A gazdaság kiemelt fejlesztési irányai

A GAZDASÁG ,

KIEMELT FEJLESZTÉSI IRANYAP

HOÓS JÁNOS

— A magyar gazdaság jelenlegi helyzetét és belátható jövőjét alapvetően az határozza meg. hogy egyidejűleg kell egyensúlyt javító (konszolidációs) és szer-

kezetátalakító (modernizációs) feladatoknak eleget tenni. Ugyanis az elmúlt 10—

15 éves időszakban két ízben is (1973 és 1978 között, majd 1985-1986—ban) meg—

billent a gazdaság egyensúlya, és bár ebben az időszakban az egyensúly hely- reállítása terén értünk is el bizonyos átmeneti eredményeket, ezek nem módosí—

tották (! gazdasági szerkezetet. Most tehát akár az 1978—1979—es. akár az 1982-es állapothoz viszonyítunk. mindenképpen bonyolultabb és nehezebb helyzettel van dolgunk. Az elmúlt évben a fő folyamatok és eredmények nem a hetedik ötéves tervben felvázolt elképzelések szerint alakultak. a gazdasági fejlődés konkrét fel- tételei a tervezetthez képest lényegesen megnehezültek. Szükségessé vált a kia- lakult gazdasági helyzet mélyreható elemzése. a fejlesztési célok és irányok át- gondolása és átértékelése. valamint a gazdaságirányítás korszerűsítésének meg—

gyorsítása az 1990-ig terjedő időszakra és azon túl is.

Már számos elemzés megvilágította, hogy a magyar gazdaság nemzetközi illeszkedésének gyengesége, a szükséges szerkezeti változások elmaradása vagy elégtelensége nagyobb szerepet játszott az egyensúlyi problémák kiéleződésében, mint az eseti negatív események és külső körülmények. Emiatt elmondható, hogy csupán az egyensúlyt javító gazdaságpolitikával nem lehet úrrá lenni nehézsé—

geinken: ehhez a gazdaságépítésnek is társulnia kell. Ezen az értendő. hogy mind a piac szabályozó erőinek határozott kibontakoztatásával. mind — a szükséges

helyeken és indokolt esetekben —— az állam gazdaságirányító eszköztárának fel-

használásával fel kell gyorsítani a fejlesztésre alkalmatlan. tartósan gazdaság—

talan tevékenységeknek és szervezeteknek eltávolítását a gazdaságból. és egyút- tal elő kell segíteni a korszerűbb gazdasági lehetőségeket hordozó elemek ki- épülését. Csak a termelésszerkezet korszerűsítésének meggyorsítása esetén van esély arra. hogy az egyensúly helyreálljon, és a társadalom által régóta igényelt kibontakozás érezhetővé váljék.

Ahhoz, hogy az új feltételeknek megfelelő feladatokat felmérhessük, és a

gazdaságfejlesztés fő irányait, a követendő célokat kijelölhessük. át kell tekinte-

nünk és értékelnünk kell a jelenlegi helyzet kialakulásában szerepet játszó té-

nyezőket. okokat.

_ fA Magyar Közgazdasági 'll'ársasá Statisztikai Szakosztályának Gazdaságstatisztikai és üzemgaz- dasági Szekcrája XVl. Vándorulésen (IN 0 '87) 1987. május B-án Balatonfüreden elhangzott előodásJ

726 Hoos JÁNOS

GAZDASÁGI HELYZETUNK FÖBB JELLEMZÖl

Mindenekelőtt meg kell állapítanunk, hogy az eredetileg kitűzött célt, a gaz- daság egyensúlyának javítását az eddigi erőfeszítésekkel nem sikerült megvaló- sitanunk. Külső pénzügyi egyensúlyunk oldaláról tekintve a jelenlegi helyzet rosz—

szabb, mint az i984-ig tartó átmeneti javulás utáni közvetlen állapot volt. A prob-

lémák újratermelődésének és visszatérésének több oka is van. Kétségtelen sze- repet játszik az 1982-es likviditási válság sikeres, bár kritikát is kiváltó mened- zselése következtében kialakult korai megkönnyebbülés, fellélegzés a gazdaság

különböző szféráiban. Valósünűleg közelebb kerülünk azonban a valósághoz, ha

gazdasági problémáink okait a gazdaság teljesítőképességének külső és belső korlátaiban keressük.

Az egyik legfontosabb okként a magyar gazdasági szerkezet nemzetközi Ie—

értékelődésére kell utalnunk. A világpiaci árak kedvezőtlen alakulása következ—

tében (elsősorban az alapanyagárak, a mezőgazdasági árak. az energiaszektor világpiaci árainak alakulását értve ezen) nem rubel viszonylatban további csere- arány-veszteségeket kellett a tervidőszakban elszenvednünk, összességében mint-

egy 8—9 százalékos mértékben,

A feldolgozóipar a veszteségeket nem tudta ellensúlyozni. A tartósnak bi—

zonyult világpiaci átrendeződéssel a közepesen fejlett magyar feldolgozóipar nem tudott lépést tartani. A világgazdaságban — éppen az átrendeződés mellék- hatásaként —- a világkereskedelem bővülési lehetőségei korlátozottak. Az egyes területeket illetően a kép még tarkább. Azokon a területeken figyelhető meg bő- vülés. amelyeken az élenjáró technika. technológia a meghatározó, és ez még jobban korlátozza lehetőségeinket.

A hetvenes években a piacon lezajlott változások eredményeként egyfajta jövedelemátrendeződés ment végbe a természeti erőforrások. (: kitermelőipar ja—

vára. Ezzel nagyjából a magyar beruházási politika is lépést tartott. A nyolcvanas évekre azonban a piaci értékítélet ..visszarendeződött", a fejlődés kulcsa ismét a feldolgozóipari, mégpedig a tudományos—technikai fejlődést jellegzetesen hor—

dozó számítógépesitést a termelési technológiában széles körűen felhasználó ágazatok lettek. Ezt a lépést a magyar beruházáspolitika sajnos már nem tudta követni. Az előkészítés ugyan megtörtént a szerkezetátalakitást előirányozó 1977—

es határozattal. de a struktúrapolitikai határozatot a fizetési mérleg egyensúlyá—

nak kérdése röviddel ezután háttérbe szorította. elbízonytalanitotta. Ámde új.

áttörő erejű, a fizetési mérleg egyensúlyát biztositó struktúrapolitikai koncepció nem lépett ennek helyébe. Tetézte ezt az 1982 körüli hitelválság, amelynek kö- vetkeztében a külföldi tőke kivonult az országból. A fentiek miatt az átváltható valutában meglevő adósságaink törlesztését lényegében a tervezettnél három évvel korábban kellett megkezdeni.

1982—ben az eredeti éves terv 100 millió dolláros mérlegtöbblettel számolt. A fizetőképesség megőrzéséhez azonban 400-500 millió dolláros aktívumot kellett volna a külkereskedelemben kitermelni. amely összeg a következő években már

700—800 millió dollárra emelkedett. Ez a tervezettnél jóval nagyobb terheket'je—

lentett, és -— az 1979 óta egyébként is korlátozott hazai fejlesztésektől való forrás—

elvonás miatt -—halmozottan kedvezőtlen hatást fejtett ki. így a szerkezetátalaki—

tási törekvések és a technikai megújulás pénzügyi alapja olyannyira megingott.

hogy nemcsak a fejlesztés, hanem helyenként a szinten tartás is kérdésessévált.

1978 és 1985 között az adott termelési szerkezetben még meglevő tartalékaink alapösan megcsappantak. Az életszínvonal védelme érdekében a beruházások

FEJLESZTÉSI iRÁNYOK

727

szükségszerű visszafogása és nem eléggé szelektív felhasználása miatt nem tud—

tunk kellő forrásokat biztosítani a gazdaság, ezen belül is elsősorban az ipar szer—

kezetének korszerűsítéséhez. Ennek kapcsán sokan a tartalékok teljes kimerülé—

séről beszélnek. bár nem feledkezhetünk meg arról. hogy ha csökkent is a beru- házások volumene, nagysága ma is jelentős. és megfelelően szelektiv fejlesztés-

sel számottevő eredményeket érhettünk volna el. Ez azonban — mint. később rá- térünk - csak korlátozott mértékben valósult meg.

Ugyanakkor az is igaz. hogy a magyar gazdaságnak részben a természeti körülmények. részben a múltbéli fejlesztések miatt olyan szerkezeti adottságai vannak (bányászat, kohászat, mezőgazdaság egy része), amelyeket az elmúlt évek külgazdasági fejleményei rendkívül kedvezőtlenül érintettek. E kedvezőtlen gaz- dasági szerkezet átalakítása, nemzetközi versenyképességének növelése rövid tá—

von nehezen oldható meg. és ,.fájdalmas műtéti beavatkozást" igényel. ha ered—

ményt akarunk elérni.

A kialakult gazdasági szerkezet különösen érzékeny a világgazdasági ár- és konjunktúraváltozásokra. mivel nem rubel viszonylatú exporttermékeinkben meg—

határozó a nagytömegű nyers— és félkésztermékek aránya. A konjunktúróra sokkal kevésbé érzékeny, magasan értékelt munkát tartalmazó. műszakilag fejlett fel—

dolgozóipari termékek aránya viszonylag alacsony. 1985-ben a nem rubel elszá—

molású kivitelnek mintegy 30 százalékát élelmiszeripari anyagok. élő állatok, élel—

miszerek. több mint 30 százalékát anyagok, félkésztermékek. alkatrészek tették ki.

Az utóbbiak kivitelének volumenét nem tudtuk növelni (szerény, 3 százalékos eme-

lést lehetett csak elérni). az előbbieknek. a mezőgazdasági termékek kivitelének

volumenét nagyon kis mértékben (1.4 százalékkal) növeltük, az eladási árak azon—

ban több mint 5 százalékkal csökkentek. sőt egyes nagyobb mennyiségben ela—

dott termékeink (nyersmarhahús, búza) esetén a csökkenés elérte a 10—20 szá- zalékot. lgy devizabevételeinkben is jelentős kiesés következett be. Ezzel szemben a gépek, a szállítóeszközök, az egyéb beruházási jovok a nem rubel elszámolású kivitelben mindössze 15 százalékos arányban vannak jelen, ezért az itt elért 5 százalékos ár- és 15 százalékos volumennövekedés az előbbiek kedvezőtlen hatását nem tudta ellensúlyozni.

A KGST—országokkal való együttműködési és piaci lehetőségek az ismert okok

miatt ugyancsak lassabban bontakoztak ki a szükségesnél, illetve az általunk várt-

nál. A KGST—országokba irányuló kivitelünk a hatodik ötéves tervben szereplő 30,3 százalékkal szemben 34.3 százalékkal nőtt, és ezen belül —-— 1983—tól kezdő- dően — végig jelentősen meghaladta a tervben előirányzott mértéket. Ugyanakkor a hatodik ötéves tervidőszakra előirányzott és a kivitelhez hasonlítva mérsékelt (15.6 százalékos) növekedési előirányzattal szemben a behozatal egyáltalán nem nőtt. sőt 1983-tól csökkent. A hetedik ötéves tervidőszakban viszont 1986-ra 3.8 százalékos behozatali növekedést értünk el. és körülbelül 3—4 százalékos növeke- déssel számolunk 1987—re.

Bár rubel viszonylatban egyes területeken némi cserearány-javulás volt ta- pasztalható. az árubeszerzési lehetőségek ismert korlátai miatt ezt csak részben tudtuk anyagi forrásokká változtatni. Az együttműködés bővítésének lényeges aka—

dálya, hogy a KGST—n belül az országok kiegyensúlyozott áruforgalom elérésére törekszenek (kétoldalú egyezmények alapján). és a közös pénzrendszer hiányos—

ságai, fejletlensége miatt az árucsere lényegében naturális keretek között fo-

lyik.

A gazdasági fejlődésre ható belső tényezők között - a restriktív gazdaság- irányitói magatartáson túl —- utalni kell arra. hogy az elmúlt évek időjárása mind

728 Hoos JÁNOS

az energiaszektorban, mind a mezőgazdaságban érzékeny veszteségeket okozott.

1985—1986-ban a tervezettnél mintegy 3 millió tonna gabonával kevesebb termett.

s e veszteséghez még hozzá kell számolni az áralakulás kedvezőtlen hatását és az időjárás által .,benyújtott" energiaszámlát. Ezek együttesen mintegy 400 mil—

lió dolláros kiesést jelentettek. Ebből a téli időjárás okozta behozatali többlet—

érték meghaladta a 300 millió dollárt. az élelmiszerárak. a mezőgazdasági árak

lemorzsolódása miatt bennünket ért árveszteség pedig elérte a 110 millió dollárt.

E tényezők hosszú távon (várhatóan) nem meghatározó, fejlődést befolyásoló ele—

mek. Rövid távon azonban -- főleg az ország adott helyzetében, amikor a köny—

nyen mozgósítható tartalékok csekélyek. és az egyensúlyi helyzet rendkívül ké- nyes - az ilyen tényezők gazdaságpolitikai jelentősége és hatása felerősödik, sőt hosszabb távra szóló következményekkel is járhat.

A gazdaságpolitika és a gazdaságirányítás közvetlen hatáskörébe tartozó

tényezők azok, amelyek a fejlődést hosszú távon meghatározzák. A változások itt döntően az irányítás autonóm hatáskörébe tartoznak. E lehetőségekkel azonban

— mint azt már részben érintettük a hatodik ötéves terv gondjai kapcsán -— nem

tudtunk eléggé élni.

A szerkezetátalakítást szolgáló célrendszert nem tudtuk kellő időben kidol—

gozni. A gazdaságpolitikai irányítás már a hatodik ötéves tervben több olyan

program kidolgozását szorgalmazta, mint például az energiagazdálkodás, az

anyagfelhasználás. a hulladék— és másodlagos nyersanyagok begyűjtése, hasz—

nositása. E programok elsősorban az anyaggazdálkodási. termelőfelhasználási

tervfejezetben jelentek meg. A hetedik ötéves terv azonban már szélesebb körű.

nagyobb figyelmet keltő programokat adott:

az elektronika elterjesztésére,

az elektronikai alkatrészek és részegységek gyártására.

(: gyógyszer. a növényvédőszer. az intermedier gyártásának fejlesztésére, az energiagazdálkodásra,

a gazdaságos anyagfelhasználást érintő technológiai korszerűsítésre.

a melléktermék- és hulladékhasznosításra, a népgazdasági ráfordítások csökkentésére

lllll'll

vonatkozó központi gazdaságfejlesztési programokat. Ezek között azonban! nem tudtunk kellően súlyozni. és mind ez ideig a szükséges eszköztár kidolgozása is csak részben sikerült.

Az úgynevezett nehéz helyzetben levő ágazatokat érintő kormányzati elgon- dolásokat és programokat is későn — már a terv jóváhagyása után —— dolgoztuk ki. és ezek a programok az objektív külgazdasági helyzethez, valamint adóssá—

gainkhoz mérten is túl sok kompromisszumot tartalmaznak. A már korábban is veszteségesnek ismert területek felszámolása vagy nem indult meg. vagy a felszá-

molás üteme nem felel meg a mai követelményeknek. A kialakított gazdaságirá- nyitási keretek (szabályozókörnyezet) eddig nem hoztak eredményt. A terv túlzot—

tan derülátónak bizonyult a fejlődés ütemének megítélésében. Az irányítás nem alkalmazkodott elég gyorsan a kialakuló új helyzethez; nem volt elég következe-

tes. illetve továbbra sem tudott következetes lenni. Mindezek együtt egymást fel—

erősítő tényezőknek bizonyultak.

Összefoglalva azt kell mondanunk, hogy a gazdaságpolitika és a tervezés az adott gazdasági körülményekben rejlő lehetőségeket túlbecsülte, nagyobb üte- mű növekedéssel számolt. azaz egyfajta gazdaságélénkülést. ezzel járó gyorsabb strukturális alkalmazkodást és hatékonyságjavulást tételezett fel. Mai álláspontunk szerint —— éppen ellenkezőleg — a gazdasági szerkezet átalakítása és a hatékony-

FEJ LESZTÉSI IRA NYOK 729

ság javítása érdekében lassúbb növekedést'kellett volna tervezni. (A tervezett és a tényleges termelési adatokat az 1. tábla mutatja be.)

1. tábla

A termelés tervezett és tényleges változása

(1984. évi árakkal számolva)

A tervezett A tervezett A teljesítés A teljesítés A várható

1986. évi 1987. évi 1985. évi 1986. évi "91.63",

növekedés növekedés többlete többlete teliemtesr

, 021985. 011986. az 1980. az 1985. *obblet

Megnevezes az 1986.

évi tervhez mérten ! évi teljesítéshez mérten

százalékpontban

'? lpari termelés . . . 2.3 I 3.4 3.2 —1,1 % 2.6

Mezőgazdasági termelés . 4.5 3.4 4.2 2,1 5.0

GDP összesen . . . . . 2,5——3,0 2,6—-3,0 1.9 1.3 1,9

Ugyanakkor az elosztást a nagyobb mennyiségű források reményében, vagyis

a ténylegesnél (lásd a 2. táblát) magasabb növekedési arányoknak megfelelően

végeztük el. Ez volt az egyik oka a tapasztalható forráskiáramlásnak, (: ,.túlelosz- tásnak".

2. tábla

A nemzeti jövedelem ielhasználásának tervezett és tényleges változása A felhasz— A felhasz- A felhasz— ; A *?"Y'áges

nölás nálás nálás ; valtozas

1985—1'6 1986—ro 198746 á,—.,.,.,—,—, MMM—fiam"

tervezett tervezett tervezett ! 1986—ban 1987—ben valtozása változasa ! valtozasa ! az 1985.* az 1986 "

Megnevezés az 1984. az 1985. l az 1986. l '

évi felhasználáshoz

évi tervezetthez mérten mérten

§ százalékpontban

!

Osszes fogyasztás l 1,7 1—1,5 ) '1.2 , 2.7 ! -—1.3 Bruttó felhalmozás . . . -—3,5 1.2 2,5—3,0 [ 5.0 0.2 Belföldi felhasználás . .; ? ;; 10.5—13 kb.2 ] 3.3 —0,9

. " Előzetes adatok alapján.

** Várható eredmények.

A lassú alkalmazkodás elsősorban abban nyilvánult meg, hogy a gazdaság—

vpolitika nem tudott kellő mértékben változtatni az elvégzendő feladatok kialakí—

tott rangsorón és súlyozásón. Az egyidejű törekvés az egyensúly helyreállítására.

a növekedés gyorsítására. (: műszaki fejlődés elősegítésére, a hatékonyság javí—

tására, az életszínvonal emelésére. az infláció elkerülésére, a teljes foglalkozta- tás fenntartására hosszú ideig élt tovább annak ellenére. hogy már e gazdaság- politikai koncepció kialakításakor és a hetedik ötéves terv elkészítésekor felhívták

egyesek a figyelmet a fontossági sorrend rugalmas érvényesítésére. Mindennek

nem kis szerepe volt abban, hogy az exportvolumen erőltetett ösztönzése mind a hatékonyságot. mind az egyensúlyt és a szerkezetváltozást, ezeken keresztül a gazdasági növekedést is negatívan befolyásolta.

7 30 HOOS JÁNOS

A termelési szerkezet változtatása és a hatékonyságjavulás ellen hatott a kül-

kereskedelmi kivitel erőteljes kényszere (például a kohászatban. a húsiparban),

továbbá a behozatal korlátozott lehetősége és a belföldi ellátás biztosítása. E té-

nyezők együttes hatása jelentős mértékben fékezte a hatékonysági követelmények érvényesítését. A kohászat. a húsipar. a bányászat teljesitménye és hatékonysági mutatói nagyon kedvezőtlenek. A húsiparban a nettó termelés már 1984—ben is csökkent, és az ebből származó nemzetijövedelem—veszteség 1985—ben több mint 25 százalékkal nőtt. A vaskohászatban ugyan még pozitív az elosztható nettó ter—

melés. volumene azonban 1985—ben több mint 10 százalékkal csökkent. A szénbá- nyászatban az utóbbi években a jövedelem növekedése kizárólag az energiaárak emelkedéséből fakadt. Ezen ágazatokban a költségek rendkívül erőteljesen. a bruttó termelést jóval meghaladó mértékben nőttek (például a szénbányászatban

1980 és 1985 között a költségek 81 százalékkal. a termelés 74 százalékkal emel—

kedett; a megfelelő adatok a vaskohászatban 19. illetve 16 százalék. a húsiparban

pedig 37 és 15 százalék). Miközben a népgazdaság összes vállalata és szövetke-

zete 1985-ben a teljes központosított jövedelemhez több mint 220 milliárd forint- tal járult hozzá, ezen ágazatok több mint 10 milliárd forinttal csökkentették a for—

rást. tehát nem jövedelemtermelők. hanem jövedelemfogyasztók voltak.

A kivitel túlhajszolásának olyan mellékhatása is volt, hogy a valutakitermelési

mutatók — céljainkkal és várakozásainkkal ellentétben —— többségükben romlottak.

Ez nyilvánvalóan nem segítette sem a termelési szerkezet átalakítását. sem a ha- tékonyságot. sem a költségvetést.

Mint láttuk, a fizetési mérleg, a termelési struktúra nem javult, a gazdasági növekedés pedig lassult. Ezek a tények irányítási gondokra, bizonytalanságokra engednek következtetni. A gazdaságirányitás korszerűsítése terén megtett lépé- sek. az új vállalatvezetési formákra. a kétszintű bankrendszerre való áttérés, a sza- nálással kapcsolatos törvény elfogadása stb. ugyan új elemek, de ezek még komp- romisszumok nélkül (vagyis radikálisabb változatban) is csak viszonylag hosszabb távon képesek a várt hatásokat kifejteni.

Az irányítás következetlensége az előbbieken kivül abból is adódott, hogy nem mérte fel a pénzügyi intézkedések nagy szerepét a gazdaságirányításban, il—

letve nem látta őt az ebből adódó összefüggéseket. A gozdaságirányításban a népgazdasági terveket ugyan túlnyomórészt nem állami döntések és közvetlen utasítások (bár ilyen is akad) révén. hanem elsősorban költségvetési. hitel—, bér-. ár- stb.. azaz pénzügyi. közgazdasági eszközök révén valósítják meg, mégsem tudato—

sult eléggé a fenti eszközök alkalmazóiban, hogy milyen szoros kapcsolat van.

illetve kellene lennie a tervcélok és ezen eszközök között. A célokat és az eszkö-

zöket együttesen kell tervezni, egyik sem élhet önálló életet. Ebből következően a

népgazdasági tervek naturális előirányzatainak és értékkategóriáinak, pénzügyi

eszközrendszerének összhangban kell lennie. Máskülönben szükségszerűen fe—

szültség keletkezik. melyet csak külső beavatkozással lehet feloldani, ellenkező esetben nemkivánatos torzulások keletkeznek.

Az állami költségvetés és az ország külső pénzügyi egyensúlya közötti szoros

összefüggés még nem tudatosodott kellően, és a kettő látszólag külön életet él.

Az ábra tanulmányozása alapján azonban könnyen belátható, hogy az elmúlt években a költségvetési hiány és a külföldi eladósodás között szoros összefüggés állt fenn.

Feszültségek alakultak ki a költségvetés és a hitelszféra. illetőleg a bérsza- bályozás. árszabályozás. valamint a költségvetés és a hitelforgalom között is.AAzaz ismét fellazult a gazdaságirányitás eszközrendszere és ezzel a hatékonysági kény—

FEJLESZTÉSI IRÁNYOK 731

szer is. Ez olyan körülmények között következett be, amikor nem pozitív, hanem

negatív szelekció érvényesült a monetáris politikában.

A költségvetési hiány

és külföldi eladósodásunk összefüggése

40

30 ,, ILxN

" **

20 ,, . 254 __ §

I', XX

70 *, __MWN .. ,; W,, ,, "W,—,," , ___M MW,, , H"...—

1'0 XX

0

r/ ' A XX

_10 _.M Lk; ,, ___ x

40;

elf—.o már;/J?) who'/*) fáma/er

-3a (

l Mkó/lwwásippzá'íá

-40 X

*mzyggf'ww 7952 l'u'fábaml egi"! mi 1" a?

' Előzetes adatok alapján (milliárd forint).

A fentiek következtében a jelen. illetve az előttünk álló időszaknak legfőbb feladata. hogy helyreállítsa a külgazdaságnak és a költségvetésnek az utóbbi két évben újra megbillent egyensúlyát, megőrizve a gazdaságpolitika relativ mozgási szabadságát. E mozgási szabadság megőrzéséhez az eddigieknél határozottabban kell olyan eszközöket alkalmazni, amelyek az elavult termelési szerkezetet úgy alakítják át, hogy az környezeti feltételeinkhez gazdaságosan legyen képes illesz- kedni (például a nem gazdaságos tevékenységek régóta halogatott felszámolá- sával. a pénzügyi feltételek keményítésével). Ez a program szükségképpen társa—

dalmi kérdéseket is érint, mégpedig eddig nem vállalt. de valójában már koráb-

ban is meglevő és további feszültségeket előidéző formában.

A KUVETENDÖ GAZDASÁGPOLlTlKAl ÉS GAZDASAGFEJLESZTÉSl lRÁNYOK

Az 1985—1986. évek adatainak és a jelenlegi gazdasági helyzet előbbiekben vázolt jellemzőinek ismeretében nyilvánvaló. hogy a magyar gazdaság nem jutott túl a gazdasági egyensúly megteremtésének szakaszán. Az 1987. évre kidolgozott népgazdasági terv ezért olyan makrogazdasági előirányzatot határozott meg a gazdaságirányító munka számára. amely magán viseli a stabilizáció jegyeit: a nemzeti jövedelem belföldi felhasználásában és a lakossági fogyasztásban az 1986-os szint alatt kell maradni. Ehhez szigorú költségvetési, hitelezési és árpo- litikára van szükség. csökkenteni kell a nem termelő beruházásokat. Nyilvánvalóan igen sok múlik az 1987. év eredményein, hiszen a korábbi negativ irányzatok to- vábbélése —- márpedig az év eddigi tényszámai erre utalnak — súlyosan veszélyez- tetné a gazdaság külső és belső egyensúlyát. Ezért semmiképpen sem lehet le—

zártnak tekinteni a konszolidációs szakaszt. Ellenkezőleg: a gazdasági egyensúly

megteremtéséhez újragondolt programra van szükség. olyanra. amely szavatolja a' nemzetközi fizetőképesség megőrzését, () súlyos zavarok és feszültségek elhárí- tását. és egyidejüleg hozzájárul a gazdasági szerkezet megújításához.

Ilyen bonyolult körülmények között a követendő gazdaságpolitikai program

kidolgozásánál az eddigi tapasztalatok szerint a legnehezebb feladat a nép- gazdasági célok közötti elsőbbség eldöntése, a ..prioritások inflációjának" elke- rülése. A számítások szerint mai helyzetünkben nem lehet egyidejűleg elérni a

732 14005 JÁNOS

korábban megfogalmazott négy célt: a gazdasági növekedési ütem élénkítését, a konvertibilis adósságállomány növelésének rövid időn belüli megállítását. az_ el- ért életszinvonal védelmét és végül a gazdasági szerkezet átalakítását. A számi- tások kimutatták. hogy a célok között szoros kölcsönhatás és meghatározott át—

váltás (trade-off) áll fenn: valamely cél eléréséhez más célelemet illetően enged—

ményt kell tenni.

Az elmúlt időszak tapasztalatai alapján bizonyosnak látszik, hogy a gazda- sági növekedés ütemét szükségszerűen hozzá kell igazítani a hatékony szerkezet- változási követelményekhez és a piaci értékesítési lehetőségekhez, hogy ezáltal elkerüljük a termelés olyan bővülését. amely cserearányromlással jár. és nem eredményez forrástöbbletet. lgy például fel kell hagyni a kivitel minden áron való bővítésével, még akkor is. ha ezáltal átmenetileg lassul a gazdasági növekedés üteme, mérséklődik a termelés bővülése. és ez kihat a foglalkoztatottságra. az életszínvonalra is. Ha azonban a gazdaságirányítás csak lassú struktúrális vál- tozásokat kényszerítene ki, és ráadásul a piaci versenyt sem hagyná érvényesülni.

azaz hosszabb távon is fennmaradna a nem gazdaságos termelés és kivitel, az

elavult termelési szerkezet akkor sem tenne lehetővé két százalékosnál nagyobb

növekedési ütemet, jövőbeni következményei pedig igen súlyosak lennének. A meg- levő elavult termelési szerkezeten belüli növekedés erőltetése ugyanis állandósí—

tanú a külső egyensúlyi feszültségeket. elkerülhetetlenné tenné az adósságálloe mány növekedését, és emellett a fejlett világtól való műszaki—gazdasági lesza- kadást eredményezné.

Az újragondolt gazdaságpolitikai prioritások szerint az előrehaladás legfőbb biztosítéka a termelési szerkezet átalakításának és a műszaki fejlődésnek a meg—

gyorsítása. a termelési ráfordítások csökkentése és mindenekelőtt a tartósan nem gazdaságos termelés felszámolása. A gazdaság korszerűsítésével. valamint a kon—

vertibilis elszámolású kivitel növelésével kapcsolatos beruházási igényeket a gaz—

dasági egyensúlyt javítá szakaszban sem indokolt csökkenteni.

Emiatt azonban ebben a szakaszban elkerülhetetlenül nagyobb terhek hárul- nak a lakosságra. Ezzel együtt el kell kerülni azt, hogy a lakosság bármelyik ré—

tege kilátástalan helyzetbe kerüljön. sőt az életkörülmények lehetőség szerinti ja—

vulására kell törekedni. Mindenekelőtt az idős korú nyugdíjasok, a családalapító.

a többgyermekes családok és az ún. többszörösen hátrányos helyzetben levő la—

kossági rétegek helyzetére kell figyelni. A többi lakossági rétegnél szorosabb össz—

hangot kell teremteni a teljesítmények és a jövedelmek között. azaz ott emelkedjék a jövedelem, ahol a teljesítmények indokolják. Mindehhez azonban az is hozzá—

tartozik, hogy növelni kell annak a lehetőségét, hogy minden kollektívának és egyénnek többféle lehetősége legyen helyzetének javítására. arra, hogy hatéko- nyabb munkával csökkenthesse a gazdasági egyensúlyt javító időszak ráháruló terheit. Ez pozitív hatóerővé válhat, és lerövidítheti a konszolidációs szakaszt.

E folyamat során elkerülhetetlen a vagyoni különbségek bizonyos fokú növeke- dése, a lakosság néhány rétegében már jóideje megfigyelhető vagyonosodás folytatódása. Az adórendszer reformjával éppen az a célunk, hogy igazságosabbá váljék a közterhekhez való hozzájárulás. másfelől az átlagot jóval meghaladó jö—

vedelmek ne a pazarló fogyasztásban fecsérlődjenek el, hanem a közösség fejlő- dését jobban szolgáló felhasználási módok területén értékesüljenek.

A hatékony szerkezet kialakítása — sőt a nem gazdaságos tevékenységek fel- számolása is — erőforrásokat igényel. Mivel külsö forrástöbblettel nem lehet való- san számolni az elkövetkező években, a fejlesztési többletet máshonnan kell el-

vonni. Ez a forrásátcsoportosítás elkerülhetetlenül érinti a lakosság kialakult élet-

FEJLESZTÉSI lRÁNYOK 733

színvonalát, részben a fogyasztói árak átmeneti gyorsabb ütemű növekedésével összefüggésben is.

A szerkezeti változások felgyorsulása. a veszteséges tevékenységek felszámo-

lása, a különféle hatékonysági tartalékok mozgósítása feltételezi a foglalkoztatás

szakmai, ágazati. területi szerkezetének jelentős módosulását a munkaerőmoz- gások, —átcsoportositások meggyorsulását. Eddig a hatékony és teljes foglalkozta- tottságról vallott felfogásunkban az első — nevezetesen a gazdasági hatékony- ság — az indokoltnál kisebb hangsúlyt kapott. Bármilyen szerkezeti átrendeződés maga után vonja a széles munkavállalói körökben szükséges munkahely- és eset- leg szakma— (munkakör-) változtatást az újra elhelyezkedés és a szakmai átkép- zés minden gondjával együtt. Az ilyen típusú munkaerőmozgások mértékének és jellegének előrejelzése olyan új feladat, melynek információs és módszertani hát—

tere még kialakulatlan. Ez nem csoda. hiszen hosszú évtizedek óta a csaknem ál- talános létszámhiány okozott gondot (noha e hiány mértéke korábban is bizony- talanul becsülhető változó volt. a bejelentett létszámnövelési igények igen eltérő megalapozottsága következtében). Az biztos. hogy megnő a termelési szerkezet vagy a vállalati szervezet módosulásai miatt szükséges munkahely-változtatások aránya.

A szerkezetmegújulást szolgáló struktúrapolitikai irányokat a hosszú távú népgazdasági tervezés már körvonalazta a nemzetközi műszaki—gozdasági—keres- kedelmi folyamatok, a tudományos—technikai haladás, valamint. természetesen. a hazai adottságok és képességek alapján, majd az 1980-as évek második felére ezen irányokat a középtávú tervezés többé—kevésbé meg is fogalmazta. Az újabb elemzések alapvetően megerősítik a korábban kitűzött irányok időszerűségét. sőt még inkább szükségesnek mutatják a kijelölt gazdasági változások határozott

megvalósitását.

igy a termeléspolitikán belül megkülönböztetett jelentősége van a feldolgo—

zóipar és az alapanyagszektorok közötti. korábban megváltozott arányok módo—

sításának. különösen a jövendő termelési szerkezetet meghatározó területek (pél—

dául az elektronika, az anyagtakarékos és a környezetkímélő technológiák) növe—

kedési lehetőségei javításának. Az utóbbi egy—két év külgazdasági eredményei

és a költségelemzések eredményei alapján a mezőgazdaságban mind nyilvánva- lóbbá lesz. hogy az ágazattól elvárt népgazdasági főfeladat, a gazdaság stabili-

zálása is csak a ráfordítások jelentős csökkenése. a hatékonyság javítása mellett

lehetséges. A mennyiségi növekedés határköltségei ebben az ágazatban is olyan gyorsan nőnek (a mai termelési és piaci szerkezeten belül). hogy a korábbi dina- mika erőltetése jól felfogott érdekeinkkel ellentétes volna. A feszítő külgazdasági körülmények között érthető, hogy a termelőágazatok fejlesztési igényei között a gazdaságirányítás a maga eszközeivel azokat részesíti előnyben, amelyek a gaz- daságos kivitel növeléséhez vagy a konvertibilis viszonylatú behozatal gazdaságos.

ésszerű helyettesítéséhez járulnak hozzá.

Az infrastrukturális ágazatok korábban kidolgozott fejlesztéspolitikai irányel—

vei továbbra is érvényesek, bár a vártnál kényesebb forráshelyzet bizonyos hang- súlyáthelyezéseket követel meg. Az infrastruktúra egészén belül különböző köz- gazdasági jellemzőkkel bíró tevékenységek találhatók. amelyek a stabilizálás és a modernizálás kettős követelménye szempontjából középtávon eltérő gazdaság-

politikoi megítélést kívánnak. Például az idegenforgalomban és az ehhez kap- csolódó területeken meglevő devizatermelő képességet a mai forrásszűke mellett is érdemes fejleszteni. Ugyanúgy az olyan szolgáltatási tevékenységköröket. ame—

lyek nem elhanyagolható szellemi exportot ígérnek. Fejlesztendők (: pénzügyi szol-

734 HOÓS JÁNOS

góltatások is, hiszen az áru- és pénzviszonyok fejlődése megköveteli a pénz sajá-

tos .,infrastruktúrájának" létrehozását is. Az infrastrukturális ágazatok fejleszté—

sén belül továbbra is elsőbbségben kell részesíteni a hírközlést (telefon). hiszen

—— különféle számítások szerint — az említett területen fennálló eimaradottságunk

a gazdaság és a társadalom aránytalanul nagy veszteségfarrásává vált.

További beható elemzés szükséges a lakásgazdaság területén. mégpedig két aspektusból is. Egyfelől az vizsgálandó. hogy miként lehet enyhíteni a lakásellá—

tásban jelentkező társadalmi feszültségeket. amelyek — a legkülönfélébb elemzések

és felmérések szerint — szociális problémáink tényezői között nagy súllyal szere- pelnek. De van egy szűkebben vett gazdasági vetülete is a kérdésnek: ismeretes.

hogy a lakásépítés viszonylag kis importtartalmú tevékenység, amely ugyanakkor nagy fizetőképes kereslettel találkozik. és nagymértékű lakossági anyagi és akti- vitásbeli tartalékokat képes mozgásba hozni. Ezért a kényszerű visszafogásnak

nem kell szükségszerűen kiterjednie a lakásépítésre. sőt keresendő, hogy a la-

kásépítés milyen módon járulhat hozzá a belső gazdasági folyamatok élénkíté—

séhez. —

A termelő és a nem termelő infrastruktúra, valamint a közösségi fogyasztás

területén is óriási jelentősége van az eszközökkel való ésszerű gazdálkodásnak.

noha ennek közgazdasági eszközei. technikái eléggé kialakulatlanok. A jelenlegi helyzetben azonban különösen fontos gazdaságpolitikai célnak kell tekinteni azt,

hogy e területeken az érintett intézmények a működés hatékonyságát növeljék, felismerjék az erőforrásokkal való ésszerű gazdálkodás előnyeit. -

Meg kell említeni, hogy a szerkezeti korszerűsödés ezer szállal kötődik a nemzetközi gazdasági kapcsolatokhoz. E téren a feladatok egy része nem új, de a fennálló helyzetben a teendők fontossága megnőtt. így a KGST-ben a behoza—

tali lehetőségek további feltárása, bővítése és ehhez kapcsolódóan kiviteli szer—

kezetünk korszerűsítése a legfontosabb feladat. A tőkés kapcsolatrendszerben a piacépítéshez, piaci és technológiai kapcsolataink (sőt szervezési—vezetési kul—

túránk) fejlesztéséhez a működő tőke bevonásátál lehet várni űj impulzusokat.

Végül érdemes utalni a fejlett ipari országok szerkezetváltoztatási gyakorlatában megfigyelhető azon tapasztalatokra, amelyek szerint a jelentős változások —— le—

gyenek azok fontos új kutatási—fejlesztési irányok vagy éppen iparági válság—

menedzselések — igen erősen támaszkodtak a nemzetközi együttműködésre, a gazdasági diplomáciára. az állami irányítás aktív belső és külgazdasági tevékeny- ségére.

A szerkezeti korszerűsítési teendők nagyobb része a gazdálkodó szervezetek keretein belül, a piaci versenyben oldható meg. Ugyanakkor a gazdaságirányí—

tásnak is nagy felelőssége van a legfőbb fejlesztési és visszafejlesztési irányok ki- jelölésében és részben azok megvalósításában. A Magyarországnál fejlettebb or—

szágok tapasztalata e tekintetben is sok tanulsággal szolgálhat. igy a fejlesztési célok eszköztárának áttekintésekor ki kell térni a kormányzati szintű feladatokra épp úgy. mint a piaci folyamatok és résztvevőik szerepére.

E teendők között mindenekelőtt a népgazdasági tervezés hatékonyságának a

javítása szükséges: döntően a terv eszköz- és célrendszerének. különösen az ér-

tékbeli és a természetes mértékegységben való tervezés jobb összehangolásának, a terv és a szabályozás harmóniájának erősítése révén. Az elmúlt időszak tanul—

ságai alapján megállapítható, hogy a pénzügyi irányítási eszközök szerepét nö- velni kell. Ezt részben a külső és a belső egyensúly zavarai követelik meg, rész- ben pedig az. hogy a szigorúbb monetáris irányítás — az egyéb gazdaságirányí—

tási eszközök és intézmények aktív felhasználásával -— az eddiginél hatékonyabban

FEJLESZTÉSI iRÁNYOK 735

juttathatja érvényre a gazdaságosság kényszerét. a nem gazdaságos tevékeny- ségeknek a termelés és a kereskedelem köréből való kiszorulását. Ezen általános irányzaton belül kiemelésre érdemes az a követelmény, hogy az állami költségve—

tés. továbbá a külkereskedelmi és a fizetési mérleg már említett kritikus össze—

függése az irányítás felső szintjén is tudatosuljon.

A pénzügyi irányítási eszközök hatékonyságának a növelése mellett bizonyos mértékben szükség van a közvetlen állami beavatkozásra is, különösen két terü—

leten. Az egyik a struktúrapalitika eszköz- és intézményi rendszere. amely minde—

nekelőtt az állami döntésű beruházásokból. a szabályozás összehangolt alkalma- zásából. a foglalkoztatottsági feladatok intézményes és szervezett megoldásából áll. A másik a külkereskedelmi feladatok, az importtevékenység állami szabályo- zása: a gazdasági diplomácia. Ilyen minden országban létezik. és intenzitása a gazdasági helyzet mindenkori állapotától függően változik. Az előttünk álló fej—

lődési szakaszban. amikor a gazdasági egyensúly javítása az elsődleges. e sz.a- ba'lyozás intenzitását fenn kell tartani.

A gazdasági reform továbbfejlesztésére kialakított program megfelelő eliga—

zítást ad az irányítási eszközök fejlesztéséhez. Ebből adódóan jelenleg a fő fel—

adat-a 'már bevezetett új irányítási formák következetes alkalmazása, a létreho—

zott új' intézmények hatékonyságának fokozása. illetve az újak megalapozott elő- készítése és mielőbbi alkalmazása. Ezek közül is kiemelkedő az adóreform és az ehhez kapcsolódó ár— és bérrendszer változása. Továbbra is keresni kell a tár- sadalmi vagyon működtetésének leghatékonyabb formáit. Ez a kérdés a szoci- alista gazdasági irányítási rendszerek talán legösszetettebb kérdése. Fejleszté—

sére a nyereségérdekeltség bevezetésével, majd a tőketelepítés új eszközeinek létrehozásával sokat tettünk. de a tulajdonosi funkciók fejlesztése, a vagyon iránti

érdekeltség megfelelő formáinak kialakítása terén még további feladatok várnak

közgazdasági elméletünkre és gyakorlatunkro. Jelenleg a racionális pe'nzvagyon—

gazdálkodás olyan formáival célszerű foglalkozni, mint a részjegy. a vagyonjegy és a részvény.

Az említett kormányzati intézkedések és eszközök hatékony működése felté—

telezi a piaci erők jelenleginél sokkal aktívabb érvényesülését. Mert bár az állam közvetlen részvétele a kutatás—fejlesztés. az oktatás. az alapkutatás, az egyedi nagyberuházások előkészítése és finanszírozása. a fejlesztések—visszafejlesztések nemzetközi összefüggéseinek tisztázása során igen nagy. mégis a termelési és a termékszerkezet, a piaci struktúra mindennapos kérdései alapvetően a gazdasági szereplők (vállalatok, szövetkezetek. fejlesztőintézetek, kis- és nagyvállalkozások) tevékenységén múlnak. Ebben a szférában a hatékony verseny hozhat leggyor- sabban szerkezeti változásokat. Ez ideig azonban sajnos a piaci folyamatokon keresztül megkísérelt állami szabályozás eléggé egyoldalas volt. amennyiben po—

zitív késztetések. ösztönzők révén igyekezett hatni a gazdálkodó szervezetekre. A mai forrásviszonyok mellett erre mind kevesebb lehetőség van. Ám ettől függet- lenül is belátható. hogy a hatékony piaci viszonyok nemcsak ösztönzést közvetíte—

nek, hanem büntetnek is. A kevésbé gazdaságos. a kevésbé korszerű vagy ver- senyképes termelő előbb piaci pozíciójából veszit. majd — elégtelen vagy siker—

telen alkalmazkodás esetén — léte kerül veszélybe. A piaci kapcsolatrendszer te—

hát az ösztönzést és a felelősséget egyaránt magában foglalja.

Ezért a gazdaságirányitás vázolt fejlesztésétől az is elvárható, hogy hagyja

érvényesülni a piaci erőket. sőt azok elégtelen működése esetén a saját eszkö—

zeivel (például az indokolatlan monopóliumok felszámolásával, a felesleges sza—

bályozási megkötések megszüntetésével, a piaci szereplők számának növelésével)

7 36 HOÓS: FEJLESZTÉSI iRÁNYOK

járuljon hozzá a piac jobb működéséhez és ezáltal a korszerűbb. gazdaságosabb.

versenyképesebb szerkezet kialakításához. .

Az elmondottak napjainkban formálódnak konkrét programmá. E progra véglegesítése révén olyan gazdaságpolitikai és gazdaságirányitási irányvonal ala—-

kulhat ki, amelyre épülve az éves és a középtávú — de bizonyos tekintetben a

távlati —— tervek is a mindenkori cselekvés számára megfelelő eligazítást adhat-

nak. A gazdasági egyensúlyt javitó és a kibontakozást vázoló tervek alapján lét— ' rejöhet az a társadalmi közmegegyezés. amely szükséges ahhoz, hogy nehézsé- geinken sikeresen úrrá legyünk. *

TÁRGYSZÓ : Gazdasági növekedés.

PESlOME

B caoeu onnaaa, npeAcTaaneHHou Ha cocronemeücn 8—9 man 1967 foga a Banaroncbiopene XVI aueeAHoü ceccvm Cemmy! no exououuxe " crarncrm—(e npouumneuuocw Crarucrnuecxoro omeneuma Benrepoxoro akonomnuecmro oómecraa, aBTop anannaupyer HHHemHee nonoxeuue " oóospmoe óynyuiee aeurepckoro naponuoro xoanücraa u nane—raer xenvaeuue Hanpaanei-wm axouommecxoü nonwrukn " pazBMTMR.

SUMMARY

. _ ln the lecture delivered at the 16th ltinerary Session of the Group of Economic (ln- dustrial) Statistics and Economic Management of the Statistical Section of the Hungarian Economic Society. held at Balatonfüred May 8—9. 1987, the author analyses present con—- ditions and foreseeable future of the Hungarian economy, then he deals with the economic policy and development trends to be followed. —

x .