Az új rendszerű háztartásstatisztikai megfigyelés módszerei

(1)

, AZ ÚJ RENDSZERÚ

HAZTARTÁSSTATISZTIKAI MEGFIGYELÉS MÓDSZEREI

DR. BARANYAI ISTVÁN

Már negyedik éve, 1976 elejétől a korábbitól lényegesen eltérő módszerekkel végzi a Központi Statisztikai Hivatal a háztartásstatisztikai adatgyűjtést. Az új meg- figyelés lényege: véletlen mintavételen alapul; a népesség majdnem egészét kép- viseli; az adatgyűjtés pedig ún. váltott, illetve rotációs rendszerben történik. A meg- figyelés 250 helységben évente 8500 háztartásra. az összes háztartás kb. 025 száza- lékára terjed ki. Az új rendszerű megfigyelésre való áttérést számos körülmény tette

indokolttá. Hogy a változtatást indokló körülményeket, kialakulásukat és hatásukat

megismerhessük, vázlatosan tekintsük át az előzményeket.

Az 1975-ig alkalmazott módszer főbb jellemzői a következők voltak.

-— A megfigyelés az ország több mint 3000 helysége közül mindössze lBO—ra

(40/0) koncentrálódott. A 130 helység kijelölése oly módon történt, hogy a nagyobb

városokat mind kiválasztották. a kisebb városok és községek egy része pedig nagy—

ságukkal. gazdasági jellegükkel arányosan és területi elhelyezkedésüket figyelembe véve került a mintába.

— Egy-egy évben 4000 háztartástól gyűjtöttek adatokat. s ezek a népességnek kb. négyötöd részét képviselték. A megfigyelés ugyanis nem terjedt ki az aktív kereső nélküli háztartásokra. (: külterületeken (túlnyomórészt tanyákon) élőkre és az ..önál—

ló" tevékenységet folytatók háztartásaira (magánkisiparosok, kiskereskedők, egyéni—

leg gazdálkodó parasztok és egyéb önállók).

— Az adatgyűjtésben közreműködő háztartások kiválasztása ún. kvóta rendszerrel történt. A kvóták azt rögzítették, hogy a kijelölt helységekben a lakosság főbb rétegei szerint hány és milyen összetételű háztartást kell bevonni (: megfigyelésbe.

Az emlitett kvóták hat főbb réteget különböztettek meg. Ezek: városi munkások, községi munkások, városi szellemi foglalkozásúak, községi szellemi foglalkozásúak.

szövetkezeti parasztok, ún. kettős jövedelműek (ez utóbbiakban munkás és paraszt aktív kereső is van, és ezek egyike a háztartásfő). A kvóták az előbbi rétegekhez tar- tozó háztartások létszárnnagyság. a munkások és szellemi foglalkozásúak esetében pedig még a jövedelemnagyság szerinti összetételét írták elő. Kidolgozásuknál első—

sorban az ötévenként rendszeresen végrehajtott, véletlen mintavételen alapult la—

kossági reprezentativ jövedelmi felvételek eredményeit használták fel, továbbá a munkaügyi felvételek. a népszámlálások és a mikrocenzusok adatait.

-— Az adatgyűjtésben közreműködött háztartások többsége éveken keresztül vett részt a megfigyelésben, de legalább egy éven át valamennyiüknek napról napra, illetve hónapról hónapra tételesen fel kellett jegyezniök bevételeiket, kiadásaikat és saját termelésből származó élelmiszer-fogyasztásukat az e célra rendszeresített ház—

(2)

858 DR. BARANYAI iSTVÁN

tartási naplóba. (Ezenkivül természetesen még egyéb információk is szerepeltek a megfigyelési programban: a háztartás tagjainak nemére, korára, gazdasági aktivi—

tására, illetve tevékenységére, a lakásra, lakásfelszerelési, kulturális és közlekedési

tartós javak év végi állományára, a mezőgazdasági tevékenységre. továbbá a külön-

böző ún. háztartáson kivüli étkezések igénybevételére vonatkozó adatok, mint pél- dául a gyermekintézményi, munkahelyi. üdülési stb. étkezések.) Jelentősebb szerve—

zett cserére csak akkor került sor. amikor az összehasonlító vizsgálatok eredményei szerint a minta összetétele már nem volt kielégítő. (Kivételt képez az 1970-es évek eleje, amikor indokolt lett volna ilyen csere lebonyolítása, de erre már nem került

sor. mivel a módszerek lényeges megváltoztatása reális közelségbe került.)

A szervezett cserék közötti időszakokban csak spontán cserék bonyolódtak le.

Ezeknél az volt az alapelv, hogy az adatszolgáltatók közül kivált háztartások helyett ugyanazon réteghez tartozó. azonos létszámú, hasonló összetételű és jövedelmű

háztartásokat kellett az adatszolgáltatók közé bevonni.

— A háztartásoknak az adatszolgáltatói hálózatba való szervezése a Központi

Statisztikai Hivatal területi igazgatóságainak alkalmazásában álló. speciálisan e

célra kiképzett összeirók feladata volt. Az összeirók azokban a helységekben laktak.

ahol a szervezést és az adatgyűjtést végezték. Rendszeresen látogatták a háztartá- sokat, adataikat központilag szabályozott formában oly módon rendszereztékjcso- portositották, hogy azok gépi feldolgozásra alkalmasak legyenek. Ezeket az adato-

kat az illetékes területi statisztikai igazgatósághoz továbbították, ahonnan megfelelő

ellenőrzés után a Hivatal központjához kerültek gépi feldolgozásra.

A módszer értékes eleme volt a háztartások hosszan tartó részvétele, folyamatos könyvvezetése. ami lehetővé tette az egyéni adatokon alapuló vizsgálatokat. Ugyan—

akkor a folyamatos adatgyűjtés aránylag nagy terhet jelentett a közreműködő ház- tartások számára, ami a korlátozott költségkerettel együtt indokolttá tette a véletlen kiválasztás helyett az ismertetett kvóta rendszer alkalmazását. Véletlen mintavétel al- kalmazása esetén ugyanis nagyon magas lett volna az adatgyűjtést nem vállalók aránya. Az ebből adódó szisztematikus torzítás miatt azonos költségráforditás ese- tén az adatgyűjtés eredménye véletlen kiválasztással kedvezőtlenebb lett volna. mint kvóta rendszerrel. Hazai tapasztalatok szerint véletlen mintavétel csak akkor alkal—

mazható. ha az érintett háztartásokra kevés munka hárul (mint például az ötéven- ként —— eddig négy alkalommal - véletlen mintavétellel végrehajtott reprezentativ lakossági jövedelmi felvételeknél).

A kvóta rendszerű kiválasztás nem felelt ugyan meg teljesen a tudományos kö- vetelményeknek, a megfigyelés költségei azonban aránylag nagyon alacsonyak vol—

tak, mert az adatgyűjtés kevés szervező munkával járt. A megfigyelés ugyanis igen kevés helységre korlátozódott. Véletlen mintavétellel még többszöri rétegezés esetén sem lehetett volna a fogyasztási kiadások reprezentálósához megfelelőbb mintát biz—

tosítani, mivel véletlen mintavételhez a 130 helység nagyon kicsi mintaelemszám.

Összegezve az elmondottakat, az 1975-ig alkalmazott módszerek abban az idő-

szakban —— az utolsó néhány év kivételével -— az alacsony költségekhez mérten külö- nösen eredményesek voltak. A tapasztalatok szerint a fogyasztási kiadások tekinteté-

ben a számbavételi hiba rendszerint jóval nagyobb volt. minta mintavételből eredő

hiba. A számbavételi hibák pedig olyanok voltak, amelyek a módszerektől függetle- nek (például — a nemzetközi tapasztalatokhoz hasonlóan -- az alkoholos italok és egyes kis értékű. igen gyakran vásárolt áruk és szolgáltatások hiányos számbavé- tele).

A hetvenes évek elején egyre világosabbá vált az a korábbi felismerés, hogy a gazdasági és társadalmi fejlődésből adódó, jelentősen megváltozott körülményeknek

(3)

AZ ÚJ RENDSZERO HÁZTARTÁSSTATISZTlKA 859

egyre kevésbé felelnek meg az alkalmazott módszerek. Ez elsősorban abban jelent- kezett, hogy a háztartások — különböző objektív okok miatt — egyre kevésbé vállal—

koztak a hosszú ideig tartó tételes feljegyzések vezetésére.

A hatvanas években -— s főként annak második felében — az életkörülmények igen jelentős javulásával párhuzamosan ugyanis az áruk és szolgáltatások skálája

nagymértékben kiszélesedett, a saját termelésű élelmiszer—fogyasztást pedig sok ház-

tartásnál a vásárolt fogyasztás váltotta fel. A kiadási tételek száma ezért igen nagy mértékben gyarapodott, és ezek feljegyzése a korábbinál jóval nagyobb terhet jelentett az adatszolgáltatókra. A hagyományos háztartási gazdálkodás is folyamatosan átalakul; a nők mind nagyobb arányú munkavállalásával párhuzamosan meg- változott a családi gazdálkodási rendszer: a vásárlásokat több családtag bonyolítja

le. Mindezek megnehezítették az adatok számbavételét.

A mintában szereplő háztartások — egyébként változatlanul 4000 körüli száma — relatíve egyre kevesebbnek bizonyult.

Egyrészt a kialakult munkaerőhelyzettel, illetve a munkaerő—tartalékok kimerü- lésével és az egyes foglalkozásokban fellépő munkaerőhiánnyal is összefüggésben, a korábbinál nagyobb lett a szerepe az időbeli folyamatok reprezentálásában a megfigyeltek foglalkozás szerinti összetételének. A kvóta rendszerű kiválasztással azonban nem volt biztosítható a fő rétegeken belül a különböző foglalkozásúak tel-

jesen arányos képviselete.

Másrészt azért bizonyult relatíve egyre kevésbé elfogadhatónak a minta. mert

összetettebbé, bonyolultabbá vált a megfigyelt jelenség, a fogyasztás. A kiadások között ugyanis mind nagyobb arányt képviseltek a ritkán előforduló nagy összegű kiadások (lakás-, nyaraló—, gépkocsivásárlás stb.), amelyeket a viszonylag kisméretű minta nem volt képes elfogadható hibahatárral reprezentálni. A szükséges minta nagyságát befolyásoló kiadások szóródósa továbbá azért is fokozódott, mert az élet- színvonal javulásával az egyes alapvető szükségletekre fordított kiadások is differen—

ciálódtak. A korábbi alacsonyabb jövedelmi szint mellett a lakosság jövedelme tűl- nyomó többségét a folyamatos életvitellel kapcsolatos szükségletek kielégítésére for- dította. és a pénzmegtakarítás hányada is alacsony volt. Ezért aránylag kis minta is megfelelő volt a fogyasztási kiadások reprezentálásához. A jövedelmi viszonyok igen jelentős javulásával gyökeresen megváltozott a helyzet: nemcsak a kiadások szóró—

dása lett nagyobb, hanem a háztartások többségénél a megtakarítások miatt a ki- adások elszakadtak a jövedelemtől; annál hol számottevően alacsonyabbak, hol pe—

dig magasabbak lettek.

Mindezeken túlmenően már korábban is indokolt lett volna a megfigyelésbe bevonni az egyre nagyobb számú és arányú aktiv kereső nélküli háztartásokat és a külterületen élőket. (A parasztságon belül ugyanis a ,,belterületiek" és a ..külterü- letiek" — tanyasiak — kiadási szerkezete közötti különbségek az utóbbiak villannyal

való ellátatlansága miatt a háztartási gépek, a televízió stb. elterjedésével fokozód-

tak, továbbá az aktív kereső nélküli háztartásokban élők aránya — a nyugdíjasok számának ugrásszerű emelkedésével — jelentősen nőtt. és fontos igénnyé vált e re'- teg fogyasztási viszonyainak ismerete.)

E körülmények miatt merült fel annak szükségessége, hogy adottságainkhoz és lehetőségeinkhez jobban igazodó, tudományosan is megalapozottabb háztartássta- tisztikai megfigyelési rendszerre térjünk át. Ennek keretében az volt a célkitűzés.

hogy

— a megfigyelés minden számottevő rétegre terjedjen ki;

- a minta nagysága mind a helységek, mind a háztartások számát tekintve nagyobb legyen a korábbinál; e

(4)

860 DR. BARANYAI ISTVÁN

— a mintavétel minden lépcsőjénél a véletlen módszer kerüljön alkalmazásra;

" -— az adatgyujtés időtartama nagyjából igazodjék a különböző jellegű kiadások eltérő elifordulási gyakoriságahoz, és így a korábbinál jóval kisebb teher háruljon az adatszolgálta-

tó ra. '

E célkitűzések eredményes megvalósításának lehetőségét egy 1972-ben végre- hajtott, 960 háztartást felölelő kisérleti felvétellel tisztáztuk.1 ezenkivül a módszer ki—

dolgozását többféle számítás is megelőzte. Az 1976-ban bevezetett módszer az alap- elvekben nem. a részletek tekintetében azonban eltért a kísérleti felvételtől. mivel az új módszer kidolgozásánál természetesen a kísérlet során szerzett tapasztalatokat is figyelembe vették. Az új megfigyelési rendszer jóval költségesebb, mint a korábbi volt. Ezt azonban vállalni kellett. mivel a hetvenes évek elejéig eredményesnek bizonyult módszer a társadalmi—gazdasági fejlődés hatására jelentősen megváltozott

körülményekkel nem volt összhangban.

A háztartások kiválasztása

Az új megfigyelés az Egységes Lakossági Adatfelvételi Rendszer (ELAR) keretén belül történik. Az ELAR-t azért hozták létre. hogy ez a szervezet bonyolítsa le mind- azon lakossági reprezentativ adatfelvételeket, amelyek során más forrásból be nem

szerezhető adatokat gyűjtenek. Az ELAR egyik alrendszere a magánháztartások költ—

ségvetésének statisztikájával (röviden háztartásstatisztika), a másik pedig a munka- ügyi és a különböző speciális. főként a társadalomstatisztika keretei közé tartozó ada'tfelvételek szervezésével és lebonyolításával foglalkozik. A két alrendszer egysé- ges a mintavétel, a területi (megyei és fővárosi) irányító—szervező—ellenőrző appará- tus és a statisztikai fogalmak szempontjából. Bár a két alrendszernek a Központi Statisztikai Hivatalon belül szervezetileg nem ugyanaz a központi irányítója, a fel—

adatokat azonban összehangolják. koordinálják. Ami teljesen különálló: mindkét alrendszerhez külön-külön összeirói (kérdőbiztosi) hálózat tartozik, de előfordul, hogy ugyanazon adatfelvétel lebonyolításában mindkét rendszer összeírói részt vesznek (ilyen például az ötévenként ismétlődő lakossági jövedelmi felvétel).

Az ELAR céljaira az 1970. évi népszámlálás anyagából alakítottak ki egy ún. ál- talános célú mintát, amely a népszámlálási számlálókörzetek (lakókörzetek) egytized részét foglalja magában. továbbá természetesen még az 1970 óta épített új lakókör- zetek arányos részét is. Elsőként a helységeket választották ki ,,földrajzi rend" szerint (ezen belül az 5000-nél nagyobb népességszámú helységek mind szerepelnek az ál-

talános célú mintában), ezt követően pedig a körzeteket. Mindkét menetet megfelelő

,.rétegezés" előzte meg annak érdekében. hogy a különböző nagyságú és jellegű helységek. illetve körzetek arányos valószínűséggel kerüljenek be a mintakeretbe, mégpedig megyénként. illetve földrajzi rend szerint is. A megyénkénti rétegzés lé- nyege az volt. hogy az 5000 főnél kisebb népességszámú helységeket a mintavétel- hez népességnagyság—kategóríák és ezeken belül a mezőgazdasági népesség ará- nyának nagysága alapján csoportosították. A mintába került helységek körzeteinél alkalmazott rétegzés pedig az aktív keresők ipari—építőipari, mezőgazdasági és

egyéb területeken dolgozók arányait, illetve ezek bizonyos kombinációit vette alapul.

Az általános célú munta közel 1000 helységet tartalmaz.2

A háztartásstatisztikai megfigyelés céljaira az általános célú mintából az előb—

biekben említett rétegezési elvek alapján almintát választottak ki. Ennek során szer-

1Részletes leírását lásd: dr. Baranyai István: A jelenlegi háztartásstatisztikai megfigyelés és az 1972.

évi kísérleti felvétel. Statisztikai Szemle. 1973. évi 12. sz. 1208—1219. old.

? Részletesen lásd: Az általános célú háztartási minta kialakítása. Statisztikai Szemle. 1972. évi 10.

sz. 979—996. old. .

(5)

AZ ÚJ RENDSZERÚ HÁZTARTÁSSTATISZTIKA 861

ve'zési és gazdaságossági megfontolásokból természetesen lényegesen csökkentették a háztartásstatisztikai mintába bevonandó helységek számát. Ebbe a mintakeretbe közel 250 helység került (köztük valamennyi - 34 — 30000 főnél nagyobb népesség—

számú város). Ezeken belül annyi számlálókörzetet választottak ki, amennyiben a né- pesség 2 százaléka lakik. A mintakeret nyolcszor annyi címanyagot tartalmaz, mint ahány háztartást egy—egy évben bevannak a háztartásstatisztikai megfigyelésbe.

A mintavétel harmadik lépcsőjét, a háztartások kiválasztását megelőzően a min—

takeretbe tartozó körzetek lakáscimjegyzéke. továbbá a tényleges címbejárás (cim- felújítás) során számba vett néhány alapvető információ alapján az összeírók a kör—

zeteikben lakó háztartásokról jegyzéket készítettek. (E jegyzéket természetesen a va- lóságot követően időről időre módosítani kell.) A jegyzék alapvető társadalmi réte—

genként és azon belül a háztartások létszámának növekvő sorrendje szerint sorolja fel az összeíró körzeteiben laká háztartások adatait. A háztartások kiválasztása ezekből a jegyzékekből történt véletlen kezdőszám és a megfelelő váltószám alkal- mazásával. A jegyzék alapján történik továbbá minden pótlólagos kiválasztás és az évenkénti rotáció, az adatszolgáltató háztartások egynegyed részének szervezett cseréje. Pótlólagos kiválasztásra akkor kerül sor. ha az elsődlegesen kiválasztott háztartás nem vállalja a közreműködést, vagy valamilyen más ok miatt meghiúsul az adatfelvétel. llyen esetben a jegyzéken soron következő háztartást választják ki. En- nek társadalmi rétege és létszáma azonos azéval, amelyiknél nem lehetett az adat- gyűjtést Iebonyolitani. Ezzel a módszerrel a mintavétel során a közreműködést meg- tagadók különböző ismérvek szerinti eltérő arányából adódó szisztematikus torzítás

néhány alapvető ismérv szempontjából megszüntethető.

A 8500 háztartást felölelő minta a magánháztartásokban élő népességnek majdnem minden rétegét képviseli. A megfigyelés csupán a háztartások 2,5—3 szá- zalékát kitevő ,,önállók" háztartásaira nem terjed ki. A megfigyelt háztartásokat az előbbiekben említett mintavételi jegyzékek összeállításánál a következő alapvető ré—

tegekbe sorolják:

munkásosztály,

szövetkezeti parasztság.

kettős jövedelműek (más néven ,.vegyes" fizikaiak), nem fizikai (szellemi) foglalkozásúak,

aktív kereső nélküliek.

Egy—egy évben a minta rétegek szerinti megoszlása a népesség tényleges meg- oszlásától tudatosan eltérő, Annak érdekében ugyanis. hogy a minta a népesség—

ben egyre alacsonyabb arányt képviselő szövetkezeti paraszti és kettős jövedelmű háztartásokra is elfogadható nagyságú legyen, ezekből az arányosnál többet, az aktív kereső nélküli háztartásokból pedig (amelyeknél a fogyasztási struktúra ki—

egyenlítettebb, mint az aktív rétegeknél) az arányosnál kevesebbet vontak be a megfigyelésbe.

Az adatfelvétel

Az adatgyűjtés céljai ugyanazok. mint az i975-ig tartó régi rendszerű megfigye—

lésnél: —

adatok gyűjtése a rétegenkénti kiadási (fogyasztási) struktúra térbeli és időbeli vizsgála- tához, az életkörülmények, az életmód, a kereslet tanulmányozása és előrejelzése céljából;

adatok gyűjtése a más módon be nem szerezhető saját termelésből eredő élelmiszer—

fogyasztásról;

adatok szerzése a rétegenkénti fogyasztói árindex számításához.

(6)

862 DR. BARANYAI ISTVÁN

Elsősorban tehát a személyes jövedelemből fedezett fogyasztás megfigyelése a

cél, másodsorban a háztartások fogyasztását befolyásoló, illetve azzal szorosan ösz-

szefüggő információkra terjed ki az adatgyűjtés. Megemlitjük. hogy ez utóbbiak kö—

zött szerepelnek olyan adatok is, amelyek biztosítják a teljes élelmiszer— és táp—

anyagfogyasztás kiszámítását (ideértve az ún. háztartáson kívüli fogyasztást is), vagy

például a különböző neműek és korúak ruházkodására fordított kiadások megálla—

pítását. Az adatok a legfontosabb természetbeni társadalmi juttatások igénybevéte- léről is szolgáltatnak információkat. A kiadási adatokat 195 tétel szerint részletezik;

ezek közül 56 élelmiszer-, továbbá 19 ruházkodási tételre vonatkozóan a számba—

vétel a mennyiségi adatokra is kiterjed. Ezen kívül még a háztartási gépek, a kultu—

rális és közlekedési tartós javak (összesen 15 cikk) év végi állományát is mennyiség—

ben mérik fel.

Az adatszolgáltatók munkájának könnyítése és ezáltal a vállalkozási készség elősegítése érdekében a felvétel módszere differenciált. Egyrészt az adatgyűjtés idő- tartama a különböző célokra fordított kiadások eltérő előfordulási gyakoriságához, illetve szóródásához igazodik, másrészt az adatok megszerzése részben a háztartá—

sok tételes feljegyzésével, részben az összeírók által lebonyolított kikérdezéses mód—

szerrel történik a következők szerint.

a) A háztartások egy éven belül két hónapig tételesen és folyamatosan feljegyzik bevé- teleiket, kiadásaikat és saját termelésből történt éleimiszer-fogyasztásukat az e célra rendsze—

resitett idősorrendes (lajstromos) háztartási naplóba. Ezeket a tételenkénti adatokat az össze- író rendszerezi, csoportosítja, összegezi s végül gépi feldolgozásra alkalmas nyomtatványra

havonta felvezeti.

b) További két hónapra vonatkozóan az összeírók háztartásonként kétszeri alkalommal kikérdezéses módszerrel számba veszik az olyan kiadásokat, amelyek többnyire közepes gyako- risággal fordulnak elő. E tételek közül 18 ruházkodási cikk (lábbeli és felsőruházat), 3 szol- gáltatás, 6 pedig az ún. egyéb fogyasztási iparcikkek közé tartozik. Egyúttal az összeírók számba veszik a bevételeket és a létszámot is, s ily módon az emlitett kiadásokra, a bevéte- lekre és a létszámra, valamint annak megoszlására vonatkozóan egy-egy évben háztartáson-

ként 4 havi adat áll rendelkezésre.

c) Az év végén az összeírók a mintába tartozó minden egyes háztartásnól kikérdezéses módszerrel számba veszik a nagyösszegű és egyben ritkán előforduló kiadások (nagyértékű tartós fogyasztási cikkek vásárlása és az építkezésre, ingatlanvásárlósra fordított kiadások, összesen 18 tétel) egész évi összegét. Ugyancsak ekkor veszik számba a már említett tartós javak (háztartási gépek, kulturális tartós javak, járművek) állományát is.

d) A lakásra és a kisgazdaságra vonatkozó adatokat (földterület, állatállomány) az a) pontban említett naplóvezetés kezdetén, a ,.háztartáson kívüli" (vendéglői, munkahelyi, gyer—

mekintézményi, üdülési, kórházi stb.) étkezésekkel kapcsolatos adatokat az a) pontban meg—

jelölt két hónapra, a létszámmal kapcsolatos adatokat pedig az a) és a b) pontban említett 2X2 hónapra vonatkozóan írják össze az összeírók kikérdezéses módszerrel.

A mintába tartozó háztartásokat minden évben — kéthónapos periódusokat ala—

pul véve -— 6 egyenlő részre osztják. Ezeket a részmintákat oly módon alakították ki, hogy minden egyes hónapban azonos számú háztartásnál legyen naplóvezetés és a b) pont szerinti kikérdezéses adatgyűjtés megyénként, a városokban és a közsé- gekben, a városokon és a községeken belül pedig rétegenként is. A számbavétel, tehát az év minden egyes hónapját arányosan felöleli.

A személyes célú összes kiadásnak átlagosan kétharmad részét teszik ki azok

a kiadások. amelyeket kéthavonként figyelnek meg. A további egyharmad rész ie-

lére négyhavi, másik felére vonatkozóan pedig egész évi háztartásonkénti adatok állnak rendelkezésre. A különböző időszakokra vonatkozó adatoknak éves adatokká

történő egységesítése gépi úton történik.

Az összeírók — akik (: háztartásokat már az adatszolgáltatás kezdete előtt fel- keresik — azokban a helységekben laknak. ahol a megfigyelés történik, s igy meg—

(7)

felelő helyi ismeretekkel rendelkeznek. A háztartásokat az összeíró érkezése előtt a területi statisztikai igazgatóságok levélben értesítik az adatgyűjtés céljáról. a vélet- len mintavétel lényegéről. kérik közreműködésüket, és biztosítják őket az egyedi adatok titkosságáról. Ezt követően az összeíróknak személyes látogatásuk során kell megnyerniök a háztartásokat az adatgyűjtésben való közreműködésre. E szervezési feladat megoldása után is döntő a szerepük, mivel igen nagy mértékben rajtuk múlik az összeírt adatok minősége. megbízhatósága. Az összeírók — túlnyomó többségük nő — a Központi Statisztikai Hivatal területileg illetékes megyei (fővárosi) igazgató- ságának alkalmazásában állnak. Nagy részüknek ez a főtevékenysége. de közel két—

harmaduknak munkaideje nem éri el az ún. teljes munkaidős foglalkoztatottakét, ezek ún. részfoglalkozásúak. Hozzájuk 24 háztartás tartozik, míg a teljes munka- idősök 36 háztartásnál látják el egy-egy évben az adatgyűjtési feladatokat.

Az összeírók abban a két hónapban, amikor a háztartások tételesen teljegyz§k bevételeiket, kiadásaikat, saját termelésből történt fogyasztásukat, hetenként láto—

gatják adatszolgáltatőikat. Munkájukat segítik, tapintatosan ellenőrzik az adatokat, és a háztartástól kapott felvilágosítások alapján kijavítják az általuk észlelt hibákat, majd rendszerezik. csoportosítják s végül továbbítják az adatokat. Ennek a munká- nak jó elvégzéséhez többek között rátermettség, helyi ismeret, összefüggésekben való gondolkodási. mérlegelési képesség, gyors helyzetfelismerési képesség, alkalmazko—

dási készség stb. szükséges. A feladatok megfelelő színvonalú elvégzését segiti spe- ciális alap- és rendszeres gyakorlati jellegű továbbképzésük.

A korábban említettek szerint az ELAR területi (megyei és fővárosi) irányító—

szervező—ellenőrző apparátusa egységes. Minden egyes területi statisztikai igazga—

tóságon működik egy ELAR-feladatokkal foglalkozó csoport, és az ott dolgozók közül egyes munkatársak kizárólag vagy túlnyomórészt háztartásstatisztikai feladatokkal foglalkoznak. A központilag meghatározott mintavételi és adatgyűjtési feladatok végrehajtásának megszervezése, az összeírók tevékenységének közvetlen irányítása és ellenőrzése tartozik feladatkörükbe. Munkájukat nem kizárólag íróasztal mellett végzik, mert az összeírók munkáját a helyszínen is ellenőrzik. ldőnként az összeírókat tájékoztatják az ellenőrzések tapasztalatairól, és megbeszélik velük a soron követ- kező teendőket. Az összeírók munkájának színvonala természetesen nagymértékben függ az igazgatóságok irányító, ellenőrző. oktatá, segítő tevékenységének minősé- gétől.

Az adatok feldolgozása, publikálása

A statisztikai igazgatóságok megfelelő ellenőrzés után továbbítják az adatokat a Hivatal központjához, ahol azokat feldolgozzák. Az igazgatóságok a tárgyévre vo- natkozó adatok utolsó részletét január végén küldik meg, a gépi feldolgozás pedig a tárgyévet követő 4—5. hónapban fejeződik be. Az adatok rendszeres csoportosítása a mintavétellel kapcsolatban említett alapvető osztályok, rétegek szerint és azokon

belül a következő ismérvek szerint történik:

——a jövedelem nagysága,

—a háztartásfő képzettsége, illetve beosztása (a szellemi foglalkozásúakon belül vezető állásúak. értelmiségiek és egyéb szellemiek, fizikaiakon belül szak—, betanított munkás és

egyéb).

— a háztartás tiszta és vegyes típusa (például munkás háztartások kizárólag munkás aktiv keresővel. munkás és szellemi foglalkozású keresővel).

—- a lakóhely jellege (város, község).

— a háztartások létszáma.

—- meghatározott létszámú és összetételű háztartások (például házaspár két eltartott, gyermekkel).

(8)

864 DR. BARANYAI ISTVÁN

— az eltartott gyermekek száma.

—- regionális (tervezési) körzet.

A rendszeres csoportosítások nem mindegyik változatánál dolgozzák fel az egyébként meglevő adatokat teljes részletezésben. A részletezést, illetve annak le—

hetőségét az határozza meg, hogy a csoportosítások során egy-egy csoporthoz hány

-- a témában megfelelő reprezentációt biztosító számú — háztartás adatai kerülnek.

E feldolgozások csak éves rendszerben történnek, vagyis a cél az évi átlagos

helyzet reprezentálása. Elvileg van lehetőség a különböző évszakok szerinti feldol-

gozásra is. Erre azért nem kerül sor. mert teljes körű havi adatok állnak rendelke-

zésre a különböző jogcímeken. illetve forrásokból a lakosságnak kifizetett pénzfor—

galomról, és ugyancsak havi, részletesebb megoszlásban pedig negyedévenkénti adatok vannak a kiskereskedelmi és a piaci forgalomról vagy például a lakossági szolgáltatásokról, a foglalkoztatottságról, a keresetekről stb. Mindezek elegendőnek bizonyulnak az éven belüli jövedelmi és fogyasztási tendenciák jelzésére. illetve át—

tekintésére. Mindezektől függetlenül a háztartásstatisztika nem az ún. operatív sta—

tisztikák közé tartozik, és elsősorban ez magyarázza a kizárólagos éves rendszerű

feldolgozást. (1975- ig a főbb összefoglaló jellegű adatokat negyedévenként is fel-

dolgozták és publikálták.)

Az évente rendszeresen ismétlődő csoportosítások mellett esetenként más is—

mérvek szerint is, készülnek feldolgozások (például: gépkocsival rendelkezők és nem rendelkezők; saját lakásban és bérlakásban lakók; lakást építők és nem építők; bel- területen és külterületen — tanyán — lakók; kisgazdasággal rendelkezők és nem

rendelkezők stb.).

Az új rendszerű megfigyelés bevezetésével egyidejűleg módosult az alapvető osztályok és rétegek elhatárolása, mivel a háztartásstatisztikában is az egységes fogalmakat vezették be. Részben ezért, részben az új rendszerre való áttérés miatt a korábbi adatok nem voltak közvetlenül összehasonlíthatók az új rendszerű megfi- gyelés adataival. Az 1960—ig visszamenőleg átdolgozott, illetve összehasonlithatóvá tett adatoknak a közreadására ez évben kerül sor. A háztartásstatisztikai adatokat rendszeresen évente publikálja a Központi Statisztikai Hivatal. (A Háztartásstatisz- tika c. kiadvány ezernél több példányban jelenik meg és talál vevőre.) A speciális témákkal kapcsolatos adatok és elemzések pedig külön kiadványokban jelennek

meg.

*

Végül röviden az új rendszerű megfigyelés működésének tapasztalatairól. Ezek összegezésénél az adottságokból, a reális lehetőségekből kell kiindulni. az elvárá—

sokat csak ezekhez lehet igazítani. A háztartásstatisztikai megtigyeléseknél ugyanis nem lehet pontos adatokat gyűjteni, hanem csak a valóság minél jobb közelítésére lehet törekedni. Ennél magasabb követelményt többek között azért sem lehet a felvétellel szemben támasztani. mert a mintanagyságot nem a legnagyobb szóródású kiadások (például az építkezési, ingatlanvásárlási kiadások) figyelembevétele alap- ján határozták meg. Ezek ugyanis a jelenleginél jóval nagyobb mintát tettek volna szükségessé. és a költségek a várható többleteredménnyel arányban egyáltalán nem

álló mértékben emelkednének. A nagy szóródású kiadásokattehát eleve csak nagy-

ságrendileg, számottevő hibahatárral reprezentálhatják az adatok. Ehhez jönnek még a gyűjtött adatok megbízhatóságát befolyásoló kisebb-nagyobb problémák.

A háztartásstatisztikai adatok minőségét jelentősen befolyásolhatja, hogy a ki—

jelölt háztartások milyen arányban vállalják, illetve nem vállalják az adatgyűjtés—

ben való közreműködést. Az utóbbi 3 évben 19—20 százalék körül volt a meghiúsu-

(9)

.lások aránya, kétharmaduk elutasításból, egyharmaduk pedig egyéb okokból (tar—

tós távollét. elköltözés. haláleset stb.) adódott. A meghiúsulások aránya a városok- ban — és különösen Budapesten — lényegesen magasabb (320/0). mint a községek-

ben (13%); rétegenként a nyugdíjasoknál, a szellemi toglalkozásúaknál és a mun- kásoknál nagyobb (20—220/0). mint a kettős jövedelműek és a parasztság körében

(100/0). Háztartásnagyság szerint az egyedülélőknél a legmagasabb a meghiúsulások

aránya (30%), legkisebb pedig a nagylétszámú háztartásoknál (12%).

A korábban már említett pótlólagos kiválasztási módszerrel el lehetett érni, hogy az eltérő arányú meghiúsulásokból adódó szisztematikus torzítás néhány alap—

vető ismérv szempontjából megszűnjön. Ennek eredményeként az 5 évenként ismét- lődő lakossági reprezentatív jövedelmi felvétel és a háztartásstatisztikai adatgyűjtés szintén 1977. évi eredményei a háztartások rétegenkénti átlagos taglétszámát, a taglétszám szerinti eloszlást, továbbá az aktív keresők, inaktív keresők és eltartottak

arányát tekintve. igen jó egyezőséget mutatnak. (A jövedelmi felvétel 0.5 százalékos

mintáját az általános célú ELAR mintakeret 2X2 százalékos részmintájából válasz—

'tották ki.) llyen szempontból tehát a háztartásstatísztikai minta jól jellemzi a megfigyelt rétegeket. Hasonlóan kedvező a helyzet a lakással. a háztartási gépekkel, a kulturális tartós javakkal és a járművekkel való ellátottság mértékére. illetve színvo-

nalára vonatkozó adatok tekintetében is.

Nem lehet ilyen kedvező a kép az adatgyűjtés leglényegesebb területén: a sze- mélyes jövedelemből fedezett fogyasztás, pontosabban annak kisebb hányadát je- lentő tételek reprezentációja tekintetében. (Erről a teljes körű adatokon alapuló számítások eredményeivel való összehasonlításból lehetett megfelelő képet alkotni.

Ez a kép a mintavételi és számbavételi hibákról együttesen nyújt tájékoztatást.) E helyzetet összefoglalóan talán az jellemzi, hogy a 195 kiadási tétel kb. 85 százalé—

kánál a két forrásból származó adatok között nincsenek számottevőbb eltérések.

Nem egyezések a kiadási tételek kisebb hányadánál vannak. Ezek közül 20 tételnél a teljes körű adatokhoz viszonyított hiány egy főre számítva átlagosan havi 4—5 fo- rint, az élvezeti cikkeknél és néhány élelmiszernél 'lO forintnál nagyobb, sőt egye- 'seknél lényegesen nagyobb a hiány. Az előbbi 20 tételnél összegben ugyan kicsi, százalékos arányban azonban már jelentős a hiány. Ezek kis értékű, de egyben gya- kori kiadások, a hiány oka pedig szinte kizárólag feledékenység. (Az ilyen ,,apró"

(kiadások száma a jövőben tovább fog emelkedni, ezért a számbavételi lehetőségek

feltételei várhatóan tovább romlanak.)

Azokhoz a tételekhez, amelyeknél mind összegében, mind arányában igen je—

lentős a számbavételi hiba. a következők tartoznak: bor, sör, tömény szeszes ital.

(dohányáru. kávé. üdítő ital. édességáruk, vendéglői étkezés és gyümölcs. E hiányok részben tudatos elhallgatásból (szeszes italok), részben pedig feledékenységből adódnak. illetve az ezekre fordított kiadásokat az adatszolgáltatók nem részletezték

(például az ún. ,.zsebpénzből" fedezett édességáru. üdítő ital, kávé). A kétféle adat

közötti eltérést növeli továbbá az is. hogy a teljes körű adatokban a külföldiek ma- gyarországi fogyasztása is szerepel, és ez különösen a vendéglői étkezésnél, az ita—

lok és egyes gyümölcsfélék togyasztásánál jelentős.

Más oldalról megfogalmazva a számbavételi hibák méretét: az élvezeti cikkek

nélküli személyes célú összes kiadást tekintve a háztartásstatisztikai adatok 4 szá—

zalékkal kisebbek a teljes körű számítások eredményénél. Figyelembe véve az emlí-

tett problémákat és a nemzetközi tapasztalatokat, ezt az eredményt elfogadhatónak,

sőt kedvezőnek lehet minősíteni.

A magyar háztartásstatisztika egyedüli, jelentősebb problémája az élvezeti cik—

kek hiányos számbavételéből adódik. Tekintve. hogy e cikkek igen jelentős mértékű

-6 Statisztikai Szemle

(10)

866 DR. BARANYA! iSTVÁN:

fogyasztásának közel felét nem lehet a háztartásoknál számba venni, ez a körülmény

érdemlegesen torzítja a kiadások szerkezetét, és ez a hiány a jövedelmi oldalon is,

megmutatkozik. Egyesek ugyanis a jövedelmek egy részével olyan kiadásokra (ital, szórakozás) biztositanak fedezetet, amelyek esetleg a család más tagjainak eílen—r érzését. tiltakozását váltaná ki. Ezért nem is lehet reálisan elvárni, hogy az ilyen jö—

vedelmekről és kiadásokról külső személynek, az összeiróknak számoljanak be. Az

élvezeti cikkekre fordított kiadások hiányos számbavétele kevésbé jellemző az inaktív

háztartásokra. akiknek adatai jobban közelítik a valóságos helyzetet, mint az aktiv

hóztartásoké. *

Meg kell még jegyezni azt is, hogy az időbeli folyamatok reprezentálása tekinte-—

tében az élvezeti cikkeknél és az olyan kisebb értékű egyéb kiadási tételeknél, ame-

lyeknél az említettek szerinti hiányok vannak. nincs különösebb probléma.

Az időbeli reprezentáció az elmúlt két év tapasztalatai szerint az építési és in-

gatlanvásárlási kiadásoknál jelenthet problémát. ahol a nagymértékű szóródás miatt

nem minden évben lehet számítani arra, hogy a háztartásstatisztikai adatok kielégí—

tően jellemzik majd a változásokat.

A jelzett problémák ellenére -a háztartásstatisztikoi adatok sokoldalú felhasz-

nálásra nyújtanak lehetőséget, hiszen a kiadási tételek túlnyomó többsége térben és időben egyaránt jól jellemzi a tényleges helyzetet.

!

Az új rendszerű megfigyelésnél alkalmazott módszerek - véleményünk szerint — az adott körülmények és lehetőségek mellett túlnyomórészt eredményesnek bizonyul- tak, csupán kisebb korrekciók végrehajtására van szükség, amely korrekciók kidolgo—

zása folyamatban van. Meggyőződésünk azonban. hogy nem túlságosan hosszú'idő kell ahhoz. hogy a gazdasági és társadalmi fejlődés hatására a jelenleg alkalmazott módszereket ugyanúgy fel kell majd váltani másokkal, mint ahogy az előzőket fel—

váltották a jelenleg alkalmazott módszerek. Bizonyos módszertani kutatás és a gaz- daságilag fejlettebb európai országok módszertanának tanulmányozása ilyen szem—

pontok figyelembevételével már jelenleg is folyik.

PE3lOME

B caoeü era-rise aaTop nanaraer MeTOAbl aBeAeHHoi—i :; 1976 roAy B BeHrpnu rcva'rncmxn cemeünux őionmetoa, Koropaa nyume coo-rae'rCTaye-r HbIHeLLIHHM ycnoamM. Manarae-r pe—

synefaru npemuero Haőmonenun, oxaatblaammero 4000 OTOÖPBHHBIX MeTOAOM KBOT .no- Maumux xoanücra u npuaonu'r Te uaMeHeHun, KOTOpble oőycnoam'm nepexon K HOBOMY MeTOAY.

Hoaoe Haőmonenue oxaanisaer 8500 .nomatuublx xoasücra, 'ro ecn, O,25 npoueH-ra ncex AOMaun-mx xosaüct B 250 nocenenunx. EmeroAHo npouaaogucm cmena 1/4 axonxmux : auöopny AOMaLui-mx xoznücra. roncsa: auőopua Aenurcn Ha U.ISCTb paame uacreü.

Aomaumue xoaaücraa — noouepeguo -— Ha npommenun róna : fe'—lenne AByx Mecnuea senyr nocrareüuue eanncn o caoux paconax " p.axonax. OTHOCHTeano p.anbneümux gayx mecsuea ny'reM onpoca axognmnx no ace suöopxu AOMBUJHHX xosnüc-ra npouaaoAncrn yuet cpeAHux no uac-ro-re noxonoa u paconoa, " Hanoueu. : Konue roAa so acex AOMawHHX xoaaücnax YHHTbiBöIOTCH pemme no Hacm're, prnHue no cymme, omocnumecn KO Bcemy rogy paconbi. TBKHM oőpasoM nmeioTca .nem-ihre o npumepuo Aayx Tpeux pacxonos po—

MaLLiHHX xosm'icn sa aaa mecnua u aa nem-ni ron o npuőnuamenbno HOHOBHHe nanbneü—

umx 1/3 pacxoaoa. noMHMO atoro cőop umpopmauun pacnpoctpansetcs eme Ha .naHHue o uneuax nomamnux xoaai'tcts, Ha Knapmpy, usaprupnoe oöoponaaHue .nnmenenoro nonbaoaauun u 'rpancnoptuue cpencna, a Tante Ha cenbcuoxoasücraeunyio nenrenbnocn.

Oőpaöorka nanuux u cootaercrsenno nx nyónuxauun npouasogm'cn emerogno.

B aaxmoueuue astop nponslonm oősop nemneüwux mnoa YHeTHle oumóox BOZHH——

Kammnx :; one cőopa Aauuux HOBHM MeTOAOM.

(11)

AZ ÚJ RENDSZERÚ HAZTARTASSTATlSZTIKA 867

SUMMARY

The study discusses the methods of the new survey system of family budget statistics, introduced in 1976 in Hungary which conforms better to the conditions. The results of the data collection covering 4.000 households selected with the former guota system and the changes which accounted for the change over to the new system are outlined.

The new survey system covers 8,500 households in 250 communities i. e. 025 per cent of all households. One auarter of the households of the sample belongs to a rotation system.

The sample of the year is divided into six eaual parts. The households alternately keep records on their expenses and incomes through two months a year. Every household belonging to the sample is also surveyed with interviewlng method about their expenses and income recur- ring with medium freauency for an other two months. The higher expenses occurring rarely relating to the whole year are taken into account in every household at the end of the year.

Data by households are available on some two thirds of the expenses for a period of two months. while on some half of— the rest they are available for the whole year. The gathering of information covers also particulars of the members of the household. dwelling conditions, eauipment, durable goods, vehicles and agricultural activity of the household. The data are

processed and published annually.

Finally, the author sums up the main types of the errors of observation occurring in the collection of data carried out with the new method.

6—