Az önköltség statisztikai számbavétele a Német Demokratikus Köztársaság szocialista mezőgazdasági üzemeiben

880 ^szama

Az önköltség statisztikai számbavétele a Német Demokratikus Köztársaság

szocialista mezőgazdasági üzemeiben*

DR. URSULA LANGE Annak a gazdasági célkitűzésnek sike—

res végrehajtása, amelyet Walter Ulb-

richt, a Német Szocialista Egységpárt első titkára az V. pártkongresszuson be—

jelentett, a mezőgazdaságot is nagy fel- adatok elé állítja. A mezőgazdasági ter- melést, de mindenekelőtt az állattenyész—

tését oly mértékben kell növelni, hogy ,,... a harmadik ötéves terv folyamán országunk lakosságának hús—, tej—, vaj—,

állati zsiradék- és tojásszükségletét ——

növekvő fogyasztás mellett is —— saját forrásainkból fedezhessük."1

A mezőgazdaság szocialista fejlesztésé-

nek hétéves terve részleteiben is tartal—

mazza ezeket a feladatokat, amelyeknek megoldása -—- mivel szoros összefüggés-

ben vannak a szocialista szektor állandó kiterjesztésével és a szocialista nagyüze—

mek létesitésével —— csak úgy lehetséges,

ha a gazdaságosság elve a szocialista me—

zőgazdasági üzemek irányításának elen- gedhetetlen tartozékává válik. A gazda-

ságosság elvének érvényesítése megköve- teli az önköltség színvonalának és össze—

tételének pontos ismeretét.

A mezőgazdaságra háruló feladatok megoldása tudományosan megalapozott

ártervezést tesz szükségessé, amihez szin—

tén szükséges az egyes termékek önkölt—

ségének az ismerete.

Az önköltségszínvonal mutatója ezen-

kívül a munkatermelékenység mutatójá—

hoz is szorosan kapcsolódik. A munkater—

melékenység mérésének a gyakorlatban alkalmazott módszerei rendszerint csu- pán a termékbe fektetett élőmunka ala—

kulásának mérését teszik lehetővé. Az

élőmunka mennyiségének csökkenése leg—

több esetben a tárgyiasult (holt) munka egyidejű növekedésével jár együtt. A

* Dr. Ursula Lungo (Berlin) e cikk—ét al Statisz- tikai Szemle részére irta.

1 W. Ulbrichl: Harc a békéért. a szocializmus győzelméért. Németország békeszerető. demokrati- kus államként valló nemzeti újjászüfletéséért. Ber—

lin, 1958. 45. old. németül.

munka termelékenységének tényleges emelkedéséről azonban csak akkor be—

szélhetünk, ha a termékbe fektetett ösz—

szes munka mennyisége csökken, ezért csak a termelékenység és az önköltség

alakulásának együttes elemzése teszi le-

hetővé annak átfogó megítélését, mikép—

pen teljesíti az üzem a munkatermelé—

kenység emelésével kapcsolatos felada—

tait.

Az önköltségszínvonal alakulásának is—

merete mind az egyes üzemeknek, mind a mezőgazdaságnak mint népgazdasági ágnak az irányításához szükséges.

Míg az ártervezés számára elegendő az önköltség termékenkénti és termelési egységenkénti végösszegének ismerete,

addig az önköltség színvonalának és ala—

kulásának további elemzéséhez az ön-

költség belső struktúrájának az ismerete is feltétlenül szükséges. Különböző ter—

melési egységek önköltségének azonos színvonala (például egy üzem két bri—

gádja vagy két különböző üzem önkölt- sége) teljesen eltérő struktúrát is rejthet magában. Az önköltségcsökkentés tarta- lékainak feltárásához nem elegendő, ha csupán olyan esetekben végzünk üzemen belüli és üzemek közötti összehasonlítá—

sokat, amikor a termékegység önköltsége

különböző. Szükség van ilyen összeha—

Sonlításokra akkor is, ha ez a színvonal

azonos. Még igen alacsony önköltséggel

dolgozó brigád esetében is feltárhatók (egyes költségnemek, illetve költséghe—

lyek vonatkozásában) a további önkölt—

ségcsökkentés bizonyos tartalékai, ame- lyek csupán struktúrális összehasonlítá-

sok során kerülnek napvilágra.

Eddig csak a viszonylag jól kiépített

számvitellel rendelkező, népi tulajdonban levő (állami) gazdaságokban mutatták ki

a legfontosabb mezőgazdasági termékek

önköltségét. A mezőgazdasági termelő-

szövetkezetek többségében még nem vé—

geznek önköltségszámításokat. Mindössze néhány termelőszövetkezet számításai

szamu; 881

állnak rendelkezésre, ezek pontossága Görlsdorfi üzemegyséa

azonban korlátozott, mivel kiszámításuk- 1. AM-omány 1955. december 31—én ... ma,-70 .;

-- 2. Csökke'nés az év folyamán

nál a 'munkae'gységek elleneben tortént Süldők, a hmmm számlára __ 4430 :;

klflzeteseket onkóltségtényezoként kezel— Madamk és süllodők

ték. az üzemi dolgozók részére 26.04 ,,

_ Ela—dont növendék k—ocásk 3952 ,.

E c1kk keretében nincs lehetőségünk Eladott növendék kanok 935 ,,

arra ho " ' " " ' Eladott hízók ... 3576 ,,

, gy a mezogazdaságl onkoltsegszá— Kocák Beesdm számára %,95 mítás és —elemzés valamennyi kérdésére Mgulacolg Beesdwu számára— 520 ..

kitérjünk, ezért csak az állami gazdasá— Nggggdg; kanok mosmá 094

gok önköltségelemzésének néhány lehető— ' 18826 18826 41

ségét mutatjuk be, és ehhez kapcsolódva ; (HZ) ' " 37—13—

kifejtjük a" mezőgazdasági termelőszövet— 44_ Állomány"1'9'5'5:"]ikáglaálí"i_'é'r;"iéó§,5"(," _ ' ) :;

kezetek onköltsegszámításának döntő 5. Szavam—la:: ... 3.05 ..

problémáit. 6. Egy dem-ab vásárolt klan 123 ,,

7. (44—5—96) ... 164498 (1 16498 (;

8. 1955. évi élósuúlvymövekedes (3—7) 20638 (!

Az állati termékek önköltség— B d _ " é

színvonalának és átruktúrájának 3" "'" "WWW "

összehasonlítása 1. Állom-ány 1955. december 31—én 124570 (1 2. Csökklfnés az év folyamán-:

" _ _ , _ Süldő a görlsdorfi hízlxalda

A Gorlsdorfx Allaml Gazdasag bizony— számára ... 96.00 (:

latai2 adatokat tartalmaznak például az Sertéseladás ---.... 10-45 "

, . , , .. .. , Matav/ok és same;

1955. evx sertéshus—termeles onkoltsége— az üzemi dolgozók részére 8.09 ,,

ről. Az adatok a gazdaság görlsdorfi és 11955 .! 11955 (1

beesdaui üzemegységére (állattenyésztő a. (Hz) ... 24435 :;

állomására) vonatkozólag külön is ren— ;. ángmuárlxly Égő. lijllcw'ár 1-én log$ a

. . - . ara v irot an ... . .,

delkeÉGÉI'e ágnaki A blápnylatmí adata] 6. 21 darab koca Göplsdforfból .. 26.95 ,,

lehetove teszxk mxnd az osszes koltség és 7. 52 darab magxauc Görllsdorfbóda 520 ,,

az egyes költségnemek, mind az egy má— % 5? ($$$!) nggégfiéksüí'g'mból 1290 "

zsa ránevelt súly önköltségének pontos Stossdsorfból ... 4.70 ,.

kiszámítását. A sertésállomány élősúlya 10. (4—F5-1—64-7-l—H9) ... 15235 (; 15235 (;

195433! a következőképpen HÖVEkedem n. 1955. évi élősúlynövekedés: (.a—10) 9130 a

1. tábla Eg!) mázsa ránevelt súly önköltsége a .Górlsdorii Állami Gazdaság görlsdorfí és beesdaui

üzemegységében 1955—ben

Görlsdorfi üzemegység Beesdaui üzemegység

Egy mázsa, Egy mázsa

Költségfaiták Összesen r'ánevelt $$$? Összesen ránevelc ággá?

WW"— lm' megoszlása súlyra jut megoszlása

(százalék) (százalék)

márka márka

Takarmányok ... 56 64934 273,7o 54 34 110,22 371,12 50 Bruttó bérek ... 16 65433 80,50 16 10 914,95 118,77 16 Egyéb költségek ... 15 037,83 72,60 14 11 591,92 126,14 17 Közvetlen költségek együtt ... 88 342,10 426,80 84 56 617,09 616,03 83 Közvetett költségek ... 16 745,55 80,90 16 11 946,11 130,00 17 Teljes költség 105 asus 507,7o 100 68 563,20 nem 100

Az önköltségadatok szembeállításából az egy mázsa sertésre jutó költség lénye—

kitűnik, hogy a beesdaui üzemegységnél

! A Görbsdorfi Miami Gazdaság 1966. december 31-i ellenőrzőjelentése és az ahhoz csatolt önkölt- ségi b'wonsyratok alapján.

gesen magasabb,3 mint a görlsdorfí üzem—

3 Egy máz-sa ránevelit súly önköltsége az 11. tábla adhat-ad alapján a— beesdauá üzemegységben 47 száza- M—kkn! magasabb, mim a gónlsdm—üban.

882

egységben. Ha megvizsgáljuk a külön—

böző költségfajtákat azt látjuk, hogy a

termékegységre jutó költségek Beesdau-

ban magasabbak, mint Görlsdorfban:

37142

a takarmvánuyolmál m— - 100—100 : 36, 273,7O

18 77

a bruttó Mreknél -1—,- - IDG—100 : 48,

8050 126,14

az egyéb költségeknél. - IDO—100274.

72,60 130.00

a közvetett költségeknél — mál—100 : 61 ola-kal.

,

Ebből a szembeállításból felismerhető,

hogy százalékosan is viszonylag a legna—

gyobb mértékben az ún. egyéb költségek,

legkevésbé pedig a takarmánykóltségek haladják meg a görlsdorfi hasonló költ—

ségeket, Ha azonban a különbségek vizs—

gálatánál abból indulunk ki, hogy a má—

zsánkénti önköltség Beesdauban 47 szá-

zalékkal magasabb, mint Görlsdorfban,

akkor az egyes csoportokban mutatkozó eltérések viszonylag nem túlságosan na—

gyok. Ennek folytán arra a végső követ—

keztetésre jutunk, hogy Beesdauban a sertéstenyésztéssel kapcsolatos munka—

szervezés rosszabb hatásfokú, mint a görlsdorfi üzemegységben.

SZEMLE

A növényi termékek önköltség- színvonaláuak és -sttuktúrájának

összehasonlítása

A növényi termékek tekintetében az

őszi rozs egy hektárra, illetve egy má—

zsára számított 1956. évi költségszínvona—

lát és költségstruktúráját fogjuk szembe—

állítani egymással, mégpedig a Görls—

dorfi Állami Gazdaság három üzemegy—

ségének (Görlsdorf, Beesdau és Stossdorf) adatai alapján.

2_ tábla Az őszi rozs termelési adatai a három üzemegységben

' Termés- U é Vetésterület Termés- ' átlag

zemegys 3 (hektár) eredmény (mázsa,

(mázsa) hektár)

Görlsdorf . . . . 80,25 2043,97 25,46 Beesdau ... 70,25 1557,43 22,17 Stossdorf .. .. 3335 756,39 22,75

!

Az adatok azt mutatják, hogy a terme—

lékenység a görlsdorfi üzemegységben a

legmagasabb. További vizsgálataink so—

rán meg fogjuk állapítani, hogy példánk—

ban mennyiben jut kifejezésre a munka- termelékenység foka és az önköltség szín- vonala közötti összefüggés.

3. tábla, Az 1956. évi őszi rozs önköltségszínvonala és —költségslruktúra'ja a gőrlsdorfl.

a beesdauí és a stossdorh' üzemegységben

Götlsdorf [ Beesdau ' Stossdorf

A hek— A má- A hek— A má— A hek- A má-

Költségfajták Az összes táron— zsán- Az összes táron- zsán- Az összes táron- zsan—

kénti kénti kénti kénti kénti kénti

költség (márka) [ költség (márka) ] költség (márka)

Trágyafélék ... 3 640,04 45,35 - L'ZS 2 52836 35,99 1,62 1 802,94 5420 2,38 Egyéb teljesítmények 1 351,88 16,84 O,66 387,00 5,50 O,25 1 012,82 30,47 1,33 Segédanyagok ... 3 565,08 44,42 1,74 2 788,12 39,68 1,79 863,00 25,95 1,14 Bérek és szociális

terhek ... 12 899,62 160,73 6,81 9 525,84 135,60 6,11 3 67226 110,44 4,85 Egyéb költségek . . . . 3 062,92 38,16 1,5() 2 302,08 32,77 1,48 951,14 28,60 1,2G Együtt. 24 519,54 305,50 11,99 17 531,40 249,54 11,25 8 302,16 249,66 10,96 Talajművelő berende—

zések költségei és elő-

készítő ráfordítások 19 260,00 240,00 9,42 16 775,00 238,79 10,77 7 960,00 239,39 10,52 Anyagjellegü általá-

nos költségek . . . . 13 058,21 162,71 6,39 10 061,33 14321 , 6,46 3 537,14 106,37 4,68 Egyéb általános költ-

ségek ... 10 214,76 127,27 5,00 7 821,50 111,84 5,02 4 45227 133,90 5,88 Termelési költségek . 67 052,51 835,48 82,80 52 18923 74238 33,50 24 251,57 729,32 3294 Le : melléktermék . . 11 994,00 149,45 5,86 10 134,00 14435 6,5() 3 258.00 97,98 4,29 Főtermék önköltsége 55 058,51 686,03 26,94 42 05523 598,63 27,00 20 993,57 631,34 27,75 Úzamkőltségek ... 1 227,43 15,34 O,60 1 120,48 13,96 0,72 430,83 12,99 0,57 Önköltse'a 56 285,94

701,37 27,54 43 175," 612,59 27,72 2] 424,40 644,33 26,32

SZEMLE

Rá kell még mutatni arra, hogy ——

amint ez a 3. táblán feltüntetett adatok—

ból is látható — a vetőmagköltségeket nem vettük számításba.

A vizsgálat során ezt a kérdést eltérő módon kezeltük, attól függően, hogy vá—

sárolt, illetve saját termelésből származó

vetőmagról volt—e szó. Vásárolt vetőmag esetén a vetőmagköltségeket figyelembe vettük, saját termelésű vetőmagnál azon-

ban nem. Pontos önköltségszámításnál természetesen a saját termelésből szár—

mazó vetőmag értékelése is szükséges.

Minthogy az értékelés utólagos elvégzése

nehézségeket okozna, további elemzése—

ink során abban a formában fogjuk fel—

használni az adatokat, ahogyan azok a

fent közölt táblában találhatók.

Az egy mázsa őszi rozsra számított

költségmutatók a görlsdorfi és a beesdaui

üzemegységben majdnem azonosak, a stossdorfi üzemegységben viszont ennél

valamivel magasabbak.

Ha a hektáronkénti terméshozamokat

szembeállítjuk a hektáronkénti és a má- zsánkénti önköltséggel, a következő ké—

pet kapjuk.

4. tábla

Az őszi rozs íermésa'tlaga és önköltsége (: három územeggségben

Termésátlag A hektáron- A . Územegység (mázsás/heh kénti mázsánként]

!; r)

önköltség (marka) Görlsdorf . . . . 25,46 701,37 27,54 Beesdau ... 22,17 612,59 27,72 Stoasdorf . . . . 22.75 64433 28,32

Az összehasonlításból kitűnik, hogy a

hektáronkénti terméshozamok Görlsdorf—

ban magasabbak, mint a másik két üzem- egységben, amelyekben egyébként alig különböznek egymástól. Az önköltség azonban a másik két üzemegységhez vi- szonyítva Görlsdorfban is igen magas,

úgy hogy a magasabb terméshozam, azaz

a magasabb termelékenység csak igen

kismértékben hat az önköltség szinvona—

lára. Miután azonban éppen az a döntő,

hogy a mázsánkénti önköltségét lehetőleg magas termelékenység révén csökkent—

sük, szükségessé válikaz önköltség struk—

túrájának közelebbi vizsgálata annak felismerése érdekében, hogy mely költ—

ségfajták befolyásolják különösen kedve—

883

zőtlenül az önköltségszínvonalat a görls—

dorfi üzemegységben.

Erre a célra szolgál az 5. tábla, amely az egyes költségfajták százalékos arányát tartalmazza.

5. tábla Az egyes költségfaiták százalékos aránya a három üzemegységben az őszi rozs teljes

ónköllségében

Az egyes költségfaiták százalékos aránya a

Költségfajta görls- - stoss-

dorfi mamam dorfi

üzemegységben Trágyaféle'k ... 6,5 5,8 8,4 Egyéb teljesítmények . . . . 2,4 O,9 4,7 Segédanyagok . . ... 6,3 6,5 4,0 Bérek és szociális terhek . . 22,9 22,1 17,1 Egyéb költségek ... 5,5 5,3 4,5 Együtt 43,6 40,6 38,7 Talajművelő berendezések

költségei és előkészítő

ráfordítások ... 34,2 39,0 372.

Anyagjellegű általános költ-

ségek ... 23,2 23,3 165 Egyéb általános költségek . 18,1 18,1 20,8

Termelési költségek ... 119,1 nm 113,2

Le : melléktermék ... 21,3 23,5 15,2

Főtermék önköltsége .... 97,8 97,5 98,0 Územköltségek ... az 2,5 _ 2,0 Önköltség 1oo,o 100.o 100,0*

Ha összehasonlítjuk az egyes költség-

fajták százalékos arányát Görlsdorf és Beesdau Vonatkozásában, kitűnik, hogy mindenekelőtt a trágyafélék, a bérek és

szociális terhek valamint az egyéb telje- sítmények címén feltüntetett költségek azok, amelyek Görlsdorfban magasabbak, mint Beesdauban, és így kedvezőtlenül befolyásolják az önköltségszínvonalat.

Fordított a helyzet a talajművelő beren—

dezésekkel és előkészítő ráfordításokkal kapcsolatos költségeknél. Ha Stossdorfot is bevonjuk az elemzésbe, akkor azt lát- juk, hogy ott elsősorban a trágyázással és az egyéb teljesítményekkel kapcsolatos költségek magasak, ugyanakkor viszont

a bérek és szociális terhek, továbbá az

ún. egyéb költségek a másik két üzem—

egység hasonló költségeihez viszonyítva alacsonyak. Ugyanígy az anyagjellegű ál—

talános költségek aránya —— abszolút ér-

tékben és viszonylagosan is — Stossdorf-

ban lényegesen alacsonyabb, mint Görls- dorfban és Beesdauban.

Hasonló módon végezhetők ilyen elem- ző összehasonlítások üzemek között is.

884

^SZBKI—E

A növényi termékek önköltség—

struktúrájának időbeli összehasonlítása

Az egyes költségfajták statikus össze—

hasonlitása mellett feltétlenül szükség

van a különböző időszakok önköltség-

struktúrájának dinamikus összehasonlí—

tására is, minthogy a termékegység ön-

költségének rendszeres csökkentése döntő

jelentőségű kérdés.

A hektáronkénti önköltségnek egyik időszakról a másik időszakra történő

csökkentését különböző —— más és más okokra visszavezethető — tényezők befo—

lyásolják. Ezek az okok származhatnak

élőmunka—ráfordításban, anyagmegtaka- rítások, az állóalapok jobb kihasználása stb.), de származhatnak az üzemen kívül- ről is (például bizonyos anyagok és ké—

szülékek árának csökkenése stb.). Ennek

tisztázásához szükségünk van annak a

megállapítására, miképpen alakultak a hektáronkénti költségek költségfajták szerint. Ebben az összefüggésben egyéb—

ként az egy mázsára számított költsége—

ket is célszerű bemutatni, hogy így az ön—

költség alakulását költségfajtánként vizs—

gálhassuk.

Az elemzést két gabonafajtára, az őszi

vetésű rozsra és az őszi árpára külön-

az üzemből (például megtakarítások az külön végezzük el.

6. tábla

Az őszi rozs őnkóllségének alakulása a Górlsdorii Állami Gazdaságban 1955—1956-ban

A hektáronkénti A mázsánkéntl

Az 1956. évi -- Az 1956. évi

mmm; (márka) önköltség önkomeg (márka) önköltség

Költségfajták az 1956. évi az 1955, évi

1955. 1966. százaléká- 1955. 1956. százaléká-

ban —————————————-——— ban

évben évben

Ttágyafélék ... 4436 43,38 98 2,01 l,82 91

Egyéb teljesítmények ... 1234 14,9'7 122 0,56 0,63 113

Segédanyagok ... 25,46 39,27 154 l,15 1.65 143

Bérek és szociális terhek ... 131,11 142,02 108 5,95 5,99 101

Egyéb költségek ... _ 30,07 3438 114 1,36 1,46 107

Együtt 243,14 274,02 113 11,03 ll,55 105

Talajművelő berendezések költsé-

gei és előkészítő ráfordítások . . . . 239,16 239,42 100 10,86 10,09 93

Anyagjellegű általános költségek . . 14921 145,07 97 6,77 (Lil 90

Egyéb általános költségek ... l45,51 122,88 84 6,60 5,16 78 Termelési költségek ... 777,02 7SO,89 101 35,26 32,91 93 Le: melléktermék ... 86,99 138,15 159 3,94 5,82 148

Főtermék Önköltsége ... 690,03 642,74 93 31,32 27,09 86

Územköltségek ... 20,56 15,13 74 o,93 O,63 68

Önköltség 710,58 657,87 92 32,25 27372 86

Ha egyenként összehasonlítjuk a kü—

lönböző költségfajtákat, azt látjuk hogy alakulásuk nagymértékben eltérő. Jelen- tős emelkedés mutatkozik a mellékter—

méknek mind hektáronkénti, mind má—

zsánkénti értéke tekintetében. Ez a mel—

lékterméknél mutatkozó kereken 50 szá—

zalékos emelkedés a főtermék Önköltsége csökkenésének legfőbb tényezője. Az, hogy mi okozta a melléktermék értéké—

nek ilyen nagymértékű emelkedését, a rendelkezésre álló bizonylatokból nem derül ki. Mindenesetre az üzemen belüli elemzések során ennek okait ki kell de—

ríteni. Mi a magunk részéről pillanatnyi—

lag megelégszünk azzal, hogy rámutas—

sunk azokra a pontokra, amelyekhez a további vizsgálatoknak elsősorban kap-—

csolódniok kell.

A továbbiakban az egyes költségfajták

1955. és 1956. évi adatainak szembeállí—

tása azt mutatja, hogy lényeges költség- csökkentés mindenekelőtt az egyéb álta—

lános költségek és az üzemköltségek te—

kintetében mutatkozik, míg az ún. egyéb

teljesítmények költségei, a segédanyagok, a bérek és szociális terhek, valamint az

ún. egyéb költségek tetemesen emelked—

tek. Ezekben az esetekben is további

vizsgálatokra van szükség annak érdeké—

SZEMLE

ben, hogy e költségeket legalább az 1955.

évi színvonalra csökkentsék, sőt a lehe- tőségek határain belül az 1955. évhez ké-

pest még bizonyosfokú önköltségcsökken—

tést is elérjenek. A hektáronkénti és má—

zsánkéntix költségek költségfajták szerinti

összehasonlítása megmutatja továbbá, hogy a hektáronkénti terméshozamok nö—

velése odahatott, hogy a költségek azem—

885

litett költségfajták esetében mázsánként számítva kisebb mértékben emelkedtek

ugyan, mint hektáronként számítva, en—

nek ellenére azonban a hektáronkénti hozamok növekedése nem tudta a költsé—

gek emelkedését teljes mértékben ellen-

súlyozni.

A 7. tábla az előbbi _szembeállításokat az őszi árpára vonatkozóan tartalmazza.

?. tábln A: őszi árpa ónköltségének alakulása a Görlsdorli Állami Gazdaságban

1955—1956—ban

A hektáronkénti A mázsánkénti

Az 1956. évi -- Az 1956. év:

önköltség (márka) önköltség önkoltség (márka) önköltség .

Költségfajták az 1955. évi az 1955. évi

1955. 1956. százaléká— 1955. 1956. százaléká-

ban ————————————— ban

evben évben

Trágyafélék ... 4234 32,11 76 1,24 0,99 80

Egyéb teljesítmények ... 10,95 7.52 69 (),32 (),23 72

Segédanyagok ... 16,02 12,69 79 (),47 0,39 83

Berek, szociális terhek ... 118,15 96,86 82 SAS 299 87

Egyéb költségek ... 28,15 28354 102 O,82 O,89 109

Együtt 215,61 178,02 83 6,30 5,49 87

Talajmüvelő berendezések költségei

és előkészítő ráfordítások ... 230,98 230,00 100 6,75 7,10 105

Anyagjellegű általános költségek .. 174,00 13726 79 5,09 4,24 83

Egyéb általános költségek ... 167,17 166,38 100 4,89 5,14 105

Termelési költségek ... ; ... 787,76 711,66 90 23,03 21,97 95

Le : melléktermék ... 134,13 146,86 109 3,92 4,53 116

Főtermék költségei ... 653,63 56430 86 19,11 17,44 91

Územkőltségek ... 5,96 19,35 325 mm O,60 353

Önköltséa 659,59 584,15 89 19,28 18,04 94

Egyes költségfajták az őszi árpánál önköltségmutatókat arra kívánjuk fel- egészen másképpen alakultak, mint az

őszi rozs esetében. A költségfajták első

csoportjában az ún. egyéb költségek ki-

vételével mindenütt csökkenés tapasztal—

ható. A melléktermék költségei ezúttal is emelkedtek, de lényegesen kisebb mér-—

tékben, mint az őszi vetésű rozs eseté—

ben. Nagyon erős emelkedés mutatkozik

az üzemköltségeknél, ugyanakkor amikor

a rozsnál ezeket a költségeket lényege—

sen csökkenteni lehetett.

Általában a többi költségfajta változá- sának tendenciája az őszi árpánál lénye- gében ugyanaz, mint az őszi rozsnál.

Hasonló vizsgálatok végezhetők állati termékek esetében is; ezek bemutatásá—

tól azonban eltekintünk.

A bemutatott példák egyértelműen bi- zonyítják, mennyire fontos az önköltség szerkezetének ismerete is, ha a megfelelő

használni, hogy elősegítsük az önköltség

rendszeres csökkentését.

Az önköltségszámítás problémája a mezőgazdasági termelőszövetkezetekben

Az eddigiekhez hasonló, részletes sta- tisztikai önköltségelemzések jelenleg saj- nos csak az állami gazdaságokban végez—

hetők. A mezőgazdasági termelőszövetke—

zetekben még nincs lehetőség erre, mi—

vel kevés termelőszövetkezetben végez—

nek önköltségszámitásokat. Minthogy azonban a mezőgazdasági termelőszövet—

kezetek száma rohamosan emelkedik, ál-

landóan nő, szükséges, hogy a mezőgaz-

dasági termelőszövetkezetekben is egyre szélesebb körben bevezessék az önkölt- ségszámitást és ezzel együtt statisztikai elemzését is.

886 SZEMLE

Ezúttal csak néhány lényeges szem- pontra kivánunk kitérni, amelyet az ön-

költségszámítás során figyelembe kell venni ahhoz, hogy az mind üzemi, mind pedig népgazdasági elemzések alapjául szolgálhasson.

Az állami gazdaságok és a mezőgazda—

sági termelőszövetkezetek eredményeinek

összehasonlithatósága érdekében biztosí—

tani kell, hogy az önköltségét mindkét üzemfajtánál azonos módszerrel számít- sák. Ezért azonosaknak kell lenniök a közvetett költségek felosztására, a közös

termelés együttesen felmerülő költségei-

nek felosztására stb. vonatkozó kulcsok- nak.

Különös figyelmet kell fordítani azokra a kérdésekre, amelyek a mezőgazdasági termelőszövetkezetekben a szövetkezeti tulajdon sajátosságaival és a gépállomá- soknak a mezőgazdasági termelőszövet—

kezetekben végzett munkájával kapcso—

latban merülnek fel.

Nézzük meg először azt a probléma—

kört, amely a gépállornások teljesítmé—

nyeivel kapcsolatos. Különbséget kell tennünk a mezőgazdasági termelőszövet—

kezetek között aszerint, hogy igénybeve—

szik—e a gépállomások munkáját vagy kölcsönszerződés révén saját maguk ren- delkeznek a szükséges gépekkel.

Az első csoportba tartozó termelőszö—

vetkezeteknél üzemi szempontból a gép- állomások teljesítményét más külső telje- sítményekhez hasonlóan értékelik és így az önköltség a gépállomások munkájáért fizetett díjat is tartalmazza. Népgazda—

sági szempontból azonban azoknak a költségeknek a megállapítása a feladat,

amelyek, a termék előállítása során tény-,

legesen felmerültek. Szemben az egyéb idegen teljesitményekkel, a gépállomá- soknak elsősorban a növénytermesztéssel—

kapcsolatos főbb munkafolyamatokat kell

elvégezniük. A gépállomásl dijak ——

amint az az Állami Központi Statisztikai Hivatal számításából kiderült —- jóval az önköltség alatt vannak. Amennyiben te—

hát az önköltségszámitás árpolitikal in—

tézkedések alapjául szolgál, akkor a gép—

állomási dijak figyelembevétele során bi-

zonyos többletköltségeket is számításba veszünk az önköltség megállapításánál.

Enélkül a termelőszövetkezetek és az ál—

lami gazdaságok termékegységre eső ön—

költsége sem hasonlítható össze, mivel az állami gazdaságok önköltsége a géphasz-

nálat tényleges költségeit tartalmazza.

üzemek közötti összehasonlitások céljára

tehát a gépállomások egy—egy termékre számított összes költségeit kell figyelem—

be venni.

Azokban a termelőszövetkezetekben, amelyek a gépállomások gépeit kölcsön—

szerződés alapján átvették, a traktorok—

kal és a munkagépekkel kapcsolatos költ- ségek nagy része közvetlenül önköltség- tényezőként jelentkezik, Itt csak arra kell ügyelni, hogy az értékcsökkenési leíráso—

kat is számításba vegyék.

Igen fontos probléma a szövetkezeti ta- gok által végzett élőmunka értékelése is.

Ez az értékelés amunkaegységek segítsé—

gével történik. Minél jobban dolgozik va—

lamelyik termelőszövetkezet, annál ma—

gasabb a munkaegység értéke. A munka—

egység értéke a legtöbb esetben maga—

sabb az állami gazdaságok megfelelő bér—

összegénél, még akkor is, ha számításba vesszük, hogy a normák helyesbítése kö—

vetkeztében a termékegységre jutó mun—

kaegységek száma a jól gazdálkodó ter—

melőszövetkezetekben csökken. Hasonló—

képpen előfordulhat az az eset is, hogy a legjobban dolgozó termelőszövetkezetek termékegységenként magasabb élőmun—

ka—ráfordítással kapcsolatos önköltséget mutatnak ki, mint a rosszabbul dolgozó

szövetkezetek. Éppen ezért a munkaegy—

ségek effektív értéke nem szolgálhat az

önköltségszámítás alapjául.

Feltétlenül egyetérthetünk azzal a szé—

les körben elterjedt javaslattal, mely sze—

rint a munkaegység tényleges értéke he—

lyett meghatározott összeget vegyenek

alapul az önköltségszámitásnál. Ez afor- ma csak üzemenbelüli dinamikus (időbeli)

összehasonlitásokra használható, azzal a

feltételezéssel, hogy a normák realitását változó munkatermelékenység mellett

felülviZSgálják, mivel egyébként a kimu-

tatott önköltségek nem lennének hű tü—

körképei a munka minőségében bekövet—

kezett javulásnak. Termelőszövetkezetek

és állami gazdaságok közötti összehason—

lításokra ezen az alapon nincs lehetőség.

Uzemek közötti összehasonlítások (ál—

lami gazdaságokkal való összehasonlítás,

árpolitikai intézkedések stb.) céljára tör—

ténő' önköltség's'zámhítások esetében az

egyes munkák értékelésénél az állami

SZEMLE

887

gazdaságokban történő bérkifizetéseket kell alapul venni. Ez az eljárás akkor lenne a legpontosabb, ha ugyanakkor a

megfelelő állami gazdaságokban érvé—

nyes munkanormákból indulnánk ki. Ez a következőképpen történne.

Ha például a burgonyaszedésnél ——

nyolcórás munkanapot számítva —— az egy munkásra jutó norma 15 mázsa, sen—

nek bére 8 márka; egy termelőszövetke- zetben pedig minden 12 mázsa kiszedett burgonya után egy munkaegység jár, ak—

kor ennek a munkaegységnek az értéke (12 : 15) . 8 : 6,40 márka. A gyakorlatban ez a számítás —— nagy munkaigényessége folytán —— csak egyes üzemekre végez-

hető el.

Ahhoz, hogy nagyobb vizsgálatok szá—

mára is kapjunk anyagot, a következő

egyszerűsített eljárást kell alkalmazni. A

munkatermelékenység mérésére repre—

zentatív vizsgálat keretében kiszámítjuk az egyes termékekre eső — munkaórák-

ban kifejezett —— ráfordítást. Ha ezeket az órákat azután megszorozzuk az egyes

munkafajtákra vonatkozó átlagos állami

gazdasági bérekkel, megkapjuk a terme- lőszövetkezeti parasztok élőmunka-ráfor-

dításainak közelítő pontosságú költségeit

és ezzel együtt a termelőszövetkezetek termékenkénti önköltségének színvona- lára és változására vonatkozó népgazda—

sági szinten is használható mutatószá—

mokat.

A közlekedési szektor problémái

az 1957. évi ágazati kapcsolatok mérlegében

LENDVAI BÉLA—MÁNYI SZABÓ ISTVÁN A közlekedés és a hírközlés, mint a tár—

sadalmi termelőtevékenység önálló ága,

az 1957. évi társadalmi termék számottevő

részét —— 4,6 százalékát —— hozta létre.

Kapcsolata a többi népgazdasági ággal igen szoros, mert tevékenysége során csaknem minden termelő ág termékéből

felhasznál, a közlekedés ,,termékét", a

szállítást és a hírközlést pedig valamennyi

termelő ág és nem termelő fogyasztó

igénybe veszi.

A közlekedés és a hírközlés termelő te—

vékenységének alapvető sajátossága, hogy nem hoz létre új anyagi javakat, hanem a termelő ágazatok által előállított ter-

mékek használati értékét részben az

anyagi javak helyváltoztatásával (szállí—

tás), részben hírek, gondolatok, szó— és

írásbeli közlemények térbeli továbbításá—

val (hírközlés) növeli. Ezekben az esetek-

ben termelése más ágak termékeiben rea—

lizálódik. Termelésének egy jelentős ré—

sze azonban mint közvetlen személyi fo—

gyasztás a népgazdaságban előállított anyagi javak értékét nem növeli.

A közlekedésnek és a hírközlésnek ez

a különleges tevékenysége az ágazati kap-

csolatok mérlegének összeállítása során

számos elvi és gyakorlati kérdést vetett fel a mérleg összeállítására vonatkozó ál-

talános problémákon túlmenően. Ezek megoldásánál részben el kellett térnünk a társadalmi termék és a nemzeti jövede—

lem számításának eddigi gyakorlatától, részben pedig többé—kevésbé bizonytalan számításokra voltunk utalva, sőt némely esetben szükségmegoldás alkalmazására kényszerültünk.

E cikk keretében az 1957. évről készített ágazati kapcsolatok mérlegével kapcso- latban:

1. ismertetjük a felvetődött sajátos köz-

lekedési problémákat és alkalmazott meg- oldásukat;

2. részletes áttekintést adunk a közleke—

dés és hírközlés ráfordítási oszlopának

és kibocsátási sorának tartalmáról és ősz—

szeállitási módjáról. '

A KÖZLEKEDÉSI SZEKTOR SPECIÁLIS PROBLÉMA!

Az ágazati kapcsolatok mérlege össze—

állítási munkálatainak megkezdése előtt

tisztázni kellett néhány elvi kérdést, amelynek lényegét a következőkben fog—

lalhatjuk össze:

1. Tisztáznunk kellett, hogy az ágazati kapcsolatok mérlegének összeállítása so—

rán eltérhetünk—e a társadalmi termék——

mérleg összeállításánál alkalmazott gya—*