A MAGYAR GAZDASÁG
A KULKERESKEDELEM TUKRÉBEN*
NYILAS ANDRÁS
E tanulmány célja, hogy bemutassa Magyarország gazdasági helyzetének fő vonásait és az 1973—1974. évi világgazdasági korszakváltást követő gazdasági fej—
lődésének fő irányait. A célt két módon lehetne megvalósítani. Vagy úgy, hogy a nemzeti számlák rendszerének segítségével bemutatjuk a nemzeti jövedelem és a nemzeti vagyon szerkezeti változásait, a munkaerőmérleg összetételében bekövet- kezett eltolódásokat és a termelési struktúra módosulását, vagy pedig úgy, hogy a vizsgálódás középpontjába a külkereskedelmi problémákat és a gazdaság egyen-
súlyát állítjuk.
Az utóbbi mellett döntöttem. Főleg azért, mert véleményem szerint külkeres-
kedelmünk szerkezetének és egyenlegének alakulása összefoglalóan tükrözi a világ- gazdasági kihivásra adott magyar gazdaságpolitikai válaszokat. Továbbá azért is.mert —- kis ország lévén —— külkereskedelmünk alakulása egyben választ ad a hazai termelés inputjának és outputjának szerkezeti változásaira is.
Mindezeknek megfelelően a tanulmány három részre osztható:
—- átfogó helyzetkép a magyar gazdaságról,
—- a magyar gazdaság és a külkereskedelem,
—— gazdaságpolitikai válaszok a világgazdasági környezet kihívására.
A HOSSZÚ TÁVÚ GAZDASÁGI FEJLÖDÉS NÉHÁNY VONÁSA
Magyarországon az utolsó negyedszázad alatt dinamikus és viszonylag kiegyen—
súlyozott volt a gazdasági növekedés: a nemzeti jövedelem 1950 és 1978 között évi átlagban csaknem 6 százalékkal emelkedett. Ez az ütem az európai országok által elért növekedési rangsorban a közepesnél jobb helyezést jelent.
Ha csak az 1970—es éveket nézzük, Magyarország gazdasági fejlődése — a gaz- dasági növekedést véve alapul — az élenjárók közé tartozik. Mindamellett lVlagyar—
ország jelenleg még csak az ún. közepesen fejlett országok sorába tartozik. (Az
ENSZ keretében végzett számítások szerint Magyarországon az egy lakosra jutó GDP színvonala 1973—ban mintegy 4 százalékkal volt kisebb, mint Olaszországban.és mintegy 40 százalékkal alacsonyabb, mint Belgium, Franciaország és a Német Szövetségi Köztársaság átlagos szintje.)
' Az első magyar—kanadai közgazdász kerekasztal-konferenciára (Budapest. 1979. október (ii.—november 2.) benyújtott és ott megvitatott előadás. Az előadáshoz a szerző felhasználta azt a tanulmányt, amelyet Rá- ba Andrással, a Konjunktúra és Piackutató Intézet igazgatóhelyettesével közösen készített az Európai Gazda- ságkutató Intézetek Szövetsége (AIECE) 1979. május 3—4—i, milánói vitaülésére.
142 NYlLAS ANDRÁS;
A gazdasági növekedés kiemelkedő üteme következtében a magyar gazdaság nemzeti jövedelme 1978—ban csaknem ötször akkora volt. mint 1950-ben, és több mint másfélszer akkora, mint az 1970-es évek elején. A dinamikus gazdasági növe—
kedés számos vitathatatlanul pozitív eredményt hozott:
— a log/alkoztatottság világviszonylatban is magas szintet ért el, az aktív keresők jelen- leg a munkaképes korú népesség 77 százalékát teszik ki;
— a gyors ütemű iparosítás során Magyarország ipari országgá vált: az aktív keresők 433 százaléka dolgozik az iparban és az építőiparban, a mezőgazdaságban foglalkoztotottak' aránya az 1949. évi 56 százalékkal szemben jelenleg 22 százalék;
— megsokszorozódott az ország nemzeti vagyona, a befektetett tőke állománya még az utóbbi nyolc évben is évi 6—7 százalékkal nőtt, és 1978-ban három és félszer akkora volt.
mint 1950-ben;
— folyamatosan emelkedett a lakosság életszínvonala, a lakosság reáljövedelmei az 1970-es években is évi átlagban 4 százalékkal nőttek (különösen gyorsan — az 1950. évi 14"
százalékról két évtized alatt csaknem 30 százalékra - nőttek a társadalmi juttatások).
A gyors ütemű gazdasági növekedés azonban a pozitiv eredményekkel párhu- zamosan több problémával. negatív jelenséggel terhes:
— már az 1970-es évek közepére kimerültek az ország munkaerő-tartalékai; hamarabb értük el a foglalkoztatottsági ,,csúcsot", mint a hasonló fejlettségi szinten levő országok (pél—
dául a nők aktív keresőkön belüli 44 százalékos aránya túlzottnak tűnik);
— túlságosan tőkeigényes volt a mezőgazdaságból elszivott milliós munkaerő gépekkel, állóeszközökkel való helyettesítése; egyebek közt ennek folytán is fokozatosan relatív tőkehiány alakult ki, és ez a tőkehiány elsősorban az infrastruktúra korszerűsítését és fejlesztését hát-
ráltatta;
— az ipar és az építőipar gyors fejlesztésével egyidejűen túlzottan nagy méretű vállalatok alakultak ki, egyes ágazatokban monopolhelyzetek jöttek létre, és kevés a közepes és a kis—
vállalat; ezzel is összefügg. hogy a legtöbb iparágban az eladók nem alkalmazkodnak elég:
rugalmasan a belföldi és külföldi piac igényeihez;
—- a beruházási ráta túlságosan magas, állandó a feszültség a beruházási piacon: a beruházási kereslet rendszeresen és jelentősen túlhaladja a beruházási kapacitásokat;
-— a kiáramló vásárlóerő gyors növekedése folytán a fogyasztási cikkek piacán újra és, újra hiányielenségek lépnek fel.
A tőkés országoknak sok tekintetben ezzel éppen ellentétes problémákkal kell?, szembenézniök:
——- a munkaerőhiány helyett munkanélküliség;
— a kapacitások túlzott kihasználása helyett kapacitáskihasználatlanság;
— a beruházási expanzió helyett gyakran lanyha beruházási tevékenység;
— a hiánycikkek helyett túlzott árukínálat stb.
Amíg tehát a tőkés országokban általában közepes vagy mérsékelt gazdasági
növekedési ütem mellett ,,vevők piaca"; addig Magyarországon közepes vagy ennélmagasabb gazdasági növekedési ütem mellett ,.eladók piaca" alakult ki.
A magyar gazdaságpolitika hosszú ideig arra törekedett, hogya kereslet foko—
zásával ösztönözzön az erőforrások maximális kihasználására, a gyors ütemű gazda—
sági növekedésre. Ez a törekvés eredményesnek volt mondható mindaddig, amíg az iparosítás volt a fő stratégiai cél. és a növekedés az extenzív erőforrások kihasználá- sára —- a munkaképes lakosság csaknem teljes körű bevonására a termelő tevé—
kenységbe, valamint új üzemek, sőt új iparágak megteremtésére — épült.
Az 1960-as évek második felében Magyarországon szükségszerűen előtérbe ke- rült a termelés erőltetett expanzív jellegű fejlesztésével szemben az immár sok szek- torú gazdaság ,.minőségi" jellegű fejlesztésének a programja. Megszűnt a vállala- tok direktív tervszámokkal történő központi irányítása, ehelyett a vállalatok vezeté-
sét a gazdaságpolitikai és a közgazdasági—pénzügyi szabályozás keretei között a
A MAGYAR GAZDASÁG
1433
nyereség motiválja. Továbbra is a népgazdasági terv határozza meg a gazdaság- fejlesztés legfőbb irányait és arányait, központilag döntik el vagy befolyásolják a fontosabb beruházásokat, az alapvető nyersanyagok és fogyasztási cikkek belföldi
árát. Az adórendszer útján szabályozzák a bruttó jövedelemnek az állami költség-
vetés és a vállalatok közötti megoszlását. A vállalatok viszont önállóan döntenek ter- melésük mennyiségének és összetételének alakításáról, beszerzéseik forrásairól épp—úgy, mint eladásaik arányairól, továbbá saját eszközeikből történő beruházásaikról.
igénybe vehetnek bankhiteleket, a népgazdasági tervben meghatározott preferen- ciák szem előtt tartásával. A vállalatok érdekeltté váltak abban, hogy önálló és komplex üzleti stratégiát dolgozzanak ki. és mindinkább alkalmazzák a korszerű piackutatási módszereket.
A gazdaságirányítás 1968-ban bevezetett új mechanizmusa érezhetően enyhi- tette a belső és a külső feszültségeket: némileg csillapította a beruházási cikluso- kat. a külkereskedelmi mérleg kiegyensúlyozottá vált, az enyhe áremelkedés vala—
melyest fékezte a túlkeresletet, és szűkült a hiánycikkek köre is. Mindez olyan kö—
rülmények között következett be, amikor 1968-tól meggyorsult a gazdasági növeke—
dés üteme. Az eredmények alapján úgy látszott, hogy sikerült összekapcsolni a köz- ponti irányítást a vállalatok önálló gazdálkodásával, miközben a gazdaságpolitika fő irányvonala lényegében továbbra is a termelés mennyiségi fokozása, az erőtel- jes gazdasági expanzió volt.
A gazdaságirányítás reformjának bevezetésekor és az ezt követő években a világgazdasági környezet viszonylag nyugodt volt. Feltételezték, hogy a vállalati önállóság megnövekedése, a nyereségérdekeltség és a belföldi és külföldi árak kö- zött fennálló korábbi elszigeteltség megszűnése az export dinamikus emelkedését fogja előidézni. Ez így is történt 1973—ig. Ezután azonban a nemzetközi kereskedelmis
szférában — mint ismeretes — világszerte jelentős változások következtek be.
KULKERESKEDELEM ÉS EGYENSÚLYHlÁNY
A magyar népgazdaság —— mint ismeretes — nyílt gazdaság, amelyben a külke- reskedelem jelentős szerepet tölt be.
A külkereskedelem szerepét egy gazdaságban különböző mutatókkal szokás jel- lemezni. A külgazdasági kapcsolatok intenzitásának jellemzésére alkalmazott mód- szerekről éppen a közelmúltban több vitairat jelent meg Magyarországon.1 A vita' végső következtetését abban lehet összefoglalni, hogy a külgazdaság intenzitásának mérésére az a legcélszerűbb mutató. amelyik az áruk és szolgáltatások importját vi- szonyítja az importtal növelt GDP-hez: import a rendelkezésre álló összes forrás.
százalékában. A vita ezzel lényegében egyenértékűnek tekintette azt a mutatót is, amely az áruk és szolgáltatások exportjának arányát jelzi az exportot is magába' foglaló összes végső felhasználás százalékában.
Bizonyos, hogy hosszú távon a kétféleképpen kiszámított külkereskedelmi inten- zitásmutató jelentősen nem térhet el egymástól. Rövidebb időszakot tekintve azon- ban az eltérés —- a külkereskedelmi egyenleg nagyságának függvényében — számot- tevő lehet. Mivel Magyarország külkereskedelmi egyenlege az utóbbi években je-r lentős volt, ezért a külkereskedelem szerepének jellemzésére az 1. táblában mind a két külforgalmi intenzitási mutatót bemutatjuk.
1Néhány példa a Közgazdasági Szemléből: Szita János: Gondolatok a külgazdasági kapcsolatok lit-—
tenzitásánok méréséről (1978. évi 7—8. sz. 769—780. old.); Drechsler László: A makroökonómiai mutatószámok néhány kérdése (Hozzászóiás Szita János cikkéhez) (1978. évi 11. sz. 1360—1365. old.); Szegvári Iván: A kül—
kereskedelmi kapcsolatok intenzitásának mérése (1979. évi 1. sz. 93—103. old.); Bánfi Tamás — Pásztor Sáros A külgazdasági kapcsolatok intenzitásának méréséről (1979. évi 3. sz, 324—332. old.).
144 NYILAS ANDRÁS "
Jogos azonban az az igény is. hogy a külkereskedelem szerepét - különösen—
,nemzetközi összehasonlítási célokra —- egy mutatóval jelezzük. Erre a célra egyik'f " '
megoldásként az kínálkozik, hogy az export és az import átlagát viszonyítjuk az ősz—, _*cszes forráshoz. illetve a végső felhasználáshoz (amelyeknek összege egyébként a mérlegegyezőség alapján azonos). Az 1. tábla ezt a mutatót is közli.
a
1. tábla
Az áruk és szolgáltatások külkereskedelmi forgalmának aránya a magyar gazdaságban
(folyó árakon számítva)
Az
Az Az import
- es az
import export export
Év átlaga
az összes forrás. illetve végső felhasználás szózalékoban
1972 . . . 24.8 25.7 25.2
1973 . . . . . . 25.2 28.6 26.9
1974 . . . . . . 31,5 28,5 30.0
1975 ._ . . . . . 32.7 27.7 30.2
1976 . . . . . . 29.8 26.9 28.13
1977 . . . . . . 31,3 282 29,8
1978 . . . . . . 322 26,0 29,1
1974—1978. évek át-
laga . . . . _. 31,5 27,4 29,5
Külkereskedelmi kapcsolataink intenzitása — az ismertetett mutató szerint is — meglehetősen magas fokú. Ezt igazolják néhány fejlett tőkés ország 1976. évi in- tenzitósi mutatói is.
Az export és az import átlaga
a rendelkezésre álló források százalékában
Ország Százalék
Hollandia . . . 34,9 Belgium. . . 32.7 Norvégia . . . 302 Ausztria. . . 25.9 Svédország . . . 22,4 Finnország . . . 22,0 Olaszország . . . 21,4 Német Szövetségi Köztársaság . . 20.1 Kanada . . . 18.8 Franciaország . . . 17,2 Egyesült Államok . . . 7.1
Forrás: Yearbook of National Accounts Statistics. U. N. New York. 1977.
A nemzetközi munkamegosztásba való intenziv bekapcsolódás folytán gazda—
ságunk igen érzékeny a világpiaci árváltozásokra. Különösen hátrányosan érintette gazdaságunkat az 1973—1974. évi világpiaci árrobbanás, amely az ásványi eredetű nyersanyagok és energiahordozók relativ árait az ipari késztermékek áraihoz képest
számottevően megnövelte.
A MAGYAR GAZDASÁG 145
2. tábla
A világpiaci árak és árarányok alakulása az 1970—1977. években
Árarány A nyers- A kész— (nyersanyag-
Év anyagok termékek árindex a
késztermék—
árindex árindexe * százalékában)
1970 . . . 100 100 100
1971 . . . 'l 10 105 105
1972 . . . 125 1 13 1 1 1
1973 . . . 180 133 135
1974 . . . 308 162 190
1975 . . . 302 182 166
1976 . . . 31 1 183 170
1977 . . . 343 199 172
Forrás: Statistical Yearbook 1977. U. N. New York. 1978. 505. old.
Különböző számítások szerint a magyar gazdaság a felhasznált összes ásványi eredetű nyersanyagnak és energiahordozónak jóval több mint felét importból szerzi be. Ezért az importért többségében olyan ipari félkész- és késztermékeket (kisebb részben mezőgazdasági termékeket) exportál, amelyeknek külpiaci árai 1973 óta csak jóval kisebb mértékben emelkedtek, mint a nyersanyagok és az energiahordo- zók árai.
Mindezek arra utalnak, hogy a magyar gazdaság kiemelkedően érzékeny a kül—
kereskedelmi hatásokra. és hogy az 1973—1974. évi világpiaci árválto- zások rendkivül kedvezőtlenül érintették az országot. Ezért a világgazdaság erőtel—
jes változásai 1973 után lényegesen befolyásolták az ország gazdasági teljesítmé- nyének alakulását. és kiélezték a növekedés és az egyensúly közötti konfliktust.
A népgazdaság egyensúlyhiányát az elmúlt 5 évben leginkább a cserearány- romlás okozta. A termelés és a külkereskedelmi forgalom adott szerkezete azt ered- ményezte. hogy a külkereskedelmi cserearányok 1978-ban az 1972. évihez képest kereken 20 százalékkal romlottak. Az árrobbanást követő 5 év alatt az összes nettó árveszteség meghaladta a 183 milliárd forintot, ami mintegy egyharmada az 1978.
évi nemzeti jövedelem értékének. Ennek a hiánynak megfelelően 5 év alatt hasonló értékű behozatali többlet állt elő.
A cserearány rosszabbodásának mértéke nagyobb volt a tőkés országokkal, mint a KGST-országokkal folytatott kereskedelemben. Az új világpiaci árarányokat ua KGST-övezeten belüli kereskedelemben csak 1975-től és csak fokozatosan alkal- mazták. Végső soron 1978-ban 1970-hez viszonyítva egységnyi volumenű import de- vizaköltségének fedezéséhez kb. 1,2 volumenű exportra volt szükség.
Minthogy Magyarországon a folyó fizetések mérlegét a külkereskedelem egyen- lege határozza meg — a többi tétel pozitív és negatív elszámolásai nagyjából ki- egyenlítik egymást —. a behozatali többletet jórészt hitelek igénybevételével finan- szírozták. Ezek a hitelek jórészt az exportkapacitások és a technológiai eljárások fej- lesztését szolgálták. A hitelek igénybevételére azért volt szükség, mert a gazdaság- politika nem kívánta fékezni a növekedés ütemét annak érdekében, hogy az élet- színvonal folyamatos emelkedése, valamint a gazdaságfejlesztési programok meg- valósítása lehetőleg ne torpanjon meg. így a hazai felhasználás egy részének for—
rása a behozatali többlet volt. (Lásd a 3. táblát.)
3 Statisztikai Szemle
146 NYILAS ANDRÁS
Az utóbbi 5 évben a hazai felhasználás - a fogyasztás és a bruttó beruházások
együttesen — emelkedése (kb. 40%) jóval meghaladta a nemzeti jövedelem növe- kedését (kb. 30%). Más szavakkal: a hazai kereslet túlzott mértékben nőtt, ami hozzájárulhatott a külkereskedelmi mérleghiány ilyen méretű kialakulásához.
3. tábla
A hazai felhasználás forrásai
A nemzeti A behozatali jövedelem többlet Év
aránya (százalék)
1974 . . . 94.9 5.1
1975 . . . 91.7 8.3 t
1976 . . . 95,1 49
1977 . . . 94.8 5.2
1978 . . . 90,0 10.D
Magyarország külkereskedelmi egyensúlyát a cserearányromlás mellett a külső piacok alakulásának tendenciái is kedvezőtlenül érintették. Az 1974—1975-65 két- éves időszakban a világkereskedelem volumene. tehát a külső országok importké—
reslete stagnált. Számos iparág a tőkés gazdaságokban válságba jutott, vagy ter-
melése átmenetileg visszaesett. Az ún. érzékeny termékek (például az acélipar ter-—mékei, továbbá a munkaigényes iparcikkek, például ruházati termékek, cipők, fém—
tömegcikkek, elektromos készülékek és alkatrészek) kategóriájában a fejlett tőkés
országokban a hazai termelők védelmet kértek és kaptak kormányaiktól; ily módonkvótákkal. adminisztratív korlátozásokkal stb. nehezítették a külső szállítók, így Ma—
gyarország exportját. Ezáltal kerültek szembe a magyar ipari termékek az Európai Gazdasági Közösség tagországai és a társult országok vállalataival, valamint a vámkedvezményeket és egyéb preferenciákat élvező fejlődő országok hasonló ter-
mékeket szállító vállalataival.
Ennél súlyosabban érintették a Nyugat-Európába irányuló magyar exportot az Európai Gazdasági Közösség intézkedései az agrárszektorban. 1974—ben a Közös Piac újabb korlátozásokat léptetett életbe az élőállat- és a húsbevitelre, ami a ma- gyar kivitel hagyományosan legnagyobb tételeit érintette, és ebben a termékcso-
partban a magyar szállítások jelentős csökkenését eredményezte.
A piaci körülmények tehát kedvezőtlenek voltak arra, hogy Magyarország a cserearányromlás miatt elszenvedett veszteséget kivitele volumenének megfelelő
mértékű növelésével ellensúlyozza.
A világgazdaság zavarai ugyanakkor ráirányították a figyelmet a magyar ipar versenyképességének néhány gyenge pontjára is.
A magyar termelők tehát —— akiknek le kell küzdeniök új exporttermékeik tőkés piacain az újonnan jöttek nehézségeit — kénytelenek — némi késedelemmel — fel—
zárkózni az éles nemzetközi verseny által megkövetelt minőségi követelményekhez, Ezzel együtt fokozni kénytelenek a piaci hatásokra való reagálásuk gyorsaságát, szélesíteniük és javítaniuk kell piackutató tevékenységüket a tőkés piacon.
A magyar külkereskedelem alakulásának elemzését az importösszetétel vizs—
gálatával kezdjük. (Lásd a 4. táblát.)
Az adatokból kiolvasható, hogy az összes importon belül 1970 és 1978 között az anyagok és energiahordozók importjának volumene együttvéve lényegében az import átlagos növekedésének megfelelően (8 év alatt összesen mintegy 74 száza—
A MAGYAR GAZDASAG
147
lékkal) nőtt. Ugyanezen időszak alatt a nemzeti jövedelem —— úgyszintén összehason- lítható árakon számítva —- 57 százalékkal nőtt. E két adat egybevetése alapján
megállapítható, hogy a vizsgált időszakban a magyar gazdaság importigényessége
fokozódott: a nemzeti jövedelem volumenének 1 százalékos növekedéséhez 1.3 szó—zalékkal több anyagot és energiát kellett importálni. Ha pedig figyelembe vesszük azt is. hogy 1970 és 1978 között az anyag- és energiaárak Magyarország számára ugrásszerűen nőttek, akkor a nemzeti jövedelem 1 százalékos növekményéhez ma legalább háromszor akkora értékű anyagot és energiát kell importálni. mint az 1970- es évek elején. A gazdaság importenergia—igényességének fokozódását jelzi az im—
port összetételének alakulása is. amely azonban arra is utal, hogy ebben az idő- szakban az energia mellett legdinamikusabban a ,,technika" (a gépek) importja
nőtt.
4. tábla
Magyarország importjának és az import szerkezetének alakulása
Az 1978. évi import Megoszla's az
Arucsoport értéke óráim/o— volumene 1970. 1978.
az 1970. évi százalékában évben (százalék)
Energiahordozók, villamos energia . . 487,7 246,5 197,8 6.8 12.6
Anyagok, félkésztermékek, alkatrészek . 245.7 145,0 169.4 51,6 48,1 Gépek, szállítóeszközök, egyéb beruhá-
zási javak . . . . . . . . . . 297,3 122.7 242,3 19,6 22.1
Fogyasztási cikkek . . . . . 254.6 1142 222,9 8.8 8.4
Élelmiszeripari anyagok, élő állatok,
élelmiszerek . . . 174,7 179,9 97,1 132 8.8
Összesen 2652 147,1 180,3 100,0 100,0
A magyar export értékének és árszinvonalának növekedése 1970 és 1978 között messze elmaradt az import értékének és árszintjének növekedése mögött. Annak el- lenére, hogy az export volumene gyorsabban nőtt, mint az importé, a mennyiségi exporttöbblet csupán egy kisebb részét tudta ellensúlyozni az árveszteségnek.
5. tábla
Magyarország exportjának és az export szerkezetének alakulása
Az 1978. évi export Megoszlás az
Árucsoport értéke aránya" volumene 1970. 1978.
az 1970. évi százalékában évben (százalék)
Energiahordozók, villamos energia . . 550.8 305,1 180.5 1.3 3.0 Anyagok. félkésztermékek, alkatrészek . 221,1 119,7 184,7 30,9 29.6 Gépek, 'szállitóeszközök, egyéb beruhá-
zási javak . . . . . . . . . . 281.0 llő.6 241.0 22,6 27,5
Fogyasztási cikkek . . . 212,4 108,5 195,8 19,9 18,3
Élelmiszeripari anyagok, élő állatok,
élelmiszerek . . . 197,4 131,9 149.7 25,3 21,6
Összesen 232,4 119,9 193,8 i 1oo,o ] 1oo,o
3'
143 NViLAS ANDRÁS
Az export összetételének alakulása egyben arra is utal, hogy ebben az időszak-
ban milyen irányban változott a magyar gazdaság szerkezete. igaz ugyan, hogy
leggyorsabban az energiaexport nőtt. súlya azonban az összes exporton belül ma is elenyésző (30/0). Erőteljes szerkezetváltozásra utal azonban a gépexport kiemel—kedően gyors üteme még akkor is. ha a magyar gépek árszinvonalát a világpiacon csak mérsékelten sikerült emelni. A magyar exportban (és a termelésben) az ala——
csony árszint ellenére még mindig számottevő súlya van a fogyasztási iparcikkeknek főleg a textíliáknak.
Közelebbi betekintést enged a magyar külkereskedelmi problémákba és a gaz- adaság struktúrájába, ha az áruszerkezetet a rubel elszámolások és a dollár elszá- molások viszonylatában mind a behozatal, mind pedig a kivitel vonatkozásában
külön-külön vizsgáljuk. (Lásd a 6. és a 7. táblát.)
6. tábla
Magyarország behozatalának áruszerkezete 1978—ban
(százalék)
Termék elssálgglás elsegrláglás Összesen
Energiahordozók, villamos energia . 18,4 7.7 12,6
Anyagok, félkésztermékek, alkatré-
szek . . . . . . . . . . . 38,6 56,0 48,1
Nyers- és alapanyagok . . . . 16.6 14,8 15,6
—- Bányászati termékek . . . 2.4 0.9 1.6
—Állati eredetű anyagok . . . . O,1 2,1 1.2
Félkésztermékek . . . 13.6 31,6 23.5
—Vegyipari félkésztermékek . . . 5.5 i8,1 12.4
—Szerszám, szerelvény, fémtömeg-
cikk . . . . . . . . . . . 0.9 2.9 2.0
Alkatrészek . . . 8.4 9.6 9.0
Gépek. szállítóeszközök, egyéb be-
ruházási javak. . . 29,1 16.3 22,1
Komplett gyárberendezés . . . . 2.5 1,8 2.1
Közlekedési eszköz . . . 6.6 0.4 3.2
Híradástechnikai termék . . . . 4.6 1.0 2.6
Műszer . . . . . . . . . . 2.0 1.9 1.9
Fogyasztási iparcikkek . . . 112 6.2 8.4
Ruházati cikkek . . . 2.0 3,0 2.5
Jármű . . . 4.5 0.2 2.1
Háztartási gép . . . . 1.3 0.2 0,7
Élelmiszer, élő állat . . . 2.7 13.8 8,8
Mezőgazdasági termék, élő állat 0.2 6.6 3.7
Élelmiszeripari termékek . . . 2.5 7.2 5.1
—Növényolajipari termékek . . . 0.0 4.2 2.3
— Húsipari termékek . . . 0.3 1.2 0.8
Összesen
100,0 100,0 100,0
Magyarország az energiahordozók túlnyomó részét a szocialista országokból importálja. Hasonló a helyzet a gépek, járművek, valamint a fogyasztási cikkek te-
kintetében is. Ezzel szemben a vegyipari termékek, a mezőgazdasági termékek (ta—
karmány) és az élvezeti cikkek behozatala nagyrészt a dollár övezetből (OECD-or- szágok és fejlődő országok) származik. A nyersanyagok behozatala eredet szerint
kiegyenlítettebb: mind a dollár övezet, mind a rubel övezet jelentős szállító. Fel-
tűnő, hogy a gépek, beruházási javak az OECD-országokból származó importnakmindössze egyötödét teszik ki.
A MAGYAR GAZDASÁG
149
7. tábla
Magyarország kivitelének áruszerkezete 1978-ban
(százalék)
Termék elszRéjrgíilós eis'igrlrliglrás Osszesen
Energiahordozók, villamos energia . 0.6 5.6 3,0
Anyagok. félkésztermékek, alkatré-
szek . . . . . . . . . . . 23,5 35.7 29,6
Nyers— és alapanyagok . . . . 2,2 10,3 6.3
— Vas— és fémipari félkésztermékek 2.6 8.4 5.5
— Vegyipari félkésztermékek . . 3,7 10.8 7.2
Alkatrészek . . . . . . . . . 11.0 2.2 6.6
Gépek, szállítóeszközök. egyéb be-
ruhózási javak. . . . . . . . 43,1 11.7 27.5
Komplett gyárberendezés . . 3.3 1.7 2.5
Közlekedési eszköz . . . 132 3.5 8.4
Műszer . . . . . . . . . . 6.5 O,9 3,7
Híradástechnikai termék . . . . 65 0.4 3.5
Fogyasztási iparcikkek . . . 18,6 18.0 18,3
Ruházati cikkek . 9.5 9.0 9.2
Kiszerelt gyógyszerek . . . 4.6 0.4 2.5
Élelmiszer, élő állat . . . 14,2 29.0 21,6
Mezőgazdasági termék, élő állat . 4.4 125 8.4
— Szemes termény . . . . . . 1.2 2.5 1.9
-— Gyümölcs. zöldség . . . 2.8 1.0 1.9
— Élő állat és állati termék . . . 0.3 7.4 3,8
Élelmiszeripari termékek . . . . 9.8 16.5 13,2
—- Húsipari termékek . . . . . . 2,4 11,2 6.8
—Gyümölcs— és főzelékkonzerv . . 3.5 2.2 2.9
Összesen
100,0 100,0 100,0
A rubel elszámolású összes ipari kivitelben (beleértve az élelmiszeripar export- ját is) az ipari kész- és félkésztermékek, valamint a nyersanyag jellegű termékek aránya 85:15, ugyanez az arány a dollár övezet esetében 55:45. A gépek aránya a rubel övezetbe irányuló exportnál 43, a dollár övezetbe irányulónól csak 12 száza- lék. Ezzel szemben a mezőgazdasági és élelmiszeripari termékek aránya a kivitel—
ben a dollár övezet tekintetében kétszer akkora, mint a rubel övezetnél (29, illetve 14 százalék). Mindkét relációban a kivitelnek közel egyötöd részét fogyasztási cik- kek, ennek felét ruházkodási cikkek alkotják.
GAZDASÁGPOLITlKAl VÁLASZOK A VlLÁGGAZDASÁGl KÖRNYEZET KIHlVÁSÁRA Minthogy hazánk külkereskedelmi forgalmának közel fele nem szocialista or- szágokkal bonyolódik le, 1973 után a hazai viszonylagos árstabilitás védelmére in- tézkedéseket kellett tenni. Ennek fő eszközeként a forintot fokozatosan többször fel- értékelték a legtöbb külföldi valutához képest. A dollár kereskedelmi árfolyama 1974 és 1979 márciusa között 48,5 forintról 35,ó forintra csökkent.
A felértékelés kettős hatással járt. Egyrészt valóban csökkentette az ..infláció importját", és hozzájárult a hazai árszínvonal viszonylagos stabilitásához. Másrészt azonban ösztönözte az importot, és némileg fékezte az exportot olyan időszakban, amikor a cserearányromlás ennek éppen az ellenkezőjét követelte volna meg.
A forint felértékelése ellenére a gyorsan növekvő világpiaci árak hatására az importköltségek jelentősen emelkedtek. Ez pénzügyi nehézségekbe sodorta volna az
150 NYILAS ANDRÁS
importanyagokat felhasználó magyar vállalatok egész sorát, ezért az árrobbanás
első két évében a költségvetés kiegyenlítette az importanyagok drágulásának egy
részét, hogy a vállalatok likviditása veszélybe ne kerüljön.
Belföldön tehát az inflációs nyomás csak kevéssé erősödött. a teljes foglalkoz- tatottság fennmaradt. gazdasági visszaesés nem volt, sőt a termelés erőteljesen emelkedett. Magyarországon tehát a gazdaságpolitika némileg és időlegesen ,,kö—
zömbösítette" a világgazdasági megrázkódtatások első hullámát, ,,elhalasztotta" az árváltozások begyűrűződését a hazai gazdaságba.
Az a körülmény, hogy a hazai gazdasági egységek ,,megkímélődtek" az árrob—
banás következményeitől, negatív hatásokkal is járt. Az energiatakarékossági eljárá- sok és megoldások a fogyasztásban és a beruházásokban később bontakoztak ki Magyarországon, mint máshol Európában. A termelés és a külkereskedelem szerke- zetének az új piaci követelményeknek megfelelő átalakulása vontatottan ment vég- be. mert a vállalatok .,költségérzékenysége" nem volt megfelelő. Kitűnt, hogy az ,,árfolyampolitikai" megközelítés távolról sem elegendő. Szélesebb perspektívában
kellett újra átgondolni a gazdaságpolitika egész eszköztárát.
Mindenütt a világon jelentékeny tapasztalat halmozódott fel az elmúlt évek vi- lággazdasági hullámzásai és a leküzdésükre alkalmazott eszközök változatai kap- csán. Magyarországon is el kellett dönteni, milyen utat válasszon a gazdaságpoli- tika. Figyelembe kellett venni, hogy egyidejűleg több célt kell elérni, amelyek a je- lenlegi körülmények között egymással nem könnyen egyeztethetők össze: az export erőteljes fokozása és gyorsabb alkalmazkodás a külső piac követelményeihez, még- pedig a beruházások és az import eddiginél mérsékeltebb és szelektívebb növelése mellett. Mindezt úgy kell megvalósítani, hogy a lakosság reáljövedelme tovább nö- vekedjék, a termelő infrastruktúra,, valamint a szociális fejlődés, az egészségügy.
az oktatás fejlesztése lépést tartson a követelményekkel.
Hogyan lehetséges ezeket a néha egymással rövid távon ellentétes célokat a lehető legjobban megközelíteni? Befelé fordulással vagy még nyitottabb nemzetközi gazdasági kapcsolatokkal? Protekcionizmussal vagy a kereskedelem akadályainak lehető legteljesebb kölcsönös lebontására irányuló politikával? Visszatéréssel a gaz—
daságirányitás túlzott központosítására vagy a vállalatok önálló vállalkozási készsé- gére fokozottabban támaszkodó tervgazdálkodással?
Úgy tűnik, ez a kérdés Magyarországon eldőlt. Az utóbbi mellett döntöttek. A világgazdasági válság és az elszenvedett cserearányromlás még világosabbá tette, hogy szükség van a termelés és az export szerkezetének eddiginél gyorsabb átala- kítására. E program végrehajtásához — legalábbis az első években -— a mérsékeltebb gazdasági növekedés kedvezőbb feltételeket teremt, mint a nagyobb — erőltetett — növekedés. Ez a gazdaságpolitika magában foglalja a beruházási kereslet növeke- désének mérséklését és azt a követelményt, hogy a beruházókat szelektív hitel- politika segítségével mindinkább a technológia és az export fejlődését elősegítő
irányba tereljék.
Minden ország, mely kereskedelmi és folyó fizetési mérlegében hiánnyal küzd, átmenetileg fékezni igyekszik az import növekedésének ütemét. Magyarországon ed—
dig ezt kevéssé alkalmazták, az import az utóbbi években is dinamikusan nőtt. A következő néhány évben azonban várhatóan takarékosabb importgazdálkodás kö- vetkezik, és a devizabevételeket fokozottabban az olyan termékek behozatalának fedezésére fogják koncentrálni, amelyek elengedhetetlenül szükségesek a gazda-
ságos termeléshez és exporthoz. valamint a lakosság ellátásához.
Magyarország külkereskedelmi orientációjában fokozott szerephez jut az ága- zaton belüli munkamegosztás és a vállalatok közötti termelési kooperáció, valamint
A MAGYAR GAZDASÁG
151
(! technológiai transzfer. Valószínű. hogy a tőkés országokkal való kölcsönös keres-
kedelem legdinamikusabb szektora a gépek és technológiák lesznek. A Magyaror—szágon beruházott gépeknek, gépi berendezéseknek mintegy fele (értékük alapján számítva) szocialista és nem szocialista importból származik, és ez az arány a jövő-
ben sem csökken.
A magyar népgazdaság nemzetközi versenyképességének erősítése a gazdaság—
politikának nem mellékes, hanem központi kérdése. Ehhez mind a külső kereskede—
lempoli'tikai, mind a belföldi gazdaságpolitikai feltételek továbbfejlesztésére van szükség.
A külkereskedelmi politikában a magyar népgazdaság érdekelt a nemzetközi
kereskedelem korlátainak lebontásában, a vámok kölcsönös csökkentésében, a nem vámjellegű kereskedelmi akadályok eltávolításában, mindenfajta diszkrimináció el- törlésében. A KGST keretében a többi tagországgal közösen munkálkodunk a nagy- szabású együttműködési programok. valamint a feldolgozó iparban a kooperációk és a különböző szakosodási egyezmények közgazdasági feltételeinek továbbfej-
lesztésén.
A belföldi gazdaságirányítási rendszer az 1968-as reform szellemében fejlődik tovább. 1980-tól a világpiaci árak és a belföldi árak közötti kapcsolat az eddiginél
következetesebb és szervesebb lett. és ez a kapcsolat mind rugalmasabban ér-
vényesül.
Az exportban érdekelt hazai iparvállalatok még inkább közvetlenül kapcso—
lódhatnak a külföldi piachoz. A külföldi piaci szervezetek kiterjesztését, működésük hatékonyabbá tételét tervezik. További vegyes kereskedelmi és termelő vállalatok létrehozására törekszenek azokon a területeken, ahol az várhatóan jövedelmező lesz. Az iparvállalatok elsősorban a feldolgozó iparban —- az állami szabályozás ke- retei között, a piaci és a versenyfeltételeknek megfelelően — saját hatáskörükben döntenek termelésük mennyiségének és összetételének alakításáról, az értékesítés-
ről, beszerzéseikről, partnereik megválasztásáról.
Mindezek a gazdaságpolitikai megfontolások az 1970—es évek gazdasági nö- vekedését jellemző mutatókban is tükröződnek. A nemzeti jövedelem 1977—ig — a gyenge mezőgazdasági termést elért 1976. évet kivéve -— évi 6—8 százalékkal nőtt.
A belföldi felhasználás volumenének növekedése is évi 5 százalék körüli volt. A ma- gyar gazdaság fejlődése szempontjából kritikusnak volt tekinthető az 1978-es év, amikor is a nemzeti jövedelem 4 százalékos növekedése a belföldi felhasználás 10
százalékos fokozódásával párosult. Az így kialakult behozatali többlet arra késztette
a gazdaságvezetést, hogy erőteljesebb eszközökkel mérsékelje a hazai felhasználás növekedését, különösen a felhalmozás fokozódását. Sőt. az 1979. évi gazdasági terv a beruházások és a készletfelhalmozás abszolút szintjének jelentős csökkentésétirányozta elő.
Az 1979. évi előzetes adatok szerint — a kedvezőtlen időjárás következtében a mezőgazdaságban ismét jelentősebb termelés- és exportkieséssel kell számolni —- a nemzeti jövedelem alig 1—1,5 százalékos növekedése mellett a külkereskedelmi mér- leg passzivuma számottevően mérséklődött. E változás abból adódik, hogy a felhal- mozás jelentős csökkentése következtében az összes belföldi felhasználás is mér- séklődik, a lakosság fogyasztása azonban így is mintegy 3 százalékkal emelkedik
1979-ben.
A gazdaságirányítás a következő évekre a nemzeti jövedelem eddiginél mér-
sékeltebb növekedésével számol és azzal. hogy a hazai felhasználás ennél még
mérsékeltebben emelkedhet. A termelés és a felhasználás növekedése közötti ,,meg- takarítás" (a 8. tábla 3. oszlopában a negatív előjelű növekedési különbség) fordit—152 NYlLAS ANDRÁS;
ható a külső egyensúlyi helyzet javítására, azaz az import növekedését meghaladá—
exportfokozásra.
8. tábla-:
A nemzeti jövedelem és a belföldi felhasználás alakulása
Usszehusonlitható árakon (százalék)
A nemzeti
Nemzeti Belföldi jövedelem és a
E jövedelem felhasználás belföldi
v felhasználás
.. . .. .. . , , növekedésének
novekedese az elozo evvhez kepest ; különbsége
1971 . _. . . . . . . . . . . . 5.9 11.31 '*l'5,4
1972 . . . . . . . . . . . . . 6.2 ——3.7 ! —9,9
1973 . . . . . . . . . . . . . 7.0 2.0 —5.0
1974 . . . . . . . . . . . . . 5.9 12,7 -l—6.8 4
1975 . . . . . . . . . . . . . 6.1 6.4 4—03
1976 . . . . . . . . . . . . . 3.0 1.2 —-'l.8
1977 . . . . . . . . . . . . . 8.0 6.2 -—1.8
1978 . . . . . . . . . . . . . 4.2 10.0 —l—5.8
1979* . . . . . . . . . . . . . kb. 1—1,5 kb. -6 kb. -—7-—7.5
* Előzetes adat.
E célokat szolgálja az árrendszer 1980. évi reformja és ennek megfelelően a pénzügyi szabályozók továbbfejlesztése is, amelyeknek középpontjában az áll, hogy'
az árak és a nyereség a gazdaság teljesítményét a világpiaci árak, azaz nemzet-
közi mérce alapján minősítse.
Mindezek a gazdaságpolitikai törekvések a hatodik ötéves tervben (1981—1985) fognak testet ölteni. Sikerük a hazai erőfeszítések mellett a KGST-országok közötti együttműködés komparatív előnyeinek kihasználásától és a tőkés országok — kü- lönösen Nyugat—Európa — gazdasági fejlődésének irányzataitól. végső soron a nem-—
zetközi piacok alakulásától is nagymértékben függ.
PE3lOME
Llenuo Hacronmero ouepka, npencraaneHHoro Ha cocrozaweücn c 31 oxmöps ne 2"
HORőpH 1979 rop.a e Bynaneune nepaoü seHrepo—Kanancxoü skouoMuuecxoü KonmepeHw—m, őbm noxaa Hauőonee xapaxtepubix nep-[ nonomeumi " Bamueümux Hanpasne'nuü paasmun BeHrepcuoű 3KOHOMHKH B nepuoA nocne CMeHbl anox B Mupoaom xoanüctae a 1973—1974 ronax.
Beurepcxan axonomnuecxan nonwruka a Teueuue npononmu'renbuoro BPEMeHH cm- Mynuposana maucumanbnoe ucnonbaoaaaue pecypcoa I'IYTeM Hapaumaauun cnpoca. Op.-—
HBKO a xouue l960—blx roncs Ha nepeAHui—i I'IIIGH abiuma Heoöxonnmocu MHTeHCHBHOI'O paaeu'ma 3KOHOMHKH: Baenei—man a 1968 rony Hasan cuuema ynpasneuua napom-tam, xosnüc-rsom 3Haumenauo cmarumia BHYTpeHHHe u anem-me Hanpsmeuns. OAHGKO mau- Kooőpaanuü poc1' u.eH Ha MHPOBOM pbiHKe a 1973—1974 rr. sanncn npnum—ioü Bozai-mu—
nonemu cepbesnbix prAHocveü a BeurepcxoM HBPOAHOM xoanüctae. ABTOp nYTeM Mem- AYHBPOAHOI'O cpaaHeHm noxazmaaet, u'ro aeHrepcxan BKOHOMHKa sangetcs oc1'po uyacr—
BuTeanoü K nepeMeHaM Ha MHpOBOM pbiHKe.
B nanbneümeM, ananusupyn nemzeni—ie crpyxrypbi, oőbema " ypoai—m ueH aeHrep- cxoro umnoprau ancnopra, ou yctanasnuaaer, um Ha npommeHm—i HCTel-(Luel'o nnmnen—m norpeöuocm aeHrepcnoü 3KOHOMHKH a umnopmux marepnanax u anepruu snaumenbno aoapocnu, : l-ieM noauwenue ypoann ne" ne aeHrepcxuü aucnopr He CMorno HATM a Mary, xom poCT oő-aeMa akcnopra npeBblCHn Takosoü : cnyuae HMnOpTa.
B aaxmoumenwoü uacm csoero ouepna asrop ocranaannsae'rca Ha akonomuuecmx npoőnemax_ mamam—ax s re'—lenne nocneAi—mx ABYX HeT. Paccmarpuaaet, Mawe Mepbl ano—
A MAGYAR GAZDASÁG 1534
Hon-necnoü nonm'nku noaaonunu 651 CMHI'l-IHTI: aHemHue Hanpnmehm. Bamneümumu ua HMX cnn-raer npeoőpasosaune crpykrypm nponaaonctaa, pecpopmy cncreMu u.eH B 1980"
rogy n cootsercraymmee atomy coaepmencraoaaune cpuuaucoablx perynsnopos.
SUMMARY
The aim of the study, delivered to the first Hungaro-Canadian conference of economists..
held from Bist October to 2nd November 1979 in Budapest, is to show the main characteris- tics of the economic conditions as well as the main tendencíes of the economic development in Hungary after the beginning of a new era in the world economy starting from 1973—1974.
The economic policy in Hungary incited the maximal utilization of resources through the—
increase of the demand for a long time. However, in the late 1960ies stress has been laid upon the intensive development of the economy: the new system of economic control, intro- duced in 1968, sensibly reduced the internal and external tensions. Nevertheless the price ex—
plosion in the world market in 1973—1974 created serious difficulties to the Hungarian—
economy.
The study demonstrates by means of international comparisons that Hungarian economy is highly sensitive to the effects of the world economy.
Analyzíng the composition, volume, and price level of Hungary's import and export the author points out that the demand of the Hungarian economy to import materials and energy considerably increased in the past five years and the increase in the price level of Hungary'sx export goods could not keep pace with this, although the increase of the volume of export surpassed that of the import.
The concluding part of the study deals with economic problems emerged in the last two years. lt investigates the different measures of economic policy which could reduce the external tensions in the future. The author is of the opinion that of the latter the most important ones are: the alteration of the production structure, the reform of the price system.
in 1980 and in connection with this, the further development of the financial control.
