R A T K Ó J Ó Z S E F
Anyám
Most már hívhatom fűnek is föloldotta a föld neve alól a tenyere is névtelen már nem halott a gyökerek lenyúlnak érte fölsegítik arc nélkül áll a fában most már hívhatom fának is elsötétített város a szeme a szeme kő alatti fény ne sírjatok testvéreim
Éneklő időt
Fekete tél — szeretem.
Szívig meztelenedem.
Húsomat is levetem, koldus kutyának vetem.
Hulló szőrű időben fekszem fekete földben.
Holtnak tettetem magam.
Fogak között ragyogok.
Számból szerszám származik.
Csontom akácfába forr.
Termünk éneklő időt.
