113-
mellett arról, hogy á bér szabad egyezkedés tárgyát képezi, be- szélni sem lehet. Az előlegezés, mint a hiteluzsora harmadik feltétele is fennforog, csupán a konstrukcióban van hiba, mert a szorult helyzetben levő munkavállaló munkáját gazdájának
•előlegezi.
Uzsora-e ilyként a munkabéruzsora jogi értelemben? Véle- ményem szerint újból és most már a hiteluzsora körén belül kell különbséget tennünk magánjogi és büntetőjogi értelemben vett uzsora közt. Büntetőjogi uzsoráról csak akkor beszélhetünk, ha az „előlegezett szolgáltatás tárgya pénz vagy más ingó dolog"
(5. §.). Ha tehát az előlegezett szolgáltatás munka (vagy jog), úgy a híteluzsora sem von büntetőjogi következményeket maga
•után. Más a helyzet azonban a magánjogi következmények ki- mondásánál. Midőn a törvényhozó a hiteluzsora mellett, szem- ben az 1883: XXV. t.-c. rendelkezésével, a reáluzsorát is szabá- lyozása körébe vonja (1. §.), egyúttal azon felfogás ellen foglal állást, mintha az uzsorának tényálladékához tartozna a hitele- zési elem. Vagyis uzsora a reáluzsora is, hol a szolgáltatás .'Zug im Zug történik. Ha pedig a hitelezés a magánjogi értelem-
ben vett uzsorának nem tényálladéki- eleme, úgy irracionális lenne az uzsora köréből kirekeszteni azon kötelmeket, melyek- ben az uzsora tárgyi és alanyi feltételeinek fennforgása mellett
a hitelezési elem is fellelhető, de nem a törvény által megkívánt egyoldalú séma formáiéban. Dr. Bratmann Pál-
Érvényes-e a jogügylet, mellyel a korlátolt felelősségű társaság a saját üzletrészét megszerzi? A korlátolt felelősségű társaságról szóló 1930: V. törvénycikk 35. paragrafusa tilalmazza, hogy a korlátolt felelősségű társaság a saját üzletrészét megszerezze.
Hasonló ez a tilalom a K. T. 161. §-ának a tilalmához, mely tudvalevően megtiltja a részvénytársaságnak a saját részvény- szerzését. Az indoka mindkét tilalomnak az, hogy mivel mind- két társaság tiszta tőketársaság, ahol a tagok nem szavatolnak, kell tehát egy bizonyos minimális vagyon konzerválásáról gon- doskodni. Már pedig ezt a minimális vagyont csorbítaná a saját részvény vagy üzletrész visszaszerzése. Azonban, amiként a K.
T. sem mondja meg, vájjon a részvényszerzési tilalom abszolut-e, vagyis semmis-e, a tilalom ellenére létrejött ügylet vagy nem, 'ép ügy hallgat erről a K. F. T. törvény. Ez annál csodálatosabb, .mert a probléma már felvetődött évtizedekkel korábban a rész-
vényjogban, a külföldi K. F. T. törvények is szabályozzák, a K. F, T. törvényt megelőző magyar irodalom is megemlékezett a problémáról. A gyakorlat feladata lesz tehát a megoldás.
A megoldáshoz több kiinduló pontunk lehet, Az első leg- csábítóbb talán az analógia volna. A részvényszerzés és az üzlet- rész-szerzés tilalma azonos meggondolásokból származik, közel- fekvő volna tehát a gondolat, hogy a K. T. 161. §-ánál kifejlő-
114-
dött gyakorlatot per analogiam alkalmazzuk a K. F. T.-nél.
A részvényszerzésnél pedig a Kúria állandó gyakorlata, hogy- a tilalom ellenére létrejött ügylet érvényes, csak az igazgatóság felelősségét vonja maga után. Ezek szerint a tilalom ellenére létrejött üzlet szerzése is érvényes volna. Csakhogy a jogtudo- mányban az analógiák alkalmazásánál a legóvatosabban kell el- bánni. Mert ha igaz is, hogy a két tilalom hasonló, ha igaz is, hogy a tilalmak intenciója is hasonló, mégis lényeges különbség;
van a két társaság jogi struktúrája között. A részvénytársaság részvényeiről forgalomképes értékpapírt állíthat ki, az érték- papír tőzsdei forgalom tárgyát képezheti, így a jóhiszemű eladó- védelme indokolhatja a tilalom ellenére létrejött ügylel érvé- nyességét. A K. F. T. üzletrészről ellenben értékpapírt kiállítani nem lehet és nem szabad, az üzletrész elidegenítése csak az esetben érvényes, ha a társaság ahhoz hozzájárul. Úgyhogy az:
eladónak feltétlenül tudnia kell, hogy ki a vevő és így jóhisze- műséggel senki sem mentheti magát. Ez a lényeges ellentét eléggé indokolja, hogy a részvényjog analógiáját ne alkalmaz- zuk a K. F. T,-nél.
A probléma megoldásához vissza kell nyulnunk általános:
magánjogi alapelvekhez. Vájjon, ha a jogrendszer valamit tilal- maz és nem mondja meg, hogy a tilalom ellenére létrejött ügy- let érvényes-e vagy semmis, mi a következmény. Hivatkozunk:
itt a Magánjogi Törvénykönyv Javaslat 972. §-ára, mely szerint
„Törvényes tilalomba ütköző szerződés, amennyiben a törvény mást nem rendel, semmis." Ha nem is tételes törvény a Magán- jogi Törvénykönyv Javaslat, mégis jó leszűrődése a gyakorlat- nak. Erősíti ezt az álláspontot a B. G. B. 134. §-a, mely úgy- szólván szórul-szóra ugyanezt az intézkedést tartalmazza, talán azzal az egy különbséggel, hogy az M. T. J. ezt csak szerződé- sekre vonatkoztatja, míg a B. G. B. általában jogügyletekre.- Ezek szerint tehát semmis a tilalom ellenére létrejött ügylet.
Igaz, hogy van a Kúriának más álláspontja is. Ha nem is lehet egyszerűen alkalmazni a részvényjogi analógiát, mégis érdekesek, ezek a döntések, mert azt mutatják, hogy a Kúria hajlik a másik álláspont felé is, vagyis arra, hogy ha a törvény á tilalom követ- kezésképen nem állapít meg kifejezetten semmisséget, úgy a tilalom ellenére létrejött jogügylet érvényes. Pl. „A K. T. 161.
§-a.csak azt mondja ki, hogy a részvénytársaságnak saját rész- vényeit megszerezni, vagy zálogbavenni nem szabad, de a tör- vény eme rendelkezéséből — .tekintettel a fenti §. 2. bekezdé- sére, mely szerint csak az igazgatóság tagjainak a társaság hitelezőivel szemben való felelősségét vonják maguk után, — nem következik még az sem, hogy a fenti törvényszakasz elle- nére történt részvényszerzés, vagy zálogbavétel semmis volna."
(C. 622/1930.) Fenti ítéletnek egy nagy logikai hibája van. És pedig hozzátesz egy oly „csak" szócskát a törvényhez, mely
115-
a valóságban nincsen benne és amely az egész értelmét meg- változtatja. Az idézett bekezdés ugyanis így szól: „az igazgató- ság tagjai, ha ezen határozatokat meg nem tartják, a társaság hitelezőinek egyetemlegesen felelnek". Látható tehát, hogy sehol sincs benne, hogy „csak" az igazgatóság felelőssége volna a tilalomszegés következménye. Az is lehet azonban, hogy nem akarta a Kúria a kérdéses „csak" szót hozzátenni, hanem azon az elvi állásponton volt, ha valamely törvényes tilalom mellett nincs semmisséget kifejezetten megállapító intézkedés, úgy a tilalom csak imperfekt. Talán azért helyezkedett a Kúria a konkrét esetben erre az álláspontra, mert a konkrét esetben a jóhiszemű szerződő felet óhajtotta védeni és az anyagi igaz- ságot óhajtotta diadalra hozni. Hisz kétségkívül kívánatos, hogy de lege ferenda, a részvényszerzés — ha tilalomba is ütközik, — de az eladó jóhiszemű, — érvényes legyen. Jogdogmatikailag azonban sehogy sem áll meg a Kúria tétele és mindenképen az M. T. J. és B. G. B. álláspontját kell helyesnek elfogadni. Egész elképzelhetetlen, hogy ha a törvényhozó valamit tilt, úgy ez részéről csak jámbor óhajtás volna. Sokkal inkább logikusabb, hogy ragaszkodik a tilalomhoz és sehogy sem szankcionálja a tilalomszegést, Ha nem ez az intenciója, úgy ezt külön kell ki- mondania.
A konklúziónk tehát az, hogy a tilalom ellenére történt üzletrészszerzés semmis és'a teljesítés sem tudja convalideálni.
Vessük még egy próba alá fejtegetéseinket. Vájjon a dogmatikai úton kapott igazság megfelel-e a nagyobb igazságnak, az anyagi igazságnak. Tekintsük át ebből a célból a fontosabb külföldi törvényeket. A német G. M. B. H. törvény 33. §-a különbséget tesz, hogy vájjon az üzletrészek teljesen be vannak-e fizetve vagy nem. A teljesen'befizetett üzletrészek tilalom elleni meg- szerzése érvényes, feltéve, hogy a társaságnak a törzstőkét meg- haladó vagyonából történt a szerzés, a nem teljesen befizetett üzletrészek tilalom elleni megszerzése semmis. Az osztrák tör- vény 81, §-a teljesen semmisnek tekinti a tilalomba ütköző üzletrészszerzést. Hasonló a bolgár törvény 99. §-a. A tenden- cia tehát mindenütt az, hogy a tilalomba ütköző üzletrész- szerzés semmis legyen. És ez helyes is. A saját üzletrész- szerzés tilalma a törzstőke konzerválásának a fontos előfelté- tele. Ez kívánja meg azt is, nogy a tilalomba ütköző üzletrész szerzése semmis legyen. Míg, ismételjük, semmi sem indokolná az ellenkező álláspontot. Hisz az eladó feltétlenül rosszhiszemű, a rosszhiszemű pedig védelemre nem tarthat számot. Végül még megemlítjük, hogy a fentiekben mindig csak a tilalomba ütköző üzletrész szerzéséről beszéltünk, hisz bizonyos esetekben a tör- vény maga constituál kivételeket (üzletrészszerzés végrehajtási úton). Ezeknek az érvényességét természetszerűen nem tangálja, semmi. Dr. Halom István.
