A KIS APOLLÓLEPKE - PAPILIO MNEMOSYNE L.
(LEPIDOP., PAPILIONIDAE) IDEGRENDSZERÉNEK MAKROSZKÓPOS ANATÓMIÁJA
VAJON IMRE
Bevezetés
Az idegi szervezés nagy arányú tanulmányozása a gerinces állatok - nál szánté szükségszerűe n maga utá n vonta a gerinctelen állatok ideg- rendszerének is az intenzíveb b kutatását. 1961-ben határozta m el, hogy az idegrendszer tekintetében kevésbé ismert állatcsoportnak , a lepkék - nek idegrendszeré t vizsgálva, bővítse m a gerinctelen állatok idegrend- szeréne k az ismeretanyagát .
Eddig két lepkefaj idegrendszerérő l közöltem dolgozatot. Az egyik:
,,Ideganatómiai vizsgálatok az Aporia crataegi L. (Lepidop., Pieridae) központi idegrendszerén" (Egri Pedagógia i Főiskola Évkönyve VIII.), a másik, „Vizsgálato k a Papilio podalirius L. (Lepidop., Papilionidae) köz- ponti idegrendszerén." (Egri Tanárképző Főiskol a Tudományo s Közle - ménye i I.)
A vizsgálataimnál alkalmazott módszereket a fenti dolgozataimban már ismertettem.
Jelen dolgozatom a Papilio Mnemosyne idegrendszeréne k a vizsgá- lati eredményei t adja közre. Vizsgálataim során 21 lepke-egyedet bon- coltam fel.
A kis apollólepke idegrendszerének központjai, min t má s lepkéknél a fejben, a torban és a potrohban helyezkednek el. Részei: az agy vagy garatfeletti dúc, a garatalatti dúc, az I. szabad tordúc , a II. és III. tor- dúcból és az I. és II. potrohdúcból létrejöt t dúckomplexum, a III—IV., V. szabad potrohdúc és a VI., VII. és VIII. potrohdúöból keletkezett dúckomplexum. A dúcoka t hosszanti irányban az I., II., III., IV., V., VI.
ós VII. ventralis connectivumök kötik össze.
A fej dúcai és idegei
Az agy dúc (Ganglion supraoesophageum)
A f e j hátulsó részében fekv ő harántosan megnyúlt része az ideg-
rendszemek. A f e j tok dorsocaudalis részét csaknem teljesen kitölti.
Az agy dúc környéké n a f e j izmait, a fejbe benyúló kitinléceket és rész- ben az oldalt elhelyezkedő szemeket figyelhetjü k meg. Hátulró l és elöl- ről a ráboruló nyaksziri kitinlemez határolja. A kitinlemez alatt az agyra vékony hártya simul. Oldalról a szemek, illetve a látólebenyek fogják közre. Elölről a homlok izmai és bizonyos mértékiben a szemek határol - ják. Alulról a tápcsatorn a elülső része, az első ventralis connectivumok és a szájszervek izmai t a k a r j á k be. A fejtok alsó részéről egészen vas- tag kitinrészek is benyúlna k a fejbe. Ezek és a r a jt u k eredő és tapad ó izmok rögzítik és támasztják az agyat a fejben. A garatfeletti dúcot vékony hártya borítja , amely tracheacsövekkel bőven el van látva.
A kis apollólepke agyána k — miként a rovaroknak áltálában — három része v an: előagy (protocerebrum), középagy (deuterocerebrum) és utóagy (tritocerebrum).
1. Az előagy (protocerebrum) a legterjedelmesebb agyszakasz. A m á - sik ké t agyszakaszhoz viszonyítv a dorsalisan fekszik. Dorsalis felszínén középen egy hosszába f u t ó bemélyedés t találunk. Ez a fossa protocereb- ralis. A fossa protocerebralistó l lateral!san fokozatosan megvastagszik, ma j d ismét elkeskenyedik az előagy. Elkeskenyedő részeihez csatlakoz- nak a lobus opticusok.
A látólebenyeknek az agyhoz csatlakozó alapi része keskeny. Late- rocranialisan fokozatosan kúpszerűen kiszélesednek. Csúcsi részük a szemek körívének megfelelően lekerekített. Ezen ülne k a nagy, össze- tet t szemek. A látólebenyek f ejtő l farok fel é kissé lapítottak. Oldalnézet- ből eltakarjá k az előagyat, mer t tömegük annál nagyobb.
A kis apollólepkéne k mellékszemei nincsenek, tehá t a nervi ocel- lariik is hiányoznak .
2. A középagy (deuterocerebrum). Az előagy alatt elhelyezkedő agyszakasz, melytől a sekély fossa deuterocerebralis különíti el. Dor- salis felszíne az előagy ventralis felszínébe , ventralis felszíne pedig az utóagy dorsalis felszínéibe megy át . Tömege az előagyétó l kisebb. Ké t kis lebenykéj e cranialis irányba n kidomborodik.
A középagybó l ered a csápideg. A csápideg alapja vastag. Az agy- ból kilépő idegek közül ez a legvastagabb. A csápgyöké r előtt ketté- ágazik. A vékonyabb ága lefel é hajlik és a csápmozgató izmokba küldi végágait . A tulajdonképpen i csápideg pedig be ju t a csápba.
3. Az utóagy (tritocerebrum). Az agynak a legkisebb, a garat irá - nyáb a elkeskenyedő része. Felső felszín e a középagyhoz csatlakozik.
Érintkezésük határát a sekély fossa tritocerebralis jelzi. Az alsó olda- lána k közepén homor ú benyomat van, melybe a garat dorsalis kidom- borodás a fekszik bele. Az utóagy tehát az előbél egy kis részét beta- karja. Az utóagyból kilépő vékony idegek a f ej izmokba mennék .
I. ventralis connectivumok. Az utóag y ventralis felszínéne k latera- lis sarkaiból indulnak ki az első ventralis connectivumok, melyek vent - romedialis ir ányba haladva érik el a garatalatti dúc felső oldalsó szé- leit. A connectivumok lef utás uk közben oldalról szorosan rásimulna k a garat két oldalára. Így az ufóagy , az első ventralis connectivumok és a garatalatti dúc létrehozzák a garatideggyűrűt. Önálló tritocerebralis
614
comisisura nem figyelhető meg. Az első ventralis connectivumok rövi- dek, de vastagok. Az agyat és a garatalatti dúcot kapcsolják össze.
A garatalatti dúc (Ganglion infraoesophagenm)
Az agydúcnál lényegesen kisebb idegdúc. Közvetlenül a garat alatt, az agyhoz viszonyítva kissé ventrocaudalisan fekszik. Dorsalis felszíne egy kicsit homorú, a ventralis egy kicsit domború. Felülről n e m látjuk jól, me r t a ventralis connectivumok és az agy eltakarják. Legjobban alulról tanulmányozhatjuk.
A garatalatti dúcból előre és hátra húzódnak az idegek. Az előre induló idegek a szájszervekbe és azok izmaiba, a hátra kilépő idegek a nyak és az előtör izmaiba mennek.
A szájszervi idegek, nevezetesen a nervus maxillaris és a nervus labialis vékonyak, csökevényesek, ami a szájszervek redukciójával, illetve módosulásával áll összefüggésben.
A nervus maxillaris a legfejlettebb száj szervi ideg. A garatalatti dúc elülső felszínének közepén ered. Egy darabig egyenesen fut, majd kör- ívszerűen hajlik a szipóka (maxilla I.) ágába. Mielőtt a maxilla I.-et el- érné, ágat ad a maxilla izmaiba. (Ramus muscularis nervus maxillaris.) A nervus labialis a maxilla idegtől vékonyabb. A nervus maxilla- ristól caudolateralisan ered. Kezdetben frontalis irányban halad, majd bifurkálódik. A tulajdonképpeni labialis ideg a maxilla II. tapogatójába (palpus labialis) jut. A másik ága (ramus muscularis nervus labialis) a palpus labialis izmába nyomul. (A csökevényesen fejlett mandibula és a palpus maxillaris is kapnak vékony idegeket a garatalatti dúcból.) A nyaki, vagy jugularis idegek száma kettő. Az első jugularis ideg a garatalatti dúcból dorsolateralisan ered. Caudalis irányba indul, majd kilép a fejtokból és az előtorba jut. Itt merész körívvel azonnal fölfelé hajlik, miközben elágazik. Ágai a dorsalis nyaki izmokba jutnak.
A második jugularis ideg az első jugularis ideg alatt ventrolatera- lisan ered. Hátrafelé tart, majd kijut a fejtökból és áthúzódik az előtör nyaki részébe. Itt két fő ágra különül. A dorsalis ág körívszerűen hajlik lefelé, és közben vékonyabb ágakra hasad, melyek a medialis és dorsalis nyaki izmokba mennek. A ventralis ág szintén körívszerűen hajlik és ugyanúgy, de lefelé halad és ágai a ventralis nyaki izmokba lépnek be.
A II. ventralis connectivumok. A garatalatti dúc caudalis végéből középen, a kétoldali jugularis idegek között lépnek ki. Összeköttetést létesítenek a garatalatti dúc és az első tori dúc között. Ezek a connec- tivumok elég hosszúak, mert az első tori dúc az előtorból a középtorba húzódott hátra. Egészen egymáshoz simulnak, dorsalis oldalról csak a két connectivum között húzódó sekély árok jelzi kettősségüket.
A tor dúcai és idegei
Az előtöri dúc (ganglion thoracale I.)
önállóan található meg a középtor elülső részén. Ez a dúc a rövid harmadik ventralis conneotivumokkal kapcsolódik ugyancsak a közép- torban fekvő nagy dúckomplexumhoz, mely több dúc összeolvadásából jött létre.
A torban levő dúcok a tor izmai és az izmok közé benyúló kitin- lécek közé va nnak ágyazva. A dúcokat perineurium borítja, melyet dú- san behálóznak tracheacsövek.
Az első tori dúc a mögötte levő dúckomplexumtól érthető módon kisebb, de nagyobb, mint bármelyik potrohdúc. Alakja dorsovén tralis an kissé lapított gömbhöz hasonlít. Felülről és oldalról nézve jól látható,
hogyan kapcsolódnak hozzá elöl és hátul a connectivumök. A dúc vent - ralis felszínén hosszanti bemélyedés fut.
Az első tori dúcból a felső előtöri ideg (nervus thoracalis superior) az első lábideg (nervus pedis I), a középső hosszanti torizomideg (ner- vus thoracalis medialis longitudinális), a vékony csípőideg (nervus coxa- lis) és az első középideg (nervus medialis I) ered.
A felső előtöri ideg (nervus thoracalis superior) az első tori dúc lateroventralis felületéről kiindulva kezdetben dorsocranialisan fut, majd elágazik. Fölfelé haladó ága a ramus jugularis merész körívben hajlik a nyak izmaihoz, s csaknem függőlegesen halad közöttük. Vékony ágakra hasadva a nyák dorsalis izmait idegzi be. Van olyan vékony ága is, mely a nervus jugularissal létesít kapcsolatot.
A nervus thoracalis superior lefelé hajló ága (ramus inferior) az első láb csípőidege, mely a csípőizmoknak küld vékony ágakat. Egy vé- kony ága tovább halad a csípőben és a ner vus pedis I.-gyel kerül kap- csolatba.
A nervus pedis I. a dúcból ventral isan lép ki és ventrocranialis irányiba húzódik, ma jd körívszerű hajlata után megy a lábba, de közben a csípő táj ékán ágakat ad le.
Egyik ága az első lábszárideg (nervus tibialis I.), a másik ága a tom- porideg (nervus toroc'han terialis). Ezek az idegek is lefelé haladnak a lábban.
A középső hosszanti torizomideg (nervus thoracalis medialis longi- tudinális). Az első tordúc caudolateralis területéről kiinduló finom vé- kony ideg. Először dorsocranialisan f u t egy kis szakaszon, majd erőtel- jesen hajlik felfelé és a középső hosszanti torizmokba jut.
A vékony csípőideg (nervus coxalis) szintén az első tordúohoz ta r - tozó finom ideg a dúc caudalis végén, ventralisan a connectivumok bá- zisánál ered. Ventrocranialis irányba tar t és az első csípő izmai közé fut.
Az első középideg (nervus medialis I). Az első tori dúc dorsalis fel- színe caudalis végének a közepén eredő vékony magányos ideg. Kezdeti szakasza cranialis irányba fut, majd V-alakban kettéágazik. Oldalágai a stigmaizmokba mennek.
A III. ventralis connectivumok. Rövid, vastag, egymástól teljesen
616
elkülönülő idegtörzsek. Az első tordúcot kapcsolják a m ár említett dú c- komplexumihoz. Széles alappal erednek az első tordúc caudalis végén, ezután elvékonyodnak, m a j d ismét megvastagodnak és úgy érik el a tori d úcko mpl ex um cranialis részét. A sternitről hengerszerű kitin n y ú l ik az első t ordúc és a tori dúckomplexum közé. Ezt a 'hengerszerű kitin - oszlopot kétoldalról megkerülik a connectivumok. A kitinoszlop eltávo- lítása ut án ovális alakú nyílás marad a dúcok között.
A tori dúckomplexum
Az itt található dúckomplexum felülről és alulról nézve is olyan egyenlő szárú háromszögre emlékeztet, melynek csúcsai erőteljesen le v ann a k kerekítve. Oldalnézetből a dúckomplexum ovális alakú. A szé- lesebbik vége crania-
lis irányba, a kes- kenyebbik caudalis irányba néz. A dorsa- lis felszíne inkább la- pított, a ventralis erőteljesen kidombo- rodó. A kompl exum jóval tömegesebb, mint az első tori dúc, hiszen magában fog- lalja a második tor- dúcot (ganglion tho- racale II), a har madi k tordúcot (ganglion thoracale III), továb- bá az első potrohdú- cot (ganglion abdomi- nale I) és a második potrohdúcot (gang- lion abdominale II).
A dúckomple- xumból az alábbi ide- gek lépnek ki:
a) Az első sz árny- ideg (nervus electri- cus) vagy tul ajdon - képpeni szárny ideg.
Nagyon fejlett , erős ideg, mel y a dúc- komplexum elején dorsalisan ered a har- madik ventralis con- nectivumok közelé-
ben. Dorsocranialis 1. Papilio Mnemosyne: A tori dúcok és idegeik felülről.
(Eredeti felvétel)
irányb a indul el, majd fokozatosan oldalra hajlik, azutá n megkerü l egy izomcsoportot, és a szárny tövéhez jut. A szárny tövéné l három vékon y ágra különül, amelyek belépne k a szárnyba .
Amíg a szárnyideg eléri a szárnyat, ágaka t ad le a környező to r - izmokba. Az első szárnyidegne k két jól követhető ága van.
Egyik ága a szárnyide g alapi részénél cranialis irányb a kilépő , eléggé f ejle tt ideg, mely kissé fölfelé és a test oldala felé tart. Közbe n egy vékon y ideg útj á n kapcsolatba jut az első median ideggel. Finom végágai a középtor elejének dorsalis és lateralis izmaiba nyomulnak.
Az első szárnyideg második ága, az első szárnyide g bázisától kiss é magasabban, caudalisan eredő, erőtelje s ideg. Előbb egyenesen halad hátrafelé , maj d dorsocaudalis irányba hajlik. Hajlatáná l néhány még követhető ágra szakad. Ezek az ágak részben a középto r középső és a középtor dorsalis izmaiba, részben pedig a középto r caudalis izmaiba jutnak.
b) Az első pleuralis ideg (nervus pleuralis I). A második tordúcí szakasz ventralis felszínén eredő ideg. A dúckomplexumból való kilé- pése után előbb kissé lefelé, majd cranialis irányba tart. Hamarosan k é t fölfelé h a j l ó ágra bifurkálódik , s kisebbik ága a középtor elülső dorsalis izmát idegzi be, a nagyobbik ága pedig a középtor elején levő izmok közé nyomul.
c) A második lá b elülső csípőidege (nervus coxalis anterior). Az első pleuralis ideg mögött er ed a dúckomplexum ventralis részéből. Vékon y ideg, maj d ne m függőlegese n haladva jut el a második láb csípőjének elülső izmai közé.
d) A másodi k lá b középső csípőidege (nervus coxalis medialis). Szin- tén vékon y ideg. A második láb elülső csípőidegétől caudalisan ered ugyancsak a dúckomplexu m ventralis felszínén. Függőleges irányban halad lefel é és úgy j u t a második láb csípőjéne k középső izmaiba.
e) A másodi k lábideg (nervus pedis II). A dúckomplexumna k a má- sodik tor dúcra es ő szakaszából caudoventralisan lép ki. Eredése után gyenge ívben hajlik a csípő és a tompor felé. Ágai az első csípőideg és a másodi k csípőideg (nervus coxalis I—II). Az első csípőideg közvetle- nül a lábide g tövén, a második csípőideg kiss é távolab b ered. Az első rövid, a második hosszabb, mindkettő a coxa fels ő elülső izmaihoz fu t.
A hátulsó csípőideg (nervus coxalis posterior). Lényegében ez az ideg is a lábidegnek h át r a f e l é irányuló ága . A hátulsó csípőideg a caudalis csípőizmokba megy.
f) A laterocaudalis ideg. A tori dúckomplexum elejéből laterocau- dalisan kiinduló vékon y ideg. Hátrafelé halad kezdetben, azután a test széle f el é hajlik és a to r izmokba jut.
g) A második középideg (nervus medialis II). A középtor i dúckomp- lexum első har madának caudodorsalis felszínén ered ő magányos vékony ideg. Hát-farki ir ány ba f u t a dúckomplexum mögött i tájig, ahol V-alak- ban kettéágazik . Ágai a stigmá k izmaiba nyomulnak.
A dúckomplexum középső rész e lényegébe n nem más, mint a har- madik tori dúc (ganglion thoracale 111), melyet alig észrevehető kör- körös befüződés választ el a hozzá csatlakozó els ő potrohdúctól (gang-
618
lion abdominale I). A dúckompl exumnak ez a része a legterjedelme- sebb. Hát rafel é fokozatosan összeszűkül és külsőleg alig látható jellel kapcsolódik az első potrohdúchoz. A dúckomplexu mnak ez a szakasza is a középtorban helyezkedik el.
A dúckomplexum középső részéből kilépő idegek a következők: a) A második szárnyideg (nervus alae). A tori dúckompl exum közép- ső részének, vagyis az utótori dúcnak f ej l et t vastag idege. A dúckomp- lexu mna k a lateralis felszínéről lép ki, ott ahol a dúckomplexum h ir te - len elszűkülése következik be caudalis irány ba. Kezdetben egyenesen halad hátrafelé, míg a középtorból át n e m j u t az utótorba. Ott azután gyenge körívvel emelkedik lateralisan a szárny tövéhez a torizmok kö- zött. Mielőtt a szárnyat elérné, három vékony ágra hasad. Ezek a v é- kony ágak belépnek a szárnyba.
2. Papilio Mnemosyne: A tori dúcok és idegeik oldalról.
(Eredeti felvétel)
Addig, amíg a szárnyideg a dúcból való kilépése után f ö l j ut a szár- nyig, ágakat küld a környező utótori izmokba.
Első ága a körívszerű h aj l a t á n ál keletkezik. Eléggé vékony, rövid, mely egyenesen f u t hátrafel é és az utótor alsó izmai közé húzódik be.
Második ága az előbbi ágtól valamivel f elj e b b ered, fölfelé és h át ra- felé húzódik a test oldalának irányába. Finomabb végső ágai az u tó t or középső izmai közé jutnak.
A harmadik ága még magasabban található meg. Ez az ág az utótor dorsalis izmai közé nyomul be.
b) A harmadik lábideg (nervus pedis III). A dúckomplexum köze-
pének caudalis végéről ventrolateraiisan ered. Kezdetben egyenesen h ú- zódik hátrafel é a középtori izmok között. A középtor vége felé körív- szerűen kezd lefelé hajl an i, á t j ut az utótorba, ahol eléri a harmadik láb csípőjét. Ágai a felső csípőideg (nervus coxalis superior), az alsó csípő- ideg (nervus coxalis inferior) és az utótorideg (nervus metathoracalis).
A felső csípőideg az utótori résziben hagyja el a lábideget. Rövid szakaszon fölfelé tart, m a j d kettéágazik. Rövidebb ága a negyedik vent- ralis connectivumok alatt levő csípőizmokba megy. Hosszabbik ága f ü g- gőlegesen emelkedik f ö lf elé és eljut az utótor közepén levő izmokhoz.
Az alsó csípőideg lefelé, a láb irányába indul, d e hamarosan elágazik.
Egyik ága a harmadik láb elülső csípőidege, a másik ága a h armadik láb köeépső csípőidege.
Az alsó csípőidegtől kissé lejjebb ágazik ki a nervus pedis III.-,tói az ívszerű utótorideg. Ez az ideg először caudalis irányba f u t , azután fölfelé, m a j d az utótor végső táján a negyedik ventralis connectivumok fölött előrefelé hajlik. Vég ágai az utótor középső és elülső izmaiba jutnak.
Az ívszerű utótorideg első ága a harmadik láb hátulsó csípőidege, mely a caudalis csípőizmokhoz f u t . Második ága az utótor végideg. Ez a connectivumok alatt az utótor végső izmaiba halad.
c) A ventralis hosszizmok idege (nervus musculi longitudinális vent- ralis). A dúckomplexum közepének dorsocaudalisan eredő vékony idege.
A negyedik ventralis connectivumok dorsalis felszínén halad. A közép- torban nincsenek ágai, csak az utótorban ágaznak ki mellékágai. A mel- lékágak többé-kevésbé fölf elé h ajl an ak az utótokban. A főág a torból kilépve át j ut a potrohba, ahol az első potrohszelvény dorsalis izmaiba megy.
A ventralis hosszizmok idegének felfelé és előrefelé h aj ló ága az utó tor dorsalis ideg (nervus metathoracalis dorsalis), mely az utótori középső izmokba megy.
d) A harmadik középideg (nervus medialis III). A harmadik tori dúc median idege. A dúckoimplexum közepének végéből lép ki és köz- vetlenül a negyedik ventralis connectivumok fölött halad hátrafelé. Ez a magányos ideg az utó tor végső izmai között ágazik ketté V-alakban.
A középtorban találhat ó dúckomplexum végső részét az első és második, potrohdúc (ganglion abdominale I—II) alkotja. Egymással és az utótori dúccal szorosan össze v an n a k nőve, csak az idegeik alapján t eki n t h et j ük ezeket k ül ön potrohdúcoknak. Lényegében a dúckomple- x u m legvégső része azután átmegy a negyedik ventralis connectivu- mokba, amelyek a közép- és utótoron áthaladva, bejutnak a potrohba és ott érik el a h arma di k szabad potrohdúcot.
A tori dúckomplexum végét alkotó első és második potrohdúc dor- salis és ventralis idegei együtt haladnak a IV. ventralis connectivu- molkkal. Csak a potrohba érkezés ut án válnak el a connectivumoktó 1, s kétoidalra hajolva, a potroh-izmokba jutnak.
Az első és a második potrohdúöból a két dúcnak megfelelően, két középideg indul ki (nervus medialis IV., V.). Ezek a dúcokból való kilé- pésük után szintén szorosan a connectivumokhoz simulnak, majd azok- 620
kai átlépnek a potrohba, ahol az oldalágaik, még a harmadik potrohdúc előtt, már jól elkülöníthetők.
Az idegrendszer abdominalis része
Az idegrendszer abdominalis részét a negyedik ventralis connecti- vumok kapcs olják össze a középtori dúckomplexummal, m e l y n ek t u dv a - levően részét képezik az I. és II. potrohdúcok is. Ezek a connectivumok a leghosszabbak. A közép- és utótoron keresztülhaladva j u t n a k a pot- i'ohban levő h ar mad ik önálló potrohdúchoz. A connectivumok szorosan egymás mellé húzódnak, ezért keresztmetszetük ovális alakú.
A harmadik (ganglion abdominale III), a negyedik (ganglion abdo- minale IV) és az öíö-
dik (ganglion abdomi- nale V) potrohdúcok egymástól teljesen elkülönültek, szaba- don vannak. Alakban és nagyságban igen hasonlítanak egymás- hoz, t e h át együtt jel- lemezhetők. Mindhá- rom potrohdúc felül- nézetben és oldalról is ovális alakú, dorso- ventralisan kissé la- pított képződmény.
Belőlük két pár ideg lép ki. Az idegek a dúcok oldaláról erednek. A cranialis helyzetű idegek a dorsalis idegek, a ca- udalis helyzetű ide- gek a ventralis ide- gek. A dorsalis ide- gek fejlettebbek, mint a ventralisak. A dú- cokból való kilépés ut án az idegek latero- caudalis i rányba tar- tanak. A dorsalis ide- gek a potroh oldal- és hátlemezeinek iz- maiba, a ventralisak a potroh ventralis iz-
maiba f u t n a k . 3. Papilio Mnemosyne: Az idegrendszer potrohban levő része felülről. (Eredeti felvétel)
A harmadik, neg y edik és ötödik potrohdú cokinak is vannak közép - idegei (nervus medialis VI., VII., VIII.). Ezek mindig a nekik megfelelő idegdúc dorsocaudalis területének a közepén erednek. Nagyon vékony idegek. A connectivumokra ráfek üd ve húzódnak hátrafelé. Mielőtt a következő dúcot elérnék, mindig kettéágaznak. Oldalágaik a stigma- izmokhoz mennek.
A VI., VII. és VIII. potrohdúcok (ganglion abdominale VI., VII., VIII.) összeolvadva, egységes dúckomplexumot alkotnak. Tehát a pot- roh'ban is találunk eg y dúckomplexumot. A dúckomplexum alakban és nagyságban elüt a szabadon marad t potrohdúcoktól. A dúckomplexum felülről nézve háromszögre emlékeztet. Dorsoventralisan kissé lapított. Belőle három pár dorsalis és három pár ventralis ideg lép ki, ami iga- zolja, hogy három d úc összeolvadásából keletkezett. A dúckomplexum- ból két középideg (nervus medialis IX., X.) is ered. Az egyik ideg a hatodik, a másik ideg pedig a hetedik potrohdúchoz tartozik. Ezek a magányos középidegek is kettéágaznak és szintén oldalra, stigmaizmok- hoz f u t n a k .
Az V., VI., VII. ventralis connectivumok. Az ötödik ventralis con- nectivumok a harmadik és negyedik potrohdúookat, a hatodik ventralis connectivumok a neg yed ik és ötödik dúcokat, a hetedik ventralis con- nectivumok pedig az ötödik potrohdúcot kapcsolják a hatodik potroh- dúchoz, mely a potrohlban levő dúckomplexum első tagja. A kétoldali connectivumok szorosan egymás mell ett fu tnak .
A szimpatikus idegrendszer
A szimpatikus idegrendszernek a fejben levő részét vizsgáltam meg.
A szimpatikus idegrendszer a garat feletti dúccal, illetve az utóaggyal áll összeköttetésben.
A frontalis ganglion a nyelőcső fölött és az agy előtt helyezkedik el.
Kis k e r e k idegdúc. A d úc két széléről caudalisan húzódnak a frontalis connectivumok. A f ro n tal i s connectivumok az utóaggyal létesítenek ösz- szeköttetést. A dúc közepének elejéből kiinduló vékony, magányos ideg a homloktájék izmai közé jut. A frontalis ganglion caudalis végének közepéből ered a n e r v u s recurrens, mely ráhajlik a garatra, a nyelő- csőre és a bélcsatorna dorsalis felszínére simulva húzódik hátra egészen
a potrohba.
Az idegrendszer főbb méretei
1. A két látólebeny szélső pontja közötti távolság = 1,82 mm.
2. Az agyméret a szemlebenyek között = 0,75 mm.
3. A csápidegek közötti távolság = 0,61 mm.
4. A garatalatti dúc szélessége = 0,28 mm.
5. Az ag y dorsalis felszíne és a garatalatti dúc ventralis felszíne közötti távolság = 0,81 m m .
622
6. A második ventralis connectivumok hossza = 0,45 mm.
7. Az első t or dúc hossza = 0,45 mm.
8. Az első tordúc szélessége = 0,51 mm.
9. A harmadik ventral is connectivumok hossza = 0,63 mm.
10. A középtori d ú c k o m p l e x um hossza = 1,28 mm.
11. A középtori dúc kompl e xum legnagyobb szélessége = 0,64 mm.
12. A negyedik ventral is connectivumok hossza = 4,73 mm.
13. A har mad ik potrohdúc hosszúsága = 0,31 m m.
14. A harmadi k potrohdúc szélessége = 0,25 m m .
15. Az ötödik v ent ral is connectivumok hossza = 1,83 mm.
16. A negyedik pot rohdúc hosszúsága = 0,35 m m . 17. A negyedik pot rohdúc szélessége = 0,28 mm.
18. A hatodik ventral i s connectivumok hossza = 0,96 mm.
19. Az ötödik pot rohdúc hosszúsága = 0,36 m m.
20. Az ötödik potrohdúc szélessége — 0,22 mm.
21. A hetedik ventrali s connectivumok hossza = 0,93 mm.
22. A potrohban levő dú ckompl exum hossza = 0.47 mm.
23. A potrohban levő dúc komp le xum legnagyobb szélessége = 0,35 mm.
24. Az agy frontális és caudalis felszíne közötti távolság = 0,40 mm.
25. Az idegrendszer hossza az agy elejétől az utolsó potrohdúc végéig = 14,81 mm.
MAKROSKOPISCHE ANATOMIE DES NERVENSYSTEMS DES KLEINEN APOLLOSCHMETTERLINGS — PAPILIO MNEMOSYNE L. (LEPIDOP.,
PAPILIONIDAE) E M E R I C H V A J ON
Z U S A M M E N F A S S U N G
Die Z e n t r a l e n d e s N e r v e n s y s t e m s des kl ei nen Ap o l l o sc h m e t t e rl i ng s , f a n d ich i m Ko pf , im B r u s t k o r b u n d im Hi n t e r l e i b . Tei le d e s s e l b e n : di e O b e r s c h l u n d g a n g - Jlien, o d e r Geh irn (ganglio n s up r a o e s o p ha ge um ) , die U n t e r s c h l u n d g a n g l i e n (ganglion i in fra oe so pha ge um) , d a s e r s t e f r e i e Ga ng l i o n des B r u s t k o r b e s (ganglion t h o r a c a l e I.),
«das G a n g l i o n s k o m p l e x des B r u s t k o r b e s , we lc he s — a u s d e m z we i t en Ganglion des B r u s t k o r b e s (ganglion t h o r a c a l e II.), a u s d e m d r i t t e n Gan gl io n de s B r u s t k o r b e s 4gangl ion t h o r a c a l e III.), a u s d e m e r s t e n U n t e r l e i b sg a ng l i o n (ganglion a b d o m i n a l e I.), u n d a u s de m z w e i t e n Un t e rl e i b sg a n g l i o n (ganglion a b d o m i n a l e II.) z u s a m m e n - s c h m o l z u n d m i t d e n d r i t t e n, v i e r t e n u n d f ü n f t en (f re ie n ) Un t e r l e i bs g a n g l i o n s (gang- l i o n a b d o m i n a l e III., IV., V. ) un d sechst en- , sie benten u n d a c h t e n Un t e rl e i b sg a ng l i o ns ({ganglion a b d o m i n a l e VI., VII., VIII.) ist ein e i n h e i t l i c h e s G a n g l i o n k o m p l e x zu- / s t a n d e g e ko m m e n . Di e G a n g l i o n s v e r b i n d e n in l a n g s r i c h t u n g di e I., II., III., IV., V.,
"VI. u. VII. v e n t r a l c o n n e c t i v e n zu e i n e r B a u c h m a r k s t r ä n g e.
Den zwei Se it en de s V o r d e r g e h i r n s (p r o t oc e r e b r um ) schliessen sich die lobus topticus a n .
D e m Mi t t e l ge hi r n ( d e u t e r o c e r e b r u m ) e n t s p r i n g t d e r F ü h l e r n e rv (ne rvus a n- itennalis).
A u s d e m N a c h g e h i r n ( t r i t o c e r e b r um ) gehen d ü n ne N e r v e n in di e K o p f m u s - ikeln u n d e n e n sc h li e st sich das s y m p a t i s c h e N e r v e n s y s t e m des Ko p f e s a n .
A u s den U n t e r s c h l u n d g a n g l i e n e n t s p r i n g e n n a c h v o r n e die n e r v u s m a x i l l a r i s i u n d die n e r v u s la bi al i s, na c h r ü c k w ä r ts d i e Nervi j u g u l a r e s .
Den ersten thoracalganglien e n ts p r in g en : der ob er e V or br us tkor b- Ne r v (ner- vus thor acalis superior), der erste F u s s n e r v (nervus pedis I.), d er m i tt le r e längsnerv des Br ustko rbm uske l s ( ner vus thoracalis medialis longitudinális), der d ü n ne Hüf- te nn e r v (nervus coxalis) u n d der e r st e Median-Nerv (nervu s medialis I.).
D e m Ganglionskomple x en ts pr in ge nd e Nerven: das er st e Flügelnerv (nervus electricus), der erste p l e u r a l e Nerv (nervus pleuralis I.), der v or de r e H ü f t e n n e rv des zweiten Fusses (nervus coxalis anterior), der mittler e H ü f t e n n e rv des zweiten Fusses (nervus caxolis medialis), der zweite Fussnerv (nervu s pedis II.), d e r latero- caudal e Nerv, der zweite Media n- Ner v (nervus medialis II.), der zweite Flügelnerv (nervus alae), der d ri tt e Fus s ne r v ( ne r vus pedis III.), de r Ner v der ventralischen längsmuskeln (nervus mus cul ar i s longitudinális) un d der dr itt e Med ian- Ner v (ner- vus mediali s III).
A u s jedem einzelnen Unterleibsganglion — gleich ob der selbständig ist, oder beim Entstehen des Ganglionskomple x teilnimmt, — entspringen ein P a a r dorsale1, ein P a a r ventrale Nerven u n d ein alleiniger Median-Nerv.
I R O D A L O M
[1] A b a f i Aigner L.: Magyarország lepkéi. Budapest, A the na eum , 1907.
[2] Albrecht , F. O.: T h e a natomy of t h e migratory locust. London, At hl on e Press, 1953.
[3] Á b r a h á m, A.: Histological, histochemica l and cytological investigation s on the ce ntra l nervous s ys tem of some insects.
[4] Duporte, E. E.: On t h e nervous sys tem of the l ar v a of Sphida obligua. Wik.
Tr ans. Roy. Soc. C anada , é. n.
[5] Handschin, E,: P r a k t . E i n f ü h r u ng in de r Morphologie der Insekten. Berlin, 1923.
[6] Huf nagel , A.: 1918. Recherches histológues sur la me ta m or p ho s e d' u n Lépidop- té re (Hyponomeuta padell a L.) Ar ch. Zool. Expér. Gén. 57:47—202.
[7] Hanstrőm, B.: Vergleichend e A n a t o m i e des Nervensystem der wirbellosen Tiere. (Berlin, 1928.)
[8] Nüesch, H.: 1952. U be r den Einilus de r Nerven auf die Muskelentwicklun g bei Telea polyphemus (Lepid.) Revue Suisse Zool. 59:294—301.
[9] Nüesch, H.: The Morphology of t h e Tho r ax of Telea polyphemu s (Lepidoptera).
1. Skeleton and Muscles. I. Morph. 93:589—609.
[10] Nüesch, H.: Die Morphologie des Th or a x von Telea polyphemus (Lepid.) II.
Nervensistem. Zool. J. b. J e n a Anat . 75:615—642.
[11] Pawlowski, J. N.: Methoden der Sektion von Insecten. Berlin, 1960.
[12] Snodgrass, R. E.: Principles of Insect Morphology. N e w York and London, 1935.
Mc. Graw-Hill. 667.
[13] Srivastava, B. P.: T h e morphology of the Nervous System of t h e Full Gr ewn L a r v a of Leucinodes orbonalis Guen. Jobne r (Jaipur), 1958.
[14] Steinmann , H.: Egyenesszárnyú r ova r ok (Orth.) központi idegrendszerének ki- emelése, totális f es té se és összehasonlító vizsgálatának módszere. Állatt. Közi.
47. 1960. 141—150.
[15] Steinmann, H.: Egyenesszárnyú r o v ar o k (Orth.) központi idegrendszerének fel- tár ás a. Fol. Ent. Hung. 12. 1959. 539—546.
[16] Steinmann , H.: On t h e Cephalic System of Orthoptereu s Insectes (Orthoptera).
A n na l e s Hist. Na tu r. Musei. Hung. Bp. 52, 1960. 218—227.
[17] V a j o n I.: Ideganatómiai vizsgálatok az Aporia crataegi L. (Lepidop., Pieridae) központi idegrendszerén. (Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve VIII. 1962. 517—
531.)
[18] V a j o n I.: Vizsgálatok a Papilio podalir ius L. (Lepidop. Papilionidae) központi idegrendszerén. (Egri Pedagógiai Főiskola Tudományos Közleményei I. 1963.
285—299.)
[19] Zavarzin, A.: 1924. Ü ber die histologische Beschaffenheit des u n p a a r e n ventra- len. Nervs der Insekten, Z. wiss. Zool. 122:97—115.
[20] Zavarzin, A.: 1924. Zur Morphologie der Nervenzentren. Das B a u ch m ar c k der Insekten. Z. wiss. Zool. 122:232—424.
624
