Az orosz irodalom útja Magyarországon
Irta Komlós Aladár Í\Z OROSZ irodalom a múlt
század ötvenes éveiben A A bukkan fel az ismeret- lenségből. Európa egyszerre meg- érzi, hogy egy ú j szellemi vi- lágrész lépett a látókörébe.
Olyanforma érdeklődéssel fordul feléje, mint századunk húszas éveiben az amerikai és a szov- jetorosz irodalom felé. A német
Bodenstedt s a francia Prosper Mérimée versenyezve kezdik is-
mertetni és fordítani. Magyar- ország sem m a r a d el mögöttük.
A Kolumbus, aki a magyar ha- jóról felfedezi az ú j világrészt,
Salamon Ferenc. 1855-ben ma- g y a r r a f o r d í t j a J e a n Jacques Ampere, a Collége de Francé ta- n á r a „Világirodalom" című ta- nulmányát, amely az orosz iro- dalmat egy k u r t a mondatban in- tézi el, azzal, hogy ez „merő utánzás", korábban a francia, újabban az angol írók utánzása.
I t t azonban Salamon Ferenc nem állja meg, hogy jegyzetben, ellent ne mondjon az általa nagyra-
becsült f r a n c i a tudósnak: „Am- pere itt a korábbi orosz iroda- lomról beszél, de újabb korban, mint később kimutatandjuk, pnnyi jele mutatkozott az erede-
tiségre törekvésnek, miképp a jelenkori orosz irodalomban az általános iránynak látszik. Az orosz költők mindinkább kezdik az általuk részletesen tanulmá- nyozott orosz életet venni' föl re- génytárgyul s ha igaz az, hogy m a g a a tárgy, ha az azt képező
részletekkel együtt híven .és mű- vésziesen dolgoztatik föl, saját- szerű külformát és színezetet nyer, akkor az orosz újabbkori irodalmat nem lehet csupa után-
zásnak tekinteni". Es Salamon fel- fedezése nem elszigetelt jelenség.
Kevéssel utána két fiatal író kö- vetkezik az oroszok méltánylásá- ban: Reviczky Xavér, aki 1859- ben orosz irodalomtörténeti váz- latot tesz közzé a Budapesti Hírlapban és a nagytehetségű Zilahy Károly, a Gyulaiék ellen felsorakozó irodalmi ellenzék ve- zére, akiről életrajzírója és ba- rátja', Dömötör János feljegyzi, hogy 1859-ben „tüzetesen és nagy előszeretettel tanulmányozta az orosz irodalmat; Lermontov, Puskin, Gogol, stb. legkedvesebb olvasmányai közé tartoztak s nem egyszer hívta fel az írók es közönség figyelmét e gazdag kincstárra."
A figyelem felébredésével úgy- szólván egyidejűleg megindult az orosz írók és költők fordítása is.
Zilahy Károly átülteti Puskin három versét és Turgenyev „A széplaki Kasszián" című novel- láját, de maga A r a n y János is már 1860-ban lefordítja Gogol
„A köpönyeg" című novelláját és Szologub „Előkelő világ" cí- mű elbeszélését, fia, A r a n y László
pedig 1862-ben nagyobb • tanul- mányt ír á világfájdalmas lelkű Lermontovról s tanulmányában a költő több versének fordítását
is beleszövi. Ebben az évben szü- letnek meg az első s t r ó f á k a n n a k az orosz költeménynek m a g y a r tolmácsolásából is, amely minden
• orosz, sőt minden külföldi iro- dalmi alkotás közül m á i g leg- népszerűbb lett m i n á l u n k : Bérczy Károly most kezd hozzá P u s k i n
„Anyégin E u g e n " című verses- regényének átültetéséhez, egye- lőre németből. Idegenből fordí- tott művet r i t k á n ér az a sze- rencse, hogy sorai a sok idézés következtében közismertekké vál- nának. Az „Anyégin"-nel meg- történt ez. Minden m a g y a r ol- vasó betéve t u d j a , hogy:' „Ta- vasz! Te szerelem idénye, jöttöd mi bánatos nekem!" Sajnos, mintha különös végzet üldözné az orosz irodalom első m a g y a r barátait, többnyire fiatalon hal- nak el: Zilahy K á r o l y 26, öccse Imre, -aki Cserényi álnéven
„ É s z a k i fény" címen egész köte- tet adott közzé P u s k i n és Ler- montov verseiből, 22, Reviczky X a v é r 24, Bérczy pedig 33 éves korában.
Gyulai nem ok nélkül í r j a 1862-ben A r a n y J á n o s folyóiratá-
ban, a „Figyelő"-ben: „Örven- dünk, hogy fordítóink az orosz irodalom i r á n t is kezdenek ér- deklődni. Ezelőtt egy évtizeddel a m a g y a r irodalom alig tudott valamit az oroszról, pedig ez az irodalóm kitűnő költőket m u t a t fel. Puskin, Lermontov, Szologub, Turgenyev a legműveltebb nem- zetek figyelmét is megérdemli.
Emellett a mi i r o d a l m u n k és az orosz között a különböző viszo- nyok ellenére is sok hasonlóság van. Ott is, m i n t nálunk, csak
néhány évtized óta v á l t nemze- tiebbé a költészet: a népnemzeti elem náluk is hasonló körűimé-
nyek közt v í v t a fel m a g á t : a z orosz költő éppen ú g y küzd a
fensőbb körök flranciás művelt- ségével, mint a h o g y m i legmű- veltebb köreink németességével.
A politikai és t á r s a d a l m i viszo- nyokkal való elégedetlenséget éppen úgy megérezhetni az orosz költőn, mint a m a g y a r o n , csak-
hogy az orosz költőben több a melankólia és az epés humor."
Mi a m a g y a r á z a t a e hirtelen n a g y érdeklődésnek? Elsősorban nyilván az, hogy az orosz iroda- lom, melynek a 30-as években kezdődik a f é n y k o r a , ezidőtájt érett világirodalmi jelentőségű- vé. De most vált, n é m e t és f r a n - cia fordítások révén, könnyebben megismerhetővé is. M e r t íróink még nem tudnak oroszul. Zilahy Károlyék köre éppen ú g y né- metből f o r d í t j a a n a g y oroszo- kat, mint A r a n y J á n o s és László, , v a g y kezdetben Bérczy K á r o l y .
A r a n y J á n o s f o r r á s a egy, „Rus- sisches Leben u n d Dichten" című
\könyv (Leipzig, 1855.), a töb-/
bieké Bodenstedt, e közepes költő . és kiváló műfordító, aki Lermon- I tovot m á r 1852-ben, P u s k i n t I i 1854-ben m u t a t t a be E u r ó p á n a k . I Az első m a g y a r író, a k i orosz eredetiből is fordít, Bérczy K á - roly. Gyerekkora óta jól beszél tótul s mikor, m i n t m a g a el-' mondja, az „Anyégin" kedvéért nekilát az orosz nyelvnek, né- hány hónap m ú l v a m á r az ere-, deti szöveget olvassa. De f ő m a - g y a r á z a t a a n a g y megbecsülés- nek és vonzalomnak, amellyel
íróink 1860 körül az orosz köl-
%
Komlós Aladár: Az- orosz irodalom útja Magyarországon tészet felé fordulnak, nyilván
az, hogy a m a g y a r írók színe- j a v a ezidőtájt hasonló művé- szeti és t á r s a d a l m i felfogás- n a k hódol, m i n t Gogol és t á r s a i : esztétikai téren a realizmus, t á r -
sadalmi-politikai téren pedig a demokratikus reformok, hívei. A demokratikus reformokat a k a r ó orosz nemes: ez az ideál, amely az orosz irodalom m a g y a r o r -
szági h a t á s á n a k ebben az első korszakában íróinkat vonzza.
H a u g y a n az orosz irodalom n e m olyan, m i n t némely arckép, a m e l y b á r h o n n a n nézzük, felénk látszik i r á n y í t a n i tekintetét, ez is, mélységes emberiessége kö- vetkeztében, . a rokonság illúzió- j á t ébreszti mindenütt. M i n t lát- tuk, m i n d j á r t az első percben felhangzik n á l u n k is az orosz és m a g y a r irodalom állítólagos ro- k o n s á g á n a k nézete.
N
E G O N D O L J U K azonban, hogy i r o d a l m u n k viszonya az oroszhoz m i n d i g a megbecsülő, de hűvös tanulmányozás m a r a d . Arany-Gyulai köre, noha szíve-sen t a n u l t az oroszoktól, bensőbb viszonyba nem j u t o t t velük. Sőt, bekövetkezik egy időpont, mikor Gyulai, úgylátszik, teljesen elhi- degül tőlük. Hűséges t a n í t v á n y a és f i a t a l b a r á t j a , Riedl F r i g y e s legalább m á r azt í r j a róla, hogy nem szerette az orosz írókat, mert anarchikus tendenciát v a g y patologikus kedvtelést látott bennük. Mikor ment végbe benne ez a fordulat? Alighanem a 80-as években: mikor a mérsékelt kri- tikát gyakorló orosz realisták u t á n megismerkedik az erkölcsi- világnézeti v á l s á g titáni meg- szólaltatóival is: Tolsztojjal és Dosztojevszkij vei, egyben pedig az orosz nihilisták rejtélyes me- rényleteinek hírei hökkentik meg a m a g y a r közvéleményt. De ami Gyulaiékat elidegeníti, annál jobban vonzza azt az írói kört, amely ellenzékben áll vele szem-
ben: V a j d a J á n o s t és társa- ságát. A f i a t a l Gyulai rokon- szenvvel nézte azokat az orosz írókat, akik h a z á j u k n a k a ne- messég európaiasodásán át való m e g ú j h o d á s á r a törekedtek, de
öregöbb k o r á b a n elborzadt azok- tól, akikben egy készülő f o r r a - dalom v i h a r m a d a r a i t érezte meg. Az ellenzék íróit ez a for- radalmi ú j szellem nagyon is érdekelte, sőt vonzotta. V a j d a J á n o s 1880-ban így ír a nihilista merényiétek hírének olvastára:
„Ki hitte volna e piszeorrú, aprószemű, szélespofaesontú, tök- evő, spirituszivó, inaslibériájú
D
O S Z T O J E V S Z K I J híres meg- jegyzése szerint az ő nemze- dékének í r ó t a g j a i mind Gogol Köpönyegéből b ú j t a k elő. Mi b n j t élő a m a g y a r fordításából?Gyulai realizmusának, e min- den hamis regényességet kerülő f i n o m valóságábrázolásnak ki- fejlődését éppúgy segítette az orosz példa, m i n t ahogy A r a n y László „Délibábok hőse" című versesregényén érezzük a n n a k nyomait, mégpedig mind med- dőn álmodozó hősének oblomovi elgondolásán, mind az író kérlel- hetetlen és mégis részvéttel teli igazságszeretetén és puskini va-
rázsú tájképein. Sőt, talán A r a n y J á n o s Tengerihántásán is megállapítható Turgenyev ha- tása.
népről ínég ezelőtt p á r évtized- del, hogy eljön egy nap," melyen e nép érdekessé válhatik, mi több, bizonyos tekintetben regé- nyes eszményiség fényétől övez- ve tűnhetik fel az igen válogatós és emiatt m á r - m á r fásult, min- denre o r r á t fintorító, E u r ó p a kisasszony előtt?" (1880). Vajda;
— és nyilván nemcsak ő — sze- mében tehát a nihilista merény- letek óta a c á r a d d i g csak gyű- lölt és megvetett országa „regé- nyes eszményiség fényétől övez-
ve" áll.
De az orosz r a j o n g á s fő bacillus'-telepe Reviczky Gyula.
A n a g y szláv népért való lelke- sedés hulláma k i m u t a t h a t ó a n tőle indul el. Miért éppen tőle?
A szlovák cselédlány törvényte- len fia, Bálek Gyula, aki csak később kapott engedélyt termé- szetes apja, Reviczky nevének viselésére, nyíltan hirdetett koz- mopolita érdeklődésével h a m a r felfigyel az oroszokra, szláv tem- peramentuma, mélabúja, szenve- dés-kultusza pedig azonnal meg- érzi bennük testvéreit. Ö m á r nein bírálatot, h a n e m lelkes ta- n u l m á n y t ír Tolsztojról és m é g lelkesebb verset Turgenyevről, akit a .kor legnagyobb í r ó j á n a k t a r t :
Ami ábránd kísér az életen:
." Hűség, hevülés, első szerelem;
Ifjúság álma, mely ringat szelíden:
Mind feltaláltam a te műveidben.
Velem bolyongtak éltem útjain, Patdovna, Gemma, Litvjnov,
Szanin,
Az üdvről vélök hányszor álmodám!
Minden csak füst! Hányszor sóhajtozám.
Te voltál legjobb, leghívebb barátom!
Még ismeretlen sírod is megáldom.
Tplsztoj H á b o r ú és békéjét hosszú méltató cikkben ő ismer- teti először m a g y a r nyelven 1887- ben a M a g y a r Szalonban: Ü j költészet ez, í r j a , ,,az evangéliu- mok költészete. Sokszor elemen- t á r i s erejű; m a g a a természet szól' itt hozzánk, m i n t a Bibliá- ban". H a á művészetet nem. ha- n y a g o l n á el olykor az etika ked- véért, „ő volna az ú j k o r legna- gyobb költője. T u r g e n y e v í g y is
Oroszország legnagyobb í r ó j á - n a k m o n d h a t j a őt, m i azonban, akik az ő (Turgenyev) m ű v e i t is ismerjük, csak a m é g m i n d i g igen díszes második helyre tesz- szük a H á b o r ú és béke n a g y er- kölcsű íróját".
Reviczkyvel az orosz irodalom magyarországi h a t á s á n a k • ú j korszaka indul meg. E g y i k leg- jobb b a r á t j a közléseiből t u d j u k , hogy a „Pán halála" költője élő- szóban sem szűnt m e g híveket toborozni az orosz irodalomnak.
Ez a "barátja n e m más, m i n t az orosz regény legérdemesebb m a - g y a r fordítója, Szabó E n d r e , ö t is Reviczky térítette az oroszok apostolává. 1887-ben m é g jófor- m á n csak névszerint i s m e r t h a t n a g y orosz írót. „ H a v a l a k i egyebet is a k a r t Oroszországról beszélni — í r j a 1889-ben, Orosz- országról című füzetében, — azt
egyszerűen n e m h a l l g a t t u k meg, annyira, hogy egyszer a boldo-
Komlós Aladár: Az- orosz irodalom útja Magyarországon g u l t Reviczky Gyulával hara-
gos vitába keveredtünk miatta".
„Képzelem, m e n n y i r e mérgelőd- hetett szegény Reviczky, mikor
m o s t a n á b a n engemet is kihoz a sodromból az efféle konok ta- gadás. Denikve: a v i t a a n n y i r a ment köztünk, hogy én elhatá- roztam, hogy a h á n y orosz m u n k a csak megkapható f r a n c i a v a g y német fordításban, azt én most m i n d el fogom olvasni, h a d d lá-
tom: igaza van-e Reviczkyne'k.
De nem kellett sokáig olvasnom.
Mert a m i n t Dosztojevszkij Hol- tak házá-ig jutottam, letettem a könyvet, felugrottam, s mentem egyenesen egy könyvkereske- désbe e g y orosz nyelvtant venni, m e r t eltökéltem, hogy nekem ezt a l i t e r a t ú r á t eredeti nyelven kell olvasni. í g y j u t o t t a m az orosz nyelvhez. S hogy roppant ha- tással lehettek r á m áz orosz írók, azt most, h á r o m év m ú l v a is egész élénken elképzelem, h a n e m egyébből, h á t abból, hogy
h a t á r t a l a n szorgalommal tanul- t a m azt a rendkívül nehéz nyel- vet, a n n y i r a , hogy egy év m ú l v a m á r oroszul f i r t a t t a m meg gróf Ignatievet, Kievben".
Mert a n n y i r a feltámadt benne az érdeklődés az orosz élet iránt, hogy elhatározta: ellátogat szent Oroszországba. H i v a t á s n a k fog- ta fel fordítói m u n k á j á t , szinte apostoli lelkesedéssel és buzga- lommal végezte. Kiadott egy Zsebbe való orosz nyelvtant (1888), egy kötetet N é g y orosz költő címen, Puskin, Lermontov, Nekraszov és Tolsztoj Alekszéj Konstantinovics verseiből,- és sok egyéb mellett lefordította m a j d - nem az egész Dosztojevszkijt: a
Bűn és bűnhődést (1888), a K a - ramazov testvéreket, stb. Közvet- len stílusú, ízes fordítások ezek, a; fordítói erőlködés minden nyo-
m a nélkül, s m a g y a r z a m a t u k csak még jobban kiemeli a ben- nük feltárt élet különös orosz eredetisiégót. Szabó E n d r e u t á n az orosz irodalom legszorgalma- sabb m a g y a r f o r d í t ó j a Ambro- zovits Dezső volt. A csaknem 30 orosz m ű között, amelyet nyelvünkre átültetett, P u s k i n ,
Szologub, Turgenyev, Gorkij el- beszélései mellett ott v a n a H á - ború és béke és a K a r e n i n A n n a . Az orosz irodalom lelkiismeretes és buzgó fordítói' voltak később Gellért H u g ó és Trócsányi Zol- tán.
R
E V I C Z K Y óta az orosz k ö n y v a m a g y a r író számára nem- csak irodalom, h a n e m egy maga- sabbrendű élet és lélek tükre is.Nem derék r e f o r m e r i szellemével hódít immár, h a n e m a benne ábrázolt élet megfejthetetlen va- rázsával. T á j a i n a k szépségével, különös szokásai szívhez szóló exotikumával s azzal, hogy em- bereiben a szívnek olyan frisse-
sége, az emberi kapcsolatoknak olyan bensőségessége, egy olyan érzelmes világ t á r u l fel előttünk, aminőt a merev civilizációs f o r - m á k közt élő n y u g a t m á r n e m ismer. A n y u g a t i emberben ősi érzések mozdulnak meg, h a orosz írót olvas.
A fiatalok beleszeretnek az orosz regénybe, bódult r a j o n g á s - sal. Más viszony ez, m i n t ami- nőben az angol vagyo f r a n c i a irodalommal vannak. H a egy n a g y német v a g y f r a n c i a írót
szerétek, úgy ' érzem, Goethet, Baudelaire-t szeretem, nem vala- mit, ami német v a g y f r a n c i a . Még az is megtörténhet, hogy n a g y német írók szeretete mel- lett a németek általában gyűlöle- tesek, v a g y közömbösek nekem.
H a Puskint, Turgenyevet szere- tem, r a j t u k keresztül feltétlenül megszeretem az orosz életet és'
lelket is. Bennök elsősorban épp az orosz élet szépségét sze- retem. Egyetlen irodalom tükré- ben sem szépült m e g a n n y i r a a benne ábrázolt nép élete, m i n t az orosz regényekben szent Oroszországé.
A századforduló két legnépsze- r ű b b orosz í r ó j a nálunk P u s k i n
és Turgenyev. E g y időben min- den lusztrumban felfedeznek ná- l u n k ' egy ú j Turgenyevet. Kine- vezik m a g y a r Turgenyevnek Vértesi Arnoldot, Abonyi Lajost, Petelei Istvánt, Gozsdu Eleket,
J u s t h Zsigmondot, Török Gyu- lát. - Ahogy volt és v a n nálunk
anglopiánia,; ahogy v a n n a k francia- és németimádók, úgy 1889 óta v a n n a k szerelmesei az oroszoknak is. De m í g az anglo- m á n i a az angol élet közvetlen megismerése n y o m á n támad, az oroszok szerelme az irodalom nyomán.* Hiszen íróink nem t u d1
t a k oroszul, s egy-kettő kivéte- lével nem j á r t a k Moszkvában.
Mit szeretnek itt? Az anglomá- n i a az angol életformákat, a
f r a n c i a - i m á d a t a f r a n c i a nyel- vet és irodalmat, a németrajon- g á s a német t u d o m á n y és i p a r h a t a l m a s teljesítményeit cso- dálja, ez» a merev t á r s a d a l m i f o r m á k a t áttörő f o r r ó orosz lel- ket. Mert m í g az angol, f r a n c i a ,
német lélek alig-alig érezhető, az orosz erősen van, s v a r á z s o s a n más, m i n t a n y u g a t i . Rokoni és idegen, meghitt és exotíkus egy- szerre. E r r e az o r o s z i m á d a t r a jellemző, hogy n e m „tanulmá-
nyoz" többé, miint ahogy m é g Gyulai tette. Nem is a n n y i r a irodalmi példákat l á t az orosz regényben, m i n t inkább e g y nosztalgiákat ébresztő élet tük-
rét a nagyon m ú l t n a k és na- gyon jövőnek egy s a j á t o s keve- rékét. Oroszország mítosz itt, a m e g v á l t á s földje, a boldogság ígérete, az írók képzelete szédült szerelemmel röpköd körülötte.
A nagyon m ú l t n a k és n a g y o n jövőnek ez a s a j á t o s keveréke Oroszország m a g y a r írószerelme- seinek m u n k á i b a n n e m is igen t a l á l j u k a h a t á s m e g f o g h a t ó iro- dalmi nyom'ait, k i m u t a t h a t ó át- vételeket, az ő hőseik csak szere- tik és idézgetik az „Anyégin"-t és Turgenyevet.
Mi kevésbbé orosz például, mint K r ú d y a l a k j a i , e m a g á n o - sán sóhajtozó és m e r e n g ő hősök, s hol látható mégis erősebben az orosz írók szerelme, m i n t n á l a ? Az érzelmes és szép orosz élet bűvképe, mely az orosz irodalom magyarországi hatásáriak e má- sodik körszaka fölött lebeg, az ő műveiben tükröződik legéleseb- ben. Az ő bőseinek lelkében az orosz írókért való r a j o n g á s épp- oly fontos vonást a k á r az élő ismerőseikhez fűző kapcsolataik.
„A vörös p o s t a k o c s i d n a k hősei közt például ragályszerűen hó- dít az oroszimádat. H o r v á t h K l á r a színművésznő a r r ó l álmo- dozik, hogy orosz d i á k l á n y n a k kellett volna születnie, a k k o r
G o r k i j n a k lehetett volna a szere tője, v a g y egy nihilistának; m é g a régi regényalakok is, Turge-
nyev hősei, v a g y Ob'lomov mind érdemesek a r r a , hogy egy nő be-
léjük szeressen. „A f u r c s a álmo- dozó életük, végtelen, h a v a s tér- ségeik, v á s ú t j a i k , melyek meg- állás nélkül mennek á t a k k o r a térségeken, m i n t Magyarország, a trojkák, a h a g y m a f e j ű templo-
m o k " Louise-asszony Iljics I v á n n a k nevezi öreg b a r á t j á t , B o n i f á c Bélát, a betegeslelkű, vi- déki költőnőnek Reviczkyt, Tom- p á t és Turgenyevet rendel, Re- zeda szerkesztő ú r pedig B y r o n v a g y P u s k i n verseivel udvarol a nőknek, ö t diákkorában egy mű-, veit fiatalasszony ismertette meg
az Anyéginnel.' „Anyégin! T á n csak azért volna jó mégegyszer
i f j ú t a n u l ó n a k lenni, hogy az elhagyott liget p a d j á n , kivésett női szívek és névkezdőbetűk kö- zött először olvassuk ismét A n y é g i n E u g e n t ! Moszkvába u t a z n i és a balettnek tapsolni.
T a t j á n a levelét venni és a Néva-
•partján sétálni! M i n d n y á j a n Anyéginék v a g y u n k i f j ú kó- r u n k b a n ! E s u g y a n Lensky bús s í r h a l m á n ki nem könnyezett?
B e r t a jól választott. Az Anyé- g i n olvasása egyszerre ú j v i l á g csodáit n y i t o t t a m e g Rezeda ú r előtt: elhatározta, hogy életcélt választ, költő lesz, hírlapíró, P u s k i n Sándor, — és mindezt e g y éjszaka, midőn égő homlok- kal és szinte túláradó szívvel olvasta az orosz költő összecsen-
dülő sorait. M á s n a p Rezeda ú r b á t r a n és könnyes szemmel f o g t a m e g Berta sárgakesztyűs kezét:
' — T a t j á n a ! — mondta.
Az asszony megsimogatta az i f j ú nedves széniét:,
— Örülök, hogy félébresztettem önt, f i a m . . .
— Szeretem. .
— Tehát m á r szeretni, hódí- tani, bátornak lenni is megta- . nult. Anyégintől, kedvesem? — felelt mosolyogva az asszony".
M
INT AHOGY h a n a p b a néz- tünk, u t á n a mindenütt nap- foltok csillognak előttünk, ennek az oroszi-mádatnak -sajátos meg- nyilatkozása, hogy orosz regény- alakok másait l á t j a mindenütt maga körül. Örül, ha orosznak hiheti m a g á t és környezetét. Le:hetőleg mindenkit orosz kosz- tűmbe. öltöztet. Osvát • E r n ő
„Orosz I v á n " c. regénytö'redéké- nek hőse például kitalál egy F o f i n nevű nemlétező orosz írót.
Különben „Orosz I v á ó az orosz műveltségének köszönhette ne- vét. Műveltségét t á n az orosz neveknek köszönhette, azoknak az orosz neveknek, amelyeket kí- vüle senki sem ismert, de ame- ' lyeket a n n y i ' természetességgel kezelt, a n n y i honvággyal hang- súlyozott, m i n t akinek szívében a moszkvai h a r a n g o k ezrei bim- bamoznák. Az orosz írók közül különösen az á r n y é k b a n m a r a d t zsenikét kedvelte, és olykor való- ban meglepő dolgokat citált be- lőlük. Oly világ volt ez, mely h a
— : amit nem a k a r u n k feltenni
— nem létezett is: ő otthon volt b e n n e . . . Igen, Oroszország, ez volt az ő kincse, az ő mindene.
Az a föld, ahol élni s meghalni szeretett volna. A m i Mignonnak Itália, az volt I v á n n a k Orosz- ország". Ennek a • r a g á l y n a k Irodalom, S
egyik utolsó megnyilatkozása K a r á c s o n y Benő „Pjotruská,"-ja, amelynek egyik hőse, Csermely János, egy ütődött irodalom- rajongó, orosz nevekbe öltözteti ismerőséit.
Az orosz irodalom n a g y rea- listáit, akik, még h a bírálatot m o n d a n a k is, érezhetően kedv- telve festik az orosz .élet képeit, két óriás, követi: Tolsztoj és Dosztojevszkij, akik az ábrázo- lás . élvezése helyett elsősorban a világnézeti v á l s á g veszélyeire a k a r n a k rádöbbenteni, amelybe az orosz társadalom jutott. Ma- gyarországi befolyásuk az orosz irodalom hazai h a t á s á n a k har- madik korszaka. Ezek az óriá- sok nálunk, n e m léfctek oly nép- szerűek,. mint" egykor Puskin, v á g y Turgenyev, v a g y m i n t a modern német és f r a n c i a iroda- lomban voltak. N á l u n k az orosz reálisták hatottak elsősorban, nem. a gondolkodók; a képek és hangulatok, n e m a problémák.
Nem m i n t h a ' egyáltalán nem lát- nók' h a t á s ú k a t Sőt a 20. század- ban m á r Tolsztoj és Dosztojev-
szkij, a két legnépszerűbb orosz író nálunk, persze csak az iro- dalmi világban. H a t á s u k bizo- nyítékául elég Földi Mihály re- gényeire utalunk, v a g y Kosz- tolányira,. aki a r r a a kérdésre, hölgy, mely irodalmi művek tet- t é k ' r á a . legnagyobb hatást, egyetlen mondattal felel: „Min- dén könyv közül' legmélyebb ha- tást gyakorolta r á m Tolsztoj Leónak Iljics I v á n halála című elbeszélése". Mégértjük, hogy a költőbén, akinek lelkében a n n y i vers szunnyadt a halálról, rend- kívüli zsongást indított el éz az
elbeszélés. De m i olvasók megál- l a p í t h a t j u k , h o g y egy m á s i k n a g y orosz író nemkevésbbé n a g y befolyással volt r á : Dosztojev-
szkij. V a g y megszületett vol- na-e Dosztojevszkij S z o n j á j a nélkül a „Bús pesti nép" egyik s t r ó f á j a , amely szentnek m u t a t j a
be az u t c a l á n y t :
„Ehes leányaid, kiket szeret- nek, kopott árvácskák, fáradt,
vézna szentek, gázláng alatt sötéten álla-
nak."
•Vagy megszületett volna-é nél- küle a „Chanson" című „ v i d á m és rettenetes középkori ballada", amelyben a kis M a r i s k a a d d i g neveti és táncol, m í g végül meg- r o h a d s „mint pestises szent', ú g y esik el „a bús, a szent, a kis Maris"?. Elsősorban Doszto- jevszkijtől eredhet a f o r r a d a l - m á r diák és d i á k l á n y a l a k j a i s ( K á d á r E n d r e : B a l a l a j k a , Ba- lázs: Túl a testen, Zsolt: Belle-
garde). Balázs Béla m e g v a l l j a , hogy Dosztojevszkij könyvéi át- alakították egész életérzését és világnézetét. Meglepőbb, m i v e l műveikben semmi nyoma, h o g y Csathó K á l m á n n a k , H e r c z e g Fe- rencnek és . Szőllőssi Zsigmond- n a k is kedvence a „ K a r a m a z o - vok" szerzője. H a szabad statisz-
x t i k á v a l m e g v i l á g í t a n u n k a kér- dést, egy 1915-ben k o r t á r s a k kedvenc olvasmányairól megje- lent könyv a K ö n y v e k k ö n y v e szerint 87 megkérdezett író kö- zül 36-nak Tolsztoj, 32-nek Dosz- tojevszkij a kedvence, a m ű 1936- ban megjelent második kötete szerint 173 közül 58-nak Tolsztoj, 57-nek Dosztojevszkij, míg. T u r -
Komlós Aladár: Az- orosz irodalom útja Magyarországon gényevnek, P u s k i n n a k , Gorkijnak
és Goncsárovnak m á r sokkal ke- vesebb híve van. De a „kedvenc olvasmány"-tól m é g n a g y ú t v a n a hatástgyakorló műig, s egészé- ben a h a t á s sem mennyiségre, sem értékre nincs a r á n y b a n a két óriási í r ó jelentőségével. A m a g y a r á z a t nyilvánvaló. N á l u n k ismeretlen volt a világnézeti vál- ság, melyben Tolsztoj és Doszto- jevszkij gyökerezett. N a g y La- jos találóan í r t a : „Szinte látom m á r a m a g y a r Dosztojevszkijt, a m i n t szerkesztői, lektori és ki1
adói u t a s í t á s o k r a j a v í t g a t j a B ű n és bűnhődését, amelyben nagy- tarcali és tarcali Raszkolnyikov Bölömbér nem öli meg az öreg-1
asszonyt, hanem csak ráijeszt; a regény sötét tónusa is némi megvilágításban részesül, — fe- hér színek utólagos felkenésével,
— esetlég n é h á n y jó viccet is beletűz a regénybe, lehetőleg szóvicceket,.. Mondóm, szinte v á r o m m á r az ú j Raszkolnyiko- vot, amelynek hőse nemcsak hogy nem öli meg az öregasz-
szonyt, h a n e m ellenkezőleg, bril- liáns f ü l ö n f ü g g ő t visz neki a j á n d é k b a és megkéri kezét, a vég azután: m á i g is boldogan élnek, h a meg nem haltak". De azért Tolsztoj ás Dosztojevszkij is megnövelték n á l u n k az orosz lélek nimbuszát. A m i n t a kül- földi olvasó a „ m a g y a r " szóhoz a paprikást, csikóst és a gulyást
társítja, Dosztojevszkij óta a ma- g y a r és n y u g a t i olvasó ú g y kép- zeli, hogy m i n d e n orosz lelke mély és titokzatos, minden orosz az epilepszia és az istenkeresés örvényei szélén támolyog. H a történetesen egy eleven orosszal
találkoztunk, a félelmetesen íiia- gasabbrendűnek k i j á r ó tisztelet- tel vártuk, mikor veti el m a g á t a földön, hogy habzó szájjal mélyértelmű kérdéseket és kije- lentéseket tegyen,
Az orosz - r e g é n y h i á b a volt te- h á t realisztikus, igazában csak Gyulaiék s z á m á r a szolgált reá- lista törekvések támaszául, utóbb romantikus elképzelések és só- várgások t á r g y a lett. P u s k i n és Turgenyev m a g y a r rajongóinál, akik egy eltűnt patriarchális múltba szálltak az Anyégin és a F ü s t szárnyain, éppúgy az lett, .mint Dosztojevszkij imádóinál,
akiknek képzeletét a f o r r a d a l m i diákokban a jövő izgatta. M e r t az orosz és m a g y a r társadalom a 19. század második felében nem volt egyidejű többé: társadalmi- politikai berendezkedéseivel az orosz h á t r á b b volt a m a g y a r n á l , erkölesi-lvilágnézeti vívódásaival pedig, részben épp az elmaradás következtében, eléjeugrott. S mi- kor az orosz regény a p a t r i a r - chális-feudális . t á r s a d a l m a t mu- tatta be, a m a g y a r olvasó vá- gyódva merengett a múltba; mi- kor a problémázó diákokat ele- venítette meg, a jövő képeivel ragadott el. Mindkét esetben el- vitt a jelenből, e g y távoli idő és világ felé. Mindkét esetben romantikus h a j l a m a i n k a t éb- resztette fel, H a befogadtuk h á t az orosz irodalmat, fényének irá- n y a megtört a m a g y a r szellem közegében. Érdekes lenne egy- szer megvizsgálni, hogy a kép, amely Magyarországon az. orosz irodalomról kialakult, mennyiben egyezik ennek önmagáról és más népeknél kialakult képével.
Az biztos, hogy a n n a k a gaz- . d a g vegyületnek, amely a ma- g y a r irodalom, egyik legneme- sebb ízét az orosz irodalom adja. E n n e k legújabb korszaka, az, amely a szovjetcsillag jegyé- ben áll, végét vetette- a művészi hatás korszakának. Ma nem iro- dalmi m i n t á n a k l á t j u k az orosz regényt, m i n t Gyula iék, de a benne ábrázolt élet m á r merengő nosztalgiát sem ébreszt bennünk, mint K r ú d y hőseiben, sem a titokzatos és félelmetes mélység borzongását, m i n t Dosztojevszkij
rajongóiban, h a n e m elhatározást egy ú j szociális élet megvaló- sítására. Az ú j orosz e m b e r nemi mély és nyavalyatörős, h a n e m céltudatos, józan és egészséges.
Kevesebb lelki p r o b l é m á j a van, mint apáinak, m e r t megoldotta azokat. I d e á l j a n e m a beteges részvét, hanem a cselekvő szoli- daritás, A m a g y a r olvasó ezt az ú j embertípust egyelőre m é g ke- véssé ismeri. H a j o b b a n megis- meri, hatása b i z o n y á r a terméke- nyebb, szélesebb és t a r t ó s a b b lesz, 'mint elődeié.
/LnATOLE FRANCÉ régóta tervezte, hogy regényt fog írni Napoleonról. Szerényen úgy mondta: egy kis regényt. A tárgyul szolgáló kaland .magában véve csakugyan elég kicsi volt. De mit csinált volna belőle ? Napoleon elhagyta Elba-szigetét. Partra szállt a Juan-öbölben és Párizs • felé tart. Grenoble környékén megállapodik egy párthivénél, egy gazdag dauphiné-i birtokosnál.
Jegyezzük meg mellesleg, hogy a birtokos éppen vadászaton van s visszatérésekor Napoleon ingerkedve szól hozzá:,, No, ugy-e nem várta, hogy itt talál ?" De a hál asszonya nem igen tudta titkolni nyugtalanságát, amelyet azonnal megoszt férjével is:
kislányukon kitört a kanyaró. És m ist már kitalálhatjuk a re- gény maliciózus iróniáját: az apa, az anya és a ház egész népe számára ez a kanyaró lesz a legfontosabb, a legelső, e mögött messze elmarad a császár visszatérése és jelenléte, messze elmarad- nak azok a félelmes események, amelyek közben lefolynak, készül- nek és ipeg fogják rendíteni a világot.
