I R O D A L O M
\
HEGEL A SZELLEM FENOMENOLÓGIÁJA G. K Ö N Y V É N E K MARGÓJÁRA1
GONDOLATOK A MUNKA EMBERFORMÁLÓ HATÁSÁRÓL
„... A tudomány nem ismer széles pontjait. A csomópontok az egyéni t u d a t országutat, s csak azok remélhetik, hogy fejlődésének három lépcsőfokán mind m a - napsütötte ormait elérik, akik nem riad.-' gasabb minőségi szinten ismétlődnek meg.
nak vissza attól, hogy meredek ösvényei Ha H E G E L idealista koncepciójától elte- megmászása fáradságos." kiütünk s csak az ezen átködlő materia-
( M A R X : A tőke) lista elemeket vesszük figyelembe, úgy az.
egyéni tudat fejlődését a következőképpen
H E G E L A szellem fenomenológiája c. vázolhatjuk. Áz egyéni tudat fejlődése munkájának2 olvasása intellektuális erő- függ az ember viszonyától a valósághoz,, feszítés, komoly erőpróba. De ba az olvasó e viszony intenzitásának fokától. A fejlődés, mottónkat elfogadja s lépést tart a szellem első grádusa, amikor az egyén a valóságot kalandos, gyakran a szakadék szélén közvetlenül érzékeli, vagyis, amikor a kör- - vezető, útvesztőket Jjejtő, magasbatörő nyezetének csak az embertől független ob- útjával, gazdag kincseket lel. A szellem jektivitását ismeri fel. A közbenső állomás,, kalandos útján az egyéni tudat fejlődését amikor az ember tapasztalja,1 hogy kör- kísérhetjük. nyomon. E N G E L S szavaival nyezete múltja, története emberi cséleke- élve, H E G E L az egyéni tudat fejlődésót úgy det, „társadalmi gyakorlat" terméke. A | fogja fel, mint lerövidített megismétlését fejlődés legmagasabb és befejező szakasza,, azoknak a fokoknak, amelyeken az ember amikor az emberi nem történetét, mint tudata a történelem során keresztülment.3 saját múltjának történetét az emberi gon-
H É G E L az egyéni tudat aspektusából vá- dolkodás termékeiből5 s a művészetből zoljá az emberi nem fejlődésének csomó- ismeri fel.
1 E cikk nem ismertetése a műnek, Hegel és fogja fel, ami tapasztalatában van. . . idealista korlátainak bírálatát sem tartal- S a tapasztalatnak nevezik épp azt a moz- mazza.- Ha e cikk „műfaját" kívánjuk gást, amelynek a közvetlen, a nem tapasz- meghatározni, úgy azt mondhatnók, talló- talt, azaz az elvont, akár az érzéki lété, zás H E G E L gazdag szellemi örökségében: akár csak gondolt egyszerűé elidegenedik, invenció merítés a szocialista erkölcs né- magától, s azután ebből az elidegenedés- hány kérdésének felvetéséhez. Módszerét bői visszatér magához és ezzel csak most illetően: „Arra törekszem, általában, hogy mutatkozik valóságában és igazságában, s.
Hegelt materialista- módon olvassam." csak most a tudat .tulajdona is." I. m.
( L E N I N . ) 2 6 . o .
2 HEGEL: A szellem fenomenológiája. 5 „Ezt a múltat olyképpen futja át az.
Akadémiai kiadó, 1961. egyén, akinek szubsztanciája a magasban
3 M A R X — E N G E L S V M H. k. 359. o. álló szellem, ahogyan az, aki egy maga-
4 „A szellem közvetlen létezésének, a sabb tudományba fog, átfutja a régi el- tudatnak, két mozzanata van, tudás és a sajátított előkészítő ismereteket, hogy tar- tudással szemben negatív térgyiság. Mivel talmukat megjelenítse a maga számára;
ebben az elemben fejlődik és fejti ki moz- felidézi tartalmukat, anélkül, hogy ez ér- zanatait a szellem, azért megilleti őket ez dekelné őt és nála időzne. Az egyesnek a az ellentét, s valamennyi a tudat alakja- tartalom szerint is át kell mennie az álta- ként lép fel. Az erről az útról szóló tudo- lános szellem műveltségi fokain, de mint mány a tudat tapasztalatának tudománya; a szellem által már levetett alakokon, mint a szubsztanciát és mozgását tekinti a egy kidolgozott és egyengetett út fokain,, tudat tárgyának. A tudat csakis azt tudja így látjuk az ismeretekre vonatkozóan,.
Hegel az embernek a munkával való önleremtéséről és az önelidegenedésről Hegel már az előszóban hangsúlyozza, hogy „ . . . m i n d e n azon múlik, hogy az igazat ne csak mint szubsztanciát, hanem éppannyira, mint szubjektumot is fogjuk fel és fejezzük ki".8 Ez a hegeli gondolat materialista nyelvre lefordítva azt jelenti hogy az ember környezetében, az objektív valóságban, s itt különösen a társadalmi létre gondol, nemcsak az objektivitást, a költ tárgyiasságot, hanem az objektívben levő szubjektív mozzanatokat is ismerje fel és fejezze ki. A kérdés mélyebb felvetése előlegezi a lét és tudat viszonyának marxista-rhaterialista megoldását. Arról van szó, hogy a polgári materializmus megoldotta a lét és tudat alapkérdését, azzal, hogy meghatározta a lét elsődleges- ségét és objektivitását a tudattal szemben Ugyanakkor nem vetette fel a tudat akti- vitásának kérdését, a szubjektum tevé- kenységének hatását a léthez való vonat- kozásában. M A R X az idealizmus — külö- nösen H E G E L — eredményének ismeri el, hogy felvetette és megkísérelte kidolgozni a tudat aktivitásának, a szubjektum tevékenységének kérdését.7 A polgári ma- terializmus a lét és tudat perdöntő vitájában győzve a lét objektivitását csak holt tár- gyiak formában fogja fel. Mit jelent ez a megállapítás az egyéni tudat kialakulása
•szempontjából? Á kiindulást, azt, hogy az emberek gondolat- és érzelemvilágát létük, környezetük határozza meg. Nem ad azon- ban választ arra, hogy a társadalmi lét, az emberek környezete hogyan alakult ki.
Az emberek idegenül állnak szemben kör- nyezetükkel, amely sorsukon végzetszerűen uralkodik. Továbbmenöen nem veti fel az emberek gondolái- és órzelemvilága kialakulásának, fejlődésének, megváltozá- sának folyamat jellegét, e mozgás dina- mikáját. A polgári materializmus szemlé-
hogy az ami az előző korszakokban a fér- fiak érett szellemét foglalkoztatta, a gyer- mekkor ismereteivé, gyakorlataivá, sőt já- tékaivá süllyedt le, s a pedagógia hala- dásában megismerjük majd a világ mű- veltségének mintegy árnyékképében úton- rajzolt történetét... A műveltség ebben a tekintetben, az egyén oldaláról nézve, abban áll, hogy az egyén megszerzi ezt a meglevőt, magába nyeli szervetlen termé- szetét és birtokába veszi a maga szá- mára." I. m. 22. o.
6I . m. 17, o.
7 Minden eddigi materializmusnak... az a fő fogyatékossága,''hogy a tárgyat, a valóságot, az érzéki világot csak az óbjek-
lete statikus, az emberek tudatvilágának kialakulását mechanikusan, a lét passzív ráhatásaként fogja fel. H E G E L probléma- felvetése a lét és tudat kérdését illetően, ontológiai vonatkozásában, a polgári ma- terializmus eredményeihez képest vissza- lépés. De a tudat aktivitását illetően hatá- rozott léptekkel halad előre. Feloldja a tár- sadalmi lót holt tárgyiasságát. S az idea- lista ködfátyolon áttör az a felismerés, hogy az emberek társadalmi tevékenysége hozza létre társadalmi létüket. Ez a felis- merés áz egyéni tudat kialakulása szem- pontjából felveti az ember önteremtésének gondolatát; a hegeli koncepció szerint az ember gondolat- és érzelemvilága a cselek- vésen keresztül, a cselekvés által fejlődik, alakul, változik.8 Materialista módon ki- fejezve a hegeli gondolatot, ez azt jelenti, hogy az egyén tudat- és érzelemvilága akként alakul, fejlődik, gazdagodik, mi- ként vesz részt az ember tevékenyen kör- nyezetének kialakításában, illetve meg- változtatásában. Más szóval: az ember gondolat és érzelemvilágát döntően a tár- sadalmi gyakorlatban való részvételé hatá-
• rozza meg.
A cselekvés, a tudat aktivitása vörös fonalként húzódik végig a hegeli felfogáson.
Az ember önteremtése, erkölcsi világának kialakulása a tevékenységen keresztül valósul meg. Az önteremtő tevékenység a hegeli koncepció alapján általában a.
szellemi munka. A szellemi munka kizáró- lagosságának hangsúlyozása H E G E L idea- lizmusából ered, de mint ahogy másutt, itt is átcsillan materialista igazságok meg- sejtése, s a szellemi munka kizárólagos- ságát megtöri a fizikai munka jelentőségé- nek felismerése. A Fenomenológia híres,
„uralom és szolgaság" c. szakaszában elemzi —: H E G E L — az úr és szolga viszo- nyát. Arra a következtetésre jut, hogy az úrnak nincsen önálló léte, csak a szolga, által létezik. Azért a szolga által, mert a.
tum vagy a szemlélet alakjában fogja fel;
nem pedig mint emberi érzéki tevékenységet, gyakorlatot; nem szubjektíven. Ezért tör- tént, hogy a tevékeny oldalt a materializ- muskai ellentétben, az idealizmus fejtette ki — de esak elvont módon, mert az idealizmus természetesen nem ismeri a.
valóságos, érzéki tevékenységet, mint olyant." (M. E. VM. H. k. 399. o.)
8 „ . . . A cselekvés épp a szellem tudattá.
válásának folyamata. Azt tehát, hogy mi . . . a valóságból tudja. Az egyén ennél- fogva nem tudhatja, hogy micsoda, mielőtt . a tevékenység által meg nem valósította, magát. . . " (E m. 206. o.)
szolga lényegéhez tartozik a munka.
A szolga a munka révén önálló létet nyer.
Az önálló lét nem az úrtól való független- séget jelenti a hegeli felfogásban, sőt H E G E L
látja, hogy az úr hatalom a lét felett, s így a szolga felett is. A szolga önálló léte azt fejezi ki — s ez igen jelentős —, hogy az emberi nem tudatának fejlődésében a szolgai tudat válik, a fizikai munka révén,
döntő elemmé.9 *
A hegelinkoncepcióban az embernek munkával való önteremtése az ember ön- elidegenedését hozza létre. A munkával való önteremtés.s egyben az önelidegene- dés általános formája, a hegeli felfogás szerint, a szubjektívnek objektívvé válása.
Ezen azt érti, hogy a társadalmi lét min- den jelenségében, tehát így viszonyokban, tárgyakban és dolgokban, tehát minden- ben, ami objektív, fellelhető a szubjektív mozzanat:, az, hogy az ember hozta létre.
Ez .a teremtő tevékenység a szubjektum, az ember önelidegenedése. De a teremtő aktusnak van egy másik oldala is/miköz- ben az ember megteremti a társadalmi létét, környezetét, annak tárgyias felté- teleit, teremti önmagát, egyéniségét, er- kölcsi világát. Itt H E G E L zseniális sejtel- méről van szó, amelyet később E N G E L S1 0
és MARX11 fejtettek ki a marxista-materia- lizmus alapjairól. Az ember lényegéről, humán tartalmáról van szó. Mi az ember . lényege, miben különböztethető meg az élő világ más tagjaitól? A gondolkodás képes- sége, az értelmes cselekedetei által. A gon- dolkodás és a.munka kapcsolata ismeretes.
9 „Az ú r . . . olyan magáért-való tudat, amely egy másik tudat által v a n . . . neve- zetesen olyan tudat áltál, amelynek lénye- géhez tartozik, hogy önálló léttel, vagyis avdologiassággal általában van összekap- csolva. . . Az úr azonban a hatalom a lét f e l e t t . . . ez a lét pedig a hatalom a másik felett, azért ebben a következtetésben maga alatt tartja a másikat. . . az úr azonban, aki a szolgát tolta a dolog és maga közé, ezáltal csak a dolog önállót- lanságával kapcsolódik össze, s tisztán élvezi azt; az önállóság oldalát azonban átengedi a szolgának, aki azt feldolgozza.
Az önálló tudat igazsága eszerint a szol- gai. tudat." (I. m. 104—5. o.)
10 ENGELS: A munka szerepe a majom emberré válásában.
1 1 MARX: Ö k o n ó m i a i - f i l o z ó f i a i k é z i r a t o k . 12 „ . . . A tevékeny erő megjelenik mint az a hatalom, amelyben feloldódik a való- ság. . . ez a hatálom, amelyként a tevé- kenység fellép, önmagának m á s v i l á g a . . . ; ez ez által, mint tiszta általános, mint
Ha a munka révén vált az ember értelmes lénnyé, úgy a munka képezi az ember lényegét; Ezt ismerte fel HEGEL, hogy az
^mber lényege a munka, munkája által teremti meg környezetét és' önmagát.
A munkaerő a munka végzése közben'azon- ban tárgyi alakot ölt, tárgyiasul, objek- tívvé válik, s így az embertől független létet nyer. E tárgyaknak az embertől való függetlenedését nevezi H E G E L önelidege- nedésnek. Önelidegenedés azért, mert az ember lényege, a munkája a munkaerő működtetése közben tárgyakat hoz létre, s a tárgyakban az ember munkája, tehát lényege van, a dolog az embertől függet- lenné válik, az embertől elidegenedett.
I t t m e g i n t H E G E L n e k e g y z s e n i á l i s f e l - f e d e z é s é r ő l v a n s z ó , a m i a z o n b a n n e m b o n t a k o z h a t o t t k i p o l g á r i l á t á s m ó d j a k ö - v e t k e z t é b e n . HEGEL m e g s e j t i , h o g y a t ő k é s v i s z o n y o k k ö z ö t t a z e m b e r e g y é n i - s é g é t é s e r k ö l c s i v i l á g á t é r i n t ő e n ö n e l i d e - g e n e d é s e n m e g y k e r e s z t ü l é s e z a m u n k á v a l - v a n k a p c s o l a t b a n . A z ö n e l i d e g e n e d é s n é -
h á n y f o r m á j á t l e i s í r j a .1 2 D e a z ö n e l i d e - g e n e d é s l é n y e g é t k é p t e l e n m e g é r t e n i i d e a - l i z m u s á n a k k o r l á t a i k ö v e t k e z t é b e n , é s m e r t s z á m á r a a t ö r t é n e l m i f e j l ő d é s a . p o l - g á r i t á r s a d a l o m k i a l a k u l á s á b a n l e z á r ó d o t t . A h e g e l i f e l f o g á s c e n t r u m á b a n a m u n k a e r ő t á r g y i a s u l á s á n a k é s a z ö n e l i d e g e n e d é s n e k a z o n o s í t á s a v o n u l v é g i g , c s a k p e r i f e r i k u s a n , a k o n z e k v e n c i á k l e v o n á s a n é l k ü l í r j a l e n é h á n y h e l y e n a t ő k é s v i s z o n y o k k ö v e t - k e z t é b e n l é t r e j ö v ő ö n e l i d e g e n e d é s t .
tiszta hatalom mutatkozik meg." (I. m.
119. o.)
„Ami először a tudat ellentétes vonat- kozását illeti, amelyben számára a realitása közvetlenül a semmis, a valóságos tevése semmittevéssé, élvezete boldogtalanságá- nak részesévé lesz. Ezzel ténykedés és él- vezet elveszt minden általános tartalmat és jelentőséget. . ., s mind a kettő visszahúzó- dik az egyediségbe, amelynek megszünte- tésére irányul a tudat. Ennek mint e való- ságos egyednek tudja magát a tudat az állati funkciókban. Ezek a helyett, hogy elfogulatlanul mennének végbe, mint olyas- mi, önmagában semmis és nem válhatik fontossá és lényegessé a szellem számára.. . inkább a komoly foglalkozás tárgyai s épp a legfontosabbakká l e s z n e k . . . , s mindig beszennyezettnek látja magát; s mivel törekvésének tartalma valami lényeges helyett a legalantasabb, valami általános helyett a legegyedibb: azért csak egy magára és kicsinyes ténykedésre korlá- tozott, s 'önmagán kotló, éppoly boldog- talan, mint szánalmas személyiséget lá- tunk." (I. m. 120. o.)
A tárgyiasulás általában a munkának eredménye, az önelidegenedést azonban
•csak a tőkés viszonyok között végzett munka bozza létre. Azáltal, bogy H E G E L
az önelidegenedést és a tárgyiasságot azo- nosítja, az önelidegenedés nála minden munka kísérőjévé válik. Az önelidegenedés, mintabogy erről későbben szó lesz, a sajátos tőkés viszonyok között végzett munka eredménye, a kapitalista ökonómiának az
•erkölcs szférájában jelentkező fundamen- tális kategóriája^
Marx a tőkés viszonyok között végzett munka ' erkölcsi vonatkozásairól, az önelidegenedés
bírálata
M A R X a Fenomenológia nagyságát abban látja, bogy H E G E L e műben fogalmazza meg — elvont filozófiai -szinten — az
•embernek munkával való önteremtését.13
Ugyanakkor már a fiatal MARX, a szocia- lista perspektíva talaján, kritikai megjegy- zéseket fűz a Fenomenológia idealista kor- látaihoz, kifejti a tőkés viszonyok között végzett munka hatására létrejövő önelide- genedés négy formáját.14 M A R X fejtege- téseinek kiindulópontja: az ember lényege a munka; mert munkában alakul ki és valósul meg az ember egyénisége. A tőkés viszonyok között végzett munka azonban eltorzítja az egyéniséget és.sajátos hatás- sal van az erkölcsi életére. Miután a mun-
13 ,,'A hegeli Fenomenológiának1 és vég- eredményének a nagysága. . . tehát elő- ször az, bogy H E G E L az ember önmaga- teremtését, mint processzust fogja fel, az eltárgyiasulás eredményét mint eltárgyi- -asulás folyamatát, mint külsődlegessé vá- lást és mint ennek a külsődlegessé válás- nak a feloldását, bogy tehát a munka'
lényegét fogja fel, és a tárgyiasult embert, RZ igazi, mert valódi embert, mint saját munkájának eredményét ragadja meg."
(MARX: Ökonomiai-filozófiai kéziratok.)
14 A fiatal M A R X az Ökonojnikai-filozó- fiai kéz hatokban a tőkés viszonyok ellent- mondásait még a jelenség nézőpontjából elemzi. Az elidegenülés elméletét később a. Tőkében alapozza meg exakt módon, ahol a tulajdonviszonyokból/.vezeti le az erkölcsi jelenségeket. M A R X az Ökonomikai- filozófiai kézhatokban a tőkés viszonyok között végzett munka, következtében létre- jövő elidegenedés négy formáját hja le:
I. A munkástól elidegenedik munkájának terméke. H. A munkástól elidegenedik a munka folyamata. HL. A munkás elidege- nedik önmagától mint embertől. IV. A munkás elidegenedik az emberi nemtől.
„I. A munkás viszonya a munkater-
kás a tőkés viszonyok között nem találja meg munkájának értelmét ; /ínunkájának terméke a tőkés tulajdonába .megy át és - rajta, alkotóján, a munkáson, mint idegen ellenséges hatalom uralkodik. Tehát a munkás számára munkájának terméke azért idegen, mert tőkés tulajdonba megy át, s rajta idegen hatalomként uralkodik.
Mostmár ebben az idegen hatalomban a munkás lényege elidegenedett tőle. A munkás nem találja meg a munka folya- matában a munka örömét, mert egyrészről a munka folyamatában válik munkája idegen hatalom tulajdonává,4 másrészről pedig a tőkés technika — amely a fejlődés szükségszerű láncszeme volt — a munkást
„beszélő szerszámmá" változtatja, elvonva tőle az alkotás örömét. A munka az ember életörömének fontos területe, boldógságérzeté- nek jelentős forrása. Ugyanis a munka az ember életerejének egyik próbaköve. Itt méri le erejét, ügyességét, képességeit, szel- lemi és fizikai vonalon egyaránt, itt valósul meg invenciója, fantáziája; itt derül ki társadalmi hasznossága vagy elégtelensége az elismerésen vagy elítélésen keresztül.
A munka — mint már szó volt róla — nemcsak az ember életrevalóságának-és képességeinek próbaköve, hanem csiszoló- korongja ós alakítója, egyben megvaló- sítója is egyéniségének, erkölcsi világának.
A munka fejlesztheti és eldurvíthatja, teheti sokoldalúvá vagy egyoldalúvá, fan- táziagazdaggá vagy fantáziatlanná, szí- mékbez, mint idegen és fölötte uralkodó tárgyhoz. Ez a viszony egyben az érzéki külvilághoz való viszony, a természeti tárgyakhoz, mint idegen, vele ellenséges szembenálló világhoz való viszony.
H. A munkás viszonya a termelés aktu- sához a munkán belül. Ez a viszony a munkás viszonya saját tevékenységéhez, mind idegen, hozzá nem tartozó tevékeny- séghez, a tevékenység mint fájdalom, az erő, mint tehetetlenség, a nemzés mint férfiatlanítás, a munkás saját fizikai és szellemi energiája, saját személyes élete
— mert mi más az élet, mint tevékenység — mint saját maga ellen fordított, tőle füg- getlen, hozzá nem tartozó tevékenység. Az önmagától való elidegenedés mint fent a tárgy elidegenedése.
Az elidegenült munka az embertől el- idegeníti I. a természetet, H. saját magát, tevékeny funkcióját, élettevékenységét, és elidegeníti az embertől a fajt, a faj életét az egyéni élet eszközévé teszi számára.
Először elidegeníti a faj életét és az egyéni életet és másodszor az utóbbit absztrak- ciójában az első céljává teszi, éppen absz- trakt ésNelidegenült formájában." (MARX:
Ökonomiai-filozófiai kéziratok.)
nessé vagy szürkévé az ember egyéniségét.
Ha azonban a munkás nem találja meg munkájának értelmét, ha nem értelmesen cselekvő, ba munkájában nem érzi magát szabadnak, ha kényszerből dolgozik; úgy a munka nem életörömének területe, nem forrása boldogságérzetének, úgy ez kihat az életének minden területére, még leg- intimebb viszonyaira is. A munkás munká- jában nem érzi jól magát, nem érzi, hogy szabadon cselekszik, de a magánéletében
— evésben, ivásban, szerelemben — átéli a szabad cselekvés élményét, itt leli élet- örömének egyedüli területét, boldogságá- nak forrását, s ezért ezt teszi élete fö céljává. A szerelem és az ember táplálko- zása minőségileg, lényegileg más, mint az állat faj- és önfenntartó ösztöne. -A lényegi különbséget az ember munkája által sze- rezte meg. A szerelem humán tartalmát, emberi vonatkozását az élet különböző területein nyert közös élmények, a közős életcél kialakítása, az emberi közösség át- élése adja. De az a tény, hogy a munkás a munkában nem találja meg az értelmes cselekvés lehetőségét, a munka örömét, a munkában embertelenné válik, magában rejti azt a tendenciát, hogy ez a magán- életét is embertelenné tegye, s a szerelmet a fajfenntartásra redukálja.16 A pillanatnyi élvezetekkel „pótolja" a munka örömének hiányát. í g y torzulhat el a munka elide- genedése következtében az egyén szerelmi erkölcse. De a munka elidegenedése általá- ban eltorzítja az emberek közötti viszonyt.
Az ember erkölcsi életének elszegényedése vezet ahhoz, hogy magát és embertársait, nem emberi viszonylataiban, haném csak funkcióiban ismeri fel. Ahogyan az érett
16 „Miből áll a munka külsődlegessé válása ?
Elsősorban abból, hogy a munka a munkás számára külsődleges, azaz nem lényéhez tartozó, és ennélfogva a munkás nem igenli, hanem tagadja magát a mun- kájában, nem érzi jól magát, hanem szeren- csétlennek érzi, nem fejti ki szabad fizikai és "szellemi energiáját, hanem fizikumát tönkresanyargatja és szellemét szétrom- bolja. Ezért a munkás csak munkáján kívül érzi úgy, hogy egészen ő maga, mun- kája közben önmagán kívül van. Ottho- nosan érzi magát, ha nem dolgozik és nem érzi magát otthonosan, amikor dolgozik.
Munkája ezért nem önként vállalt, hanem kényszerített munka, kényszermunka.
Munkája tehát nem szükséglet kielégítése, hanem csak eszköz ahhoz, hogy a rajta kívül levő szükségletet kielégítse. Idegen- sége abban mutatkozik meg tisztán, hogy amikor nincs fizikai vagy egyéb munka- kényszer, kerüli a munkát, mint a pestist.
M A R X a Tőkében megfogalmazza: az.
emberi viszonyok dologi viszonyokká vál- toznak át.
Az eddigi fejtegetések is érzékeltették,, hogy a munka nemcsak a társadalom anyagi létfeltételeinek megteremtésében játszik létfontosságú szerepet, hanem az ember egyéniségének, erkölcsi világának megteremtésében. A munka a társadalmi viszonyoktól, a társadalom anyagi létfel- tételeitől függően pozitív illetve negatív hatással van az egyéniség fejlődésére. A polgári társadalomban végzett munka, mint ahogy ez már a fiatal M A R X ragyogó szellemű elemzéséből kitűnik — főtenden- ciájában —, a dolgozók többségét érintően, elembertelenitő hatással van. E z a meg- állapítás látszatra úgy tűnik, hogy ellent- mondásban van azzal a ténnyel, hogy a- munkásosztály erkölcsében látjuk a szo- cialista erkölcs forrását, annak az osztály- nak az erkölcsében, mely leginkább v a n kitéve a tőkés viszonyok között végzett munka elembertelenitő, erkölcsromboló ha- tásának. Ez igen érdekes, a valóság szülte ellentmondás, melyet M A R X így fogalmaz, meg: „Erre az abszolút mélységre kellett tehát az ember lényének redukálódnia, hogy belső gazdagságát kiszülhesse magá- ból." Vagyis a tőkés viszonyok között vég- zett munka elembertelenitő hatása ellenérer a munkás képes a tőkés viszonyok között is emberileg, erkölcsileg felemelkedni. Az erkölcsi, emberi emelkedés lehetősége ab- ban rejlik, hogy a munkás nem érzi jól magát az embertelenségben ,„felháborodik"
a sorsán, küzd a sorsa ellen. A munkás élet- célt kap, emberi perspektívát, megtalálja életének erkölcsi értelmét, öntudatot nyer.
A külsődleges munka, a munka, amely- ben az ember külsődlegessé válik, az ön- feláldozás, önsanyargatás munkája. Végül még abban is megmutatkozik a munka külsődlegessé válása a munkás számára,, hogy a munka nem sajátja, hanem másé, hogy nem az övé, nem őhozzá tartozik, hanem valaki máshoz. . .
. Ennek az eredménye az, hogy az ember- (a . munkás) már csak állati funkcióiban, evés, ivás, nemzés, vagy legfeljebb még lakásában, csecsebecséi között stb. érzi,, bögy szabadon cselekszik, viszont emberi funkciói gyakorlásakor inkább állatnak, érzi magát.
Az állati válik az emberivé, az emberi állativá. Bár az evés, ivás, nemzés stb_
szintén valódi emberi funkciók. De abban az absztrakcióban, amely ezeket a funk- ciókat az emberi tevékenység más köreitől- elválasztja és végső egyedüli céllá teszi állati funkciók." (Uo.)
A tőkés viszonyok között végzett munká- nak elembertelenítő hatása ellenére harcol a. tőkés viszonyok ellen, kialakul a prole-
táriátus erkölcse, s ez emeli fel a szocialista jövő, a holnap emberének előharcosává.
É s ez teszi a proletár erkölcsöt, a mi erköl- csünk, a szocialista erkölcs forrósává. . gondolatok a szocialista viszonyok között végzett munka erkölcsi vonatkozásainak
problémafelvetéséhez
Szocialista pedagógiánk a nevelőmunka középponti elvévé tette a munkával munkára nevelést, felismerve annak az ember egyéniségének, erkölcsi világának kialakulásában játszott fontos szerepét.
Ezért sürgős felvetni a szocialista viszonyok között végzett munka erkölcsi vonatko- zásainak problematikáját. Az elvi tisz- tázás jelentőségét húzza alá az a körül- mény, hogy a munka önmagában, még szocialista viszonyok között sem nevel, és a munkához való szocialista viszony sem alakul ki spontán. A munkához való szo- cialista viszony kialakulása folyamat, amelynek társadalmi és pedagógiai feltétélei vannak. A társadalmi feltételek között alapvető szerepe van a társadalmi viszo- nyoknak, az anyagi technikai feltételeknek.
A pedagógiai feltételeken értendő a társa- dalom széles értelemben vett nevelő és az iskolai nevelő munka szűkebb értelemben v e t t pedagógiai hatása.
A szocialista forradalom megteremtette a munkához való szocialista viszony ki-
alakulásának társadalmi feltételét. Az ember felszabadulásával felszabadult a
•munka. Az „idegen, ellenséges hatalomnak"
végzett munka negatív pszichikai és demo- ralizáló erkölcsi hatása helyett a felszaba- dult munka megteremti a pszichikai fél- tétéleket az egyéniség morális kibontakozá- sához és a munkához való szocialista vi- szony kialakulásához. A szocialista társa- dalmi viszonyok teremtette lehetőségek megvalósulása bonyolult kölcsönhatásban áll az egyént érintő népgazdasági, politikai és pedagógiai hatásokkal. Nem véletlen, hogy a Szovjetunió Kommunista Pártja programjában a népgazdasági és politikai, célkitűzések mellett komoly helyet foglal el a „nevelés a munkában". E fejezetben szó van arról, hogy: „A párt a nevelő munka középpontjába16 állítja azt a fel- adatot, hogy a társadalom valamennyi tagjában kialakítsa a munkához való szo- cialista viszonyt".17
16 Kiemelés tőlem.
17 Szovjetunió Kommunista Pártjának programja.
Az egyén szempontjából a munkához való szocialista viszony kialakulásához, a munka pozitív erkölcsi hatásához perdöntő a munka örömének érzete. Az öröm érzelem, minden egészséges ember lelki életének eleme. Az öröm azáltal válik erkölcsi érzületté, hogy az egyén a munkában átéli az örömet. A munka örömének érzete még önmagában nem kifejezése a munkához való szocialista viszonynak, de a munkához való szocialista viszony tartalmazza elide- geníthetetlen elemként a munka örömét.
A munka örömének kiváltói lehetnek:
maga az alkotó munka, az eredményesség, a munka társadalmi hasznossága és el- ismertsége stb.
Minket most az a probléma érdekeli hogyan válik a szocialista forradalom álta, megteremtett feltételek alapján a munka öröme a munkához* való szocialista viszony kifejezőjévé, hogyan kapja meg új társa- dalmi tartalmát. A problémát meg tudjuk közelíteni, ha csak a munka örömének egyik kiváltóját, az alkotó munkát vizs- gáljuk meg. Az alkotó munka lehetősége szorosan összefügg a tulajdonviszonyok- kal, mint ahogy mér erről szó volt. Nem beszéltünk azonban arról az érdekes össze- függésről, ami a tulajdonviszonyok által létrejövő technikai fejlettségi szint és az alkotó munka lehetősége között fennáll.
Érdemes bepillantanunk a közeli társadalmi múltba, a kézműiparba, ahol is azt lát- hatjuk, hogy a kézműiparos, egyéni munká- val valósítja meg a kész terméket. A kéz- műiparos realizálhatta a kész termékben ' egyéni fantáziáját és invencióját. í g y meg- voltak a feltételek a munka folyamatában és a kész termékben az alkotó munka él- ményének átéléséhez. A tőkés viszonyok kifejlődésével azonban már nemcsak a tulajdon viszonyok, hanem a tőkés viszo- nyok között kifejlődő technika az alkotó munkát az egyéni munka szempontjából mind kevesebbek számára teszi lehetővé.
A technika és a gépipar nagyarányú fejlő- dése — mely a történelmi fejlődés szükség- szerű láncszeme — az egyéni munkát rész- munkává, részműveletté változtatja át.
Ehhez járul, hogy a kapitalizmusban a munkás csak szolgája a technikai fejlődés- nek, „csavar" a nagy gépezetben^ éppen ezért a technikai fejlődés a tőkés viszonyok között a munkás szellemi és fizikai képes- ségeit elnyomorítja.18 A szocializmusban a megváltozott társadalmi viszonyok a tech- nikai fejlődést, a gépipart előrelendítik.
E fejlődés mostmár a dolgozót szolgálja, munkáját könnyíti. Ezzel megteremti a munkához való szocialista viszony gazda-
18 Vö. előző fejezet.
109
sági jeltételeit. Az a körülmény, hogy a technika tőkés béklyóitól megszabadulva hatalmas fejlődésnek indul, és ezzel, a munkás egyéni munkája mind kisebb rész- műveletekre szorítkozik, mostmár nemcsak a szocialista tulajdonviszonyok nézőpontjá- ból, hanem a technikai fejlődés oldaláról is felveti az alkotó munka új, a szocialista viszonyok között való átélésének problema- tikáját.
A kézmőiparban az egyéni munkával létrehozott késztermékben megvalósuló egyéni invenció, alkotó munka sajátosan individualista érzelemvilágot fejez ki. A polgári társadalom fejlődésének hajnalán azonban a mester a munkában és a munka . folyamatában átélte az alkotás örömét,
élvezte erőit. Gondoljunk többek között Romáin Rolland Colas Breugnon-jára. A tőkés viszonyok fejlődése az individualiz- must végsőkig kiélezi, ugyanakkor a gyáron belüli munkamegosztással a termék el- készítését „közösségi" munkává teszi.
Ennek a közösségi munkának közössége csak a közösen végzett munkát jelenti, amelyben az individualizmus elsorvasztja az individuumot. Ugyanis a tőkés viszo- nyok elzárják a lehetőségét annak, hogy a munkás a közösség munkájában átélhesse az alkotás élményét. A szocialista viszo- nyok megteremtik a feltételeit annak, hogy a munkás az alkotás élményét a közösség munkájában átélje. Az egyéni alkotó munká- nak á közösségi munkában való átélése fel- veti az individualista és a közösségi szem- lélet egész problematikáját. A közösségi ember nem munkáján kívül, hanem mun- kájának végzése- közben alakul. Munkán kívül nem lehet közösségi élményt, közös- ségi erkölcsöt kialakítani.
, Mint láttuk bonyolultan szövődnek össze a szálak. A münka öröméből indultunk ki és az alkotó munka társadalmi-történeti alakváltozásain keresztül eljutottunk a kö- zösségi szemlélet problematikájához. A munkából - indultunk el \és a munkához jutottunk vissza azzal a konklúzióval, hogy az alkotó munka élményének átéléséhez szükséges a közösségi érzésvilág, és ez a munka végzése közben a munka folyamatá- ban alakul ki és valósul meg. A.közösségi szemlélet kialakításához a munkást a munkában érdekeltté kell tenni. A munkás a szocializmus viszonyai között a munká- ban kétféleképpen lehet érdekelt: emberileg és anyagüag. Az anyagi érdekeltség, a szo- cializmus viszonyai között, a szocializmus építésének elhanyagolhatatlan ösztönző ereje. De nem helyes, és nem is beszél- hetünk a munkához való szocialista vi- szonyról, ha a munkás emberileg nem érde- kelt a munkában, még akkor sem, ha az anyagi ösztönzés kimagasló teljesítmények-
hez vezet. Feltétlenül szükséges a munká- hoz való szocialista viszony kialakításához,, hogy a dolgozó necsak a „boríték örömét",, hanem a végzett munka örömét is átélje.
A munkás munkában való emberi érde- keltségének kialakítása szorosan összefügg és kölcsönhatásban áll az alkotómunka élményének átélésével, a munka társadalmi hasznosságával és elismertségével. Az em- beri érdekeltség kialakítása szintén folya- mat, fokozatai vannak. A munkásnak ismernie kell elsősorban munkájának szere- pét, a munkafolyamatban betöltött helyét, a rész és egész kapcsolatát. Nemcsak for- málisan, hanem gyakorlatilag, értve ezen azt, hogy ez az egyéni kezdeményezésre ösztönzően hasson és annak megvalósulása a közösség munkájában lehetővé váljon.
Ez még csak az üzemi közösségi szemlélet nyers, vázlatos probléma-felvetése. Az üzemi közösséget pedagógiai nyelven elsőd- leges közösségnek nevezhetjük. Ebben az elsődleges közösségben válik az egyéni munka közösségi munkává; itt élheti át a munkás az alkotó munka élményét a kö- zösségi munkában. A további lépés az üzemi közösségtől, az elsődleges közösség- től a népgazdasági szemlélet kialakítása, a közösségi érzésvüág teljes kibontakozása.
Ennek pszichikai elemei18 az egyéni és üzemi közösségi munka társadalmi hasz- nosságának- felismerése és elismerése, az egyéni, üzemi és közösségi érdek harmó- niájának érzékelése és tudatosodása. .
Ebben az összefüggésben beszélhetünk a munka örömének szocialista tartalmáról, mondhatjuk, hogy az egyén szempontjából a munka "öröme a munkához való szocia- lista viszony kifejezése, amely 'magában foglalja az alkotó munkának a közösségi munkában való átélését, felismeri munkájá- nak társadalmi hasznosságát. A munka örömének ilyen átélése során válik az egyén közösségi emberré. V,
A politechnikai oktatásnak fontos elvévé kell tennie, hogy az ember önmagát mun- káján keresztül teremti: tudatosan kellene merítenie a munkában rejlő nevelési lehe- tőségekből. Az oktatás és nevelés a poli- technikában ekvivalens. Az oktatás, a magas szakmai műveltség feltétele annak, hogy a tanuló egy szákmán belül érzékelje a rész és az pgész viszonyát, s ez már nevelési szempont is. Fontos, hogy a tanuló, amikor üzemi vagy mezőgazdasági
19 Jó és hasznos volna a munkalélektan mellett a munka neveléslélektani vonatko- zásait is kidolgozni. A munkás egyéniségé- nek harmonikus fejlődése szempontjából a munka-neveléslélektan tudatos alkalma- zása jelentős eredményekre vezetne.
110
gyakorlaton van, olyan munkát kapjon, amelynek gyakorlati haszna van a terme- lésben, ismertetni kell vele, bogy munkája hogyan függ össze a kész termék előállítá- sának. egész folyamatával, bogy a részből az egész felé kapjon kitekintést, azzal a súllyal, amely munkáját megilleti. Meg kell ismernie a kész termék és ezen belül a részmunka társadalmi hasznosságát. . Ellenvetésként fel lehet hozni, bogy a tanu- lók nagyon kis százaléka marad meg a mellett a szakma mellett, melyet az üzemi gyakorlat alapján ismert meg. Ez igaz, de a tanuló és a munkás sem általában ismeri meg a munka társadalmi hasznosságát, értékét, éli át az alkotás örömét, ismeri meg a munka örömöt. Mindig csak konkrét munkán keresztül. A politechnikai oktatás nevelési jelentősége ebből a szempontból, mondhatjuk bátran, az, bogy sokkal basz- o
nosabb, mint az esetleges szakmai jártas- ság elérése. Ha a tanuló egy konkrét mun- kán keresztül felismeri annak a munkának a társadalmi hasznosságát, még akkor is, ha az nem felel meg hajlamainak, úgy meg- érti a munka társadalmi hasznosságát ál- talában. M A K A R E N K O fiai sem mindig á hajlamaiknak megfelelő munkán keresztül ismerték meg a munka örömét. M A K A - RENKO telepesei olyan munkát végeztek, amely a telep érdekeit szolgálta, olyan ér- dekeket, amelyek a népgazdasági érde- kekkel harmonizáltak. Ez nem jelentette azt, bogy a közösségnek végzett munka az- egyén hajlamait elnyomta, s ezzel erkölcsi torzulást idézett volna elő. Ugyanis ha
MAKARENKO csak adminisztratív eszkö- __
zökkel dolgozott volna, ha csak előírja a telepeseknek, bogy széklábakat csiszolja- nak, mert ebből lesz a telepnek kenyere, '
20 „Mi az, Csernyavin, bogy ilyen könnyű kérdésben nem tudsz eligazodni? Idejöttél hozzánk és mi szívesen fogadtunk,. Csalá- dunk tagja vagy. Te nem gondolhatsz most már csakis magadra, gondolnod kell mi- ránk is, az egész telepre. Az ember nem élhet magányosan. Neked meg kell sze- retned a közösségedet, meg kell becsülnöd, meg kell ismerned az érdekeit. Enélkül nem lesz belőled rendes ember. Neked persze most nincs szükséged arra, bogy széklábakat csiszolgass. De mert ez a telepnek kell, tehát neked is kell. De ezen- kívül, ez terád nézve is fontos dolog.
Próbáld*meg teljesíteni a napi átlagot:
csiszolj le négy óra alatt százhatvan szék- lábat. Ez nagy munka, sok akaraterőt, türelmet, állhatatosságot igényel. A lélek fennköltségét követeli. Estére megfájdul a kezed is, de viszont kész a százhatvan székláb negyven színházi zsőlyéhez. Ez
bem ért volna el nevelési eredményeket.
M A K A R E N K O gyakorlatilag bizonyította' be a fiataloknak, bogy a telepesek közösségé- nek fejlődési perspektívája és a társadalmi perspektíva hogyan függ össze egyéni élet- útjúkkal, annak létbiztonságával. A szék- lábcsiszolás a közösségi fiatalok egyéni életútjának biztosítékává vált, ugyanakkor felismertette velük, hogy ennek a primitív munkának milyen társadalmi haszna van.
S ez utóbbit alá kell búzni. Ha a közösségi munkát csak az motiválja, bogy ezen keresztül a tanuló egyéni perspektíváit el- érje, a még csak közösen végzett munka nem közösségi munka. A közösségi munká- hoz és így a közösségi erkölcs kialakulásá- hoz az az első lépés, bogy a fiatalok fel- ismerték, bogy egyéni munkájukkal hozzá- járulnak a telep közösségéhez, annak-fejlő- déséhez, s ők mint ennek a közösségnek tagjai valósíthatják meg egyéni terveiket. A má- sodik lépés, amelyet M A K A R E N K O megvaló- sított az, hogy a fiatalok a telep közösségé- nek életét '•— ebben az összefüggésben nevezhetjük elsődleges közösségnek mindig a társadalmi távlat összefüggései- ben érzékelték. A fiatalok létbiztonsága abból fakadt, bogy feloldódott magányos- ságuk és érezték, hogy mint egyének a közös- ség tagjai, s csakis mint közösségi emberek érhetik el vágyaikat, szárnyalhat életútjuk magasra.20 M A K A R E N K O a munka nevelő hatását magas pedagógiai tudatossággal, joggal mondhatjuk, a maximumig aknázta ki.
Volt időszak, amikor a pedagógia gya- korlati és tudományos művelői úgy vélték, bogy M A K A R E N K O életműve utólérhetetlen alkotás abban az értelemben, hogy egy- szeri és a Szovjetunió hősi korszakának fontos államügy. Azelőtt a mi népünk csak a fővárosokban járt színházba, most pedig havonta gazdagítjuk színházainkat, s ez még mindig nem elég, pedig hát nem mi egyedül dolgozunk ezen. Látod, bogy milyen fontos ügy ez ? Havonta ezer zsőlye a Szovjetuniónak ! Vagonszámra- küldjük Moszkvába, Ogyesszába, Asztrabanyba, Voronyezsbe a mi karosszékeinket.
És jönnek az emberek, beleülnek ezekbe a székekbe, nézik a színielőadást vagy fil- met, hallgatják a felolvasásokat, tanulnak.
És te erre azt mondod, bogy ez nem szük- séges munka. Hiszen még pénzt is adnak nekünk ezért a munkáért. Ezen a pénzen mi jövőre, vagy két év múlva új gyárat építünk, ami szintén nagyon kell nekünk is, az országnak i s . . . A mi segítségünkkel mint közösségünk tagja, az lehetsz, ami a k a r s z . . . " (MAKARENKO Művei IH1, k.
121—2. o.)
111
valósága. A kommunizmus megvalósulásá- nak objektív feltétele az anyagi technikai bázis megteremtése, szubjektív feltétele, hogy az embernek a munka életszükségle- tévé váljon. A munka életszükségletté, ter- mészetes tevékenységgé a munka örömén keresztül válik. A munka öröme a munká- hoz való szocialista viszony kifejezője az egyén nézőpontjából, mely magába fog- lalja az alkotó munkának a közösségi mun- kában való átélését, felismeri munkájának társadalmi hasznosságát, csírája a munká- hoz való kommunista viszonynak.
K A T O N A K A T A L I N
A
INTÉZKEDÉSEK A TUDOMÁNYOS ÉS PEDAGÓGIAI MUNKÁT IS VÉGZŐ TUDOMÁNYOS K Á D E B E K KÉPZÉSÉNEK TÖKÉLETESÍTÉSE É R D E K É B E N (O merah po nlncsseniju podgotovki naucsnüh i naucsno-pedagogicseszkih Radrov)
Pravda,\1961. június 17
••sajátos körülményei adták lehetőségeit.
Ma már nem így értékeljük M A K A R E N K O
örökségét. S ha a politechnikai oktatás bizonyos szempontból szerényebb lehető- ségeket nyújt a makarenkói lehetőségekhez képest, meríthetünk gazdag örökségéből.
A szocializmus építésének magasabb sza- kasza más oldalról nyújt lehetőségeket. Ma már össztársadalmi feladatként vetődik fel fiataljaink munkával nevelése.
Fiataljaink munkával nevelésének kér- dését még egy szempontból, a kommuniz- mus építésének perspektívájából kell fel- vetnünk. A kommunizmus, a kommunista társadalom a jelenkor, nemzedékünk közeli
Az SZKP K B ós a Szovjetunió minisz- tertanácsa határozatot hozott. „A tudomá- nyos káderek és a pedagógiai munkát végző tudományos káderek kiképzésének töké- letesítését célzó rendszabályokról". A ha- tározat kimondja, hogy országunk bizo- . nyos eredményeket ért piár el a tudomá-
nyos káderek és a pedagógiai munkát végző tudományos káderek kiképzésében. Az utóbbi 10 év alatt a tudományos dolgozók száma több mint kétszeresére emelkedett.
A Szovjetunióban viszont a kommunista építés feladatainak valóra váltása megköve- teli, hogy még jobban kibontakoztassák és magasabb színvonalra emeljék a tudomá- nyos kutatásokat, szélesebb alapokra he- lyezzék és tökéletesebbé tegyék a tudomá- nyos káderek illetve a pedagógiai munkát végző tudományos káderek kiképzését.
Számos tudományos intézménynél és . felsőfokú tanintézetnél azonban a tudomá-
nyos kutatómunka fejlődése nem elégíti ki az élet követelményeit, súlyos fogyatékos- ságok mutatkoznak a tudományos káderek és a'pedagógiai munkát végző tudományos káderek kiképzésében, illetve továbbkép- zésében. Sok felsőfokú tanintézet és tudo- mányos kutatóintézmény tudósai még most sem végeznek kellő számban olyan tudományos kutatásokat, melyek az ipar
1 és a mezőgazdaság által felvetett problé- mákkal foglalkoznak; a tudományos kuta- tásoknál nem szentelnek elég figyelmet e kutatómunkák gazdasági alapjai kérdésé- nek.
A tudományos intézményeknél és a felső- fokú tanintézeteknél nincs elég professzor, kevesen yiselik a tudományok doktorának címét. Az ipar és mezőgazdaság kiváló szakembereit alig vonják be a felsőfokú tanintézetek pedagógiai munkájába.
Az aspiranturát végzettek többsége nem védelmezi meg határidőre kandidátusi disz- szertációját. Ez azt bizonyítja, hogy súlyos fogyatékosságok mutatkoznak az aspirán- sok tudományos munkájának megszerve- zésében.
A felsőfokú tanintézetek alig törődnek azzal, hogy tudományos továbbképzésben részesítsék azokat a szakembereket, akik közvetlenül a vállalatoknál, a szovbozok- ban és a kolhozokban dolgoznak; a taninté- zetek nem vesznek kellően részt a legkivá- lóbb szakemberek kiválogatásában, hogy ezeket azután a tüdományok kandidátusai- vá és doktoraivá képezzék ki. . i
Még mindig mutatkoznak fogyatékos- ságok a tudományos fokozatok és címek odaítélésének gyakorlatában.
Az SZKP Központi Bizottsága és a Szovjetunió Minisztertanácsa arra liöte lezte a Szovjetunió Tudományos Akadé miáját, az egyes termelési ágak és köztár saságok tudományos akadémiáit, a Szov jetunió Felsőoktatási és Középfokú Szak oktatási Minisztériumát, a Szovjetunió Mezőgazdasági Minisztériumát, valamint más minisztériumokat és hatóságokat — melyek hatáskörébe tudományos kutató- intézmények és felsőfokú tanintézetek tar- toznak — hogy szűntessék meg azokat a nyilvánvaló fogyatékosságokat, melyek a . tudományos kutatómunka megszervezésé-
ben, a tudományos illetve pedagógiai munkát végző tudományos káderek kikép- zésében és továbbképzésében mutatkoz- nak. Nagymértékben helyezzék szélesebb alapokra és emeljék magasabb színvonalra azokat a tjidományos kutatásokat, melyek elsőrendű fontosságúak az elmélet és a gyakorlat fejlődése szempontjából, bizto- sítják a további műszaki tudományos balá- 112
