SKRBIÓ, Nevena
Személyközi kapcsolatok és csoportképződés a vásárban
Az 1997-ben megrendezett Harmadik Nemzetközi Néprajzi Szeminárium kereté- ben alkalmam volt jelen lenni a Havi Boldogasszony ünnepen a Szegeden. Elsőként az ünnep napja ötlött a szemembe, ugyanis 1997 augusztus 2-3-án ünnepelték az augusztus 5-i Havi Boldogasszony ünnepet. A terepmunka során elmondták ne- kem, hogy ez a kommunista rendszer maradványa: korábban az emberek nem kap- hattak szabadnapot az ünnepnapra és így a hozzá legközelebb eső hétvégén tartot- ták meg a búcsút.
Az ünnep szerkezete nagyon sajátos, hiszen két összetevője figyelhető meg: egy szakrális és egy profán. Nagy hatással volt rám, hogy noha mindkét rész az ünnep- hez kötődik és a profán rész valamilyen módon a szakrálistól függ (a szent esemé- nyek biztosítják a kereskedőknek a nagyobb látogatottságot, azaz a nagyobb bevé- telt), mégis a Mátyás király térre eljövök tudatában szétválik a kettő.
Horvátországban az ilyen eseményeknél a profán alá van rendelve a szakrális- nak: a standok a hívők érdekében vannak felállítva és csak mint út menti állomá- sok szolgálnak a templomba illetve a templomból vezető úton. Ezzel szemben itt a vásár és a vidámpark látogatóinak igen nagy része be sem lépett a templomba, ha- nem a profán rész volt látogatásuk célja és oka. Ezek főleg olyan fiatal szülők vol- tak, akik gyermekeiknek édességet és játékot vásároltak vagy pónilovaglásra és ha- sonló játékokra fizették be őket a vidámparkban. Ezen kívül egyes árucikkek, például technikai eszközök, kazetták és hasonlók ára is kedvezőbb volt, mint az áruházakban, ami szintén indokként szolgált az embereknek, hogy kizárólag a vá- sárt látogassák meg.
A többség mégis a szakrális rész miatt jött, ezért a vásáron csak átsétáltak, nem időztek ott. A két pólus egymáshoz való viszonya világossá vált már a vásár rende- zőjével való beszélgetéskor. Elmondása szerint a vásárt már kezdetektől fogva négy évvel ezelőttig a templom bejárata előtt tartották. Ám a helyi önkormányzat meg- változtatta a vásár helyét, szerinte azért, hogy megóvják Szeged egyik legrégibb te- rét. Ma a vásárt a kolostor épületétől északra tartják, ahová a kolostorból nem ve- zet közvetlen kijárat. A templom bejárata felé vezető út mentén csak szakrális tárgyakat árusító standok maradhattak meg, melyek rózsafüzéreket, kereszteket, gyertyákat és gyertyatartókat, imakönyveket, szentképeket, szentek szobrait és
szenteltvíz tartókat kínáltak. Ily módon a vásár már távolabb esik a templomtól és fizikailag sem kötődik annyira hozzá, mint korábban.
Számomra úgy tűnik, mintha a szakrális rész igyekezne magáról leválasztani a világi részt, mint olyant, mely csökkenti a hittartalmat és zavarja a hitre való össz- pontosítást. Nyíltan elmondta ezt az egyik ferences barát kifejezve elégedetlensé- gét a vásár közelsége miatt. Ő úgy látja, a vásárt egy másik, távolabbi térre kellene helyezni, hogy ne rontsa a hely ünnepi hangulatát.
Csoportunk terepen végzett vizsgálata az ünnep világi részére, a vásárra és a vi- dámparkra irányult, miközben az én személyes munkám a vásár mozgalmasságá- nak megfigyelése és a személyközi kapcsolatok feltárása volt.
Már kutatásunk elején kitűnt egy előre jelzett különbség a világi cikkeket árusí- tó kereskedők és azok között, akiknek tárgyai a valláshoz kötődtek.
A vallásos tárgyakat árulók viselkedése komolyabb volt. Egymás közt jóval ke- vesebbet tréfálkoztak és nagyobb tisztelettel beszélgettek a vevőkkel mint a világi tárgyak árusai, akiknél szabadabb és vidámabb légkör uralkodott.
Ez a portékáikhoz fűződő különböző kapcsolat különösen érdekes, mivel maga a motiváció hasonló: ezeknek az árusoknak legtöbbször saját műhelyük van vagy ilyen tárgyakat gyártó helyen dolgoznak és e vásárok alkalmi bevételt hoznak ne- kik. Tehát a vásári árusok indítéka nagyon hasonló, ám az általuk kínált tárgyak- hoz fűződő viszonyuk nagyon különböző. Számomra úgy tűnik, hogy ennek oka a tárgyak természetében rejlik, melyek némelyike a valláshoz kötődik, mások viszont nem.A vásár világi részén többnyire fix árak voltak, ám az eladók elmondták, hogy nagyobb tétel vásárlása esetén és a vásár végének közeledtével engednek az árak- ból. Ezzel szemben a vásár templombejárathoz közeli részénél ez hiányzik és úgy tekintik e tárgyakat, mint amik nem alku tárgyai.
Mindez azt bizonyítja, hogy az emberek másként viszonyulnak a vallási és nem vallási tárgyakhoz.
A templom előtti vásár kínálatával kapcsolatban mind a vevők mind az árusok nagyobb tiszteletet tanúsítanak, mert ezeket a templomhoz, valláshoz kötik. így a valláshoz fűződő érzéseiket átvetítik azokra a tárgyakra is, amelyek a templomhoz kötődnek.
Az árusítóhelyek két különböző részét meglátogató vevők is különbözők voltak.
A templom előtti standoknál az idősebb korosztályt lehetett gyakrabban megfigyel- ni, főleg az asszonyokat, akik a templomban is többségben voltak. Többnyire gyer- tyákat vásároltak, melyeket aztán a templomban gyújtottak meg.
Elmondásuk szerint a kis szentképeket és szobrokat ismerőseiknek veszik aján- dékba, akik az azévi búcsúban nem tudtak részt venni. Saját maguk részére is vásá- rolnak tárgyakat, melyeket az úgynevezett szent sarokban helyeznek el egy Ids asz- talkán. Ezzel szemben a rendháztól északra eső standoknál a fiatalabb korosztály volt többségben, főleg gyerekek szüleikkel.
A profán árucikkek vására különösebben nem függött a templomi események- től, hanem inkább az időjárástól és a napszaktól. A vásár első reggelén az eső miatt
SZEMÉLYKÖZIKAPCSOLATOKÉSCSOPORTKÉPZŐDÉS kicsi volt a látogatottság. Dél körül azonban felélénkült a vásár és 16 óráig egyre többen látogattak ki. Ekkortól azonban lassan csökkeni kezdett a látogatók száma, ám egyes standok egészen éjfélig nyitva tartottak. Másnap már délelőtt igen nagy volt a tolongás egészen 18 óráig, amikor ismét csendesedni kezdett a forgatag. A lá- togatók számának változása nem a misék függvénye volt, hiszen számosán kizáró- lag a vásár miatt jöttek. A világi résznek egyébként nem volt a távolabb lakókra vonzereje, szemben a vallási résszel. Az egyetlen esemény, mely következtében a vásár iránti érdeklődés ideiglenesen alábbhagyott, a körmenet volt, amikor a szak- rális rész bizonyos formában kivonult az utcára és az összes jelenlévő figyelmét ma- gára vonta.
Részletes megfigyeléseket végeztünk a vasárnap délelőtti mise előtt, alatt és után a vallásos tárgyakat kínáló standoknál.
Míg itt a körmenet előtt alig akadt vevő (- ekkor a templomban zajlott a szertar- tás -), majd a körmenet idején még kevésbé (- mert a templom előtt ekkor minden ember kizárólag a körmenetre figyelt -), addig a körmenet után hirtelen megnőtt e standok látogatottsága és különösen nagy tolongás volt a mise befejezése után. A vallásos tárgyakat kínáló standok látogatottságának tehát észrevehető a kapcsolata a templomi eseményekkel.
A vásár működéséről és rendezéséről, a főszervező, Kálmán László úr számolt be nekünk. Az ő feladata volt a standok helyének kijelölése. Tőle tudtuk meg, hogy évről évre ugyanazok az árusok jönnek vissza Szegedre. Közülük néhánynak már állandó helye is van, s így a rendezőknek az elosztásnál már nem sok dolguk van.
Akik ezévben jöttek először vagy előre rendeltek helyet vagy a be nem jelentett standok számára fenntartott helyen, a vásártér jobb oldalán árultak.
Az árusítóhelyek nincsenek csoportosítva az eladásra kínált áruk szerint, ami szintén hozzájárul a vásár színességéhez és mozgalmasságához. Sok nem szegedi árus az éjszakát a kocsiban tölti és ezzel az áru őrzését is megoldja.
A vásárban különböző cikkeket kínálnak: játékot, édességeket, mézeskalács ter- mékeket, ruhaneműket, kerámia tárgyakat, könyveket, technikai eszközöket, bi- zsukat és különféle apróbb dísztárgyakat.
Lényegesen más képet mutatott a vásár a múltban: kevesebb volt az ipari ter- mék és jóval több a házilag készült édesség, játék valamint fazekasáru. Mindez a második világháborút követően jelentős változáson ment keresztül.
A vásárban sok a büfé is. Ezek italt, szendvicset, hamburgert és hasonlókat kí- nálnak. A múltban gyakran lehetett látni olyan bográcsokat is, amelyekben papri- kás, gulyásleves és hasonló ételek főttek, ám ez egészségügyi okok miatt ma már tiltott.
A vásárban édesség- és játékstandokból van a legtöbb, ám az itt árusított cikkek ma már ipari termékek. Itt van a legtöbb vevő, többnyire a szülők vásárolnak a gyermekeiknek. Ezért a vizsgálat is elsőként az ilyen cikkek árusaira koncentrált.
A játékkereskedők közül egy Szeged környéki középkorú házaspárt vizsgáltunk meg alaposabban. Különféle iparilag előállított játékot és kerámiaterméket árul- tak. Ezek gyárilag készített tárgyak, melyeket az erre szakosodott nagykereskedők-
tői szereznek be. Néhány termékre azonban más módon tesznek szert: ezt bizonyít- ják a Medjugorje feliratú kerámiaedények is. Ezeket az ajándéktárgyat a Bosznia déli részén fekvő kegyhelyről hozták ismerőseik. Interjúalanyaink a kereskedelem- mel hivatásszerűen foglalkoztak: lakóhelyükön boltjuk van. Nem családi hagyo- mányként örökölték a tevékenységet, a vállalkozásukat maguk indították. Mivel te- vékenységük jövedelmezősége kicsi, nem hiszik, hogy gyermekeik folytatni fogják.
Azt mondják, a csekély bevétel az oka, hogy hagyományosan ezzel foglalkozó csalá- dok is abbahagyják a kereskedést. Vagyis a hagyományos kereskedés gyakran pénzügyi okok miatt szűnik meg. Ahogy a vásár más kereskedői, úgy ők is vásárról vásárra járnak Magyarország eme vidékén, akár búcsúünnep, akár állatvásár le- gyen is. Ha például több napot töltenek ugyanabban a vásárban, akkor gyakran al- szanak a személygépkocsiban, mivel az árut naponta hazavinni nagyon körülmé- nyes lenne. Mivel Szegedre most először jöttek, a jobb alsó sarokban kaptak helyet.
E házaspár esetében az adásvételben a férj szerepe volt fontosabb, ő kínálta a portékát és neki kellett fizetni is. О gyakran csak egyedül megy egy-egy vásárba. Az asszony csak segédkezik, többnyire otthon marad és előkészíti az árut. Az adatköz- lők és a mi megfigyeléseink is egyaránt azt támasztják alá, hogy az adásvételben meghatározó a férfiak szerepe.
Ahogyan a többi árus, úgy a részletesebb vizsgálat alá vett házaspár sem reklá- mozta külön portékáját. Úgy érzik, ez nem jellemző a vásárra. A termékek árát - ahogy ez általános volt a vásárban - feltüntették. Alkudni nem lehet, de az áruk mi- nél sikeresebb eladása érdekében a vásár vége közeledtével engednek az árakból.
A második legjellemzőbb áruscsoport a cukorkaárusok és mézesbábosok. Körül- ményeik jelentősen megváltoztak mára. Korábban azokat a kereskedőket, akik édességgel és mézesbábbal foglalkoztak mézeskalácsosoknak hívták, ma pedig édességkészítőknek nevezik őket. A múltban jóval több volt a hagyományos módon előállított édességféleség: mézeskalács és házi cukorka. Ma többé-kevésbé egyfor- ma a kínálat. Az árusok a gyárilag készült édességek sikerét a vevők ízlésváltozásá- val magyarázzák és kínálatukat a kereslethez igazítják. De, amint a kereskedők mondják, már régi hagyomány az, hogy illik búcsújáráskor egy kis házicukorkát venni. Ennek ellenére a gyerekek ma már jobban szeretik a gyári édességet, ezért mindkét árucikk egyformán fogy.
A kínálatuk alapján ezeket a standokat három csoportba oszthatjuk: 1, mézeska- lács féleségek, 2, házi cukorkák (krumplicukor, rolád, törökméz és hasonlók), 3, gyárilag készült édességek.
A kereskedés eme ágában észrevehetően gyakoribb a családi hagyomány, mint más esetekben. Egyik adatközlőnk el is dicsekedett vele, hogy családjukban már év- századok óta él ez a hagyomány és a foglalkozás nemzedékről nemzedékre száll. E foglalkozásnál a munkamegosztás a következőképp alakul: az asszonyok otthon a műhelyben díszítik és előkészítik a termékeket. A vásárban nem vesznek részt mi- vel otthon sok munka van a háztartás mellett a termékek előállításával. A vásárban ma is döntően férfiak árulnak. A kereskedők többsége ebben az esetben is bejárja a környék más vásárait. A család minden tagja bekapcsolódik valamilyen módon a te-
SZEMÉLYKÖZIKAPCSOLATOKÉSCSOPORTKÉPZŐDÉS vékenységbe. A csak vásárokban és viszonteladóknak áruló műhelyek a saját re- ceptjeik szerint készítik a termékeiket. Ez a recept természetesen titkos és nemze- dékről nemzedékre öröklődik. Egyes adatközlők megemlítették, hogy minden műhely különböző termékeket állít elő. így például a mézeskalácsosok két csoportja is mást hoz árulni. A régebbi még a hagyományos módon készült: egyszínű barna fehér díszítéssel. Ezzel ellentétben az újabb tűzvörös alapszínű, tarka, gazdagon dí- szített. Esetenként előfordul, hogy termékeket cserélnek valamely más műhellyel, így gazdagítva kínálatukat.
Ezek a kis családi vállalkozások azonban egyre inkább eltűnőben vannak. Ezért ma már az esetek többségében olyan gyártóktól szerzik be az édességet, akik keres- kedelemmel nem foglalkoznak és ennek következtében több kereskedő igényeit is ki tudják elégíteni.
A foglalkozás hagyományozódása ezen a területen is kihalóban van: az egyik árus fia kijelentette, hogy a csekély jövedelmezőség miatt nem valószínű, hogy foly- tatja a foglalkozást.
Ezzel ellentétes egy másik fiatal pár példája, akiknél a mézeskalácsosság és az édességkereskedelem nem családi hagyomány, hanem a munkanélküliség miatt fogtak ebbe a vállalkozásba, ettől remélve valamilyen jövedelmet.
Feltűnő, hogy náluk nincs meg a hagyományos munkamegosztás: mindent ma- guk csinálnak és minden munkafolyamatot együtt végeznek el - együttműködnek a beszerzésben és az eladásban is. Az előállítást nem ők végzik, hanem nagykereske- dőktől szerzik be árujukat.
Más vásári árusokat is megkérdeztünk: szőnyeg és szőttesárusokat, gipsz dísz- tárgykereskedőket, kürtőskalács árusokat. Beszélgettünk egy olyan kereskedővel, aki képkészítéssel foglalkozott. (A kép készítője ebben az esetben maga a vevő: pár csepp színes festéket egy rajzlapra csepegtetett egy készülék segítségével, ami leve- gővel ezt a színes festéket sugárszerűen szétpermetezi.) Tulajdonképpen a játék és édességárusok képviselik a két legjellemzőbb tevékenységet. A különböző kereske- dőknek van néhány közös vonása. Többségük búcsújáróhelyeken kívül más vásá- rokra is eljár. A rendezvényeket speciális naptár segítségével kísérik figyelemmel.
Az árusok döntő része vidéki férfi, akik a vásárok éjszakáját az autóikban töltik.
Termékeik ára a pillanatnyi helyi ártól függ, mely csak a vásár végének közeledté- vel kezd csökkeni. Ugyancsak általános az, hogy tevékenységüket nem reklámoz- zák.A vásárban több kereskedő hangsúlyozta, hogy milyen jó, baráti kapcsolat ala- kult ki közöttük. Némelyek még azt is mondták, hogy úgy érzik, mintha az egész vá- sár egy nagy család lenne, nincs veszekedés, irigykedés és hasonló. Ezzel szemben drasztikusan más kapcsolat alakult ki a feketézők és a legális kereskedők csoportja között. A vásárban ugyanis feketézőket is megfigyelhettük.
Közülük néhányan papírdobozból rögtönöztek maguknak elárusítóhelyet, mint például egy jósnő. Mások földre terített nájlon térítőkre rakták ki portékájukat, így például két roma család is.
Megintmásokavásárbanjárkálvakínáltákportékájukat,mintpéldáulkétszé- kelyföldiasszony.Őkfalujukegykorjellemzőviseletébevoltaköltözveezzelisrek- lámozvaáruikat.Amagukáltalkészítettszőtteseketéskézimunkátkínálták.Aha- gyományosannevezeteskézművességmégmaisélőtevékenységkörnyékükönésa lányokmaismegtanuljákaszövéstésfonást.EzekazasszonyokszerteMagyaror- szágon áruljáktermékeiket, vásárról vásárrajárva. Ők csaknem az egész vásár alattjárkálva kínáltáktermékeiket,mivel arendezőségnembiztosítottnekikhe- lyet.Végülatemplomoldalábankaptaklehetőségetazárusításra.
Szembeötlővolt az is, hogyafeketézőkesetébennincs feltüntetve, de nemis rögzítettazár,ezértazalkudozásnáluktermészetes.Ahivataloskereskedőkegé- szenmásképpviszonyulnakhozzájuk,mintegymáshoz.Ahivatásosokegymásköz- tikapcsolatacsaládijellegetöltött,mígamásikcsoportfeléutálattalésdühvei for- dultak;csalónaktartottákőket.Azegyikhivatásosárus,abbanahiszemben,hogy énis aszervezőkközétartozom,odajötthozzáméspanaszkodottrájuk,mertsze- rinteőknemfizetnekhelypénzt, elűzik avevőketéstisztességtelenkonkurenciát jelentenek.
Afeketézőktisztábanvannakahivatásosokvéleményével,deelmondásuksze- rinteznemzavarjaőket,mivelnekikismegkellkeresniükakenyérrevalót.
Akétnaposvásáregyszerikutatásatermészetesenkevésvoltahhoz,hogymin- denjellemzővonástéskapcsolatotfeltárjunk.Azadatokteljesésmélyebbvizsgála- taegyújabb,másodikkutatásramarad.Ámafentiekígyisjólmutaljákazt,hogya vásár,defőlegabúcsúsünnepegyrétegzett,dinamikusegységetképez,melyben specifikustörvényszerűségekésigenérdekeskapcsolatokuralkodnak,melyekku- tatásátmindenképpenfolytatnikellajövőben.
