Az építőipar önköltség-méréséről

ABONYI ISTVÁN:

AZ ÉPíTÖIPAR ÖNKÖLTSÉGL'MÉRÉSÉRÖL

1. ' '

Az építőipari iőkönyvelők és a vezető adminisztratív dolgozók sokat foglalkoztak már az építőipar önköltségével. A'sajtó, rádió és szakkönyvek egyaránt napirenden tartják ezt? a kérdést. Többször hallottunk már arról is, hogy az építőipar önköltsége nem csökken, hanem emelkedik. Az építő—

ipar önköltségelemzéséről, annak gyakorlati módszereiről már megközelítő—

leg sem tudunk annyit. Az építőipar e téren az iparral szemben elmaradt helyzetben van. Az iparban aa főkönyvelők ismerik az utókalkuláció kérdését, mind gyakorlati, mind pedig elméleti vonalon.

Mi a helyzet laz építőiparban?

Még a jól megszervezett trösztöknél és vállalatoknál is annak meg- állapítása, hogy egy objektumnak a költségvetéssel szemben mennyi az ön- költsége, állandó vita tárgát képezheti. A tényleges költségek ___ különö- sen olyan esetben, amikor egy építkezés helyén több objektum is épül — nagyon könnyen összefolynak. Az építőipar mai ielépítettsége, a hiányos és gyakran nem megbízható alapladatszolgáltatás miatt a számvitel még az aránylag könnyen kimutatható bérköltséget sem képes objektumként kl—

munkálni. Fokozottan fennáll a veszély a szabadontároló anyagok és a gép- költségek kimunkálásánál., A műszaki vezetés ilyen körülmények között.

szinte magától értetődőnek tartja a számvitelmegbízhatatlan adatait.

A számviteli dolgozóknak semmiképpen sem szabad beletörődniök ebbe.

Tarthatatlan ez a helyzet, amikor a műszaki vezetők —— azzal az indokolás—

sal, hogy a számvitel adatait úgy sem tudják felhasználni — az allapadat—

szolgáltatás megjavítására semilyen intézkedést nem tesznek, elhanyagol-

ják az elsődleges ladatszolgáltatást.

Az önköltség mérését azonban nemcsak az alapadatszolgáltatás meg—

bízhatatlansága gátolta. Az önköltség mérés módszerei is helytelen szemlé- letből eredtek.

E cikk keretében részzletesen ismertetni kívánjuk, hogyan mérték—eddig az ,,építőipar önköltségét" és miért volt helytelen az eddigi szemlélet. Ismer- tetjiik azt is, hogy melyik az a helyes módszer, melynek segítségével mind vállalati, lmind magasabb (népgazdasági) szinten mérhető az építkezések és az építőipar önköltsége, továbbá azt, hogy milyen eredményeket hozott ezen a téren az 1953. év.

II.

Minden egyes vállalat ezideig is kötelezően beszámolt szöveges mér- legbeszámolójában ,,az önköltség alakulásáról".

' ABONYI: az ÉPITÖIPAR ÖNKOLTSÉG—MÉRESÉRÖL , 285

a) költségnemenként a tervezett és a felmerült költségek egybeveté—

sével, '

b) az egyes befejezett épületek tényleges költségeinek ia kollaudált

végszámlával való összehasonlításával._ '

Mindkét módszer az ipari szemlélet —-— bizonyos mérvű mechanikus ——

másolása. —

Az első esetben a termelési költségeknek költségnemenkénti vizsgála- tán alapult az elemzés. Ismeretes, hogy a költségnem nem egyéb, mint a termelési költségek felmerülési címenkénti elszámolása. Az ,,önköltségi sor" sem más, mint a termelés költségeinek felmerülési címenkénti csopor—

tosítása: anyagköltség, bérköltség, munkabérek közterhei, értékcsökkenési leírás és egyéb úgynevezett különféle költségekre. A tényleges költségeket mindig a tervezett költségekhez kellett hasonlítani, vagy abszolút számok formajaban, vagy pedig a költségnemek százalékát a termelési értékben ki—

fejezve.

Nézzük meg, hogyan történt a költségek tervezése, amely az önkölt—

ségmérés alapját képezte? Mind a vállalatoknál, mind a felsőbb szerveknél általában az előző időszak költségnemenkénti tényszámát vették alapul a tervezéshez. Természetesen figyelembe kellett venni az előírt akkumulációt is. A bérköltség tervezése aránylag körültekintéssel történt. A' bérialap- túllépés súlyos pallosként függött a vezetők feje felett.

Mégis a tervezés tulajdonképpen annyiból állott, hogy az egy főre eső tervezett termelékenység és az átlagbér segítségével megállapították a bér—

alapot.

Ez a béralap azonban pl. a munkások állománycsoportjánál nem volt egyenlő a költségvetések allapján elszámolható bér összegével. Feltételezte a tervezés, hogy sem a munkálatok volumenében, sem azok összetételében jelentős változás nem lesz a tervidőszakban, a tárgyidőszakkal szemben.

Ennek megfelelően tervezték a munkabérek járulékos kiadásait is.

Az értékcsökkenési költség tulajdonképpen adott összeg, melynél külö-

nös tervezésre nem volt szüksége _,

A különféle költsége-k összegét általában a termelési költség százalé- kában előírt mértékben állapították meg.

Az anyagköltség az önköltségi sor utoljána kimunkált száma; az ön—

költségi sort képező többi tényezők jó, vagy rossz megállapításából eredő - differenciák itt egyenlítődtek ki. Tekintettel arra, hogy a tervezéseknél a legmesszebbmenőkig figyelemmel voltak az esetleges béralaptúllépések meg- előzésére, valamint figyelembe vették, hogy a különféle költségek túllépése esetén komoly ,,kimagyarázkodás"-ra van szükség, az egyetlen változtat- ható tényező az anyagköltség volt. Az anyagköltségek túllépése senkinek sem okozott komolyabb aggodalmat. lndokolása egészen egyszerű; ,,a terve- zettnél anylagigényesebb munkát Végeztünk". *

A 42. sz. Állami Építőipari Trösztnél pl. 85,3 % —os anyag'felhasználással

is találkoztunk 1953. III. negyedévében. A 43. sz. Állami Építőipari Tröszt-

nek 88,4%—os anyagfelhasználásza is volt, itt az előző évekre visszamenőleg több mint 2 millió Ft anyagértéket számoltak el.

Komoly ,,költségelemzésnek" számított az alábbi: ,,Anyagköltségeink az előző negyedévhez viszonyitva növekedtek. Ez a növekedés az utólagos

286 ABONYI ISTVÁN ?

felülvizsgálatokból eredő könyvelésekből adódik. Azonkívül a törmelékfuvar- nak időközben történt átcsoportosítása is belejátszik a költségemelkedésbe.

Fentiekben azt kell megállapítani, hogy a jelenlegi anyaghányad megbiz- hatatlan, elemzésre alkalmatlan."

Másik tröszt indokolása. ,,Meg kell jegyeznünk, azt, hogy a III. ne—

gyedévben jórészt befejező épitkezéseink voltak, ahol az anyagjellegű szol- gáltatások lökésszerűen jelentkeztek és úgy anyagértékben, mint fuvarban emelték az anyagköltséget. Ugyancsak a tárgyidőszakban .a vállalatok a kormányprogramm íntenciójának megfelelően nagyobb gondot fordítottak a kollektív szerződésekben előírt szállástelszerelések kiegészítés—ére, amikor is a szállásokra kiadott fogyóe'szköziök 50%—a rögtön terheli az anyagfelhasz- nálást." (42. Tnöszt.) , —

Hasonló "elfogadható" indokolásnak számított: ,,A munkák időszakon—

ként igen változó jellegűek (bontás, műemlékhelyreállítás, javítás stb.), úgy, hogy az anyagköltség tényszámát reálisan elbírálni nem könnyen lehet. A túllépést a vállalat azzal indokolja, hogy a közben folyó tereprendezési munkálatoknál a földön tárolt anyagok nagyrésze (kavics, homok) el is te- metődik." (43. Tröszt.) ,,Véleményünk szerint az is emelte az (anyagsort, hogy a III. negyedévben a vállalat majdnem kizárólag anyagigényes mun—

kát végzett." (44. Tröszt.)

Ugyanilyen elemzésekkel a bénköltségeknek a tervezettől való eltérését is indokolni lehetett volna.

,,A vállalat a havi bérfelhasználások szerint jóval nagyobb megtakarí- tást ért el, mint a mérlegben kimutatott tényleges megtakarítás. Menet—

közben termelési jelentését nem vizsgálta felül, 5 így mutatott ki a munkás állománycsoportban a negyedévben l7,4%-os megtakarítást." (61. Tröszt.)

Más tröszt így indokolja a túllépést: ,,A túllépés 9,l l %. A túllépés leg- több oka az, hogy a vállalat nem tudta összefogni épitkeze'seit, épületein nem volt t-ervfelbontás, a dolgozók elszámolását úgy kapták, hogy munkáju- kat utólagos felmérések alapján számolták."

A különféle költségeknél megfelelő kimagyarázkodás esetén Szintén ,,elfogadható" költségelemzést adtak a vállalatok. Pl. ,,Az idegen tatarozás, karbantartás költségei a normalizált tervszámot 208%-kal haladják meg.

Előző mérlegbeszámolo'inkbasn is hangsúlyoztuk, hogy a gépek állapota ia javítási költségeket a normális költségeket messze meghaladó mértékben terheli. Reméljük, hogy a T. M. K. rendszeres végrehajtása költségcsökken—

tést fog eredményezni. Az előfizetéseknél mutatkozó túllépés a nyomtatvány- .költségeknél mutatkozó megtakarításból bőségesen kompenzálódik." (44.

Tröszt.)

Szinte végnélkül sorolhatnánk fel, hogyan lehet a tervezett anyagkölt-

ségtől való eltérést ,,magyarázni". Az önköltség elemzésének ez a fajtája azonban egyszerű önámítás. Tarthatatlan állapot az, hogy egy vállalatnál az

önköltség csökkentése attól függjön, milyen ügyesen tudták %a tervszámo— , kat elkészíteni.

Az önköltség mérésének másik módszere az egyes befejezett épületek szerinti elemzés. Ez a szemlélet tulajdonképpen az ipari Szemlélet szerinti ut' alkulációt jelenti. Abból indul ki, ha megállapítható és a tervezett kal- kulacióval összehasonlitható pl. egy pár cipő önköltsége, ugyanúgy mér—

* :AZ EPYTÖIPAR ÖNKOLTSEG-MÉRÉSÉRÖL 287 hető és a költségvetéssel összehasonlítható egy épület, építmény önköltsége '

is. Ez a szemlélet azonban nem szolgáltat megfelelő alapot az építőipari költségek és költségcsökkentés helyes figyelemmel kisérés—éhez, csupán kise— ' gítő módszerként alkalmazható egyes építkezések gazdaságosságánalk vizs-

gálatához.

Ennek okai a következők:

]. Az építőipari termelésben az átfutási idő, a termékek, illetve az épü—

letek elkészülési ideje jóval hosszabb, mint az ipari termelésben. Egy-egy jelentősebb épület hónapokig, sokszor évekig épül és így az önköltség meg- állapítására csak az épület elkészülte után van lehetőség. Ennek következ- tében az építményenkénti önköltségmérés nem biztosít folyamatos költség—

mérést, hanem csak lökésszerííen teszi lehetővé a mutatók kiszámítását. '

Ahhoz, hogy az egyes épületekre kiszámított önköltségi adatokból az

egész építőipar önköltségalxakulására legalább hozzávetőleges következte—

tést vonhassunk le, az is szükséges lenne, hogy egy-egy számadási időszak- ban (év, negyedév, stb.) nagymennyiségű épület kerüljön befejezésre. Az adatok azonban összesítésre még így sem lennének alkalmasak, mert nem egy elhatárolt számadási időszak költségeit mutatják. Nem adható össze például egy nyolc hónap alatt megépített lakóház költsége egy két évig épí- tett gyárépület költségeivel.

2. Az egyes épületek önköltségének tanulmányozása csak a költségve- téshez képest elért megtakarítás kiszámítását teszi lehetővé. Ahhoz, hogy a költségszínvona—lban egyik időszakról a ;másikra bekövetkezett változást mérni lehessen —— az ipari termeléshez halsonló —— összehasonlítható épüle—

tekre, építményekre és ezek (önköltségi adataira lenne szükség. Ugyanakkor közismert, hogy az építőiparban az összehasonlíthatónak nevezhető épít- ményeik köre igen szűk és az építkezéseknek csak kis százalékát képviseli.

Az egyáltalán összehlasonlíthatónak nevezhető, tiipizálható épületek (la—

kások, iskolák, kórháza—k, mezőgazdasági épületek stb.) sem összehasonlít- hatók általában a földrajzi helyszíni viszonyok eltérései következtében.

3. Rendkívül nehézkessé és bizonytalanná teszi az egyes épületek ön- költségme'rését a fő— és alvállalkozói rendszer. Egy—egy épület kivitelezését gyakran nem egy, hanem több vállalat Véngl el. Külön vállalat végzi az épí—

tési, szakipari és iszenelési munkákat. Ez. azt jelenti, hogy az egyes épületekre felmerült összes költségek megállapításához a különböző vállalatoknál nyil- vántartott költségeket kellene kigyűjteni és összesíteni épületenként, ami gya- korlatilag egyszerűen megoldhatatlan feladat.

4. Az építőipari számvitel megbízhatósága éppen az építőipar nem tele- pített jellegénél fogva meglehetősen elmaradott az ipar számviteléhez ké- pest. Egy—egy vállalat egészére vonatkozóan is sok hiányosság merül fel za költségek nyilvántartása és elszámolása területén. Fokozottabb mérté-kben fennáll az adatok megbizhatatlansága az egyegy épületre, objektumra el—

határolt költségeknél. Építkezéseinik zöme nem egyedülálló épületek megépí- tését jelenti, hanem a komplex-építkezéseket, így annak pontos megállapítása, hogy egy-egy épületre mennyit fordítottak, nagyon sok bizonytalansági té-

nyezőt rejt magában

Még megkell jegyezni, hogyha több évig tartott az építés, árváltozá- sok is voltak.

288 - ABONYI— is'rvm.

Mindezek következtében az épülletenkélnti önköltség tanulmánybaásw semmi esetre sem lehet az építési költségek elsődleges fő mutatószáma. Ki-

zárólag kisegítő módszerként alkalmazható egyes építkezések adatainak elemzéséhez.

III. *

, Építési költségek [alakulásának pontos mérése és magasabb szinte—ken;

történő elemzése csak úgy lehetséges, ha megfigyelésünket kiterjesztjük az összes munkákra. A helyes mutatószámok kiszámításához tehát az összes

elvégzett építési, szerelési munkák tényleges költségeit költségtételenként' összevetjük, azok költségvetés szerint előirányzott összegével

E módszer helyességét alátámasztja:

l. Lehetővé teszi az építési költségek folyamatos megfigyel—ését, az egyes számadási időszakokra vonatkozoan elhatárolva. ' ,

2. Felöleli az építési munkák teljes terjedelmét, miáltal összesíthető adatokat tartalmaz. Mind az egyes kivitelező szervekre, mind a minisztériu- rlírolkna, vagy az építőipar egészére is helyes következtetések levonására al-

'a mas.

3. A költségvetés szerint előirányzott költségekkel való egybevetésen, felül biztosítja az egyik időszakról a másikra elért költségcsökkentérs meg-

állapítását, a dinamika mérését. ;

4. Kiküszöböli azokat a nehézségeket és pontatlanságokat, melyeket

a költségeknek épületenkénti pontatlan és bizonytalan elhatárolása idéz elő.

E lap hasábjain már ismertettük az építőipar költségszámításának je- lenlegi rendszerét. Ez a rendszer a nyers egységár-képzés elvén épül fel.

Ahhoz tehát, hogy az árbevétel költségtételenke'nt felbontható legyen, az Egységár-lapok segítségével meg kell bontani a kereset összes tételeit.

A leszámlázott tételek magy száma miatt egy-egy keresetben ez esetleg többezer szorzást jelentene. Az építőipar jelenlegi számviteli felkészültsége

—-— sokszor megfelelő irodagép, állomány hiánya ——, mellett ez a felbontás olyan munkát róna a vállalatokra, melyekhez még nincs meg az alapfel—

tétel.

A vállalatok jelenlegi nehézségeit mérlegelve kisegítő megoldást kellett

keresni, amíg a felelős szervek a helyes önköltségméréshez a lehetőséget szervezetileg * nem biztosítják.

Az építőipari költségvizsgálatnak többféle közelítő megoldása lehetsé- ges. A részleges költségmérés rendszerén alapul az a megoldás is, amikor a leszámlázott termelési értéket felbontjuk azokra a főbb költségtételekre,

melyek a keresetekből aránylag könnyen kigyűjthetők, és a könyvelés által adott tényszámokka—l összehasonlítjuk, elemezzük azoklat.

Ezeket a szempontokat tartotta szem előtt az Építésügyi Minisztérium is, amikor a III. negyedévi mérlegbeszámolóhoz a II. Nettó eredménykimu- tatás nyomtatványait összeolvasztotta az addig mérlegbeszámolón kívüli 212. sz. önköltségi beszámolójelentéssel.

A vállalatok egyrésze megértette az új Nettó eredménykimutatás fon—

tosságát és ennek megfelelően igyekezett kitölteni azt. Vállalati szinten nem is volt sok probléma, annál több a. tröszt szinten készített összesítéseknél.

A közölt példa ismertetésével elő kívánjuk segíteni az összefüggések megértését.

AZ EPI'I'OIPAR ONKOLTSEG-MERESBRÖL _ — 289

II. NETTO EREDMÉNYKIMUTATÁS

A) üzemi eredmény levezetése

Termelési érték (követel)

Termelési forgalmi forgalmi forgalmi koltseg

§ Megnevezés _ adóval adóval adó nélkül (tartozni) (

E.

12 a b c d

01 Építési munkák K 136.168 608 135560 129324

02 Segédipari munkák

03 Saját ip. beruh. és feluitás 560 10 550 557

04 Szolgáltatások , 70 3 67 67

05

06 Terveltérés tartozik egyenleg x

07 Összesen (01—06) 136.177 130.448 ,

08 F. évi árbevételből ellentételeze tt össz. 1.228 X

Levonan— __—_.___

09 Terveltérés követel egyenleg dó X

10 Engedmények (_) X

11 Összesen (07—(084—09—HOH 134349 130448

12 _ Befejezetlen termelés

Hozzá-

13 Késztermék adandó

Készlet— (t)

14 növekedés Készletnövekedésre eső haszon

(Jr)

15 Összesen (114—123—134—14) 134949 130448

16 ! Befejezetlen termelés

_ Készlet Levonan—

17 csökk. Késztermék dó

(t) , __ v , ,, (—)

18 Keszletcsokkenesre eso haszon

19 Mindössze [15—(164—174—18H l 134349 130448

20 ! (190—19/d) Nyereség (Jr) 4.501 M

üzemi eredmény

21 ! (19/d—19/c) Veszteség (—) M

Uzemi eredmény levezetése

Ez a tábla az üzemi eredmény kiszámítására szolgál A könyvvitelben jelentkező nettó és a mérlegbeszámoló bruttó eredménykimutatása közötti

kapcsolatot teremti meg. —

Fennáll azonban további kapcsolat is, nevezetesen a statisztikai beszá—

moló rendszerben a 212. számot viselő önköltségi beszámolójelentés alap—

számait is innen kapjuk.

Az építési munkák (01 sor) forgalmiadó nélkül az ellentételezések ösz- szegével (08 sor) csökkentett termelési értéke adja az alapot az önköltségi beszámolójelentés ,,Kereseti érték'*—éhez. Ugyanígy fennáll az egyezőség a ténylegesen felmerült költségek vonalán is. E táblázat lényegében nem kü- lönbözik az iparban és az építőiparban is jól ismert ,,Nettó Eredménykimu—

tatás"-tól. Éppen ezért különösebb további ismertetését e cikk keretében mellőzzük.

ABONYI ISTVÁN

290

F) ÖSSZES ELVÉGZETT ÉPITÉSI MUNKÁK KERE—

* (Évkezdettől 1953.

Építőipari vállalatok Szakipari vállalatok Sze'e'őglígi

által végzett munkák által végzett munkák mun- Költségtételek megnevezése

kereseti tényleges kereseti tényleges kereseti érték költségei érték költségei érték

a 1 2 3 4 *5

01 0 Anyagköltség 47.146 7.475

02 3—0 Bérköltség 15.065 1.756

03 %% Gépköltség 5.179 ' —

04 ÉS Egyéb költség 2.744 —

,. 0.3 ; Szcciálls teher 5.122 668

06 Összes nyersköltség 76.155 75.256 10.128 9.899 18.071

07 Rezsiköltség 1 7.673 20 .049 1 .629 1.520 3.289

08 Különfelsz. (épvez. külön költség) 2.387 2.073 140 100 1.101

09 Összesen (064—07 11—08) 96.215 97.378 11.897 11.519 22.461

'10 Tervezett felhalmozás 2.728 357 674

11 Mindössze (094—10) 98.943 X 12.254 X 23.135

Összes elvégzett építési munkák keresetek szerinti értéke és tényleges költségei

A tényköltségek kigyűjtése komolyabb gondot nem okoz, amennyiben a vállalat, illetve a tröszt az Épisz előírásait szem előtt tartotta. A kereseti érték felbontása azonban már problémát jelent, ez a felbontás csak az egyes keresetekből történő kigyűjtéssel áll rendelkezésünkre. További nehézség, hogy az ellentételezés költségét le kell vonnunk a könyvekben- szere'plő ter- melési értékből, mivel az ellentételezést is fel kell bontani:

nyers-, rezsi-, külön felszámítható költségre és felszámított nyereségre. A 9-es számlán szereplő árbevétel összegéből az ellentételezés levonása az

alábbi minta szerint elvégezhető. (A táblázatban a 285—286. oldalon sze-

replő ,,Építőiparí vállalatok" adatait mutatjuk be.)

Építési munka Százalékos Ellentételezés Marad: ellenté—

Megnevezés könyv szerinti megoszlása % —os megoszlása lezett termelési

értéke érték

Nyersköltség ... 77.1 00 76.9 943 76.1 55

Rezsi-költség , ... 17.892 17.9 219 17.673

Külön felsz. költség . . . 2.416 2.4 29 2.387

Összesen: ... 97.408 972 1193 96.215

Nyereség: ... 2.763 2.8 35 2.728

Mindössze: ... 100.171 100.0 1928 982943

Az ÉPí'I'OIPAR ONKÖLTSEG-MÉRESERÖL [291

SETEK SZERINTI ÉRTÉKE ÉS TÉNYLEGES KÖLTSÉGEI IV. n. é. végéig)

vállalatok Egyéb vállalatok és

átgázolt szervelínilállltággégzett Építési munka mindössze

tényleges keresleti tényleges kereseti %-os tényleges %—os III—"%x költségei ertek koltsege * ertek megoszlás költségei megoszlás ——

6 7 8 9 10 11 12 i 13

13.925 68.546 52.80

2.768 H—í9.589 15.09

Wii—— _ 5.179 3.99—

158 , ___ 2.902 2.21—

277 6.067 4.67

17.128 104354 79.92 102283 78.78

2. 878 22.491 17.22 24.543 18.90

925 3.728 2.86 2.998 2.132

20327 130573 1t)0.t) 129824 root)

, 3.759 2.88

"" , :: X —i§.332 mass *

Ezt a műveletet feltétlenül el kell végeznünk, mivel különben az adatok nem összehasonlithatok. Az eredeti mérlegbeszámoló nyomtatványon ugyanis ,,Kereseti érték" rovatban az ellentételezés nélküli termelési érték

szerepel.

A trösztök a vállalati adatok összesítéséhez előirt munkatáblát használ- nak. A munkatábla ismertetésétől eltekintünk, mivel bonyodalmakat egyedül a tr—ösztvállalatok egymásközti forgalmának kiszűrése okozhat. A kiszűrés- ne'l szem előtt kell tartani, hogy amelyik vállalatnak a termelési értékét esők- kentjük, annak a tényleges költségeit is csökkenteni kell. Nem mutatjuk be továbbá a munkatáblához hasonlóan a ,,Jóváhagyott költségvetések alapján végzett építési munkák keresetek szerinti értéke és költségei" című jelentő- lapot sem, amelyen —— mint a neve is mutatja — csak azon munkák költ—

ségeit kell feltüntetni, melyekre jóváhagyott költségvetések állnak rendelke- zesre.

Összes munkálatok rezsiköltségeinek részletezése

A cikk elején rámutattunk arra, hogy a tervezett és tényleges költségek- nek költségnemenkénti összehasonlítása nem adott megnyugtató módon szá—

mot arról, hogy az illető költségnemben a túllépés vagy a megtakarítás jogos volt—e, avagy jogtalan. Az úgynevezett ,,típus indokolásokat" meg kel- lett végre szüntetni és új módszert kellett kialakítani. Új utakat taposunk akkor, amikor a rezsiköltségek mértékét a nyersköltségekhez viszonyítjuk;

Ezen az alapon indul el az Építésügyi Minisztérium is, amikor a központi igazgatás költségeinek normáját tiz normatételre bontva állapította meg. A norma a nyersköltség százalékában fejezi ki az igénybevehető rezsiköltsé-

, 292 ABONYX isi—vmi

— get. A norma szerinti és a ténylegesen felmerült költségek összehasonlítása

lmár sokkal pontosabban mutatja a rezsiköltség—gazdálkodást.

Numa Évaaztf'agággy- 523353;

5 " nyerskolt— "__—___, költség '

§ Koltségek megnevezése seg %-bzm sági-311? társalg- %—ában

(% a b c d

01 Bérkölts;égek és SZTK járulék 4.113 4.244 6.325 6.18

02 $ Nyomtatv. irodaszerek, előfiz. 0.40 409 488 0.418

03 ;" Posta, távíró, telefon 0.40 409 328 0.32

04 % Tröszt (anyagon. váll.) hozzáj. 1.91 1.933 2.143 2.0!)

05 % (Utazási és közlekedési költs. 0.51 522 ! 540 0.513

to

06 § Kiküld. költs. és napidíjak 0.17 174 306 ().30

07 ; § Újítások, kisérletek, kutatás 0.12 123 161 0.16

08 § Munkaerőtoborzás 0.09 92 30 0.03

09 § Oktatás és továbbképzés 0.29 297 49 0.05

10 Egyéb igazgatási költségek 2.149 2.547 3.453 3.137

11 Összesen 10.53 10.770 13.823 13.61

12 Bérköltségek és SZTK járulék 6.153 "

13 Épitésvezetés Anyagielhasználás 268

14 általános Fogyóeszközfelhasználás 1 .571

15 költSégei Egyéb általános költségek 1.644

16 Összesen 9.636

17 Szak- és szerelőipari részlegek ált. költségei (66) 18 Segédipari üzemek általános költségei (67)

19 Elkülönített költségek (691) 1.084

20 Felosztásra kerülő általános költs. összesen (11 4—16l17—4'184—19 sorok) 24.543 21 Általános építési munkák (71, 72, 771—8, 776—7) 75.256

22 § Szakipari munkák (73) 9.899

23 .; Szerelési (gépészeti) munkák (74) 17.128

24 % Saját müsiakti tervezés (75) ,

25 :) Segédip. üzem. gyárt. szlái (76, 771—5, 778—9)

26 " Összesen (21—25) 102.283

A közölt táblázat szerint a központi igazgatási költségeknél 3,8% túl—

lépés van. A túllépés főleg a bérköltségeknél jelentkezik, mely —— helyes nor-

mák esetén —— feltétlenül arra enged következtetni, hogy a központi igaz- gatásban laza bérgazdálkodás folyt. Hibája a nyomtatványnak, hogy a mun—

kahelyi rezsiköltségekre nem tartalmaz normákat, melyek gyakran majdnem- ugyanolyan összeget tesznek ki, mint a központi igazgatási költség. Feltét- '1enül vizsgálatot követel az elkülönített költségek magas összege, mely a nyersköltse'gnek kb, egy százalékát teszi ki. Itt számolja el ugyanis a Válla- lat a kötbéreket, klamatokat, tehát a vállalat rossz munkája következtében felmerülő költségeket.

_I_

;

,AZ EPl'l'OlPAR onxomsee-manesenor. ? * * ' 293

IV.

lsmertettük a ,,Nettó eredménykimutatás" új nyomtatványait. Ez azon- ban semmiesetre sem elegendő, meg kell néznünk, hogy ezekből milyen elem—

zéseket készíthetünk. Vajjon helyes-e ez a módszer és a számok mutatnak-e

konkrét eredményeket.

A meglévő számok alapján a legegyszerűbben a költségeknek költség- tételenkénti összehasonlítása valósítható meg.

1953. I.—IV. negyedévben elvégzett munkák

M e g n e v e z é s _ -_ külön felszámi— term. ért.

kIölgésge köll-Észésglge felszámit- összesen tott ill. össz.

ható ktg. nyereség költsége

Kei-esetekben felszámított

összeg ... 104354 22 491 % 728 130.573 3.759 134332.

Ténylegesen felmerült költ-

ségek ... 102.283 24.543 2.998 , 129324 —- 129824 Tényleges költségek indexe

(felsz. : 100) ... 98.0 109.1 80.4 99.4 —— 96.6

Ebből:

építőipari vállalat ... 98.8 1134 86.8 1012 —— 984

szakipari vállalat ... 97.7 93.3 71.4 96.8 —- 94.0

szerelési vállalat ... *. . . 94.8 87.4 84.0

93.2 —— 905

Az index képzésénél a keresetekben számlázott összeget kell bázisul venni. Tröszt szinten vagy magasabb —— igazgatósági — szinten az össze- vont számok nem mutatják a való helyzetet. Példánkban az összes költségek indexe: 99,4 %, mely azonban különböző összetevőkből adódik. Vállalattípu—

sonként vizsgálva, az index sokkal jobban mutatja az egyes vállalattípusok iköltzséiggazdálkodását. Az építőipari vállalatok tényleges költsége például 12 % -kal magasabb a keresetekben felszámított költségeknél. Rögtön meg- állapíthatjuk azt is, hogy a túllépés valójában a rezsiköltségeknél mútatko- zik meg (l3,5 %). A külön felszámítható költségeknél elért lB,l %-os meg—

takarítás nagyon kis mértékben javítja csak az eredményt, mivel az összes költségekben való százalékos részesedése aránylag alacsony.

A szerelési vállalatok költségindexének alakulása szemmelláthat'óan eltér az építőipari vállalatokétól. Minden költségtételnél megtakarítás mu- tatható ki, miáltal az összes költségeknél is 6,8 % csökkenés keletkezik. _

Az összevont költségelemzésen kívül összehasonlíthatjuk a költségvetés szerinti és a tényleges rezsiköltségeket a nyersköltségek százalékában.

1953. I.——lV. negyedév Vállalati típusa;; kex-esetekben ténylegesen

. megnevezése felszámított felmerült

rezsi-költség a nyersköltség .;

%—ában Építőipari vállalatok . . . . 1 232 2615 Szakipari vállalatok ... ' 16.l ISA Szerciési vállalatuk ... 18.52 16.53 Összesen ... § 21. 6 24. [)

294 ABONYI ISTVANS

Már az egyes vállalattípusonkénti rezsikulesok nagysága is bizonyos megállapításokra enged következtetni. Az építőipari vállalatok keresetekben felszámított rezsikulcsa 232 %. Ez összehasonlitható az építési munkák álta—

lános rezsikulcsával, mely 24,9 %. Az összehasonlításnál azonban figyelembe kell venni az úgynevezett szállítónak minősülő alvállalkozókat, melyeknek költsége a nyersköltségekből levonandó és csak a levonás utáni összeghez szabad viszonyítani a rezsiköltség összegét.

Az ,,összesen" sorban lévő rezsikulcs —— különösen magasabb szinten — összehasonlítható az általános rezsikulecsal, melynek összege 21,0 %.

A táblázat kimutatja a felszámított és a tényleges rezsikulcsok eltérését.

Az építőipari vállalatoknál pl. megállapíthatjuk a rezsiköltség globális túl—

lépését, a szak- és szerelőipari vállalatoknál ezzel szemben megtakarítás mutatkozik.

Külön felszámítható költségnél minden vállalattípus többletfelszámítást mutat. A külön felszámítható költség lényege az, hogy csak a ténylegesen felmerült költségek számíthatók fel.

* 1933. L—IV. negyedév

keresetekben felszámított

ténylegesen

Vállalati tipusok felmerült

megnevezése

különíelszámíthaió költség a nyersköllség %:álnm Építőipari Vállalatok. . . . ! 3.1 2.8 Szakipuri vállaintok ... I 1.4 1.0 Szei'elési Vállalatok ... * 6.1 , 5.4

Összesen. . . . I 3.6 l 2.9

Mégis, mivel magyarázható, hogy a százalékos költségben ugyan nem nagy, de forintban kifejezve már komoly összeget kitevő többletfelszámítás történik. Tény az, hogy a külön felszámítható költségek könyvelésénél bizo—

nyos átfedés tapasztalható, amennyiben a felszámított költségek egyrészét helytelen adatszolgáltatás miatt a rezsiköltségek között könyvelik el. Itt sok—

kal inkább fennáll az a helyzet, hogy az építésvezetők minden bizonylati alá- támasztást nélkülözve, ,,fokozott tervteljesítés" céljából olyan költségeket

is felszámítanak, melyek valójában nem is merültek fel.

A rezsiköltségeknél tapasztalható átfedés miatt vizsgáljuk meg a külön felszámítható és a rezsiköltségek együttes összegét a nyersköltség száza-

lékában. %

1933. L— ! Y. negyedév Vállalati tipusok megnevezése

,

l

4i

, t ,

imreselekben felszzimíiott l tényle—gegen fefnieriiií

!

l

l

rezsi —l- küiün f1*l;x'._ ' . 'Mi: a llyi'X'AliÖllbtg

l

Éíxifőipzzri vjxiinlzitítk ... [ 26,.. l 119,4

87. ipari vállaiaáol: ... ' 3753 154

SZDX'JÉÖÉSEU'É Vállalatok ... l 243 ! ,) 73

" l

—— !

Összesen ! 25,3 ! Jag

Az EPITOIPAR ÖNKOLTSEG-MERESERÓL 295 Eddigi megállapításainkat az együttes vizsgálat is alátámasztja. A rezsiköltségeknél az építőipari vállalatok esetében ebben az esetben is a tény- legesen felmerült költség a magasabb, míg a szak- és szerelőipari vállala—

toknál megtakarítás mutatkozik.

A költségelemzések másik fajtája, amikor a keresetekben felszámított és a tényleges nyereséget vetjük össze. Az ebből képzett mutató —— melyet a kereseti érték bázisszáma alapján nyerünk —— rávilágit gazdálkodásunk ered—

ményére.

Keresetekben ,

felszámított Tényleges Index: kerese-

Vállalati tipusok tekben felszámí-

n y e r e s 6 g toth—400

!

Építőipari vállalat ... 2,728 1,565 57,4

Szakipari vállalat ... 357 735 2053)

Szerelósi vállalat ... 674 2,208 327,6

Összesen l 3,759 [ 4,508 [ 119,9

Az építőipari vállalatok tényleges nyeresége a felszámított nyereségnekf csak 57,4%-át teszi ki. Ebben az esetben önköltségcsökkente'sről természe-"

tesen nem beszélhetünk, mivel a tényleges nyereség még a keresetekben fel- számított költségeknél is alacsonyabb; tehát a vállalatoknál önköltségemel- kedés mutatható ki. Ugyanakkor a szakipari vállalatok kétszeresét, a szerelési vállalatok több mint háromszorosát érték el a keresetekben felszámított ösz-

szegnek.

A nyereséget az alábbi táblázat szerint is levezethetjüík (tröszt szinten).

Termelési ért.

Megnevezés ! Ezer forintban ! százalékában

Nyersköltségeknél elért nyereség ... %- 2,071 —I— 1,6 Rezsiköltségeknél mutatkozó veszteség ... — 2,052 —— 1,6

Külön felszámítható költségeknél nyereség ... 4- 730 — 1322 -l— (),6 —— LO , Összesen elért nyereség a költségeknél ... ' —I- 749 —l— 0,6

A kel—esetekben felszámított nyereség ... ' 4- 3359 4— 2,9

Összes nyereség —l— 4,508 —l— 8,5

A tröszt szinten összevont adatoknál az önköltségcsökkentés összege O,6%. Ugyanezen alapon vállalattipusonként tovább elemezve, ismetelten alátámaszthatjuk előbbi megállapításainkat, hogy az építőipari vállalatok- nál keletkezett veszteséget a szakipari és szerelési vállalatok magas nyere—

sége alig tudja fedezni.

*

Csak néhány példával mutattunk rá az új Nettó eredménykimutatás alapján eszközölhető elemzési lehetőségekre. A vállalatoknak, trösztöknek ezekkel az elemzési lehetőségekkel, munkájuk megjavítása érdekében, feltét—

lenül élniök kell. A főkönyvelőknek és a statisztikusoknak minden körülmé- nyek között fontos kötelességük, hogy a vállalatvezetés figyelmét ezekre fel—

hívják. A vállalatvezetés kötelessége, hogy a kapott szempontok alapján a hibák kiküszöbölésére a megfelelő lépéseket megtegye.