A helyi akciócsoportok működése egy országos felmérés tükrében

A helyi akciócsoportok működése egy országos felmérés tükrében

K

K

– S

K

R

Kulcsszavak: helyi akciócsoportok (HACS-ok), szubszidiaritás, együttműködés, kapacitásépítés, fenntarthatóság.

ÖSSZEFOGLALÓ MEGÁLLAPÍTÁSOK, KÖVETKEZTETÉSEK, JAVASLATOK

A tanulmányban kérdőíves felmérésünk eredményeire támaszkodva bemutat- juk a 2007-ben megalakult LEADER HACS-ok fontosabb működési jellemzőit. Orszá- gos felmérésünkből kiderül, hogy nincsen hagyománya, gyakorlata a fejlesztésekben való együttműködésnek, holott a helyi program végrehajtása nagymértékben múlik a helyi társadalom felkészültségén, az emberek és szervezetek együttműködésén.

A HACS-ok által lefedett térségek fejlődését több vonatkozásban a humán erőforrá- sok, a vidéki emberek és közösségeik (az ún. szoft tényezők) hiányosságai gátolják, következésképpen sürgető a humán erőforrások fejlesztése is. A HACS-ok felada- tuknak a támogatási források odaítélését tartják, ami fontos, de korántsem elégsé- ges ahhoz, hogy a tőlük elvárt, a helyi vidékfejlesztési stratégiák végrehajtásában be- töltendő katalizátor szerepüket ellássák. Ehhez elengedhetetlen az akciócsoportok társadalomszervező szerepvállalása, a helyi közösségek cselekvőképessége érdeké- ben. A szubszidiaritással összhangban a vidékfejlesztést a helyi közösségek által irá- nyítottan szükséges eldönteni és megvalósítani. A felmérés szerint a HACS-ok erős kormányzati befolyás és kontroll mellett decentralizáltan, de a szubszidiaritás híján működnek. A jelenlegi struktúrában a HACS-ok – az ellátott feladatokkal kapcsolat- ban felmerülő működési kiadásainak – finanszírozása nemzeti és uniós forrásokból történik, az elszámolható kiadások 100%-ának mértékéig. Az elszámolás adminiszt- rációja jelentős terhet ró a HACS-okra. Ahhoz, hogy az akciócsoportok betölthessék valós, helyi fejlődést katalizáló szerepüket, fel kell ismerniük küldetésüket, szabá- lyozási és finanszírozási oldalról pedig segíteni szükséges, hogy a tőlük elvárt felada- tokat ellássák.

BEVEZETÉS

Nyugat-Európa vidéki térségeiben a 80-as, 90-es években lezajlott jelentős tár- sadalmi-gazdasági változások kedvezőtlen hatásainak ellensúlyozása, az új kihívások- nak való megfelelés és a vidéki térségek sa- játos fejlesztési igénye kapcsán megnőtt az érdeklődés a vidékfejlesztés új megköze- lítése iránt. Ennek eredményeként az EU

vidékkel kapcsolatos fejlesztéspolitikájá- ban a hangsúly a belső erőforrásokon ala- puló helyi fejlesztés¹ irányába tolódott el. A LEADER-megközelítés vidékfejlesztési po- litika megvalósításában játszott növekvő szerepének köszönhetően a helyi akciócso- portok a vidékfejlesztés intézményrendsze- rének fontos szereplőivé váltak, hathatósan hozzájárulhatnak az európai vidékfejlesz-

1 Divatos endogén fejlesztésről írni, és ez a biológiában, orvostudományban helyénvaló is (endogén mirigyek, belső elválasztású mirigyek). Édes anyanyelvünk, szaknyelvünk védelmében helyesebb helyi vagy „belső” erőforrásokról vagy fejlesztésről írni, zá- rójelben természetesen közölhető, hogy endogén. (Cs. L. szerkesztő)

tési politika helyi szintű megvalósításához, az adott térség fenntartható fejlődéséhez.

A tanulmányban vizsgáljuk a 2007–2013 között a HACS-ok működési jellemzőit. Öt olyan területre koncentrálunk, melyek véle- ményünk szerint jelentős mértékben meg- határozzák a vizsgálatba vont HACS-ok működését. A tanulmány elkészítése során támaszkodtunk a helyi akciócsoportok kö- rében 2010 márciusában elvégzett, csak- nem teljes körű, az akciócsoportok 94%-ára (N=90) kiterjedő országos kérdőíves felmé- résünk eredményeire.²

AZ ANYAG ÉS MÓDSZER Tanulmányunk alapjául szolgáló felmé- résünk 2010 márciusában készült. A 70 kér- dést tartalmazó kérdőívet a Vidékfejlesztési Minisztérium (a kutatás időszakában Föld- művelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztéri- um) Vidékfejlesztési Főosztály munkatár- sainak segítségével juttattuk el valameny- nyi, 2008. szeptember 26-án LEADER HACS címet elnyert közösséghez. A válasz- adási arány (94%) igen kedvező, a kiküldött 96 kérdőívből 90-et kaptunk vissza. Felmé- résünk a HACS-ok megalakulására, műkö- désére, az általuk lefedett térség jellemzői- re irányul.

A KÖZÖSSÉGI IRÁNYÍTÁSÚ VIDÉKFEJLESZTÉS ELŐZMÉNYEI

AZ ADOTT TÉRSÉGEKBEN A válaszadók közül 75 csoport 2007 fo- lyamán jött létre és kezdte meg működé- sét. A fennmaradó 15 akciócsoport koráb- ban alakult. Az akciócsoportok nagyobb része tehát a 2007–2013 közötti időszak- ban elérhető források igénybevételére jött létre. Kisebb részük már létező partnerség- ként kapcsolódott be a negyedik generáci-

ós LEADER-program céljainak helyi szintű megvalósításába.

A vizsgált akciócsoportok közül 71-ben volt előzménye valamilyen közösségi irányí- tású vidékfejlesztési program végrehajtásá- nak, míg 19 partnerség ilyen irányú tapasz- talattal egyáltalán nem rendelkezett. A jelen- legi akciócsoportok által lefedett települések 30%-a volt korábban az AVOP LEADER+ ke- retében megalakult közösségek által lefedve.

(Ebből 1 akciócsoport esetében a részt vevő települések teljes mértékben megegyeznek a jelenlegi településekkel, míg 18 közösség- ben a települések teljes mértékben külön- böznek a korábbi településektől, és 54 ak- ciócsoportban a települések részben fedik egymást a korábbiakkal. Továbbá a vizsgált akciócsoportok tagjainak 13%-a vett részt a LEADER+ program keretében megalakult közösségek munkájában.)

Megállapítható, hogy a létrejött partner- ségek nagyobbrészt nem rendelkeznek ta- pasztalattal a közösségi alapú vidékfejleszté- si programok megvalósításában, és nincsen hagyománya, gyakorlata a fejlesztésekben való együttműködésnek. Mindez problémát jelenthet, hiszen a program végrehajtásá- nak eredményessége nagymértékben múlik a helyi társadalom felkészültségén, a helyi emberek és szervezetek együttműködésén.

Ott, ahol hosszabb időre visszanyúló ta- pasztalatokkal rendelkeztek, ott a részvé- tel, az együttműködési készség, a cselekvő- képesség magasabb színvonalú volt. Meg- állapítható továbbá, hogy ott, ahol a polgári értékrendnek, mentalitásnak és magatar- tásformáknak (önállóság, öntudatosság, kötelességtudat, elhivatottság, erkölcsi tar- tás, lelkiismeret, a közösség iránti felelősség stb.) nagyobbak a hagyományai, ott kevésbé jelent nehézséget a program megvalósítása.

Sok helyütt viszont éppen ennek az ellenke- zője tapasztalható, a széthúzó erők erőseb-

2 Leader Helyi Akciócsoport: (LEADER HACS) az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapból nyújtandó vidékfej- lesztési támogatásról szóló 1698/2005/EK tanácsi rendelet 3. és 4. tengelyének keretében megalakuló helyi akciócsopor- tok elismerési rendjével kapcsolatos egyes kérdésekről szóló 93/2007. (VIII. 29.) FVM rendelet alapján előzetesen elis- mert helyi közösségek tervezési folyamatával és a LEADER csoportok kiválasztásával kapcsolatos egyes kérdésekről szóló 147/2007. (X1I.4.) FVM rendelet 2.§ A) pontja szerint meghatározott jogi személyiséggel rendelkező helyi közösség.

Pillanatnyilag 96 HACS működik: 1 zrt., 2 szövetség, 19 gazdasági társaság (kft.) és 74 egyesület. (Cs. L. szerkesztő)

bek, mint az összekötők, hiányzik az olyan vezető és összetartó erő, amely meghatározó szerepet játszhatna a térségi szereplők össze- kovácsolásában, a kölcsönös előnyök mentén létrejövő és működő társadalmi kooperáció kialakításában. Mindez azt is jelenti, hogy az akciócsoportok többségénél hosszabb idejű felkészülési, előkészítési időszakra lett volna szükség. Igen sok múlik a helyi társadalom minőségén, ezért kulcsfontosságú a helyi kö- zösségek fejlesztése és a társadalmi szerve- ződések működésének elősegítése. Hason- lóan vélekedik Fehér (2005) is, aki szerint a vidéki közösségek, az emberi kapcsolatok és a bennük gyökerező társadalmi tőke fontos erőforrását jelentik a vidéki térségek fejlődé- sének. Ezt hangsúlyozza G. Fekete (2005) is, aki szerint a vidéki térségek fejlődési pályá- ra állításához az ott élők önszerveződő és ér- dekérvényesítő képességének érdemi javu- lása elengedhetetlen.

A HACS-ok létrejötte tehát mindenkép- pen szükséges, de nem elégséges feltéte- lét jelenti a LEADER-program helyi szin- tű megvalósításának, különösen akkor, ha azok létrejötte nem feltétlenül és nem min- den esetben volt önkéntes.

A HACS-OK ÁLTAL LEFEDETT TÉRSÉGEK FEJLŐDÉSÉT AKADÁLYOZÓ TÉNYEZŐK A vidéki térségek fejlesztésében min- denképpen figyelembe szükséges venni az adottságokat, feltételeket, lehetőségeket és igényeket, és ezek együttes figyelembevé- telével alakítható ki az a stratégia, amely hosszú távon szolgálhatja az ott élők élet- minőségének javulását. A vidékfejleszté- si célok megvalósítását – összefüggésben a vidéki térségekre jellemző változatos tár- sadalmi-gazdasági helyzettel és környe- zeti feltételekkel – azonban számos ténye- ző gátolja, illetve hátráltatja. E tényezők, szűk keresztmetszetek ismerete minden- képpen szükséges a fejlesztési stratégia meghatározásához.

Annak érdekében, hogy meghatároz- zuk a LEADER-térségek fejlődését legin- kább akadályozó tényezőket, arra kértük a HACS-ok munkaszervezeti vezetőit, hogy az alábbi 16 válaszlehetőség közül fontossá- guk szerint rangsorolják a tényezőket, ahol az 1 a térség fejlődésének legfontosabb aka- dályozó tényezőjét jelöli. A felmérés ered- ményét az 1. táblázat mutatja.

1. táblázat A HACS-ok által lefedett térségek fejlődését akadályozó tényezők fontossági sorrendje

Sorszám Akadályozó tényezők Átlagos pontérték

1 Tőkehiány 1,8

2 Támogatási források hiánya 2,7

3 Együttműködési készség hiánya 3,4

4 Fejletlen infrastruktúra 3,6

5 Ismeretek hiánya 3,6

6 Érdektelenség 4,2

7 Innovativitás hiánya 4,3

8 Jogszabályi korlátok 4,7

9 Bizalom hiánya 4,7

10 Kulcsfontosságú személyek/kulcsemberek hiánya 4,7

11 Információk hiánya 5,0

12 Kedvezőtlen földrajzi adottságok 5,7

13 Nagyobb térségi vagy országos politikai viszonyok 5,9

14 Elkötelezettség hiánya 6,4

15 Helyi politikai viszonyok 6,6

16 Kedvezőtlen természeti adottságok 7,0

Forrás: saját adatgyűjtés

Véleményünk szerint a LEADER- program alapelveivel, filozófiájával össze- függésben az alábbi akadályozó tényezők emelhetők ki: együttműködési készség, bi- zalom, ismeretek és információk, érdekte- lenség, innovativitás, kulcsfontosságú sze- mélyek, valamint az elkötelezettség meg- léte vagy hiánya.

A HACS-OK FELADATAI A FENNTARTHATÓ VIDÉKFEJLESZTÉS MEGVALÓSÍTÁSÁBAN A HACS-ok szerepe a tervezést, a (kis) térségi fejlesztési stratégiák kialakítását követően a források hatékony felhaszná- lására irányul. A források felhasználása, a konkrét tevékenységek, fejlesztések meg- valósulása projektszinten történik, amihez

a helyi szereplők kapacitásépítése és cselek- vőkészségének fokozása szükséges. A stra- tégia hatékony végrehajtása, az adott vidéki térség fejlődésének előmozdítása tehát fo- lyamatos, aktív munkát igényel, melyben a HACS-ok valós szervezőerőt képeznek.

A felmérésben csokorba szedtük azokat a feladatokat, teendőket, amelyekre támasz- kodóan a HACS-ok a térségük valós szerve- zőerejévé válhatnak. A kérdés kapcsán arra kértük az akciócsoportokat, hogy fontossá- guk szerint, 1–9-ig terjedő skálán értékel- jék feladataikat, ahol az 1 a legfontosabb, a 9 pedig a legkevésbé fontos feladatot jelöli.

A felmérés eredményei alapján a HACS-ok a 2. táblázatban foglaltaknak megfelelően határozták meg az általuk ellátandó felada- tok fontossági sorrendjét.

2. táblázat A HACS-ok feladatai az általuk meghatározott fontossági sorrendben

Sorszám Feladat megnevezése Átlagos pontérték

1 Támogatási források nyújtása, odaítélése 2,2

2 A helyi gazdaság élénkítése információk áramoltatásán keresztül 2,9

3 Térségi kapcsolatok erősítése, partnerségépítés a térségi szerep-

lők körében (a helyi szereplők összehozása) 3,3

4 A helyi szereplők ösztönzése közös projektek, multiszektorális te-

vékenységek létrehozására, szinergikus hatás kiváltása 3,9

5 A helyi szereplő kapacitásépítése 5,1

6 Konzultáció, véleménycsere biztosítása 5,3

7 Fenntartható fejlődés koncepciójának elterjesztése és gyakorlatba

való átültetésének előmozdítása 5,4

8 A jó gyakorlatok megosztása és elterjesztése 5,6

9 Hálózatépítés más térségekben működő akciócsoportokkal 6,9

Forrás: saját adatgyűjtés

A felmérés rámutat arra, hogy az ak- ciócsoportok legfontosabb feladatuknak a pályázatok finanszírozását, támogatá- sok nyújtását gondolják, de véleményünk szerint a Helyi Vidékfejlesztési Stratégiák megvalósításában az akciócsoportok sze-

repe nem szűkülhet be csupán az általuk koordinált fejlesztési források elosztására, működésük jóval szélesebb tevékenységi kört fog át, melyben a helyi közösség akti- vizálása, a partnerségépítés, az együttmű- ködések generálása, a képességek fejlesz-

tése, a fenntartható fejlődés előmozdítása, a fejlesztések összekapcsolására, komple- xitására való törekvés is fontos.

A közösség bevonása, a részvétel bizto- sítása többféle formában megvalósulhat, melynek érdekében a HACS-ok többféle módszert, illetve eszközt alkalmazhatnak és vehetnek igénybe. Ezek között említhet- jük a közösségtalálkozókat, konzultáció- kat, megbeszéléseket, workshopokat, ren- dezvényeket, vagy azokat a kulcsszemélye- ket is, akik hírnévnek és köztiszteletnek örvendenek. Civil szervezeteken keresztül is bevonható a helyi közösség, mivel azok megfelelő színteret és lehetőséget biztosí- tanak az állampolgárok önszerveződésére, aktív jelenlétére. Mindemellett különböző felmérések is végezhetők, amelyek lehető- séget biztosítanak a véleménynyilvánítás- ra. Az előbbiek hozzájárulnak ahhoz, hogy széles körben felmérhetők legyenek a tér- ség szereplőinek szükségletei és fejleszté- si igényei. Ennek kapcsán Lukovich (2004) kiemeli, hogy a részvétel segít a problé- mák és lehetőségek feltárásában, hiszen a részvétel sokféle adat gyűjtésében se- gíthet, ugyanakkor az egyetlen forrása az egyének vágyait, véleményét és értékrend- jét tartalmazó információknak. A részvé- tel egyszerű biztosításán túl fontos, hogy a közösséget, cselekvőket aktivizálják és együttgondolkodásra sarkallják a HACS- ok. A részvétel kiszélesítésében és a közös- ség mobilizálásában szintén fontos a prog- ram publicitásának biztosítása, valamint a HACS tevékenységeinek a megismerte- tése, az ezekkel kapcsolatos információk áramoltatása a helyi és térségi médiában.

E célból információs csomagok állíthatók össze és tehetők közre pl. kiadványok, szó- rólapok és plakátok, a közösség honlapjá- nak segítségével.

Fontosnak véljük hangsúlyozni, hogy a vidékfejlesztés, a helyi fejlesztés egy fo- lyamat, melynek eredményeként realizál- hatók a kitűzött célok. Ennek fontos eleme a kapacitásépítés és a közösségfejlesztés (Shortall – Shucksmith, 2001), melynek eredményeként javul és erősödik a közös- ség cselekvő- és érdekérvényesítő képes- sége. A kapacitásépítés³ olyan folyama- tot jelent, amelyben egyének, csoportok, szervezetek, intézmények és társadalmak egyénileg vagy kollektíven fejlesztik ké- pességeiket annak érdekében, hogy külön- böző feladatokat lássanak el, problémákat oldjanak meg, célokat tűzzenek ki és való- sítsanak meg (Kumin, 2006). A kapacitás- építés lényege Shucksmith (2000) szerint nem más, mint a társadalmi tőke létre- hozása és fejlesztése, ami az egész közös- ség számára előnyt jelent. A kapacitásépí- tés tehát folyamat, mely szükségszerűen megelőzi, illetve kiegészíti a helyi fejlesz- tési stratégiákat. A LEADER filozófiájának alapeleme a helyi közösségekbe vetett hit, hogy azok képesek saját problémáik közös- ségi megoldására. Ehhez azonban szükség van a térség lakosainak és szervezeteinek kapacitásépítésére, melynek révén képes- sé válnak erre. A kapacitásépítés többfé- le tevékenységet foglalhat magában, így pl. a résztvevők, érintettek képzését, a kö- zöttük való információáramlás segítését, a kommunikáció javítását, a kapcsolatok ki- alakításának ösztönzését, a másként való gondolkodás segítését, a normák és érté- kek kialakítását, az együttműködés elő- nyeinek és lehetőségeinek megismerteté- sét stb. A kapacitásépítés eredményeként a helyi közösség aktívabbá válik mind a programozás, a stratégiaalkotás, mind a megvalósítás folyamatában. Segítségével elérhető, hogy a társadalmi változások ha- tékonyan segítsék a gazdasági célok meg-

3 Kapacitások fejlesztése: készségek és kompetenciák fejlesztése. Kompetenciák: szakmai ismeretek alkalmazása; prob- lémamegoldás; kommunikáció; ügyfél-orientáltság (partnerközpontúság); teljesítményorientáció/motiváció; mások megértése (empátia); csapatmunka, együttműködés; kezdeményezőkészség (kreativitás, innováció). (Cs. L. szerkesztő)

valósítását, ami produktívabb és hatéko- nyabb fejlesztőmunkát tesz lehetővé.

A HACS-ok többféle feladatának ellá- tásához kapcsolódik a fejlesztésben érin- tett, illetve érdekelt helyi és térségen kívü- li szereplőkkel folytatott hálózatépítés és kapcsolattartás, ami megalapozza a part- nerek közötti együttműködéseket. Ezek a tevékenységek hozzájárulnak az informá- ciók hatékonyabb áramoltatásához, elter- jesztéséhez, a jó gyakorlatok és tapaszta- latok átadásához, az innovációk terjedésé- hez, az együttműködések ösztönzéséhez.

Annak ellenére, hogy az akciócsopor- tok által ellátott legkevésbé fontos feladat a hálózatépítés, felmérésünkben a HACS- ok 80 százaléka mondta, hogy más akció- csoporttal is együttműködik az országban, és 40 százaléka, hogy transznacionális együttműködésben vesz részt. A HACS- ok 44 olyan területet jelöltek meg, amely- ben hazai akciócsoportokkal működnek együtt, és 30 olyat, melyben a partner kül- földi. Az együttműködések minden eset- ben egy adott feladat vagy probléma köré szerveződnek, például a természetvéde- lem, a hagyományőrzés, az innováció, a turizmusfejlesztés, helyi termékek, vállal- kozásfejlesztés stb. Az ily módon kialakuló hálózatok fontos szerepet töltenek be a kü- lönböző tartalmú és jelentőségű informá- ciók áramlásában.

A hálózatépítéshez kapcsolódva a HACS fontos feladata a térségből, illetve az azon kívülről származó jó gyakorlatok elter- jesztése és a térségben való átvételének és alkalmazásának ösztönzése. Jó gyakorlat- nak nevezhetjük az olyan újszerű, addig ki nem próbált, merész megoldásokat, ame- lyek „működnek”. Ezek a jó vagy példaér- tékű megoldások, fejlesztések például ta- nulságul szolgálhatnak, utat mutathatnak a mit, hogyan és miért kérdések (a jövőbe- ni fejlesztések tervezésében és hatékony végrehajtásában) megválaszolásában, ez- által segítséget nyújtanak a sikeres fejlesz-

tések megvalósításában. Ehhez azonban szükség van információátvitelre, az infor- mációk áramoltatására, hiszen e nélkül tapasztalatként nem hasznosulhatnak.

Természetesen szükséges e gyakorlatok elemzése, példaértékűségük, alkalmazha- tóságuk vizsgálata is.

A fenntarthatóság, illetve a fenntartha- tó fejlődés koncepciója – mely a gazdasági, a társadalmi és a környezeti szempontok összehangolását hangsúlyozza – a 21. szá- zadban minden fejlődés, illetve fejlesztés – így a vidékfejlesztésé is – elengedhetet- len alapelve. E tekintetben fontos az erő- források fenntartható, azaz társadalmilag hasznos, gazdaságilag ésszerű és ökológi- ai szempontból is elfogadható hasznosítá- sa (Fehér, 2005), aminek alapja a fenntart- hatóság koncepciójának, gondolatiságá- nak megfelelő magatartás. Ebben fontos szerepe van az értékek és érdekek elfoga- dásának és az azokkal való azonosulás- nak. Ezt támasztja alá a következő gondo- latsor is, amely szerint a fenntarthatóság nem más, mint „…szemlélet-, gondolko- dás-, élet-, termelési, valamint fogyasz- tási mód…” (Csete, 2005). A gondolatfor- málásban, mely által a fenntartható fej- lődés megalapozható, a HACS-ok szerepe kétségtelen.

A SZUBSZIDIARITÁS ELVÉNEK ÉRVÉNYESÜLÉSE

A LEADER-program koncepciójának és gyakorlatának alapelve a szubszidiaritás, azaz a döntéshozatal és az irányítás de- centralizációja, ami által lehetővé válik a részvétel, a helyi erőforrások mozgósítása, a helyi adottságok és igények fejlesztések- kel való összehangolása és azok hatékony megvalósítása.

XI. Piusz pápa a „Quadragesimo anno”

kezdetű enciklikájában a szubszidiaritást a lehető legfontosabb társadalomfilozófiai alapelvként mutatta be. Az egyház társa-

dalmi tanításának kompendiuma⁴ szerint a szubszidiaritás sajátos következménye a részvétel, ami olyan cselekedetekben jut kifejezésre, amelyek által az állampolgá- rok egymagukban vagy másokkal együtt- működve, közvetlenül vagy képviselőik útján járulnak hozzá közösségeik kulturá- lis, gazdasági, társadalmi és politikai éle- téhez (Az igazságosság…, 2007).

A szubszidiaritás mint vidékfejleszté- si alapelv jelentőségét hangsúlyozza az 1996-ban megrendezett corki vidékfej- lesztési konferencia záródokumentuma- ként kiadott deklaráció, amely a LEADER- programot alapul véve fogalmazta meg az integrált, holisztikus szemléletű vidékfej- lesztés alapelveit. A dokumentum kiemeli, hogy a vidékfejlesztést koherens európai keretek között, de lokálisan, a helyi közös- ségek által irányítottan kell megvalósíta- ni. A döntéshozatal legyen decentralizált, azaz a döntéseket az érintettekhez legkö- zelebb álló szinten, azok együttműködé- sével kell meghozni. Ennek megfelelően a hangsúlyt a helyi részvételre és az alul- ról szerveződő megközelítésre kell helyez- ni (EC, 1996).

A szubszidiaritással kapcsolatosan kér- dőíves felmérésünkben arra kértük a HACS-okat, hogy 1–5-ig terjedő skálán ér- tékeljék a következőket:

1. Milyen mértékben érvényesül a szubszidiaritás elve (helyi szintű döntés- hozatal és irányítás) munkájukban?

2. Mennyire jellemző az Irányító Ható- ság és a Közreműködő szervezet esetében a szubszidiaritás elvének megfelelő ma- gatartás, azaz mennyire segítik elő a dön- téshozatal decentralizációját, a helyi szin- tű irányítás és menedzsment tényleges megvalósulását?

3. Milyen mértékben tudja érdekeit ér- vényesíteni a HACS a vidékfejlesztés in- tézményrendszerének felsőbb szintjein, azaz egy- vagy kétirányú a kapcsolat, illet-

ve a kommunikáció a központ és a lokalitás között?

Az első kérdésre 3,5-ös átlagértéket szá- moltunk, ami azt jelenti, hogy a döntések egy része helyi szinten születik, a HACS- ok korlátozott önállósággal vesznek részt a döntéshozatalban, érvényesül a központi irányítás kontrollja.

A második kérdésre adott pontértékek átlaga 3,1 volt, amely szerint a vidékfej- lesztés intézményrendszerének magasabb szintű szerveződései korántsem tesznek eleget annak érdekében, hogy előmozdít- sák a döntéshozatal decentralizációját.

A harmadik kérdésre adott 2,9-es átla- gos pontérték szerint a HACS-ok úgy vélik, hogy a szintek közötti kommunikációban nagyobbrészt a központi akarat érvénye- sül, rájuk jobbára végrehajtó szerep hárul.

Ez ellentmond a szubszidiaritás elvének, azaz a döntéshozatal és a felelősség helyi szintre történő decentralizációjának ér- vényesítésével, ugyanis az HACS-ok erős kormányzati befolyás és kontroll mellett működnek, szemben a közösségi döntés és irányítás LEADER-alapelveivel. Ezt tá- masztja alá Varga Eszter vizsgálata is, mely szerint a LEADER-program hazai megva- lósításában a központi irányítás szerepe vált meghatározóvá (Varga, 2010). Az előb- biek alapján levonhatjuk azt a következte- tést, amely szerint a LEADER-program megvalósításának hazai gyakorlatára a szubszidiaritás nélküli decentralizáció jellemző. A HACS-ok mint a decentralizált intézményrendszer helyi lábai ugyanis ki- épültek, illetve létrejöttek, de működésük során nem vagy csak kisebb mértékben ér- vényesül a döntéshozatal delegálása, csor- bul a helyi partnerségek érdekérvényesí- tő képessége, ami kifejeződik az irányítási szintek közötti korlátozott együttműkö- désben. Az elmélet és a gyakorlat ily módon elválik egymástól, ami pedig behatárolja a helyi közösségek kibontakozását s a közös- ségi alapú fejlesztőmunka potenciális tel- jesítményeinek realizálását. Ezzel egyező

4 Kézikönyv, tömör, velős összeállítás. (Cs. L. szerkesztő)

véleményen van Kovách (2000), aki sze- rint a bürokratikus kontroll intézménye- sítése ellentétes a partnerség elvével, és rontja a vidéki térségek felzárkózási esé- lyeit. Shortall és Shucksmith (2001) sze- rint a HACS-ok mint decentralizált vidék- fejlesztési partnerségek a helyi döntésho- zatal és irányítás olyan új formáit jelentik, amelyek hatékony működéséhez minden- képpen szükség van jól definiált, átlátható szabályozásra és összehangolt intézményi struktúrára. Ennek hiányában a HACS-ok helyzete bizonytalanná válik, és nem lesz- nek képesek a tőlük elvárt feladatok ellátá- sára, a helyi fejlődés előmozdítására.

Az előbbiek rámutatnak, hogy a LEADER-megközelítés alkalmazásának mindenképpen szükséges feltételét jelen- ti a központi hatalom helyi fejlesztést se- gítő és ösztönző tevékenysége. Fontosnak tartjuk tehát megjegyezni, hogy a HACS- ok működése és a LEADER-módszer al- kalmazásának sikere nagymértékben függ a vidékfejlesztési program megvalósítását irányító, jogszabályalkotó minisztérium (VM) és a kifizető ügynökség, a jogalkal- mazó Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal (MVH) együttműködő és koordi- náló szerepétől.

A HACS-OK MŰKÖDÉSÉNEK FINANSZÍROZÁSA

A helyi akciócsoportok stabil működésé- hez, funkcióik, feladataik színvonalas ellá- tásához – más szervezetekhez hasonlóan – megfelelő finanszírozásra, kiszámítható anyagi háttérre van szükség. Ennek egyik fontos eleme a működés költségeinek tá- mogatásból történő finanszírozása.

A HACS-ok működési költségeinek utó- finanszírozással történő támogatásához a forrást az ÚMVP-ben irányozták elő. Az akciócsoportok a Helyi Vidékfejlesztési Stratégiájuk megvalósítására központilag allokált forrásokból a jogszabály alapján ellátandó feladataikkal összefüggő mű- ködési költségeiket maguk tervezhették, azzal a megkötéssel, hogy a III. tengelyes intézkedések esetében a rendelkezésre álló

pénzösszeg legfeljebb 15, míg a LEADER- forrásoknál maximum 20%-át fordíthat- ják működési költségeikre. Ennek megfele- lően az akciócsoportok átlagosan mintegy 385 millió Ft-os keretből gazdálkodhatnak (Német, 2009) a 2007–2013 programozá- si időszakban. A LEADER Munkacsoport által 2010-ben készített háttértanulmány rámutat arra, hogy a HACS-ok működé- sének minimális forrásigénye a 2008 és 2015 közötti időszakban 160 millió Ft, ami a nagyobb területű akciócsoportok eseté- ben lényegesen magasabb. A tanulmány szerint 10 olyan HACS van, amelyeknél a megítélt működési forrás biztosan nem lesz elegendő a működés teljes időszakára, és további 11 esetében kérdéses a pénzügyi keret elegendősége (LEADER Munkacso- port, 2010).

A helyzetfeltárás alapján elmondható, hogy a HACS-ok számára működési költ- ségeik más bevételi forrásból való finanszí- rozása nem realitás, ugyanakkor a műkö- désre fordítható pénzeszközök nagy részét a kérelemkezelés és az ahhoz kapcsolódó adminisztráció köti le, ami nem teszi le- hetővé, de legalábbis finanszírozási oldal- ról jelentősen nehezíti más feladatok ellá- tását. Mindez kétségessé teszi, hogy az ak- ciócsoportok elérjék céljaikat és térségük valós belső fejlesztési tényezőivé váljanak, s ne csak forráselosztóként működjenek.

A HACS-ok működésének finanszíro- zása más bevételi forrásokból nem vagy csak nagyon szerény mértékben valósít- ható meg. Az akciócsoportok működése tehát nagymértékben függ a központi for- rások rendelkezésre állásától és igénybe- vételének feltételeitől.

A finanszírozás és a működés fenntart- hatósága kapcsán arról kérdeztük a HACS- okat, hogy amennyiben a LEADER műkö- dési forrás megszűnne, fennmaradna-e az akciócsoport, illetve ilyen feltételek mel- lett tudna-e tovább működni a munka- szervezet. A válaszadó 90 akciócsoportból 65 mondta azt, hogy forrás nélkül a HACS biztosan megszűnne, mivel működését nem tudná más forrásból finanszírozni. 24

akciócsoport válaszolta, hogy a központi források hiányában tevékenysége jelentős mértékben szűkülne, de tevékenysége nem szűnne meg, s csak egy olyan volt, amely biztosan fennmaradna, lévén, hogy a mű- ködéshez szükséges pénzösszeget más for- rásokból is biztosítani tudná.

A továbbiakban arra kértük az akció- csoportokat, hogy finanszírozásuk, illet- ve működésük fenntarthatóságával ösz- szefüggésben a részükre megadott vá- laszlehetőségek közül jelöljék meg azokat, amelyekből biztos bevételekre számíthat- nának a központi források esetleges meg- szűnése esetén. A LEADER-forrás hiá- nyában a működés fenntartásában egyéb forrásként a legtöbben (64-en) a tagdíjbe- vételeket, majd (38-an) a pályázati támo- gatásokat, harmadikként (21-en) pedig a vállalkozói tevékenységből származó be- vételeket jelölték meg. Önkormányzati tá- mogatásra 16, az szja 1%-os felajánlásából

származó bevételre, illetve rendezvények- ből, kiadványokból befolyó összegek- re szintén 16-16 akciócsoport számítana.

Végül 13-an, 6-an és egy esetben jelölték a HACS-ok, hogy tagjaik, külső szemé- lyek, valamint vállalkozások támogatásá- ra is számíthatnának. Az utóbbi számok elgondolkodtatók, hiszen jól tükrözik az akciócsoportok tevékenységének ismert- ségét és elismertségét, ezzel összefüggés- ben pedig kifejezik a HACS-ok társadalmi beágyazottságát.

A fentiekből következik, hogy az akció- csoportok működésének kritikus pontja, hogy milyen módon és mennyi forráshoz jutnak feladataik, funkcióik ellátásához.

Az akciócsoportoknak fel kellene ismer- niük küldetésüket, a finanszírozási és sza- bályozási oldalról pedig lehetővé kelle- ne tenni, hogy a tőlük elvárt feladatokat, funkciókat elláthassák.

FORRÁSMUNKÁK JEGYZÉKE

(1) Az Igazságosság és Béke Pápai Tanácsa (2007): Az egyház társadalmi tanításának kompendiuma. (Ford.:

Dér K. – Horváth P.) Szent István Társulat, Budapest, 433. p. – (2) Csete L. (2005): Az agrár- és vidékfejlesztés fenntartható rendszere. Gazdálkodás, 49. évf. 2. sz. 3-15. pp. – (3) EC (2010): A közös agrárpolitika 2013 utáni időszakra szóló, előretekintő programterve. IP/10/1527. Brüsszel, 2010. november 18. http://europa.eu/rapid/

pressReleasesAction.do?reference=IP/10/1527&format=PDF&aged=0&language=HU&guiLanguage=en – (4) EC (1996): The Cork Declaration – A Living Countyside. The European Conference on Rural Development. Cork, Ireland. 7-9 November, 1996. http://europa.eu.int/comm/agriculture/rur/cork_en.htm – (5) Fehér A. (2005): A vidékgazdaság és a mezőgazdaság. Agroinform Kiadó, Budapest, 336. p. – (6) G. Fekete É. (2005): A magyar vidék önszerveződő és érdekérvényesítő képessége. In: Glatz F. (szerk.): Új vidékpolitika. 2008. MTA Társadalomku- tató Központ, Budapest, 241-242. pp. – (7) Kovách I. (2000): LEADER, a New Social Order, and the Central- and East-European Countries. Sociologia Ruralis, Vol. 40. No. 2. 181-189. pp. – (8) Kumin F. (2006): Kapacitásépí- tés – új törésvonalak a világgazdaságban. Világosság, 47. évf. 5. sz. 57-66. pp. – (9) Leader Munkacsoport (2010):

A 2010. július 15. és 2010. augusztus 31. között működő LEADER Munkacsoport háttértanulmánya a LEADER program egyszerűsítésére, okszerűsítésére, problémáinak javítására. http://www.mnvh.eu/sites/default/files/

LEADER_munkacsoport_hattertanulmany.pdf – (10) Lukovich T. (2004): Közösségi részvétel, közösségi ter- vezés. In: Csizmady A. – Husz I. (szerk.): Település- és városszociológia. Gondolat Kiadó, Budapest, 182-206.

pp. – (11) Németh S. (2009): Az integrált és komplex vidékfejlesztés 2007–2013. A falu, 24. évf. 4. sz. 77-90.

pp. – (12) Shortall, S. – Shucksmith, M. (2001): Rural development in practice: issues arising in Scotland and Northern Ireland. Community Development Journal, Vol. 36. No. 2. 122-133. pp. – (13) Shucksmith, M. (2000):

Endogenous Development, Social Capital and Social Inclusion: perspectives from leader in the UK. Sociologia Ruralis, Vol. 40. No. 2. 208-218. pp. – (14) Varga E. (2010): A LEADER Program hazai gyakorlatáról. Gazdálko- dás, 54. évf. 6. sz. 609-619. pp.

TARTALOM

Kardeván Endre: Gondolatok a magyar élelmiszerlánc kibontakozási lehetőségeiről ....2

TANULMÁNY Popp József – Juhász Anikó: Az élelmiszerlánc szereplői közötti kapcsolatok hazánkban ... 8

Kis Krisztián – Szekeresné Köteles Rita: A helyi akciócsoportok működése egy országos felmérés tükrében ...19

Urfi Péter – Kormosné Koch Krisztina: Az ökológiai gazdálkodás költség- jövedelem viszonyai ... 28

Beke Judit – Forgács Anna – Tarján Tamás: Európai uniós országcsoportok mezőgazdasági teljesítményének összehasonlító vizsgálata ... 39

VITA Kapronczai István: A földbirtok-politika lehetséges irányai (Az eddigi vita összefoglalása) ...52

Tanka Endre: Hogyan érvényesítheti az alkotmány a föld közfunkcióit? ... 70

Magda Sándor – Marselek Sándor: Nemzeti kincsünk a vidék! ...76

Horváth Gábor – Paragi Márton: Az egykulcsos személyi jövedelemadó várható hatásai az agrárfoglalkoztatásra ...87

Fertő Imre: Van-e jövője az agrárgazdaságtannak mint önálló tudománynak? ...97

SZEMLE Széles Gyula: Marketing a hagyományos és tájjellegű élelmiszerek piacán (könyvismertetés) ...104

KRÓNIKA Varga Gyula: Szolgálat és szabadság – Erdei Ferenc centenáriumi emlékülése a Magyar Tudományos Akadémián ...107

Romány Pál: Miniszterek közös vacsorája a Vajdahunyadvárban... 119

Tisztelt Olvasónk! ...52

Felhívás angol nyelvű különkiadásra!...103

Summary ...122

Contents ...128