s a s s t a l i h o s l i i ü i l i i
uri szent vacsorában először részesülni szándékozók számára
Irta
Rácz Károly
Szapáryfalvai ref. lelkész.
Á r a : 10 k r . o. é r t .
Lugos. 1886.
Nyomtatta Traunfellner Károly.
ELŐBESZÉD.
Mielőtt e könyvecskét tisztelt lelkipásztoi· és tisztelt tanító tár- saim kezeibe, közhasználat végett átnyújtanám: szólni kívánok néhány szót bevezetőül és tájékoztatóul. A zsinati törvények 95. §-a 1-ső pont- jának 5-ik tétele szerint a confirmáczió a lelkipásztor teendői közé tartozik. Yalyon confirmáczió alatt a lelkipásztor csupán azon ténye értendő-e, mely szerint ő nagypénteken vagy áldozócsütörtökön, a közistenitisztelet végeztével az Urasztalához készülő növendék egy- háztagokat az egész gyülekezet szine előtt egyházunk alap tanaiból kikérdezi s az alkalmi beszédeket s könyörgéseket elmondja s több efféle? A zsinati törvények 109. §-a már az Urasztalához való elő- készítést és a confirmácziót, ha ugyan helyesen fogom fel ama §. ér- telmét, egymástól megkülönbözteti, noha mindkettőt a lelkész tisztévé teszi. —
A confirmácziót magyarul h i t e r ő s i t m é n y n e k szokták mondaui. Református tanfogalmaink szerint nem helyes sem az ere- deti latiu szó, sem a fordítás azon egyházi cselekvény elnevezésére, melyet mi a confirmáczió alatt érteni szoktunk. Mert mi református lelkészek valamint senkibe hitet nem adhatunk, ugy a hitet meg sem is erősíthetjük, levén a hitnek mind elkezdője, mind elvégezője maga a Szeut Lélek. A tanítványok, az Ur Jézus Krisztust kérték, hogy nevelje az ő hitüket! Mi tehát nem confirmálunk, hitet nem erősítünk, levén egyebekkel együtt mindnyájan gyarló és halandó emberek. — Ha tehát nem confirmálunk, hitet nem erősítünk: mit teszünk tehát?
Az úgynevezett confirmáczió lényeges összeköttetésben áll az Uri szent- vacsora felvételével, a mennyiben az confirmáltatik, a ki legelőször járúl az Ur asztalához ; „nem confirinált egyének — úgymond a tör- vény 106. §-a, az Ur asztalához nem bocsáthatók, mivel az Uri szent vacsorának, e vallásos cselekvénynek jelentőségét felfogni és megér-
teni nem képesek." Innen látni való, hogy az úgynevezett confirmá- czió nem egyéb, mint az Uri szent vacsorával való élésre e l ő k é s z í - t é s e a legalább 12 évet betöltött növendék egyháztagoknak. 110. §.
Itt nyilvánul a lelkész e l ő k é s z í t é s i ténye.
De van még egy másik körülmény is, melyet itt figyelembe kell vennünk. Nevezetesen : a kisdedek megkeresztelésekor, mielőtt a vizet fejökre tőltenők, ezt a kérdést intézzük a keresztszűlékbez :
„igérik-e a keresztszülék, hogy ezen kisdednek keresztyén nevelteté- séről mindaddig gondoskodni fognak, mig az felnevelkedvén, h i t é r ő l a szent g y ü l e k e z e t e l ő t t v a l l á s t t é s z e n ? " Ezen Ígéret az úgynevezett confirmácziókor megyen át megvalósúlásba, a mely körül- mény v a l l á s t é t e l és annak a l e l k é s z á l t a l i elfoga- d á s a alakjában szemlélteti a confirmácziót; mert a megkeresztelt egyénnek felnövekedett korában hitéről a szent gyülekezet előtt tör- ténő nyilvános vallástétele alatt csakis a confirmácziót kell értenünk.
Ekkor mondja a lelkész a növendékekhez fordulva az ő vallástéte- lökre vonatkozólag: „ e l f o g a d o m v a l l á s t é t e l t ö k e t és ezen- nel hitfelekezetünk ünnepélyesen bevett tagjainak nyilvánitlak tite- ket." (Egyházszertartási beszédek. Készítette Révész Bálint. Debre- czen. 1853." 279. lap.) Itt nyilvánúl a lelkésznek a n ö v e n d é k e k v a l l á s t é t e l é t e l f o g a d ó t é n y k e d é s e .
Vegyük ide ama harmadik körülményt, hogy az Ur asztalához készülő növendékekhez, a megvizsgáltatásuk után hozzájok tartandó beszédben azt is mondja a lelkész, hogy szabadságot ád nekik, fel- hatalmazza, feljogosítja őket arra, hogy ezentúl a református keresztyén vallás legnagyobb jelentőségű sákramentomában az ürvacsorájában részesülhessenek. Itt a lelkésznek a n ö v e n d é k e k e t Urasz- t a l á h o z j á r u l á s r a f e l j o g o s i t á s i t é n y k e d é s e dom- b o r o d i k ki.
Összegezve már a mondottakat, a fenti kérdésre igy felelhetünk meg teljesen: e l ő k é s z í t j ü k az U r a s z t a l á h o z a növen- d é k e k e t , azok v a l l á s t é t e l é t e l f o g a d j u k a J é z u s
K r i s z t u s nevében és az U r i s z e n t v a e s o r a f e l v é t e - l é r e őket f e l h a t a l m a z z u k .
Végül megjegyzem, hogy két könyörgést az u. n. kecskeméti kátéból vettem át, azokat igen szépeknek, jóknak s csaknem egye- temes használatúaknak tartván ; helyettök másokat készíteni felesleges- nek sőt zavaró hatásúnak véltem volna.
Tisztelt lelkipásztor és tanító társaim ! azt hiszem, hogy annál, a mit egy ürasztalához először járúló növendéknek m ú l h a t l a n ú l tudnia kell, — körülbelől sem többet, sem kevesebbet nem adtam.
Ha azért a czélnak megfelelőnek találandják Önök e könyvecskét, hogy kívánt sikerrel használhassák, tiszta szivemből kivánom !
Szapáryfalva. Febr. 6. 1886.
Rácz Károly, reform, lelkész.
U r v a c s o r á h o z v a l ó k é s z ü l e t .
1. K. M i h e z k é s z ü l ü n k mi m o s t ?
F. Az Ur Szent lelkének segedelmével az u r i s z e n t v a c s o r a felvételéhez készülünk.
2. K. M i c s o d a i n t é z m é n y az u r i s z e n t v a - e s o r a ?
F. Édes Idvezitönk az Ur Jézus Krisztus által, az ö elárúltatása és megfogattatása éjjelének estvéjén ren- delt szertartás, mely úgy megyen véghez, hogy a meg- szegett kenyeret és a pohárba kitöltött bort a lelkipász- tor osztogatja a híveknek, — a szereztetés igéinek elő- rebocsátása után, — annak emlékezetére, hogy Edes Id- vezitönk teste is úgy töretett meg és vére is úgy on- tatott ki a keresztfán mi érettünk. Ezen szertartást kö- zönségesen s á k r a m e n t o m n a k nevezzük.
3. K. M i c s o d a i n t é z m é n y a s á k r a m e n t o m ? F. A sákramentom a mi Urunk Jézus Krisztus ál- tal szereztetett oly vallásos cselekedet, melyben a kül- vagy érzéki tárgy használása az érzék vagy tapasztalat alá nem esö isteni kegyelemben való részesittetést jelenti
— 6 — vagy ábrázolja s ahoz ezen részesittetés felöl biztosító
ígéret van kötve, mely szerint Istennek azon belmun- kája, a kegyelemben részesittetés, melyet a kűlcseleke- det ábrázol, lelkűnkön, k a h i s z ü n k , v a l ó s á g g a l v é g r e h a j t á t i k .
4. K. M i n ő j o g és m é l t ó s á g a l a p j á n r e n - d e l t e K r i s z t u s U r u n k a s á k r a m e n t o - m o k a t ?
F. Azon jog és méltóság alapján, mely szerint ö minekünk az Atya .Istentől rendeltetett p r ó f é t á n k k á , f ő p a p u n k ká és örökkévaló k i r á l y u n k ká.
5. K. M i b e n á l l K r i s z t u s u r u u k p r ó f é t a i t i s z t e ?
F. Hirdette e földön jártában az evangyóliomot, mely Istennek hatalma minden hívőnek idvességóre, — hirdetteti ma is az ő szolgái, a lelkipásztorok által.
6. K. M i b e n á l l K r i s z t u s u r u n k f ő p a p i t i s z t e ?
F. Megáldozta magát érettünk a keresztfán, — jelenleg pedig könyörög, közbenjár érettünk Istennél.
7. K. M i b e n á l l K r i s z t u s u r u n k k i r á l y i t i s z t e ?
F. Összegyűjtötte a híveket és igazgatja őket foly- vást ma és mindenkor, örök szeretetének hatalmas ere- jével.
— 7 —
8. K. H á n y s á k r a m e n t o m o t r e n d e l t az U r J é z u s K r i s z t u s ?
F. Két sákramentomot, nevezetesen a keresztséget és az úri szentvacsorát. Amazt mennybemenetele előtt kevéssel, emezt pedig halála előtt szinte nem sok idő- vel rendelte volt, mint az ö hiveit megkülönböztető, eljegyző és megerősítő szent jegyeket, zálogokat és pe- cséteket. A sákramentomi kül- vagy érzéki tárgyak felöl azon nézetet vallom, mely a szentírás tanításán alapúi,
— hogy az úri szentvacsorában levő kenyér és bor min- denkor ugyanaz marad, és sem a kenyér Krisztus tes- tévé, sem a bor az ö vérévé át nem lényegül soha;
miként a keresztségbeli viz is mindenkor megmarad lé- nyegében viznek, és Krisztus vérévé nem lényegül át soha. De nincs is az átlényegülésre teljességgel semmi szükség. —
9. K. M i c s o d a i n t é z m é n y a k e r e s z t s é g ? F. A keresztség a mi Urunk Jézus Krisztus által rendelt azon szertartás, melyet a megkeresztelendő egyé- nen egyedül a lelkipásztor visz véghez, tiszta vizet tölt- vén annak fejére, ezen szavak elmondása közben: ke- resztellek én téged az Atyának és a Fiúnak és a Szent- léleknek nevébe; — mely szavak azt jelentik, hogy az Atya, a Fiú váltsághalálának érdeméért, a Szentlélek közreműködése által a megkeresztelendő egyént, ki ma-
— 8 —
gát a Szentháromság egy Isten tiszteletére elkötelezi, a maga képére újonnan szüli és megszenteli.
10. K. M i a k e r e s z t s é g e z é Íj a?
F. A keresztség czólja az, hogy általa kiábrázol- tassék bűneinkből egyedül a Krisztus vére és lelke ál- tal való megmosattatásunk; továbbá: hogy kipéldáztas- sék a bűn halálából új életre való felkelésünk, és meg- erősíttessék a mi újjászületésünk; s végezetre, hogy esz- közöltessék általa a megkeresztelteknek az Isten anya- szentegyházába való külső vagy látható beavattatása s ez által a Szentháromság egy Isten tiszteletére való eleve elköteleztetés, melyre nézve a felnőttek maguk, a csecsemők helyett pedig keresztszül eik tesznek a keresz- tyén gyülekezet és annak lelkipásztora előtt ígéretet és fogadást.
11. K. R é s z e s ü l t iin k-e m á r m i a k e r e s z t s é g s á k r a m e n t o m á b a n ?
F. Részesültünk jó szüleink gondoskodása folytán még csecsemő korunkban, születésünk után nem sok időre; mivel pedig most már Isten kegyelme által any- nyira felnevelkedtünk, hogy önmagunk tehetjük le azon vallástételt, melyről keresztszüleink tettek ígéretet és fogadást, — tehát ime előállottunk ennek ünnepélyes teljesítése végett.
12. K. M e l y i k a z e v a n g y é l i o m s z e r i n t a m i h i t v a l l á s u n k ?
— 9 —
F. Az apostoli hitforma, mely így hangzik: Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és föld- nek teremtőjében és Jézus Krisztusban, az Atya Isten- nek ö egyszülött fiában, mi Urunkban, ki fogantaték Szentlélektől, születók Szűz Máriától, szenvede Pontius Pilátusnak alatta, megfeszitteték, meghala és eltemette- ték, szállá alá poklokra; harmadnapon halottaiból fel- támada, felméne mennyekbe, űle a Mindenható Atya Istennek jobbjára, onnan lészen eljövendő ítélni eleve- neket és holtakat; hiszek Szentlélekben, hiszek egy közönséges keresztyén anyaszentegyházat, szenteknek egyességét, bűneinknek bocsánatját, testünknek feltáma- dását és az örök életet. Ámen.
13. K. Mi az uri s z e n t v a c s o r a r e n d e l t e t é s e ? P. Az uriszentvacsora rendeltetése az, hogy hirdes- sük hálaadással a mi Urunk Jézus Krisztusnak érettünk való szenvedéseit és halálát, mint o l y e g y s z e r t e l - j e s í t e t t t ö k é l e t e s á l d o z a t o t , melynek érdemé-
ért Isten előtt bűnbocsánatot, megigazulást, idvességet és örök életet nyerünk ingyen kegyelemből, egyesegye- dűl az Ur Jézus Krisztusban, mint Megváltónkban való h i t által.
14. K. H á n y t é n y e z ő j e v a n a J é z u s K r i s z - t u s b a n v a l ó h i t n e k ?
P. A Jézus Krisztusban való hitnek két tényezője
— 10 —
vari, úgymint: l-ször az Istennek ós mindazon ígére- teinek, a melyeket minekünk szent fiában a mi Urunk Jézus Krisztusban kijelentett, tökéletes és minden ké- telyt kizáró ismerete; 2-szor: az iránt szivünkben élő teljes bizodalom, hogy édes Idvezitönk váltsághalálának érdeméért minden bűneink megbocsáttatnak. — E hit mivoltát, hogy az élő és munkás, tettleg az Isten tör- vénye iránti kész engedelmességben kell kimutatnunk mindenkor, — beszéddel pedig az által, hogy minden teremtett lények kizárásával egyedül ö hozzá esedezem, mint minden jók adójához, minden lelki és testi szük- ségemben és gyarlóságom minden érzetekor.
15. K. Mi k é p e n h a n g z i k a z l s t e n t ö r v é n y e ? F. Én vagyok a te Urad Istened, ki téged kihoz- talak Egyiptomnak főidéből, a szolgálatnak házából:
I-sö parancsolat: Ne légyenek tenéked idegen iste- neid én előttem!
II-ik parancsolat: Ne csinálj te magadnak faragott képet és semmi hasonlatosságot, azoknak formájokra, melyek fent az égben, vagy alant a földön, vagy a föld alatt a vizekben vágynák; meg ne hajtsd te magadat azok előtt, se ne tiszteld, se ne imádd azokat, mert én vagyok Ur, a te Istened, erös bosszúálló Isten, ki meg- látogatom az atyáknak álnokságait a fiakban, harmad és negyedíziglen azokban, a kik engemet gyűlölnek, és
— 11 —
irgalmasságot cselekszem ezeriziglen azokkal, a kik en- gemet szeretnek és az én parancsolatimat megtartják.
Ill-ik parancsolat: A te Uradnak Istenednek ne- vét hiában fel ne vedd, mert nem hagyja az Ur bünte- tés nélkül, valaki az ö nevét hiában felveendi.
IY-ik parancsolat: Megemlékezzél, Hogy a szom- batnapot megszenteld, hat napon munkálkodjál és végezd minden dolgaidat; a hetedik napon pedig a te Uradnak Istenednek szombatja vagyon, ne tégy akkor semmi dolgot, se te magad, se fiad, se leányod, se szolgád, se szolgálóleányod, se barmod, se a te jövevényed, valaki a te kapuidon belől vagyon; mert hat napon teremté az Ur a mennyet és főidet, a tengert és mindazokat, melyek azokban vágynák, és megnyúgovék az Ur a hetedik napon, annak okáért megáldá az Ur a szombatot és megszentelő azt.
Y-ik parancsolat: Tisztelt atyádat és anyádat, hogy hosszú idejű légy e földön, melyet a te Urad Istened ád tenéked.
Yl-ik parancsolat: Ne ölj!
VII-ik parancsolat: Ne paráználkodjál!
VIII-ik parancsolat: Ne lopj!
IX-ik parancsolat: Ne mondj a te felebarátod ellen hamis tanúbizonyságot!
X-ik parancsolat: Ne kívánd a te felebarátodnak házát, ne kívánd az ö házastársát, se szolgáját, se szol-
— 12 —
gálóleányáfc, se ökrét, se szamarát, se semminemű mar- háját, valamelyek a te felebarátodéi. ,
16. K. M i b e n á l l e t ö r v é n y l é n y e g e ?
F. Előadja azt Krisztus Urunk ezen szavakban:
szeressed a te Uradat Istenedet teljes szivedből, teljes lelkedből, teljes elmédből, és minden erődből. Ez az első ós nagy parancsolat. A második pedig hasonló ehez:
szeressed felebarátodat, mint te magadat. E két paran- csolatból ágaznak ki minden kötelességeink, melyekkel Isten iránt, embertársaink iránt és önmagunk iránt tar- tozunk. Ugyanezen parancsolatokon alapúinak mindazon tetteink is, melyeket közszólam szerint jócselekedeteknek nevezünk. Az ily tettek nem egyebek, mint hitünk ter- mékei, kűlnyilatkozványai, s mint kötelességek, Isten előtt semmi érdemlő erővel nem bírnak. A mi idvessó- günk egyedül az isteni kegyelem munkája.
17. K. M i k ó p e n k e l l I s t e n h e z k ö n y ö r ö g n ü n k ? F. Aképen kell Istenhez könyörögnünk, a mint édes Idvezitönk elibünk adja abban az imában, melyre tanítványait tanította, és a mely ez okból U r i i m á nak is neveztetik. Ezen ima következőleg hangzik: Mi atyánk, ki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved, jöjjön el a te országod, légyen meg a te akaratod, mi- képen mennyben, azonképen itt e földön is; a mi min- dennapi kenyerünket add meg minékünk ma, és bocsásd
— 13 —
meg a mi vétkeinket, miképen mi is megbocsátunk a mi ellenünk vétkezőknek, és ne vigy minket kíséretbe, de szabadíts meg a gonosztól, mert tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen.
18. K. M i t k í v á n az e v a n g y é l i o m i t u d o - m á n y a z o k t ó l , k i k a z ú r i s z e n t v a c s o - r á v a l s z á n d é k o z n a k é l n i ?
F. Azt kívánja, hogy próbálja meg minden ember magát és úgy egyék abból a kenyérből, és úgy igyék abból a pohárból; mert valaki méltatlanul eszik és iszik:
kárbozatot eszik és iszik magának. — E próba vagy önvizsgálat abban áll 1-ször: hogy bűnös voltunkat meg- ismerjük, ezért magunkat Isten előtt megalázzuk; 2-szor bűueínken való igaz bánatot és szivtöredelmet érezünk bensőnkben ; 3-szor: hogy teljes bizodalommal vagyunk az iránt, hogy az Ur Jézus Krisztus érdeméért minden bűneink megbocsáttatnak; 4-szer: hogy azon komoly elhatározás hatja át egész valónkat, miszerint ezentúl minden bűntől óvakodni fogunk, az Isten kegyelméért esedezni meg nem szűnünk s tehetségünk szerint a jó- tettekben fogjuk magunkat gyakorolni. Csak igy része- sülhetünk lelki haszonnal mint mindenkor, úgy most is a szentvacsorában s csak igy lehetünk méltó vendégek Megváltó Urunk szent asztalánál!
19. K. M i k é p e n i m á d k o z u n k , m i d ő n az Ur- a s z t a l á h o z a k a r u n k j á r u l n i ?
— 14 —
F. Óh nagy Isten! közelíteni kívánok én is ama szent vendégséghez, melyre híveidet elhívni méltóztat- tál; de mivel tudom, hogy semmi tisztátalan nem ked- ves te előtted: könyörgök szent Felségednek alázatosan, bocsásd meg bűneimet Jézusom érdeméért, ki én éret- tem is keserves kinokat szenvedett és megholt a ke- resztfán. Tégy bizonyossá mostan is arról a szent jegyek által, hogy a mint ón azokban részesülök és te hozzád szívesen megtérni igyekezem, te is oly bizonynyal meg- kegyelmezel nékem, és béviszesz halálom után a te szent országodba. Óh én Istenem! tedd hasznossá a te szeut asztalodhoz való járúlásomat, lelkemnek Idvességére, szent fiadért a mi Urunk Jézus Krisztusért. Ámen.
20. K. M i k é p e n i m á d k o z u n k , a k e n y é r v é - t e l k o r ?
F. Óh életnek kenyere! ki a mennyből leszállot- tál, adj életet énnekem. Ámen.
21. K. M i k é p e n i m á d k o z u n k a b o r v é t e l k o r ? F. Az Isten fiának a mi Urunk Jézus Krisztusnak vére, tisztítson meg engem minden bűneimből. Ámen.
22. K. M i k é p e n i m á d k o z u n k , m i d ö n a s z e n t a s z t a l t ó l v i s s z a t é r ü n k h e l y ü n k r e ? F. Magasztallak téged én Istenem és áldom szent nevedet minden jótéteményidért; legközelebb pedig azért, hogy engemet is híveidnek vendégségére méltóztattál.
- 15 -
Imé, ismét fogadást tészek te szent Felséged előtt, hogy ennek utánna magamat minden bűnöktől megőrizni és életemet szent törvényed szerint rendelni igyekezem.
Adj erőt édes Istenem! hogy ezen fogadásomat állhata- tosan megtarthassam, s mig e földön élek, tenéked tet- sző szent életet élhessek. — Mikor pedig majd elhozod utolsó órámat: bémehessek a dicsösségbe, melyet híveid- nek készítettél szent fiad, a mi Urunk Jézus Krisztus által: Ámen.
23. K. H ű m a r a d s z - e m i n d v é g i g , u t o l s ó 1 e- h e l l e t e d i g e z e n t u d o m á n y h o z , m e l y - r ő l m o s t v a l l á s t t e t t é l ?
F. Ünnepélyesen ígérem, és fogadom, hogy ezen tudományban, melyet a mi magyar református egyhá- zunk tanit, hiven és állhatatosan megmaradok, erre in- dít legjobb meggyőződésem, erre köteleztem most ma- gamat; hű és állhatatos maradok e tudományhoz any- nyival inkább, mert ezért számanélküli magyar refor- mátus őseink szenvedtek kimondhatatlan kínokat, szám- űzetéseket, gályarabságot, lefejeztetést, szétdarabolta- tást, magas tornyokból ledobattatást, bujdosásokat, hegy- szakadékokban, barlangokban való nyomorgásokat, tűz- halmon elevenen megégettetést ós bűzhödt·, dögleletes tömlöczökben sok keserves rabságot és vérig zaklattatást.
Micsoda sziv és lélek lakoznék tehát én bennem, ha
— 16 —
ezen tudományhoz, mely a heidelbergi kátéban és hel- véthitvallásban van a mi meggyőződésünk szerint a szentirással legpontosabban megegyezöleg előadva: va- laha csak még gondolatban is hütelenné lennék egy perezre is ? Sőt inkább azon tudományban, melynek alapelveiből most megvizsgáltattam és a melyről most Isten előtt és a keresztyén gyülekezet előtt vallást tet- tem : véglehelletemig állhatatosan megmaradok és gon- dolatban, érzelemben, szóval tettel, magamviseletével s egész életem lefolyásával e tudomány iránti hűségemről teszek szakadatlan bizonyságot s mind testestől, mind lelkestől az én hűséges Uramnak, a Jézus Krisztusnak tulajdona, és az ö sok kiontott vér árán szerzett magyar református egyházának tagja leszek, maradok és az lenni soha, de soha meg nem szűnöm! — A Szentháromság egy Isten, A t y a , F i ú és S z e n t l é l e k engem úgy segéljen! Ámen. —
