• -
SOLYOM LASZLO
A V A C I
KIÁLTVÁNY
Görgei Arthur. (Egykorú raji)
Midőn e lap felelős szerkesztőjének felké- résére hozzáfogtam, hogy az idei márciusi ün- nepi számba Görgeiről tanulmányt írjak, tájé- kozottságom e kérdésben az átlagképzettségű katona színvonalán mozgott. Görgeiről amolyan
„pártatián" véleményem volt.
Minéi jobban belemélyedtem azonban e kér- dés tanulmányozásába, annál inkább megválto- zott eredeti álláspontom. Görgei emlékiratainak és a Görgei-Kossuth levelezésnek hatása alatt teljesen új kép alakult ki bennem Görgeiről.
A kép olyan volt, hogy félretettem a tanulmányt és haboztam, hogy egyáltalán nyilvánosságra hozzam-e? Mégis győzött bennem a meggondo- lás, hogy a Görgei szerepe körül lefolyt száz- éves szépítgetés és hazudozás a kapitulánsok-
nak, a kiegyezőknek, a forradalom gyűlölőinek műve volt. A szabadság és a haladás hőseinek a Szabadságharc mocsoktalan kardú katonáinak tartozunk azzal, hogy a szabad magyar hadtörté- nelemírás az igazság szellemében foglalkozzék a kérdéssel.
A téma sokkal szélesebbnek bizonyult, sem- hogy egyetlen tanulmányban végére lehetett volna járni. Szerényebb célkitűzéssel kellett hát megelégednem, ezért megkíséreltem, hogy előbb Görgei vezéri pályájának kezdeteiről rajzoljak képet. Az első tanulmány persze sok kérdést nyitvahagyott és a befejezetlenség jegyeit hor- dozta magán. Fennálló adósságomból kívánok törleszteni most, midőn Görgei további pályájá- ról, a váci kiáltvány keletkezéséről számolok be.
Görgei egyénisége 1848. december közepéig az osztrák inváziós
erők köröskörül az országhatár mentén, néhol pedig az ország területén befejezték felvonulásu kat. Megindult a koncentrikus támadás, melynek célja a magyar forradalmi erők fegyveres térd- rekényszerítése volt.
A Windischgraetz herceg parancsnoksága alatt a nyugati határszélen felvonuló oszt rák főerő támadását Simunics csoportja indítja meg
december 14-én, Nagyszombat irányában. Ezt követi december 16-án, súllyal a Duna déli ol- dalán a főerő nagyobb része.
Megkezdődik a Feldunai hadtest visszavo- nulása és ennek kapcsán egyre jobban elmérge- sedik a már amúgysem zavartalan viszony Kossuth és Görgei között. A fokozatosan vég- zetessé váló ellentét nemcsak a két személy kö- zötti kapcsolatot jelentette és jellemezte, hanem
a szabadságharc politikai és katonai vezetése közötti viszonyt is. Ez az ellentét sok esetben befolyást gyakorolt a politikai fejleményekre és a hadieseményekre és nem kis mértékben okává vált a szabadságharc bukásának. Különösen Görgei hadvezéri tevékenységére éreztette káros hatását a kettőjük közötti antagonizmus ; a had- történelemnek tehát foglalkoznia kell ezzel a problémával is, minthogy sok esetben itt rejle- nek a hadászati elhatározások rúgói.
Az emigráció irodalma súlyos vádakkal il leti Görgeit. Kortársai démoni, emberfelettien gonosz egyéniségnek jellemzik. Horváth Mihály
a Szabadságharc történésze, aki az események aktív szereplője volt, kárvágyónak, bosszúálló-
nak, rejtélyes jellemű gyűlölködőnek, ravasznak és alattomosnak bélyegezte.
Mellőzzük azonban Horváth Mihály és a többi kortárs — sok esetben elfogult íté- letét éppenúgy, mint a kiegyezés és a reakció korszakának hivatalos történészi véleményét, mely azért csinált Görgeiből hőst, hogy ezál- tal Kossuthot kisebbítse. E közvetett bizonyíté- koknál sokkal meggyőzőbb számunkra Görgei és Kossuth levelezése és Görgei emlékiratainak ellentmondásokkal teli lapjai, melyek a részlet- kérdéseken felülemelkedni nem tudó keserű gúnyolódót, a kielégíthetetlen törtetőt mutatják nekünk, aki csak a legnagyobb elfogultsággal a leplezetlen gyűlölet hangján tud beszélni a forradalom ügyéről és annak vezetőiről. Ezek- ben a kétségbevonhatatlan hitelű dokumentu- mokban a hős leleplezi önmagát, egyben ítéletet is mond magáról.
Steier Lajos, a húszas évek történésze, a Görgei-Kossuth levelezés kutatója így ír róla:
„Görgei kezdettől fogva kegyenc régimet vezetett be seregénél. Szimpátiája, vagy ellenszimpátiája nyomán osztályozta az embereket, voltak kegyencei és voltak mostohagyermekei. Érdekes jelenség, hogy a hozzá hasonló jellemű és tulajdon- ságú embereket nem kedvelte. Mindazok, akik körülötte voltak és neki udvaroltak, sokkal puhább fából voltak faragva, míg egy Guyon, egy Nagy Sándor és a hozzá- juk hasonló keménykötésű férfiak felé, kik rosszakaratú iróniája dacára komoly elszántsággal oldották meg feladataikat, bizalmatlankodva tekintett, holott e férfiak
becsületérzése, hazaszeretete, tehetsége, bátorsága értékesebb, komolyabb és mindenekfelett valódibb volt, mint akár egy Bayeré, vagy egy Molnár Ferdinándé, nem akarván egyéb kegyeletes érzéseket érinteni."1)
A jellemzés annál figyelemreméltóbb, mert olyantól származik, aki igyekszik Görgei szerepét igazolni, önmagát túlértékelő becs- vágyó portréja ez, aki nem tűri a bírálatot, az önálló véleményt és biztos kézzel emeli ki kör- nyezetéből a hízelgő tehetségteleneket. Ugy véli, hogy ezek nem jelentenek számára vetély-
') Steier L.: Görgei és Kossuth. 244. o.
társat, kicsinységük és tömjénezésük pedig emeli őt. A környezet hamar felismeri az ilyen vezető gyengéjét és hízelgésben, az ellenfél rágal- mazásában nem ismer határt.
Görgei csak érvényesülése szempontjából nézi az embereket és a dolgokat. Ha valaki út- jába áll, eltiporja, még ha az ügy kárára is van, a méltatlant pedig felemeli, ha saját érvényesü- lése ezt úgy kívánja. Láttuk, hogy nyilakozott Bemnek Guyonról,2) mégis, midőn Simunics december 14-én betört a Nádas-szorosnál, má- sodszor is őt küldte Ordódy segítségére. A fel- adat végrehajtására azonban mindössze 170C embert adott Guyonnak, holott Pozsonyban két teljes dandárja állt, melyekkel módjában lett volna „Simunics barátunkat amúgy istenigazá- ban elpaskolni", ahogy ezt Kossuth oly kifejező szavakkal kérte tőle.
Önkéntelenül felmerül a kérdés : nem kész akarva küldte-e Guyont kilátástalan helyzetbe, hogy ilvmódon szabaduljon tőle? így használta ki később is mindenütt, nehéz és kockázatos feladatok megoldására, kicsiny erőkkel, egyedül, elszigetelt helyzetben.
Igen iellemző Görgeire az előléptetések kér- désében elfoglalt álláspontja. A Feldunai hadtest parancsnokául történt kinevezésének pillanatá- tól kezdve szívósan tört arra, hogy a tiszti ki- nevezések jogát kezébe ragadja. Erre fordította energiája nagyrészét. Levelei elsősorban ezzel a kérdéssel foglalkoztak, tele szemrehányással, az Országos Honvédelmi Bizottmány által megtett, vagy elmulasztott előléptetések miatt. Steier Görgei viselkedését
„makacsul kicsinyesnek"
minősíti.'1) Szerintünk nem kicsinyesség, hanem a céltudatosság a lényeges, amellyel szú gya- nánt rágja el az útjába álló tekintélyek • tartó- oszlopait.
Törekvése annyira nyilvánvaló, hogy még legnagyobb jóakarójának, Csányi Lászlónak, a Feldunai hadtesthez kiküldött kormánybiztos- nak is feltűnik. Utóbbi azt írja 1848. XI. 11-i levelében Kossuthnak, hogy ne engedje ki a kor- mány az előléptetést kezéből, mert
„katonai Dictatura jövend, vagy jöhet a világra.'"1)
Kétségtelen, hogy az előléptetések kézbe- ragadása csupán eszköz Görgeinek a haderő
feletti korlátlan befolyás megszerzésére. E cél érdekében nem átallja alárendeltjeit a kormány- nyal szembeállítani. Az a szokása, hogy a po- litikai vezetőket alárendeltjei előtt metsző szarkazmussal unos-untalan becsmérli és az ilyen beszédeket alárendeltjei részéről is szívesen hall- gatja. Ez- lassan odavezet, hogy az Országos Honvédelmi Bizottmány teljesen elveszti autori- tását a Feldunai hadtest táborában. Végül is Görgei hadteste a kormányellenes hangulatnak valóságos központjává válik.
2) Görgei: Életem és működésem. 83. o. (Franklin társulat, 1911. kiadás).
') Steier: I. m. 244. o.
') Steier: I. m. 155. o.
„Aki evveV) bármi oknál fogva elé- gületlen volt, Windischgraetz főhadiszál- lásán sem találhatott volna több rokon- szenvet és pártolót, nem érezhette volna magát kényelmesebben, mint Görgei fő- hadiszállásán."6)
Életrajzában Görgei így nyilatkozik az ОН В tagjairól:
„Én ugyan névről is alig ismertem ezeket az urakat, de elég volt tudnom, hogy egy sincs köztük katona és hogv a hadvezérek kezébe kénytelenül letett ha-
talom minden időben szálka volt a polgári
hatalmárok kezében."7)
Bár maga is bevallja, hogy a szereplőket nem ismeri, mégsem habozik, hogy az alaptalan gyanúsítás következményeit radikálisan levonja :
„ D e az ilyen nyomorult kicsinyes ha- talomféltés tönkreteheti a haza megmenté- sét, hasztalanná a nemzetnek a küzdelem- ben való leghősiesebb kitartását is. Kí- vánatos volt tehát egy olyan legfőbb ál- lamhatalom megalkotása, amely korlátlan lévén, minden ilyes féltékenykedésen és
irigységen felül áll. Szükséges volt azonban, hogy ezen legfőbb hatalom egyetlen kézbe legyen letéve. És ez csakis diktatúra lehe- tett.'"'a )
Görgei kívánsága mindenféleképpen indo- kolatlan, ugyanis Kossuth, mint az OHB. el- nöke, a hadsereg felé gyakorlatilag korlátlan rendelkezési joggal bír. Intézkedéseit az „OHB.
utólagos jóváhagyásának biztos reményében"
teszi meg. Rajta kívül érdemben a hadsereggel senki más nem intézkedik. A formális dikta- túra tehát mit sem változtatna a hadsereg és az államvezetés viszonyán.
Annak, hogy Kossuth intézkedései hatályo- sak legyenek, a hazai konzervatív, feudális reakción kívül csak egy akadálya van : ez Görgei.
Ö az, aki mindent megopponál, rendszeresen ellenkezőjét teszi annak, amit számára elrendel- tek és mindent elkövet a felsőbbség alóli teljes szabadulásra.
Nem csalt Csányi ösztöne. Görgei valóban diktatúrát akart, de azt nem a polgári „hatalmá- roknak" szánta. Valódi törekvését azonban lep- lezetlen öncélúsága és várható népszerűtlensége miatt nem merte nyíltan bevallani.
„Az egyedül lehetséges diktátora Magyar- országnak Kossuth Lajos volt" írja az előző gondolatmenet végére. Ezt a kijelentést azonban rögtön semlegesíti azzal, hogy Kossuth sem egészen diktátornak való, mert „nem ért a há- ború követelményeihez" és „idegenkedik az
állandó hadseregtől." (Utóbbi alatt kétségtele- nül az állandó császári-királyi hadsereget érti).
5) t. i. a kormánnyal.
') Horváth Mihály: M. o. függetlenségi harcának története, II. kötet 212. o.
7) Görgei: I. m. 86. o.
7a ) Ebben, valamint az összes további idézetekben a kiemelések tőlem származnak.
Kossuth diktátorsága tehát csak szükségmegol- dás ; egyetlen előnye, hogy „kevésbbé ártani képes", mint az Országos Honvédelmi Bizott- mány.
Emlékirataiban részletesen elmondja Gör-i
gei, hogyan képzelte Kossuth diktatúráját.8) A diktátornak a Feldunai hadtest táborában kellett volna tartózkodnia, hogy Görgei „megnyerhesse"
őt saját „meggyőződésének." „És ha nem fog rajta az elmélet, akkor majd meggyőzi őt a gya- korlat." „Mihelyt egyszer Kossuth e részbeni tévelyeiből kigyógyul, hihetőleg a hadsereg in- tézkedésében és alkalmazásában is elébe teendi a hadászati követelményeket a politikai követel- ményeknek." A megoldás kitervelt módja, a szavak közül kicsendülő baljós fenyegetés való- sággal megdöbbentik az embert.
Görgei érezte, hogy magyarázkodásra van szüksége, ezért emlékirataiban hosszasan fejte- geti/hogy miért nem lehetett diktátor. Az bkot nem az elhivatottság, vagy a szándék hiányában, hanem abban jelöli meg, hogy az ország népét, intézményeit és erkölcseit nem ismerte, főleg pedig, hogy a népszerűbb Kossuth
„izgatását" nem tudta volna ellensúlyozni.") Görgeit védőügyvédei nagy hadvezérnek, kemény és puritán katonának tüntetik fel, aki hatalmas szikla gyanánt áll a forradalmi örvé- nyek, a politika kicsinyes és öncélú fondorlatai felett. Maga nem vesz részt ebben a szennyes és hangos tülekedésben, hanem félrevonulva, a legveszélyesebb és legnagyobb feladatot vállalja:
a haza megmentését a politika és politikusok nélkül, sőt azok ellenére. Valóban megkapó ez a kép a „h a l l g a t ó seregről" és annak aszkétai vezéréről, aki, Hogy a nemzet önbecsülését meg- mentse, a patriarchai kor határáig szótlanul vi- seli az árulás hamis vádját. A katona apotheo- zisa ez a borgőzt lehelő politikussal szemben.
Ha azonban közelebbről szemügyrevesszük ezt a portrét, azonnal szembetűnik, hogy meny- nyire egyoldalú Görgei apolitikussága. Csak az Országos Honvédelmi Bizottmányt és csak a forradalmi politikusokat bírálja és becsmérli.
Midőn a forradalom politikai vezetését boros- hőrdóról szónokló demagógiával azonosítja, a Feldunai sereg gyáva és reakciós tisztikarát pe- dig a nemzeti ügy hivatott bajnokaivá tolja fel, tevékenysége egyáltalában nem politikamentes.
Azzal, hogy seregében a szakszerűséget a poli- tikai megbízhatóság elé helyezi, a forradalmi elemmel szemben a császári tisztikart védi. Ho- vatovább állásfoglalásában és törekvéseiben egyre jobban azonosul ezzel a tisztikarral, poli- tikája tehát ugyanaz lesz, mint az övék.
Midőn a hadvezetést brutálisan szembeállítja a politikai vezetéssel és mindent elkövet, hogy a hadvezetést a politikai vezetés, az Országos Honvédelmi Bizottmány nyakába ültesse, mi-
»
8) Görgei: I. m. 87. o.
») Görgei: I. m. 103. o.
dőn a politikai vezetés tekintélyét minden esz közzel rombolja és diktatúrára tör, akkor Görgei teljes mértékben és igen élesen politizál. Poli- tikája — legalább is hatását tekintve — teljesen azonos a királyi zsarnok, I. Ferencz József, a főhercegi hadvezér, Windischgraetz és szövet- ségesük, a feudális magyar reakció népellenes, a szabadsággal és haladással szembenálló politi- kájával.
Görgeiben a nagyvonalúságot és fantáziát egyéni varázsa, fegyelmező és rendszerező kész- sége pótolta. Utóbbi két tulajdonsága azonban az alsóvezető színvonalán állott. Fegyelmezésben gyakran brutális és kegyetlen volt, a rendszere- zésben pedig az aprólékosság jellemezte. Szívós- sága, céltudatossága és keménysége az, amely társai fölé emelte és amely valószínűleg Kossuth- ra is hatást gyakorolt.
Steier Lajos határozatlanságot és ingadozást Iát benne, ami szerinte töprengő jellemének tu- lajdonítható, „m e l y mindig késedelmet okozott
éfs majdnem mindig a felfogás és kivitel helyes- ségét a késedelemmel lerontotta." Álláspontját szinte naponta változtatja. Különösen feltűnő ez Pozsony megtartásának, illetőleg kiürítésének kérdésében, 1848. novemberében és decemberé ben.
Hiába keressük benne a nagy hadvezéreket jellemző vonásokat, amelyek Napoleonban mái pályája kezdetén jelentkeztek: a hadászati hely zetek gyors és helyes felismerését, a lehetőségek kritikai mérlegelését, a gyors és merész elhatá- rozást és a kivitelben mutatkozó dinamizmust.
Görgei emlékirataiban a téli hadjárat ide jéből két helyzetmegítélést találunk. Az egyik ről, mely a Lajtán való átkelést mérlegeli, előző tanulmányomban már megemlékeztem. A másik a bányavárosok felé való kitérést indokolja. Ez Görgei szerint Bay értől származik, miután azon ban az érvelést teljes mértékben magáévá tette, kritikai méltatására e tanulmányban még kité- rek.
Görgei és Kossuth viszonyának alakulása Kossuth, aki az események valódi irányí-
tója, nagy áttekintésével, szárnyaló fantáziájá- val a hadászat terén is már az első naptól kezdve zseniális dilettánsnak mutatkozik. Egyetlen hi bája, hogy néha elszakad a realitások talajáról.
Ezzel szemben számtalan esetben bámulatos éleslátással mutat rá a követendő útra. Kettő- jük közül ő a született hadvezér, míg Görgei legjobb esetben a kivitelező típusa.
A két merőben különböző szellemi alkatú egyéniség nem kiegészíti, hanem zavarja egy- mást. Görgei nem képes követni Kossuth szár- nyalását, sőt az a kisebbség érzését kelti fel benne. Ez az érzés a visszavonulás egyre elkese- redettebb levélváltása közben csak fokozódik és Görgeiben nehezen elfojtott gyűlöletnek lesz okozója.
Görgei teljes paszivitása már a határmenti állásban aggasztotta Kossuthot, a visszavonulás eseményei, a parancsok nem teljesítése, az ütkö- zetek elől való kitérés pedig megdöbbentik és ingerlik. A vezér tehetetlenségét látva segítségére akar sietni, elárasztja tanáccsal, közben keserű szemrehányásokat tesz neki. Az egyre sűrűbb kioktatások vérigsértik a cselekvésre képtelen Görgeit. Különösen azok a levelek rontják a viszonyt, amelyekben Kossuth a realitásoktól elszakad. Igy november 10-i levelében ezt írja Görgeinek :
Trencsin városa és a Vág vize közt van egy szoros, legfölebb 20—24 öl- nyi széles, ha ezt egyszerűen baricadiroz-
tatja ön, a baricadra két ágyút állít, — s a Fragepaniakat Beyer őrnagy alatt Leopold várába de'tachirozván azon passus őrzé-
sére 2 companiát a Frangepaniakból Tren csinbe vet, — a Trencsinyi úton a madár se jő be az országba."10)
A földönjáró, száraz realistából, aki nem veszi észre a lehetőségeket, de sohasem számítja el magát, Kossuth kisiklásai a legkeserűbb ellen- érzést váltják ki. Persze, nemkevésbbé sérti, mi dőn Kossuth kitanítja, hogyan kellett volna Simunics ellen fellépnie a Nádas-szoros vissza- foglalására. Majd egyre részletesebb és konkré- tebb tanácsokat, kioktatásokat ad : ,,A magyat sereg ereje a támadásokban van." „Concen- trálni az erőt s offenzíve előre menni." Eró- concentráció a Nemzet őrangyala." Kossuth foko- zódó nyomása alól Görgei egyre merevebb passzivitással, szakmai akadályokra való hivat- kozással, a parancsok nem teljesítésével igyekszik magát kivonni. A középszerűség védekezése ez a szakmába behatoló zsenialitással szemben.
A dolgok természetes rendje az, hogy a so- rozatos katonai sikertelenség politikailag jobbra tolja, ahogy egy győzelmi sorozat kétségtelenül balra vinné. Erre azonban habozása, lassúsága és fantáziatlansága, valamint alapvető politikai beállítottsága miatt nem képes. Passzivitása így kettőjük vitáját éleszti, az egyre élesedő vita vi- szont még nagyobb passzivitásra készteti. A
Lajta-menti táborban meginduló folyamat így a katonai fejleményekre végzetes hatást gyakorol.
Á decemberi visszavonulás
Görgei а határmenti állásból Győrbe akart sáncok építését, holott erre igazán volt módja és visszamenni. Midőn most végre Győrben van vájjon miért küldte ugyanazt a Kollmann ezre úgy nyilatkozik, hogy az erődítési munkálatok dest a Vértes-hegységbe, majd Budára az erő- irányítására hátraküldött Kollmann ezredes az ditesi munkálatok irányítására?
övénél ötször nagyobb sereg részére készítette a
sáncokat. De vájjon miért nem ellenőrizte a l'°) Steier: I. m. 138. о
December 19-én érkezik Görgei Győrbe. A metódikus lassúsággal előnyomuló Windisch- graetz csak nyolc nap múlva indul meg újra ellene. Görgei ezalatt tétlenül áll a tarthatatlan- nak minősített állásban. Márpedig, ha az állás tarthatatlan volt, akkor miért álldogált benne, ha pedig ott ragadt, miért nem mérkőzött meg Windischgraetzcel ? Nyolc drága napot veszte- getett semmittevéssel, — nyolc menetnapot, mely alatt a tehetetlen Windischgraetzcel szemben komoly részleteredményeket érhetett volna el.
vagy hátrább olyan állást építhetett volna, amely seregének megfelelt. Bármit csináljon is Görgei e nyolc nap alatt, semmi sem olyan kedvező Windischgraetznek és olyan kedvezőtlen saját- magának, mint a választott passzivitás.
Windischgraetz december 27-én indult meg újra. Ekkor Görgei, minthogy jobbszárnyát a Szigetköz felől „átkarolás fenyegette", mint va- lami XIX. századbeli Daun, gyors ütemben, kardcsapás nélkül tovább vonult vissza kelet felé. Ugv látszott, hogy az ország elfoglalása ki- zárólag Windischgraetz menetsebességétől függ.
Forradalmi háborúkban a területveszte- ségnek döntő jellege van. Minél mélyeb ben tör be Windischgraetz az országba, a forradalom annál többet veszít. Kossuth már Pozsonv kiürítésének felmerültekor at- tól tartott, hogy Windischgraetznek sikerül a városban a főrendiház és képviselőház disszidens tagjaiból valami reakciós diétát össze- hozni, amely aztán megadja a forradalomnak a kegyelemdöfést. Ahogy Windischgraetz Pesthez közeledett, az ellenforradalmi diéta lehetősége és veszélye méginkább fokozódott. A helvzet ko- molyságát mutatja, hogy a békepárt valóban erre törekedett. A hadműveletek aktív vezetését tehát katonai és politikai okokból egyaránt meg kellett volna kísérelni.
Ebben az időben a Görgei-sereg, az elbocsátá- sok következtében már csak mintegy 13—14.000 fő, vele szemben tehát négyszeres túlerő van.
Az erők ilyen aránytalansága esetén az arcban való visszavonulásnak csak akkor van értelme ha halogató harcokkal késleltetjük az ellenséget, ha a saját ország előnyét kihasználva, percnyi nyugtot sem engedünk neki, fárasztjuk, kikülö nítésekre kényszerítjük és ha ennek lehetősége adódik, a saját együtt tartott erőkkel valamelyik külön menetelő oszlopát megverjük. Ha már ezt a lehetőséget Görgei elvetette, fel kellett volna vetnie a diverzió lehetőségét. Győr elha- gyása után két ilyen irányt választhatott volna : az egyik Zirc, vagy Mór felé, a Bakony északi lejtőihez vezet. Itt, hátát az erdőnek tá- masztva, kitűnő visszavonulási lehetőségekkel rendelkező oldalállást foglalhatott volna, mely- ben egyrészt Perczeit könnyen magához vonhatta volna, másrészt a Pest felé törő Windischgraetzet erői megosztására és utánpótlási vonalainak fo- kozott biztosítására kényszerithette volna.
Hasonlóképen hatásos oldalállást foglalha- tott volna Komárommal szemben, a Duna déli partján kiépített szőnyi sáncokban. Itt a felvi-
1.si vailá G ö r g e i l e h e l ó í é q e i G y ő r nél 1848.XII. v é g é n .
déki erőket bevonva és az északi partra átkelve, az elszigetelt Simunics ellen lehetett volna hatá- sosan fellépni, illetőleg Windischgraetz össze- köttetései ellen támadni.
Olyan ellenféllel szemben, mint Windisch- graetz, sokat lehet és kell kockáztatni. Ezzel szemben Görgei passzivitása kizárólag a túl- erejű, de tehetetlen, lassú és metódikus ellen- félnek kedvezett.
Kossuth XII. 23-án kelt levelében kész ter- vet közöl vele.11) A Mosonnál képzelt Görgeinek Kapuvár irányában kellene tüntetni, a Kőszeg- nél feltételezett Perczelnek pedig Wiener- neustadtot elfoglalni, majd innen keletre for- dulva a Sopronban lévő osztrák erőt a Fertő- tóba szorítani.
Anélkül, hogy a végrehajthatóság felett akadémikus vitába kezdenénk, megállapíthatjuk, hogy a terv, mely két térben szétválasztott ma gyar erőcsoport kombinálásával az ellenség szár- nya és háta ellen irányult, merész, meglepő, ha- tásos és a kezdeményezés kézberagadására al- kalmas volt.
Görgeinek nincsenek tervei, ö az ügyet ka- tonailag eleve elveszettnek látja és ez teljesen megbénítja. Álláspontja az, hogy nem lehet sem- mi mást tenni, mint „bevárni az ellenséget és ve- rekedni." Ebből a csüggedt álláspontból a gya- korlatban az lesz, hogy tétlenül bevárja az el- lenfél megmozdulását, de mielőtt csatára kerülne a sor, visszavonul. Nem Fabius Cunctator stra- tégiája az, sem pedig Kutuzové. Mindkettő lé- nyege az ellenfél kimerítése, szétforgácsolása, felőrlése volt. A döntő csatától tartózkodtak ugyan, de állandóan csipkedték az ellenséget és igyekeztek alárendelt erőire csapást mérni. Azt az ellenséget, mely akkor, arra és olyan erővel mehet, ahogy az a számára a legkedvezőbb, amely ott, akkor és addig pihenhet, amíg neki tetszik, területfeladással sem lehet kimeríteni.
Ilyen stratégiából csak egy fordított 1812 szár- mazhat: a visszavonuló sereg szétzüllése. Egé-
») St. I. 242. о.
szen természetes, hogy a magyar sereg demora- lizálódása, mely Schwechatnál kezdődött, a ha- tármenti hathetes tétlenség és a kardcsapás nél- küli visszavonulás következtében egyre vesze- delmesebb méreteket öltött.
Görgei nem fogadja el a csatát sem Felső- gallánál, pedig erre határozott, részletekbe menő intézkedést kap a kormánytól, sem a főváros alatt. Csak azokat az intézkedéseket teljesíti, amelyek a visszavonulásra vonatkoznak. Később majd éppen ezeket az intézkedéseket fogja a kor- mány ellen fordítani, azt állítva, hogy ezek aka- dályozták őt a Windischgraetzcel való megütkö- közésben.
A történtekért az ódiumot a nemrég még oly lelkes szavakkal magasztalt magyar népre hárítja :
„Nagyon is csodálkoznék azon, ha a nemzet bizalmát még bírnám. Legalább a
nemzet az enyémet már régen elvesztette..."
írja Felsőgalláról, XII. 28-án barátjának. Bikessy őrnagynak")
„ön a nép szelleméről panaszkodik,—
amerre a hadsereg fut s a fegyelem hiánya miatt elszáguldó traineurök leverik a lel- keket; balgaság volna a néptől lelkesedéfát kívánni"
írja neki Kossuth I. 10-i levelében.")
Felsőgallán patetikusan kijelenti : erősen hiszem, hogy hadseregem ré- szére és részemre aligha marad más hátra mint egy becsülettel teljes halál a Buda előtti csatatéren."")
Ezek azonban csak szavak, mert sem Buda alatt, sem később nem fog megütközni az ellen- séggel, még olyan helyzetben sem. midőn nem a becsületes halál várja, hanem, ha kockáztatni mer, a győzelem babérja int feléje. De nem fogja a halált választani akkor sem, midőn már nem lesz számára más választás, mint az, vagy a megadás.
A móri csata és az újévi haditanács Győrt felhagyva, három oszlopban vonult
vissza: Guyon, akit Komáromon át magához vont, a dunaparti úton Pilisvörösvárnak, a főerő a bábolna—bicskei úton, amit ebben az időben Mészáros-útnak neveztek, egy oldalosz- lop pedig Csákvár felé. Az egyes oszlopok távol voltak egymástól, a közöttük lévő terület nehe- zen járható, erdős hegyvidék, harántutak nélkül, ami kizárta az erők gyors egyesítését.
December 30-án egy dandára a pilisvörös- vári-úton, egy másik Zsámbékon, a harmadik Bicskén, negyedik Csákváron, a fennmaradó kettő pedig Felsőgallán, illetőleg Budaőrsön van. Budaőrs Felsőgallától 40 kilométerre, Csák- vár Pilisvörösvártól ismét 40 kilométerre van. A Görgeinek alárendelt Perczel ugyanezen a napon Móron volt, tehát a teljes kiterjedés 60 kilo- méter széles.
Görgei azt állítja, hogy ebben a helyzetben az ellenség jobbszárnyát meg akarta támadni és csak Perczel móri veresége, illetőleg Kossuth visszavonulási parancsa akadályozta meg ebben Ez a felállítás azonban nem árul el megütközési szándékot, hanem széles arcvonalon visszavo nuló hadsereg menetalakzata, két oldalvéddel, a főoszlop seregtestei pedig a középső útvona- lon, egymásmögött egy-egy napi menettávol- ságra felfűzve. Az erőket csak középen lehetett volna 8—10 órás menetekkel egyesíteni, már pe- dig az ütközetek ebben az időben néhány óra alatt lezajlottak. A Perczellel való együttműkö- dési szándéknak sem látjuk semmi nyomát.
Ha Görgei ebben a helyzetben valóban üt- közetet akart volna vívni, úgy az összes erőket, Perczeit is beleértve, valahol Bicske táján kellett volna gyülekeztetni és a szorosokból kibonta- kozó, megosztott ellenségre súlyos csapást mérni.
Görgei nem ismerte fel a helyzetet, a kí- nálkozó lehetőségeket meg sem kísérelte, ami
vagy hiányos áttekintését bizonyítja, vagy azt, hogy nem állott szándékában ütközetet vívni.
Perczel veresége után Görgei egyenesen hátra menetel. így kerül XII. 30—31-re virradó éjjel a bicskei dandár Baracskára, a csákvári Válra, a zsámbéki Sóskútra, a gallai Biára, a Guyon-dandár pedig feltehetőleg Pesthideg- kútra. A kiterjedés szélessége 35 kilométer, a Dunától való átlagtávolsága pedig 10 kilométer.
Ebben a helyzetben helyesebb lett volna az erőket a déli szárnyon egyesíteni, egyrészt a meg- vert Perczel megsegítése, másrészt pedig az eszé- ki visszavonulási irány biztosítása céljából.
Ekkor ugyanis még nem lehetett tudni, hogy van-e lehetőség a zajló Dunán való átkelésre.
Minden perc késedelem azt eredményezhette, hogy a sereg egérfogóba szorul. A túl széles és a Dunához túl közeli felállítás kész veszedelem volt. Ha Windischgraetz megembereli magát és összefogott erőkkel Bián és Budaőrsön át előre- tör, könnyen tragédia következhetik be.
Kossuth energiája és mozgékonysága biz- tosítja ebben a nehéz helyzetben a visszavonulás előfeltételeit, összesen négy átjárót készíttet a Dunán és pedig egy jégmentes kompátjárót a Gellérthegy táján, az ágyúk és a lovasság szá- mára hevenyészetten járhatóvá teszi a még épülő Lánchidat, a Gellérthegy és a Lánchíd között hajóhidat készíttet, a Margitszigetnél pedig a már álló jeget hízlaltatja és szalmával hinteti be.
E rendszabályokra valóban nagy szükség van, mert a Perczel után nyomuló osztrák csapa- tok elvágják a déli visszavonulási irányt, melyet
a z. OHB. XII. 30-i ülésén, — a móri csata ese- ményeit és következményeit még nem ismerve
— Görgei számára kijelölt.
Január 2-án Pesten haditanács ül össze,
12) Steier L.: I. m. I., 275. o.
,3) Steier L.: Az 1849-i trónfosztás. 24. o.
'«) Steier L.: I. m. 275. o.
Gòrgeí hadlejlének helyzete 1848.Xll.30-án Csapatmozgások Xll.30-an éjjel ésXll.31-én.
2.SZ. vállak
Komarom
Piliavörösvár
AWindischgráíz
's a m b é kFe Isi да Ha
Gorge JJD Bicské
Sóskút Csékvar.
Tárnok
Baracska
Jelmagyarázat :
О Helyzet XII. 30-án.
ТТтшмф. Щ Menetek es helyzet XII.30 -ró!
XII. 31 -re éjjel.
> f| Menetek és helyzet XII. 31- én
» Veghelyzel XU.31-én este.
amelyen Vetter, Görgei, Perczel, Répássy, Lázár és Klapka vesznek részt. A tárgy a to- vábbi hadműveletek megbeszélése.
A haditanács úgy dönt, hogy Perczel Windischgraetzcel szemben halogatva, Debre- cen irányában a Tiszára vonuljon vissza, Mészá- ros és Vécsey Debrecenben gyülekezzenek, míg
Görgei hadteste a Duna balpartján, északi irányban vonuljon vissza.
A diverziós hadműveleti irány célja,
„hogy az ellenség főerejét a Debrecenhez szolgáló legrövidebb hadműködési vonal- tól eltérítse."15)
Bázis gyanánt a helyzet szerint vagy Komá- romot, vagy a Felsőtiszát adták meg Görgei
") Görgei: I. m. 125. o.
számára.
Joggal felmerül a kérdés, hogyan lehetett ilyen döntést hozni, holott Kossuth XII. 31-én kelt levelében félreérthetetlenül elrendelte Gör- geinek, hogy a Feldunai hadtest Buda előtt vív- jon csatát az ellenséggel és ha nem győz, úgy menjen a Tiszához:
„ .... verje meg az ellenséget, ha lehet, csináljon a nemzetnek jó új esztendőt..."
„ a csatának Budán túl kell vívatni s h a ez
a csata elvész definitive: úgy magát a vá- rost nem fogjuk harctérre tenni."
„Az országgyűlésnek és a kormány- nak Debrecenbe kell mennie. Mert a fővá- ros elvesztésével, nem szabad a sereget, mely ügyünkhöz állott, szélnek eresztenie, hanem fenn kell tartania, s hogy fizetés-
ról, élelmezésről etc. gondoskodhassunk, tásáról tájékoztatni, Görgei pedig hallgatott róla.
— az országgyűlésnek szabad helyen kell A diverziós irány nemcsak Görgeinek volt ér- együtt lennie, tehát menjen Debrecenbe, deke, hanem Perczelnek is, akinek Görgeivel a \sereg pedig a Tiszához. — A vasútnak szembeni — az ozorai csata idejéből származó
Szolnokig miként használhatása s később — antagonizmusa a móri vereség hatása alatt elrontása iránt is tisztába kell önnek jön- sokszoros erővel lobbant lángra és aki így a nie... Bátran neki. én azt hiszem győz, gyűlölt alárendeltségből szabadulhatott. Joggal de ha nem győzne, — akkor mentse ám feltehető, hogy a két ellenfél egyetértése kész- meg a sereget a Tiszához "1") tette a haditanácsot erre a döntésre.
Valószínű, hogy a város kiürítésével kapcso- így került a Feldunai hadtest január 5-én latos lázas munka közben Kossuthnak nem volt Vácra, ahol Görgei még aznap kiadta a „Váci módja a haditanács többi tagjait erről az utasí- Kiáltvány'-t.
Politikai helyzetkép a visszavonulás idején Magyarországon a feudalizmust szétzúzó
forradalmat nem a jelentéktelen polgárosztály, hanem maga a feudális nemesség robbantotta ki.
Ebbe a nemességbe éppen úgy beletartoztak a százezerholdas mágnások és főpapok, mint a tíz-húsz jobbágyot sanyargató középnemesek, vagy a hétszilvafás bocskorosnemesek és az éhenkórász jurátusok. A forradalmi osztály te- hát nem volt homogén, ennélfogva érdekei kü- lönböző mértékben kötötték a forradalomhoz. A főnemességnek és főpapságnak az a része, amely eleve nem állott még ellenségként szem- ben a reformokkal, céljait sokkal közelebb tűzte ki, mint az elszegényedett köznemesség, vagy éppen a polgárság. Ez a nagybirtokos réteg a radikalizmustól való félelmében elsőnek szakadt el a forradalomtól, illetőleg ami ezzel egyet je- lent : állt át az ellentáborba.
A nemesi osztály kis létszáma, belső ellenté- tei és a forradalomhoz való igen különböző vi- szonyulása miatt nem képezett megfelelő tömeg- bázist a forradalom vívmányainak megvédésére.
De nem volt alkalmas erre a még gyenge pol- gárosztály és az igen csekély ipari munkásság sem. Erre a feladatra egyedül a felszabadult jobbágyság milliós tömege lett volna képes. Bár- mennyire fásult és gyanakvó volt ez az osztály, évszázados forradalmi múltja azt bizonyítja, hogy olyan argumentumokkal, mint a radikális, térités nélküli és zsellérekre is kiterjedő föld- osztás, valamint az úrbéri terheknek váltság- mentes elengedése, csatasorba lehetett volna ál- lítani. Minthogy azonban a politikai vezetés nem ezt az utat választotta, sőt nyáron az Alföldön bekövetkezett spontán földosztásokat drasztikus rendszabályokkal elfojtotta, a forradalom tömeg- bázisa nem növekedett, hanem inkább fogyott.
. A közhangulat a katonai és politikai esemé- nyek hatására rövid idő alatt igen nagy válto- zásokon ment keresztül.
Az udvar aknamunkája, amit a magyar al- kptmányra esküt tett tisztikar soraiban folytatott, a nemzetiségek fellazítására irányuló politikája, mely a nemzetiségi vidékeken általános magyar- ellenes üldözést eredményezett, országszerte el- keseredett hangulatot szültek. Ez a hangulat a tradicionális királyhűség hatására eleinte nem
'") Stcier: Görgei és Kossuth. 290. o.
az uralkodó hanem a „kamarilla" ellen irányult.
Lassankint azonban nyilvánvalóvá vált, hogy az uralkodó nem akarja betartani a szentesített al- kotmányt és hogy előbb-utóbb kenyértörésre kerül a sor. Ez a fenyegető konfliktus elsősor- ban a rövid útra csatlakozott útitársakat szakí- totta el a forradalom ügyétől.
A hűtlen tábornokok után a polgári árulá- sokat az eddig kétszínű játékot űző István fő- herceg nádor kezdi meg. A helyzet hullámzása nak megfelelően követi őt a disszidensek hosz- szú sora. Jellachich betörésével a konfliktus nyilt fegyveres összeütközéssé fajult. Ennek hatása alatt a mágnások és a konzervatív párt tagjai egyre nagyobb mértékben húzódtak vissza a po- litikától.17)
A kormány, mely már eddig is habozónak és engedékenynek bizonyult, a növekvő veszély perceiben nem tudott kellő erélyt mutatni. A hadsereg soraiban nyilt sisakrostéllyal járt az árulás. Bebizonyult, hogy néhány kivételtől el- tekintve, a volt császári tisztekben nem lehet megbízni. Éppígy nem tudott a kormány az el- lenforradalmi, defetista propaganda felett úrrá lenni és nem mert az elrettentés eszközéhez sem folyamodni.
Jellachich pákozdi veresége és gyászos fu- tása átmenetileg a forradalom táborát erősiti, arra azonban nem elegendő, hogy megadja a határ átlépéséhez és a forradalmi Bécs felmenté- séghez szükséges lendületet. A császár az októ- ber 3-i manifesztummal feloszlatja az országgyű- lést és érvényteleníti a kormány minden, még nem szentesitett rendeletét. Jellachichot teljha- talmú királyi biztossá, az összes magyarországi csapatok főparancsnokává nevezi ki és az egész országra kiterjedő ostromállapotot rendel el Bár az október 7-i képviselőházi ülés a mani- fesztumot törvénytelennek nyilvánítja, az még- sem téveszti el hatását a habozókra, az oppor- tunistákra és az ügy ellenségeire. A bécsi for- radalom kitörése a radikálisokat erősiti, leverése azonban újra a belső reakció hangját és' befolyá- sát növeli.
A forradalmi radikalizmus mindjobban Kossuth személye körül jegecesedik ki. Az udvari klikk felismeri ennek jelentőségét, ezért helyes taktikával úgy állítja be őt a nemzet előtt
17) H. M.: I. ш. IV., 12. o.
mint a „kisded forradalmi felekezet" lelkét, a megbékélés egyetlen akadályát. Célja világos:
elválasztani a forradalmi tömegeket vezérüktől, majd a vezérnélküli tömeggel végezni.
Az ország és a parlament a szeizmográf ér- zékenységével reagál a háború minden esemé- nyére. A seregnek a határon való megtorpanása és habozó magatartása, valamint Kossuth távol- léte (ezidőben a lajtai táborban volt) a parlament főúri és főpapi reakcióját felbátorítja, hogy béke- kísérletet tegyen. A „békepárt" azonban nem mer még radikális megoldáshoz folyamodni, ezért egyelőre arra szorítkozik, hogy a püspöki kar nemhivatalos feliratát küldi Fogarassy nagyváradi kanonokkal a királyhoz.
Ezeknek az eseményeknek híre minden bizonnyal eljutott a lajtai táborba is és nem volt alkalmas arra, hogy a tisztikar amúgyis silány harcikedvét feltüzelje. A püspökök felirata adja meg a schwechati csata politikai hátterét, a csa- tavesztés viszont újult erőt kölcsönöz a béke- pártnak, az engedmények, a behódolás zászló- vivőinek.
' A lajtai táborból visszatérő Kossuth novem- ber 9-én a képviselőházban a következőket mondja:
„ ... az ellenséges seregek meg fog- ják ugyan kísérteni az áttörést a Lajtánál, de ha ott azokat meg nem győzzük: meg- győzzük Győrnél, ha itt nem, Ko-
máromnál, vagy Pestnél, vagy a Tiszánál, vagy távol, a hegyek rejtekei- ben, de végre meggyőzzük."
Bármilyen elszánt győzelmi akaratot sugá- roztak is ezek a szavak, mégis azáltal, hogy sú- lyos események árnyékát vetették előre, kétség- telenül megrendítették az ingadozókat és kis- hitűeket.
Kossuth újult erővel kezd az ellenállás to- vábbi megszervezéséhez, elsősorban a honvédse- reg erősítéséhez. Ekkor alakult ki benne az elha- tározás, hogy az északi és déli hadszínteret fel- adva, az erőket a főellenség, Windischgraetz el- len összpontosítja és támadásba lendülve, a háborút Ausztriába teszi át. Az egész Szabad- ságharc legnagyobb és legteljesebb hadászati gondolata volt ez, amelyből a dicsőséges tavaszi hadjárat is fakadt és amely mindennél ékeseb- ben bizonyítja, hogy Kossuth Lajos a Szabad- ságharcnak nemcsak politikai vezetője, hanem hivatott hadvezére is volt.
A december 2-i trónváltozás, mely a gyen- geelméjü V. Ferdinánd helyett I. Ferenc Józse- fet ülteti trónra, a szemérem még megmaradt rongyait is letépi az udvari reakció tevékenysé- géről. Az új uralkodó úgy véli, hogy V. Ferdi- nánd esküje őt nem kötelezi, ezért most már leplezetlenül a nemzeti önállóság teljes meg- semmisitésére tör. Elrendeli az ország fegyveres meghódítását és zászlójára a feltételnélküli meg-
adás jelmondatát írja. Megerősíti a magyar par- lament feloszlatására és Windischgraetz teljha- talommal való felruházására kiadott november 6. és 7. rendeleteket.
A december 2-i manifesztum erősíti a béke- pártot.
„A békepárt időközben napról-naora szaporodott s vele együtt mindinkább ter- jedt azon vélemény is, hogy kerüljön bár nagy áldozatba, a békét helyre kell állí- tani."18)
írta erről az időszakról Horváth Mihály. A Ház december 6-i ülésén a testben és lélekben meg- tört Wesselényi maga kéri, hogy hajoljon meg a
a nemzet a ,,kénytelenség hatalma előtt."
A hangulat olyan, hogy ha az uralkodó fel- tétlen megadás követelése helyett tárgyalásokba bocsátkozik, lehetséges, hogy a nemzet enged- mények árán is visszalép a fegyveres harctól. Az udvari reakció azonban mindent el akart venni és ez az esztelen túlzása megkeményítette a a radikálisok ellenállását. Kossuth határozati javaslatot tesz, amelyben a trónváltozást alkot- mányellenesnek, az új uralkodó iránt tanúsított engedelmességet pedig hazaárulásnak minősíti.
A békepárti reakció a nyilt harc elől meg- fut és a december 7-i ülésen sem a képviselő- házban, sem a főrendiházban nem mer senki felszólalni a határozati javaslat ellen.1") A parla- ment tehát felvette az odadobott kesztyűt és a megadás helyett a fegyveres harc folytatását vá- lasztotta. A békepárt persze nem nyugszik bele a vereségbe és ezentúl minden erejét a parla- menten kívüli izgatásra fordítja.
A hadműveletek és a belpolitikai helyzet alakulása között már eddig is fennálló kölcsön- hatás Windischgraetz támadásával és Görgei visszavonulásával egyre intenzívebbé válik. Mi- dőn Kossuth szinte könyörög egyetlen, bármi- lyen kicsiny győzelemért Görgeinek, akkor való- ban a forradalom léte forog kockán. Egyetlen
katonai győzelem a parlamentben elsöprő fö- lényt, a közvéleményben szilárd talajt, egyben új, önkéntes sereget jelentett volna. A reakciós történet- és hadtörténetírás egy évszázadon át gúnyolódott Kossuth állhatatos győzelemkérése felett. Ideje, hogy megadjuk Kossuthnak a legteljesebb elégtételt: Görgei aktivitása, részlet- sikerei katonailag és politikailag egyaránt nagy- jelentőségűek lettek volna El kell vetnünk Gör- gei érvelését, mely szerint a súly a sereg fenn- tartásán volt. Mit ért a defetista szellemű veze- tőkkel rendelkező, tétlenség által demoralizált sereg, ha mögötte az ellenforradalom győzedel- meskedik? Nem vitás, hogy Kossuth bukását a Feldunai hadtest egyetlen nappal sem élte volna túl.
Görgei és nyomában száz év történészei a dilettáns politikai vezetésnek a hadvezetésbe való belekontárkodását kárhoztatták, szemet- húnyva az előtt az alaptörvény előtt, hogy a
háború a politika eszköze. Ezzel szemben éppen a katonai szakmai korlátoltság volt az, amely ke- vés híján már ebben az időben elbuktatta a sza- badság ügyét, katonailag és politikailag egy- aránt.
l e) Horváth M.: Id. mü. II. kötet 143. o.
'») H. M.: Id. mü. II. kötet 133. o.
44
Ez a szakmai korlátoltság persze egyáltalán r.em volt mentes politikai elemektől. Midőn Gör- gei „nem politizál", de Kossuth személye és az O H B . ellen intrikál, intézkedéseit szabotálja, az ellenforradalom, a külső és belső reakció poli tikáját erősíti. Súlyos politikai kihatása van Görgei hadvezetési tevékenységének is : a sereg passzivitása, forradalomellenessége erősíti a hát- országi reakciót, a harctéri balsikerek és tétlen- ség nyomán a hátországban kialakuló defetistá közhangulat viszont rányomja bélyegét a se regre, főleg annak tisztikarára és rajta keresztiül a vezérre.
Ez a kölcsönhatás a decemberi futás idején hatalmas mértékben felfokozódik. Kossuth jól látja ezt és kétségbeesett erőfeszítéseket tesz, hogy a Feldunai hadtest aktivizálásával az események irányítását kézberagadja, Görgei azonban most sem akar másról tudni, mint ingről, bakancsról, bosszú sáncokról és rövid előléptetésről és bá- mulatos konoksággal tartózkodik a megütközés- től. Valóban nem Görgein múlott, hogy a nagy küzdelem már 1849. újévkor be nem fejeződött.
A móri csatavesztés híre pánikot okozott a fővárosban. A békepárt most elérkezettnek látta
az időt a nyilt fellépésre. Batthyány célja egy- részt ą békealkudozások megkezdése volt, más- részt áz, hogy az O H B-t, azaz Kossuthot a par- lamenttől elszakítsa. Ezért azt indítványozta, hogy a kormány azonnal távozzék Debrecenbe, a képviselők viszont maradjanak Pesten. A két Ház azonban a december 3-i közös zárt ülésen el- határozta az ellenállás folytatását és a Debrecenbe való távozást, így a békepárt törekvése ismét meghiúsult. Azt azonban sikerült kieszközölnie, hogy békeküldöttség menjen Windischgraetzhez.
Kossuth előre látja a békeakció sikertelenségét, mégis beleegyezik, Hogy ezáltal a békepárt egyre erősödő propagandáját leszerelje, másrészt meg akarja mutatni a közvéleménynek, hogy nem az ő merevségén hiúsul meg a békés megegyezés.
Batthyány vezetésével Majláth György ország- bíró, gróf Majláth Antal, Lonovics József egri érsek és Deák Ferenc mentek az osztrák táborba.
Windischgraetz dölyfösen fogadja a küldöttsé- get és a feltételnélküli megadás elvi alapján állva nem hajlandó tárgyalni.
A békepárti küldöttség Görgeinek ürügyül szolgál arra, hogy súlyos és igazságtalan vádakat kovácsoljon Kossuth ellen.
Л váci kiáltvány Ilyen volt az ország politikai helyzete 1849.
íanuárjának első napjaiban, midőn a Feldunai hadtest csapatai a főváros feladása után Vácnak vonultak vissza. .
Milyen volt a sereg hangulata? Több, mint két hete tartott a szokatlanul szigorú téli idő- ben a visszavonulás, mely a legnagyobb próbaté- tel minden csapat számára. A visszavonulás okozta nyomott hangulatot nem enyhítették si- keres visszacsapások, amelyek előfeltételei an- nak, hogy a csapat erkölcsi erőit fenn lehessen tartani. Az állandó passzivitás és kitérés a csa- patok maradék önbizalmára romboló hatású kellett, hogy legyen. Ahol akaratuk ellenére ütközetbe sodródtak, onnan többnyire vesztes- ként alulmaradva kerültek ki.
A tisztikar hangulatáról Steier ezt írja:
„Maga a sereg a nemzeti harc közeli összeomlására számíthatott, mert csak így magyarázható, hogy a tisztek egyrésze úgy a célra, mint az esküre vonatkozó kérdésekben olyan hátsó ajtókról akart gondoskodni, melyeken keresztül mene külve a dinasztiahüség öltönyében bókol- hatnak a győző előtt."20)
Ismét másutt úgy jellemzi a helyzetet:81)
„A hangulat züllesztő volt. A meg- maradt volt császári tisztek, akik a ma- gyar alkotmányra letett és a császár által megparancsolt esküjük szentségét tiszte- letben tartották, olyan elvi alapot kerestek, mely magatartásukat igazolná, mert az utolsó hónapok eredményeiből láthatták,
Steier L.: I. m. 252 o.
21 ) Steier L.: Az 1849-i trónfosztás. 8. o.
hogy a szabadságharc mindinkább balra tolódik és az ügyek intézésére a radikáli- sok vannak a legnagyobb befolyással-.."
Ezek az emberek megkérdezésük nél- kül, érzelmeik ellenére, császári parancsra ke- rültek a honvédseregbe, most pedig napról-napra fenyegetőbbé vált az a lehetőség, hogy a csá-
szári parancs teljesítéséért f e l e l ő s s é g r e v o n á s és
bűnhődés lesz az osztályrészük.
Mi akadályozta meg ezt a tisztikart abban, hogy tömegesen dezertálva a császáriak oldalára álljon? A határon, a schwechati csata idején, midőn a reakció és a forradalmi erők küzdelme még teljesen nyílt volt, a forradalom ügyével való szembefordulás kockázatosnak látszott.
Ezért választották inkább a csendes szabotázst mely mindkét oldal felé nyitvahagyja a kapu- kat. Egyébként is az átszökés mindig azonnali kockázattal, közvetlen életveszéllyel jár ; a leg- több ember szívesebben választja helyette a tá- voli;-bizonytalan veszélyt. Később viszont, külö- nösen a Windischgraetz által adott határidők el - teltével a megtorlástól való félelem tartotta őket együtt. H a W i n d i s c h g r a e t z nem a feltétel nélküli megadás pallosát suhogtatja fejük felett, hanem a teljes amnesztiát és a császári hadseregbe való visszavételt igéri, igen valószínű, hogy a Fel- dunai hadtest tisztikarának nagyrésze átáll az osztrák odalra. A hercegi vezér kérlelhetetlen merevségével a Feldunai hadtest felbomlását akadályozta meg.
A Görgeit igazolni akjaró történetírók a Váci Kiáltványt úgy állítják be, mintha azt Görgei akarata és meggyőződése ellenére adta volna ki kizárólag azért, hogy lázadozó tisztikarát meg- nyugtassa és ezáltal seregét a szétzülléstől meg- 45
mentse. Azt bizonyítják, hogy teljesen hiányzik az összhang Görgei egyéb tevékenysége és a kiáltvány között. Ezek a történészek persze meg- oldhatatlan ellentmondásba keverednek, midőn Görgei egyéb forradalomellenes tevékenységét, vagy emlékiratait próbálják magyarázni, amelyek nemcsak megerősítik, hanem még meg is toldják a Váci Kiáltványban foglaltakat.
Ezzel szemben kétségbevonhatatlanul, tény- szerűen kimutatható a teljes összhang Görgei eddigi fejlődése, tettei és a kiáltvány között.
Csak azok állíthatják, hogy a kiáltvány ellentét- ben áll Görgei magatartásával, akik Görgei ed- digi magatartását forradalminak tartották. Már pedig mi vizsgálódásaink folyamán Görgei ed- digi magatartását olyannak találtuk, amelyből más, mint e kiáltvány nem is születhe- tett. Felesleges tehát minden erőszakolt magya- rázkodás: az eddig rajzolt kép a kiáltvánnyal válik teljessé. A kiáltvány nem arra készült, hogy a sereget együtt tartsa a további szabadság- harcra. Felajánlkozás volt Windischgraetz felé, gesztus a tárgyalások megindítására. A király- hűség körmönfont igazolása arra szolgált, hogy az uralkodó felé a sereg eddigi magatartását, vagy legalább is annak jóhiszeműségét igazolja.
A kiáltványra szükség volt, mert a feltétel nélküli megadás és a várható súlyos megtorlás nem volt ínyére sem a vezérnek, sem a seregnek.
Amíg Görgei tábornok 15.000 főnyi serege élén áll, addig mindig megvan a lehetősége, hogy magának és tisztikarának kegyelmet, sőt tisztes- séges feltételeket eszközöljön ki. Módja van ér- demeket szerezni és lojalitását bizonyítani. A feltétel nélküli megadás esetén azonban az ér- demek és biztosítékok szerzésének, a lojalitás bizonyításának ideje letelt. Görgei ekkor már
csak kvietált főhadnagy, közönséges lázadó, aki felett a császári kegy és önkény ítélkezik. De ugyanígy ítélkezik a tisztikar felett is, amely ebbe az ostoba dilemmába belebonyolódott. Gör- gei érdekei így azonosultak a császári tisztikar érdekeivel: a „mitgefangen-mitgehangen" elv alapján álló akasztófaszolidaritás fejlődött ki közöttük.
A dolog természetéből folyik, hogy a forra- dalmi kormány felé se lehetett teljesen elvágni a szálakat, mert mi történik, ha Windischgraetz mégsem fogadja el a felajánlkozást? Ezért van hogy a kiáltvány ellentmondásoktól hemzseg és Debrecen felé is nyitvahagyja az utat.
A kiáltvány két részből áll, —az első a ve- zér szózata a hadsereghez. Ebben Görgei önval- lomásszerűen hibáztatja magát azért, mert eddig az OHB. utasításainak engedelmeskedett. Sze- rinte ez volt minden eddigi bajnak az oka. Ment- sége csupán az, hogy az V. Ferdinánd által meg- erősített magyar hadügyminiszter, Mészáros tá- bornok is elismerte az OH B-t, tehát így csupán követte annak példáját. Az OHB. azonban ja- nuár 1-én egyrészt gyáván elhagyta a fővárost főleg pedig a hadtest tudta és beleegyezése nél- kül békeküldöttséget irányított az ellenséges se- reg főparancsnokához. Ezáltal a hadtestet „önző
magánérdekek" eszközévé tette, ami a sereg be- léje vetett bizalmát megrendítette.
Ezek előrebocsátása után felszólítja a had- testet, azonosítsa magát a tulajdonképpeni nyi- latkozattal. A nyilakozat előbb a hadtest eddigi eljárásának lojalitását, alkotmányosságát és tör- vényességét igyekszik bizonyítani és azt, hogy a hadtest nem áll sem magánérdekek, sem politikai párt szolgálatában. Leírja a hadtest eddigi mű- ködését, megismétli az OHB. ellen az első rész- ben felhozott vádakat, megtoldva azzal, hogy az számára Buda alatt oly csatát rendelt, amely nem járhatott a hadtest feláldozásával és riém tehette ki a fővárost ágyúztatásnak, tehát végre- hajthatatlan volt.
E rendelkezés megingatta a hadtest bizal- mát és azt a gyanút keltette benne, hogy „a legszelídebb kifejezéssel élve, használható, de veszélyes eszköz" volt gyakorlatlan kezekben.
Ezért a hadtest a következőket jelenti ki:
„1. A Feldunai hadtest hű marad esküjéhez, miszerint Magyarországnak V.
Ferdinánd király által szentesített alkot- mánya fönntartásáért minden külső ellen seggel határozottan szembe száll.
„2- Hasonló határozottsággal fog a Feldunai hadtest mindazok ellenében is fellépni, kik az országon belül netalán idétlen republicanus izgatásokkal az al- kotmányos királyságot felforgatni megkí- sérelnék.
>,3. Az alkotmányos monarchia fogal- mából, melyért a Feldunai hadtest utolsó emberig harcolni el van szánva, önként folyik, hogy neki egyedül azon parancso- kat szabad és szándéka követni, melyek a felelős magyar királyi hadügyminiszter-
• tői, vagy ennek maga által kinevezett he- lyettesétől (jelenleg Vetter tábornok) tör- vényes formában érkezendnek hozzá.
„4. Minthogy a Feldunai hadtest szem előtt tartván Magyarország alkot- mányára letett esküjét és szem előtt tart- ván önnön becsületét, teljes öntudatával van
annak, mire köteles és mit akar : annálfogva végezetül kinyilatkoztatja, hogy az el- lenséggel folytatott, bármely egyezkedés- nek eredményét csak az esetben fogja el- ismerni, ha az egyrészt Magyarországnak azon alkotmányformáját, melyre a hadtest megesküdött, másrészt magának a had- testnek katonai becsületét biztosítja.25) A német nyelven írt kiáltványt Görgei pa- rafálta.
Horváth Mihály szerint Görgei nemcsak az OHB. iránti engedelmességet tagadta meg, ha- nem felülemelte magát és hadtestét a képviselő- ház tekintélyén. V. Ferdinánd alkotmányos ki- rályi seregének adta ki magát, holott az alkot- mányt a király rúgta fel. Mészárosnak, mint ki- rályi hadügyminiszternek fogadott engedelmes-
") Görgei: I. m. 137. o.
Ъе- séget, jóllehet hónapok óta nem volt már kor mány.
A kiáltvánnyal a sereg politikai szerepet követelt magának, jogot formált arra, hogy a kormány eljárását bírálja és engedelmességét at- tól tette függővé, hogy a kormány eljárását he- lyesli-e? Követelte a főhatalomnak a sereg és kormány közötti megosztását. Azt a tételt állí- totta fel, hogy a hadsereg nem lehet a kormány eszköze. A háború alaptörvényeit soha súlyosab- ban meg nem sértették, mint ezzel a kijelentés- sel. A kiáltvány átvette az udvari reakció frazeo- lógiáját és burkolt szavakkal maga is Kossuthot tette meg bűnbaknak.
A váci nyilatkozat felajánlkozás a kapitulá- cióra, ha ez olyan, hogy a hadtest „becsületét"
megóvja. Mit jelentett itt a hadtest becsülete?
Nem kétséges, hogy a vezér és tisztikar büntet lenségét, rendfokozatát, egzisztenciáját. Azért há- borodott fel, mert a békeküldöttség tudtán kí- vül ment az ellenséges vezérhez és ezt a szem- pontot talán figyelmen kívül hagyta volna. Nem a kapitulációt kifogásolja tehát, hanem a meg- kérdezése nélküli kapitulációt.
Hogyan higyjiink neki, midőn arról beszél hogy seregének tisztikara „nemzeti" és katona tiszti becsületérzésből egy utolsó, döntő ütkö- zetre, tisztességes bukásra vágyott, és ebben csak a kormány gyáva magatartása akadályozta meg. Görgei a Váci Kiáltványt sohasem tagadta meg. Igen jellemző gyűlölködő elfogult ságára, midőn a kiáltvány kapcsán emlékiratai- ban ezeket írja:
„Kossuth megfutásával bebizonyí- totta, hogy ő nem képes meghalni a ha- záért. Szóval a hős Kossuth szájhőssé tör- pült össze és a monarchikus érzelmű vitéz régi katonák szemében a szájhős Kossuth nem lehetett más, mint republicanus."5-1) A kiáltvány nyilt pártütés, lázadás a forra- dalmi kormány és a forradalom ügye ellen. Deb- recenben így is értékelik, nem is hozzák nyilvá- nosságra, nehogy bomlasztó hatást gyakoroljon az újraszerveződő ellenállásra. Kossuth az árulás vádját már Debrecenben kimondja és hozzáfűzi, hogy Görgeivel súlyos leszámolnivalója van a nemzetnek.
Á harmadik út A Váci Kiáltvánnyal a kormány és Görgei
útjai materiálisán és szimbolikusan is szétválnak.
Ujabb fejlődési periódus következik, mely kér- lelhetetlen logikával sodorja egyre távolabb egymástól Görgeit és Kossuthot. Mit sem vál- toztat ezen, hogy Görgei útja végül mégis a Ti- sza mögé kanyarodik : nem Görgein múlt, hogy ez így történt. A kápolnai csatába beérkező Gör- gei azonban már nem Kossuth „életre-halálra kész embere", hanem dezertőr, akit kényszer hozott vissza, akit azért nem vonnak felelős- ségre, mert nem merik és nem tudják felelős- ségrevonni : akit örökre elválaszt Kossuthtól és a forradalom ügyétől a meghiúsult árulási kísérlet.
A Váci Kiáltvány óta Görgei minden kapcsola- tott megszakított az Országos Honvédelmi Bi- zottmánnyal, többé nem küldött jelentést, a hozzáérkezett futárokat pedig durván elutasí- totta.24) Egyetlen érintkezési pont maradt, hogy pénzt követelt és megtorlással fenyegetődzött arra
az esetre, ha azt nem kapná meg. A hozzákül- dött kormánybiztosokkal szemben rideg és meg- közelíthetetlen volt és még őrséget sem ren- delt szállásuk elé. Egyszóval következetesen ha- ladt a kiáltvány által kijelölt vonalon.
A január 2-i haditanács döntése értelmében Görgeinek a Duna balpartján működve Win- dischgraetzet erői megosztására kellett volna kényszeríteni. Bár ez az elhatározás ellentétben állott Kossuth döntésével és a debreceni főhad műveleti irányt alárendelt erők fedezésére bízta, mint hadászati megoldást mégsem lehetett eleve elítélni. Végrehajtására két lehetőség adódott. A biztonságosabb és a magyar főerőkkel való együttműködést lehetővé tevő megoldás az lett volna, ha a Feldunai hadtest Vác, Gyöngyös,
") Horváth M.: I. m. II. 212. o.
Mezőkövesd általános irányban párhuzamosan követi a legrövidebb vonalon előnyomuló Windischgraetzet, annak oldalát és összekötteté- seit állandóan fenyegeti és ezáltal kikülönítésekie kényszeríti. Közben igyekszik a kikülönített ré- szeket megverni.
A másik megoldás az lehetett volna, hogy Vácról Komárom, Érsekújvár általános irányban nyomul előre azzal a gondolattal, hogy az ellene kikülönített és a Dunától északra működő egyéb ellenséges részeket megveri, illetőleg Komárom- nál partot váltva Windischgraetz főutánpótlási vonalát elvágja és őt arra kényszeríti, hogy nagy erőkkel hátraarcot csinálva ellene vonuljon. Ez a megoldás nehezebb és kockázatosabb. Á sa- ját erőkön kívül csak a komáromi és lipótvári
2S) Görgei: I. ш. 131. o.
védőrségre támaszkodhat és ha Windischgraetzet sikerült magára vonnia, túlnyomó erők ellen ví- vott fordított arcvonalas csatára vezethet.
Bármelyik irányt is válásztja Görgei, fel-
adatát csak akkor teljesíti, ha Windischgraetz seregéből saját erőinél nagyobb, de legalábbis azokkal egyenértékű erők kikülönítését tudja kiváltani. Ehhez természetesen úgy kell visel- kednie, hogy komoly veszélyt jelentsen Win- dischgraetz számára. Az adott feltételek között ezt úgy érhette el, ha a Budapest-Bécs, illetőleg Budapest-Debrecen összekötővonal, tehát Win- dischgraetz főelőnyomulási, illetőleg főutánpót lási vonala közelében marad, ezt nemcsak fenye- geti, hanem amennyiben Windischgraetz a fe- nyegetésre nem reagálna, el is vágja, illetőleg az előnyomuló osztrák főerőt oldalbatámadja.
Minél jobban eltávolodik Görgei az említett vonaltól, annál kevésbbé veszélyezteti az ellen- séget, tehát az annál kisebb erőket fog ellene ki- különíteni. A vonaltól való eltávolodás tehát a feladat teljesítésével fordított arányban áll.
Ebből a meggondolásból kiindulva már Görgei kezdő lépéseivel sem érthetünk egyet.
Január 11-én ugyanis négy hadosztálya közül egy Verebélyen, egy Léván, egy Szántón, egy pedig Komjátiban van. Előnyomulási iránya északnyugati, tehát a Dunától távolodik. Mint- hogy Vácon komoly erősítéseket kapott, Görgei hadereje ekkor 15 zászlóalj, 23 huszárszázad és 72 ágyú, létszáma 16.000 főre rúg.
Windischgraetz vele szemben Wrbna, ké- sőbb Chorich parancsnoksága alatt 10 zászló- aljból, 10 lovassszázadból és 48 lövegből álló oszlopot különít ki. Lipótvár körül Simunics áll 6 zászlóaljjal, 4 lovassszázaddal és 18 löveg- gel. Görgei tehát, két egyenként jóval gyengébb, sőt egyesítve is alig egyenrangú ellenfél között állott, abban a kedvező helyzetben, hogy meg-
G ö r q e i l e h e l ö s é q e i 1 8 4 9 . 1 . 1 1 - é n . 4. sz. váz lal
Jelmaovarázah-
O " © Jìonlés előbb Csor/ch, mcó Stmunich ellen.
(D - E zuhan eseh/eg Komaromon ál
ütközés esetén a komáromi védőcsapatot és Lipótvár helyőrségét is számításba vehette.
Kézenfekvő, hogy ebben a kedvező helyzet- ben Chorich csoportja ellen kellett volna fellép- nie, azt megvernie, hogy Windischgraetz fő- erejét további kikülönítésekre kényszerítse. Gör- gei azonban mitsem tanult az eddigi visszavonu- lás hibáiból: seregtestei ismét nagy távolságra vannak szétszórva egymástól, ezért abszolút erő- fölénye ellenére mindenütt ő van hátrányban, pedig most, különösen hatalmas lovasfölényévéi
(23 lovasszázad 10 ellenében) meg tudná állítani és döntő csatára kényszeríteni a sokkal gyen- gébb Chorichot. Sajnos, mi sem áll távolabb Görgeitől, mint ilyen radikális elhatározás. Eb- ben a kedvező helyzetben, fölényes erők birtoká- ban bárom oldalról veszélyeztetve érzi magát és egyetlen gondja, hogy az események színteréről minél messzebbre kerüljön.
Emlékiratainak tizenhatodik fejezetében Görgei elmondja, bogy új vezérkari főnöke Bayer József hogyan győzte meg őt a bányavá- rosok felé való visszavonulás egyedüli helyes voltáról. Felesleges, hogy ezt a szánalmas és túlságosan átlátszó célzatú helyzetmegítélést tel jes egészében ismertessük. A lényege az, bogv a hadtest máris teljesítette feladatát, mert az el- lenség főerejét elterelte a Tiszától. Ezért nincs más hátra, mint a hadtestet megmenteni „aggasztó"
helyzetéből, erre pedig csak addig van lehető- ség, míg a bányavárosokba vezető út nyitva áll.
Ezért feladja előnyös hadászati pozícióját, elszigetelt helyzetben hagyja a számára bázisul kijelölt Komáromot, 100—150 kilométerre eltá- volodik Windischgraetz összeköttetési vonalától sorsára hagyja a körülzárt Lipótvárt. a biztos pusztulásra abban két testi-lelki jóbarátját") és a legnagyobb sietséggel a bányavárosokra vesz irányt. Görgei nem megy tehát a Tiszához, sem Komáromba, banem a harmadik utat választja, a felelősségtől való megfutás útját. Az északi irány a Váci Kiáltványban foglalt kapitulációs szellem hadműveleti vetülete.
És mit akar a bányavárosokban? Téli szál- lásba menni, mint valami békemanőveren. Két- száz kilométerre a Tiszától és kétszázötvenre Debrecentől, — hatalmas hegyláncok és zajló- jegű folyók által elválasztva a többi magyar se- regtől, itt, a Garam széltől védett zugában, a behavazott szorosok és járhatatlan hágók oltalma alatt át akart telelni, ö a háborút már befejezte : várja Windischgraetz békeköveteit, akik a be- csületes megadás feltételeit hozzák.
Görgei északi irányú kitérésével feladta azt az egyedülálló lehetőséget, hogy az osztrák főse- reg közel egyharmad részét elszigetelt helyzet- ben, előnyös körülmények között megverje. A
Dunától eltávolodva nem jelentett többé sem- minő veszélyt Windischgraetz összekötő vona- laira. Lehetővé tette az ellenségnek, hogy ele-
")báró Mednyánszky Lászlót és gróf Starhembeig Istvánt.
