BACS GYÖRGY.-
A VÁLLALATI ADATSZOLGÁLTATÁS
MEGBíZHATÓSÁGÁT BIZTOSlTÓ FELTÉTELEK
Minthogy a megbízhatóságot tekintjük a szocialista statisztikia legjel- lemzőbb vonásának, mindent megelőzően a feltételeket is meg kell teremte—
nünk, amelyek ezt a követelményt a lehető legmagasabb fokon biztosít-
hatják. , '
Megbízhatóság alatt a való tényeknek mindenfajta ierdítéstől mentes, objektív megállapítását értjük. A statisztikai munka közben azonban Szá- mos olyan hiba fordul elő, amelyek közvetlenül vagy közvetve a tények el- ferdítéséhez vezetnek. Ezeknek a Hibáknak csak elenyészően csekély része tudatos, túlnyomó többsége azonban nem szándékosságból, még csakünem is hanyagságból, hanem a megbízhatóságot biztosító feltételek fogyatékos- ságából származik.
Az adatszolgáltatás megbízhatóságának kérdése elsösorban lá beszá- molójelentéseket elkészítő vállalatoknál dől el. A vállalatoknak kell rendel-
kezniök mindazokkal az eszközökkel és lehetőségekkel, amelyek az adatszol-
gáltatás pontosságát kétségtelenné tehetik. Az irányító szerveknek pedig igen alaposan ismerniök kell ezeket, hogy a statisztikai munka szervezése-, nél, irányításánál sa legapróbb részletkérdés se kerülje el figyelmüket.Nézzük meg most, milyen feltételekre van szüksége egy iparvállalat- nak ahhoz, hogy pontos, megbízható statisztikai munkát végezhessen.
]. A bizonylati elv maradéktalan érvényesítésére (jól szervezett bizony—
lati rendszerre és szigorú bizonylati fegyelemre).
2. Statisztikai ügyrendre.
3. Szakképzett stratisztikusra.
4. Félreérthetetlenül precíz statisztikai utasításokra és szakszerű irá—
nyitásra. _
5. Folyamatos belső és esetenkénti, de ialapos külső ellenőrzésre. ; 6. A vállalatvezetés statisztikával szembeni igényeségére.
Nem állíthatjuk, hogy ezek a követelmények egyáltalán nincsenek meg,—
de ha egyenként megvizsgáljuk őket, látni fogjuk, mennyi tennivaló van még hátra, hogy a kívánt célt, az adatszolgáltatás feltétlen pontosságát
maradéktalanul megvalósítsuk.
A jól szervezett számvitel és az áttekinthető bizonylati rendszer két—
ségtelenül jó alapot nyújt ia pontos adatszolgáltatáshoz. De az alapbizonyla—
toknak, amelyekre a vállalati adatok számbavételét alapozzuk, helyes és a
pontósságot._minden körülmények között biztósító elsőleges mérési módsze—rekre kell támaszkodniok. A mérési módszereknél azonban igen sok bizony—
talanság és hiba tapasztalható. Ezek a hibák néhol már eleve kizárják, hogy
egyáltalán beszélni lehessen az adatszolgáltatás pontosságáról, ha egyéb-
BACS: A VALLALATI ADATSZOLGÁL'I'ATÁS MEGBIZHATOSÁGANAK FELTÉTELEI 829
ként az alapbizonylatok további feldolgozása mintaszerűen precíz is.,
A Lenin Kohászati Művek elektróacél-művében például mérlegelés hiányá—ban tapasztalati alapon becsülik meg az acélüstökbe kicsapolt folyékony"
elektróacél mennyiségét. A tele üstöket átadják az acélöntödének, amely azoknak tartalmát formákba önti ki. Mindezideig azonban még semmiféle bizonylatot nem állítottak ki egyik részről sem. Erre csak akkor kerül sor, ha az öntés után az acélöntöde is nyilatkozik s közli az elektróacél-művel, hogy szerinte (az öntvénykihozatal alapján) ennyi meg ennyi folyékony acélt tartalmazhatnak az átvett üstök. Kisebb-nagyobb viták után (egyik fél sem akar rosszul járni) a két üzem megegyezik a termelt acél mennyiségében.
Ezután állítja ki az elektróaacélmű az acélöntöde által is elismert mennyi- ségről a szállítólevelet, amely továbbiakban az adatszolgáltatás bizonyla- tát képezi.
, Helytelen mérési módszer további példája a bauxitbányák gyakorlata.
.A termelt bauxit mennyiségét úgy állapítják meg, hogy a csillék számát átlagos töltési súllyal szorozzák. Az így kiszámított súly természetesen eltér a tényleges súlymennyiségtől. Mégis az ezekről készült feljegyzések képezik a termelés alapbizonylatait. A helytelen súlymegállapításon kívül azonban a bauxit sem a termelés befejezettsége, sem a minőségi követelmények szem- pontjából nem felel meg a késztermék fogalmának, mert egyrészt még belső szállítás, átrakodás, stb. van hátra, másrészt az előírt szabványnak is csak akkor felel meg, ha vagonberakásnál a különféle minőségeket megfelelő arányban keverik. (Tulajdonképpen itt fejezik be a bauxit kitermelését.
A mérlegelés is itt történik.)
A bizonylati fegyelem hiánya is nagymértékben akadályozza még egyes területeken az adatszolgáltatás pontosságát.
Például a mezőgazdasági gépgyának egy részénél (EMAG, Törökszent—
miklósi Mezőgazdasági Gépgyár, Szombathelyi Mezőgazdasági Gépgyár, Makói Gépgyár) alapbizonylatok hiányában az általuk bejelentett termelési érték ténybeli helytállósága nem volt igazolható.
'Az iszkaszentgyörgyi bányában a termelt bauxitmennyiségről kétféle- adatot tartottak nyilván, de nem lehetett megállapítani, hogy melyik a helyes, mert a MEO átvételi jegyet már másnap rendszeresen megsemmisítették azzal az elgondolással, hogy az adatok úgyis egyeztetésre kerülnek. (Ezáltal éppen az egyeztetés lehetőségét zárták ki.)
Jól szervezett, alaposan átgondolt vállalati statisztikai munka nem kép- ' zelhető el megfelelő ügyrend nélkül sem. Ebben az ügyrendben kell szabá—
lyozni a vállalaton belüli adatáramlás minden mozzanatát. Ebben az ügy—
rendben kell lerögzíteni, hogy valamely beszámolójelentés elkészítésében a vállalat melyik szervének milyen szerepe legyen, milyen adatnyilvántartás legyen a vállalaton belül, milyen részletmunkáért kik a felelősek, melyik adatnak milyen bizonylatokon kell alapulnia, hogyan kell az adatokat ki- dolgozni stb.
Ilyen ügyrendnek azonban alig lehet nyomát találni. Még a legelemibb nyilvántartás, amely egy—egy vállalat összes kifelémenő adatszolgáltatási , kötelezettségeit sorolná fel is, hiányzik legtöbb vállalatnál. Persze, nem tud- ják áttekinteni beszámolási rendszerüket, nem tudják megkülönböztetni a törvényes és törvénytelen statisztikai beszámolókat, mert nincsen a vállalat—
nál olyan szerv, amely teljes egészében gazdája lenne a statisztikának.
Ennek tudható be, hogy például a Lenin Kohászati Műveknél a Központi Statisztikai Hivatal ellenőrzése a törvénytelen statisztikák egész sorát találta.
830 — BACS GYÖRGY
A beton—cementáruipari vállalatoknál) is hasonló volt a helyzet. (A törvény-_ * telen jelentések beküldését a felettes minisztériumok rendelték el.)
A vállalatok statisztikai munkakörben foglalkoztatott dolgozóii már
többségükben elsajátították a statisztikai alapismereteket, azonban a szak- képzettségnek ez a foka minden vonatkozásban nem lehet kielégítő. Nem lehet kielőgítő elsősorban azért, mert az alapfokú statisztikai szakvizsga semmiképpen sem biztosítja, hogy'a statisztikusok magát az iparstatisztika tárgyát, az ipar kérdéseit kellőképpen megismerjék, technológiai és szám—viteli ismeretekre tegyenek szert és speciális szakmai kérdésekben teljesen
otthon legyenek. Ezeknek hiányában pedig nem élhetnek vállalatuk műszaki—gaz'dasági kérdéseinek középpontjában, csak léleknélküli, mechanikus mun-1 kát végezhetnek, nem ismerhetik fel azokat a hibákat, melyek az adatszol—
gáltatás megbízhatóságát veszélyeztetik, nem szervezhetik, nem irányíthat- ják s nem javíthatják szakadatlanul a vállalati statisztikai munka minősé- gét, mert nem rendelkeznek alapos áttekintéssel az egész vállalati ügyme-
net felett.
Például a szénbányászati adatszolgáltatás hiányosságainak legfőbb oka, hogy megfelelő képzettség nélküli dolgozókat foglalkoztatnak statiszti—
kai munkakörben.
A statisztikai adatszolgáltatás megbízhatóságát pontos, mindenre ki—
terjedő utasítások kiadásával is javíthatjuk. Ezen a téren elsősorban az ille- tékes irányító hatóságok tehetnek és kell, hogy tegyenek sokat. A Központi Statisztikai Hivatal által kiadott statisztikai utasítás a vállalatok minden szakmai kérdésére nem terjed ki és a jövőben sem fog kiterjedni. Ez az uta- sítás általános, elvi jellegű; csak olyan előírásokat tartalmazhat, amelyek- nek az ipar egész területén érvényesülniök kell. Ezen túlmenően a konkrét, részletkérdésekre vonatkozó, gyakorlati munkához a minisztériumoknak kell kötelező előírásokat kiadni, minden egyes iparágban esetleg külön-külön ' el kell dönteni rendkívül sok apró, csak egyes szakmákra vonatkozó, vita—
tott kérdést.
Ezen a téren ezideig alig történt valami, A vállalatok magukra voltak hagyva. A Központi Statisztikai Hivatal általános utasításait saját belátá- suk szerint értelmezték, egyéni gyakorlatokat alakítottak ki, melyek a szak—
mán belül is eltérőek voltak és a Központi Statisztikai Hivatal elvi meghatá-
rozásaival is ellentétben állanak. * ,
Részletkérdésekre is kiterjedő, szabatos szakmai utasítások kiadásával fel lehetne számolni mindazokat a hiányosságokat, amelyek a Központi Sta- tisztikai Hivatal utasításainak helytelen értelmezéséből keletkeztek és kelet- kezhetnek. A megbízhatóság rovására elkövetett hibáknak nagyobb része éppen az ilyen utasítások hiányára vezethető vissza.
A vaskohászatban például (a gyártott termékek teljes keresztmetszetben való számbavételénél) a termelt nyersvas mennyiségébe beszámítják többek között az üstkiürítésnél keletkezett hulladékot, üstmedvét, csatornavasat is azzal az indokolással, hogy mindezek kohókapacitást foglaltak le. Az érvelés további része úgy szól, hogy a terv is teljes kapacitáskíhasználás figyelembe—
vételével készült, nyilvánvaló, hogy a terv' a hulladékot és selejtet is tartal—
mazza. Következéskép a termelésből a selejtet nem szabad levonni, mert akkor a tényszám tartalmilag nem azonos a tervszámmal s a tervteljesítés mérése értelmetlen lenne. (Alig hisszük, hogy az Országos Tervhivatal elismerné,
hogy a termelési tervek bármelyik mutatószáma selejtet vagy hulladékot is
tartalmazhat.) E gyakorlat szószólói azonban figyelmen kívül hagyják, hogyA VALLALATI ADATSZOLGALTATAS MEGBIZHATOSÁGÁNAK FELTÉTELEI 831
e hulladék egy része ismételten visszatérhet a kohókba és így többszörös számbavétel keletkezhet. A martinacél-termelés mennyiségének megállapi- tásánál Ózd és Diósgyőr a beragadt öntecseket is beszámítja, szintén azzal az indokolással, hogy a teljes kapacitás alapján terveztek s a martinkemen- cék azt az acélmennyiséget is megtermelték, ami a kokillákban beragadva maradt. A csepeli Acélmű azonban csak akkor számítja be a termelésbe a beragadt öntecseket, ha már a kokillákból kiverték és megállapították, hogy hengerelésre alkalmasak. (Csepel helyesen jár el.) Vagy például a tejipar—
ban 'az éretlen, még fogyasztásra nem alkalmas sajtot, kész termékként veszik számba, azzal a megokolássial, hogy a termelőmunkát már elvégez—
ték, az érlelési idő alatt (mely sokszorosa a termelésnek), csak jelentéktelen munkaráfordítás történik, ami nem is termelőmunka, hiszen csak a sajtok kezelésére szorítkozik. Pedig lá valóságban az érlelési idő leteltével derül ki, hogy a hetekkel (esetleg hónapokkal) előbb termelt sajt alkalmas—e a fogyasztásra, vagy át kell dolgozni.
Számtalan, ezekhez hasonló eldöntetlen, vagy a vállalati gyakorlat alapján helytelenül értelmezett kérdés vár rendezésre. Kétségtelen, hogy ugrásszerű javulást eredményezne a statisztikai adatok megbízhatósága terén, ha az illetékes minisztériumok a Központi Statisztikai Hivatal álta- lános utasításait megfelelö részletes szakmai magyarázatokkal bővítenék ki, s így a helyes elvi meghatározások helytelen értelmezésének lehetőségét kizárnák. így az ellenőrzés is sokkal könnyebbé válnia. a
A vállalatok statisztikai munkájának szakszerű irányítása is sok kívánnivalót hagy hátna. Csak néhány iparigiazgatóság foglalkozik rendsze- resen, kezdeményező módon, vállalatainak statisztikai problémáival. Több igazgatóság azonban a vállalatok helytelen kezdeményezését is jóváhagyja, vagy egyszerűen tudomásul veszi és ezzel alkalmat nyújt a Központi Sta—
tisztikai Hivatal utasításaival ellentétben álló gyakorlat bevezetésére. Pél- dául a Kohó- és Gépipari Minisztérium számos esetben adott engedélyt arra, hogy még befe'ezetlen termékeket késztermékekként jelenthessenek.
'(Elkövette ezt a Minisztérium Mezőgépipari; Híradástechnikai, Járműipari és Műszeripari Igazgatósága.) A Szénbányászati Igazgatóság Középdunán- túli Trösztjének a vállalatok felé küldött utasításából arra következtethettek, hogy a dolgozók állománycsoportokba való besorolásánál akkor járnak el helyesen, ha az engedélyezett műszaki és adminisztratív létszámkereten felüli ilyen dolgozókat, a tényeket elferdítve, a munkásállományba sorolják.
A minisztériumok részéről a vállalatok munkájának helyszíni ellen—
őrzésére a legritkább esetben kerül sor., A kevés ellenőrzés pedig nem elég mélyreható, hanem felszínesen, inkább csak a statisztikai munka mechanikus teendőinek és egyes formai előírások betartására szorítkozik. Példa erre a Szénbányászati Igazgatóság, amely bevallja önmagáról is, hogy az Igaz- gatóság ,,statisztikai csoportjának előadói teljesen elszakadtak a területtől, amelyet alig ismernek. Az érdemi bírálat és elemzés megszűnt. A statisztika .az összesítő és másoló munkák elvégzésére szorult vissza".
igen kevés azoknak a vállalatoknak száma, amelyeknél az adatok rend—
szeres, folyamatos belső ellenőrzése megvalósult, Sőt nem egy esetben for- dult elő, hogy ellenőrzés helyett a statisztikai beszámolójelentés egyes ada- tait minden írásos bizonylat nélkül, szóbeli közlés alapján töltötték ki.
Végül, de nem utolsósorban, a jó vállalati statisztikai munka helyes megszervezését nagymértékben előmozdíthatja a vállalatvezetés is, ha a vál-
832 BÁCS: A VÁLLALAT! ADATSZOLGÁLTATÁS MEGBIZHATOSÁGANÁK FELTÉTELE?
lalati statisztikával szemben igényeket támaszt,, él azzal az eszközzel, amit a vállalati statisztika nyújthat az operatív irányító munkánál. Ha a vállalati
statisztikától komoly, mélyreható elemző munkát követel, ha az irányításnál"támaszkodik a statisztikai adatokra, okvetlenül javulnia kell az adatszolgál- tatás megbízhatóságának is.
Hogy a statisztikai adatszolgáltatás megbízhatóságát fokozzuk, szaka—
datlanul foglalkoznunk kell a vállalati statisztikával kapcsolatban álló ügy- Viteli kérdésekkel, szakmai sajátossággal, vagy számviteli problémával, mert ezek felületes ismeretében rejtőznek legtöbbször azok a hiányosságok, ame- lyek az adatszolgáltatás megbízhatóságát veszélyeztetik. Általában nem is átfogó jelentőségű, elvi kérdések ezek, hanem apró, konkrét, helyi pro'blé— ' mák, amelyeknek egész sora vár megoldásna.
Az állami statisztikáról szóló törvény 7. §-a kimondja, hogy az állami és szövetkezeti szervek vezetői kötelesek a vezetésük alatt álló szerv egész területére vonatkozó statisztikai munkát megszervezni és annak folyamatos, helyes működését biztosítani. Nem lehet kétséges, hogy a statisztikai tör- vény előírásainak tesznek eleget az illetékes irányító szervek akkor, ha a fent vázolt hiányosságokat kiküszöbölik.
Á ,,SZOCIALISTA STATISZTIKA KÖNYVTÁRA"
e. kiadványsorozat harminchatodik számaként jelenik meg
M.A. KUZNECOVA, T. V. R.IABUSKIN, I. 1. SULGIN
GYAKORLATI FELADATOK. ÉS ELMÉLETI VEZÉRFONAL Az ALTALANOS STATISZTIKAI
SZEMINÁRIUMOK SZAMARA
I. RÉSZ. ÁLTALÁNOS ELVEK És A STATISZTIKA MÓDSZEREI)' (
c. munká a
A könyv részletesen ismerteti az általános statisztika alapelveit és módszereit. Egyes fejezetei a statisztikai megfigyelés kérdésével, a statisztikai anyag összesítésével és csoportosításával, a statisztikai táblákkal, a statisztikai adatok ábrázolásának grafikus módszerével, a viszonyszámokkal, az átlagszámokkal, a szóródás mutatószámaivai, az indexekkel, a dinamikus (idö—) sorokkal, a reprezentatív módszerrel, a statisztikai adatok elemzésével foglalkoznak. Az utolsó fejezet a szeminá—riumokban feldolgozandó kérd—ések anyagát és az odatartozó irodalmat ismerteti. A könyv egyes fejezetei a témakörök általános elméleti lkilejflvésé'n (kívül fel adatokat és gyakorlatokat is tartalma-mak.
Kuzneeova és szerzőtársai munkája hasznos segítséget nyújt nemcsak a statisztikai oktatóknak, na szeminárium— és gyakorlat- vezetőikneik, hanem 'a statisztikát tanuló főiskőlai és egyetemi halli—
gatókn—a—k is.
A könyv csak korlátozott példányszámban kerül forgalomba.
Előjegyezhető:
az Eötvös Lóránd Könyvesboltban (Budapest, V., Kecskeméti-u. 2.)
