Kavafisz-átiratok

Teljes szövegt

(1)

8 tiszatáj

K

OVÁCS

A

NDRÁS

F

ERENC

Kavafisz-átiratok

Vázlatlapok Andronikosz Komnénoszról Komnénosz volt elvégre ő is, egy császár vérrokona, a kegyes Manuél unokafivére – vérrokona a ragyogásnak, a változékony hatalomvágynak, mely ragadós dicsőségben meg romlottságban is csak hozzá volt hasonló:

egy hősi gazfickóhoz, egy bűnös vakmerőhöz, egy vérbeli Komnénoszhoz, vérbeli bizáncihoz - - - Kalandor volt, gőgös, ravasz, megrögzött hódító:

államügyekben s nőügyekben egyaránt tehetséges, találékony, kifinomult férfiú, de durva, álnok, állhatatlan áruló,

a széptevések s fondor összeesküvések mestere, ki élvhajhász, erőszakos, könyörtelen,

ki pártütésben s népcsaló, olcsó cselekben géniusz, de máskülönben bölcs, művelt, mézes beszédű, bátor, ki harcra, hírre, diadalra termett –

közszeretetre, folyvást csak sikerre tört, s mégis kudarcok közt, száműzetésben, folyton börtönben, folytonos szökésben s rongy színlelésben hányatottan élt.

- - - Mind távolabb a tróntól s Manuéltől,

mind messzibb lett kormányzó, helytartó, hadvezér - hol örmények, hol paionok, hol triballoszok ellen.

Volt Barancs hercege, Zimony megvevője, menekült Halicsban s Antiokheiában –

hol keresztény királyságban, hol muzulmán vidéken.

Volt Bérütosz hűbérura, s vendégelte Damaszkusz, majd ismét Ikonionban lett a szultán kegyeltje –

(2)

2006. május 9 szeldzsuk háborúkban, jó görögök ellen,

úgy, amint az illett egy igaz hellénhez,

egy vérbeli Komnénoszhoz, vérbeli bizáncihoz.

- - - Mert büszke volt, megsértették, mindig megalázták – vagy Manuél vagy a császárné vagy a főúri családok.

Megint csak udvarolni, hazudni, csalni kellett, örökkön csúszni-mászni, lábuk nyomát csókdosni, gyilkolni vassal s hitszegő, hízelkedő szavakkal – mindenkit elvakítani, majd bárkit megvakíttatni a fényért, a hatalomért, mely hozzá hasonló…

Ellentmondásos volt, megfoghatatlan:

egy félisten s egy vérengző vadállat

lapult gonosz szívében… Hol gáncstalan lovag, hol becstelen tirannus, hol meg nagylelkű szent volt – vad keveréke magasztos és aljas pillanatoknak, bűnbánó tisztaságnak s képmutató mocsoknak.

- - - A többi szinte tán érdektelen már,

mert hullákon tiporva, fölhágva csak elérte, mert megkaphatta végre az áhított hatalmat, s hajlíthatatlanul, keményen élt vele

mindenkor és mindenki ellenében –

kegyetlenül, könnyelműen, botrányos bosszúszomjjal gyilkoltatott, ítélkezett, hozott néhány reformot, s továbbra is gyanakvásban, örök rettegésben élt – s a legszebb napja az maradt, mikor triumfusában új megváltóként ünnepelte Konstantinápoly

hűséges népe őt, a kedvencét, a parasztok császárát, a Hippodromoszban üdvrivalogva, himnuszokat zengvén egy vérbeli Komnénoszhoz, vérbeli bizáncihoz.

- - - Micsoda páratlan, szép népünnepély volt!

Végre megválasztották, végre megkoronázták!

Habár csak három évig ülhetett a drága trónon, mert letaszították orvul a megtört főnemesi klánok, a megtizedelt arisztokraták – a génuaiakkal, a velenceiekkel s a normannokkal is tán.

titokban szövetkezve. (Hogy az Egyházról szó se essék.) - - -

(3)

10 tiszatáj Egy rongyembert emeltek helyette méltóságra!

Egy rongyembert, a gyáva Iszaakiosz Angeloszt!

Egy rongyember miatt kellett őt megbuktatni, egy Angelosz miatt, ki úrnak bárgyú senki –

sem bűnökben, sem nagyságban, semmiben sem fogható egy vérbeli Komnénoszhoz, vérbeli bizáncihoz!

- - - Micsoda mulatság, hős népünnepély volt,

amikor Kis Andronikoszt végre meggyalázhatták!

Ütötték-verték, jobbját levágták, szemét kivájták,

napokig kínozták, majd egy rühes tevén, fonák triumfusban vonszolgatták, szúrták, nyesték, törték, csontig csupálták, húscafattá kedvencüket, dicső csürhe császárát –

megmocskolván így hurcolták el a Hippodromoszig.

- - - Irgalmatlan, iszonyatos, őrült népünnepély volt!

Szégyentelen szórakoztak a szegény nyomorulttal:

lábnál fogva föllógatták, kaszabolták veszettül, miszlikekre széttépték… Sok, véghetetlen szenvedést tűrt, csak olykor szólt, csak annyit, hogy „kürie eleiszon”, s azt suttogta vérző szájjal: „miért töritek tovább,

miért a már repedt nádat, mért egy foszló nádszálat?”

Nehezen vált életétől, méltón, mint egy Komnénosz – mint egy ember, bűnös nádszál, szerencsétlen bizánci.

(1904. december – 1905. január)

Olvasóterem

Ahogyan valami művészeti albumot nézegettünk – nem emlékszem, festményeket vagy antik vázaképeket?

Ahogy tested létezett, s nem láttalak még, csak

hátam mögül hallottam egyre gyorsabb szívverésedet.

Ahogyan megéreztem akkor tarkómon forró, szaggatott, eltitkolt izgalomtól tán visszafojtott lélegzésedet

a lelkem tudta, hogy te vagy. Hangod még meg se rezzent, de mindened kitárult… Mint később, dúlt gyönyörben, egy bordélyház díványán a bátor megkívánás: a bűntelen hús boldog reszketése szétnyíló, mély kapuknál –

két meztelen tükör közt a végtagok vad villámlásai.

(1909. december 17.)

(4)

2006. május 11

Pantikapaioni márvány Pharnakész sírfeliratával Itt fekszik Pharnakész, a Nagy Mithridatész legkedvesebb fia, ki föllázadt bukásra szánt, elaggott atyja ellen –

magára hagyta, bús öngyilkosságba kergeté az apját,

s végül még a holttestét is kiszolgáltatta gyáván Pompeiusnak.

Az árulás jutalmaként a kimmeri Boszporosz Királyságát kapta, s később (mert Róma éppen nem figyelhetett rá!) meghódította Kolkhiszt, a kisebbik Armeniát és Kappadokia egy részét, aztán Nikopolisznál legyőzte Caesar egyik alvezérét,

Domitius Calvinust, majd mind mélyebben, durván behatolt a római provinciává degradált Pontosz területére,

azonban az Egyiptomból épp visszatért Iulius Caesar hirtelen ott termett, amint megjött, meglátta őt,

és Zélánál egy röpke, gyors, de óriási győzelmet aratott fölötte: alig négy óra alatt, egyetlenegy csatában tönkreverte. (Emlegette is utóbb Pompeius káprázatos szerencséjét, hogy katonai dicsősége javát

ilyen pulya ellenséggel szemben szerezhette.) Hát Caesar inkább futni hagyta Pharnakészt, hiszen kinek, s főleg minek kell Pharnakész?

Elkotródott hát Boszporoszba Pharnakész király, de ott kitört a lázadás silány uralma ellen, s az első ütközetben máris megölte őt egykori, elbocsátott hadvezére Aszandrosz.

ITT FEKSZIK PHARNAKÉSZ,AMA HŐS APAGYILKOS. (Nálunk nem is szólhatni róla szárazabban, hisz rögtön köpni kell, ha csak nevét kiejtjük.) (1913. június)

Ábra

Updating...

Hivatkozások

Updating...

Kapcsolódó témák :