ItK
Irodalomtörténeti Közlemények 200 . CX. évfolyam . szám
MŰHELY Irodalomtörténeti Közlemények (ItK), 110(2006).
DEMMEL JÓZSEF
„…ÖSMEREM EZT AZ IMPERTINENS AKASZTÓFÁRA VALÓ PUBLICUMOT”
A prenumeráció forrásértékének vizsgálata Tompa Mihály kapcsolathálóján keresztül*
„Könyvkereskedésünk rendezetlenebb, hogysem hálózatát az ország minden vidékére kiterjeszthesse. Vannak tájak, hová a leg- szélesebb közönséggel bíró munkákból sem téved még egy pél- dány is.”1
1. A prenumeráció fogalma és története
A prenumeráció – Jókai ironikus megfogalmazásában – „nemcsak állapot, hanem kor- szak. Egy egész önálló esemény, mely méltó, hogy a historikus figyelmét teljes mérték- ben magára vonja.”2 Mikszáth szerint a „könyv-prenumeráció” „egy bűn története”, amelyet az olvasók ellen követnek el.3 Tanulmányunk célja igazolni Jókai és Mikszáth állítását, tehát egy esettanulmány keretében bemutatni a prenumeráció által nyújtott források kiaknázásának a lehetőségét.
A prenumeráció rendszere német eredetű, Magyarországon először Ráth Mátyás Ma- gyar Hírmondója alkalmazta. Bisztray Gyula szerint „az előfizetési rendszer célja: a könyvnek üzleti kockázat nélkül való megjelentetése. Ez az eljárás főleg a bizonytalan kiadói viszonyok idején divatozik.”4 A rendszer kialakulásának a tekintetében Bisztray- nak igaza van, mint ahogy abban is – amint az idézetből is kitűnik –, hogy ez elsősorban a kiadó érdekeit szolgálta, míg a többi szereplőnek (a szerzőknek, a kiadó és az előfize- tők között közvetítő gyűjtőknek és a prenumeránsoknak) kényszerű, sok esetben kelle- metlen teher volt.5 Ám a prenumerációról alkotott képünk túlságosan leegyszerűsödne ezzel. Hiszen ez az irodalom által „kikényszerített” kapcsolatháló meglévő viszonyrend- szereken belül hozott létre új struktúrákat. Tompa Mihály így írta le a folyamatot: az író
* Köszönetem fejezem ki Kiss Gy. Csabának és Szilágyi Mártonnak a dolgozattal kapcsolatos tanácsaikért.
1 KEMÉNY Zsigmond, Élet és irodalom = K. Zs., Történelmi és irodalmi tanulmányok, kiad. GYULAI Pál, Bp., 1906 (K. Zs. összes művei, 10), 291.
2 JÓKAI Mór, A prenumeráció különféle stádiumai Magyarországon (Historiko-statisztikai értekezés Kakas Mártontól) = J. M., Életemből (Igaz történetek. Örök emlékek. Humor. Útleírás), Bp., Unikornis, 1997, II, 170.
3 MIKSZÁTH Kálmán, A prenumeráció = M. K. Művei: Tárcák, karcolatok (1869–1910), Bp., Magyar Heli- kon, 1970, XV, 243.
4 BISZTRAY Gyula, A prenumeráció: Egy fejezet a magyar könyvkiadás és olvasóközönség történetéből = B.
Gy., Könyvek között egy életen át, Bp., Szépirodalmi, 1976, 47.
5 Tompa, Jókai, Arany vagy Mikszáth többnyire keserű humorral ábrázolják a rendszer visszásságait.
ItK
Irodalomtörténeti Közlemények 200 . CX. évfolyam . szám
„eszéből kiírja közel és távol lakó baráti, rokoni, ismerősi nevét; sorban, amint jön: vice- ispán, iskolamester, pap, patikárius, ispán, rabbi, író, professor, és – a lapok érdemes szerkesztői s egy-egy előfizetési ívvel mindeniket megtiszteli.”6 Az általuk gyűjtött név- sor különösen értékes forrás, hiszen az olvasóközönségről eddig csak különböző sajtó- termékek szerkesztői üzeneteiből vagy irányváltásából, cikkeik fő mondanivalójából szerezhettük ismereteinket, és onnan is csupán annyit, hogy többnyire mely társadalmi rétegből érkeztek, közülük viszont név szerint szinte senkit sem ismerünk.7 A lista tehát nem csak arra ad lehetőséget, hogy megismerjük akár név szerint is az olvasóikat, mé- lyebb kutatással arra is rábukkanhatunk, milyen folyamaton keresztül jutott el az egyén ahhoz, hogy olvasson-vásároljon, és főképp ahhoz, hogy támogassa az irodalmat. Itt pedig már bele is botlottunk a kapcsolatháló kérdésébe, hiszen a személyes kapcsolatok – rokonszenv vagy ellenszenv, barátság, rokonság, bajtársiasság, kollegialitás, szom- szédság a gyűjtővel, a szerkesztővel, az íróval vagy az előfizetővel – akár döntőek is lehettek egy aláírás megszületésében. Megtudhatjuk tehát a gyűjtőívről, hogy egyes, máshonnan, legfőképpen az irodalomból ismert nevek saját környezetükben kivel tartot- tak kapcsolatot, kivel voltak annyira bizalmas viszonyban, hogy anyagi áldozatot kérje- nek tőle egy sokszor bizonytalan minőségű termék és a mögötte álló irodalmi szereplők számára.
Mindez természetesen áll a nem-irodalmár gyűjtőkre is, de az ő kapcsolataikra csak akkor derülhet fény, ha valamilyen más forrás rendelkezésünkre áll (tehát legalább helyi szinten fontos pozíciót töltöttek be).
De mielőtt a forráskihasználás lehetőségeire rátérnénk, szükséges felvázolni néhány mondatban a prenumeráció eseménytörténetét. Eleinte csak a fejlődő hírlapirodalom és a szakkönyvkiadás (lexikonok, szótárak) aknázza ki a szellemi termékek megjelentetésé- nek ezt a módszerét, szépirodalmi művekre alig néhány százan prenumerálnak.8 A sza- badságharc után viszont változott a helyzet: a különleges „marketingérzékkel” bíró Va- hot Imre olyan vállalkozást indított el, amelynek első kötetére körülbelül háromezren, második kötetére ezerötszázan, harmadik, teljesen megbukott kötetére pedig nagyjából hétszázötvenen jelentkeztek.9 A nagy siker több tényező szerencsés együttállásának volt
6 TOMPA Mihály, Könyvkiadási gyönyörűségek = T. M. Összes versei, Bp., Franklin Társulat, [1942], 1130.
7 BISZTRAY Gyula, Folyóirataink példányszáma és olvasóközönsége az 1840-es és 50-es években, MKsz, 1967, 177–183.
8 Ez nem is véletlen, hiszen például Márton József Oskolai lexiconának és Deák–magyar–német lexiconá- nak a birtoklása nyilvánvalóan nagyságrendekkel több ember számára volt fontos, mint az, hogy mondjuk Csokonai Dorottyája a polcukon legyen. Vörösmarty 1825-ös Zalán futását 88-an fizették elő, 109 példányban, egy évvel korábban Fáy András Újabb meséit 466-an, 582 példányban. A reformkorban nagyjából e között a két szám között ingadozott a prenumerálások száma, száznál kevesebb megrendeléssel nem tudott elindulni a vállalkozás, öt–hatszáz előfizetőnél nagyobb közönség viszont nem volt. BISZTRAY, A prenumeráció…, i. m., 47–62.
9 A vállalkozás természetesen nem ezért bukott meg, hanem mert Vahot elszámolta magát, és olyan sok példányt nyomtattatott ki, amely évekig a nyakán maradt, és egy nagyobb birtokát is el kellett adnia a nyomda- költségek fedezésére. ERDÉLYI János Levelezése, s. a. r. és a jegyzeteket írta T. ERDÉLYI Ilona, Bp., Akadémi- ai, 1962, II, 64–65. (Vahot Imre – Erdélyi Jánoshoz, Pest, 1853. január 29.)
ItK
Irodalomtörténeti Közlemények 200 . CX. évfolyam . szám
köszönhető. Először is – amit Jókai is kiemel már idézett értekezésében – a legfontosabb a megfelelően kiválasztott eszme, amely a vállalkozás mögé állítva jelentősen megnö- velheti előfizetői számát. Vahot az orosz hadsereg által földig rombolt Losonc városának az újjáépítését tűzte ki mint támogatandó célt, a cím kiötlésekor egyben programot is adva: a Losonczi Phőnix. Nem titkolt célja volt a súlyos veszteségeket szenvedett ma- gyar irodalom támogatása is. Ez már önmagában magyarázná a sikert, de van még egy fontos körülmény, mégpedig, hogy a szabadságharc kitörése óta – több mint három éve – nem jelent meg jelentősebb magyar szépirodalmi mű, így gyakorlatilag monopolhelyzet- be került Vahot.
A Losonczi Phőnix megjelenése után több tíz prenumerációt alkalmazó vállalkozás jött létre – többnyire Vahot sikerén felbuzdulva –, amelyek azonban megterhelték az előfizetői hálózatot, és kioltva egymás – és a Losonczi Phőnix harmadik kötetének – hatását, sorra megbuktak. Azért beszéltünk ilyen hosszan erről az almanachról, mert a köteteinek végén található előfizetési listát tekintjük alapforrásnak, egyfajta vezérfonal- nak a kutatás során, ez azonban nem jelenti azt, hogy további listákat ne használnánk kontrollforrásként.
Amint a fentiekből kiderül, az előfizetési listák elsősorban egy irodalomtörténeti vizs- gálat útját jelölik ki, amit szándékom szerint mikrotörténeti jellegű megközelítéssel ak- náznék ki, az eredmény ugyanakkor a művelődés- és a társadalomtörténet számára is releváns lehet.
2. Mit mondhatnak el nekünk a listák?
Azt azonban figyelembe kell venni, hogy a lista csak négy információt tartalmaz:10 1.
Az előfizető neve. A keresztnevet azonban a legtöbb esetben rövidítve írják le (ha leírják egyáltalán); bár ha a prenumeráns nő vagy arisztokrata, nagyobb az esélyünk, hogy teljes nevet találjunk a listán.11 2. A gyűjtők nevei. Őróluk szinte teljes bizonyossággal el- mondhatjuk, hogy kapcsolatban voltak Vahottal, bár lehet, hogy csupán valaki ajánlásá- ra, ismeretlenül küldte el nekik az íveket, mint olyan embereknek, akik esetleg támogat- nák az ügyet. 3. A nevek melletti egyéb megjegyzés. Ez csak a legritkább esetben fordul elő. A grófoknál-báróknál valószínűleg mindig kiteszik a titulust, néhány hivatás, mint az orvos, a gyógyszerész, a lelkész is kitüntetett figyelmet érdemel, de ők általában gyűj- tők is egyben, nagy a valószínűsége, hogy azért van kiírva, mert Vahot ismerte őket. 4.
A hely, ahonnan feladták az íveket. Hogy a feltüntetett helységnév nem a gyűjtés helye, és nem is a gyűjtő lakóhelye, azt a jelen dolgozat témájául választott gyűjtőkör is mutat-
10 Az itt elmondottak a Losonczi Phőnix előfizetői listáira vonatkoznak, de nagy vonalakban, kisebb módo- sításokkal alkalmasak lehetnek más listák kritikai megközelítésére is.
11 A feloldással kapcsolatban számos probléma merülhet fel, pl. elírják a nevet, mint a baáni Passkay Gyula esetében, akinek a nevében a két s-t először n-nek olvasták, így lett Pankay. Losonczi Phőnix, szerk. VAHOT
Imre, Pest, 1851, II, 275; 1852, III, 252.
ItK
Irodalomtörténeti Közlemények 200 . CX. évfolyam . szám
ja, hiszen míg a Losonczi Phőnix íveit Tompa Mihály akkori lakóhelyéről, Kelemérről küldte el, Garay János Szent Lászlójának a névsorát pedig Putnokról.12
Láthatjuk tehát, hogy a lista alapján rendkívül kevés dolgot tudunk elmondani, azt is bizonytalanul, ezért fontos ezt a vázat más források segítségével kiteljesíteni.
3. Miért épp Tompa Mihály?
Tompa mellett számos érvet tudunk felhozni, amelyek nem függetlenek a forrásadott- ságoktól. Ugyanis Tompa később felvázolandó különleges társadalmi helyzete miatt rengeteget levelezett, leveleiben közvetlen környezete is gyakran említésre került.
Ugyanez a helyzet a Fekete könyvvel, amelyben Tompa kifejezetten legközelebbi isme- rőseiről gyűjtött össze száz anekdotát. Mivel református lelkész volt és országos hírű költő, így számtalan egyházi beszédét adták ki, amelyek közül a nekrológok a legértéke- sebbek számunkra, de néhány verse is forrásként szolgálhat. A címből és a bevezetőből kiderül az is, hogy gyakran foglalkozott a prenumerációval, írt róla tanulmányt, verset, és levelezésében is sokszor fordul elő.
Azt gondolhatnánk, hogy nem kapunk helyes képet az előfizetőkről, ha az egy ki- emelkedő személyiség köré csoportosuló prenumeránsokat vizsgáljuk, hiszen az ő kap- csolathálója máshogy épült fel, mint más ívtartóké. Az országos hírnév, a népszerűség elég sokat torzíthat a képen ahhoz, hogy ne tudjunk semmilyen releváns következtetést levonni a prenumerációval vagy a Losonczi Phőnix előfizetőivel kapcsolatban.13 Mégis ezt a gyűjtőkört választjuk, s nem csak a jó kutathatóság miatt. Tompa hírneve, úgy tűnik, nem befolyásolta listájának a hosszúságát, és a helyi, személyes kapcsolatai ki- használásával, nem pedig írói hírnevével szerzett garasos mecénásokat, csakúgy, mint a többi gyűjtő.
Ugyancsak fontos szempont, hogy a gyűjtő–szerkesztő viszony, tehát Vahot és Tompa kapcsolata is jól dokumentálható a fenti források alapján, a Vahot Imre irányából történő megközelítés ugyanis csaknem lehetetlen, hiszen a prenumeráció során lefolytatott óriási méretű levelezés töredéke sem nagyon van meg, az is teljesen feldolgozatlanul, de maga Vahot sem érdemelte ki eddig, hogy komolyabb szakmunka állítsa a középpontba.14
12 Igaz, az ívekről néha megtudhatjuk, hogy egy-egy városnév alatti gyűjtő a listát máshol töltötte fel.
13 Igaz, akkor is be lehetne sorolni és tipizálni egy gyűjtő kategóriába, ugyanis a korszak majd minden írója gyűjtő is volt egyben.
14 Talán egyetlen kivétel Szigethy Gábor tanulmánya, amely azonban a meglehetősen ellenséges „pető- fiánus” nézőpontból szemléli. SZIGETHY Gábor, Vahot Imre hírlapi perpatvarai = Sz. G., Reform Kor Társaink [Reform-kor-társaink?], Szombathely, Savaria University Press, 2004, 137–155.
ItK
Irodalomtörténeti Közlemények 200 . CX. évfolyam . szám
4. A nemességbe asszimilálódó nemes
Az első feladatunk, hogy meghatározzuk Tompa helyét a megye társadalmában. Mi- vel a költő-pap köré és körül szerveződő gömör–borsodi irodalompártoló megyei elit kapcsolathálóját vizsgáljuk, Tompa Mihály életének az ebből a szempontból jelentős, ám eddig kevéssé- vagy félreértelmezett momentumát kutatjuk: nemesi származástudatát.15 Ez azért fontos, mert választ ad a kérdésre, hogy Tompa kívülről jövő embernek érezte, érezhette-e magát a gömöri társadalmi-kulturális elitben, vagy olyannak, aki születése jogán részese ennek a körnek.
Tompa Mihály 1817. szeptember 28-án született Rimaszombatban, Tompa Mihály céhen kívüli csizmadia és Bárdos Zsuzsanna gyermekeként. Bár a szakirodalom nem nagyon emlékezik meg róla, úgy tűnik, ez nem várt esemény volt az életükben, hiszen az esküvő alig két hónappal korábban, július 19-én volt, Tompa Mihály tehát házasságon kívül fogant, s meglehet, hogy az elsőszülött érkezése vitte a református templomba a későbbi házasfeleket.16
A Tompa régi Borsod megyei nemes család,17 a családi hagyomány azonban érdekes módon más volt – s ezt találjuk a korai szakirodalomban is –: ők a visszaemlékezők szerint székelyföldi, régi nemeseknek tartották magukat.18 Tompa a saját nemesi voltá- hoz való viszonyát pedig jól megvilágítja önéletrajzában, amikor ennyit tart fontosnak megjegyezni felmenőiről: „Atyja szegény nemes ember volt”.19 Ugyanakkor már fiatal- korában is címként használta, bár érdekes megfigyelni, hogy a „Nemes” titulus csak falusi – sárbogárdi és hernádkaki – segédtanítóságakor jelenik meg.20 Holott ez a nemes- ség valójában csak papíron létezett, hiszen nagyszülei a megélhetésért küzdő szegénypa- rasztok voltak, kisiparos apja pedig tulajdonképpen céhen kívüli kontár, aki kereset- kiegészítésként a megélhetésért szőlőt kapált, egy időben Miskolc tizedesi vagy fertály- mesteri posztját töltötte be, valamint kalendáriumot, verses történeteket árult ponyváról (Lévay megjegyzi, hogy azt hallotta róla, „verseket maga is csinált”).21 Tompa apja jól megértette magát és szívesen beszélgetett fia kocsisával és szolgálójával, míg nemesi-
15 Ezen fejezetre és a későbbiekre is igaz, hogy az életrajzírók által unalomig ismételt legendákat, a sablo- nos önéletrajzot nem tartom szükségesnek újra elmondani, inkább – természetesen az érthetőség határain belül maradva – csak az eddig fel nem derített vagy tévesen értelmezett életrajzi részletekről írok. A századfordulói
„Tompa biográfia-dömpingről” lásd Vasárnapi Újság, 1914, 75.
16 NAGY Sándor, Tompa Mihály nemzetsége, ItK, 1907, 425.
17 Uo., 421, 427.
18 LÉVAY József, Tompa Mihályról, Bp., é. n. (Magyar Könyvtár, 443), 7; SZÁSZ Károly, Tompa Mihály életrajza = TOMPA Mihály Összes költeményei, Bp., Méhner Vilmos, 1870, I, 7.
19 TOMPA Mihály Önéletrajza: Az Ujabb Kori Ismeretek Tára részére = T. M. Elfelejtett írásai, kiad.
BISZTRAY Gyula, ItK, 1963, 67. A háttérhez: TOMPA Mihály Levelezése, s. a. r. és a jegyzeteket írta BISZTRAY Gyula, Bp., Akadémiai, 1964, I, 203–204.
20 TOMPA Levelezése…, i. m., II, 460, 462.
21 LÉVAY, Tompa…, i. m., 28
ItK
Irodalomtörténeti Közlemények 200 . CX. évfolyam . szám
értelmiségi baráti körében feszengett, és szótlan volt, ugyanakkor ez Tompát már kifeje- zetten zavarta.22
Így hát nem elhanyagolható körülmény, hogy bár nyilván a maga által elért eredmé- nyekre büszke volt, sőt néha ki is követelte a szerinte őneki és az ő önerőből megszerzett pozíciójának kijáró tiszteletet,23 mégis fontos volt számára nemes volta, s leginkább a megyei nemesi elitben mozgott otthonosan, apjától örökölt – de csupán névleges – hova- tartozását tényleges nemesi identitással töltötte meg.
A társadalmi környezete, illetve hogy ahhoz képest hogyan definiálta önmagát, nem csak azért fontos, mert a magyar irodalmi piac termékeire közöttük találta meg a vásár- lókat, hanem mert saját olvasói bázisa is legnagyobbrészt ebből, a vidéki birtokos ne- messég soraiból került ki, így Tompa olvasóközönségére vonatkozóan is releváns infor- mációkat kaphatunk a vizsgálat által. Ennek alátámasztására elég megnéznünk a vizsgált időszakban a kalendáriumokban megjelent írók-költők számát. A kalendárium (többek között) kifejezetten a vidéki kis- és középnemesi réteg, a „kisértelmiség”, a közepes és kis műveltséggel rendelkezők olvasmánya volt,24 Tompa pedig a kalendáriumirodalom legtipikusabb alakja. Az abszolutizmus korában 35 verse jelent meg ilyen naptárakban, ezzel – Jókaival holtversenyben25 – magasan az első helyen áll.26
5.1. A kapcsolatháló: A vertikális kapcsolat
A kapcsolatháló elemzését kezdjük a vertikális kapcsolattal: Tompa és Vahot Imre kapcsolatával. Bár ez már valóban nem a klasszikus gyűjtő–szerkesztő kapcsolat, a to- vábbi fejlemények megértéséhez mégis fontos. A költő jó munkakapcsolatban volt Va- hottal, s kitartott mellette akkor is, amikor Petőfi a Tízek Társaságával megpróbált füg- getlenedni Vahottól és más szerkesztőktől.27 Tette ezt annak ellenére, hogy Petőfi ezért összeveszett vele; bár még 1847-ben is járt nála Bejében, később már vaskos kifejezé-
22 LÉVAY, Tompa…, i. m., 32–33; SZÁSZ, i. m., 10.
23 LÉVAY, Tompa…, i. m., 19, 49.
24 FÜLÖP Géza, A magyar olvasóközönség a felvilágosodás idején és a reformkorban, Bp., Akadémiai, 1978, 196–197. A kalendárium-olvasásra lásd még MIKSZÁTH Kálmán, Legkedvesebb könyveim = M. K.
Művei: Tárcák, karcolatok (1869 –1910), i. m., 357.
25 Erre esetleg magyarázat, hogy Jókai maga is szerkesztett kalendáriumot.KOVÁCS I. Gábor, Kis magyar kalendáriumtörténet 1880-ig: A magyar kalendáriumok történeti és művelődésszociológiai vizsgálata, Bp., Akadémiai, 1989, 87.
26 KOVÁCS, Kis magyar…, i. m., 99, 101, 225 (Petőfi 21 verssel az ötödik, Arany 16 megjelenéssel a kilen- cedik). Kovács I. Gábor számításai szerint ez Tompa esetében mintegy 60 oldal terjedelmet jelent összesen, s átszámolva a megjelenéseket, azok felérnek egy öt–tízezres példányszámú önálló kötettel.
27 Lásd ehhez Petőfi Sándornak az Arany Jánoshoz Szatmáron írt 1847. augusztus 17-i levelét. PETŐFI Sán- dor Levelezése, Bp., Akadémiai (Petőfi Sándor összes művei), VII, 1964, 86. A Tízek Társaságának a létrejöt- tét, társadalom- és irodalomtörténeti hátterét lásd KERÉNYI Ferenc, A Tízek Társasága = Petőfi tüze: Tanulmá- nyok Petőfi Sándorról, szerk. TAMÁS Anna, WÉBER Antal, Bp., 1972, 115–141.
ItK
Irodalomtörténeti Közlemények 200 . CX. évfolyam . szám
sekkel illette Tompát.28 A költő (nem anyagi) jutalma pedig néhány Irodalmi levél lett Vahot tollából, akit ezért majd Jókai figuráz ki.29 A kapcsolat mindenesetre jól műkö- dött, egészen a Losonczi Phőnix első kötetének a gyűjtéséig.
Ekkor egy rosszmájú megjegyzés miatt megsértődött Tompa a teljes magyar iroda- lomra (a közönségre, a szerkesztőkre és mindenkire), és megkísérelt kilépni belőle, az- zal, hogy nem ír többet, és nem jelentet meg semmilyen alkotást.30 Terve nem sikerült, de Tompa lobbanékonyságára jellemző az eset, s hogy elállt a tervétől, az csak kedélyé- nek lecsillapodását mutatja. De Vahot is megírta neki, hogy a bejelentése után fél évvel még jelentet meg verset tőle, és egyáltalán, továbbra is szerepeltetni fogja még addig a lapjában.31
5.1.1. Írói díjazás
A honoráriumról túl sok dolgot nem mondhatunk el, annyit tudunk csupán, hogy az első kötet írói együttesen kaptak 500 forintot.32 A fizetés mikéntje azonban annál érdeke- sebb. Tompa és Vahot egy-egy leveléből következtethetünk egyfajta gyakorlatra. Ha ugyanis – ami gyakran előfordult – az alkotók gyűjtők is voltak egyben, akkor a szer- kesztő az előfizetési pénzeket nem kérette magához küldeni, esetleg az ország másik sarkából, kockáztatva a postán való elveszést, hanem már eleve úgy fizette ki őket, hogy az előfizetői pénzekből vetette le az íróval az előre megbeszélt összeget.33 Ez kényelme- sebb és egyszerűbb volt, mint ha személyesen adta volna oda Vahot a pénzt vagy postán küldi el, azonkívül azzal az előnnyel is járt, hogy a gyűjtő így csaknem rá volt kénysze- rítve egy bizonyos előfizetőszám produkálására, ha nem akart néhány forint kedvéért Pestre utazni vagy a bizonytalan postát igénybe venni. Tompa 16 előfizetőt gyűjtött, így
28 PETŐFI Levelezése…, i. m., 71, 86, 93. Petőfi Sándor – Arany Jánoshoz, Beje, 1847. július 5.; Petőfi Sán- dor – Arany Jánoshoz, Szatmár, 1847. augusztus 17.; Petőfi Sándor – Arany Jánoshoz, Szatmár, 1847. augusz- tus 29.
29 JÓKAI Mór, Írói arcképek, Bp., 1955, 195–200.
30 Berecz Károly azt írta róla: a szabadságharc utáni versei jobbak, mint az az előttiek. Ő ezt úgy értelmez- te, hogy korábban rossz verseket írt. ERDÉLYI Levelezése, i. m., 35. Szemere Miklós – Erdélyi Jánoshoz, 1851.
június vége. TOMPA Levelezése, i. m., I, 135–137. Tompa Mihály – Berecz Károlynak, Kelemér, 1851. április 27.
31 Megjegyzendő, hogy Vahot hasonló eszközökkel lépett fel a Tízek Társasága ellen is. ARANY János Le- velezése (1828–1851), Bp., Akadémiai (Arany János összes művei), XV, 1975, 358–359. Tompa Mihály – Arany Jánoshoz, Kelemér, 1851. április 24. ERDÉLYI Levelezése, i. m., 28, 35–37. Erdélyi János – Szemere Miklóshoz, Pest, 1851. április 10.; Szemere Miklós – Erdélyi Jánoshoz, 1851. június vége; Erdélyi János – Szemere Miklóshoz, Pest, 1851. július 28. A költőnek egyéb konfliktusa is akadt ekkor, ez azonban majd egy későbbi fejezet témája lesz.
32 Losonczi Phőnix, i. m., III, 257. Tompa két verset ad bele (A Phőnix regéje, Rege a selyembogárról).
33 ARANY Levelezése, i. m., I, 312, 358. Tompa Mihály – Arany Jánoshoz, Kelemér, 1851. április 24. Vahot Imre – Gyulai Pálhoz, 1852. április 25. OSZK Kézirattár.
ItK
Irodalomtörténeti Közlemények 200 . CX. évfolyam . szám
ez két forintos almanach-árral számolva 32 forintot jelentett, s tudjuk, hogy még maradt is a gyűjtőnél néhány forint, vélhetőleg, miután levette a 32-ből a két vers árát.34
5.2. A horizontális kapcsolatok 5.2.1. Gömöri prenumeránsok
Ebben a fejezetben csak a gömöri előfizető-közönség markánsabb vonásait igyek- szünk felvázolni, hogy a mélyebb vizsgálatot megfelelő kontextusba helyezzük. A pre- numeránsok elhelyezkedését vizsgáljuk a megye társadalmi, szellemi és hivatali skálá- ján. A vizsgálat eredménye elsősorban a felhasznált források miatt lesz behatárolt, ezért nem célja, hogy minden előfizetőt megtaláljon, csupán egyfajta iránymutatóként szolgál a gömöri előfizetőkkel kapcsolatos elképzeléseink körvonalazódásához.
Kilenc helységben (Jolsva, Kelemér, Osgyán, Pelsőc, Putnok, Rimabrézó, Rima- szombat, Sussa, Tornaalja) fizetett elő összesen 130 ember, a rimaszombati és a putnoki kaszinó, valamint Horka helysége.35
A vizsgálatból kiderül, hogy az előfizetők 17%-a töltött be személyesen valamilyen, többnyire magas tisztséget a megyében36 (ez a szám egy alaposabb vizsgálattal minden bizonnyal jelentősen nőne), 15%-uknak nyomtatásban adták ki munkáját.37 12 női előfi- zető van, tehát 9% (igaz, ebből 6 keleméri), több mint a fele pedig bizonyosan nemes.38 130 ember kapcsolatainak a felgöngyölítése, a kapcsolatok szálainak a szétbogozása azonban szétfeszítené a dolgozat kereteit, ezért tovább szűkítjük a vizsgálat tárgyát, abba az irányba, melyet a források a legjobban megvilágítanak.
5.2.2. Kelemér: a történet színtere
Kelemér a Sajóra nyíló völgy közepén fekvő, alig hatszáz lelkes falu volt ekkoriban, félezer református és száz katolikus lakossal, a hozzá legközelebbi települést, Putnokot
34 Ez lehetett a gyakorlat a könyvkiadás folyamatának valamennyi szereplőjénél. Például a kecskeméti Szi- lády-nyomda vezetője is felajánlja Frankel Bernátnak, Tompa prédikációja kiadójának, hogy a nála lévő előfi- zetési pénzeket leveszi a nyomdaköltségből, hogy ne kelljen postán küldeni. KŐHEGYI Mihály, Tompa Mihály kapcsolata a kecskeméti Szilády-nyomdával, Cumania, 1979, 188.
35 Azok a kérdések, hogy hányan fizettek elő az első, hányan a második stb. kötetre, valamint hogy hányan voltak, akik állandó előfizetőnek mondhatók, hányan, akik csak egyszeri prenumeránsok, jelen esetben érdek- telennek tűnnek, hiszen Gömör prenumeránsai nem különböznek az általános tendenciától, már ami a példány- számcsökkenést illeti, ezért itt egy száraz, kvantitatív jellegű vizsgálat nem látszik indokoltnak.
36 MÜLLER Gyula Nagy naptára, Pest, 1852, 247–248, 254, 294–295, 308.
37 A 130 előfizető vagy gyűjtő közül 19 maga is alkotó ember volt ekkor vagy később. SZINNYEI József, Magyar írók élete és munkái, Bp., 1980–1981, I, 812–813; II, 351, 390–391, 494; III, 423–425, 1449; IV, 1464; VI, 392; VII, 977–985, 1281; VIII, 426, 445, 576–577; X, 1388; XIII, 772–773; XIV, 1410.
38 Az arányt minden bizonnyal növelnék a Horváth, Kiss, Molnár, Nagy, Török vezetéknevű nemesek. Ezek a nevek ugyanis képviseltetik magukat a listán, és ilyen nevű nemes családok is létezhettek a megyében, azo- nosságukat azonban csak egy alaposabb vizsgálattal tudnánk igazolni.
ItK
Irodalomtörténeti Közlemények 200 . CX. évfolyam . szám
is csak többórás gyaloglással lehetett elérni, a távolság oda-vissza 18 km a putnoki For- rás-völgyön át. A falu azonban viszonylag gazdagnak volt mondható, négy nagybirtokos család és 122 kisbirtokos osztozott 2422 katasztrális holdon, amelyből csak 68 volt hasznavehetetlen, s 1865-ben összességében 4371 forint jövedelem származott csak a földművelésből.39
Tompa 1849 tavaszán költözik második papi állomására, néhány nappal később meg- nősül, elveszi Soldos Emíliát, egy ősi(nek tartott) gömöri nemzetségből származó nemes lányt. Itt játszódtak le tehát az általunk vizsgált események, ugyanis a Losonczi Phőnix ívein Tompa neve mellett ez a helységnév áll: Kelemér.40 A neve után álló aláírások tehát az itteni, régebbi vagy éppen kiépülő kapcsolatainak gyakran az egyetlen tanúságai, ezért fontos, hogy megtudjuk, maga Tompa hogy viszonyult az őt körbevevő környezet- hez általában. Motivációját Szemere Miklóshoz írott levelében olvashatjuk: „mért hagy- tam el Bejét? A sok közt egy okot mondok csak; ott a földeken kívül van 28 köböl búza fizetés; itt a földeken kívül 80 köböl. … Van szép szilvásom, árnyékos gyepágyam”.41
1850 tavaszán a faluban születik első kisfia, Kálmán, majd néhány hét múlva itt is hal meg. Ez a szomorú eset keleméri kapcsolatainak továbbélését is biztosítja – hiszen ké- sőbbi állomáshelyéről, Hanváról minden bizonnyal gyakran átsétált a kis sírhalomhoz.
Így tud az ott történő fontosabb dolgokról, például Diószeghy Károly korábbi főgondnok haláláról és temetéséről. Meglátogatták itt barátai, Kazinczy Gábor és Szász Károly (utóbbi bizonyosan több napot is ott töltött egy szüret alkalmával).42 Tompa 1864-ben egyházlátogatás alkalmával volt Keleméren, nem érdektelen hosszabban idézni a jelenté- sét, ugyanis jól érzékelteti a faluhoz való viszonyát: „Ide még nem jött el a XIX. század, a közönséges emberekre nézve. Odamenetelünk előtti napon csaknem kitörés volt a biztosítási czélból felmérendő épületek miatt… Határozottan ellenszegültek… nincs miből, nincs egy fillér se, mondák s ez körűlbelöl igaz is… Sohase láttam ilyen fa-népet!
Itt primitív butaság és hájfejűség uralkodik. Szégyenlem, hogy papjok voltam. Az adófi- zetést felemlíteni is alig lehetett előttök.”43
5.2.3. Az előfizetők
5.2.3.1. Az egyházi főgondnok, a barát és a komaasszony
Az első, felszínesebb elemzés után bátran kijelenthető: egy „klasszikus” Phőnix-gyűj- tői és -előfizetői magatartásról van szó. A gyűjtő lelkesen a kezdeményezés mellé áll, s a
39 FÉNYES Elek, Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betűrendben körülményesen leíratik, Pest, 1851, II, 196; Magyarország művelési ágak szerinti terjedelme és földjövedelme, Buda, 1865, 132–133; FAGGYAS István, Kelemér: Fejezetek a község néprajzához, Debrecen, 1986, 23.
40 Az itteni birtokosokkal való viszonyát – hisz közülük kerültek ki az előfizetők – később tárgyaljuk.
41 TOMPA Levelezése, i. m., I, 90. Tompa Mihály – Szemere Miklóshoz, Kelemér, 1849. június 11.
42 TOMPA Levelezése, i. m., I, 156, 248; II, 69. Tompa Mihály – Szemere Miklóshoz, Hanva, 1852. január 7.; Tompa Mihály – Borsodi Józsefhez, Hanva, 1855. október 21.; Tompa Mihály – Szász Károlyhoz, 1865.
május 2.
43 TOMPA Levelezése, i. m., II, 48. Tompa Mihály – Szentpétery Sámuelhez, Hanva, 1864. február 25.
ItK
Irodalomtörténeti Közlemények 200 . CX. évfolyam . szám
körülötte és vele együtt szerveződő kapcsolathálóját kihasználva, aktiválva és kiterjeszt- ve előfizetőket gyűjt ismeretségi köréből. A példányok több hónapos késése azonban próbára teszi a türelmét, s ő már nem is vállalja a gyűjtőséget, valaki más veszi át a fel- adatot, s a prenumeránsok is kevésbé aktívak.
Tompa 16 alkalommal volt sikeres, amikor a döngölt padlójú, alacsony mestergeren- dájú, huzatos paplakból, ahol a lúd benézett az ablakon,44 az ismerőseihez indult. Először vegyük sorra azt a három embert, akik keleméri tartózkodása idején a legintenzívebb kapcsolatban álltak vele.
Elsőként egy rendhagyó esetet tárgyalunk, hiszen az illető, akiről szó lesz, a vizsgált időszakban már nem él, így nem is fizethetett elő, a lelkésszel való kapcsolatának ismer- tetése mégis indokolt. Ő Vadnay Boldizsár, akivel 1848 őszén ismerkedett meg a költő, vélhetőleg a gömöri nemzetőrségben, ahol egyikük tábori lelkész, másikuk hadnagy volt.45 A bajtársiasság szoros kapcsolatokat alakíthat ki, amire lehetett is alkalmuk, hi- szen a gömöri nemzetőrség gyakran volt kitéve az osztrák ágyútűznek, s ha nem annak, akkor pedig a magyar hadvezetés tehetetlenségének és tehetségtelenségének, amint arról maga Tompa is részletesebben beszámol egy Fáy Miklóshoz szóló baráti levélben és egy újságcikkben.46 Itt kerülhettek olyan kapcsolatba, hogy a kelemér–poszobai egyház fő- gondnoka meghívja a falu lelkészlakába.47 A barátság nem tart sokáig, a lelkésznek szo- morú kötelességét kell teljesítenie: 1849. július 17-én eltemeti az aszkórban (tüdővész- ben) elhunyt Vadnayt. Halála napjaiban is mellette van: „…a boldogúlttól az utóbbi napokban gyakran hallott szavakra emlékezve… így mondá: Barátom, nem sokára elte- metsz engem!” S nem csak a gyászbeszéd alatt, de később is megilletődve emlékezett nagy testi erejű barátjára: „sokáig kínlódott és képzeld! aszkórban halt meg! míg a nya- valya megdönté 14 hét alatt ezt a temérdek testet és erőt, rettenetes volt a harcz.” Két
44 Az én lakásom. A leírás nem a költői képzelet szüleménye, a keleméri paplak valóban így nézett ki ekkor.
TOMPA Mihály Válogatott művei, válogatta és a jegyzeteket írta BISZTRAY Gyula, Bp., 1961, 679.
45 BODNÁR Mónika, Tompa-hagyományok és emlékek a magyarországi Gömörben = Írások, emlékek Tom- pa Mihályról. A Gömöri Múzeum és a Gömöri Népfőiskolai Egyesület által 1999. október 8-án megrendezett Tompa-konferencián elhangzott előadások: Különnyomat a miskolci Herman Ottó Múzeum Évkönyve XL.
számából, Putnok, 2002, 35–41. Vadnay, csakúgy, mint két másik, említésre kerülő nemzetőr-tiszt (Hámos Gusztáv és Hanvay Péter), nem található meg Bona Gábor munkáiban (csak Dráskóczy Gyula, ő azonban nem csak nemzetőr volt, hanem a Bocskai-huszárezred századosa). BONA Gábor, Kossuth Lajos kapitányai, Bp., Zrínyi Katonai Kiadó, 1988, 182–183; BONA Gábor, Hadnagyok és főhadnagyok az 1848/49. évi szabadság- harcban, Bp., Heraldika, 1998–1999, I–III.
46 Tompa szavaiból jól kiérezni a gömöriek egymásrautaltságát és összeszokottságát. TOMPA Levelezése, i.
m., I, 84–86. Tompa Mihály – Fáy Miklóshoz, Bruck an der Leitha, 1848. október végén. A cikk: TOMPA
Mihály Cikkei a forradalmi sajtóban, közliLUKÁCSY Sándor, ItK, 1963, 741. (Eredeti megjelenés: Kossuth Hírlapja, 1848. október 29.) Tompa beválogatja egy itt mondott gyászbeszédét egyetlen nekrológ-kötetébe:
TOMPA Mihály, Huszár közvitéz felett: A schwechati táborozás alatt 1848 = T. M., Halotti emlékbeszédek (Orácziók): Nehány utó fohásszal, Miskolc, 1867, 159–165.
47 Vadnay 1847-től tölti be ezt a posztot: KREL, A keleméri és poszobai egyház jegyzőkönyve 1707–1870, 17. Bizonyos keleméri források találhatók a MOL-ban is Kelemér–Gömörszőlős társegyházak X 2838. jelzet alatt.
ItK
Irodalomtörténeti Közlemények 200 . CX. évfolyam . szám
hónapra rá megszületik az elhunyt kislánya, Vadnay Matild, de alig éri meg a következő évet, január végén meghal, keresztelésénél és temetésénél is Tompa szolgál.48
A tragédia sújtotta özvegy előfizet a Phőnix második kötetére is. Bár itt már nem a költő van feltüntetve gyűjtőként, s elképzelhetjük, hogy a lelkész látásától csak a közeli halálesetek juthattak özvegy Vadnayné Dobozy Judit eszébe, mégis úgy tűnik, hogy még Tompa volt az ívtartó az aláíráskor. Hiszen erre utal ő maga is, amikor azt írja Aranynak, hogy gyűjti a Phőnix második kötetének az előfizetőit, itt pedig elsősorban Vadnaynéra és Recskynére gondolhat, hiszen a lista első helyein ők állnak.49 Azonban a költő jó barátságban volt a Vadnay család több tagjával, Károllyal, Miksával, Rudolffal is, Piros- kát eskette, Irmát (1859-ben) temette.50 Lehetséges, hogy már Dobozy Juditot is ismerte, hiszen testvérével, Dobozy Ferenccel jó barátságban volt.51
Özvegy Recsky Benedekné a pap-költőnek és feleségének is jó barátja volt, gyakran váltottak levelet,52 s még Arany Jánost is elvitte az asszonyhoz, amikor az náluk volt egy pár hétre.53 Lévay József visszaemlékezése szerint Tompa „Őszinte ragaszkodással visel- tetett… [a] jómódú, emelkedett szívű urnőhöz, kinek a széki pusztán… jól rendezett mezei gazdaságát nejével együtt gyakran látogatta. Virágos kertjét élvezettel szemlél- te…”54 Ismeretségük eredetét homály fedi.55 Kapcsolatuk valószínűleg a költő Kele- mérre költözésekor alakult ki, Vadnay Boldizsárnak a közvetítésével. Vadnay már 1844- ben, első gyermeke születésekor Recskynét kérte fel a keresztszülőségre, s így a kereszt- komaságra is, s ugyanezt megtette Tompa is 1850-ben, Kálmán fia születésekor.56 A ke-
48 TOMPA Mihály, Háborgás és kibékülés az élettel s halállal: Vadnay Boldizsár fölött 1849 = TOMPA, Ha- lotti…, i. m., 142; TOMPA Levelezése, i. m., I, 96; Kelemér–Gömörszöllős (Poszoba) református egyházközség vegyes jegyzőkönyvei, 1772–1924.
49 ARANY Levelezése, i. m., I, 361. Tompa Mihály – Arany Jánoshoz, Kelemér, 1851. április 24.
50 TOMPA Levelezése, i. m., II, 594; MIHÁLYFALUSI FORGON Mihály, Gömör–Kishont vármegye nemes csa- ládai, Somorja, 1997, 202; TOMPA Mihály, Vadnay Irma felett, 1859 = TOMPA, Halotti…, i. m., 59–64.
51 Ő adta volna össze menyasszonyával, egy Diószeghy-lánnyal, annak korai halála miatt pedig sírverset írt a vőlegény kérésére. TOMPA Levelezése, i. m., I, 61. Tompa Mihály – Dobozy Ferenchez, Beje, 1846. decem- ber 24. TOMPALevelezése, i. m., II, 534. KEMPELEN Béla, Magyar nemes családok, III, Bp., Grill Károly, 1913, 339. A levelet eredetileg GULYÁS József közölte (Tompa sírversei egy barátja arájának sírkövére, ItK, 1932, 411–414), az ő kifejezése a „Diószeghy-lány”, amit Dobozy feleségének egy rokonától hallhatott, aki a leveleket is közlésre bocsátotta. Mihályfalusi Forgon ugyanakkor nem tud a Diószeghy családnak erről a tagjáról. MIHÁLYFALUSI FORGON,Gömör…, i. m., 202.
52 TOMPA Levelezése, i. m., I, 202, 270–271, 317–318, 382–383; II, 211, 214, 219–220, 576. Tompa Mihály – özv. Recsky Benedeknéhez, Hanva, 1854. január 31., 1857. január 20., 1859. május 7., 1862. augusztus 21., 1867. július 12., 1867. július 29., 1867. szeptember 12. Megjegyzendő, hogy négy évtizeddel a levelezés kiadása után az OSZK Levelestárának a katalógusában még mindig „Ismeretlen”-ként szerepel Recskyné.
53 VÁCZY János, Tompa Mihály életrajza, Bp., 1913, 132–133.
54 LÉVAY, Tompa…, i. m., 44. A visszaemlékező Tompa barátai között az első helyen említi Recskynét.
55 Nem tudni, volt-e kapcsolat Recskyné, leánykori nevén Dobsa Róza és Tompa pesti barátja, Dobsa Lajos közt. Tompa 1846-ban egy igen szép ezüst billikomot (ünnepi serleget) kapott Recsky Andrástól, amelyet
„pusztán” költői munkásságának köszönhetett, hiszen nem ismerték egymást, s később sem említi leveleiben.
A genealógusok azonban nem tudtak kapcsolatot kimutatni Benedek és András között.TOMPA Levelezése, i.
m., I, 61; II, 576. Tompa Mihály – Frankenburg Adolfhoz, Beje, 1846. december 12.
56 KREL, Keresztelési anyakönyvek 1772–1917, 90, 98.
ItK
Irodalomtörténeti Közlemények 200 . CX. évfolyam . szám
resztség szertartása a szülőket és a keresztszülőket közös felelősséggel ruházza fel a gyermek nevelését és jövőjét illetően. Ahhoz, hogy megérthessük ezen különleges kap- csolatot, segítségül kell hívnunk Kelemen Imre a szomszédos Hét nevű faluról szóló néprajzi tanulmányát. Hogy a modell működőképes legyen, fel kell tennünk, hogy a két, egymáshoz közeli faluban a komaság intézménye nagyjából megegyező alapokon nyu- godott. Eszerint tehát a közeli ismerősök (Tompa és Recskyné) között mesterséges ro- konság jöhetett létre, amely kötelezően magával vonta a magázást és a „komámasszony”
megszólítást is. Fontos megjegyezni, hogy a keresztkomák többnyire azonos társadalmi rétegből származtak. Recskyné a naprágyi tanyáról a keresztelő után két-három hétig mindennap átsétált a paplakba, s komakendőben friss ételt vitt a gyermekágyas asszony- nak. Későbbi levelezésükből is közvetlen, őszinte tisztelet és barátság rajzolódik ki.57 A kapcsolat szilárdsága tehát biztos, de lássuk, milyen viszony fűzte az özvegyet a kultú- rához, az irodalomhoz.
A költő irodalmi érdeklődésű, kulturális célokra is szívesen áldozó asszonynak ismeri Recskynét, sőt, tudunk róla, hogy saját, Olajág című, igényes kivitelű imakönyvét is elküldi neki ajándékba.58 A férje nemrég, 1850-ben halt meg, Tompa érzelmes sírverset írt neki: „Ha ő felébredne! S oly régen nem látott kedves tanyájának tájékán megállna…
Hányan nem borulnánk könnyezve nyakába!”59 Jó kapcsolata lehetett tehát az asszony- nyal, ha kérésére ilyen verset írt, tekintve, hogy később így nyilatkozott Szemere Mik- lósnak: „Én Recskyt nem is ösmertem egyszer láttam életemben.”60 Az özvegy iroda- lomhoz való hozzáértését azonban kétségbe vonta, amikor az már a sokadik epitáfiumot dobta vissza, míg végre a fent idézettel megelégedett. Ám Recskyné igényessége Lévay emlékezésének a tükrében érthető, Recsky Benedeket ugyanis a kertben temették el, sírversét tehát naponta látta özvegye, érthető, hogy csak a neki tetszőt fogadta el. (Tom- pa egyébként sokszor magasztalta Recskyné férje iránt tanúsított kegyeletét.)61 1854-ben is bátran fordult hozzá anyagi támogatásért a megőrült Bajza felesége és gyermekei részére.62 Ennek fényében a listán szereplése szinte kötelező, a Phőnixszel szemben már nem olyan kritikus, mint az epitáfiummal, s rendel mindhárom kötetből, Tompától füg-
57 KELEMEN Imre, Komaság és keresztelő Hétben = Néprajzi dolgozatok Borsod-Abaúj-Zemplén megyéből:
Válogatás az önkéntes néprajzi gyűjtők pályamunkáiból, szerk. VIGA Gyula, Miskolc, 1981, 201–206. TOMPA
Levelezése, i. m., I, 202, 270–271, 317–318, 382–383; II, 211, 214, 219–220. Tompa Mihály – özv. Recsky Benedeknéhez, Hanva, 1854. január 31., 1857. január 20., 1859. május 7., 1862. augusztus 21., 1867. július 12., 1867. július 29., 1867. szeptember 12.
58 TOMPA Levelezése, i. m., II, 576.
59 TOMPA Összes…, i. m., 186.
60 TOMPA Levelezése, i. m., I, 113. Tompa Mihály – Szemere Miklóshoz, Kelemér, 1850. október 7. Téve- sen írta tehát 1961-ben Bisztray Gyula, hogy Recsky Tompa barátja volt, igaz, három évvel később változik az álláspontja. TOMPA Válogatott…, i. m., 708; TOMPA Levelezése, i. m., II, 576.
61 LÉVAY, Tompa…, i. m., 44.
62 TOMPA Levelezése, i. m., I, 202. Tompa Mihály – özv. Recsky Benedeknéhez, Hanva, 1854. január 31.
Érdekesség, hogy ennek ellenére nem szerepel egy, két évvel korábban, szintén a költő által is gyűjtött kiad- vány prenumeránsi sorában, amivel a már betegeskedő Bajzát segítették volna. BAJZA Összegyűjtött munkái, Pest, 1851, II. kötet végi előfizetői lista (lapszám nélkül), Kelemér.LÉVAY, Tompa…, i. m., 44.
ItK
Irodalomtörténeti Közlemények 200 . CX. évfolyam . szám
getlenül is. A versidézetben előforduló tanya egyébként Naprágyon található,63 amely Kelemértől egy kilométerre sincs, a lelkész itt kereshette fel az asszonyt.
Hámos Gusztáv aláírásában sem pusztán irodalompártolást, hanem személyes indokot kereshetünk. A szabadságharc pap-költője jó barátságban volt az evangélikus Hámos Gusztival, a honvéd hadnaggyal, Guyon Richárd segédtisztjével, kinek szüretein is gyak- ran részt vett,64 s talán egy ilyen őszi látogatás alkalmával, 1850 szeptember–októberé- ben íratta alá vele a gyűjtőívet.65 Sőt, lehet, hogy mások is ekkor numeráltak prae,66 hiszen a későbbiekben is előfordul hasonló eset, hogy Tompa egy szüreten gyűjt pre- numeránsokat67 (azonkívül lényegesen egyszerűbb a gyűjtő szempontjából is egy helyen aláíratni, mint a környékbeli tanyákat és kúriákat végigjárni). A Hámos család egyébként ekkor a legvagyonosabbak közé tartozik Gömörben, ami azonban nem pusztán a birtok- jövedelmekből származó passzív vagyongyarapodás következménye, hiszen Hámos Gusztáv a környékbeli agyagra alapozva téglaégető vállalkozásba kezdett, sőt, ipari és technikai ismereteinek a gyarapítására nyugat-európai körútra indul.68
Amikor a költő már nem vesz részt a vállalatban, Hámos sem érdeklődik a kiadvány iránt. Ez nem feltétlenül jelenti azonban a gyűjtőhöz való ragaszkodást, hiszen úgy sejt- jük, Hámos nem túl sokra tartotta a szabadságharc időszakát közvetlenül követő években a magyar irodalmat, ám ez, mint majd látni fogjuk, nem jelenti egyben az irodalom iránti teljes közömbösséget, sőt, 1854-ben Vahot egy másik vállalkozását jelöli meg követendő irodalmi színvonalnak.69
5.2.3.2. A környékbeli birtokosok
A három közeli ismerős után lássuk, még kik álltak olyan kapcsolatban a költővel, hogy egy ilyen bizonytalan minőségű terméket közvetítésével megrendeljenek. Ez már
63 TOMPA Levelezése, i. m., II, 576.
64 TOMPA Levelezése, i. m., I, 197. Tompa Mihály – Lévay Józsefhez, Hanva, 1853. október 13. II, 546.
MIHÁLYFALUSI FORGON,Gömör…, i. m., 272–273; S.SZABÓ József, Tompa Mihály, a költő pap: Életrajz Tompa Mihály arczképével és a rá vonatkozó irodalom repertóriumával, Bp., 1901, 41.
65 Az előfizető-gyűjtés 1850 októberében már javában folyt. ERDÉLYILevelezése, i. m., II, 24. Szemere Miklóshoz, 1850. október 24.
66 A „magyarított” latin kifejezést Csokonai használta. Lásd az Elmélkedés egy levél felett c. vers mottóját.
TOMPA Válogatott…, i. m., 252. Kultúrtörténeti érdekesség, hogy Csokonai levelét Tompa élete végéig őrizget- te saját maga által leírva. OSZK Kézirattár, Tompa Mihály kisebb prózái, verskéziratok, Analekta 6214/5.
67 BISZTRAY Gyula, Arany János „Koszorú”-jának olvasóközönsége, MKsz, 1962, 75.
68 FAGGYAS, Kelemér…, i. m., 199–200; HÁMOS Gusztáv, KUBINYI Lajos, Úti jegyzetek: Nyugot-Europa fővárosaiban 1852–3-ból, Pest, 1858.
69 Azért csak sejtjük, hogy Hámos írta, mert bár az Úti jegyzetek 1852. május 26-i bejegyzésében az áll, hogy az irodalom olyan szomorú állapotban van, hogy azt már a „colonia szerepével” sem lehet menteni, azt nem tudjuk, ez kinek a megfogalmazása, hiszen a szerzők végig többes szám első személyben írnak. Ha elfo- gadjuk azonban, hogy Hámos valóban társszerzője a könyvnek, s nem csak „társutazó”, ezt a bejegyzést írhatta ő is, hiszen a könyv lényegi részét valószínűleg a reáltudományokban otthon lévő Kubinyi írta. HÁMOS– KUBINYI,Úti jegyzetek…, i. m., 14–15; SZINNYEI,Magyar…, i. m., VII, 385–388.
ItK
Irodalomtörténeti Közlemények 200 . CX. évfolyam . szám
nem lehetett olyan könnyed szituáció, mint mondjuk Recskyné előfizetése, hiszen ő mindenképpen áldozott az irodalomra, s Tompa nem érzett semmi kivetnivalót abban, hogy amikor egy három év késedelemmel érkező kiadványt (Garay Szent Lászlója) küld hozzá, akkor ugyanabban a levélben még pénzt kérjen Bajza özvegye és árvái számára.70 Az előfizetéskor lezajlott párbeszédekről könnyen képet alkothatunk, ha felidézzük a költő egy Arany Jánoshoz írt levelét: „…ösmerem ezt az impertinens akasztófára való publicumot; mond mit sajnáljak? Garaynak 12 előfizetet [!] szereztem; 24szeri pirúlás és 48szori izzadás után.”71 Ennek ellenére a Phőnix első kötetére is sikerült még Hámoson és Recskynén kívül 14 előfizetőt szereznie. Lássuk, kik voltak ők, milyen kapcsolatban állhattak a költővel.
Az első név a listán Sárközy Gedeonné. Róla semmit sem tudunk. Mihályfalusi For- gon szerint nem gömöri nemes,72 a Phőnixre máskor nem fizet elő, és később sem tarto- zik a Tompa köré szerveződő gömöri irodalmi élethez. Ugyanez a helyzet Lakatos Fe- renccel is.73
A közeli Hanvára is ellátogatott a lista szerint az ívtartó, bár az ott szereplő előfizetőt Hamvainak írják, de nagyon valószínű, hogy ő a Hanvay család László nevű tagja, mivel a családnévnek volt ilyen változata is, valamint a kiadás során is rosszul nyomhatták, mint az sokszor megesett. Az is valószínűsíti legalább egy Hanvay-családtag előfizeté- sét, hogy a keleméri pap éppen ez időben intézte Gömör megye legjövedelmezőbb re- formátus gyülekezetébe, Hanvába való áthelyeztetését, így intenzív kapcsolatai lehettek a családdal.74
Baskai Mihály és Sándor Ferenc csak a feleségük révén említődik Tompa Mihály gazdag levelezésében. Előbbi akár a közeli Naprágyon is élhetett, hiszen felesége Recs- kynének jó barátja volt, utóbbi pedig Tompa feleségével, Soldos Emíliával volt távoli rokonságban.75 Valószínű, hogy a naprágyi özvegy rokona Recsky Károlyné is, de róla nem tudunk semmit.
A Kelemér melletti Sajókazára is átnyúlik a hálózat – Liptay Sámuel és Putnoky Fri- gyes az itteni prenumeráns, bár utóbbi keleméri testvérénél, Mórnál tartózkodva is előfi-
70 TOMPA Levelezése, i. m., I, 202. Tompa Mihály – özv. Recsky Benedeknéhez, Hanva, 1854. január 31.
71 ARANY Levelezése, i. m., I, 324. Tompa Mihály – Arany Jánoshoz, Kelemér, 1851. január 10.
72 Nagy Ivánnál ugyanakkor számos Sárközy család található meg: NAGY Iván, Magyarország családai czi- merekkel és nemzedékrendi táblákkal, X, Pest, Ráth Mór, 1863, 59–67.
73 Sem levelezésében, sem másutt nem említi őket, bár 1853-ban temet egy Lakatos László nevű tisztvise- lőt, de nem tudni, rokonok voltak-e Lakatos Ferenccel. TOMPA Mihály, Lakatos László koporsójánál = TOMPA, Halotti…, i. m., 74–79.
74 TOMPA Levelezése, i. m., II, 545; TOMPA Válogatott…, i. m., 31, 662. Lásd a Fekete könyv számtalan, Hanvára és a Hanvayakra vonatkozó bejegyzését is.
75 Baskayné [sic!] 1862-ben a Tompa-házaspár jó barátjaként jelenik meg (TOMPA Levelezése, i. m., I, 382–
383. Tompa Mihály – özv. Recsky Benedeknéhez, Hanva, 1862. augusztus 21.), Sándor Ferencné férje révén pedig a Soldos családdal volt rokon, s a költővel is beszélő viszonyban voltak (TOMPA Levelezése, i. m., I, 195.
Tompa Mihály – Szemere Miklóshoz, Hanva, 1853. szeptember 7. II, 578; MIHÁLYFALUSI FORGON,Gömör…, i. m., 567–568).
ItK
Irodalomtörténeti Közlemények 200 . CX. évfolyam . szám
zethetett, aki pedig majd szintén előfizet a második kötetre, de Putnokon. Nem érdekte- len megemlíteni, hogy a Putnokyak katolikusok.76
Özvegy Molnár Károlyné szintén aláírt, s bár a második kötetre ő is Putnokon prenumerál,77 a harmadikra már újból Keleméren fizetett elő. Ő nagyon közel állt Tom- pához, jól ismerhették egymást, legalábbis erre kell következtetnünk a hosszú, nagyjából háromnegyed órás, töprengő, érzelmes gyászbeszédből, amelyet 1855-ben mondott a lelkész az özvegy sírja felett állva.78
Visszatérve Liptay Sámuelhez: Tompa barátságban volt ezzel a családdal (Liptay Sá- muel maga is íróember), miskolci útjai során gyakran betért hozzájuk „Kazára” (Sajó- kaza), feleségüknek pedig ugyanannál a miskolci szabómesternél, Lukácsinál készíttet- tek ruhát.79
A fiatal Diószeghy Zsigmond a Keleméren és környékén lakó bárói család tagja, őt eskette Tompa Mihály, s kapott érte öt aranyat. Egyedül erről a családról jegyezték fel, hogy támogatta a keleméri népiskolát.80 Tompa egyébként jó barátságban van ezzel a családdal, többször megemlékezik Diószeghy Zsigmond apjáról, Károlyról is. A pap- költő emlékezetében megmaradt egy időskori kesergése, amit azonban magára vonatkoz- tatva mesél el: „adnék 10 pengőt annak, aki agyoncsapna!”.81 Diószeghy Zsigmond aláírása már csak azért is érdekes, mert nála lakott a későbbi gyűjtő, Mocsáry Eszter, aki a nagynénje volt s ennek ellenére már nem írt alá többször.82
Van még három keresztnév nélkül leírt előfizető, egyikük Zsoldos Gy. (György vagy Gyula?), de nem tudni, ki az: neje, Emília másod-unokatestvére, vagy az az „igen derék
76 TOMPA Levelezése, i. m., I, 359. Tompa Mihály – Kania Emiliához, Miskolc, 1861. február 4. MIHÁLY-
FALUSI FORGON,Gömör…, i. m., 543. A Liptayak korábban Naprágyon is birtokosok voltak. MIHÁLYFALUSI
FORGON,Gömör…, i. m., 414; S.SZABÓ, Tompa Mihály, a költő…, i. m., 41.
77 Neve ekkor Molnár Viktornéé mellett szerepel, lehetséges, hogy rokonok voltak, s ezért a putnoki aláírás egy esetleges rokonlátogatás emléke volna.
78 TOMPA Mihály, Hűség: Özv. Molnár Károlyné felett 1855 = TOMPA, Halotti…, i. m., 129–141. MIHÁLY-
FALUSI FORGON,Gömör…, i. m. Itt egyébként külön fel kell hívni a figyelmet a gyűjtő lelkész voltának a különlegességére a kapcsolatháló szempontjából. Akár csak a Phőnix előfizetőit, akár szélesebb skálán 1849–
51 között a kelemérieket vagy még szélesebben a megyei elitet vizsgálva (tehát Tompa ismerősi, baráti körét), mindenképpen szem előtt kell tartani azt a tényt, hogy ezen embereket vagy rokonaikat valószínűleg részben Tompa eskette vagy temette el, a Keleméren lakókról pedig elmondható, hogy állandó kapcsolatban voltak a lelkésszel, hiszen, mint a legtehetősebb falubeliek, a templomban az első sorból, az urak padjából hallgathatták Tompát.
79 TOMPA Levelezése, i. m., I, 359. Tompa Mihály – Kania Emiliához, Miskolc, 1861. február 4. II, 559.
80 SZOMBATHY László, Gömör–Kishont vármegye népoktatás-ügyének története, Debrecen, Hegedüs Sán- dor könyvkiadóhivatala, 1909, 239.
81 TOMPALevelezése, i. m., I, 248, 324. Tompa Mihály – Borsodi Józsefhez, Hanva, 1855. október 21.;
Tompa Mihály – Szemere Miklóshoz, Hanva, 1859. november 3. S. Szabó szerint egyszer névnapja alkalmából egy ünnepélyen Tompa felköszöntötte az idős bárót, mire az ezt felelte: „Mind hunczut, bolond, a ki nekem ezt kívánja!”, s a költő ezen megsértődött, holott ez csak az öregúr furcsa személyiségéből fakadt. S.SZABÓ, Tompa Mihály, a költő…, i. m., 39.
82 TOMPALevelezése, i. m., II, 534; TOMPAÖsszes versei…, i. m., 1192; MIHÁLYFALUSI FORGON,Gö- mör…, i. m., 202.
ItK
Irodalomtörténeti Közlemények 200 . CX. évfolyam . szám
magyar ember”,83 akivel Tompa jól el szokott anekdotázgatni, esetleg a két ember ugyanaz, vagy másvalakiről van szó? Mindenesetre valószínűbb, hogy az egy évvel korábbi esküvőjükön tanúskodó Gyuláról van szó.84
Ragályi Gy. keresztnevét nem tudjuk, de valószínűleg ő az a Ragályi Gyula, akinek esküvőjét Tompa a nevezetesebb stólái közé sorolta (50 forintot kapott érte). Az biztos, hogy idősebb Ragályi Ábrahám, az 1832-ben elhunyt királyi tanácsos és tornai főispán testvérének az unokája az első kötet második kiadására és a második kötetre Putnokon előfizető Ragályi Ábrahám (s nem mellékes megjegyezni, hogy Hámos Gusztáv sógora), és a harmadik kötetre Pelsőcön előfizető Lajos.85
Rádely Mihályt Rádeliként említi levelezésében, de többet innen nem tudhatunk meg róla, csak azt, hogy Pálóczy Ábrahámmal, Tompa egyik legbizalmasabb gömöri barátjá- val volt közös ismerősük.86 Van azonban Tompa egyházi beszédei között egy síremlék felállításakor mondott nekrológ, amelyben Rádely Gyulát, a 23 éves orvostanhallgatót búcsúztatta. A közlő (Szabó S. József) egy lábjegyzetben elmondja, hogy jó barátságban volt Tompa az elhunyt szüleivel, s őt magát is szerette. Így Rádely Gyula apját azonosít- hatnánk is Rádely Mihállyal, amit még az is megerősít, hogy az apa is orvos volt, és mindketten Putnokhoz köthetők.87
Elmondható tehát, hogy Tompa alapvetően a Keleméren és környékén lakó birtokos családokkal íratta alá az íveket. A részeges rimaszombati kisiparos fia, akit ötévesen a szeretetet átadni képtelen, szegény igrici földműves nagyszülők neveltek, bejáratos lett tehát a legvagyonosabb vagy legősibb gömöri nemesek kúriájára, ahol gyakran maga által is kétes minőségűnek tartott terméket próbált eladni. Keleméren is sikerül megnyer- nie azt a családot az ügynek, amelyik a 19. század nagy részében az egyházi főgondnok címet birtokolta. Hiszen a Tompát a faluba hívó Vadnay Boldizsár előtt, 1833 és 1847 között Diószeghy Károly, majd Vadnay halála után sógorának az unokatestvére, Hámos Gusztáv lesz a főgondnok egy rövid ideig, 1855 és 1887 között pedig maga a sógor, Dió- szeghy Zsigmond.88
A legtöbb kapcsolat szerveződésének az alapja a közös érdek és értékrend, az azonos társadalmi osztályhoz tartozás és a közös munkatevékenység.89 Ez Tompa Mihály eseté- ben is érvényesült, s ebből is látszik kapcsolatépítő tehetsége, hiszen alig egy fél évvel a régi nemes családból származó Soldos Emíliával való házasságkötés után már a legelő-
83 TOMPA Levelezése, i. m., I, 112. Tompa Mihály – Szemere Miklóshoz, Kelemér, 1850. október 7. II, 581;
MIHÁLYFALUSI FORGON,Gömör…, i. m., 583.
84 S.SZABÓ, Tompa Mihály, a költő…, i. m., 40.
85 TOMPA Összes versei…, i. m., 1192; NAGY Iván, i. m., IX, Pest, Ráth Mór, 1862, 581; MIHÁLYFALUSI
FORGON,Gömör…, i. m., 273.
86 TOMPA Levelezése, i. m., I, 282. Tompa Mihály – Pálóczy Ábrahámhoz, Hanva, 1859. augusztus 13. II, 569.
87 Síremlék felállítása után. Putnok, február 12. 1857. = TOMPA Mihály, Alkalmi és közönséges egyházi be- szédek, s. a. r. S. SZABÓ József, Bp., 1901, 92–94; Magyarország és Erdély képekben, szerk. VAHOT Imre, KUBINYI Ferenc, III, 2. (reprint) kiadás, Bp., 1985, 139.
88 KREL, A keleméri és poszobai egyház jegyzőkönyve 1707–1870, 17.
89 Miroslav PETRUSEK, Szociometria (Elméletek, módszer és technikák), Bp., 1972, 306.
