Csanád-Arad-Torontál vármegyék 10 évi népmozgalmi adatai

X B 1 3 8 9 4 4

CSANÁDVÁRMEGYEI KÖNYVTÁR

SZERKESZTIK ÉS KIADJÁK:

dr. EPERJESSY KÁLMÁN és dr. BARNA JÁNOS.

21

.

CSANAD-ARAD-TORONTÁL VARMEGYÉK 10 ÉVI NÉPMOZGALMI ADATAI

ÍRTA:

D r . J O Ó I M R E

T B . H E G Y E I F Ő O R V O S , J Á R . T I S Z T I O R V O S

M AKÓ, 1931.

K IAD JA C S A N Á D V Á R M E G Y E K Ö Z Ö N S É G E .

f

$ isoeír

w\,"- '

CSANÁDVÁRMEGYEI KÖNYVTÁR

SZERKESZTIK ÉS KIADJÁK:

dr. EPERJESSY KÁLMÁN és dr. BARNA JÁNOS.

21

.

CSJtNAD - ARAD -TORONT AL VARMEGYÉK 10 ÉVI NÉPMOZGALMI ADATAI

ÍRTA:

D r . J O Ó I M R E

T B . M E G Y E I F Ő O R V O S , J Á R . T IS Z T I O R V O S

M AKÓ, 1931.

KIAD JA C S A N Á D V Á R M E G Y E K Ö Z Ö N S É G E .

MAKÓI FRISS ÚJSÁG NYOMDA- ÉS LAPKIADÓ VÁLLALAT, MAKÓ.

E lőszó.

A gyógyítás sikerének első alapfeltétele az, hogy az orvos minden tekintetben tisztában legyen a betegség minőségével, természetével és ismerje azokat a kedvező vagy kedvezőtlen tényezőket, amelyek a baj menetét jó vagy rossz irányban befolyásolják. Ugyanaz áll azokra az orvosokra is, akik nem egyes beteg emberek gyógyításával foglalkoznak, hanem akiknek az a hivatása, hogy egész közületeknek, városoknak, vármegyéknek, országoknak egészségügyét gondozzák. A lakosság egészségének ügyét irányító közhatósági orvos és maga az intézkedő hatóság akkor fog ennek a nehéz feladatának jól megfelelhetni, ha tüzetesen megismeri a helyzetet, ha alaposan és a részletekre kiterjedően tájékozódik a lakosság mindenkori egészségügyi állapotáról, különösen pedig azokról az ártalmakról, melyek azt fenyegetik. Ezért van az egészségügyi statisztikai adatgyűjtésnek s a gyűjtött adatok feldolgozásának az egészségügyi szolgálatban oly nagy jelentősége.

A gondosan készült statisztika, amely a szüle­

tések, megbetegedések és halálozások számának

alakulását évről-évre követi, amely adatokat nyújt

a halálozások különféle okainak szaporodásáról

vagy csökkenéséről, amelynek alapján követkéz-

kedéseknek s a gazdasági helyzetnek az egészség­

ügyre gyakorolt hatásairól, nélkülözhetetlen segéd­

eszköze, úgyszólván bibliája a feladata magaslatán álló hatósági orvosnak.

Örömmel kell ezért fogadnunk Dr. Joó Imre tb.

vármegyei főorvos úr értékes munkáját, amelyben Csanád-Arad-Torontál vármegyéknek az elmúlt 10 évre vonatkozó népmozgalmi adatait szakszerű és alapos feldolgozásban a részletekre kiterjedően ismerteti. Nagyon kívánatos lenne, hogy ez a könyv ne maradjon magában s hogy hatósági tiszti orvo­

saink, kiknek nagyrésze szintén behatóan foglal­

kozik a működése területére eső népmozgalmi adatok tanulmányozásával, mielőbb kövessék kar­

társuk példáját. A nemzet jövő sorsának titkára vetnek világosságot ezek az apró részletek, ame­

lyeket ismerniök kell mindazoknak, akik a boldo­

gabb magyar jövő megalapozásán munkálkodnak.

Budapest, 1931. június hó 12.

Scholtz Kornél dr.

államtitkár.

BEVEZETÉS.

Az olvasó ne riadjon vissza a számok nagy tömegétől, amelyet e könyvben talál. Gondolja meg, hogy minden szám mögött egy-egy ember áll. Örömöt vagy bánatot jelent min­

den egyes rovás, aszerint, amint a házassági, a születési,

— avagy a halálozási anyakönyvbe írták be. Ezekből a nagy könyvekből vannak felidézve e számok és a mögöttük meg­

húzódó életnyilvánulások és elvitathatlan képét adják annak az életnek, amely 10 év alatt, 1920—1929-ig az ideiglenesen egyesített Csanád-Arad-Torontál vármegyék területén lefolyt.

De azt is megtudhatja az olvasó, hogy hogyan folyt le az élet? Vájjon úgy folyt-e le, ahogy annak szükségképen lefolynia kellett, avagy lényegesen másként is alakulhattak volna a múltban és alakulhatnának a jövőben e számok?

Ami elmúlt, abból legföljebb tanulságot vonhatunk le és én szerénytelenség nélkül kívánom mondani, hogy az itt össze­

gyűjtött adatok alkalmasak arra, hogy azok az emberek, akik hazánk és népünk jólétének az emelésére szeretetteljes mun­

kát fordítanak, felhasználják őket, tanulságokat vonjanak le belőlük annál is inkább, mert az itt felölelt anyag — közel 200.000 embernek 10 évi életmegnyilvánulása — elég tekin­

télyes ahhoz, hogy a belőle leszűrt eredmény ne esetleges­

séget, hanem bizonyos törvényszerűséget képviseljen: a nagy számok törvényét. Itt említem meg azt, hogy én nem tűztem magam elé más célt mint azt, hogy őszintén bemutassam azoknak, akiket ez érdekel, milyen volt a halálozás ez alatt a 10 év alatt a vármegyében. A halálozás volt az a fix pont, amelyen megvetettem lábom, úgy gondolván, hogy a halálo­

zás egyenes arányban van a megbetegedésekkel, de mind­

kettő fordított arányban van az egészséggel. A halálozásnak néha megdöbbentő számára rámutatva, az egészséget kíván­

tam szolgálni. Ez a munka nem akar iránymunka lenni a

i*

szónak olyan értelmében, mintha én előre felállított partiku­

láris nézet, szempont, vagy cél érdekében állítottam volna össze, mert egyes elveknek vagy szempontoknak túlságos és erőltetett kidomborítása a többi részeknek vagy szempontok­

nak mesterséges elhomályosítását vonta volna maga után, és ha akarva-nemakarva mégis iránymunka lenne könyvem, akkor ez az irány a közegészségügy szükséges, okszerű és célszerű fejlesztésének irányával esik egybe. Bőséges alkalma lesz a figyelmes olvasónak arra — és ezt tartom a munka legértékesebb oldalának —, hogy a különböző típusu közsé­

gek halálozási viszonyait összehasonlítsa egymással, mert talál olyan községet, mint pl. Makó megyei város, nagyobb lakosszámmal, az adott birtokviszonyokkal és megfelelő egész­

ségvédelmi intézményekkel és személyzettel, de talál kiseb­

beket is. Ezek közt van ipari jellegű is, mint pl. Nagylak, de van olyan is, mint Gyála-nagyrét, amely nem más, mint minden centralizáció nélküli tanyavilág. A kulturáltságnak egész skálája állítható össze és mégis nem egyszer azt fogja látni az olvasó, hogy a közfelfogás szerint kívánatos eredmé­

nyek magasabb foka nem mindig esik egybe a kulturáltság vagy a jólét magasabb fokával. Más tényezők is hatnak tehát, amelyek után e könyv adatai alapján talán könnyebb lesz kutatni, mint enélkül.

i.

Tíz é v tan u lságai.

Születés. — Csecsemőhalálozás. — összhalálozás.

Természetes szaporulat. — Gümőkór. — Fertőző betegségek. — A rák.

Szívbaj. — Tüdőlob. — Agyvérzés. — Aggkór.

mint a statisztikai részben látható, az anyag egy része községenként és járásonként van csoporto­

sítva, hogy az egyes közigazgatási egységek is összehasonlíthatók legyenek egymással 10 évi összegezésben. Végül az egész vármegyére vonatkozó ered­

mény szintén évenként és 10 évi összesítésben található meg a legnagyobb részletességgel, amely alkalmassá teszi a mun­

kát arra, hogy más vármegyék vagy az országos átlag ada­

taival összehasonlítható legyen.

E könyv adatai beszédes bizonyítékai annak, hogy az egészségügyi közigazgatás nem merülhet ki a heveny fertőző betegségek ellen való küzdelemben, amelyre eddig csaknem minden erejét ráfordította, — igaz hogy szép eredménnyel — hanem más területeket is működése területébe kell vonnia.

Az egészségi közigazgatásnak újból csatarendbe kell állania és fel kell vennie a rendszeres küzdelmet a tuber­

kulózis, a gyermekhalálozás, a rák, a szívbaj és egyéb olyan veszedelmek ellen, amelyeknek gyökerei összeforrottak népünk életviszonyaival, amely viszonyok taglalásánál mindig két tényezőre bukkanunk, ha változó arányban is, s ezek közül az egyik a megélhetés nehézségei, a másik pedig a tudatlanság.

Az egyes községek lélekszámánál kiindulási pontul az 1920. évi hivatalos népszámlálási adatokat vettem, de csak 1920-ra. Mivel az egyes népmozgalmi adatokat ezrelékben szokás kifejezni, így minden évben szükségem volt a lakosság lélekszámának ismeretére, ami hiányzott. Pedig pl. az 1929.

évi születési arányszám kiszámításánál nem lett volna meg­

felelő az 1920. évi lélekszámot alapul venni. Ezen úgy segí­

tettem, hogy az 1921. évre lélekszámúi azt a számot vettem, amely összege az 1920. évi lélekszámnak és az 1920. évben elért természetes szaporulatnak. Makó megyei városnak az 1920. évi népszámlálás szerinti lélekszáma pl. 37.141 1. volt.

Ez évben az összes születés 927. Ebből halvaszületés 25, tehát az 1920. évi élveszületések száma 902. Ugyancsak ebben az évben az összhalálozás 688. Ebből hősi halott 18 van beje­

gyezve, azaz a tényleges halálozás 670 volt 1920-ban. Az élveszületések számából (902) levonva a tényleges halálozási számot Í670). meekapiuk az 1920. év természetes szaporo­

dását (232), amelyet hozzáadva az 1920. év népszámlálásbeli lélekszámához (37.141), ezeknek az összege lesz az 1921. évre vonatkozó lélekszám (37,373). Ezt minden községre és minden évre fgy számítottam ki.

A minden évre kiszámított lélekszám az adatok realitását erősen biztosítja, mert ennek hiányában, vagyis, ha az év­

tized vége felé is az alacsonyabb (1920-i) lélekszámot vennők alapul, akkor az évtizedvégi arányszámok — kevesebb lélek- számra viszonyítva — magasabbak lennének, azaz kedvezőt­

lenebb volna pl. a halálozási arányszám, de ezzel szemben kedvezőbb, azaz magasabb lenne a születési arányszám a valóságosnál.

Egyébként is egyedül ez a természetes szaporulat ad helyes támpontot, mert így kikapcsoljuk eleve erre a tíz évre azokat a tényezőket, amelyek nem természetes, hanem — mondjuk — mesterséges úton befolyásolhatnák ennek a terü­

letnek életnyilvánulását, pl. bevándorlás, kivándorlás stb. útján.

A hősi halottakat, vagy amint a halálozási anyakönyvbe való bejegyzésre szolgáló hivatalos kifejezés szépen mondja:

„a hazáért hősi halált halt“-akat nem vettem be az összhalá­

lozás számába, azokat minden évben levonásba hoztam, mert ezeknek a halálozásoknak időpontjai, bár még most is folyton és folyton bejegyeztetnek a halálozási anyakönyvekbe, az általam vizsgált időt megelőzik. De nem vettem be azért sem, mert e könyvnek céljával, amely az adott anyagi és szel­

lemi feltételek mellett vizsgálja a polgári lakosság életnyil- vánulásait, nem esik össze ettől a polgári élettől merőben idegen tényezőnek, a világháborúnak áldozatait is felsorolni

7

annál kevésbbé, mert feltüntetésük zavarólag hatott volna az általam vizsgált halálokok számszerű és kifejező voltára.

Születés.

A születési számot abszolút számokban és ezrelékben tüntetem fel évenként a községeknél és 10 évi összegezésben járásonként és a vármegyére vonatkozólag. Az eleki járás adatai aradvármegyei, a torontáli járás adatai torontálvár- megyei eredménynek tekinthetők és összehasonlíthatók a törzs-

— csanádvármegyei — adatokkal. A születési ezrelék ezen a tíz éven belül feltűnően csökkenő tendenciát mutat. Lehe­

tetlenség elmenni szó nélkül e tény mellett. Ha az összetevő eredőket kutatjuk, azt látjuk, hogy általában a városban vagy a nagyobb lakosságú községekben érezhető legjobban a szü­

letések számának csökkenése és legjobbak, illetve legmaga­

sabbak a születési arányszámok a nagy központoktól távol eső helyeken, a falvakban, vagy általában a vármegyék keleti részén. Akarva, nem akarva rá kell jönnünk, hogy a gyermekbőség a kultúrával fordított arányban áll. Ma még nem beszélhetünk vármegyénk területén egykéről, de a fönt vázolt jelenség annak veti előre árnyékát. A városi lakos­

ságnál csökken legjobban a szaporulat, itt is a legműveltebb, talán a legvagyonosabb elemnél. Örök motívumai nyilván a kényelemszeretet, a vagyon eloszlásának akadályozása és talán a rossz gazdasági helyzet, amely a gyermekek kellő nevelését látja veszélyeztetve a több gyermekben. Mindegyik­

nek van közös vonása: az igények fokozódása. De van másik közös vonásuk is és ez az, hogy mindhárom érvelés számít, önző emberi módon számít ott, ahol őseink nem számítottak, mert mint a régi népies kifejezés mondja, „áldás“-nak tekin­

tették a gyermeket és a sok gyermeket „bő áldás“-nak ne­

vezték. Pedig az így gondolkodó ősök foglalták el és tartot­

ták fenn ezer évig ezt az országot, amelynek 2/s-ad részét épen azok a népek vették el tőlünk az imént, akiknél a szü­

letési arányszám sokkal magasabb, mint nálunk. A jövőbe vetett ama reménységünknek, hogy az elvesztett részeket visszaszerezzük, nem kedvez a születési arányszámnak csök­

kenő tendenciája. Bizony a kulturfölénynek erre a fajtájára van legkevesebb szükségünk.

Egy tekintetet vetve arra a skálára, amely a könyv végén I. alatt azt mutatja, hogy az egyes községekben mek­

kora volt az 1000 lélekre számított élveszületés, azt látjuk, hogy a rangsor élén Medgyesbodzás áll 55‘l%o-el, utána Gyála- nagyrétkövetkezik, ez a tanyavilág, minden kulturális intézmény, sőt orvos és bába nélkül, azután jönnek az egyszerű falvak sor­

jában és a nagyobb, kulturáltabb központok mint Makó, Bat- tonya, Csanádpalota stb. az utolsók közt találják az elsőséget, de a legrosszabbnak gyászos dicsőségét el nem engedi Ma- gyarcsanád, ez a túlnyomólag nemzetiségi község, amelynek népe a megszállás alatt lévő fajtestvéreitől eltérőleg szapo- rátlanságával vezet az egész vármegyében, pedig inkább gaz­

dag község, mint szegény.

A halálozási viszonyoknak feltárása és bemutatása e munka legrészletesebben kidolgozott része. Nem öleli fel az összes halálokokat, csak a legfontosabbakat, illetve azokat, amelyek legnagyobb pusztítást visznek végbe a lakosság soraiban. Igaz, hogy a vármegye területén 10 év alatt történt 31.979 halálozásból e munkában feldolgoztatott 25.973 halál­

eset, tehát az egésznek 81/2 %-a, úgy, hogy csak 18’8 % halá­

lozás esik együttvéve mindarra a sok-sok halálokra, amelye­

ket én nem dolgoztam fel.

Csecsem őhalálozás.

Teljesen kidolgoztam azonban az egy éven aluli korban elhaltaknak halálozási viszonyait. Feltüntettem az egy éven alul elhaltaknál azt az időt, amelyen belül elhaltak, még pedig úgy, hogy az egy éven alúli kort taglaltam és a követ­

kező részekre osztottam fel: 1 napon belül, 2—7 napon belül, 8—30 napon (1 hónapon) belül, 2—6 hónapon belül, 7—12 hónapon belül elhaltak.

összehasonlítás céljából egymás mellé állítom a hivata­

los országos statisztikai felosztást (I) és az én általam köve­

tett felosztást (II), az én felosztásomat egyszerűbbnek és a statisztikában kevésbbé jártasok részére áttekinthetőbbnek tartom.

9

I. Hivatalos statisztikai felosztás.

II. Az e könyvben követett statisztikai felosztás.

1. 1 napon alúli 2. 1—6 napos 3. 7—30 napos 4. 1—2 hónapos 5. 3—5 hónapos 6. 6—8 hónapos 7. 9—11 hónapos 8. 1 éves

¿aed cd

'3 Ccd fcHo

¿6

1. 1 napon belül 2. 2—7 napon belül 3. 8—30 napon belül 4. 2—6 hónapon belül 5. 7—12 hónapon belül

¿4cö 13pű

CD

A pontos kor feltüntetése sok tanulságot foglal magá­

ban, mert az egy éven belül elhaltaknak nagy kontingensé­

ből is megdöbbentő nagy számot tesz ki azoké, akik életük első napján, hetén, hónapján belül elhaltak, mert végered­

ményben a vármegyék területén az életük 1 hónapján belül elhalt csecsemőknek a száma 4879, azaz az egy éven belül elhaltakénak 49 %-át teszi ki. Ebből az a tanulság kínálkozik, hogy a gyermekvédelmi, főleg csecsemővédelmi intézmények­

nek ezt a korosztályát (1 hónapon belüliek) fokozott figye­

lemben és védelemben kell részesíteniük.

Közismert tény, de számszerűen alátámasztva még meg­

győzőbb erővel hat az a körülmény, hogy a csecsemőhalálozás az évnek nem minden szakában egyforma. Legnagyobb mér­

tékben szedi áldozatait a bélhurut a meleg, főleg nyári hó­

napokban, különösen júliusban, augusztusban és szeptember­

ben. Ez a három hónap a legveszedelmesebb, ami csak akkor módosul, ha — kivételesen — az évnek ez a szaka hűvös, amely esetben más — abban az évben legmelegebb — hó­

napokra esik a csecsemőhalálozás kulminációja. Ez könnyen érthető, mert hiszen a csecsemőkorban egyik leggyakoribb halálok a bélhurut. Ennek kifejlődését pedig a meleg folytán eredeti állapotukat hamar elvesztő, bomló, erjedő táplálékok

* váltják ki. A legmelegebb: július, augusztus, szeptember hónapokban, tehát az év egynegyed részében elhalt csecse­

mők száma 3063, azaz az egésznek 30'9%-a volt.

A csecsemőkor halálokainak feltüntetésénél azt az álta­

lános használatnak megfelelő felosztást vettem alapul, amely a következő csoportokba osztja az összes halálokokat.

1. Fejlődési hiányok és betegségek.

2. Az emésztőszervek betegségei.

3. A légzőszervek betegségei.

4. Az idegrendszer betegségei.

5. A járványos fertőző betegségek.

6. A táplálkozásból eredő bajok.

7. A vérkeringési szervek betegségei és 8. Egyéb csoportok együtt.

Ettől a felosztástól csak annyiban tértem el, hogy a 2.

pont alatt feltüntetett „emésztőszervek betegségei“ csoportot egybefoglaltam a 6. pont alatt felvett „táplálkozásból eredő bajok“ csoportjával „az emésztő rendszer zavarai“ néven és így összesen 7 csoportba soroltam az összes halálokokat.

Tettem ezt azért, mert ezt a két csoportot elméletileg is nehéz egymástól elkülöníteni, a gyakorlatban pedig a halottkémek által bejegyzett adatok ezt a megkülönböztetést nem engedik meg.

Feltűnő jelenség, hogy az általam így 7-re redukált halálok csoport közül a két első, különösen az első csoport­

ban benne foglalt veleszületett gyengeség és a második cso­

portban benne foglalt bélhurut mily oroszlánrészét foglalja el a csecsemőhalálozásnak.

A „veleszületett gyengeség“ complex fogalom. Ennek a haláloknak az eredete legtöbbször nemcsak a gyermekben, hanem az anyában is keresendő. Az anyában keresendő és feltalálható okok ismét kétfélék, úgymint az anya betegsége és az anyának szociális helyzete. A veleszületett gyengeség természetszerűleg épen a zsengekorú gyermekek (1 hónapon belül) közt pusztít, mint halálok. Innen van, hogy a csecsemő­

védelem elválaszthatatlan az anyavédelemtől és ismét vissza­

jutunk ahhoz a már föntebb is kifejezett igazsághoz, hogy a gyermekvédelmi tevékenységnek az 1 hónapon aluli korban levő csecsemőknél intenzívebbnek kell lennie, mint az ennél idősebbeknél.

A csecsemőhalálozás megyénkben adatai, összehasonlítva az országos adatokkal, azt mutatják, hogy amíg az országos átlag 10 éven keresztül évi 18*4% volt, azaz 100 élveszüle- tésre 18'4 egy éven aluli halálozás esett, addig Csanád-Arad- Torontál vármegyék ugyanezen arányszáma 19'5 volt, azaz rosszabbak voltunk az országos arányszámnál. Egyes közsé­

gek csecsemőhalálozási viszonyainak összehasonlítására alkal-

i i

más az a táblázat, amely a könyv végén ll. alatt található.

Ez kiállja az összehasonlítást, mert egyes községek 10 évi adatait tartalmazza évi arányosításban azon az alapon, amely az egész világon elfogadott kifejezője a csecsemőhalálozás­

nak, t. i. hogy 100 élveszületésre hány egy éven aluli halá­

lozás esik. A rangsor elején általában olyan községek van­

nak, amelyekben a lakosság anyagi és kulturális viszonyai, párosulva itt-ott az anya- és csecsemővédő intézményekkel és jobb orvosellátással, feltalálhatók a csecsemőhalálozás kedvezőbbé tételének tényezői közt, de — sajnos — nem kerülheti el figyelmünket az sem, amiről később behatóbban lesz szó, hogy azok a községek, amelyek az előbbi skálán magas élveszületési arányszámukkal előljártak, most hátra­

maradnak, azaz szintén magas csecsemőhalálozási arány­

számukkal tűnnek fel: Elek, Nagykamarás, Medgyesbodzás.

Az elsőkből utolsók lesznek, mondhatni.

Ha a csecsemőhalálozás megyei arányszámát alkotó elemeire bontjuk fel, azt látjuk, hogy az egyes összetevők közt nagy különbség van. Ha a vármegyét három részre osztjuk, úgymint 1. a tk-i Csanádmegyére, azaz arra a részre, ami a régi Csanádvármegyéből megmaradt, 2. aradi részre, vagyis eleki járásra és 3. torontáli részre, azaz a torontáli járásra, akkor azt látjuk, hogy a tk-i Csanádi rész csecsemő­

halálozási arányszáma sokkal jobb és körülbelül olyan, mint az országos átlagszám, ellenben az aradi rész, az eleki járás arányszáma nagyon rossz. A torontáli rész arányszáma pedig még a Csanádi rész arányszámánál is jobb.

Tehát a vármegye szétkülöníthető alkotó részeire nem­

csak geografiailag és származástanilag, hanem lakosságának népmozgalmi viszonyai szerint is. Legmagasabbak, azaz leg­

rosszabbak a csecsemőhalálozási arányszámok az aradi részen (eleki járás 245 %). Ennél jóval jobbak a Csanádi részeken (18 6 °/o) és még ennél is jobbak a torontáli részen (torontáli járás 17*5 %). Tehát minél inkább keletre megyünk, annál magasabb a csecsemőhalálozás és minél inkább nyugatra, annál kedvezőbb, azaz alacsonyabb. Tehát megint a kultúra ? Minél nagyobb a kultúra, annál jobb a csecsemőhalálozás (kisebb) és minél kisebb a kultúra, annál rosszabb (nagyobb) a csecsemőhalálozás.

Az előbbi pontban a születési arányszámnál is azt lát-

tűk, hogy minél kisebb a kultúra, annál nagyobb a születési arányszám és minél nagyobb a kultúra, annál kisebb a szü­

letési arányszám.

Itt hasonló az eset. Felállíthatjuk tehát a tételt, hogy a kultúra épen úgy fordított arányban van a születési szám­

mal, mint a csecsemőhalálozási számmal, azaz minél nagyobb a kultúra, annál kisebb a születési arányszám, de annál kisebb a csecsemőhalálozási arányszám is, vagy fordítva, minél kisebb a kultúra, annál nagyobb a születési arány­

szám, de annál nagyobb a csecsemőhalálozás is.

De következik ebből egy másik igazság is és ez az, hogy minél nagyobb a születési arányszám, azaz m inél több gyermek születik, annál nagyobb a csecsemőhalálozás arány­

száma, azaz aránylag annál több gyermek hal meg. Itt a hangsúly azon van, hogy aránylag, mert az nem szorul bizonyításra, hogy több gyermek közül több hal meg, de én azt mondom itt és azt bizonyítom, hogy ha kevesebb gyermek születik, akkor azoknak kisebb százaléka hal meg, míg több gyermek közül nagyobb százalék hal meg.

Szomorú igazság, de így van és — sajnos — ezt nem­

csak vármegyénk adatai, hanem az egész országban, sőt az egész művelt világon gyűjtött adatok megerősítik.

Ha elgondolkozunk rajta, hogy mi lehet ennek az oka, nem teljesen megnyugtató magyarázatra találunk, mert arra a következtetésre kell jutnunk, hogy a több gyermekes csalá­

doknál mintha egy-egy gyermekre nem jutna, nem mondom a szülői szeretetből, de legalább a gyermek felneveléséhez fel­

tétlen szükséges gondosságból: erkölcsi, anyagi áldozatból any- nyi, amennyi jut egy gyermekre ott, ahol kevés a gyermekek száma, avagy egy gyermek van. Nagyon rideg magyarázat, érzem, de nem tudok jobbat. Sőt ha még jobban próbálom elmélyíteni a tételt, még megdöbbentőbb, natural selectio szerű, természetes kiválasztás ízű gondolatra jutok, amelyik azt diktálja, hogy a több gyermek közül talán azok halnak el, akik nem rendelkeznek az életerőnek azzal a magasabb fokával, ami a későbbi korban a létért való tusához szüksé­

ges volna és a sok gyermek közül azok maradnak meg, akik már gyermekkorukban erős hajtásúak, erős kötésűek, mint ahogyan az egy tőről hajtott sarjak közül ahhoz, hogy egye­

sek erősen fejlődjenek, szükséges, hogy az életerőnek és a

13

fejlődőképességnek nagyobb fokával bírjanak. Az jut eszembe erről, amit valahol tudományos kézből olvastam, hogy a világ nagy szellemei között is túlnyomóan vannak azok, akik sok gyermekű családból származnak, ezzel szemben az egy vagy kevés gyermekes családokban a gyermek mint a család bál­

ványozásának tárgya megóvatik a megpróbáltatásoktól, ame­

lyek testileg-lelkileg megedzették volna, hamar mellé tűzik a biztosító karót, sőt karókat, sokkal előbb mint alkalma lett volna az ellenséges szelek erejét rugalmasságával kivédenie, ez a rugalmasság kényelmes helyzete folytán ki sem fejlődik benne és amidőn a karókat már el kell távolítani, az ilyen csemeték, az ilyen gyermekek az első viharokban, az első testi-lelki megrázkódtatás alatt letörnek.

így tudom csak felállítani az egyensúlyi helyzetet ebben a nagy kérdésben és csak így tudom megnyugvással tudo­

másul venni azt a nyers igazságot, hogy a több gyermekes családokban nagyobb a gyermekhalálozási százalék, mint az egy vagy kevés gyermekes családokban.

összh alálozás.

A születési arányszám mellett az összhalálozási arány­

számnak van legnagyobb fontossága. Az egy éven aluli halá­

lozás az összhalálozásnak — természetesen — csak töredéke, de fontos töredéke. Általában az összhalálozási az egy éven aluli halálozás nagymértékben befolyásolja, úgy, hogy magas csecsemőhalálozás és magas összhalálozás rendszerint együtt járnak.

Tíz évi áttekintésben azonban — és ezt hangsúlyozni kívánom — az összhalálozási arányszám, amit úgy szoktunk kifejezni, hogy 1000 lakosra hány halálozás esik, beleértve ebbe a halálozásba úgy a csecsemők, mint a felnőttek közti és bármely halálnemet, mondom, az így értelmezett összha­

lálozási arányszám ez alatt a 10 év alatt mintha csökkenést mutatna. Az összhalálozásnak ezzel a csökkenésével lehetett

— már ott, ahol lehetett — némileg ellensúlyozni a szüle­

tési arányszám csökkenését és biztosítani a természetes sza­

porulatnak bizonyos elfogadható fokát. Több helyen az össz­

halálozás arányszámának csökkenése úgy következett be, hogy ennek elég nagy kontingensét kitevő csecsemőhalálo­

zási arányszám csökkent. De nemcsak ez, hanem a nagyobb gyermekeknél, sőt íelnőtteknél is észlelhető javulás.

E könyv végén III. alatt feltalálható mintegy a rangsora a vármegye községeinek abból a szempontból is, hogy mek­

kora volt az összhalálozásuk 1000 lélekre számítva 10 év adatait véve alapul, de egy évre átlagosítva?

Akik a községeket ismerik, úgy hogy az e könyvben található adatokon túlmenőleg is kiterjed a reájuk vonatkozó ismeretük, azoknak még nagyobb élvezetet és több tanulsá­

got nyújt e sorozat és intenzívebben is kutathatják azokat az okokat, amelyek azt idézték elő, hogy — ismétlem — 10 évi átlagban, tehát nem egy év eredményét kikapva, egyik község és a másik közt összhalálozás tekintetében ily nagy különbség van.

Egészben az a szabály vonható le belőle, hogy minél nagyobb a születési arányszám, annál nagyobb az összhalá­

lozás is. így történhetett meg, hogy Medgyesbodzás, amely az élveszületések arányszámánál vezet, még pedig fölényesen vezet, ez a csodálatos termékenységű község, összhalálozás tekintetében a legutolsó, vele osztozik Elek, Almáskamarás stb. és ha összehasonlítjuk a községeknek ezt az összhalálo- zási rangsorát azzal a II. sz. alatti rangsorral, amely azt tün­

teti fel, hogy 100 élveszületésre hány egy éven aluli halálozás esett, az illető községben (szintén 10 évi átlagban) azt talál­

juk, hogy az összhalálozási rangsor nagyon hasonló ehhez az egy éven aluli halálozást feltüntető rangsorhoz, jeléül annak, hogy — amint föntebb is említettem — az összhalá­

lozási arányszámra az egy éven aluli halálozási arányszám van legnagyobb hatással.

Term észetes szaporulat.

A természetes szaporulatot megkapom, ha az élveszü- löttek számából kivonom az összhalálozás számát. Minden népesedési statisztikának ez egyik legkifejezőbb adata, mert az eddig felsorolt tényezők, úgymint a születési, az összha­

lálozási, a csecsemőhalálozási arányszámok ennek csak — sok­

szor egymás ellen működő — elemei. A természetes szapo­

rulat okát vagy a kevés születésben, vagy a magas halálo­

zásban találjuk meg. E könyv végén IV. alatt található a községek összehasonlítása természetes szaporulat szerint,

15

Sok-sok tényező együtthatásának eredménye az a szám, amit természetes szaporulatnak nevezünk, összefügg az élet­

tel. Valamely terület természetes szaporulata — amint ma már nem vitatható tény — összefüggésbe hozható bizonyos időszakban a föld termékenységével, vagy az időjárás ked­

vező vagy kedvezőtlen voltával, az iparral, a kereskedelem­

mel, mert a megélhetési viszonyok kedvező vagy kedvezőt­

len volta is befolyásolja a házasságok, születések, sőt a halá­

lozások számát is. Olyan dolog ez, mint az, hogy valamely táptalajon valamely bakteriumfajtának az elszaporodása, vagy mint a bakteriológusok mondják: tenyészete függ a táptalaj jóságától, a hőmérsékleti viszonyoktól és egyéb tényezőktől.

Éppen úgy valamely vidék lakosságának természetes szapo­

rulata is kifejezője annak a — hogy úgy mondjam — élet­

kedvnek, amely az adott anyagi és szellemi viszonyok mellett ott folyik és érvényesül. Az előbbiekben ismételten hivatkoz­

tam arra, hogy a kulturáltabb lakosságnál kisebb a csecsemő- halálozás, összhalálozás és a születési arányszám. Ha ez egy bizonyos fokig megy, nincs baj, de ha ezen a fokon túl megy, előáll az egyensúlyzavar, elérünk ahhoz a fokhoz, hogy a csecsemőhalálozás vagy az összhalálozás csökkenése se tudja behozni azt a fogyatkozást, ami a születési arányszámnál mutatkozik és bekövetkezik az a helyzet, ami Magyarcsaná- don, Makón, Csanádpalotán, Battonyán, Kiszomboron stb., hogy alacsony a csecsemőhalálozásuk, némelyiknek igen ked­

vező az összhalálozása és mégis nagyon rossz a természetes szaporulatuk, mert születési arányszámuk alacsony és azok a községek, illetve járások, amelyeknek igen rossz a cse­

csemőhalálozásuk és összhalálozásuk, amelyeket e tekintet­

ben elrettentő például emlegetünk, oly bő gyermekáldással rendelkeznek, oly nagy a születési arányszámuk, hogy még a nagy csecsemő- és összhalálozás mellett is igen jó termé­

szetes szaporulatot mutatnak, pl. Medgyesbodzás, Nagykama­

rás, Nagybánhegyes stb.

A vérvagyon veszteség.

Itt zsinórmértékre, középútra volna szükség. Van is.

Legalább a statisztikus és az államökonomus részére van.

Ez a fogalom a vérvagyonveszteség fogalma, amely azt jelenti, hogy egy vidéknek emberökonomiája annál jobb, minél keve­

sebb vérvagyonveszteséggel ér el egy bizonyos szaporulatot.

Azaz minél kevesebb szülés és minél kevesebb halálozás (mert mindkettő vér- és vagyonáldozat) kell ahhoz, hogy 100 természetes szaporulat történhessék.

Ez az indexszám a legkomplikáltabb és legkifejezőbb.

A könyv végén található V. összeállítás adja azt a rang­

sort, amely 10 évi adat alapján azt mutatja, hogy az egyes községek hány vérvagyonveszteséggel (születési-f-halálozási szám) értek el 100 természetes szaporulatot.

Ennél a sorozatnál jó helyen lenni nagyon sokat jelentő és kitüntető dolog, mert ahhoz, hogy itt egy község elől legyen, nem elég a nagy születési arányszám, de nem elég a mindenáron való természetes szaporulat se, amit Medgyes- egyháza példája mutat, amely község úgy az élveszületési számnál, mint a természetes szaporulatnál vezet. Ahhoz, hogy valamely község itt jó helyezést biztosítson magának, az összhalálozásban, a csecsemőhalálozásban is elől kell járnia. Ebben a rangsorban elől lenni sok mindent jelent.

Túl a rubrikákon az életfeltételeknek, az életkedvnek is jónak kell lennie, mert csak ilyen alapon: azaz az élet anyagi és szellemi feltételeinek kedvező összemüködése által érthető meg az, hogy egyik község sokkal kevesebb áldozat (szüle­

tés és halál) által éri el ugyanazt a célt (100 természetes szaporulatot), mint a másik. A sorozat élén Püspökiele áll, ez az életrevaló község, amelynek tbc. halálozása is a leg­

kedvezőbb, amely a csecsemőhalálozásban is a legjobbak közt van, amelynek összhalálozása is majdnem a legjobb, születési száma is jó és a sorozat végén mint legrosszabb, Magyarcsanád áll.

Gfimőkór.

A gümőkór, mint halálok nagy, hatalmas tényező és különösen érdekelt engem.

Feldolgoztam e könyvben azt, hogy milyen arányban halnak meg a férfiak és nők a gümőkórban. Amint látható, a nők számbeli arányukon felül nagyobb százalékban hal­

nak el ebben a betegségben. Ennek oka valószínűleg gyen­

gébb szervezetükben, rosszabb táplálkozásukban, az anyáknál a terhesség és szoptatással járó anyagveszteségben, a feltű­

17

nőén sok fiatal leánynál az inkább otthonülő, a zárt levegőn (rossz lakásban) való tartózkodásban keresendő.

Már előre vágytam azt kutathatni és megállapítani, hogy vármegyénk területén hogyan függ össze a tuberkulózis pusz­

títása a foglalkozással? Tudva azt, hogy a tuberkulózis nép­

betegség, amelynek melegágya a nyomorúság, szegénység és ezek elemei: a hiányos táplálkozás, a megerőltető testi munka, a nem megfelelő ruházkodás, a rossz lakásviszonyok, úgymint a zsúfoltság, a lakás nedvessége, a fűtés tökéletlen­

sége, a jó levegő, a napfény hiánya, szerettem volna mintegy kataszterét adni a Csanád-Arad-Torontál vármegyei tuberku­

lózisnak. Ezt az ambíciómat azonban csak részben elégíthettem ki, mert a halálozási anyakönyvek nem nyújtanak ily rész­

letes vizsgálatokhoz pontos adatokat.

Ez a könyv a benne foglalt adatok nagy tömegénél fogva alkalmas hely arra, hogy rámutathassak a halálozási anyakönyveknek könnyen pótolható hiányára. Ez a foglal­

kozás feltüntetésének hiányosságában áll. A nőknél ugyanis vagy egyáltalán nem tüntet fel foglalkozást a halálozási anya­

könyv, vagy a „háztartásbeli“ semmitmondó kifejezés, vagy leányoknál és fiúknál a szintén semmitmondó „családtag“

kifejezés áll. Pedig nagyon természetes, hogy ilyen esetben is, mint az enyém, midőn a halálokot szerettem volna össze­

függésbe hozni az egyén szociális helyzetével, nem mindegy az, hogy az a „háztartásbeliének feltüntetett elhalt asszony egy földbirtokosnak, egy kereskedőnek, egy cipésznek vagy egy napszámosnak stb. a felesége, illetve háztartásbelije-e?

Avagy az a 18 éves korban elhalt leány, vagy fiú, aki

„családtagiként van feltüntetve, vájjon egy nagyiparosnak, vagy kisbirtokosnak, vagy pedig földmíves napszámosnak a a családtagja-e? Jó volna a foglalkozást legalább oly pon­

tosan feltüntetni a nőknél, fiú és leánygyermekeknél is, mint a felnőtt férfiaknál.

Pl. 15 éves fiú == kisbirtokos fia; 13 éves leány = cipész leánya; 30 éves asszony = kiskereskedő neje; 45 éves asz- szony = tisztviselő özvegye, stb.

Az önálló férfiak foglalkozásának feltüntetése még a földmívelők nagy csoportjánál sem megfelelő teljesen, mert feltűnően szerepel a gyűjtőfogalomszerű földmíves megjelö­

lés olyankor is, amidőn annak speciális alfaja volna alkal-

2

mazandó. Elég ha annyit mondok, hogy Makón és környékén, ahol az emberek igen nagy százaléka hagyma- és zöldség- termeléssel foglalkozik és ahol a használat és szokás szépen szentesítette a teljesen kifejező „hagymakertész“ elnevezést, ilyen bejegyzés mint a fehér holló, olyan ritkán fordul elő.

Az anyakönyvek egyébként nagy pontossággal és sza­

batossággal vannak szerkesztve és a most felsorolt hiányok pótlása által forrásmű jellegük még jobban kidomborodnék, annál is inkább, mert a földmíves fogalma alá tartozó fog­

lalkozásokon kívül a többi foglalkozási ágak mind pontosan fel vannak tüntetve a felnőtt férfiaknál pl. kereskedő, keres­

kedő segéd, cipész, papucsos, lakatos stb. pedig — bár vannak foglalkozással járó betegségek — az életnívó elbírálása szem­

pontjából sokkal nagyobb fontossága van annak, hogy valaki földmíves létére kisbirtokos, törpebirtokos vagy hagymaker- tész-e, sem mint annak, hogy cipész vagy papucsos-e az illető ?

Adathiány miatt igy csak a tuberkulózisban elhalt férfi­

nemhez tartozó felnőtt egyéneket tudtam foglalkozás szerint csoportosítani. Azt hiszem nem tévedek, midőn azt gondolom, hogy a férfiaknál feltüntetett csoportok arányában oszlik meg a női nem tuberkulózis halálozása is.

Hosszas gondolkodás után a foglalkozás megjelöléséül az alábbi csoportosítást vettem alapul: 1. földmíves; 2. napszá­

mos (beleértve úgy a földmíves, mint az ipari napszámosokat);

3. iparos; 4. kereskedő; 5. tisztviselő; 6. cseléd vagy szolga;

7. egyéb foglalkozású; 8. koránál vagy betegségénél fogva foglalkozás nélküli.

A lakosság foglalkozás szerint való megoszlásának pon­

tos ismerete hiányában becslésre vagyok utalva. Vidékünkön annyira túlnyomó többségben vannak a földmívelés különböző fajaival foglalkozó emberek, hogy azt az összlakosság 70—75

%-ára becsülhetjük. A tuberkulózisban elhalt földmívesek száma viszonyítva a tuberkulózisban elhaltak összes számához aránylag kicsiny és így a tuberkulózis mint halálok aránylag nagyobb százalékban pusztít első sorban a napszámosok és az iparosok között, de abszolút számarányuk fölött vesznek részt benne a tisztviselők valamint a cseléd-szolga csoport­

beliek is.

Amint a könyv statisztikai részében a vármegyei össze­

sítés mutatja, a férfi lakosság közül 489 felnőtt földmíves egyén

19

halt meg lü év alatt tuberkulózisban, akkor, midőn a nap­

számosok közül 474, tehát mondhatjuk, ugyanannyi. Vármegyei viszonylatban, midőn az egész vármegye területén alig van gyár vagy legalább is a meglévő gyárak évi állandó mun- kásfoglalkoztatása aránylag nem nagy, mert ahol tömegmun­

kásokat foglalkoztatnak idényszerűen, mint pl. Mezőhegyesen vagy egyes nagyobb uradalmakban, ott is ezeket a munkás­

csoportokat főleg a vármegye területén kívüli helyekről tobo­

rozzák, továbbá amidőn a falusi viszonylatban, ami az egész vármegye területén túlnyomó, sokkal nagyobb az önálló, bár­

mily apró exisztenciájú földmívesek száma mint a napszámo­

soké, mondom, mindezeket figyelembe véve feltűnően, sőt megdöbbentően nagy a napszámosok tuberkulózis halálozása, midőn akkora, mint a földmíveseké.

Ha földmíves lakosságunk életében sok olyan tényező van is, amely a tuberkulózis terjedésére alkalmas, mint a lakások nedvessége, sötétsége, a szellőztetés hiánya, vagy megfelelő lakás esetén is a lakás, a bútor, a tüzelőanyag kímé­

lése céljából a zsúfoltan való együttlakás, egyik szobában vagy akár konyhában a nyilt tuberkulotikussal együtt és a legelemibb óvórendszabályok figyelmen kívül hagyása (köp- ködés a földre stb.) mindezek a tényezők ha meg is vannak a földmíveseknél, de táplálkozásuk kiadós, napjuk legnagyobb részét, az év *A részében, szabad levegőn töltik és pihenésre is van idejük, de bizony a napszámosoknál az előbb felsorolt ártalmak fokozott mértékben vannak jelen. Táplálkozásuk szimbóluma pedig: a tarisznya, még ha volna is benne bőven szalonna és kenyér — pedig az sincs mindig — de még ha volna is, akkor is sivár és egyhangú táplálkozást jelent, ami­

hez hozzájárul a nagy törődés, mert már kora reggel, sokszor több kilométer út után kell munkábaállniok, este pedig az egész napi fárasztó munka után hazagyalogolva sokszor a pihenés vonzóbb, mint a „meleg étel“, amely bizony nem egyszer a nagy tál levesből áll, amelyből több tányérral kell elfogyasz­

tani bőséges kenyér mellett, ha jól akar lakni valaki, azaz, hogy azt érezze, hogy a gyomor megtelt. Az ipari napszámo­

soknál mindezek tetejébe még egész nap a rossz, vagy leg­

alább is zárt levegőn való tartózkodás is társul.

Ezekben látom okát annak, hogy a vármegye területén a napszámosok közül sokkal kisebb számuk ellenére is ugyan-

2*

annyian halnak meg tuberkulózisban, mint a sokkal nagyobb számú földmívesek közül.

Talán még feltűnőbb az, hogy a sokkal kisebb számú iparosok közül, amint a táblázatból kitűnik, 289 halt meg 10 év alatt tuberkulózisban akkor, amidőn a földmívesek közül 489, a napszámosok közül pedig 474.

Az iparosok nagy tuberkulózis halandóságának vidékün­

kön több oka van. Egyik oka az, hogy földmívelő népünk már a pályaválasztásnál úgy gondolkodik és jár is el, hogy a gyermekek közül a gyengébb fejlődésűeket vagy a testi fo­

gyatkozásban szenvedőket adja iparosnak (cipész, szabó stb.) úgy gondolván, hogy annak „jó lesz“, de földmívesnek nem felelne meg, mert nem bírná. Ebben benne van mintegy az a fölfogása is az alföldi magyarnak, hogy ő a földmívelést tartja előbbvaló foglalkozásnak. Mi sem természetesebb, mint az, hogy rossz fejlődésű, beteges gyermekek elzárva a szabad levegőtől, bekerülve egy kis szűk műhelybe, az inasévek alatt a szakmabeli munkán kívül végezve a cseléd szerepét is, éjjel meghúzódva egy zugban stb. stb. azt eredményezik, hogy a tuberkulózis — ha volt — kifejlődik, ha nem volt, szerez­

tetik, mert ne feledjük, hogy a gyermekkori fejlődésbeli gyen­

geségnek sok esetben a tuberkulózis az oka.

Nem szeretném az iparos önérzetet sérteni, épen azért hozzáteszem mindjárt, hogy amit az előbb festettem, az nem minden esetben van így, mert vannak iparosok, akik meg­

válogatják a felveendő gyermekeket, sőt újabban hatósági orvosi bizonyítvány is kell a tanoncfelvételhez, de itt is a döntő a humanizmus. Vannak iparosok, akik az inasokat csakis szakmájukban dolgoztatják, vannak akik jó tágas, világos mű­

helyben foglalkoztatják, kifogástalan eledellel és nyugvóhellyel látják el őket, de azt is el kell ismerni, hogy vármegyei vi­

szonyaink közt ez az iparosok kisebb részére áll. A nagyobb rész, a kisiparos, vagy ennek is az a része, amely önmaga is — a nagy konkurrencia miatt — jóformán mellékfoglalko­

zásnak tekinti iparát, mert — abból megélni nem tudván — egyúttal földet is bérel, hagymát termel stb. önmaga is, inasa is a mezei munkát is végzi. Kigyalogolnak ezek a hagyma, kukorica stb. földre. Ott kifáradnak és hazajőve a sürgős ipari munkát késő este vagy hajnalban végzik el, hogy pénzt lássa­

nak, vagy folytatják télen, szóval olyan időben, amelyet a

21

Csak földmíveléssel, kertészkedéssel foglalkozók pihenésre szánnak. Egyszóval ez a zaklatott, küzködő, sokat nyomorgó része az iparosságnak az — szerintem —, amely a tuberku­

lózis halálozásból erősen kiveszi részét.

A koruknál és betegségüknél fogva foglalkozásnélküliek jelentékeny számában vannak a 15—20 éven alúliak, akik a fentebb vázoltak szerint mint családtagok vannak megjelölve anélkül, hogy az illető család szociális helyzetére következ­

tetni lehetne. Kevés számban vannak itt idősebb 20—30—40 évesek is, akik évtizedekig is elhúzódó gümőkóros betegségük miatt foglalkozásra képtelenek lévén, valamely — ismeretlen szociális helyzetű — család eltartottjai.

Külön pontos vizsgálat tárgyává tettem azt a kérdést, hogy a gümőkórban elhaltak kor szerint hogyan oszlanak meg? Ebben már természetesen mindkét nem szerepel, ö t éves csoportokba osztottam az összes elhaltakat és az ered­

mény meggyőző erővel demonstrálja azt a szomorú igazságot, hogy a gümőkór a 15—25 évesek közül szedi legkíméletle­

nebbül áldozatait, szóval az emberi kor virágában levők kö­

zül, akiknek a tulajdonképeni élet színterére lépni nem ada­

tott meg, legföllebb fájdalmas bepillantást nyerhettek oda. De ezek után még mindig elég nagy, de folyton fogyó számmal jönnek a gyászos sorban a 30—40—50 évesek, akik munka- képességük tetőfokán családjukat hátrahagyva dőltek ki inkább hosszabb, mint rövidebb betegség után. A későbbi korban épen úgy, mint a 15 éven alúli korban mind kisebb számban szerepelnek világosan demonstrálva azt a szomorú és nagy igazságot, hogy a tuberkulózis az ifjúkorban és az úgyneve­

zett „kereső kor“-ban levők közt pusztít leginkább. A fájdal­

mas vonatkozások kikapcsolása után is mennyi veszteség ez nemzetgazdasági szempontból is? Hisz a 25 éven alúl el­

haltaknál mind az a munka és anyagi áldozat, amelyet ezekre a család, a társadalom áldozott, ellenszolgáltatás nélkül veszett el, a későbbi 25—50 éves korban pedig a megkezdett munka marad befejezés nélkül, a megalapított család marad gyámo- lítás nélkül.

A 22-ik oldalon mellékelt grafikon tanulságosan és át­

tekinthetően mutatja, mintegy felkiáltójel az egyesített vár­

megyék 10 év alatt gümőkórban elhalt 4121 egyénének kor szerinti eloszlását.

299 140 320 660 672 416 313 253 216 206 155 149 130 111 57 21 3

Bár e munka célja elsősorban a meglátás és a rámuta- tá s ; keretei nem elég nagyok ahhoz, hogy a feltárt bajokból a kivezető útat is pontosan megjelölje, mégis lehetetlen nekem elmenni erről a területről anélkül, hogy közelebbről meg ne jelöljem azokat a bőven buzogó forrásokat, amelyek állandóan ontják magukból a tuberkulózis halálozás szomorú statisztiká­

jához az anyagot.

Jól tudja mindenki, hogy a tuberkulózis szociális, társadalmi betegség, összefügg a lakosság és az egyén éle­

tével: gazdasági helyzetével és műveltségével. A tuberkuló­

zis az a betegség, amely gyógyul, ha a gyógyulás feltételei megvannak. A gyógyulás feltételei pedig — természetesen a baj kezdődő stádiumában — a jó levegő, a jó táplálkozás és a nyugalom. Ez a szanatóriumi kezelésnek is a titka. De hát hol vannak ezek a feltételek a szegény földhöz ragadt, a nap­

számos, kisiparos stb. embernél, aki nagy családjával egy föl­

des, sokszor — főleg vidékünkön — nedves szobában van összezsúfolva télen küzdve a táplálék, kenyér, a tüzelő, a ruházat hiányosságaival, nyáron pedig szíva a portengert anél­

kül is beteg tüdejébe? Népünknek a parancsoló „nincs“-en túlmenőleg rossz „szokásai" is vannak, aminő pl. az, hogy a módos ember is, akinek jó kényelmes háza van, legegészsé­

gesebb fekvésű szobáját kíméli és ő maga családjával inkább az alsó konyhában telel ki, hogy a lakást is, a bútort is és

25)

a tüzelő anyagot is kímélje; mindent kímél, csak magát nem.

Házának építésében csak a legutóbbi időben van bizonyos hajlam az okszerűségre és célszerűségre. Csanád vármegye házainak 80 %-a van úgy építve, hogy a ház véggel megy az utcára és az udvari rész előtt mély eresz van, amely még ezen kívül vadszölővel is be van futtatva. A végső szoba pedig, amelybe a nap besüt, legtöbbször tiszta szoba, az udvari szobába pedig az éltető napsugár a nagy eresztől és a vadszőlőtől még nyáron se jut be.

A másik rossz szokás a földes szoba és a földre köp*

ködés.

Mi következik mindezekből?

Ha egy családban nyílt tuberkulózisban szenvedő egyén van, ami azt jelenti, hogy köpete a gümőkór csíráit tartal­

mazza, ezek a tüdővész baktériumok a köpettél a földre ke*

rülnek. A föld beissza annak nedves részét és ott marad a baktériumok nagy serege a földön. Jön a söprés, a porral együtt felszállnak a levegőbe a baktériumok is. A porszemecs- kékkel együtt ott vannak a szabadszemmel nem látható tüdő- vészcsírák is és aki itt tartózkodik, szívja magába azokat a csírákat ezernyi és ezernyi mennyiségben nem egyszer, nem kétszer, hanem percenkint 20-szor és napról-napra és évről- évre. Lehetetlenség, hogy ott, ahol egy családban nyílt tuber- kulotikus van a többivel egy szobában, valamennyi családtag, főleg a gyermekek ne fertőzzék meg magukat. Fertőzik is, mert a tuberkulózis olyan betegség, hogy aki egy párszor megfor­

dul ilyen helyen, az még nem kapja meg a bajt, mert a szer­

vezetnek nagy ellenállóképessége van, de aki évről-évre ki van téve a fertőzésnek, annak tüdejét — mint az esőcsepp a követ is kivájja — megtámadja és elpusztítja. Ez az egy­

szerű oka annak, hogy vannak tüdővészes családok és nem az, mintha az ilyen családban már a gyermekek tüdőbajjal szü­

letnének. Szó sincs róla: súlyos tüdőbajban szenvedő anyák szép egészséges gyermekeket szülnek, de ezek a gyermekek az anya köhécselése, szerető csókjai, a nyállal fertőzött föl­

dön való mászkálás, ilyen kézzel való majszolás, vagy — ami a legfontosabb — a föntebb leírt, a porral felszálló baktériumok útján folytonosan fertőzik magukat és kifejlődik előbb a vér- szegénység, azután a tüdőcsúcshurut, majd a tüdőbaj, mert az előbbi stációk sem voltak mások sok esetben, mint a tuber-

kulozis enyhébb fokai. És jön a halál, amint a görbe mutatja, az élet kezdődő éveiben kisebb fokban, a 15—20 évben felszökve, a 21—25 éves korosztályban még magasabbra ugorva. Ez a felszökés mint egy felkiáltójel bizonyítja, hogy a tuberkulózis fertőződés a gyermekkorban történik és itt a legnagyobb a veszély és itt van a legsürgősebb szükség a beavatkozásra. Periculum in mora!

A legsürgősebb teendő volna a nyílt tuberkulózisban szenvedők pontos összeírása. Ez a munka folyamatban van évek óta, de konzekvenciái nem vonattak le. Az összeírás sem tökéletes megközelítőleg sem.

Észrevehető a bejelentésekből az orvosoknak bizonyos tartózkodása, óvatossága, ami érthető is. Hiszen — bár a piros cédulát ilyenkor nem ragasztják ki — mégis nemcsak a beteg, hanem a család sem örül, ha ő róla nyilvánosságra kerül, hogy tüdőbajos. A beteg föltétien „jobb“ orvosnak tartja azt, aki ilyen bajával, nem jelenti be. Ezt az „így értelmezett“ jó orvosi mivoltot nem is nehéz illetve nem is veszélyes meg­

szerezni, mert senki sem vonható felelősségre eredménnyel nyílt tüdőtuberkulozis be nem jelentése miatt, mivel a tüdő- tuberkulozis nyílt volta a baktériumoknak a köpetben való jelenlététől függ, ezt pedig csak górcsövi vizsgálattal lehet eldönteni, ami a gyakorló orvos eszközei közé csak kivételesen tartozik, de nem kötelességszerűen. Igaz, hogy a M. Kir. Orszá­

gos Közegészségügyi Intézet a vizsgálatokat elvégzi. Nekem az a véleményem, hogy míg egyrészt szükségesnek tartom a nyílt tuberkulózisban szenvedők pontos ismeretét, ennél a legszigo­

rúbb bizalmasságra van szükség, hogy a leglelkiismeretesebb orvosok mai dilemmája megszűnjék és megszűnjék a mai ferde helyzet is, amidőn bejelentésre főleg azok kerülnek nyílt tuber­

kulózissal, akiknél a baj már annyira előhaladott, hogy a vég közeledik vagy közeledni látszik. Ekkor már tanácsosnak lát­

szik bejelenteni, mert halálokként tuberkulózis szerepel majd és nagyon köztudomású, hogy halálos tüdőtuberkulozis a halál előtt több-kevesebb ideig csaknem mindig nyílt tuberku­

lózis volt.

A konzekvenciák első levonása az volna, hogy a nyílt tuberkulózisban szenvedőket emeljük ki a családból és bizto­

sítsunk nekik díjtalanul elhelyezést a családon kívül. Ennek két haszna lenne. Az egyik — ami végtelen fontos — meg-

25

szűnne az egészséges családtagok folytonos fertőződése. Egy évtized múlva ez csodát művelne. A másik eredmény az lenne, hogy a nyílt tuberkulózisban szenvedők nagyrésze is gyógyul­

hatna, mert megkapnák a gyógyulás feltételeit: a jó levegőt, a jó táplálkozást és a nyugalmat.

Hol ? Ez a legnehezebb kérdés. A kormányzat jóindulata e kérdésben csak annyiban nem határtalan, amennyiben az anyagi lehetőség határt szab neki. Én szerintem kár drága és nagy szanatóriumokat építeni, mert ezek rendkívül költsé­

gesek és annyit úgy sem tudunk építeni, amennyi kellene.

Jó, ha ilyenek is vannak magasabb igények és speciális gyógy- tényezők céljaira, de az esetek 80—90 %-nak lebonyolítására tökéletesen elég volna kivétel nélkül minden községben olyan épületet emelni, amely nem palota lenne, hanem egyszerű ház, tágas szobákkal, nagy ablakokkal, ahol ezeket a nyílt tuberkulózisban szenvedő betegeket össze lehetne gyűjteni és a legolcsóbb adminisztráció mellett megadni nekik, ami a tuberkulózis gyógyulásának mindenütt úgyis kizárólagos felté­

tele — mert a többi mind másodrendű — és ez a föltétel a jó levegő, a jó táplálkozás és a nyugalom. Nincs olyan falu, ahol ezt biztosítani ne lehetne, még pedig olcsón, egy­

szerűen, mondhatni háziasán. Egy-egy ilyen ház nem is lenne félelmetes, mert a beteget nem szakítaná el annyira hozzá­

tartozóitól, mint a távoli nagy szanatóriumok. Meg kellene adni neki a legteljesebb, a mainál sokkal teljesebb díjtalan­

ságot, mert ha lehetett ezt a trachománál és a bujakórnál nyújtani, sokkal inkább meg lehetne tenni a nyílt tuberkuló­

zisnál. A beteg — hiszen idővel nem gyógyíthatatlan, hanem kezdődő betegekkel lenne tele — gyógyulhatna, a hozzátartozók pedig nem csak meg lennének óva a fertőzéstől, hanem a beteg ápolása se kötné le őket és nem akadályozná munkájukban.

A könyv végén VI. alatt található a tuberkulózisnak köz- ségenkénti elterjedése.

Fertőző betegségek.

A fertőző betegségek közül nem vizsgáltam az összes fertőző betegségeket mint halálokokat, hanem csak azokat, amelyek leggyakrabban fordulnak elő, mint a hasi hagymáz, a vörheny, a kanyaró, a roncsoló toroklob és a hökhurut.

A hasi hagymáz vidékünknek, de az egész országnak nagy problémája. Minden évben — főleg ősszel — jelentkezik.

Az ellene való védekezés állandóan résen van. Alig van köz­

ség, ahol ártézi kút, vagy legalább mélyfúrású kút ne volna.

A betegek izolálása és a fertőtlenítés — gőzfertőtlenítő gépek­

kel és formalinnal — tervszerűen megy, sőt a vármegyei sza­

bályrendelet a gyógyulást a bakteriológiai vizsgálat negatív voltától teszi függővé és az eredmény meg is van, aminek legfényesebb bizonyítéka az, hogy minden évben vannak hasi hagymázos betegek majdnem minden községben anélkül, hogy azok nagyobb vagy épen járványszerű elterjedést ölte- nének. Ma már a hasi hagymáz ellen való védekezés szinte becsületbeli kérdése az egészségügyi közigazgatásnak. A vör- heny, kanyaró és hökhurut iskola- és óvodakérdés. Helyes orvosi érzékkel párosult közigazgatási eljárás mindig megta­

lálja a kellő útat ezen hevenybetegségekkel szemben anélkül, hogy a közegészségügy vagy a tanügy a szükségesnél nagyobb sérelmet szenvedne. Belemegy mindinkább a köztudatba ezek­

től a betegségektől való óvakodás és az is, hogy az ártatlan­

nak hitt kanyaró és hökhurut nem is olyan ártatlanok, mert sokszor az elhúzódó tüdőhurutokkal melegágyát készítik elő a tuberkulózis fertőzésnek, vagy a már meglévő tuberkulózis fertőzést súlyosbítják.

A roncsoló toroklobnál az aránylag gyorsan gyógyuló beteg, de az iskolás és óvodás hozzátartozók torokváladéká­

nak bakteriológiai vizsgálata a zárlat feloldása előtt nagy fontossággal bir.

Ez az itt röviden elmondott, de az életben nagy munkát, sokszor hálátlan munkát jelentő tevékenység eredményezte azt, hogy a felsorolt legfontosabb fertőző betegségekben elhal­

tak száma együttvéve az egyesített három vármegyében 10 év alatt 806-ot tett ki.

Vármegyénk területén ennek az eloszlása betegségek szerint, mint a vármegyei összesítés adatai mutatják, az, hogy

hasi hagymázban 380

vörhenyben 172

kanyaróban 91

roncsoló toroklobban 139

hökhurutban 28

egyén halt meg.

összesen 806

Van a könyv végén egy rangsor VII. alatt arra nézve, hogy az egyes községekben az itt telsorolt fertőző betegsé­

gekben együttvéve hányán haltak meg 10 évi számítás, de évi arányosítás szerint még pedig az összehasonlíthatóság kedvéért úgy, hogy 1000 lélekre hány fertőző betegségben való halálozás esik ? Ez a skála is tanulságos, mert az ered­

ménynek két komponense van. Egyik az, hogy annál kevesebb a fertőző betegség, minél távolabb van a község a forgalom­

tól (vasút stb.). Ez, mondjuk, szerencse, de a másik kompo­

nensben benne van az orvosi, illetve közigazgatási preventív tevékenység is.

A rák.

A rák mint kórforma és halálok mindinkább nagyobb szerepet játszik. Mintha a kultúrával arányban volna elter­

jedtsége. Az ellene való védekezés is mind komolyabb feladat elé állítja az államokat. Hazánkban is most van folyamatban a rákkutató intézet felállítása és a Rádiumnak, mint gyógyító eszköznek beszerzésére egyesek és a közületek nagy áldoza­

tokat hoznak.

E könyvben a rákbetegségnek a vármegyék területén való elterjedtségét is meg lehet ismerni, mert a halálozások szá­

mából — sajnos — majdnem a megbetegedések számára lehet következtetni, amennyiben a magyarországi rákstatisztika igen rossz és a megbetegedések száma nem sokkal több a halálo­

zási számnál. A föntebb vázolt törekvések hívatvák ennek a nagy rákhalálozási statisztikának megjavítására. Kor szerint csoportosítom a rákban elhaltakat, amely csoportosítás doku­

mentálja, hogy a régebben határul elfogadott 40 éven alul is mintha mind nagyobb és nagyobb számban fordulnának elő rákbetegségek a harmincas, sőt a huszas években is. A férfi és női nem kb. egyforma arányban vesz részt benne. A rák féleségeit 3 csoportra osztottam u. m. gyomor rák, méh rák és egyéb szervek rákos megbetegedéseire. A gyomor rák uralja a helyzetet. Méhrák aránylag kevés van. A többi szervek rákos megbetegedése együttvéve nem tesz ki annyit, mint a gyomor- rá k önmaga.

A rákban elhaltak száma 10 év alatt, mint a vármegyei összesítés mutatja, lfí!)2-t tesz ki. Oly nagy szám, amely jóval

felülmúlja a leggyakrabban előforduló fertőző betegségekben (hasi hagymáz, vörheny, kanyaró, roncsoló toroklob, hökhurut) együttesen elhaltaknak a számát (806). Ez az eredmény meg­

lepő. De még meglepőbb az, hogy a gyomorrákban több ember halt meg a halálozási anyakönyvi bejegyzések szerint, mint a többi szervek rákos megbetegedésében együttvéve. Én a gyomorrák fejezete alatt csakis azokat a haláleseteket gyűj­

töttem össze, amelynél a halálozási anyakönyvben a gyomor­

rák van beírva halálokként illetve a halált okozó kór neme­

ként. Ahol pld. bélrák vagy végbélrák stb. szerepel, azt már a gyomorrák alatt nem gyűjtöttem, hanem az egyéb szervek rákos megbetegedései alatt csoportosítottam. Amennyiben ez az eloszlási arány nem egyezik az országos statisztika meg­

oszlásával, ez mint feltűnő jelenség, figyelemre méltó.

A rák speciálisan az a betegség, amely hosszú idő, néha évek alatt vezet halálhoz. Ennél a kínzó fájdalmakkal járó, hosszú betegségnél alig képzelhető el, hogy valaki orvoshoz vagy orvosokhoz ne fordult volna bajával, szóval halála be­

következett volna anélkül, hogy azt orvos meg nem állapította volna. Itt még jobban biztosítva van a valódi halálok, mint több más haláltokozó betegségnél. Ami pedig a „rák“ diagnó­

zisán belül az egyes szervek rákos megbetegedésének elosz­

lását illeti, ez már nehéz munka. Itt elismerem, hogy téve­

dések bizonyos %-ban előfordulhatnak, de ez már nem érinti a rákhalálozás főösszegét.

E munkában feltalálható a rákhalálozás elterjedése az egyesített vármegyék területén községenként a VIII. számú összeállításban. Nehéz feladat volna közös nevezőre hozni azokat a községeket, amelyekben a rákhalálozás egyforma magas vagy alacsony. Azt mondják, hogy a rák a kultúrával arányosan nő. De hogy a kultúrának mely tényezője legkár­

tékonyabb, az még nincs tisztázva. Az egyszerű nép közt az a hit is él, hogy az ártézi víz is szerepel káros tényezőként.

Ez nehezen képzelhető el. Igaz, hogy a sorozatban azok a községek, ahol a rákhalálozás a legnagyobb, ártézi vízzel ál­

talában jobban el vannak látva a rendelkezésemre álló ada­

tok szerint és a mezőkovácsházi járás községei, amely terü­

leten legkevesebb ártézi kút van, mintha inkább a rangsor elején volnának, ahol kisebb a rákhalálozás. Én — tekintet­

tel a nagy gyomorrák halálozásra — hajlandóbb vagyok a táp-