Lovald bele magad Menj mint akinek Hidd el hogy ezt Kell csinálnod Boldog leszel

hogy ő milyen boldog volt, amikor anyád nekik ajándékozta, mert mindig nagyon irigyelte tőled, és milyen sokáig élt még,. köpni-nyelni nem tudsz hirtelen, ja, mennem kell,

utánozhatatlan komorsággal nézed magad előtt a kínai éttermet azt a ládát már évek óta nem az ágyad mellett tartod. hóként fagytam bele elképzelem,

Petőcz maga mint szerző, szerzői én, egy ponton eggyé válik az ábrázolt költővel, és ezzel együtt végső félelmét fejezi ki, mintha saját démonaitól akarna megszabadulni,

mindig csak beszéltünk és beszéltünk valamiről, de egyikünk sem mondta el, amit kezdetként kellett volna, hogy alig leszel majd boldog, ha már nem találunk több

Nem absztrakt elszigeteltségben siklanak le a sízők (na kösz, konkrét azért az!), hanem esetleg nizzai külnegyedeken, üres gyárkerületeken át, másutt pálmafák

Az Alezredes azt mondta, maradjak mellette, biztos voltam benne, hogy összetéveszt a barátommal, láttam a tekintetén, hogy nem tudja pontosan, kivel beszél, láttam, hogy nem

Amióta azt a szegedi textilkombinát- beli fonónőről szóló írásomat (Női arckép most a címe) megírtam, azóta eltelt több mint harminc esztendő. Most állítottam össze

20 évesen: Amikor tükörbe néz, azt látja, hogy “túl kövér/túl sovány, túl alacsony/túl magas, túl egyenes/túl göndör” - de mégis úgy dönt, hogy attól még