Yates, P. Lamartine: A világkereskedelem negyven éve

STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÖ

793

kora az export segítségével kitermelhető

maximális devizahozam az egyes relációk különböző import árszintjének figyelem—

bevételével. Ezután az egyes relációkban a kitermelt devizák segítségével megvá—

sároljuk a szükséges importtermékeket.

Az így kapott eredményt tovább javíthat—

juk az importált termékek ismételt újra—

elosztásával, ami más szóval azt jelenti,

hogy akkor kapjuk a legjobb eredményt, ha a lineáris programozás segítségével egy időben határozzuk meg az egyes relá- ciókban az exportált és importált termé—

kek mennyiségét.

Az export— és importtermékeknek a külföldi árak alapján történő elosztása után meg kell vizsgálni, hogyan alakul az egyes exporttermékek hazai önköltsége, azaz meg kell határozni az egyes cikkek termelésének gazdaságosságát. Itt a szer- ző bevezeti a jólismert bruttó és nettó gazdaságossági mutatók fogalmát, meg—

különböztetve a különböző szinten számí—

tott mutatókat. Megemlíti, hogy az input—

output táblák segítségével is kiszámítható az egyes szektorok gazdaságossága. (A szerző a zárt modellből indul ki.)

A lineáris programozás segítségével itt is megadható egy optimális áruszerkezet, amely figyelembe veszi az egyes termékek hazai gazdaságossági mutatóit is, vala—

mint az összes már eddig tárgyalt szem—

pontokat.

A módszer további javítását jelenti, a bilaterális piacok mellett a részben vagy

egészben transzferálható piacok beveze—

tése, amelyek segítségével felmerül az egyik

országban keletkezett követelések vala—

mely más országban történő levásárlásá—

nak lehetősége. Természetesen ez az újabb lehetőség jelentősen befolyásolja a meg- adott program hatékonyságát és ezért a lineáris programozásnak a már felépített modelljét még ennek megfelelően is mó- dosítani kell.

Ez a rész a magyar közgazdászok, statisztikusok előtt is jól ismert terület. A szerző elég vázlatosan foglalkozik az egyes

kérdésekkel, amelyeknek tárgyalása (töb—

bek között például a gazdaságossági számí—

tásoké) alaposabban, részletesebben megta—

lálható hazai szakirodalmunkban.

A tanulmány hátralevő részében a szer-

ző új módszerek segítségével próbálja

meg az előzőkben leírt modelleket tovább finomítani, bár —— szerinte —— ezek az

eredmények még sokkal inkább csak az

elméleti kutatás területére szorítkoznak mint az előzők.

A következő fejezetben a szerző nagyon vázlatosan a kereslet és a kínálat válto- zásának hatását vizsgálja az árakra és a termelési költségekre, és megállapítja,

hogy a devizabevételek még az eladott mennyiség nagyságától is függnek, termé—

szetesen annak megfelelően, hogy milyen összefüggés van a kínálat nagysága, az ár és a határköltségek között.

A külkereskedelmi árak és volumenek

tervezésénél mindig a rendelkezésre álló

adatokból kell kiindulni és így a jövőre vonatkozó megállapítások szükségképpen jelentős bizonytalanságot tartalmaznak.

Soha nem lehet ezeknek a véletlen inga—

dozásoknak a lehetőségét teljesen kizárni, ezért nagy jelentősége van a tervek ösz- szeállításánál a különféle lehetőségek mérlegelésének.

A terv készítésénél sokféle eshetőségre lehet gondolni, de természetesen nem mindenre. Ezért célszerűbbnek látszik az egész modellt úgy felépíteni, hogy felté—

telezzük a különböző lehetőségek bekövet—

kezésének valószinűségét. így a valószí—

nűségszámítás segítségével lehetővé válik a probléma —— matematikailag —— köny—

nyebb tárgyalása. Ily módon tehát a való—

színűségszámítás eszközeinek felhaszná—

lásával kiszámítható többek között a vár—

ható határeladás, a külföldi kereslet és kínálat, a kereskedelmi mérleg alakulása

stb.

Az árak kovariancia matrixának kiszá—

mítása lehetővé teszi annak megállapítá—

sát, hogy az egyik piacon jelentkező ár—

változások hogyan befolyásolják a többi

piacon kialakult árakat, (illetve a világ—

piaci árak változása hogyan befolyásolja az egyes országok árszintjét).

Végül a szerző röviden ismerteti a li- neáris programozás után a kvadratikus programozás előnyeit, lehetőségeit. A szer- ző az érintett problémákat elvi síkon veti fel, a megoldás gyakorlati módozataival

általában. nem foglalkozik.

Az egyes fejezetekben igen gazdag iro—

dalmi hivatkozás található, és a tárgyalt anyag szemléltetését, összefüggéseinek

megvilágítását számos példa igyekszik megkönnyíteni.

(Ism.: Marton Ádám)

Yates, P. Lamartine:

A világkereskedelem negyven éve

(Forty years of foreign trade.) London. 1959.

Allen and Unwin. 225 p.

Szerző a világkereskedelemhen 1913 és 1953 között bekövetkezett változásokat vizsgálja. A könyv célja kettős: egyrészt

elemzi és magyarázza a negyven év alatt

lezajlott változásokat, másrészt értékes anyagot nyújt további Vizsgálatok szá—

mára, amiért is e könyv forrásmunkának is tekinthető. Ebből a szempontból jelene tős az 1913. évi világkereskedelem feldol—

794

STATISZTIKAI IHODALMI FIGYELÖ

gozása: a szerző 93 ország exportját és importját dolgozta fel, szétbontotta az adatokat 53 árukategóriára és az értéke- ket közös valutában fejezte ki. Az így

kapott részletes eredményekkel hasonlí—

totta azután össze az 1953. évi adatokat, de számításai bázisul szolgálnak más idő—

pontok külkereskedelmi forgalmának ösz—

szebasonlitására is.

Yates vizsgálatai azt mutatják, hogy

1913 és 1953 között a világkereskedelem volumenje kétharmaddal emelkedett, az

1913 előtti negyven évben pedig megbá—

romszorozódott. Számításai szerint 1878—

1913 között a Világkereskedelem volumene majdnem állandóan emelkedett. A növe—

kedés különösen 1900 után gyorsult meg, 1913 és 1948 között az emelkedések és visszaesések egymást követték és 1948-

ban a forgalom színvonala csak 11 száza—

lékkal volt magasabb, mint 1913—ban, vi—

szont 1948 óta a világkereskedele'm ha—

talmasan fejlődött, volumenje 77 száza—

lékkal emelkedett.

Negyven év alatt jelentős eltolódás tör—

tént az egyes országoknak és kontinen—

seknek a világkereskedelmben betöltött szerepében. 1913—ban még Európa dOmi—

nált, részesedése a világkereskedelemben 60 százalék volt, s ez 1953—ra 40 százalékra

csökkent. Ezzel Észak-Amerika részese—

, dése negyven év alatt 11 százalékról 27 százalékra növekedett. Az egyes országok közül az Amerikai Egyesült Államok ré—

szesedése nőtt meg a legerősebben, na—

gyobb mérvű csökkenés mutatkozik vi—

szent az Egyesült Királyság, Franciaor- szág, a Német Szövetségi Köztársaság és

Hollandia részesedésében. A külkereske- delem területi változásának másik jelleg—

zetessége, hogy az összforgalomban csök—

kent az ipari országok egymással folyta-

tott kereskedelmének aránya és jelentősen megnőtt az iparilag fejlett országok for—

galma a gazdaságilag kevésbé fejlett or—

szágokkal. Ez utóbbiaknak egymással folytatott kereskedelme is kisebb mérték—

ben nőtt és emelkedett együttes részese—

désük az összforgalomban. A külkereske-

delmi tevékenység túlnyomó része még 1953—ban is az iparilag fejlett, magas

fogyasztási színvonalú országokhoz kap- csalódott.

A külkereskedelmi árucsoportokat te—

kintve az ipari készáruk forgalma erő—

sebben nőtt a világkereskedelemben, mint a nyersanyagoké. A vizsgált negyven év

alatt legnagyobb mértékben a különféle

gépek forgalma növekedett. Az ipari kész- áruk exportjának volumene ez idő alatt 75 százalékkal, a gépek és elektromos be-

rendezéseké pedig 263 százalékkal emel—

kedett. Az iparcikkek csoportján belül

viszont a textíliák exportja mintegy 30 százalékkal csökkent. 1913—ban II iparilag fejlett ország adta az ipari készáruk ex—

portjának 92 százalékát, s itt negyven év alatt nem következett be lényeges válto—

zás, mert az országok részesedése 1953—

ban is még mindig 90 százalék volt.

A nyersanyagok forgalmának részese- dése a világkereskedelemben 1876—tól a második világháborúig meglehetősen sta—

bil maradt és 68—64 százalékát tette ki

az összforgalomnak, míg a második világ—

háború után ez jelentősen csökkent. A nyersanyagok közül erősen emelkedett az ásványi eredetű nyersanyagok forgal—

ma, kisebb százalékban csökkent az élel-

miszer és erősebben a mezőgazdasági ere- detű nyersanyagok forgalmának aránya.

Az ásványi anyagok közül a legnagyobb

mértékben a fűtőanyagok forgalma nö—

vekedett, bár a második világháború után

a szén és koksz forgalma csökkent, viszont

ugyanakkor óriási arányban emelkedett a kőolaj és kőolajtermékek forgalma.

1953—ban a kőolaj és kőolajtermékek for—

galmának értéke messze a legnagyobb

volt a nyersanyagok között, háromszor annyi, mint a második helyen álló nyers—

anyag, a kávé forgalmának értéke. Az

élelmiszerforgalom hanyatlása egyes or—

szágok autarkiára Való törekvésével, va—

lamint az agrotechnika második világhá-

ború utáni gyors fejlődésével függ össze, a mezőgazdasági eredetű nyersanyagokat

pedig a műanyagok szorítják mindinkább

háttérbe.

Yates a változások ismertetésekor fel—

hívja a figyelmet a számításokkal kap—

csolatban felmerülő nehézségekre. Ezek

csak részben küszöbölhetők ki és ezért az eredmények értékelésénél is figyelembe

veendők. így például a világkereskedelem összefoglaló adatainak kiszámításánál a határok változásának és az új államok alakulásának problémája. A politikai vál- tozások következtében ugyanis a korábbi

belkereskedelem külkereskedelemmé vál—

hat, s így az összforgalom értékének meg—

növekedése csupán politikai változás kö—

vetkezménye lehet. A második világ-

háborúig például India, Pakisztán és Bur—

ma egy kereskedelmi területet alkotott,

és igy az 1945 előtti években hiányzik a

külkereskedelem összesített eredményéből

a közöttük lebonyolódó elég jelentős for—

.galom, melyet viszont ma természetesen

az összesítésnél figyelembe veszünk. Ne—

hézséget okoz a re-exportnak országok

szerint és időben is Változó számítása. Az

összegezésnél e miatt elkerülhetetlen egyes esetekben a forgalom többszörös számításba vétele.

STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÖ

795

A mű részletes táblaanyaggal és mód.—

szertani leírással zárul, Ez a rész különör sen értékes forrásanyagot nyújt. A táblák

értékét csökkenti azonban—, hogy hiányoz—

nak belőlük a szocialista országok külke—

reskedelmére vonatkozó adatok; ezek a

táblák összeállításánál még nem álltak

szerző rendelkezésére.

(Ism.: Cseh'Szombathy László)

*

Negura, I.:

A külkereskedelem dinamikájának statisztikai mutatói

(Indicatorii statistici ai dinamicil comertului exterior.) —— Revista de Statistica. 1960. 11. sz.

37—50. p.

A gazdaságstatisztika egyik legrégibb ága, az államok közötti kereskedelem kap- csolatainak vizsgálata, lehetőséget ad a

különböző országok vagy országcsoportok

gazdasági fejlődésének összehasonlítására is. Ezt a vizsgálatot nem lehet csupán egy—

szerű adathalmazok felsorolásával, esetleg csoportosításával elérni. Szükség van a

külkereskedelmi folyamatok mélyebb és

dinamikusabb elemzésére, a változásokat előidéző tényezők és azok hatásainak idő—

ben és térben való differenciált tanulmá- nyozására. Ilyen elemzéseket szintetikus

indexek segítségével végezhetünk el.

Szerző vázlatosan ismerteti és példá—

kon szemlélteti a leggyakrabban használt

indexeket, rámutatva ugyanakkor hiányos—

ságaikra is. így az exportnak az importhoz

Való viszonyát százalékosan feltüntető in- dex

export értéke fm— - 100 import értéke

egy relatív mennyiség, amely lehetőséget ad a kivitel és behozatal közötti nagyság—

rendi különbségek kimutatására. Ez a mu—

tató azonban nem alkalmas a különböző időszakok viszonyainak összehasonlítására.

Ezért jobbnak tartja, ha láncszerűen szá—

mítják ki.

' A külkereskedelmi forgalom érték-, vo- lumen— és árindexe'nek kiszámítását és _ ezeknek összefüggéseit mind agregát, mind

* súlyozott formában való kiszámításuk ese—

tében tárgyalja. Elemzi a Laspeyres— és

Paasche—féle formulák belső tartalmát, va—

lamint a Fisher által ajánlott ,,ideális in-

dex" használhatóságát és hiányosságait.

Különösen kiemeli az árindex fon- tcsságát, mert az árak megállapí—

tása külkereskedelmi vonatkozásban sok tényezőtől függ. A tőkés államokkal

való, cserekapcsolatok esetében ezt a kon—

lunktúra— és spekuláció befolyásolja. A va—

luták átszámítása következtében ' a tőkés

államokban kialakultak az ún. ,,szabad"

árak, dollár—egyenérték árak, kliring árak stb., Igy ugyanazon cikkek árai tőkés or—

szágonként változnak. Sokkal egyszerűbb

a helyzet a szocialista államokkal való ke-

reskedelmi kapcsolatok árindexeinek meg—

állapításánál, Ezért az árindexek kiszámí—

tását külön kell elvégezni a tőkés és külön a szocialista államok viszonylatában.

A külkereskedelemben nehéz teljeskörű

megfigyelést elvégezni, mert nem lehet minden export— és importárut regisztrálni.

Az alapindexeket részletes adatok alapján készítik el. A reprezentáció biztosítására

a cikkek legalább 70—80 százalékánál re—

gisztrálás szükséges és feltétlenül szere—

pelni kell azoknak a legfontosabbaknak,

amelyeknek aránya a külkereskedelemben

viszonylag állandó. A cikkek struktúrájá—

nak nagy változatossága miatt egyidejűleg kell alkalmazni az agregát és súlyozott in—

dexeket. A volumenindexet többnyire a három index kapcsolatából (ív : [a - Ip) határozzák meg, miután az ár- és érték—

indexeket már kiszámították.

A bázisidőszak megválasztásánál a szoci—

alista államok elmélete és gyakorlata azt mutatja, hogy legmegfelelőbb, az indexek fajtájától és céljától függően, a tervidőszak

első évét, a mult tervidőszak utolsó évét vagy ennek a kettőnek az évi átlagát hasz—

nálni.

A külkereskedelmi cserearány—mutatók (,,terms of trade", ,,rapport d*échange", ,,Austauschrelation") azt mutatják, hogy egy bázisul vett évhez viszonyítva hogyan fejlődnek az importárak az export'árakkal összehasonlítva. Technikai előállításuk az import és export árindexek és ezeknek ngmáshoz való viszonyításán .alapszik.

Képletben:

P1 6);

export

L . 100

1 91

P0 (21

RS: —-100:

19

117

import

Ha a bázisidőszak árai (Po) helyett, a nevezőkben, annak az időszaknak a nem—

zetközi gyakorlatban használt átlagárait

tesszük, akkor az index azt mutatja, hogy

milyen mértékben sikerült megvalósítani az exportban a nemzetközi árakhoz viszo- nyítva ugyanazt az arányt, mint az im-

portbanl (Ennek az indexnek az értelmezé—

sénél szerző elismerőleg hivatkozik Fáy

Józsefnek és Marton Ádámnak a Statisz—

tikai Szemlében megjelent tanulmányaira.)