdekszempontokra vezethetők vissza.

Míg tehát az egyéni érdek a kevés számú gyermeket javasolja (többnyire vagy igen gyakran) a modern embernél és családnál, addig a nemzeti és faji érdekek erős szapo—

rodá—st, tehát soktagú családokat kívánnak.

Különösen pedig nem kívánatosak nemzeti szempontból az itt—ott esetleg rohamosan el- néptelenedéshez vezető gyermektelen, vagy egy gyermekes családok.

Azt mondhatjuk ekként legnagyobb ál—

talánosságban, hogy a népesedés menetéhez két egymással ellentétes irányú főérdek fű- ződik. Az egyik, hogy a népesedés ne menjen áta túln-épesedésbe (a család, a társadalom, a nemzet stb., keretein belül) s a másik hogy ugyancsak bizonyos társadalmi kere- teken belűl ne legyen túlságos alacsony a mindenkori népszaporodás.

Asz—erint mostmár, amint kinek-kinek

gondolatvilágában az egyik, vagy a másik érdek domborodik ki, a népesedés tárgyával foglalkozó számos különböző felfogás közül is két főirány lép előtérbe. Egyiket azok kiép-

viselik, akik rettegnek a túlszaporodástól, a másikat pedig azok, akik a nagymérvű sza—

porodást tartják üdvösnek.

——953— 1935

Mind a két tábor tagjait a szigorú objek—

tivitás rovására többnyire társadalmi, nem—

zeti és közgadasági tekintetek vezetik. Gon- dolatfűzésükben az egyéni óhaj (a népese—

dés helyesnek vélt fejlődése iránt) nyilatko- zik meg önkéntelenül is. Az egyik része azon aggódik, hogy az abszolúte vagy relatíve túlságosan megszaporodott népesség hogyan fog majd megélni, nem emelkedik-e ez- által majd jobban a pauperizmus, a tö- megnyomor, az alsó osztályok elégedet- lensége. Nem vezet-e ez társadalmi vál- sághoz, esetleg belső villongásokhoz, nem bontja-e meg a már növekvő igényeiknél és számoknál fogva egyre elégedetlenebb töme- gek ereje a mai társadalmi rend alapjait? A másik rész pedig a nemzetek és fajok verse- nyében a vezető és előkelő hely megtartásá—

ért aggódik, fél a leszoríttatrástól, a nemzet és faj fennmaradása tekintetében van két- ségben és ez a szempont pedig fontosabb előtte a társadalmi és gazdasági élet minden problémájánál.

Ezek az irányok, illetőleg azok az érde- kek, melyeket ezek az irányok képviselnek, sokkal nevezetesebbek és sokkal ellentéte- sebbek, minthogy egyszerűen és felületesen azt mondhatnók, hogy középen van az igaz- ság: —— a túlságosan rohamos szaporodás társadalmi veszedelmek—et rejtő, a stagnálás, vagy éppen a népesség csökkenése pedig visszaveti a nemzetet hatalmában, tehát egy mérsékelt arányú gyarapodás a legmegfele—

lőbb. Helyesen ítélni csak a már említett közgazdasági, nemzeti, társadalmi szempontok kellő kidomborításával lehet ebben a kérdésben.

Kétségtelen dolog, hogy az emberiségnek kelleténél nagyobb arányú szaporodása a túlnépesedés veszedelmeinek és a társadalmi szenvedéseknek végtelen sorozatát rejti ma- gjában. Már a mezei népesség kellőnél na—

gyobb sűrű—sége is pauperizmust okoz. Emeli a törpebirtokok számát és még inkább a csupán kézi napszámból élőkét. A népesség feleslegét elszakítja a rögtől és egy gazda- sági okokon alapuló pauperizmust hoz létre.

Az iparos államok és vidékek proletariátusa még veszedelmesebb.

Sokan tagadják .a túlnépesedés lehetősé- gét is. Igaz, hogy a túlnépesedés is relatív fo—

galom. A Malthus-féle túlnépesedés az élel- miszerek mennyisége által van határolva csupán. Eszerint a népesség változatlanul szaporodik, ahol az életfenntartás eszközei szaporodnak, ha csak erős és szembeszökő akadályok által nincsen ez meggátolva. Ezek