Riznik, A. – Litvak, Sz.: A Szovjetunió 1962. évi energiamérlege, valamint a tüzelőanyagok és energiahordozók racionális felhasználásának kérdései

STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÖ

553

szükséges automata—berendezésről, mert az automata által gazdaságosan gyárt- ható sorozatnagyság egytizedét kellett csak terv szerint gyártania.

A helyes adatszolgáltatás kialakitásá—

nál tehát a specializáció igazi tartalmát és célját kell alapul venni. Ez nagyjából -— a cikk szerint —— a következő: a profil—

idegen termelés minimálisra csökkentése, a kisüzemek egyesítése, a vállalatonként gyártandó termékek körének szűkítése a termékek tipizálása és szabványosítása segítségével, a vállalatonként előállítandó termékek termelésének olyan mértékre történő fejlesztése, mely a maximalis gépesítést és automatizálást teszi lehe—

tővé. Ennek megfelelően, a specializáció fő mutatóinak ki kell fejezniök:

1. vállalati, iparági, összipari szinten:

a) az egynemű termékek termelési volu- menének abszolút nagyságát;

b) a termelés megoszlását a szerint, mek- kora hányadát állították elő a korszerű tech- nika alkalmazásával, s mekkora hányadát gyártották ,,régi" módszerekkel (kézi úton stb.);

2. a termelés koncentrációjának mér—

tékét;

3. a specializációs folyamat dinamiká—

ját (a sorozatnagyság növekedését, a kor- szerű technika alkalmazásának növekvő arányát, a foganatosított rendszabályok hatékonyságát stb.).

(A statisztikai adatszolgáltatást úgy kell megszervezni és kialakítani, hogy a fent vázolt mutatók összeállíthatók legyenek.

Mint az egyik első lépést említi a cikk azt az 1963-ban lebonyolított egyszeri, reprezentatív adatfelvételt, mely a gép- ipar egyes ágazataira vonatkozott, s melyben az alábbiakat kérték be külön- külön az alapvető sorozatokra, évi ter—

melési nagyságkategóriánként s külön az egyéb termékek termelésére:

az előállított termékek pozícióinak (no- mgnklatúra szerinti megnevezéseiknek) szá- msfpozíciónkénti termelés mennyiségét,

a poziciónkéntl műveletek számát,

az elvégzett műveletek megoszlását a sze—

rint, hogy hányat végeztek el kézi munká—

val, univerzális, illetve célgéppel stb.

Az adatokból több érdekes táblát és mutatót szerkesztettek. Ezek közül külö- nösen figyelemre méltó, hogy amíg az évi 1001—10 000 darab termelési nagy- ságkategória esetén, az univerzális gépe- ken a műveletek 62 százalékát s a cél- gépeken, automatákon csak 38 százalékát végezték, addig egymillión felüli évi darabnagyság esetén ez az arány 3—97 százalékra módosult, a célgépek és az automaták javára. A másik lényeges adat:

minden 1000 termékszámból csak 39 volt

az olyan termékek cikkszáma, melyek évi termelése a 10000 darabot megha- ladta, viszont 587 cikkszám esetében az évi termelés a 100 darabot sem érte el.

Ugyanakkor az adatszolgáltatásba vont vállalatoknál átlagosan 82,7 százalékot tett ki a régi értelemben vett ,,fő" spe—

cializációs együttható (a profil szerinti termelés aránya).

Szerző szerint az adatszolgáltatás ki—

építésének további főbb lépései -— me—

lyeket csak a statisztikusok és a tech—

nológusok szoros együttműködésével le- het megtenni — a következők:

!. termékenként a ,,minimális sorozatnagy- ság" _- az a mennyiség, amelytől kezdve gaz—

daságos a korszerű technika alkalmazása — megállapitása ;

2. termékenként a termelési koncentráció optimális változatának kidolgozása;

3. a koncentrálási és specializálási folyamat során előálló kölcsönös kapcsolatok célszerű megfigyelésére módszerek kidolgozása (termé—

kek ,,átadása", átprofilozása a vállalatok, eset—

leg ágazatok közt stb.).

Mindezek alapján —— az elektronikus számítógépek lehetőségeit is figyelembe véve —— mielőbb alapos, átgondolt sta—

tisztikai programot kell összeállítani a specializáció érdemi megfigyelésére.

(Ism.: Lacfalvt József)

RIZNIK, A. — LITVAK, sz.:

A szowETUNló 1982. Éva ENERGIAMÉRLEGE VALAMINT A TUZELÖANYAGOK

És ENERGIAHORDOZÓK RACIONÁLIS FELHASZNÁLÁSÁNAK KÉRDÉSEI

(Toplivno—énergeticseszkij balansz SzSzSzR za 1962 god ! voproszü racional'nogo iszpol'zo—

vanija topliva 1 énergii.) —— Vesztntk Sztattsz—

ttkt. 1964. 5. sz. 11—23. 13.

A Szovjetunió népgazdaságának fejlő—

dését különösen az utóbbi tíz évben az energiahordozók termelésének és fel- használásának növekedése jellemzi.

Elsősorban a legprogresszívebb és leg- gazdaságosabb energiafajták — a kő—

olaj, a földgáz, a vízienergia —- ter—

melése nőtt. 1963-ban a kőolajtermelés 93 millió tonnával, a földgáztermelés 62 milliárd m3-rel volt több, mint 1958—

ban.

A Szovjetunió népgazdaságának tü—

zelőanyag— és energiaigényei azonban oly gyorsan növekednek és válnak mind sokrétűbbé, hogy megelőzik a termelést, Ezért rendkívül nagy jelentőségű az egyes tüzelőanyagok _és energiafajták helyes elosztása és gazdaságos felhasz—

nálása.

Jelenleg a villamosenergia fejlesztése 4/5 részben tüzelőanyagbázison törté—

554

nik és a tendencia az, hogy ez még hosz- szú ideig így lesz.

Tehát a vegyipar fejlődése és a tüze—

lőanyagfogyasztás növekedése még hosz—

szú ideig szoros kapcsolatban lesznek egymással. Egyrészt, mert a tüzelőanya—

gok a Villamosenergia-fejlesztés forrásai, másrészt mert a legfontosabb és legér—

tékesebb nyersanyagforrások a vegyipar számára.

Jelenleg a tüzelőanyagok elégetésének hatásfoka mindössze 40—45 százalékot tesz ki, ez is mutatja, hogy az energia—

hordozók megtakarításának nagy tarta- lékai vannak még kihasználatlanul. Az elektrotechnikában az új vegyianyagok alkalmazása is a villamosenergia-megta—

karítás egyik forrásává válhat.

A Szovjetunió Központi Statisztikai Hivatala első ízben 1960—ban állított össze energiamérleget, másodszor már fejlettebb módszerekkel és szélesebb programmal 1962—ben dolgozták ki az ország tüzelőanyag- és energiamérlegét.

A cikk a továbbiakban a Szovjetunió energiamérlegének adatait mutatja be.

1962—ben az összes energiaforrások nor—

mál tüzelőanyagban számítva 915 millió tonnát tettek ki, ezek csaknem teljes egészében az ország saját belső forrá- saiból származtak (az import mindössze 1 százalék volt).

Az energiamérleg adataiból a tüzelő—

anyag—felhasználás fő irányai is megis—

merhetők. A Szovjetunióban 1962—ben a tüzelőanyagok összes mennyiségéből 59 százalékot energetikai célokra — vil- lamosenergia, hő— és mechanikai energia termelésére —— használtak fel; 40 száza- lékot közvetlenül, más energiafajtákra történő átalakítás nélkül használtak fel a különböző technológiai, kommunális háztartási, közszükségleti és egyéb cé- lokra; a szállítási és raktározási veszte—

ség kb. 1" százalék volt.

A tüzelőanyag-megtakarítás egyik for—

rása, hogy a nagy közhasználatú villa- mos erőművek termelésének emelkedése lehetővé teszi az apró mezőgazdasági stb. kis erőművek gazdaságtalan üzeme—

lésének csökkentését. Ugyanígy a gőz—

fejlesztésnél az iparvállalatok kiskapa—

citású kazánberendezései sem termelnek megfelelő hatásfok mellett. Ilyen kazá- nok felszerelése csak kivételes esetben indokolt. a meglevők mennyiségét, terv—

szerűen csökkenteni kell, ami jelentős

tüzelőanyag-mennyiséget, egyéb anyagi forrásokat és munkaerőt szabadít fel.

A megtakarítás további forrása a tű- zelőanyagipari vállalatok saját szükség- letre történő tüzelőanyag—felhasználásá—

nak, valamint az erőművek villamos—

energia-önfegyasztásának csökkentése.

Az energiamérleg adatai lehetőséget nyújtanak a tüzelőanyag—felhasználás fajtánkénti elemzésére is. Mind az ener—

getikai, mind a technológiai célokra fel—

használt tüzelőanyagok jelentős hányadát átalakítják, nemesítik a technológiai kö- vetelményeknek megfelelően. Mindent összevéve, 1962—ben a felhasznált termé- szetes tüzelőanyagok csaknem 44 szána—

lékát alakították át. Fajtánként: a fel- használt szén majd 20 százaléka, az égő—

pala 41 százaléka, a tőzeg 12 százaléka, a kőolaj 99 százaléka és a földgáz több mint 5 százaléka került átalakításra.

Energetikai célokra (villamosenergia—, hőenergia- és mechanikaienergia—terme—

lésre) használták fel a szén több mint 60 százalékát, az égőpala több mint fe—

lét, tőzeg 70 százalékát, a földgáz több mint 50 százalékát. Energetikai célokra fordították a kokszgáz több mint 20 és a kohógáz kb. 30 százalékát.

Az 1962. évi energiamérleg adatai le—

hetőséget nyújtanak továbbá arra, hogy az egyes népgazdasági ágak, valamint az iparon belül az egyes iparcsoportok tüzelőanyag—felhasználását vizsgálják.Az energiahordozók fő felhasználója az ipar.

Az ország összes tüzelőanyagának 2/3 részét, a villamosenergia és hőenergia több mint 3/4 részét az ipar használja fel.

Az iparvállalatokon kívül egyik legna—

gyobb tüzelőanyagfelhasználó ágazat a közlekedés. A közlekedés tüzelőanyag—

felhasználásának aránya azonban az utóbbi években csökkent (1960 óta 16,0 százalékról 12,5 százalékra). Ez a von—

tatás Villamosításának növekedésével van összefüggésben.

Szerzők befejezésül az energiamérleg adataiból kiindulva számításokat közöl- nek, amelyek szerint az iparban és a közlekedésben a tüzelőanyagok megtaka—

rítására irányuló tervszerű erőfeszítések a legközelebbi években a fajlagos fel- használás és veszteségek csökkentése révén lehetővé teszik évente legalább 50—60 millió tonna szén megtakarítását.

(Ism.: Nagy Dezsőné)