Januári epigramma Ó, ha tudnád, álmaimban

(1)

Januári epigramma

Ó, ha tudnád, álmaimban őz voltál, amely tiszta forrás után kutatva enyhítette szomját és fürdés után megtörülközött bennem.

Ha angyalod lennék, lilára festeném az eget, kékre az ajkad, körbe táncolnálak, repülnék veled szárnyak nélkül.

Ha angyalod lennék angyalt szülnék neked, hogy őrizze melegségünk, belőlünk nőjjön, erősödjön.

Ha angyalod lennék visszatérnék hozzád, én lennék a kezdeted és a végzeted, felmelegíteném hideg kezed, újjáteremtenélek.

(2)

12.

nem hiszem nem hiszem hogy egy pohár borba minden belefér

hiába nézed és hiába látod és hiába ízleled

nyelved száraz marad mint napfényen csillogó üveg szilánk kiszikkadt szinte forró

nem hiszem nem hiszem hogy egy pohár borba minden belefér

ajkad érintése és rúzsod a poháron mosogatólányok bosszúsága mint a csók

és azt firtatod miért a kételyem és hitetlenségem nem hiszem nem hiszem hogy egy pohár borba minden belefér

fekete pupillád is csak üvegesen néz át rajt az igazság máshol keresendő

máshol mint ahol én vagyok mint a borban nem hiszem nem hiszem hogy egy pohár borba minden belefér

hiszen se tekinteted se érintésed se lehelleted bele nem fér és az igazság is máshol

máshol mint ahol én vagyok mint pohár borban

15.

sem bóra sem hurrikán sem hangya a hátán sem te sem egyetlen elem innen el nem mozdít

nyakig a földben gyökér nélkül a kikeletre várva csupán dacból választva az éjszakát

(3)

és a nyomort de itthon púposodva marhaként igával a nyakon sem nem hívtak sem nem küldtek

munkára nem kérettek nem kényszerítettek a tavasszal hűvös szellők hideg eső

nyirkos köd is jár meg éles fogú gyökérrágók és a fejre majd csíkos krumplibogár

vaksin botladozva sajnálatra méltón görnyedten jókora púppal – az úton és íme a végén egyedül a lyukba(n)