A multimediális szövegek megközelítései
Az Iskolakultúra hasábjain 1997 áprilisa és 1998 májusa között egy 12 részes cikksorozatban a kutató-oktató munkánkban alkalmazott
szövegtani koncepció, valamint az arra épülő szövegszemlélet összegző bemutatására tettünk kísérletet. Ez a cikksorozat – enyhén
átdolgozott formában – 1999 elején ,A szöveg megközelítései.
Kérdések – válaszok. Bevezetés a szemiotikai szövegtanba’ címmel (ugyancsak az Iskolakultúra gondozásában)
könyv alakban is megjelent.
J
óllehet azt a verbális és multimediálisszövegekre egyaránt alkalmazható szövegfo- galmat, amelyre az említett szövegtani koncepció épül, a szóban forgó cikksorozatban és könyvben bemutattuk, magának a koncepciónak a tárgyalásakor érdemben csak- nem kizárólag a verbális szövegekmint komplex jelek szövegtanának kérdéseivel foglal- koztunk. Természetesen megragadtunk minden kínálkozó alkalmat arra is, hogy a multi- mediális szövegek szövegtani aspektusaira utaljunk.Ilyen utalások voltak többek között a következők:
Minthogy a legtöbb szövegnek mint komplex jelnek a jelölője több médiumhoz tartozó elemeket – a verbális elemeken kívül például illusztrációkat, diagramokat stb. is – tartalmaz, célszerűnek tartjuk mind a verbális (unimediális), mind a ver- bális összetevőt is tartalmazó multimediálisjelölővel rendelkező komplex jeleket szövegnek nevezni. A verbális összetevőt nem tartalmazó multimediális jelölővel rendelkező komplex jelekre való utalás céljára viszont célszerűbbnek tartjuk a
„multimediális kommunikátum” szakkifejezés használatát. […]
Azt is figyelembe kell vennünk továbbá, hogy az élet különböző területein nem- csak statikus multimediális szövegekkel találkozunk, hanem egyre gyakrabban di- namikusokkal is […]
Ami a statikus kommunikátumokat illeti, ha csupán a tankönyvi szövegekre gon- dolunk, akkor sem dönthetünk másképpen, mint úgy, hogy a verbális összetevő mel- lett más mediális összetevőketis tartalmazó jelölővel rendelkező komplex jeleket is szövegnek nevezzük. A tankönyvi szövegek nagy része ugyanis – bármely oktatási szinten – a lexikai elemek mellett táblázatokat, diagramokat, grafikonokat, térképe- ket, grafikákat, fotókat stb. is tartalmaz. Ha erre gondolunk, csodálkoznunk kell azon, hogy miért fordítunk olyan nagy gondot a lexikai elemek olvasására és meg- értésére, és miért törődünk olyan keveset (ha törődünk egyáltalán!) a nem lexikai természetű szövegösszetevők befogadásával. (17. oldal)
Az ezekben az idézetekben kifejezésre jutó alapállásnak megfelelően a multime- diális szövegekkel kapcsolatban könyvünk további részeiben is általában olyan multi- mediális szövegekre utalunk, amelyek a verbális összetevő mellett táblázatokat, diagramokat stb. tartalmaznak. Ehhez a szövegtípushoz térünk vissza végül köny- vünk „Kitekintés” című záró fejezetében is:
Ami a multimediálisszövegeket illeti, mindenekelőtt egy – a multimediális szö-
Iskolakultúra 2000/5
49
Petőfi S. János – Benkes Zsuzsa
vegek szövegtani megközelítésének általános kérdéseivel foglalkozó – Bevezetés létrehozására lenne szükség: Ez a Bevezetés, azon túl, hogy összhangban kellene álljon a verbális szövegek szövegtani megközelítését tárgyaló Bevezetéssel, felépí- tésében abból a szempontból is hasonló lehetne ehhez a könyvhöz, hogy az általános kérdések tárgyalása mellett példaként egy kiválasztott multimediális szövegtípus problémáinak tárgyalására koncentrálna. Részletesebben elemzendő szövegtípus- ként gondolni lehetne például a verbális és nem verbális (illusztratív, diagrammati- kus stb.) komponenst egyaránt tartalmazó írott/nyomtatott multimediális szövegek különféle altípusaira, mint olyanokra, amelyekkel a tanulók tanulmányaik során leg- gyakrabban találkoznak. [153. oldal]
Egy ilyen „Bevezetés” létrehozására tett kísérletként kívánunk a továbbiakban a stati- kus „verbális elem + kép/diagram/…”-típusú komplex jelekszövegtani megközelítésé- vel foglalkozni. Az ennek a tematikának a tárgyalására tervezett könyvünk felépítésében követjük előző kötetünk sruktúráját, mind ami annak fejezetekre tagolását, mind ami a tárgyalás „kérdések – válaszok” jellegét illeti, éspedig a következő célkitűzéssel.
Szeretnénk,
– ha világossá válna egy „integratív” – mind a kizárólag lexikai elemekből építkező, mind a lexikai elemek mellett más médium(ok)hoz tartozó elemeket is tartalmazó szöve- gek tulajdonságait egyidejűleg figyelembe venni tudó – szövegtani koncepció szüksé- gessége és haszna;
– ha ,A szöveg megközelítései’ című könyvünk ismerői könnyen tájékozódni tudná- nak ebben az újabb könyvben is;
– ha mind régebbi, mind újabb olvasóink módszertani kapcsolatot tudnának teremteni a szóban forgó komplex jelek verbális és nem verbális összetevőinek, valamint e két tí- pusú összetevő konfigurációjának a szövegtani megközelítése között;
– ha ez az újabb könyv „utat” nyitna tetszőleges típusú multimediális szövegek proble- matikájának szövegtani megközelítéséhez általában.
Ezeknek a célkitűzéseknek a jegyében fogunk hozzá a statikus „verbális elem + kép/diagram/…”-típusú komplex jelek szövegtani megközelítésének rendszeres tár- gyalásához. A választott jeltípus megnevezésére azért választottuk „a »verbális elem + kép/diagram/…«-típusú komplex jelek” kifejezést, mert ez nem tulajdonít elsőbbséget egyik jelösszetevőnek sem (ami nem mondható el például az „illusztrált szöveg” kife- jezésről, amely egyértelműen a „szöveg” dominanciájára utal a vele megnevezett komp- lex jelekben), az adott típuson belül pedig azért korlátozzuk vizsgálódásunkat a statikus komplex jelekre, mert egyrészt azok jelentik a kizárólag lexikai elemekből álló írott/
nyomtatott szövegekhez viszonyított következő (vizuális) komplexitás szintet, másrészt mert mindennapi életünkben (főleg annak nyomdatechnikával kapcsolatos kultúrájában) jelentős szerepet játszanak.
Ami tárgyalásunk „kérdések – válaszok” jellegét illeti, itt is élünk az előző köny- vünkben alkalmazott módszerrel, azaz az egyes fejezeteken belül kérdések formá- jában fogalmazzuk meg a főbb egységeket képező témaegyütteseket és valamennyi kérdésre két választ adunk: az elsősorban elméleti megközelítését és az elsősorban oktatási gyakorlatét. Bár az első választ itt is P. S. J. monogrammal, a másodikat pe- dig B. Zs. monogrammal vezetjük be, valóságos válaszainknak (amelyekben az el- méleti és gyakorlati nézőpont nem, vagy nem a két szerző személye szerint különül el) ez csupán technikai-retorikai tagolása, az olvasók általunk feltételezett igényei- nek maximális figyelembevétele érdekében.
A statikus „verbális elem + kép/diagram/…”-típusú komplex jel fogalmának értelmezése
Minthogy a multimediális szövegek típusaival kapcsolatban is fennáll az az eset, hogy nincs általánosan elfogadott egyértelmű terminológia, szükségesnek tartjuk tárgyalásun- kat néhány alapvető szakszó és szakkifejezés általunk használt módjának tisztázásával kezdeni.
1. kérdés:
Mit célszerű statikus „verbális elem + kép/diagram/…”-típusú komplex jelnek neveznünk?
P. S. J.:Mindenekelőtt azt kívánom hangsúlyozni, hogy a „jel” szakszóval mi egy jelö- lőbőlés jelöltből álló relációrautalunk, s nem egyjelölőként felfogott fizikai tárgyra; egy jel komplexitását pedig két tényezőből eredeztetjük: egyrészt abból, hogy valamennyi jel bizonyos nagyságrenden túl elemi jelek konfigurációja, másrészt abból, hogy a jelek je- lölő összetevőjében bármilyen médiumhoz tartozó jelelemek együtt-előfordulását meg- engedjük. (Azt természetesen, hogy mi tekintendő „elemi jel”-nek, illetőleg „médium”- nak, az alkalmazott elméleten belül tisztázni kell.)
A „statikus »verbális elem + kép/diagram/…«-típusú komplex jel”kifejezéssel olyan komplex jelekre utalunk, amelyeknek (a) vizuálisan rögzített „verbális elem” összetevője tetszőleges nagyságrendű lehet – lehet egyetlen szó, szintagma, egyszerű- vagy összetett mondat, mondattömb, mondatlánc, függetlenül attól, hogy ez a „verbális elem” összetevő önmagában is képes szövegként funkcionálni vagy sem; (b) hasonlóképpen tetszőleges nagyságrendű lehet az ugyancsak vizuálisan rögzített kép/diagram/… összetevője is – ez lehet egyedül álló művészi kép, de lehet (képi elbeszélést alkotó vagy nem alkotó) rajzolt képsor is, lehet egy vagy több fotó, lehet egy vagy több tetszőleges térkép vagy diagram stb., s természetesen lehet valamennyi együttesenis; s a statikus komplex jeleken belül e két összetevő kapcsolata tetszőleges jellegű lehet – mindkét összetevő lehet tárgy- nyelvi, a verbális összetevő lehetmetanyelvia kép/diagram/… összetevőhöz való viszo- nyában, illetőleg e kétféle kapcsolat tetszőleges kombinációban is előfordulhat.
A „vizuálisan rögzített” kifejezés elég általános ahhoz, hogy a szóban forgó statikus komplex jelekkel kapcsolatban vele ne csak írott vagy nyomtatott komplex jelekre utal- junk, hanem diákon, képernyőn, tárgyakon, falfelületeken láthatókra is. A statikus „ver- bális elem + kép/diagram/…”-típusú komplex jelek tipológiáját a szemiotika kell hogy megalkossa.
B. Zs.:Addig is, amíg elérkezünk e tipológia aspektusainak tárgyalásához, hasznosnak tartom itt mind a mindennapi életben, mind az oktatási gyakorlatban előforduló statikus
„verbális elem + kép/diagram/…”-típusú komplex jeleknek – tipológiai szempontból tel- jességre nem törekvő – mini-példatárát nyújtani:
– a szóban forgó komplex jelek körébe tartoznak például a reklámok, amelyekkel nap mint nap a legkülönfélébb kontextusokban találkozunk;
– bármiféle „doboz”-os, vagy más módon előrecsomagolt árut vásárolunk, a doboz, illetőleg csomagolás ilyen jelek felhasználásával jelzi tartalmát;
– e jelek gazdag tárháza található a lexikonokban: személyek, tárgyak, városok fotói, művészi reprodukciók, különféle termékek előállítását szemléltető folyamatábrák, tér- képek, a klasszikus balett „pozíciói”-nak sematikus rajzai, az ember, illetőleg különféle állatok testére utaló anatómiai reprezentációk stb., valamennyi természetesen rövidebb- hosszabb verbális kifejezés kíséretében;
– a regények, verseskönyvek egy része illusztrált, a szakkönyvek pedig csaknem kivé- tel nélkül illusztráltak;
– kifejezetten ilyen komplex jelekkel él valamennyi képregény;
Iskolakultúra 2000/5
– bármilyen tantárgyról legyen is szó, szinte nem találunk olyan tankönyvet, amelyben ne találkoznánk a szóban forgó típushoz tartozó komplex jelekkel;
– ide sorolhatók továbbá a szinte minden tantárgy tanítását segítő transzparensek (fali- táblák), amelyek a verbális elemek mellett képet, diagramot vagy más tantárgyfüggő vi- zuális elemet is tartalmaznak (például:Hangképző szerveink; A magyar nyelv eredete;
magyar és idegen nyelvű nyelvtani táblázatok; történelmi és művelődéstörténeti korsza- kokat együttesen bemutató „időszalagok” stb.);
– s végül azt se hagyjuk említés nélkül, hogy számos – oktatási segédletként is hasz- nálható/használandó – természettudományos vagy humán tematikájú cd-rom is bőven al- kalmaz statikusnak tekinthető „verbális elem + kép/diagram/…”-típusú komplex jeleket.
2. Kérdés:
A statikus „verbális elem + kép/diagram/…”-típusú komplex jelek szövegszerűsége mennyiben adott komplex jelekhez rendelt külső tulajdonság és mennyiben azok belső (inherens) tulajdonsága, ha az egyáltalán?
P. S. J.:,A szöveg megközelítései’ címűkötetben részletesen foglalkoztunk a szöveg- szerűség kritériumaival. Minthogy abban a könyvben egy általános(azaz globális felépí- tésében tetszőleges multimediális szövegekre is alkalmazható) szövegtant körvonalaz- tunk, a szövegszerűség általános szövegtani értelmezése a statikus „verbális elem + kép/diagram/…”-típusú komplex jelekre is alkalmazható.
E kijelentés alátámasztására lássuk a szövegszerűség ott megfogalmazott általános ér- telmezését:
Csak bizonyos komplex jeleketcélszerű szövegnek neveznünk, éspedig azokat, amelyek egy tényleges vagy feltételezett kommunikációszituációban egy tényleges vagy feltételezett kommunikatív funkció betöltésére alkalmasnak, „jelölő-jelölt”
kapcsolatként pedig az adott szituációra vonatkozóan összefüggőnek és valamikép- pen teljesnek tarthatók.
Ahhoz, hogy ezt a választ megfelelő módon értelmezhessük – tettük hozzá ehhez a meghatározáshoz –, minimálisan azt kell tudnunk, hogy mi módon értelmezendők a benne használt „kommunikációszituáció”, „kommunikatív funkció”, „összefüg- gő” és „teljes” kifejezések. [...] a funkció, összefüggőség és teljesség követelmé- nyének teljesítése semmiféle követelményt nem támaszt egy adott komplex jel ter- jedelmérevonatkozóan. A komplexitás az úgynevezett nullafokútól tetszőleges fo- kúig terjed, azaz egyetlen szó vagy egyetlen egyszerű mondat nagyságrendű komp- lex jel éppúgy szövegnek tekinthető, mint a „több összetett mondat” nagyságrendű.
[19. oldal]
Ennek az általános értelmezésnek az összetevőit később a következőkben foglal- tuk össze:
Célszerű szövegnek tekinteni a
– befogadók kommunikációszituációkra vonatkozó elvárásainak eleget tevő, – lényegüket tekintve önmagukban lezártnak tartható, vagy más komplex jelektől ugyan közvetlenül függő, de bizonyos értelemben önmagukban is lezártnak tartható, – (a „maga módján” multimediális) verbális, vagy verbális összetevőt is tartalma- zó (a szó tágabb értelmében véve) multimediális jelölővel rendelkező komplex jeleket, függetlenül azok nagyságrendjétől. [20. oldal]
A kommunikatív funkciójellegének, valamint az összefüggőségés a teljességérzeté- nek alátámasztására szolgáló elemek/stratégiák vizsgálata a statikus „verbális elem + kép/diagram/…”-típusú komplex jelek szövegtanának is alapvető feladata. Csak mélyreható szövegtani vizsgálat eredményeként tudunk arra vonatkozó véleményt alkot-
ni, hogy ezeknek az elemeknek/stratégiáknak melyike „külső” és melyike „belső”. Any- nyit azonban már most is állíthatunk, hogy az itt tárgyalt komplex jeleknek a szövegsze- rűsége is – ami e komplex jelek elnevezése eredményeként explicit módon multimediális szövegszerűség – elsősorban egy (általában a létrehozásuk és/vagy befogadásuk kontex- tusától függően) hozzájuk rendelt külsőtulajdonság, s nem egy megformáltságuktól füg- gő belső, más szóval inherens. Az összefüggőség és teljességérzetének alapját ugyanis annak a tárgynak/eseménynek az – ismereteinkben, tudásunkban tükröződő – összefüg- gősége és teljessége képezi, amire feltételezésünk szerint az adott komplex jel utal és nem e komplex jel (nyelvi) megformáltságbeli összefüggősége és teljessége.
Ahhoz a kérdéshez, hogy a statikus „verbális elem + kép/diagram/…”-típusú komplex jelekkel kapcsolatban is lehetséges-e „nyelvi rendszer(ek)”-ről, valamint a „nyelvi rend- szer(ek) használatá”-ról beszélni, ahogy azt a verbális szövegekkel kapcsolatban tesszük, a későbbiek során térünk vissza.
B. Zs.:Egy statikus „verbális elem + kép/diagram/…”-típusú komplex jel összefüggő- sége, teljessége, valamint részleges vagy teljes lezártsága néhány aspektusának szemlél- tetésére álljon itt a következő példa:
A ,Magyar Larousse Enciklopédia’1. kötetének 41. oldalán található az „I. A jobb fél- teke külső felszíne” feliratú ábra.
Ez a statikus „verbális elem + kép/diagram/…”-típusú komplex jel önmagában is összefüggőnek és teljesnek tekinthető, amely a szóban forgó agyféltekére vonatkozóan az adott kommunikáció-szituációban meghatározott (informáló) funkciót képes betölteni.
Bár „önmagában lezárt”-nak is tekinthető, lezártsága azonban két szempontból is részleges.
– Egyrészt azért, mert ez a komplex jel egy négy ábrából álló együttesnek csupán az egyike (a másik három ábrát a „II. A mozgató-, érző és érzékelő mezők”, a „III. A bal félteke belső felszíne”, valamint a „IV. Frontális metszet” feliratú ábrák képezik.
– Másrészt azért, mert „összefügg” a következő (verbális) szövegrésszel:
agyfn 1. OrvosAgyvelő. A gerincesek koponyájában elhelyezkedő idegközpont. Az embernél igen fejlett: két, számos tekervénnyel ellátott féltekéből áll. A tudatos érzékelés, az akaratlagos mozgás és a lelki tevékenységek szerve. A nagyagy két agyféltekéből, vmint az azokat összekötő struktúrákból áll.
Üregei az agykamrák, amelyekben az agyvíz áramlik. Az embernél az agyféltekék felületes rétegét a szürkeállomány képezi: barázdák, hasadékok szántják, ami által mindkét féltekén elkülöníthető a hom- lok-, fali-, halántéki-, tarkói-, valamint az ún. szigetlebeny. [...]
Iskolakultúra 2000/5
1. ábra. A jobb félteke külső felszíne központi barázda
intraparietális barázda fali lebeny
tarkólebeny
kisagy
nyúltagy
homloklebeny
Sylvius-hasadék halántéklebeny
híd
E verbális szövegrész és az 1. ábraösszefüggősége a bennük közösen előforduló szak- szavak által jut kifejezésre. A verbális szöveg – ami annak nyelvi-fogalmi jelentését illeti – önmagában is „érthető” ugyan, de annak a „nyelven kívüli valóság”-nak a mentális ké- pét, amelyre ez a verbális szöveg utal, csupán e szöveg alapján egy „laikus olvasó” nem tudja létrehozni. Ennek a mentális képnek a létrehozását segíti elő az ábra.
Ezzel a példával kapcsolatban érdemes talán még azt is megjegyezni, hogy ez a komp- lex jel „hipertextuális” szervezettségű: a verbális szöveg kurzívval szedett elemei más lexikon-szócikkekre utalnak, ez a szócikk-együttes továbbá kapcsolatban áll az „orvosi”
„szív”, „tüdő” stb. szócikk-együttesekkel, ahol a kapcsolat azáltal is kifejezésre jut, hogy valamennyi szócikk-együttes ábrái azonos jellegűek.
A statikus „verbális elem + kép/diagram/…”-típusú komplex jelek szövegtani kutatásának diszciplínakörnyezete – adekvát szövegtanok – e szövegtanok
alkalmazási területei
Mielőtt a fejezet címében jelzett témák tárgyalását elkezdenénk, miként a verbális szö- vegek esetében, úgy itt is foglalkoznunk kell röviden a „szövegtan” szakszó adott kon- textusbeli használatának egy-két aspektusával.
1. kérdés:
Mi az előnye és mi a hátránya „a statikus »verbális elem + kép/diagram/…«-típusú komplex jelek szövegtana” szakkifejezés használatának?
P. S. J.: Előző könyvünkben a „szövegtan” szakkifejezés használatának (a) előnyét abban láttuk, hogy egyrészt nem szűkíti le az általa megjelölt diszciplína vizsgálati körét (mint ahogy például azt a „szövegnyelvészet”szakkifejezés használata teszi), másrészt hogy elkerül metaforikus terminológiai kiterjesztést/csúsztatást (mint ami a „szöveg- grammatika” szakkifejezés használatakor jön létre, hiszen „több mondat nagyságrendű”
szövegekre vonatkozóan nem beszélhetünk ugyanabban az értelemben grammatikáról, amelyben azt mondatokra vonatkozóan tesszük), (b) hátrányát pedig abban, hogy a „szö- vegtan” szakkifejezés használata egyrészt azt sugallja, hogy a szövegtan a hangtan, mor- fématan, szintagmatan, szótan, mondattan sorába a legfelső szinten illeszkedő tan, ami nem állja meg a helyét, mert a „szöveg” meghatározásában terjedelmi szempontok nem játszanak szerepet, másrészt abban, hogy túlságos mértékben a verbális szövegekhez kö- tődik, jóllehet mi multimediális szövegekre (is) utaló szakkifejezésként alkalmazzuk. Ez- irányú fejtegetésünket ott a következő megjegyzéssel zártuk:
Amikor a következőkben mindezek ellenére megmaradunk a magyar nyelvű ter- minológiában meglehetősen mély gyökeret vert „szövegtan” szakkifejezés haszná- lata mellett, a későbbiek során megpróbáljuk azt egy hozzá illesztett jelzővel egy- értelművé (egyértelműbbé) tenni. [28. oldal]
Mint könyvünkből világossá vált, szövegtani koncepciónk megjelölésében jelzőként mi a „szemiotikai” melléknevet alkalmazzuk, s a „szemiotikai szövegtan”szakkifejezés- sel olyan szövegtanra utalunk, amely a szövegek formatani és jelentéstani vizsgálatát egyaránt feladatának tekinti – a multimediális szövegekre vonatkozóan is.
Ha nem tévesztjük szem elől a bevezetett „szöveg” és „szövegtan” szakkifejezések előzőekben lerögzített értelmezését, nem lehetnek problémáink a „statikus »verbális elem + kép/diagram/…«-típusú komplex jelek szövegtana” kifejezés használatával kap- csolatban sem, különösen, ha nem felejtjük el azt sem, hogy ehhez a kifejezéshez mi azt a jelentést társítjuk, hogy olyan komplex jelek multimediális szövegtana, amelyek szö- vegszerűségét a „verbális” és a „kép/diagram/…” összetevő együttesen határozza meg.
Az „együttes” meghatározás természetesen nem jelenti azt, hogy e multimediális szöve- gek tárgyalásakor ne kellene a két összetevő funkcióját külön-külön is vizsgálat tárgyává tenni!
B. Zs.:Ehhez a témához csupán annyit kívánok hozzáfűzni, hogy természetesen mi- ként „a verbális szövegek szövegtana” szövegtana az egyetlen szóból álló szövegeknek is, úgy „a statikus »verbális elem + kép/diagram/…«-típusú komplex jelek szövegtana”
szövegtana az egyetlen képaláírásból és képből álló multimediális szövegeknek is.
2. kérdés:
Melyik az a (maximális) diszciplínakörnyezet, amelyben a statikus „verbális elem + kép/diagram/…”-típusú komplex jelek szövegtani kutatása elhelyezendő?
P. S. J.:A maximális diszciplínakörnyezetet az 1. táblázatszemlélteti. Ez a táblázat abban különbözik az előző könyvünkben találhatótól, hogy a „(dominánsan verbális)”
specifikációt itt nem alkalmazzuk. Túl azon, hogy általában nem könnyű meghatározni, mit is jelent egy nyelv- vagy médium-konfigurációnak, illetőleg szövegtartománynak a dominánsan verbális jellege, a statikus „verbális elem + kép/diagram/…”-típusú komp- lex jelekkel kapcsolatban nincs is szükség rá.
Lássunk most az itt tárgyalt komplex jelekkel kapcsolatban néhány példát a táblázat- ban találhatóalapfogalmak megvilágítására:
– nyelvnek tekintjük nemcsak a verbális nyelveket, hanem a képi kommunikáció nyelveit, valamint a diagramok (és más nem verbális vizuális reprezentációk) lét- rehozására szolgáló jelrendszereket is;
Iskolakultúra 2000/5
ALKALMAZÁSI TERÜLETEK
a köznapi, a tudományos, a jogi, a vallási, az ideológiai, az irodalmi stb. kommunikáció területe éppúgy, mint a misztikusé vagy a patologikusé
Sz-tT SzT Ny-T
SZÖVEGTANI TÁRSTUDOMÁNYOK SZÖVEGTANOK NYELVÉSZETI TUDOMÁNYOK
egy egy nyelvkonfiguráció, egy
nyelvvagy médium, médiumkonfiguráció nyelvvagy médium,
illetőleg vagy illetőleg
egy nyelvkonfiguráció, szövegtartomány egy nyelvkonfiguráció,
médiumkonfiguráció vagy szövegtana médiumkonfigurációvagy
szövegtartomány szövegtartomány
szövegtani társtudományai nyelvészeti tudományai
ÁLTALÁNOS SZÖVEGTANI ÁLTALÁNOS SZÖVEGTAN ÁLTALÁNOS NYELVÉSZETI
TÁRSTUDOMÁNYOK TUDOMÁNYOK
szövegtani társtudományok: nyelvészeti tudományok:
poétika; rendszernyelvészet(ek);
narratológia, retorika; a rendszer(ek) elemei
stilisztika, esztétika használatának nyelvészete;
„szöveg”-nyelvészet(ek) IA-T
AZ INTERDISZCIPLINÁRIS ALAPOZÁS TUDOMÁNYÁGAI
pszichológia szemiotika formális
metodológiák
filozófia X
szociológia/ kommunikáció- empirikus
antropológia elmélet metodológiák
1. táblázat
– médiumnak egy-egy nyelvtípust: a verbális nyelvekét általában (= verbális médium), a képi nyelvekét általában (= a képi kommunikáció médiuma), a diagramok jelrendsze- reit általában (= a diagram alkalmazása révén létrejövő kommunikáció médiuma) stb.;
– nyelvkonfigurációnak például egy adott verbális nyelv és egy adott képi nyelv, vagy egy adott verbális nyelv és egy adott diagram-nyelv együttesét;
– médiumkonfigurációnak például a verbális médium és a képi kommunikáció médiu- mának, vagy a verbális médium és a diagram-nyelvek médiumának együttesét;
–szövegtartománynak az alkalmazási területek bármelyikéhez tartozónak tekinthető, közös tulajdonságokkal rendelkező szövegegyüttest, például a kísérleti pszichológia kö- rébe tartozó szövegek tartományát, az úgynevezett „vizuális költészet” körébe sorolható művek tartományát stb.
B. Zs.: E táblázat leegyszerűsített változatának megbeszélése hasznos lehet bármely oktatási szinten, mert olyan keretet nyújt, amelyben a tanulók/hallgatók elhelyezhetik az általuk tanult tárgyak nagy részét, s eközben világosabbá válhatnak előttük az azok kö- zött kimutatható szemiotikai összefüggések is.
A megbeszélés továbbá arra is szolgálhatna, hogy a tanulók/hallgatók létrehozhatnák azoknak a statikus „verbális elem + kép/diagram/…”-típusú komplex jeleknek a „leltár”- át, amelyekkel életük különféle kontextusaiban találkoztak/találkoznak.
3. kérdés:
Mi határozza meg a statikus „verbális elem + kép/diagram/…”-típusú komplex jelek szövegtanának jellegét?
P. S. J.: Ahogy azt előző könyvünkben láttuk, egy szövegtan jellegét – miként bár- mely más diszciplínáét – tárgyának, céljának és módszerének a hierarchiája hatá- rozza meg.
A statikus „verbális elem + kép/diagram/…”-típusú komplex jelek szövegtanának a tárgya – a legáltalánosabb szinten – már elnevezése által adva van.
Ehhez a tárgyhoz természetesen különféle célok rendelhetők:
Céllehet egyfelől egy olyan általános jellegű
–kérdésegyütteslétrehozása, amelyre választ kell keresnünk, ha egy ehhez a típushoz tartozónak ítélt tetszőleges komplex jelet értelmezni kívánunk,
–utasításegyütteslétrehozása, amelyet követnünk kell, ha egy ehhez a típushoz tarto- zónak ítélt tetszőleges komplex jelet létrehozni kívánunk,
–elméletlétrehozása, amely (egy tágabb körű elmélet részeként) az ehhez a típushoz tartozónak ítélt komplex jeleknek mind értelmezését, mind létrehozását (mind különféle átalakításaikat) vezérelni képes.
Mind az értelmezés, mind a létrehozás (mind a különféle átalakítások) vonatkozhatnak kizárólag a komplex jelek („nyelvi formai” és „nyelvi jelentéstani”) megformáltságára, de vonatkozhatnak azok bármely természetű kommunikatív funkciójára („értéké”-re) is.
Cél lehet másfelől bármely előzőkben felsorolt célnak egy-egy adott szövegtarto- mányra vonatkozó megvalósítása is.
Hasonlóképpen sokfélék lehetnek az alkalmazni kívánt módszerek is, a teljesen intui- tív szövegmegközelítéstől a maximálisan algoritmizálásra (merev utasításrendszer alkal- mazására) törekvőkig.
A módszerekkel kapcsolatban – minimális aktualizálással – csupán megismételni kí- vánjuk azt, amit előző könyvünkben is kifejezésre juttattunk: tanácsként azt mondhatjuk, hogy olyan módszer kialakítására kell törekedni, amely lehetővé teszi mind a verbális nyelvi, mind a nem verbálisnyelvi, mind pedig a világra vonatkozóismeretek szabad alkalmazását, ugyanakkor a szövegekkel (szövegeken, illetőleg szövegek létrehozá- sa érdekében) elvégzett valamennyi művelet eredményeinek a leírásánál maximá- lis explicitségre törekszik. (v. ö.: 31. oldal)
B. Zs.:Itt csupán az explictséggel kapcsolatban szeretnék (újból) egy alapvetődologra rámutatni, amelyet nem lehet elégszer hangsúlyozni.
A kutatók legtöbbször „intuitíve könnyen szövegnek minősíthető komplex jelek”-et (más szóval: jó szövegeket) elemeznek, majd az azokban általuk (bármilyen módszer al- kalmazásával!) feltárt – konnexitást és kohéziót biztosító – (formai!) elemeket úgy tünte- tik fel, mint az adott komplex jel szövegségének a hordozóit, s eközben megfeledkeznek a következő két dolog valamelyikéről:
– vagy alapvetően arról – s ez a rosszabbik eset-, hogy egy komplex jel szövegségének a hordozója az a komplex jel értelmezője által az adott kommunikációs helyzetben össze- függőnek és teljesnek tartott tárgy-, történés- vagy esemény-konfiguráció (más szóvalvi- lágdarab), amely az értelmező véleménye szerint az adott komplex jelben kifejezésre jut, és nem (vagy nem elsősorban) a szóban forgó komplex jel nyelvi megformáltsága,
– vagy arról – s ez pedagógiai szempontból nem szerencsés –, hogy errerámutassanak.
Korrektés explicitszövegértelmező eljárás az, amelynek során az is bemutatásra ke- rül, hogy ha a konnexitást és kohéziót biztosító (teljes egészében biztosítani látszó) ele- meket változatlanul hagyjuk ugyan, de az értelmezendő komplex jelben itt-ott akár csak minimális változtatást is eszközlünk (nyilvánvalóan olyat, amely megszünteti az adott komplex jelben feltehetően kifejezésre jutó „világdarab” összefüggőségét és teljességét), megszűnik a szóban forgó komplex jel korábban nyilvánvalónak látszó „szövegség”-e is!
S ezt az eljárást nem kell minden szövegértelmezéskor alkalmazni, erre elég a szövegér- telmezések megkezdésének az elején egyszer egy-két példával nyomatékosan rámutatni, majd közben olykor-olykor emlékeztetni rá.
*
[Témánk tárgyalását a közeli jövőben a következő két kérdés elemzésével folytatjuk:
4. Kérdés:˙Milyen jellegű szövegtan(ok) létrehozására célszerű törekedni a statikus „ver- bális elem + kép/diagram/…”-típusú komplex jelek leírása számára? 5. Kérdés: Milyen viszony áll (állhat) fenn az alkalmazási területek és a statikus „verbális elem + kép/diag- ram/…”-típusú komplex jelek szövegtana között?]
Jegyzet
(1) A tárgyalt témához általában lásd: KÁRPÁTI Andrea: Bevezetés a vizuális kommunikáció tanításába.
Nemzeti Tankönyvkiadó, Bp, 1995. Az általunk választott jeltípus globális szemiotikai-textológiai megközelítéséhez lásd: Multimédia. OKSzI, Bp, 1996 és Multimédia II.OKSzI, Bp, 1998.
(2)„verbális elem + kép/diagram/…”-típusú komplex jelekre szövegtani megközelítésű példák a Szemiotikai szövegtan7., 11. és 12. köteteiben, valamint a már említett két Multimédia-kötetben találhatók.
Iskolakultúra 2000/5
