MAGYAR TUDOMÁNYOS AKADÉMIA
PÉCSI ÉS VESZPRÉMI AKADÉMIAI BIZOTTSÁGÁNAK é r t e s í t ő j e
A DUMÁSTUL TELEPÜLÉSTÖRTÉNETE t II/l.
1767-1848 .
A PÉCSI TELEPÜLÉSTÖRTÉNETI KONFERENCIA ANYAGA /1976. augusztus 24-25./
PÉCS 1977.
MTAK
O 11' ' Ö Ö Ö 0 2 " 3 8 7 2 4 " " 6
6 4 0 7 Ü 7
T
m S Y A T l IOTOM-VSYOS AK/JüÉMM.
KÖNYVTÁRA
Lektorok : Heckenast Gusztév Rúzsás Lajos Vörös Károly E számot szerkesztette : T. Mérey Klára Technikai szerkesztő : Kovács István
»
MAGYAR ÍUDOm) ■ , VKADÉMW
KONV VI ARA
Felelős kiadó : dr. Bihari Ottó
Készült : 600 példányban a Nehézvegy
ipari Kutató Intézet házi sokszorositó üzemében
Eng. ez. : 41648
Oldal
BEVEZETÉS ... . 5
Plenáris ülés ... ... 7
Szotáczky Mihály : Megnyitó 7 Székely György : Az európai településhálózat átala kulása a X V I - X I X • században és a Dunántúl...*... 9
I/A. TELEPÜLÉSTÖRTÉNETI SZEKCIÓ ... 24
Wellmann Imre : Mezőgazdaságunk fejlődésének főbb kérdései az úrbérrendezéstől a Jobbágyfelszabadítá sig terjedő időben ... . 25
KORREFERÁTUMOK ... 31
Benda Gyula : Tabellae procreationis frugum - a me zőgazdaságtörténet forrásai / 1769-1790 31 Veress Éva : Területi statisztikai vizsgálati kér dések a Dunántúlon. ... ... 43
Szentmihályi Imre : Települési sajátosságok tükrö ződése t á j n e v e i n k b e n ... 59
Tóth Kálmánné : Parasztgazdaságok a Hegyháton a XIX. század első harmadában...*... 67
Draskóczy István : Esztergom megye Jobbágyságénak gazdálkodása a XIX. század húszas é v e i b e n ... . 75
Andrásfalvy Bertalan : A település-szerkezet és a táji munkamegosztás / a baranyai Hegyhát példája/.. 85
T. Mérey Klára : Egy somogyi nagybirtok település- tipusai ... ... . 91
Tóth Tibor : Adatok az állattenyésztés kezdeteihez Somogybán a XVIII-XIX. század f ordulóján... 105
Bencze Géza : Vizépitmények Somogybán a XVIII-XIX. század f or d u l ój á n . . . ... ... . 111
Hozzászólások ... ... ... 113
Benda Gyula ... ... . 119
Bencze Géza ... . 121
Faragó T á r n á n ... ... ... . 122
I / B . T E L É P UlESTÜRTÉNETI SZEKCIÓ ... 124
Fügedi Erik : A dunántúli városok fejlődése 1767- 1848 k ö z ö t t ... 125
KORREFERÁTUMOK ... 135
Lakatos Ernő : Pest megye Duna Jobbparti telepOlé- soi / 1728-1828 / ... 135
Ortutay András : Komárom és Esztergon városok gazda sági viszonyai a XVIII-XIX. század fordultján... 153
Kováts Valéria : Szigetvár településtörténetének v á l tozásai ... 161
Oldal Kopasz Gábor : Adatok az 1848 előtti pécsi ipar
történetéhez ... ... . 173 Siraonné Tigelmann Ilona : Zalaegerszegi kézművesek a XVIII-XIX. s z á z a d b a n ... 179
Lendvai Anna : A nagykanizsai iparosok a XVIII-XIX.
század fordulóján ... ... . 185 Kiss Mária : Szombathely kereskedelmi élete a
XVIII-XIX. szazad fordulój&n# •••.••.••*«®♦»«••... 195 Somkuti Éva : Székesfehérvár kereskedelme a XVIII- XIX. század fo r d u l tjá n... 201 Blázy Árpád : A gyógyszertárak szerepe a mezőváro
si települési s t r u k t ú r á b a n... . 213 II. NEMZETISÉGTCRTÉNETI SZEKCIÓ ... 220
Szita László : A Dunántúl nemzetiségi struktúrájá
nak alakulása a XVIII. század végétől a XIX. szá
zad k ö z e p é i g . . . ... 221 KORREFERÁTUMOK ... 239
Oankó Imre : A dunántúli népi árucsere nemzetiségi v o natkozásai a XVIII-XIX. század fordulóján... 239 Kállay István : Székesfehérvár város német és szerb lakosságának asszimilációs folyamata 1773-1848.... 251 Farkas Gábor s Fejér megye német lakossága 1768-
1848 k ö z ö t t ... 259 Heiczinger János : A cigány lakosság életviszonyai Fejér megyében a XVIII. s z a z a d b a n . . . 273 Heckenast Gusztáv : A kislődi v a s h é m o r . ... 291 Kisasszondy Éva : Tolna megye nemzetiségi viszonyai a XVIII. században és a XIX. század első felében.. 297 Kiss Géza s A magyar nyelv államnyelvvé nyilvánítá
sáért folyó harc kutatásának problémái a sok nemze
tiségű B a r a n y á b a n . . ... 305 Vargha Károly s Adatok a zselici németség betelepe
déséhez ... . 315
Mándoki László : Baranya délszláv onomasz t i k á j a . .. 327 Sarosácz György : Délszlávok Baranyában... 333 Regőlyi Zsolt j Adalékok a nemzetiségek helyzeté
hez Baranyában a II. 3ózsef-kori abszolutizmus ide
j é n ... 337
Az olvasó annak a Dunántúl településtörténete konferenciának •- nyagét tartja a kezében, amely szerves folytatása volt az 1975 aáju- sában Székesfehérváron tartott tanácskozásnak. Akkor a megbeszélések időhatára az urbárium megjelenésének időpontja volt. Mária Terézia ezen rendelkezésének a településtörténeti vizsgálódásoknál korszak- határ jelentősége van. Az urbárium rendelkezéseivel kapcsolatosan el
rendelt felmérések anyagában sok új probléma és olyan újabb anyag tá
rul a korszak kutatói elé, amelyek ujabb vizsgálódásra ösztönöznek.
A pécsi konferencia anyaga a feudalizmus utolsó évszázadát ölel
te.fel, 1767-től 1849-ig vonva meg az időhatárt. A megszaporodó előa
dások, a családtörténeti kutatással kibővült tanácskozás, amely utób
bi, éppen azért mert első, nem ragaszkodott az időhatárokhoz, - arra mutat, hogy ez a korszak és ez a terület bőven rejtett és rejt is aég magában olyan történelmi problémákat, amelyeket kielemezni és napvi
lágra hozni elsősorban a települések mélységéig lehatoló helytörténe
ti és regionális történeti kutatás hivatott.
Az ülés megrendezésénél - amint erre a megnyitóban Szotáczky Mihály professzor utalt - a kutatások rendszerezését és támogatását végző szervek sora vállalt részt. Az ülés anyagát megában foglaló e- zen kötet pedig már külső megjelenésében is mutatja a Pécsi és a Veszprémi Akadémiai Bizottságok együttműködését, a közős ügy érdeké
ben kifejtett erőfeszítéseit.
Itt kell megemlítenem, hogy a szerkesztésben követett fő elv a tanácskozások - lehetőség szerinti - teljes anyagának közzététele volt. Ezt célozza a szekció ülések során kialakult vitaanyagból a Je
lentékenyebb hozzászólások szó szerinti, mások tartalmi vagy Jelzés
szerű közlése, amely - remélhetőleg - további ösztönzést ad majd ar
ra, hogy a felvetődött problémák újabb és újabb gondolatot ébressze
nek, továbbvigyék e korszak és a nép életét sok oldaluan bemutató tárgykörök tanulmányozását, a múlt tanulságainak maradéktalan feltá
rását .
Az előző kötettől eltérően a szekciók munkáját külön-külön mutat
juk be, a kötet végén közölve a szekcióvezetők plenáris zéró ülésen elhangzó értékelését. Ez egyben a konferencia mérlegét ie bemutatja, ahogyan ezt akkor, az előadások atmoszférájában, olykor heves viták Jegyében a szakemberek megvonták. A továbbiakban már az olvasónak kell megítélnie, hogy a szakemberek aggodalmas ügyszeretétéből és a nem történészek érdeklődéséből és kutatói felelősségéből született kö
tet milyen tanulságokat rejt magában a múltból a ménnk, és milyen to
vábbi feladatokat és megoldásra váró problémákat állit a dunántuli te
lepüléstörténeti konferenciák további ülései elé.
E helyen is kötelességemnek tartom azt, hogy megköszönjem Ba
ranya megye Tanácsának segítségét, amellyel a konferencia lebonyo
lítása és a kiadvány megjelentetése költségeinek jelentős részét vállalta. Köszönöm továbbá Tolna megye Tanácsa Művelődésügyi Osz
tályának anyagi támogatását, amellyel - megértve a regionális ki
advány szélesebb körű. kutatást elősegíteni kivánó céljait - hozzá
járult e kötet színvonalasabbá tételéhez. Köszönöm továbbá a Bara
nya megyei Levéltár gazdasági vezetőjének, Milter Annának munká
ját, aki a kötettel kapcsolatos anyagi Ügyek gyakorlati résiét in
tézte.
A szerkesztő
E I N L E I T U N G
Dér Leser halt den Stoff dér Konferenz " Zűr Siedlungsgeschich- te Transdanubiens ” in den Hánden, die eine organische Fortsetzung dér Beratung ira Mai 1975 in Székesfehérvár bedeutet. Daraals bildete die Erscheinungszeit des Urbanisraue die Z eitgronze dér behandelten Thenen. Diese Verordnung von Maria Theresia ist für die Siedlungs- geschichte von grundlegender Bedeutung. Das Material dér Aufnahmen, die auf die Verordnungen des Urbariums sich beziehen, bietet den Forachern dieser Epoche neue Probleme und Stoffe, die zu weiteren Untersuchungen anzuregen vermögen.
Das Material dér Konferenz in Pécs umfasste das letzte Oahrhun- dert des F eu d a l i s m u s , als Zeitgrenzen wurden 1767 bis 1848 angegeben.
Die wachsende Zahl dér Vortráge, die durch genealogische Forschungen erweiterte Konferenz - letztere hielt soch als in ihrer Art erste Beratung nicht an die Zeitgrenze-, weisen allé darauf hin, dass diese Epoche und dieses Gebiet noch eolche historischen Probleme bergen, die zuo Vorschein zu brlngen und zu analysieren nur die tiefgehende orstageschichtliche und die regionale hiatoriache Forschung berufen sind.
Als Grundprinzip dér Redigierung betrachteten wir die - nach Möglichkeit - vollstándige Veröffentlichung des Stoffes dér Beratun- gen. In dlesea Sinne bringen wir aua dem Diekussionsmaterial dér ein~
zelnen Sektionen die w o r t w ö r t l l c h e , die inhaltsgemásse oder die skizz- enhafta Wiedergabe dér wichtigsten Beitráge. Wir hegen die Hoffnung, dass die aufgetauchten Probleme neue und weitera Gedanken hervorrufen, die Studien über die Epoche und das Volksleben fördern und v d » r E r s c h lleaeung d é r lehrreichen Vergangenheit beitragen werd en.
Vöm vorangehenden Bánd abneichend stellen nir diesmal die Arbeit dér einzelnen Sektionen getrennt dar, an Ende des Bandes veröffent- lichen w i r auch die Zusamraenfaaeung dér Sektionsvorsitzenden, vorget- ragen auf dér Plenarsitzung. Dadurch wird zugleich die Bilanz aufges- tellt, wie sie sich damala, in dér Atmosphére dér Vortráge, oft in- aitten von heftigen D i s k u s s i o n e n , ergeben hat. In weiteren hat achon dér Leser darüber zu űrt ellen, waa für Probleme die Vergangenheit fOr unsere Gegenwart in dlesem Bánd liefert, den wir nicht dem Interesse und dér Forscherverantwortung dér Historiker, sondern dem besorgten Sacheifer dér Fachleute zu verdanken habén; auch darCber, was für weitere Aufgaben und zu lösende Probleme an die ortegeschichtlichen Konferenzen Transdanubiens in dér Zukunft gestellt werden eollen.
Redakteur
Szotáczkv Mihály, a Pécsi Akadémiai 3izott3áo Intézőbizottsága tag
iénak megnyitója Kedves Elvtérsak, Elvtársnők, igen tisztelt külföldi Vendégeink I
Nékem jutott osztályrészül az a megtiszteltetés, hogy a Magyar Tudományos Akadémia Pécsi és Veszprémi Bizottsága, a Magyar Történel
mi Társulat Dunántúli szervezetei, valamint a earanya megyei Levéltár nevében a másodízben megrendezésre került Dunántúli Településtörténe
ti Konferencia vendégeit, résztvevőit szivből köszönthessem. Külön meleg szeretettel köszöntőm konferenciánk doyenjét, szakmai vezetőjét Székely György elvtárs akadémikust, köszöntöm meleg szeretettel Takáts Gyula elvtársat, a Baranya megyei Tanács e l n ö k h e lyettesét, s egyben megragadom az alkalmat, hogy a rendező szervek nevében a tanács erk öl
csi és anyagi támogatásáért ezúton Is köszönetét mondjak.
Köszöntöm sorainkban Németh Oánosné elvtársnőt, a Magyar Szocialista Munkáspárt Baranya megyei Bizottságának képviselőjét, Ságvári Ágnes elvtársnőt, a Kulturális Minisztérium Levéltári Központjának megbízói
ját, Kanyar József elvtársat, a Magyar Történelmi Társulat a l e l n ő k é t , Péczely László elvtársat, a Pécsi Akadémiai Bizottság VIII. száoú Szakbizottságának elnökét, Éri István elvtársat, a Veszprémi Akadémiai Bizottság Településtörténeti Szakbizottságának elnökét. Külön köszön
tőm kedves külföldi vendégeinket : Lőbl Árpád egyetemi tanár elvtár
sat a Növi Sad-i egyetemről, s ugyancsak Jugoszláviából dr. Vanek Siftár egyetemi tanár elvtársat.
Kedves Elvtársak ! A mai k o nfe renci ára '• a Veszprémi és a Pécsi Akadémiai Bizottság együttműködése keretében kerül sor. Hogy éppen a településtörténet, és pedig egy régió, a Dunántúl településtörténeté
nek a kérdéseit tárgyaljuk, az tudományszervező munkánknak nem véle t
len következménye. Az e régióban működő tudományos intézmények, tudo
mányos kutatást szervező fórumok egyik jelentős feladata, hogy az itt felmerült, tudományos megoldásra váró problémák kutatásét szervezzék, ösztönözzék, támogassák. Ezek sorában helyezkedik el Dunántúl telepü
léstörténete. A múlt, a Jelen gyakorlata, és a jövő alakítása szem
pontjából nagy Jelentőségű tudnunk, hogyan és milyen hatások alatt a- lakuj.t, formálódott, fejlődött a dunántúli település-struktúra, ennek hálózata, milyen tipusok állapíthatók meg ebben a régióban, melyek a továbbfejlesztés lehetséges irányai, milyen lehetőségekkel szénolha- tunk. A Jelenlévők zömmel történészek.
Ezt a munkát, amelyet a településtörténet kutatói Magyarországon megkezdtek, majd e két akadémiai bizottság szervezésében is tcvébb folytattak, ez betorkolik majd a szociológusok, közgazdászok és eés kutatók munkásságába, hiszen a Jelen intézkedéseit és megoldásait nen- csak a Jelen társadalmi, gazdasági és kulturális faktorai, hanen a múlt tényezői Is jelentősen formálják. E tekintetben várnak Cnökre Je lentős feladatok ; megmutatni milyen tényezők alakítják a település
struktúrát .
Kedves Elvtársak ! Elv'ársnők, kedves Résztvevők !
A Településtörténeti Konferencia progranja rendkívül gazdag, s tük
rözi a téma rendkívül bonyolultságót. S h o g y e témának m i l y e n nagy a
- 8 -
társadéin! és tudományos súlya, mutatja az az érdeklődés is, amely itt ebben a teremben megnyilvánul, egyrészt a jelenlévők nagy szá
szában, másrészt a referátumok és körreferátumofc nagy gazdagságéban*
A rendező szervek nevében kivónok a konferenciának eredményes ta
nácskozást, probléma-tisztázó és megoldó vitákat, sok sikert. Ennek a gondolatnak a jegyében a II. Településtörténeti Konferenciát meg
nyitom .
Felkérem plenáris ülésünk előadóját, dr. Székely György akadé
mikus elvtársat előadásának megtartására.
I
Az európai településhálózat á talakulása a X VI— XIX. században és a Dunántúl
A bevezető előadás feladatának ezt tekintettem, hogy összekötő kapcsot képezzen az első és a második Dunántúli Településtörténeti Konferencia között, valamint a mostani, későbbi téma egyetemes tör
téneti kereteit fölvázoljam. 3eles napok is indokolják, hogy vi s s z a nézzünk 1767 elé. Kölcsey Ferenc az 1826. augusztus 29-i Oénos-napi pesti vásáron rádöbbent, hogy a 300 óv előtti tragikus napra senki sem emlékszik. Erre Írja meg Mohács c. beszédét, arait nem mondhatott al. Ebből idézem s " Minden nemzet, mely elmúlt kora emlékezetét sea- mivé teszi, vagy semmivé lenni hagyja, saját nemzeti életét gyilkol
ja meg. " Ez a beszéd v agy beszédtervezet a nemzet történeti enléke- zetének kiterjesztését, a népnek a nemzeti történelem birtokosává té
telét óhajtotta. Mint ilyen. Jelentős lépés volt Kölcsey és az egész reformkor gondolatrendszerének $ kialakulásában.
Azóta 150 esztendő telt el, és ma is Idéznünk kell még ezen a Településtörténeti Konferencián is a mohácsi eseményt és következmé
nyeit. Éppen a következő napokban országos 03 egyúttal helyi m e gem lé
kezésnek tárgya lesz a mohácsi ütközet és annak következményei. Em
lékezünk egy vesztes csatára. A csatáról tudjuk, hogy ez egy, az or
szágot vészbe vivő politikának a következménye volt, ás itt most fe
ladatunk az, hogy a jelen konferencia tárgyának az előzményét rövi
den felidézzük, azokat az átalakulásokat, nem utolsó sorban telepü
léstörténeti átalakulásokat, amelyek végső soron a mohácsi vész kö
vetkezményei. De ugyancsak ebben az esztendőben egy másik Jubileumra is emlékezett az ország, a szaktudomány ás mindenfelé az országban a helyi kutatás, s ez Rákóczi Ferenc szabadságha.rca. Az a feldolgozás, ami a Rákóczi-jubileumot kisérte, nem utolsó sorban szintén azt viz s- • gálta, hogy az ország különböző részei helyi adottságaik szerint ho
gyan, milyen erővel, a népnek milyen áldozatvállalásával viselték a szabadságharcnak a terheit, azokat a speciális körülményeket is vizs
gálva, amelyek a tiszaháti vidékeket, Tiszántúlt, D u n a - T isza-közá t, és a Dunántúlt ebből a szempontból megkülönböztetik. A ni feladatunk itt a X V I—XVII—X V I I I . századi változásoknak rövid felvillantása. U«
talni kell itt arra, hogy tulajdonképpen a Dunántúlnak is csak a leg
nyugatibb szegélye maradt épen, nem mindig zavartalanul, a törők idő
ben. Tulajdonképpen Sopron az egyetlen olyan jelentősebb város, amely a XVI. század végén, 5000 lakosával, 8 középkori városoknak még a fénykorét idézi föl, és egyúttal a magyarországi protestantizmus e- gyik központja ~ művelődési értelemben is - , ahol mindössze 20 csa
lád maradt katolikus. Ennek ellenére ez a város, ennek vezető müveit körei még a következő időszakban sem szakitják meg itáliai egyetem
járásaikat. Erről a v árosról elmondhatjuk, hogy hogyan fejlődött v o l na az ország számos többi része is, ha a Mohácsot kővető törők hódi- tós és a még annál is nagyobb, területileg kiterjesztett pusztítások nem sújtják.
Még Kőszeget említhetjük, mint a középkori városi élet egy i- lyen jelentős, nagyjából épen maradt pont Jót, amely azonban - mint is
meretes - veszedelemben forgott. A Dunántúl jelentős részein azonban 0 városi élet hanyatlásra volt Ítélve, sok helyen a magyarság csak a vizák rejtekében maradhatott meg. és a XVI-XVII. század hadJárásai e- gészen Győr megyéig puszta falvakat is eredményeztek. Ugyanennek a küz-
- 1 0 -
delemnek a következménye, hogy szerbek és horvátok a törökök elől menekülve egyre északabbra húzódtak, és jelentős övezetekben telepü
léseket alakítottak ki. Ennek későbbi következménye a XVIII. szá zad ban, hogy a németség bizonyos csoportjai levonultak, többek között a Dunántúl egyes övezeteibe. Ugyanakkor mégis nagyon jelentősnek kell mondanom, hogy a Dunántúlon keresztül átlós irányban mindvégig egy határ húzódott a török időkben is : a Habsburg-török határ, amelynek két oldalán állandó volt a küzdelem és a pusztulás, de mégis ez men tette meg az országot, a Dunántúlnak is jó részét, a teljes pusztu
lástól, attól, ami a Balkánnak jutott osztályrészül.
Ezek után azonban mégis legyen szabad rámutatni, hogy nem min
dent, a pusztulásnak, a településhálózat átalakulásának nem minden mozzanatát Írhatjuk a török hódítás rovására. Nem tulajdoníthatjuk annak, hogy Magyarország nagyrésze, a Dunántúlnak is jó fele az osz
mán birodalomnak a részévé vált. Ezek a településtörténeti v á l to zá sok részben egy általánosabb európai folyamatnak is a megnyilvánulá
sai, amelyeknek csak a konkrét kiváltója volt, vagy a meggyorsítója a tőrök veszedelem. Európa számos részében a késői középkorban azzal találkozunk, hogy a földművelést az állattenyésztés, a belterjesebb gazdálkodást a külterjesebb váltja fel. 3ól ismeretesek az angliai, spanyolországi, dél-itáliai változások, amely országokban- amint ezt kőzisnert kifejezéssel mindannyian tudjuk - a Juhok ették meg az em
bereket, ahol a juhnyájak és a kiterjedt legelők igen sok s z á n t ófö l
det fölemésztettek. A parasztság földönfutóvá válása Nyugat-Európa különböző országaiban, különösen Angliában, Németalföldön, ebben az időben tör előre lényegében társadalmi okok következtében, külső ka
taklizmák nélkül is. A német-római birodalomból is ismeretes számos falunak az elpusztulása. Ez a folyamat ekkor még mindig tart, a sző- lőhatár_a hegyeken visszasüllyed az alacsonyabb völgyekbe, és ismere
tes a Wüstungok, a pusztává lett területek eléggé kiterjedt volta.
Magyarországon is tulajdonképpen a pusztásodás már a tőrök hó
dítás előtt megkezdődött, a tőrök támadások legföljebb motiválják a menekülést, de itt is történettudományunk társadalmi okokkal magy a
rázza meg ennek a pusztásodási folyamatnak, - általában a telekrend
szer gyengülésének, bomlásának az előrehaladását. A török kori pusz
tulás azonban kétségkívül ezt is elmélyíti, meggyorsítja. Végül pe dig a v i s sz afoglaló harcok nyomában járó pusztulást és a kuruc kor
nak a küzdelmeit és eseményeit szintén úgy foghatjuk föl, mint ame
lyek betetőzik még ezeket a településtörténeti változásokat, mind a
■ ezőgazdaság állapota, a városfejlődés feltételei, mind a lakosság n emzetiségi összetétele tekintetében.
Ezek azok az események, amelyek miatt a magyar tőrténetiroda- loaban olykor a történeti pesszimizmus üti fel a fejét, különösen ezekkel az évszázadokkal kapcsolatban, és őzt a pesszimizmust csak színezhetik azok a hősies harcok, átmeneti győzelmek vagy egyes csa
táknak a megnyerése, amelyek lelassították és végül elrekesztették a tőrök előrehaladásnak a folyamatát.
Azonban nem pesszimizmusra van tulajdonképpen ok, ezek a fogal- i! P09,zlnl2nu9 és derűlátás nem olyan történeti kategóriák, a me
lyekkel az eseményeket megítélhetjük. Ezek a vázolt, egyébként maguk
ban rendkívül szomorú események ugyanis még mindig azt mutatják .hogy az ország alapjaiban nem omlott össze, településhálózata nem bomlott fel, legfeljebb igen nagy pusztulásokat szenvedett. Ha ehhez mérjük a balkáni területeket, ahol már igen hosszú időre nyúlt a török hódi
tál, akkor i » , amikor nálunk még a mohácsi ütközet csak megérlelődik.
akkor tulajdonképpen megállapíthatjuk, hogy döntő jelentőségű volt a Hunyadiak által megnyert évszázad, mert igy volt elkerülhető, hogy Magyarország is Macedónia vagy más balkáni tartományok sorséra Jus
son,
Macedónia városaiban 1520 ás 1530 között többségében aór a mu
zulmán elemé a vezető szerep és az eredeti keresztény lakosság min
denütt kisebbségbe szorul. Skopjeben 630 muzulmán család és 200 ke
resztény család létét számítja a történettudomány, Salonikiben 1229 muzulmán és 989 keresztény család él egymás mellett, és mellettük je
lennek meg a spanyol zsidók tömegesen, 2645 csalód, akik a Balkán gaz
dasági életében igen nagy szerephez Jutnak.
Kevésbé ismert bizánci városban : Serresben 671 muzulmán és 357 keresztény család él egymás mellett. A nagy múltú antik és bizánci Cassandria a XVI. Század végén még 2000 házat mutathat ki, 60 keresz
tény papja és püspöksége van, a XVII. század végén már csak emlitik, s utána teljesen eltűnik. A görög szigeteken maradtak meg tulajdon
képpen épségben a görög városok, a forgalom, s ezeknek a hajósai jut
nak majd nagy szerephez a felszabadító harcban.
Ezekhez kell tulajdonképpen mérni azokat a nagyon Jelentős v á l tozásokat, amelyek Magyarországon is ebben:,a korszakban végbemennek.
Megállapítható, hogy az ország fővárosa, ennek is a dunántúli felét nézve, m aga is jelentős hanyatláson m eg y keresztül. Az 1540-es évek
ben még 7000, a XVII. század közepén már csak 5000-5500 a lakosság száma, és ezen belül igen nagyok a változások : az eredeti lakosság nagyrésze eltűnt, és balkáni rétegek, elemek nagy mértékben Jelennek meg. Székesfehérváron 1565-ben a város magyar bírája szerint még 1000 magyar és mellettük 3 0 0 török él.
Ezek a számok tehát mutatják, hogy Magyarországon mégiscsak je
lentősen érvényesült az a nagy földrajzi távolság, az Anatóllától v a ló távolság, amelynek következtében lényegében hadi településeket hoz
hattak létre Magyarországon, és ezekhez kapcsolódó rokonság, kereske
dő, stb. elemek Jelentek meg, de nem volt olyan állandó muzulmán bete
lepedés, mint Boszniában v a g y a Balkánnak más részein. A hadi pusztí
tások, a kettős adóztatás terhe mellett le tehát Magyarországon még mindig Jobb helyzet volt, mint azokban az országokban, tartományokban, amelyek tartósan, évszázadokra kerültek megszállás alá, és Anatóliá- hoz közelebb, tehát a török település magvához közelebb Kerültek el.
Ezek a körülmények magyarázzák meg, hogy az ország különböző ré
szel a nem hódolt és a hódolt országrészek másképpen reagáltak a tö
rök hatalomra. A dunántúli, felvidéki városok nagyrészt megőrizték kö zépkori kereteiket ée ezzel együtt stagnált a fejlődésük egy biroda
lomnak a peremén, közel a hadszíntérhez, a városok agrarizálódása, mely már a XV. században elindult, tovább folyt, éa igy az általános európai vá rosfejlődéshez képest kétségkívül elmaradtak. Nem véletlen, hogy a XVI. századi reformáció jelentős társadalmi tényezői az "áros népek “ nem ezekben a városokban, hanem elsősorban az Alföldön, és legföljebb néhány kisalföldi helységben mutathatók ki, ezek azok a tá
jak, a törők hódoltaág alá esve vagy annak a határvidékén élve, ahol élénk ipar, élénkülő marhaexport Jelzik a gazdasági életet. A reformá
ció kulturális fellendülése, kéeő reneszánsz Iparművészeti virágzása, konstantinápolyi, bécsi, prágai kereskedelmi kapcsolatok mutathatók
í,* F2 íehát m i !?^ arl’a figyelmeztet. hogy nem mechanikusan kell a tö
rök Kori p u s zt u l á s t felfognunk, annak a Következményei nem automati—
- 12 -
kuaan függnek össze azzal, hogy ni karolt török megszállás aló. és
■1 maradt attól aent.
A középkori váro s o k éltalános hany atlásáról is szó van ezekben a jelenségekben. Mindazon területek városi életének a hanyatlásáról, ahol az európai változások és egyre nagyobb súllyal a világvóltozá- sok, tehát új kereskedelmi utak kialakulása, a világforgalom más kon
tinensekre való átívelése következtében Európának még olyan klasszi
kus v á r o s i terQlatsit is érintették, mint Itália és Németország.
A XVI. századtól kszdvs Itáliáról is elmondhatjuk részben belső bajai Miatt, részben a Földközi-tenger ker eskedelmének az összezsu
gorodása alatt, hogy hagyományos városai túlélték már a csúcspontju
kat éa ez aind népesedési szempontból. Mind pedig belső társadalmi álatok szem p o n tj á bó l kimutatható. Ezek a városok természetesen, igen nagyok a aagyarországi, a dunántúli városokhoz képest. Közöttük szép száMMal v a n na k 100 ezren felüli városok, különösen Velence, amely a XVI. sz á z adban még é lénken küzd keleti keresksdelmi érdekeiért, és aMelynek a lakossága 100 ezer és a 180 ezer között mozog a XVI. szá
zad során. M i lá n ó - az Itália és Németország, Itália és Franciaország közötti k e reekedelen egyik központja - 1500 körül 180 ezer főnyi la
kossággal dicsekedhet. A legklasszikusabb Múltú olasz város, Firenze azonb a n már akkor is a hanyatlás fázisában van > 1500 körűiig 75 ezer
re aaelkedik a lakossága, attól kezdve azonban mindegyik észak-olasz v á ro s r a elmondhatjuk, hogy éltető gazdasági tényezője, a textilipar, a korai kapitalizmus szerkezetei hanyatlásra jutnak. Ugyanakkor új v ö rösök is emelkednek ki Itália földjén és szükebb környezetében a dal-
■áclai területeken, aaelyek Bár az új forgalmi utakhoz alkalmazkodnak, így Pisa és Genova rovására Livorno, Velence rovására különösen Tr i
eszt smelkednek föl. Ezek aár más forgalmat bonyolítanak le, más jel
legű forgalmat, részben átrakodó forgalmat, mint a hagyományos olasz k e r e s k s d ő v á r o e o k . és ugyancsak emlékeztetnünk kell Dubrovnikre, amely egyik legjelentősebb XVI-XVII. századi kikötővárosa a Földközi-tsnger- nek.
Ezekkel a v i r á g z ó városo kkal szemben - hiába nagy a n é p e s s é g ü k ,- Dél-Itáliának a váro s a i aár egy elmaradt társadalmat mutatnak. Ez v o natkozik Nápolyra, Európának egyik legnagyobb városára, amely 1600 tá
ján 2 0 0 és 275 ezer Közötti becsült népességszámmal rendelkezik, vagy Paleraora, amely szintén 100 ezernél népesebb város volt, ds ezek lé
nyegében a fő forgalomból már kiestek. A spanyol birodalomhoz tartoz
tak, amelynek pedig v árosi élete társadalmi okok miatt - az ellenrefor-
■áclós szélién, az inkvizíció miatt - hanyatlásra volt itélvs, ahol zsi
dók, eretnekek, megkeresztelt zsidók sgyaránt üldöztetésnek voltok ki
téve, és sokan közülük menekültek az ottornán birodalom felé vagy Német
alföldre.
A m e diterrán hanyatlás hatott ki erősen annak a forgalmi útnak a városaira, amely a középkor végén Itáliát az északi és a keleti tenger
környékével összekapcsolta. Ez a rajnai, majnai és a dunai városoknak, tehát általában a nyugati és a dél-német városoknak a magas fejlettsé
gű középkori társadalma, amelyek azonban a XVI. századra tetőfokukat érik el ebben a keretben és gazdasági jelentőségük éppen a kereskedel- ai tőkéknek az iparba v aló átvitele, vagy a bányászatba való átvitele szempont Jóból stagnálásnak indult. M a j n a - F r a n k f u r t , VVortns, Nűrnborg, Ulm, Augsburg tartoznak ezekbe a városokba, amelyek igen erős k apcsola
tokban állnak a Duna völgyével, a dunavölgyi gazdasági változásokkal,
•s « többek között - a Dunántúl gazdasági áletével is. Ezeknek a meg re
kedése és középkori kereteik hosszú ideig át nem töréee annak le a kő-
vetkezménye, hogy szintén hanyatlásba jut az észak-nénet városoknak a társadalma, Lengyelország észak-nyugati városainak a társadalma, amelyek addig a Keleti-tenger, az Északi-tenger belső forgalmát, v a lamint egyre inkább onnan a Német—A lföld — re és még délebbre irányu
ló kivitelt bonyolították le. Ezek a városok L ü b e c k , Bréma, Hamburg és mások, amelyek társadalma nem tudja középkori kereteit áttörni, s ahol legtovább maradtak meg a patricius tanácsok, népesedés sze m pontjából is lényegében 1600 tájén hosszú időre elérik tetőfokukat, és majd csak a XVIII. században tudják áttörni a középkori keretei
ket. így Hamburg 1759-ben, amikor már nem vezető városa Észak-Euró- pának, lépi át a 81000 főt. De nemcsak a megrekedésük, hanem éppen gazdasági életüknek az Ingadozása mutatja, hogy amint a nediterrá- neumban a török közelsége miatt, úgy az Északi- és a Keleti-tenger partjain, részben Skandinávia fölemelkedése, részben az atlanti ke
reskedelem kibontakozása miatt szintén a hagyományos városi és for
galmi keretek megrekedtek.
És azok a területek emelkedtek föl, amelyeknek a város-fejlődése esetleg a korábbi időben elmaradott volt Németországéhoz vagy Itáli- ához képest, de amelyek a tartalékaikat ekkor tudják kibontakoztatni.
Dániában pl. a késői középkorban mintegy 90 város volt, a legtöbb e- zek között is egészen kicsiny. Még kevesebb volt a svéd és norvég v á rosok száma, a legritkább pedig Finnország városhálózata, ahol csupán 6 várost ismertek a hatalmas területen. Dániában a városi népesség a XVII. század közepén az egész népességnek alig 15 %-át éri el. A nagy
hatalmi állásra törő Svédország az előbbihez képest hatalmas terület
té vált, természeti kincseivel gyorsabban növelhette városait. Főleg a főváros, Stockholm fejlődése volt látványos. 1550 körül népessége még csak 8 ezer lelket tett ki, 1620-ra is csak 10 ezer főt. Igaz,hogy ez aránylag nagy, mert Gusztáv Adolf korára, amikor Svédország nagy
hatalmi állását megalapozzék, Svédország és Finnország együttes népes ségét legföljebb 700 ezer főre teszik. A főváros forgalma is nő a ha
talmi emelkedéssel, vámbevétele 1635-ben 50 ezer birodalmi tallér, 1645-ben már 300 ezer tallér. S meggyorsul Stockholm népességnöveke
dése is. 1660-ban 37-40 ezer között mozog, 1674-ben pedig 52-55 ezer
re becsülik, tehát már a nagy Hansa városok némelyikét is túlhaladta.
S azt mondhatjuk, hogy forgalma lassan beárnyékolja a nagy Hansa v á rosokat .
A jobban ismert holland példákról, főleg Amsterdam balti és vi- lógforgalmáról nem is szólhatunk itt időhiány miatt, bár ezek a kikö
tők az újkori városfejlődés Jellegzetes tipusai, társadalmi-gazdasági szerkezetük, tudományos és művészeti fejlődésük miatt is. Rájuk, de svájci és német városokra is gondolnunk kell még egy szempontból. Tár
sadalmi ideál, egyházszervezeti felépítés, népoktatás, művelődési ősz- sz e k ö t t e t é s e k , egyetemjárások szempontjából egészen a XVIII. századig a kelet-közép-európai népesség Jelentős hányadát a reformáció, annak evangélikus és református tipusa határozta meg. Ezek a kelet-közép- európai városok, a dunántúli városok is jórészt, tehát Svájc különbö
ző irányuú reformációihoz v a g y Wittenberghez kötődtek igen hosszan.
A reformációknak ezek a központjai pedig nem tartoznak a kor nagy vá
rosai közé, ellenben fejlődésük talán kiegyensúlyozottabb, egészsége
sebb, bár nem olyan ütemű. Ezek között kell megemlítenünk különösen ZOrichet, Baselt és Genfet, ahová a reformáció különböző tipusai, e- zeknek a könyvkiadása, egyetemi oktatása elsősorban kapcsolódik. Ezek a városok a fejlődésüknek a csúcsén is csak 10 ezer körül mozogtak népességük szempontjából. Az egyik legjelentősebb : Basel csak 1739- ben éri el pl. a 13 ezret. Pedig Basel elkerülte azokat a veszedelme
ket és visszaeséseket, amelyek a magyarországi tőrök korban Európának is Jó részét érintették, részben hasonló népesedési következményekkel.
- 14 -
Ti. a 3 0 éves háborút, amelynek a peremén Basel semleges város ma
radt, és dél-német menekülteket is befogadott. Ennek a méreteire jellemző, hogy 1638-ban 20 ezer svájci és 7 60 0 dél-német ól, a mene
kültekkel együtt, Baselben.
Számos más v ár o sáról is meg lehetne emlékeznünk, de talán arra kell itt inkább utalnunk, hogy Svájc is Európának egyik olyan ors zá
ga, amelyben jelentős szerep maradt a mezővárosoknak, azoknak a fé
lig polgári, félig paraszti településeknek, amelyek nem emelkedtek az igazi céhes iparos városok sorába. Ezek között is ki kell emelnünk éppen a reformáció szempontjából Glarus városát, amelynek volt erköl
csi ereje és katonai tartása, hogy a reformált és a katolikus kanto
noknak a véres küzdelmében a semlegességet válassza, és ahol először alakult ki - tulajdonképpen Svájcban is - a vallási türelemnek- egy meghatározott formája ; ahol ugyanazok a személyek egyszerre szolgál
ták a régi és az új vallás hiveinek a lelki életét, és ahol minden község maga választhatta meg, hogy katolikus v agy reformált va l l á s hoz tartozik. Ilyen értelemben ez a kis, a mezővárosi és városi lét határán mozgó település jelentősebb szerepet játszhat az európai eszme-történetben, mint Genf vagy Wittenberg, ahol a vallási türelem
nek ilyen értelme sohasem érvényesült.
Wittenberg már nemcsak mint a reformáció kiinduló pontja, mint a reformációs műveltségnek és papképzésnek egész Európára kiterjedő központja hivja fel a figyelmünket magéra, hanem mint művészeti köz
pont és ezen keresztül közelitve meg, mint ún. rezidencia város, mely a XVI-XVII. században virágzik fel. Ez a város a Cranachok művés zeté
nek a legjelentősebb központja, de ehhez a művészethez kapcsolódik egy fiatalabb fejlődésü, ám annál nagyobb jövőjű német város, amelyet szintén mint ú n . rezidenciavárost kell szemügyre vennünk. A német k í s-
fejedelmi abszolutizmus kiépülése, a reformáció kulturális központjai
nak a kialakulása, s különböző települések agglomerációja szerencsés összetalálkozás esetén gyorsan lenditenek fel helységeket, bér belső fejlődésüket az alapjaikat kitevő önálló kisvárosok széttagoltsághoz ragaszkodása lelassította. Berlin mégis olyan város, amelynek az ősz- szetevői mér a XVI. században jelentősek. így a Spree melletti Kölln az egyik olyan helység, ahol az ifjabb Lucas Crenach oltárképet ké- szit. Ez a Kölln még sokáig megőrizte a tulajdonképpeni Berlin mellett
különállását. Merian 1652-i Berlin-látképe a nagyobb épületekben gaz
dag Berlin mellett külön mutatja be Kölln városát, és mindkét telepü
lésnek a városházát. Egy állandó fahid mégis az összekapcsolódásuk tényezője. Az abszolutizmus itt és más városcsoportok esetében a maga politikai és főleg katonai kivánalmai szerint meggyorsította a városok összeolvadását. így 1658 és 1683 között Berlin körül szilárd erődités- rendszer alakul ki, amelybe Berlint és Köllnt egyaránt b e l e s z ori tjé k.
Az erődrendszeren belül keletkezik 1680 t'Sján, mint harmadik város Fr i ed r l c h s w e r d e r , ez a tulajdonképpeni rezidenciaváros. A város gez- dasági-térsadalmi tényezőkből alakuló továbbfejlődése azonban nem v e heti tudoraósul sem itt, sem másutt az erődfalakai. Már az erődön ki- vül barokk várostervezéssel létesül a Dorotheenstadt 1674 körül és a
Friedrichsstadt 1688 körül. Lényegében tehát öt különálló város élt egymás mellett, falon belül és kivül, különálló tanácsokkal, külön pecsétekkel, külön intézményekkel. 1710-bon egyesitik ezeket Berlin városává, de még jóval ezután is a berlini királyi rezidenciákról be
szelnek a porosz rendszabályok, a városok jelentőségét tehát ebben látták. Csak 1730 körül válnak feleslegessé a vóros egyesítésében sze
repet Játszó erődök, ezek övezetét kezdik lebontani, és ez a Városé—
gye3ítésl szempontból talán Jelentősebb, mint katonai 3zerepe szem
pontjából JelentŐ3 erődítmény, mégis meghozta azt az eredményt, hogy Németországban egy új, nagyváros bontakozott ki.
Azonban nem minden esetben beszélhetünk ilyen nagy eredményekről a rezidenciavárosok sorában. Vannak olyanok közöttük, amelyek lényegé
ben kisvárosok maradtak, és az ún. német nyomorúságnak a tipikus v á roskái, amelyekre tehát rendkívül nagy súllyal nehezedett az ugyana
zon udvartartás, művelődés, katonatartás igényével fellépő kisfejede- lemség. Ilyenek a Reuss fejedelmi családok államocskái és városai, Schleiz és Lobenstein. Lobensteln központtal a Reuss hercegek egyik ágénak az állama tulajdonképpen egy kisebb uradalomnak tekinthető, a- melyhez egy város, 18 egész falu és 4 fél falu tartozott. Ezeknek kel
lett tehát eltartani egy fejedelmi udvart. S mégis ezekben a kiavároa- kákban ia kiépült a városi élet. Mindenütt létrejöttek a művelődés központjai : a gimnáziumok.
A 30 éves háború nagy megrázkódtatással Járt a német városok há
lózatára. A visszaesés lélekszámúk apadásában mutatkozik meg egyfelől.
A 30 ávee háború hatásait mindamellett a mai történeti kutatás mór nem annyira a pillanatnyi tragikus demográfiai zuhanásnak tekinti, mint korábban, hanem inkább következményeiben, a németországi városok stag
nálásában látja súlyosnak. Ezt általános okok is magyarázzák, ugyanis nemcaak a város, hanem az egész, tehát a falusi népesség is Jelentősen
•stagnált. 1600-ban 15-17 milliós népességről beszélnek a német-római birodalomban, 1650-ben pedig 16-18 milliós népesáégről. Tehát azért a pillanatnyi emberVeszteeégeket kiheverte a német-római birodalom. Szá
mos városról viszont tényleg, tényszerűen mutatta ki a korábbi iroda
lom, hogy a lakosságszám tartósan esett, a XVI. század végi népesség
szintet csak 2-300 év után érték el ezek a városok. Ezért föltétele
zik ezek regenerálódó képességének csökkenését is. Ez azonban csak úgy képzelhető el, ha ugyanakkor figyelemmel vagyunk máé településekre, a- melyek viszont ekkd.r is jelentősen gyarapodtak, és Így ezek egyenlítik ki tulajdonképpen a stagnálás összetevőit. A hanyatlás olyan telepúlé- aeket érint elsősorban, ahol a társadalmi--gazdasági okok magyarázzák a népesség újra fel nem növését. A Hensa városok közül Rostock eseté
ben beszélhetünk erről, amely a 30 éves háborúban részben leégett, lé- lekszáma még 1677-ben is csak 5 ezer, a réginek mintegy 1/3-aí Itt már a Hansa általános hanyatlásáról, annak egyik következményéről kell be
szélnünk, ebben a tekintetben. Oe ugyanakkor más városokról ia azt mondhatjuk sl, hogy rendkívül lassan fsjlődnek fel akkor, ha annyira kipusztultak, hogy belülről a népesség nem tudta, v agy csak nagyon lae- san tudta magát regenerálni. Ilyen az Odera melletti Frankfurt közelé
ben fekvő Eberswalds, amelynek azonban a túlélését mégis jelehtőe ipa
ra és ipari környezete magyarázza meg. Ez a korábban aer nagy város, 1564-ben, illetve 1600-ban 1080 ée 1045 között mozgó lakossággal, 1635-re 110 főre zuhant vissza. 1650-ben 300, 1662-ben 350, 1700-ban 670 a népessége és 1722-ben haladja már túl az eredetit, 1205 főnyi népességgel.
Azt kell azonban mondanunk, hogy a középkori városfejlődés rendkí
vül makacs társadalmi tényező ia volt abban a tekintetben, hogy a v á rosfejlődés megreked, vagy csak nagyon lassan lépi túl a középkori ke
reteket, olyan helyeken, amelyeken sem törökjárés, sem olyan gyakori hadjérés a 30 évss háborúban nem mondható. Ezekben is hat azonban az állami önállóság, a fejedelmi rezidenciák megléte vagy elveszte. Ezt mondhatjuk el Prágáról, amely az egyik különállásét leginkább, legma- kacsabbul védelmező kisvárosoknak a konglomerátuma, amely a XVI-XVII.
században is megőrzi önálló városokból való állását : Óváros, Kisoldal, Újváros, Várneayed és a gettó, amelyek mindegyike saját városházéval, saját tanáccsal, legtöbbje különálló címerrel Is rendelkezett. Mágia,
V xT?8 alkalmas a XVII. századelőn, Európa egyik legnagyobb kulturális, tudományos központjának s a caillagászat fejlődése jellem
- 16 -
zi Rudolf császár Prágáját. A kisebb, iparűző városok közül fontos különösen Oihlava / Iglau /, amelynek a tőrök számadáskönyvekben gyakran megjelenő terméke az " iglen " a Jelentős terméke, ez mag ya
rázza meg többek között, hogy ez a város is felfejlődik, és a XVI.
század során a 8 ezres városok közé emelkedik. Ugyancsak ezzel e fok
kal rendelkezik Olomouc / Olmütz /, a régi magyar nevén Alamóc v áro
sa, amelyet azonban mint püspöki rezidenciavárost kell elsősorban i- lyen szempontból szemügyre venni.
Egy olyan terület, amelynek a városi élete lényeges változáson megy keresztül, de nagyrészt belső okokból s Lengyelország, amelynek hatalmas területén tulajdonképpen különböző fejlődésü övezetek éltek egymás mellett. Ez az ország, amelynek a v árosi fejlettségét eredeti
leg a hozzátartozó Szilézia magyarázta meg, - teljesen eltolódott a XVI-XVIII. században, súlypontja északkelet felé tolódott el az ere
deti v árosi övezetétől. Szilézia már régen elveszett, ekkor a Habs
burg birodalom kereteibe jutott. így periférikussá vált tulajdonkép
pen a hatalmas birodalomban a régi főváros Krakkó, amely a maga cé
hes fejlődésével, igen élénk kereskedelmével többek között a magyar- országi forgalomnak is egyik végpontja volt, és ez maradt is. A z o n ban a városfejlődés mégsem ezen a területen a legszembetűnőbb, hanem az újabb feltárási, újabb vérosfejlődésü tartományokban, ahol azután kialakul Lengyelországnak az új fővárosa, Varsó is. A városfejlődés azonban itt is kiséri problémáiban, ütemében az ország általános de
mográfiai fejlődését, különösen 1550 és 1700 között beszélhetünk a gazdasági élet szempontjából hanyatlásról. Az agrártörténészek s zá
mára ez nagyon kézenfekvő, hiszen ez a robotgazdaságon alapuló nagy
birtokok, az egyoldalú gabonatermelés és kereskedelemnek az időszaka Lengyelország életében. Azonban kevésbé ismert, hogy ezzel együtt a városlakók aránya is csökken Lengyelországon belül. Éspedig a XV. szá zad eleji szintre, tehát tulajdonképpen egy korszakot vészit Lengyel- ország az ipari és a városfejlődésben.
Ebben az időszakban is a királyi városok mellett még mindig igen jelentősek a püspöki v a g y apáti városok, a katolikusnak megmaradt Lengyelországban, és tulajdonképpen csak a keleti tengerparti városok azok, amelyek gyorsan fejlődnek és legtovább élvezik az előnyeit en
nek az egyoldalú gazdasági életnek, különösen Gdansk, a magyar nevén Danczkakgnt irodalmunkban, politikai történetünkben ismert nagyváros, amely 1600 körül a gabonakereskedelmi út virágzó végpontja, és a hol
land kereskedelmi kapcsolatok kezdőpontja. A lengyel viszonylatban nagyvárosok külső képe valóban városias volt : téglaépületek, előkelő lakóházak, kövezett utcák, kifejlett tűzrendészet, régen megőrzött városházak és posztócsarnokok, boltok és fürdők, ispotályok és menhá- zak, kolostorok és malmok, és egyesekben előretörő reneszánsz építé
szet a jellemző. Ugyanakkor azonban nagyoWo számúak azok a kisvárosok, amelyek lakossága csak néhány 100 főnyi, építészetük feépitkezés és forgalmuk csak v é s árnapokon figyelhető meg.
A XVII. században mindamellett élénk marad Lengyelország külke
reskedelme, a haszon azonban javarészt már külföldre jut. Részben a hollandoknak, részben a leipzigi kereskedőknek. Az utóbbiaknak a vá
sárain a lengyel királyságból származó áruk teszik ki a városkönyvbe Jegyzett ügyletek 45 ^-át. A XVII. századra át is rendeződik Lengyel- országnak a v á r o s h á l ó z a t a , a középkori városok már nem minden eset- ben a legnagyobbak ós a legjelentősebbek. Nyolc olyan városról tudunk ebben az időben, 700 közül, amelynek a népessége a 10 ezernél nagyobb.
^ w Kr ® kk^« Poznan, Lublln, Varsó, Gdansk, Torun, IZlblag, Bydgoszcz, lC 3 részük a Hansa-város vagy pedig a gabonakereskedelem útvona-
Ián fekszik. És a XVII. század közepén lépi át azt Vilnius / Vilno/, a lengyel birodalomhoz tartozó Litvánia székhelye. Mintegy ICO város volt olyan, amelynek 2000 és 10 ezer között mozgott a népessége, mintegy 400 város, amelyeké 1000 és 2000 közé tehető, és még váro s
nak számított 100 olyan település, amelyeknek a népessége 1000 főt sem ért el, és ezek között, érdekes lengyel kutatások tárgyai azok, amelyek 100, 200 és 300 lakosságú városoknak az egyébként kifejlett intézményeire, de főleg agrárgazdaságéra vonatkoznak.
Ezek között a városok között azonban még egyről kell megemlékez
nünk, amely eltér az eddig megadott forgalmi iránytól, Jelesen a Ke
leti-tenger forgalmától, ez a lengyel-litván birodalom egyik nagy v á rosa, Lemberg, a régi magyar Ilyvo, tehát Lvov, amely a Fekete-ten
ger irányában rendelkezett hagyományos kereskedelemmel, Krim-félszi
get genovai kolóniájának a pusztulása után pedig egyre inkább örmé
nyek bonyolítják le az oszmán vagy oszmán befolyású területek és Len.
gyelország-Litvánia között a forgalmat, Lvovon át. Az itteni számadás- könyvek azon kivűl Moldvával való élénk forgalomra is sok adatot tar
talmaznak.
Ezek tehát azok a városfejlődési tényezők, amelyek részben a nem
zetközi politikai életnek a nagy fordulataival, a török birodalom elő
retörésével, a 30 éves háborúval, a Lengyelországot sújtó un. vizözön- nel függnek össze, amelyek azonban csak meggyorsították és kiváltották az alaptendenciáknak az érvényesülését, amelyek az egyes országok és egész Európa belső társadalmi tényezőiből adódtak. És az utóbbiak az európai kontinens szerencsésebb részein gyors előrehaladást eredményez
tek. Az atlanti kereskedelembe kapcsolódó országok, elsősorban Anglia, Németalföld, bizonyos részeiben Franciaország ezek a területek. Ezek
ről mondhatjuk el különösen, hogy a településrend tényezői, a különbö
ző helységek, nagyságrendi szempontból rendkívül széjjel húzódtak, és ez az egyik szembetűnő változás a középkorhoz képest.
Egyes országokban, főleg Angliában hihetetlen szélsőségekben m oz
gott a nagyváros és a közép- és kisváros típusa. Ez sem magyarázható azonban egyszerűen valamilyen általános fejlődésből, ezen belül is fi
gyelembe kell venni Angliát és ugyanigy Németalföldet / de hát ezt itt nem vesszük tekintetbe /. Anglia egyes grófságainak, illetőleg tarto
mányainak a külön belső fejlődése és városfejlődése területileg sem volt arányos. Az ország némely részén, különösen nyugaton, északon és a Kent grófságban a népesség hanyatlott a keresztelési és temetési Jegyzékek tanúsága szerint. Mig Közép-Angliában és a London körüli gróf
ságokban állandó növekedés volt, ezek szivében pedig maga London igen gyorsan nőtt. A Tudorok Angliájában még nem bomlott föl a helyi ipar és kereskedelem, a város és vidék kiegészítő szerepe, hagyományos kapcso
lata. De föléjük kezdett kibontakozni egy új nemzeti piac, amelyben a helyi piacot ellátó, grófságbeli városokat kiszorította Anglia metropo
lisa, amely lassan az e g é 9 z országot gazdasági befolyása ale vette.
Nevén nevezve : London befolyásának szakadatlan előretöréséről van szó, amelynek a gazdasági és társadalmi életben, nem kevésbé a politikában és a vallásügyben nagy szerep jutott. A főváros ellátását mind técabb országrész biztosította. A város társadalma és a polgárság funkciói is megújultak, a középkorban ismeretlen intézmények élén központjává fej
lődött London. A Gildhall középkori kereskedő céhház, a londoni City városházává lett. Kialakult a tőzsde az 1560-as évek második felében, a Brit Kelet-indiai társulat 1600-ban, Anglia 33nkja 1634-ben. Ez alatt rohamos volt a népesség gyarapodása Anglia fővárosában. A méretbeli változások egyetlen európai városéhoz non h as onlíthatók. A XV. szfzsc vágón 60 ozer, 1500-ban 75 ezer, 1600-ban több mint 2C0 ezer, lcC---scr.
225 ezer. 1650-ben 350 ezor, a XVII. században vége felé 500 ezer fe
- 18 -
lett volt a létszám, pl. 1696-bán 535 ezer. A nagyváros tehát a leg
népesebb volt Európában, élelmezése a piac és az angol mezőgazdaság fejlődését, belterjessé válását mozdította elő. Az angliai termelés mindennel el is létta a fővárost, csak halat kellett kivülről hozni.
Ar egyes társadalmi rétegek között elmélyült a vagyoni különbség, s ebben már angol polgári v agy ú n . újnemesi rétegek játszanak vezető szerepet. De az Erzs é b e t-korl Londonban a helyi nagypolgárság mellett szerep jutott még egy genovai bankárnak Benedetto Spinolénak, aki v é
leményt adott Sir William Cecil államtitkár pénzreformmal és a font
sterling újra értékelésével kapcsolatos kérdéseire. Ez egyik szimpto- aája annak, hogy a lehanyatló olasz városokban fölhalmozódott pénz- vaqyon és szakértelem mér csak ilyen, az egész fejlődés szempon tjá
ból szinte parazita szerepet játszhatott Európának a valóban fejlődő országaiban. Londonban megélénkült a színházi élet, új meg új s z í n társulatok alakultak, Játszottak a szórakozás és művelődésvá gy kielé
gítésére, a politikai szimbolika abszolutizmus kori kifejezési lehe
tőségeivel élve. Ezek egyik, mindenesetre legjelentékenyebb képvis e
lője : Shakespeare. London azonban Angliában csupán egy volt. A XVI.
század második és harmadik negyedében utána Norwich következett nép- szára és vagyon tekintetében. Egyelőre azonban középkorias volt Ipar- szerkezete, 1525-ben 705 szabad ember 79-féle szakmát müveit, 1569- ben 125C polgár 102-félében foglalatoskodott. Tehát egy fejlett, XV.
századi középeurópai város mellé állítható.
A korai Stuart-uralom Angliájában a főváros tovább emelkedett.
Benne az ország lakosságának 7 %-a élt, s gazdasági téren Anglia és most már az Atlantlkum vezető központja lett, szerkezete is m od erni
zálódott. A vidéki városok mind lassabban követhették. 1700-ban Bris
tol volt a második legnagyobb város, 20000 lakossal, szintúgy a m á sodik kikötő. A XVII. századi angliai ötmilliós népességnek ugyan ak
kor a zöme még mindig falusi körzetekben lakott, a Norwichnak ekkor is még csak 15000 lakosa volt. A nagyobb városok manufaktúráival szem
ben a nagyobb falvak és a városokká fejlődők gazdasági szerepe az é- lelem- és nyersanyagtermelés, a felvásárlás, az áruk befejezése és szétosztása. A XVIII. századra nőttek meg annyira az angol városok, hogy 12-nek a lélekszéma túlhaladta a 30 ezret, több jelentősebb v á ros átlagos lélekszéma 15 ezer volt. A század végén pedig a népesség 25-30 £-a már városokban élt Angliában. 1800 körül London mintegy 900 ezer lakosú, 1811-ben pedig már több, mint milliós népességű.
Mellette még négy angol és egy skót város népessége mozgott ekkor már 50 és 100 ezer között, 1850 körül Anglia népességének mindenesetre már több mint 50 %-a él városokban. Közülük 2 milliónál több London
ban. A XVIII. század és a XIX. századelő, tehát Anglia iparosodásénak, népesedés-szerkezeti átalakulásának klasszikus korszaka. Ez az az 1- doszak, amelyet Marx és Engels politikai-ggzdaságtani müvei, a Lais- sez fairé elvének Angliája, amelyet Madách az Ember tragédiája londoni szine érzékeltet, az ipari forradalom, a factory-system kialakulásá
nak ee kora, amelyet Paul Mantoux : La révolution Industrlelle au XVIII slécle cimü munkájában e század elején dolgozott föl. M i n d e zek együttesen szemléltetik, hogy Angliában, Londonban nemcsak a tár
sadalom szerkezete alakult át, a társadalmi viszonyok, hanem az egyén és a társadalom viszonya, és lassan az ipar fogta át az egész terme
lést, gazdasági életet és társadalmat.
Gyore pályán indult el, mint rezldenciavéros a porosz főváros:
h«n a h«^o!Z ? ' Y 1? 9 *8 0 !ík8 Í alacsonyabb helyzetből, mint London. J.742-
?,!£ u helY ö r 8 é 9 hozzátartozói nélkül kb. 7500 lélek élt ben
ne. 1750-ben a helyőrség és lakosságanélkül mór 89500, és 1848-ban
haladta túl Berlin a 4 2 0 ezres szintet. A várost Jó ideig a porosz abszolutizmus rezidencia város Jellege lendítette föl, a porosz kincstárnak szerepe volt a magas épületek létrehozásában. És aég csak mint peremfalvak tűnnek fel a későbbi berlini kerületek, aint Pankow 1800-ban még csak 286 lakossal. A város mégis kezdte felépí
teni a polgárvárosok arculatát, amely egészen más, mint Londoné volt.
A lakosság elenyésző része rendelkezett politikai Jogokkal Berlinben, és befolyásolhatta a város életét. 1809-ben zajlottak le Berlinben az első községi választások, amelyeken 156000 akkori lakosból csak 11000 vehetett részt. A 102 tagú városi képviselőtestületbe legin
kább kereskedőket és iparosokat választottak. A város peremén pedig nőtt a Jogok nélküli azegényeknek a lakóhelye, a barakvárosok típu
sa. Az 1875 körüli Berlinben ilyen barakvárosokban még szabad téren főztek, feltűnően azegényes öltözetet hordtak a tulajdonképpeni Ber
linhez képest. És megjelent a népkonyha, ahol egytál ételt ettek.
Az ellentmondás kettőa. Az újkori városfejlődésben ezek szerint a gazdasági fejlődée állandó hatótényezői mellett nagy szerepet kell tulajdonitanunk a politikai központ szerepének. A középkorhoz képest azonban már nem a város önkormányzata, nem a feudális testületek sze
repe a lényeges, hanem a fejedelmi abszolutizmus különféle szintjei.
Ugyanakkor nehéz nyomon követni a német-római birodalom városainak sorrendjét, mert a fejedelmi központok kiépülése a birodalmon belüli tartományok, külön fejlődést erőltető,., széthúzó erőit Jellemzi. 1800 körül a német-római birodalom területén csak 3 nagyváros volt 100000 feletti népességgel, ezek közül kettő rezidencia város, Berlin és Bécs. És csak e g y volt a hagyományos középkori nagyvárosok közül, a- mely melléjük feltörhetett, kikötőjével együtt Hamburg teszi már ki ekkor a 100000 fölötti népességet. Ez azt is mutatja, hogy a német
római birodalom településhálózata erősen szétágazott, kifejezve a bi
rodalom politikai, társadalmi-gazdasági széttöredezését. Az újkorban tehát nem élhettek tovább főváros nélküli birodalmak. Os az is v il á gos, hogy a széthulló német-római birodalomnak még sem alakult ki v a
lóságos központja, mindhárom igazi nagyvárosa a peremén feküdt, föld
rajzi és politikai értelemben egyaránt.
Bécs sem egyszerűen egy a német-római birodalmon belül kiemelke
dő nagyváros, hanem egy olyan tartoményegyüttesnek a feje, amely a birodalom régi határait már átíveli és egy uj birodalomnak a szivévé válik, különösen a Rákóczi-szabadságharc bukása után megszilárduló új birodalomé, amelynek, valóban földrajzilag is a centruma többé-kevés- bé. Az oszmán fenyegetés elmúltával a gazdasági szerep egyre inkább előtérbe kerülhetett a katonai mellett, és a rezidencia városé megma
radt. A népességszám tehát viszonylag gyorsan fejlődik, 1700 körül már Bécs népessége túllépi a 100 ezret és 1851-ben már 431 ezerre rú
gott. Ilyen birodalmi központoknak csak árnyékéban élhettek a tarto
mányokká süllyedt, vagy süllyeszteni akart országok és országrészek, mint Csehország, Morvaország vagy a Dunántúl főbb városai. Közigaz
gatási egységeinek főhelyein ugyanakkor a birodalom német részéöen is a széthúzó erők diadalmaskodtak, és valamennyien megteremtették a ma
guk fényes, v agy kisszerű nyomoruságukban csillogó és ahhoz ragaszko
dó rezidencia városait.
A német-római birodalom igy hullott tehát szót az osztrák biro
dalomra, Poroszországra, és haladt tovább a szétaprózódás utján. Bi
rodalmi intézmények mér nem voltak elegendők a város Jelentőségének a növeléséhez. W o t z l a r , amely 1689 óta a német-róraai birodalom kana
rai birÓ3ánának központja volt. Jelentéktelen maradt. A fejlődéshez már fejedelmi központ, nagy építkezések, művészeti-tudomónyos környe-
- 20 -
zet kiépítése kelloft. A: egyik legszebb pozitív példa erre Drezda, ehol a XVII. sz. végétől a XVIII. sz. végéig tervszerűen építették ki a rezidencia várost a szósz választó fejedelemnek. A drezdai ó- város, újváros és a Friedrichsstadt az összetevői. Királyi központ
tá emelkedett ez a város, amely a XIX. sz. során, amikor már neki
lendült, lakosságát negtizszerezte. 50 ezerről félmilliósra em elk e
dett Drezda népessége, és beépített területe megháromszorozódott.
És még más kis államok rezidencia városai következtek, amelyek ki
csinységük és gazdasági adottságuk mellett is erőltették a nagyob- -<
bak fényének utolérését is. Baden őrgrófság, majd nagyhercegség székvárosát alkotó Karlsruhe 1715 körül tervszerűen épült ki. Követ
kező években fölépült kastélya, mint közigazgatási központ, középü
letekkel, nemesi és hivatalnoki lakásokkal rendelkezett, ezek lehet
tek kéteneletesek ; polgárházakkal és a szolgáló emberek épületei
vel rendelkezett, ezek mér csak egyemeletesek lehettek. S mellette mint falu maradt meg az eredeti, mint K leínka r l s r u h e . Berg herceg
ség, egy még kisebb államalakulat, kis fővárosa volt Düsseldorf, a- hol 1797-ben 16000 volt a lakosság száma, ebből 150 zsidó. Hz u tób
biak szabadon és meg nem terhelve éltek a hercegségben, amelynek kormányzatára a francia közelség mér régibb idő óta enyhítően hatott.
Az abszolutizmus vérosfejlesztő szerepe méreteiben a leggrandio- zusabb Oroszországban, ahol a cárizmus tengeri politikája uj főváros megteremtésére vezetett, ez addigi politikai központtól, Oroszország egyesitőjétől távol. 1725 táján kezdett kibontakozni az új alapított főváros Szentpétervár. 1801-ben mégis már 400000 lakosa volt, mig a korábbi főváros, Moszkva, lakossága 250 és 300000 között mozgott. Ez is jelzi tehát a rezidencia jelentőségét a város fejlődésében. Mel
lettük még néhány jelentősebb város fejlődött, a Fekete-tenger ész a ki partvidékén, valamint Oroszországnak az északi pontjain.
Az újkori Európa legékesebb városává azonban egy sokkal össze
tettebb fejlődésü város vált, Párizs, amely, - közelebbről Versailles - a XVII— X V I I I . századi francia abszolutizmus központja, azonban nem
csak azé,hanem a felvilágosodás, majd a forradalom központja is lesz.
Ezt a szerepet megmagyarázza, hogy Párizs nem állt olyan magányosan a francia városhálózatban, mint London az angolban. 1700 táján még 55 francia város volt, amelynek a népessége 10000 fölött volt. Közü
lük Lyon, Rouen, Toulouse, Montpelier még a 70000 főt ie túlha
ladta, tehát nincs akkora különbség a fő- és a kisebb városok között, mint Angliában. Mégis, igen Jellemző itt az agrárkörnyezet,, aminek következtében a francia népesség mintegy 16 %-a élt csak vámosokban.
És a forradalom, a császárság, a restauráció korában is elmondhatjuk, hogy az egyre növekvő Párizst kísérik a fejlődésben a többi francia nagyvárosok. A forradalom korának Párizsa már 5-600000 közötti lakos
sággal rendelkezik, de Lyon és Marseille is már 100000 fölé nőtt. Még 5 város 50000 fölött, és még 27 város 20000 fölött. Párizs 1846 körül átlépi a milliónyi lélekszámot, és az a vezetőszerep magyarázza.hogy jár 1848-ban uj osztály is a történeti fejlődés színpadára lép, és 1871-ben e már 2 milliós francia fővárosban mintegy félmillió munkás Játszik nagy szerepet ebban, hogy itt tör ki az ujtipusu forradalom, hozzák létre a Párizsi Komműnt.
U gyanakkor a Kőzép-Európa és Kelet-Európának általunk áttekin
tett részei, a városfejlődésben még mindig elmaradtak ezekhez képest, többé-kevésbé őrizték a közép- és kisvárosok j e l legzetessége it, és ezeknek a túlnyomó számát. A cseh főváros a Habsburg birodalomnak már nem önálló, hanem csupán tartományi központja. Ezzel is járnak bizo
nyos adminisztratív előnyök. Középkorban vezető szerepet Játszó egye-
