Nagy rajokban kószáltak a fecskék, Próbálgatták, a szárnyuk mennyit, ér, S a lapuló, néma tanyák fölött Takarodót kürtölt az őszi szél. '
Kezünkbén a fürge szárvágókon Bágyadt' mosollyal megjelent a Nap;
S hullott, hullott a kukoricaszár, Utánunk hosszú kéve-sor maradt,
t Meg-megálltunk, és éreztük, az ősz Belénk hatolt, szemünkben könyököl.
S ha nem szólunk, szívünkben bú terem, És kicsurran, mint színig telt csöbör,.
Életemről csöpp meséket morídtam, S míg fontolgatta paraszti fejed, Kérdeztem: Anti, a nagyvilágban Mi húzza-vónzza a te lelkedet?
Mit tennél, ha vágyaid gyeplőjét Irányíthatnád bátran, szabadon? ...
Eltűnődtél, s lassú pillantással Végignéztél .a szürke ugaron.
— Paraszt maradnék. Két lovam lenne.
Két fényesszőrű. Meg egy kis tanyám.
Esténként köcsög tej s béke ülne Meg friss cipó a házam asztalán.
S tavaszonként, mikor kikiricstől Tarkaszínű a fecskésparti rét: -
Helyke, vidám ostbrpattintásrá Oktatgatnám a kisfiam kezét...