1996. március 17
í r m i véletlen beleszólhat ebbe a háborúba úgy is, hogy jobb legyen. Amikor az utolsó [^sát is kiszabadította és felegyenesedett, még sajgó lábát is el tudta felejteni. Csak belenézett az erdőbe és végképp megnyugodott. Ugyanolyan fák vették körül, mint
°tthon, s ugyanúgy biztonságban érezte magát. Azt nem tudta még, hogyan lesz ez- után, de egy valami különös módon megszűnt. Elhagyta őt a félelem, amitől oly irgal- matlanul szenvedett és ami annyira gyengévé és védtelenné tette. Rendben leszünk, mondta ki hangosan és látta, hogy Márton is úgy néz rá, ahogy a többiek, ahogy eddig
°rá még soha senki nem nézett. Valahogy úgy, ahogy ő nézte mindig a keresztapját, el- 'smeréssel, büszkén. Ahogy egy férfire néz az ember.
HAZATÉRTEK
