• Nem Talált Eredményt

Könyvecske - CD-melléklettel: A CANTATA PROFANA b ű völetében

N/A
N/A
Protected

Academic year: 2022

Ossza meg "Könyvecske - CD-melléklettel: A CANTATA PROFANA b ű völetében"

Copied!
1
0
0

Teljes szövegt

(1)

56

Könyvecske - CD-melléklettel: A CANTATA PROFANA bűvöletében

Ízléses-szép kínálattal jelentkezett a Rózsavölgyi és Társa: ínyencséggel szemnek-fülnek. És persze, mivel ér- zékszerveink a fejünkön találhatóak, a fejnek is, sőt, a szívnek is – gondoljunk csak a Kisherceg esztétikai meglátásá- ra.

Olyan kiadvány jelent meg, amely a szó szoros értelmében „mindenki érdeklődésére számot tarthat”. Aki ismeri-szereti Bartók remekét – aki csak hallott róla – aki nem is tudott róla (mert sajnos, ilyenek is vannak, szép számmal…). És tartozzék valaki bár- mely felsorolt kategóriába, mindenképp többletet kap.

Hozzáfér például a mű hangzó anya- gához, etalon-értékű előadásban (a Hungaroton tulajdonát képező felvéte- len Ferencsik János vezényli a Buda- pesti Kórust és – akkori nevén – a Ma- gyar Rádió és Televízió Szimfonikus Zenekarát, a szólót Réti József és Fara- gó András énekli), előtte pedig meg- hallgathatja „A kilenc csodaszarvas”

román népballadát Bartók Béla hang- ján.

A könyvben rövid (magyar, angol és német) bevezető után az illusztrátorról kapunk információt, megtudjuk: a Frankfurt am Mainban született és élő Hajós Dóra ezzel az illusztrációsorozat- tal diplomázott 2001-ben a wiesbadeni iparművészeti főiskolán.

Kilenc akvarell, egy emblematikus, a többi egy-egy mozzanatot, hangulatot ragad meg. Muzsikusoknak különösen érdekes megfigyelni-elemezni eme vizuális „fordításokat”, akár csak a kompozíció ismeretében, akár zene- hallgatás közben.

És az akvarellek között szerepel az igazi ritkaság-érték: a ballada szövegé- nek négy nyelvű változatai (magyarul, románul, angolul és németül), Bartók kézírásával.

Manapság, amikor a nyomtatott sajtó helyét mindinkább az elektronikus ve- szi át, sajnos általánosnak mondható jelenség, hogy az emberek számára egyre kevesebbet jelentenek a könyvek.

A hasznosak és a szépek, amelyeket birtokolni, gyűjteni lehet (kell!), hogy – túl praktikus használatukon – bármikor fellapozva örömünkre szolgáljanak.

Ilyen szempontból nosztalgikus e kiadvány – ugyanakkor felbecsülhetet- len értékű: puszta léte által lehetőséget kínál, olyat, amilyennek a felnövő új generációk mind ritkábban találkoznak.

A könyvek szeretete, függetlenül attól, hogy társul-e hozzá gyűjtőszen- vedély, remélhetőleg nem időszakos jelenség, „kortünet” az emberiség tör- ténetében. S ha néha háttérbe is szorul, bízzunk abban, hogy a szépségre való fogékonyság: örök. És az a meghatódás is, amelyet egykori nagyságok szemé- lyes tárgyai (s főképp: szellemi produk- tumai) láttán-hallatán érzünk. Mert jaj nekünk, ha pusztán adalékká, informá- cióhordozóvá silányulnak azok a kor- történeti dokumentumok, amelyeknek éppen azért van múzeumokban a meg- érdemelt helyük, hogy közkinccsé vál- hassanak, sokakhoz eljutva.

Fittler Katalin

Hivatkozások

KAPCSOLÓDÓ DOKUMENTUMOK

nek” fogja fel. Kokas Klára foglalkozásleírásai mutatják, hogy ez a fajta kegyes öncsalás, a zenei szépség leegyszerűsítő szublimációja, a katarzis helyetti

Fölfele indult, én meg utána, a negyedik és az ötödik emelet között egyszer még visszanézett, gyorsan felmérte, hogy nehéz meccs lesz, ha ne- kem jön, inkább szaladt

Szöveg és cím viszonya itt egészen másrendű, mint a Perzsiában vagy a Jézus meny- asszonyában, s legjobban talán még Az unokaöcshöz hasonlít, csakhogy A szakács „refe-

Úgy hí’nak, hogy Varró Dani, fogtok rólam még hallani,!. csak nem ké’k

szárazon nyelik tárgyaim a port nemlétemből formáltam őket nem is tudom mióta rézsút a fény merev akár a földre esett kés mi után is?...mi

az vagy, aki voltál, újságpapír szárnyú madarak a szélben, a kedves ikonarca a havas ablakkeretben, az üvegen, halálos csendben, jégvirágok kúsznak fölfelé, mire is

A bajnokság nyárutón, ősszel(!) indul, a rajtszámok párosítá- sáról a következő hasonlatot találjuk: „Olyan ez, mint egy közelgő alkonyat." Csi- ripovics pedig így

így Tolsztoj, bár lehet, hogy valamivel többet tudott a magyar kultúráról, mint amit bizonyítani lehet, mégis úgy érezhette, hogy nem ismeri eléggé ahhoz, hogy írjon is