A MAGYAR ELLENFORRADALMI REAKCIÓ REVlZIÖS POLITIKÁJÁNAK EGYES KÉRDÉSEI
(1919—1920) Boros Ferenc
Magyarország „integritásának" visszaállítására irányuló törekvések 1913 után a magyar burzsoá, monarchista és klerikális körök politikájának alap
vető tényezői voltak. E törekvéseket programjuknak tekintő erők már köz
vetlen Károlyi hatalomrajutása után aktivizálódtak, különösen az után, hogy nyilvánvalóvá váltak Károlyi külpolitikai kudarcai. Már ekkor több irre
denta és nacionalista szervezet alakult és a polgári kormányzatban is jobbra
tolódás állt elő.
A Magyar Tanácsköztársaság győzelme után a szélsőjobboldali revizio
nista körök székhelyüket Szegedre és Bécsbe helyezték át. A proletárállam elleni harcukban attól sem zárkóztak el, hogy a Tanácsköztársaság megdön
tése céljából a szomszédos burzsoá államok kormányaival működjenek együtt.1 Miután Peidl Gyula vezetésével létrejött az ún. szakszervezeti kor
mány, a magyar uralkodó körök akkori legaktívabb monarchista, reakciós képviselői elérkezettnek látták az időt a hatalom átvételére, ezzel az „integ
ritásért" folyó harc széles körű kibontakoztatására.
E cikkben mindenekelőtt a Csehszlovákia ellen irányuló magyar revizio
nista törekvések és hatásuk elemzésén keresztül kívánjuk bemutatni a magyar revizionista, irredenta politika néhány általános vonását, kudarcá
nak ez ideig még kevésbé vizsgált oldalát.
Mindenekelőtt induljunk ki abból a tényből, hogy a szomszédos országok ellen irányuló revizionista, irrenta tevékenység intenzív kibontakozása már a puccs révén hatalomra került Friedrich-kormány időszakában megindult.
Részben Friedrich kormányának „védőszárnyai" alatt, e kormány támoga
tásával indult meg e folyamat hazai és külföldi viszonylatban egyaránt, még
pedig sajátos megfontolásokból, elképzelésekből. Jellemző ebből a szempont
ból Schnetzer Ferenc hadügyminiszter feljegyzése, melyet augusztus 15-én.
tehát nem sokkal Friedrich hatalomrajutása után a miniszterelnökséghez és a külügyminisztériumhoz küldött feljegyzésében a Csehszlovákiában kiépí-
•l Párttörténeti Intézet Archívuma (a továbbiakban PI. Arch.) [Csehszlovák anyag], őrzési egység (a továbbiakban ő. e.) 20. (21. dok.) 1919. május 15. Jelentés Kassáról. Archiv mi
nisterstva zahraničnich vëci. (a továbbiakban AMZV.) Pafiž, 2557. Részletesebben lásd a szerzőnek a Magyar—csehszlovák kapcsolatok az ellenforradalmi reakció első éveiben (1919—1920) címmel elkészült kandidátusi értekezését.
— 664 —
tendő széles körű irredenta mozgalom megindítását javasolta. Megállapí
tása szerint ez szakszerű és széles körű propagandát igényel. „ . . . eddigi ta
pasztalatokon nyugvó véleményem szerint ez — írja — nagyon fogékony talajra találna és feltétlen eredménnyel járna/'2 Még konkrétabban mutat rá az adott elképzelésekre egy későbbi beadvány,3 amely megállapítja:
„A tényleges beavatkozás ez idő szerinti nehézségei folytán a propaganda gyors megindítása, illetve támogatása, valamint a tót (szlovák — B. F.) pár
tokkal és a lengyelekkel való összeköttetés haladéktalan felvétele égetően szükséges."
A fentiekből az tükröződik, hogy a Friedrich mögött álló katonai körök a propagandatevékenység, megindítását azért tartották szükségesnek és cél
szerűnek, mert a magyar irredenta mozgalom ottani kibontakoztatásának a talaját jónak vélték és véleményük szerint csak ez tehette lehetővé ,,a tény
leges beavatkozás"-t, teremthette meg a katonai betörés feltételeit.
Ugyanakkor a Friedrich-kormány revizionista politikájának jellegét jelen
tősen befolyásolta az a számítás, hogy az antant elismeri a kormányt és hamarosan átnyújtja a békefeltételeket Magyarországnak/' A magyar kor
mány előtt ekkor már az osztrák békefeltételek ismeretesek voltak, ezért a kormány számolt azzal, hogy a magyar feltételek sem lesznek különbek ennél. Viszont abban reménykedett, hogy bizonyos területekre, így pl. Szlo-.
vákiára vonatkozólag is — legalábbis annak magyarlakta területeire — nép
szavazást tud a békekonferencián kiharcolni. Ez viszont az irredenta moz
galom szervezésétől azt követelte meg, hogy a revíziós politikát egyelőre egybekössék a szlovák vezető képviselőkkel való megállapodási törekvé
sekkel, és — lehetőleg még a békeszerződés átnyújtása előtt — megegyezés történjen Szlovákiára vonatkozólag, vagy ha ez nem sikerül, akkor az irre
denta tevékenységet a népszavazás kiharcolásának bekövetkezte után gyü
mölcsöztessék, i. w» *
Kétségtelen, nogy ezekkel az elgondolásokkal függött össze az, hogy a Friedrich-kormány propagandájában autonómiát hirdetett Szlovákia felé.
Ilyen irányban tárgyalt vezető irredenta képviselőkkel (Dvorcsák Győző, Kutkafalvy). Irredenta mozgalom szervezésével megbízott személyeket kül
dött Szlovákiába, hogy ott ezt a tendenciát propagálják. Pontosabban „a csehek és szlovákok szétszakításán fáradozzanak".5 Friedrich mandátummal ellátva Párizsba és Olaszországba irányította a Nemzetiségi Minisztérium szlovák főosztályának vezető embereit, hogy ott ugyancsak propagálják a népszavazás és autonómia jelszavát,6 bázist teremtsenek a magyar revizio
nista politika számára az antanton belül.
Azonban hamarosan nyilvánvalóvá vált, hogy a Friedrich-kormány tervei kudarcra vannak ítélve. Nemcsak azért, mert Friedrich kormányzata a ma
gyar uralkodó osztályok csupán egyik csoportjának, az ún. legitimistáknak az érdekeit fejezte ki, hanem azért is, mert nemzetközileg sem sikerült pozí
cióit megszilárdítania.
Friedrich a románok mellett az osztrákok és a lengyelek felé is kísérletet tett, hogy egy közös blokk kialakításával nemzetközi helyzetét stabilizálja.
E próbálkozások azonban eredménytelenül végződtek. Friedrich hatalomra
2 H a d t ö r t é n e t i I n t é z e t L e v é l t á r a (a t o v á b b i a k b a n HIL.) HM. ein. 1919. 5/b. 814 l.
3 HIL. HM. ein. 1919. 5/b. oszt. 915/1. sz. (1919 s z e p t e m b e r ) .
4 V o j e n s k ý ú s t r e d n í a r c h i v (a t o v á b b i a k b a n VUA.), M i n i s t e r s t v o n á r o d n í o b r a n y (a t o v á b b i a k b a n MNO.) V r c h n í velit. osi. v o j s k . 1919/4065. (1919. s z e p t e m b e r 4.) — E s z e r i n t a b é k e
feltételeket a m a g y a r k o r m á n y n a k m é g o k t ó b e r 10-ig á t n y ú j t j á k .
5 AMZV. P o l i t i k a i j e l e n t é s e k B u d a p e s t r ő l , (a t o v á b b i a k b a n B u d a p e s t ) 1919/139/a. (1919.
s z e p t e m b e r 9.) 6 Uo.
iß H a d t ö r t é n e l e m
jutása az utódállamok ellenállását váltotta ki. A szomszédos államok bizo
nyos tekintetben együttműködtek Friedrich ellen. Beneš például augusztus 14-én éles hangú táviratban tiltakozott és követelte Friedrich távozását. Ezt többek között azzal indokolta, hogy a magyarországi monarchista akció egész Közép-Európa békéjét fenyegeti.7 Az antant nagyhatalmak sem jósoltak nagy jövőt Friedrichnek. A franciák féltékenyen, elégedetlenséggel szem- * lelték az angol—olasz támogatással hatalomra kerülő Friedrich-kormányt, amelyet a befolyásuk alatt álló román megszálló hadseregen keresztül pró
báltak ellenőrizni. A franciák, akik ellenforradalmi „kormány" hatalomra jutását szorgalmazták, nem ismerték el a Friedrich-kormányt az utódálla
mok ellenállása miatt sem, amely nyugtalanította a többi antanthatalma
kat is.8
A Friedrich-kormány hatalomra jutása nemcsak a csehszlovák burzsoázia soraiban, hanem az egész csehszlovák népben is aggodalmat és ellenállást váltott ki. Nyugodtan kijelenthetjük, hogy egy országos méretű antimonar- chista mozgalom bontakozott ki.
Friedrich hívei a szlovákiai magyar és német földbirtokosok, a Mo
narchia visszamaradt hivatalnokai és nyugdíjas katonatisztek — akik
nek Magyarországra való áramlását a Magyar Honvédelmi Minisztérium igyekezett megakadályozni9 —, továbbá a szlovák szeparatisták és nacionalis
ták köréből kerültek ki. A csehszlovák és a magyar nép túlnyomó többsége távol tartotta magát a monarchista propagandától — sőt szembe is fordult vele. Ez érthető, hiszen nem volt nehéz felfedezni a Magyar Tanácsköztár
saság bukása után lefolyt gyors jobbratolódás kapcsán, hogy a reakció visz- szatéréséről van szó Magyarországon. A munkásság érezte, hogy a demok
rácia védelme alapvető kötelessége az európai viszonylatban erősödő és Ma
gyarországon immár hatalmi tényezővé váló monarchista erőkkel szemben.
Az természetesen más kérdés, hogy a forradalmi erőknek és a még jelentős indifferens rétegeknek a demokrácia védelmére irányuló ösztönös tudatát mennyire befolyásolta rossz irányba a széles körű burzsoá propaganda, mely a „veszélyt" igyekezett felnagyítani és az osztályharc éleződése ellen kihasz
nálni. Ennek vizsgálata most nem feladatunk.10 Itt a népi tömegek monar- chista-ellenes hangulatát csupán azért akarjuk hangsúlyozni, hogy ezzel ér
zékeltessük: a talaj a monarchista reakció felülkerekedése számára Szlová
kiában éppen úgy, mint Közép-Európában általában, e forradalmi periódus
ban kedvezőtlen volt — ezt mutatja a későbbi németországi Kapp-puccs is
—, és ezt az antantkörök is kénytelenek voltak figyelembe venni. A forra
dalmi és demokratikus tömegek monarchista erők iránti ellenszenve jelentős mértékben hozzájárult a Friedrich-kormányzat és monarchista törekvéseinek bukásához. Olyannyira, hogy a Habsburg restauráció előtérbe kerülése a későbbi időszakban is kalandor-tervnek tekinthető.
Amikor azt hangsúlyozzuk, hogy a Friedrich-kormány alatti csehszlovák
ellenes tervekben elsősorban a széles körű propagandatevékenység, „mérsé
keltebb", burkoltabb aknamunka, agitáció, „békés revíziós" módszerek sze
repeltek, ez nem jelenti azt, hogy a Szlovákia és Kárpát-XJkrajna irányában folyó irredenta tevékenységet kizárólag ezek a vonások jellemezték a Ta-
7 právo lidu, 1919. augusztus 16.; Národní listy, 1919. augusztus 17.
8 Documents on British foreign policy. S. I. VI. r. 134. és 147. sz. dok. Idézi Al. Gaja- nova: Politika Velké Británie v podunajské oblasti po první svetové valce. Československý časopis historiský (a továbbiakban ČČH) 1964/6. 830. o.
9 HIL. HM. ein. 17380. sz. utasítás (1919. novembtr 8.), amely előírja, hogy a Szlovákiá
ban élő magyar származású katonai személyek egyelőre maradjanak Szovákla területén.
10 Ezzel a kérdéssel részletesebben foglalkozik a szerző már említett disszertációjában és- egyes megjelent korábbi cikkeiben.
nácsköztársaság utáni első hónapokban. Még Horthynak Budapestre történő bevonulása előtti időből származó egyik külügyi jelentés arról ír, hogy Szlo
vákiában, „a magyar és elmagyarosított városokban" a magyar propaganda a puccs előidézését célozza, melynek akkor kell megvalósulnia, amikor Pá
rizsban tárgyalni fognak a Magyarországgal kötendő békeszerződésről, vagy esetleg még azt megelőzően.11 A jelentés felhívja a csehszlovák nemzetvé
delmi minisztérium figyelmét arra, hogy e jelenségnek a lehető legnagyobb figyelmet szentelje, s a várható meglepetésektől óvja meg az országot.12 Egy másik jelentés a szlovákiai és kárpát-ukrajnai irredenta mozgalomnak a már kiépült szervezeti hálózatáról számol be.13
A jelentésből kitűnik, hogy a magyar reakció irredenta, revizionista poli
tikájának fő vezérfonalát már Friedrich kormányzata idején egyre inkább a fővezérség, Horthy környezete határozta meg, amely hamarosan hatalmi té
nyezővé vált. A fővezérség Siófokon — noha ekkor még fő gondja a hatalom megszerzése volt —. ugyancsak szervezte az irredentista tevékenységet. Ag
resszív, revizionista célok támogatására jött létre még 1919 júliusában Sze
geden a „Kettős Kereszt Vérszövetség", amely a fegyveres szabadcsapatok létrehozását segítette elő és szervezte, hogy e csapatokat alkalmas időben felhasználhassák a szomszédos országokba való betörésre. A fővezérség Horthynak Siófokra való átköltözése után fokozottabb mértékben foglalkozott az irredenta mozgalom szervezésével és a revíziós politika kiépítésével. Ezt bizonyítja a fővezérség október 17-i tárgyalása Csekonics István gróffal' Magyarország varsói követével,1'1 majd a Horthy által kidolgozott revíziós programtervezet, amelyet Horthy „Emlékirat"15 gyanánt küldött meg októ
ber 28-án véleményezés végett az akkori hadügy- és külügyminiszternek, valamint a miniszterelnöknek. Szinte ezzel egy időben küldte Theissruck Fleischmann vezérkari őrnagyot sürgősen Berlinbe. Megbízatása összefüg
gésben volt az Emlékirat-tervezettel, amely kiemelte a magyar irredenta akció összekapcsolásának fontosságát a Lodgman von Àuen Rudolf által vezetett szudétanémet irredenta akcióval. Kiküldetése „ . . .a cseh—tót kér
déssel kapcsolatban" vált szükségessé.16 A fővezérség emberei eljutottak más területekre is, ennek eredményeként befolyási szférája gyorsan szélesedett.
Az eddigi összekuszált szálak hamarosan kirajzolódtak, és azok az irredenta mozgalmat irányító felelős személyiségek, akik korábban a kormányszervek köré csoportosultak, most már tisztán láthatóan a komoly katonai erőket képviselő fővezérség mögé sorakoztak fel. Bizonyos átorientálódás ment végbe az irredenta mozgalmon belül.17 Mindezt Friedrich jövőjének kilátás- talansága mellett elősegítették a nemzetközi-politikai viszonyok — a ver- saillesi rendszer válsága erősödésének jelei 1919 végétől —, s végül az a remény, hogy Horthy fővezérségének hatalomra jutása mind a belső, mind pedig a külső feltételeket jobban megteremtheti, kihasználhatja a revízió érdekében.
11 AMZV. B u d a p e s t , 1919/190. (1919. n o v e m b e r 12.) 12 U o .
13 Uo., 1919/194. (1919. n o v e m b e r 29.) — E s z e r i n t S z l o v á k i á b a n 5640 a g i t á t o r m ű k ö d i k J 5 s z e r v e z e t t t e r ü l e t i e g y s é g e n . A m e g y é k é l é n e g y - e g y s z e r v e z ő áll, a k i ' f o g a d j a az a g i t á t o r o k a t és a z ü g y n ö k ö k h í r e i t t o v á b b í t j a . A l e g k ü l ö n b ö z ő b b n e v e k a l a t t s z e r e p l ő i r r e d e n t a c s o p o r t o k s z á l a i s z e r v e z e t i l e g a z „ O r i e n t " I r o d a l m i I n t é z e t h e z v e z e t n e k , a m e l y a p r o p a g a n d a m u n k á t i r á n y í t j a , r ö p i r a t o k a t , p l a k á t o k a t , ú j s á g o t ( S l o v e n s k ý n á r o d ) a d ki, ü g y n ö k ö k e t vesz fel. s t b .
14 H I L . V K F . 1919. I I . OSZt. I. 78. (1919. o k t ó b e r 17.) 15 H I L . V K F . 1919. I. oszt. 2045/1. h d m .
16 H I L . V K F , 1919. n i . oszt. 466/eln. IV. b . (Siófok, 1919. o k t ó b e r 27.)
17 P l . : D v o r c s á k G y ő z ő , B u l i s s z a K á r o l y n e v é h e z fűződő a k c i ó k F r i e d r i c h t á m o g a t á s a a l a t t k e z d i k m e g t e v é k e n y s é g ü k e t . H a s o n l ó á t á l l á s o k figyelhétőKT" m e g m á s , , f e l v i d é k i " i r r e d e n t a s z e r v e z e t e k n é l , a m e l y e k n a g y o b b r e m é n y t l á t t a k H o r t h y b a n .
Mi jellemezte Horthy revizionista terveit?
Mindenekelőtt vizsgáljuk meg Horthy „Emlékirat"-át. Megállapítható, hogy Horthy korántsem tudta fölmérni a helyzet bonyolultságát. Alapjában véve a szűklátókörűség, korlátoltság, a nacionalista, soviniszta gőg, mond
hatjuk: kalandorság jellemezte a tervezetét. A revíziót elősegítő lehetőségek közül azonban többet felismert és számításba is vett. Figyelembe vette töb
bek között azt a tényezőt, hogy a szétszaggatott, feldarabolt Közép-Európa országait szinte kivétel nélkül átszövik az ellentétek, ami bőséges lavírozási lehetőséget kínál az antanthatalmakon belüli és a Versailles! rendszer éle
ződő válságából származó ellentétek kihasználásához. Itt mindenekelőtt az angol—francia és olasz—francia ellentétekről van szó.
Számolt Horthy tervezete továbbá az utódállamok közötti ellentétek ki
használásának a lehetőségeivel is — sőt ennek igen jelentős szerepet tulaj
donított. „Minden egyes fázisnál meg kell fontolnunk a hátunk biztosítását, amely legalább a többi aspiráns állam semlegességét kívánja meg, azonkívül az antant nagyhatalmak jóindulatát, vagy legalábbis désinterressementját.
Ezen cél elérésére nem szabad visszariadnunk egyik vagy másik aspiráns állammal való konvenció megkötésétől s e m . . . Egyszerű volna a kérdés megoldása, ha egy élethalálharc törne ki Románia és Jugoszlávia között."13
— olvashatjuk a tervezetben.
De szem előtt tartotta Horthy tervezete a szomszédos országok belső prob
lémáit is, az ott meglevő szociális és nemzetiségi ellentéteket. A szociális problémák kihasználása az antanthatalmak és a békekonferencia felé olyan formában kínálkozott, ahogyan pl. a csehszlovák és román burzsoázia is kihasználta a Károlyi-kormány ideje alatti balratolódást Magyarországon és főleg a Magyar Tanácsköztársaság tényét területi aspirációinak megindok- lására. A nemzetiségi ellentétek kihasználásának lehetőségeit mindenekelőtt a szlovákiai magyar elemek befolyásának, a szlovák és magyar nyelvű la
kosság magyar orientációjának naiv értelmezésére építette.
Egészében véve Horthy emlékiratával kapcsolatosan megállapíthatjuk, hogy noha az tele volt idealizmussal, naivitással, lényegében számításba vette mindazokat a belső ellentmondásokat, amelyek révén a létrehozott versaillesi rendszer az első világháború utáni években sebezhető volt, amelyek tulaj
donképpen e rendszer válságának elemei voltak 1919—1920-ban.
Hogyan alakult a magyar revizionista politikát befolyásoló helyzet Horthy- nak Budapestre történő bevonulása után? Megállapítható, hogy ez újabb len
dületet adott a magyarországi nacionalista, soviniszta propagandának. Erre a csehszlovák külügyi és katonai szervek is azonnal felfigyeltek. „Budapest képe teljesen megváltozott" '•— írja a budapesti csehszlovák megbízott jelen
tésében.19 A főváros utcáin a revízióra uszító plakátok tömegei jelentek meg, amelyeken a következő feliratok voltak olvashatók: „Magyarország fel
darabolása a béke halálát jelenti". „Érsekújvárt a cseheknek ki kell üríteni;
Párkány-Nánát angol—amerikai megszállás alá kell helyezni." Szmrecsányi államtitkár, aki a Magyar Tanácsköztársaság időszakában az antant segít
ségéért könyörgött Bécsben, a csehszlovák külképviseleteknek is felvetette, hogy célszerű lenne engedélyezni a cseh burzsoá csapatoknak Budapest meg
szállását, most kijelentette, hogy Magyarország számára a háború csak most kezdődik. Szerinte „a magyarok nem fogják" az antantot és szövetségeseit tekintetbe venni még akkor sem, ha azok tíz teljhatalmú megbízottat kül
denek is Budapestre. Ellenkezőleg, azt csinálják majd, ami nekik tet
szik.20 Horthy bevonulásakor tett nyilatkozatai is fokozták a parázs han-
18 HIL. V K F . 1919. I. oszt. 2045/1. h d m . 19 AMZV. B u d a p e s t , 1919/13.
20 Uo.
gulatot. A csehszlovák követségi jelentések szerint az elkövetkezendők
ben a hadsereg játszik majd döntő szerepet a magyar külpolitikában. Meg
állapítják, hogy Horthy erősen bízik abban, hogy Anglia támogatni fogja Magyarország revizionista törekvéseit. ,,A magyarok, akik a volt Magyar
ország területeinek jelentős részét elveszítették, még mindig nem mondtak le az integritásról. Minden lehető eszközzel dolgoznak az újonnan létrejött államok ellen . . . Ez az aknamunka főleg Csehszlovákia ellen irányul, amely
nek sose akarják megbocsájtani, hogy sikerült a szlovákokat a magyar igá
ból kiszabadítani és Szlovákiát Csehországgal egybeolvasztani. Semmi sem fáj úgy nekik, mint Szlovákia elvesztése" — olvashatjuk az egyik jelentés
ben, amely egyben azt is leszögezi, hogy a magyar propaganda előre nem látható veszélyt rejt magában Csehszlovákia számára.21
A későbbi jelentések nem hagynak kétséget afelől, hogy lényeges változás állt be az irredenta mozgalom szervezésének módjában és jellegében egy
aránt: az autonomista, önrendelkezési követelések háttérbe szorultak és előtérbe kerültek Szlovákiának puccs és fegyveres úton való visszaszerzé
sére irányuló törekvések — nagyjából Horthy emlékiratai által meghatá
rozott elvek alapján. A szálak mindinkább a már korábban létrejött vagy akkortájt kialakult titkos szervezetek kezébe futottak össze. A Szlovákia területére a fővezérség által kiküldött ügynökök és exponenseik sürgették az akció megindítását, miközben hamis, torz képet adtak a csehszlovákiai viszonyokról. A fővezérséghez nagy számban érkeztek olyan jelentések, ame
lyek csehellenes lakosság arányát Szlovákiában és Kárpát-Ukrajnában 75—
80, sőt egyes jelentések 95—100%-ra becsülték. „Mindenki várja a magyar csapatok megjelenését" — olvashatjuk a Felvidéki Liga november 21-i tá
jékoztatójában.22 „Az értelmiség panaszkodik, hogy a magyarok nem törőd
nek kellően velük . . . várja a magyar fegyveres beavatkozást" — írja egy másik helyzetértékelés.23 Halmay százados Beregszászról küldött jelentésé
ben arról a meggyőződéséről számol be. hogy „A csehek lövés nélkül hagy
nák el zászlajukat egy magyar támadás esetén."24 Ugyanilyen értelemben íródott a Felvidéki Liga újabb tájékoztatója és számos helyzetértékelés is.
de így nyilatkoztak a Szlovákiából „menekült" és kihallgatott személyek is.25
A szlovákiai magyar elemek tehát a szélsőséges militarista, katonai körök exponenseivel együtt szították a parazsat, lovalták a magyar revizonista körök egyébként is felhevített ambícióit. 1919 decemberében egyre többet hangoztatják Szlovákiában, hogy a magyar csapatok betörése hamarosan bekövetkezik, hírek terjengtek az állítólagos magyarországi mozgósításról.
A Bulissza-akció ugyancsak fegyveres összecsapásra, puccs, illetve felkelés kirobbantására készült.
Mindez azt mutatja tehát, hogy Horthy bevonulása után előtérbe kerültek azok a szélsőséges, militarista elemek az irredenta, revizionista politikában, amelyek nem szívesen tettek engedményt a „szlovák" ügynek még taktikai kérdésben sem. Továbbá azt is bizonyítja, hogy a Horthy-féle revizionista politika Horthy bevonulása utáni hetekben kísérletet tett a „szlovák" kér
désnek az emlékiratban lerögzített elvek és az azt követő katonai tervek26 szerint való megoldására.
21 AMZV. B u d a p e s t , 1919/194.
22 H I L . V K F . 1919. I I . oszt. 1122/1/1919. n o v e m b e r 21.
23 HM. ein. 1919. 5. ta. oszt. 1007/2.
24 HIL. "VKF. 1919. II. oszt. 1214/4; 1215/5.
25 HIL. VKF. 1919. II. oszt. 1208/3/1919. d e c e m b e r 4.) ; 1213/2/1919. d e c e m b e r 10.
26 L á s d az 1919 d e c e m b e r é b e n N a g y P á l t á b o r n o k v e z e t é s é v e l k i d o l g o z o t t u n . „ F e l v i d é k p a c i f i k á l á s á n a k " t e r v e i t . Godó Ágnes: A H o r t h y - r e n d s z e r k a l a n d o r h á b o r ú s t e r v e i 1919—1921.
HK. 1961. 1. sz. 127. o.
Melyek voltak azok a fontosabb területek, ahol Horthy revizionista ter
veiben rosszul számított, vagy nem úgy fejlődtek az események, ahogy azt a magyar revizionista körök szerették volna? A fővezérséghez befutott anya
gok között is találunk már kezdettől fogva olyan megállapításokat, amelyek a Szlovákia elleni akció megindítását nem tartják időszerűnek, reális célnak.
Az azonnali akciót sürgetők törekvéseit felhevült nacionalista, soviniszta megnyilvánulásnak minősítve megpróbálkoznak egy reális helyzetképet fel
vázolni. Palló őrnagy 1919. december 10-i jelentésében megállapítja, hogy a magyar revizionista céloknak kedvez ugyan a helyzet, de azt is hozzá
teszi: „Óva intek a túl nagy optimizmustól. A helyzet még távolról sem eléggé érett és egy Magyarországhoz való csatlakozásra irányuló politika talaja még nincs annyira előkészítve, hogy eredményt ígérjen. Ellenkezőleg, minden ügyetlenség, minden helyzethez nem illő lépés nagy kárt okozhat."27 Ezzel lényegében Palló őrnagy arra a meggyőződésre jut, hogy nem elég egyszerűen puccsista politikát folytatni, hanem a talajt elő is kell készíteni, az irredenta, a revizionista politikát biztosabb alapokra kell építeni. Ez nem
csak azt jelenti, hogy az irredenta mozgalom többi irányzatainak törekvé
seit, szerepét nem lehet figyelmen kívül hagyni, hanem utalást jelent a belső konszolidálódás fontosságára, mely egyedüli biztos alapja a propaganda hatásának. Palló szerint a csehellenes propaganda csak úgy hozhat gyümöl
csöt, ha a magyarországi politikai viszonyok stabilizálódnak, megjavulnak.
Míg ez nem következik be; „ . . . minden komolyabb kísérlet többé kevésbé illuzórikus..." Továbbá arra céloz, hogy még a szlovákiai magyar nacio
nalista elemeket sem lehet csupán szólamokkal, hangzatos propaganda jel
szavakkal megnyerni, hanem tényekre van szükség: „Nem hangzatos szó
lamok és jelszavak, nem érzések és érzelemre való hivatkozás kell csak, hanem reális és kézzel fogható tényeket kell az emberek elé tárni, egy szak
értő, méltó, a valóságos helyzetnek megfelelő tájékoztatás és felvilágosítás többet ér, mint minden egyéb és hangzatos Himnusz."28
A fővezérséghez befutott jelentésekben egyre több bírálat érte a Bulissza- féle akciót. Elsősorban abból a szempontból, hogy ez az akció diszkreditálja dr. Jehlicskát, az akkoriban magyar irányba orientálódó szlovák egyházi politikust, s ez — a jelentések szerint — egyáltalán nem tesz jó szolgálatot az „ügynek".29
Az egymásnak ellentmondó értékelések hatására a fővezérség december -6-án újabb utasítást adott a hírszerzőknek a szlovákiai helyzet „sürgős",
„objektív" felderítésére és a már meglevő adatok ellenőrzésére vonatkozó
lag.30 Az eredmény lényegében az utóbbi állításokat, a szlovákiai lakosság
„magyar hűségébe" vetett remények kudarcát erősítette meg. Egy prágai helyzetjelentés leszögezi, hogy a magyar orientáció növekedne, ha az otta
niak meggyőződnének róla, hogy Magyarországon olyan messzemenő autonó
miát kapnak, mint annak idején Horvátország.31 Egy későbbi összefoglaló
27 HIL. VKF. 1919. II. oszt. 1205/3/1919. december 6.
28 Uo. — A hadvezetőség véleménye szerint ez értékes anyag. Politikai részét továbbí
tották a miniszterelnökséghez, a külügyminisztériumhoz és a nemzetiségi minisztériumhoz, a szlovák főosztályhoz.
29 HIL. VKF. 1919. II. oszt. 1215/5 (1919. december l.) — Leírja ugyanakkor, hogy Jehlicska személye magyar szempontból nem nyújt teljes garanciát megbízhatósága felől. Pánszláv mozgalmat szított, egy évvel ezelőtt a cseheket hívta be, de politikai érdeke és érvényesü
lése ,,a legszorosabb összefüggésben áll a magyar fegyverek fejlődésével". E szerint fel
adatként áll az első helyen: a pártviszonyokról, nemzeti, szociális és párt törekvésekről lehetőleg minél rövidebb idő alatt teljesen tiszta kép szerzendő be, lehetőleg a pártok szám
erejének, tekintélyének, szervezettségi fokának és hangulatának objektív megítélésével.
Főleg a Hlinka és szociáldemokrata pártra vonatkozik ez, a jelentés kihangsúlyozza a fel
adat sürgősségét és objektivitásának fontosságát, hogy a tisztánlátást lehetővé tegye.
30 HIL. VKF. 1919. II. oszt. 1206/5 (1919. december 18.) 31 HIL. VKF. 1919. II. oszt. 1227/2 (1919. december 18.)
•i
katonai helyzetértékelés ugyancsak megállapítja, hogy a nemzetiségek együt
tes fellépésére a csehek ellen még nem lehet számítani. A németek önálló úton akarnak haladni, a szlovákiai nemzetiségek álláspontja még nem ki
forrott, a magyaroké nagyon határozatlan.32
Az irredenta tevékenységet gátló tényezők közül ki kell emelni a szlová
kiai magyar és más nemzetiségű dolgozók állásfoglalását.
A jelentések rámutatnak arra, hogy a Szlovákiában végbemenő balratoló
dással párhuzamosan erősödik a „magyarellenesség". Ez abban nyilvánult meg, hogy a kassai szociáldemokrata vezetőség határozatban fejezte ki ama meggyőződését, hogy a szociáldemokrácia fegyverrel a kézben fogja védel
mezni Csehszlovákiát „a reakcióval és az elnyomást hozó magyarokkal szem
ben".33
Ebben az időben — ahogy ezt a későbbiekben is látni fogjuk — már je
lentős ellenállás bontakozott ki Csehszlovákiában a fehérterror Magyaror
szága ellen. Az ellenállók mögé a szlovákiai magyarság nagy része is fel
sorakozott. Ez érthető is, hisz az itt élő magyar dolgozók, haladó gondol
kozású egyének ösztönösen is megérezték azt, amit a magyar katonai köze
gek sem titkoltak, hogy a „behatolás" egyet jelentene a fehérterror szlová
kiai kiterjesztésével. Világosan mutat rá erre a miskolci katonai körlet egyik 1919 végi helyzetértékelése, mely a következőképpen ismerteti a megszállás esetén előadódó legfontosabb feladatokat: „Akció e s e t é n . . . a vezető kom
munisták kézrekerítésére mindenütt, de különösen a városokban és az ipar
telepeken azonnali intézkedések."34
A magyar katonai hírek is felhívták a figyelmet a kedvezőtlen helyzetre, így például a már idézett december 18-i jelentés és más, későbbi közlések is, mozgósítási előkészületekről számoltak be Csehszlovákiában, majd a cseh
szlovák hadsereg átszervezéséről, gyorsított kiépítéséről tudósítottak. A ma
gyar katonai jelentések alapján egy magyar támadás esetén számításba vehető 9 csehszlovák hadosztály, 6 Szlovákiából, 3 a hátországból. Ez egyenlő 110—120 zászlóaljjal, 75—80 üteggel, összesen kb. 112—120 ezer emberrel.35
A jelentések megállapították, hogy a csehszlovák hadsereg ,,demoralizált - ságára vonatkozó megállapítások nem fedik a valóságot, mert az nem vonat
kozik az egész csehszlovák hadseregre." Azaz kevesebb ott a magyar orien
tációjú nacionalista erő, mint ahogy egyesek azt gondolják. A jelentés sze
rint a cseh csapatok 50%-a kommunista érzelmű, ami azt is jelenti, hogy Horthy-ellenes. A legionarista roham- és egyéb alakulatok ugyancsak meg
lehetős harci értéket képviselnek Horthy ellen. Rámutattak arra, hogy a had
sereg élelmezési létszáma eléri a 300 ezret, hadianyaggal „igen jól el van látva". A nehéztüzérséget Komárom környékén összpontosítják, a cseh terü
letről december 5-ig 4 hazai és 2 légiós ezredet szállítottak Szlovákiába. Bár a fegyelem gyenge, a tüzérségnél és a műszaki csoportoknál jó teljesítmény
nyel kell számolni.36
Több jelentés számol be a csehszlovák burzsoázia szövetségi hálózatának erősítéséről, az „utódállamok szövetségéről", Ausztria és az utódállamok magyarellenes közeledéséről.37 E jelentések megállapítják, hogy mind a cse
hek, mind a jugoszlávok kezdik elveszíteni a hitüket Franciaországban s
32 H I L . V K F . 1920. I I . oszt. 1020. (1920. j a n u á r 3.) 33 H I L . V K F . 1919. I I . oszt. 1210/5 (1919. d e c e m b e r 8.) 34 H I L . V K F . 1919. I I . oszt. 1230/3 (1919. d e c e m b e r 29.) 35 H I L . V K F . 1919. I I . 1201/1 (1919. n o v e m b e r 30.) 36 H I L . V K F . 1919. I I . oszt. 1227/2 (1919. d e c e m b e r 18.)
37 H I L . V K F . 1919. I I . oszt. ein. 1203/29 — J e l e n t é s az u t ó d á l l a m o k s z ö v e t s é g é r ő l . (1919. n o v e m b e r 27.); KCL. V K F . I I . oszt. 1227/2 (1919. d e c e m b e r 18.) C s e h s z l o v á k i a p o l i t i k a i és k a t o n a i h e l y z e t e 1919 o k t ó b e r t ő l d e c e m b e r k ö z e p é i g .
ezért lépnek egymással egyre szorosabb szövetségre: a bizonytalanság miatt közelednek. Flieder részt vesz az osztrák minisztertanács ülésén s megbe
széléseket folytat az osztrák vezetőkkel. A tanácskozás lényege a magyar propaganda elleni közös fellépés Szlovákiában és Ausztriában. Már decem
ber folyamán a fővezérség több tájékoztatót kap. Eszerint a csehszlovák és jugoszláv vezérkar, illetve az utódállamok katonai körei között kapcsolat jött létre, s kölcsönösen tájékoztatják egymást.38 Ennek fontosságát bizo
nyítja a hadvezetőség 1919. december 20-i leirata, mely szerint sürgős választ vár Prágától a szóban forgó értesülésekre vonatkozólag.39
A csehszlovák kormány és a cseh burzsoázia nagy figyelemmel és aggo
dalommal kísérte a magyarországi események alakulását, Horthy hatalomra jutása után a megélénkülő irredenta mozgalmat, a magyar hadsereg gyorsí
tott kiépítésére irányuló törekvéseket.
A minisztertanács november végén külön foglalkozott e kérdéssel40 s meg
állapította a helyzet komolyságát, felszólította a Nemzetvédelmi Miniszté
riumot, hogy tegyen javaslatot Szlovákia helyzetének megjavítására, sürgős konzultációt ajánlott a belügyminisztériumnak a hadügy- és külügyminisz
tériummal. Ezt követőleg belügyi, katonai és külügyi vonalon valóban egy
mást követték az intézkedések az irredenta tevékenység7'1 és általában a magyar reakciós törekvések elhárítására. A katonai vonatkozású intézke
désekről már volt szó. Ugyanakkor figyelemre méltó körülmény, hogy a
38 HIĽ. V K F . 1919. n . oszt. 1218/11 (1919. d e c e m b e r 20.); 1217/5 (1919. d e c e m b e r 17.) 1203/29.
— A d e c e m b e r 17-i j e l e n t é s s z e r i n t i l y e n j e l l e g ű t á j é k o z t a t ó k k é t h e t e n k é n t t ö r t é n n e k . A d e c e m b e r 20-i j e l e n t é s L t . Col. F r a n c o i s M e l i c h a r k a t o n a i a t t a s é B u d a p e s t e n t ö r t é n ő á t u t a z á s á r ó l és k ü l d e t é s é r ő l s z á m o l be, a k i Szófiába m e g y , célja: „ a c s e h — m a g y a r h á b o r ú m e g a k a d á l y o z á s a " , t o v á b b á az, h o g y a volt o s z t r á k — m a g y a r d u n a i flottából m i n é l t ö b b e t m e g s z e r e z z e n C s e h s z l o v á k i a s z á m á r a és a S z e r b i á n á t M a g y a r o r s z á g n a k s z á n t k a t o n a i felszere
l é s e k e l k ü l d é s é t m e g a k a d á l y o z z a . F . M e l i c h a r — a j e l e n t é s s z e r i n t — f i g y e l e m r e m é l t ó a n n y i l a t k o z i k az e u r ó p a i d i p l o m á c i a i v i s z o n y o k r ó l . S z e r i n t e az a n t a n t s e g í t s é g é r e egy k i s á l l a m s e m s z á m í t h a t . A k i s h a t a l m a k n a k m a g u k n a k k e l l h e l y z e t ü k ö n segíteni, a „ s a j á t c é l t " k e l l s z e m előtt t a r t a n i , s c s a k l á t s z ó l a g k e l l az a n t a n t n a k e n g e d n i . S z e r b i á n k e r e s z t ü l M a g y a r o r s z á g és C s e h s z l o v á k i a m e g t a l á l n á e g y m á s t , a s o k v é r o n t á s e l k e r ü l h e t ő l e n n e . C s e h s z l o v á k i a p o l i t i k á j a n e m offenzíva j e l l e g ű , d e k é r l e l h e t e t l e n ü l t ö n k r e t e n n é az ellene fellépő e r ő k e t . L e h e t e t l e n n e k t a r t j a , h o g y M a g y a r o r s z á g n a k c s a k a b e l s ő n y u g a l o m h e l y r e á l l í t á s á r a s z e r v e z n é oly l á z a s a n h a d s e r e g é t . Ezt c á f o l j á k a f e g y v e r s z á l l í t á s o k S z e r b i á n és O l a s z o r s z á g o n át. (HIL. V K F . 1919. II. oszt. 1218/11).
A d e c e m b e r 18-i j e l e n t é s u g y a n a k k o r r á m u t a t a r r a , h o g y a f r a n c i á k i r á n t i l e l k e s e d é s a l á b b h a g y o t t , „ m i u t á n l á t j á k , h o g y g a z d a s á g i l a g é p p ú g y k i a k n á z z á k ő k e t , m i n t a l e g y ő z ö t t e k e t . M i u t á n a N é p s z ö v e t s é g t e r v e k u d a r c b a fulladt s h e l y é b e a n a g y k o a l í c i ó k t e r v e i t l a t o l g a t j á k N y u g a t o n , „ f é l n e k a c s e h e k " , h o g y ez v e s z é l y e z t e t n i fogja C s e h s z l o v á k i a t e r ü leti é p s é g é t is. S o k a n b e l á t j á k , h o g y c s a k F r a n c i a o r s z á g r a t á m a s z k o d v a n e m élhet m e g
C s e h s z l o v á k i a , í g y a s z o m s z é d a i r a is kell t á m a s z k o d n i a , r á j u k v a n u t a l v a , b á r félnek, h o g y ez a t e r ü l e t i i n t e g r i t á s u k a t v e s z é l y e z t e t i , í g y i n k á b b a t á v o l a b b i s z l á v o k r a k a c s i n g a t n a k . Az a n t a n t á l t a l fölvetett D u n a - s z ö v e t s é g t e r v é n e k a c s e h e k az e g y e d ü l i ellenségei, , , n e h o g y á l l a m o k egy k a l a p , s e s e t l e g e g y d i n a s z t i a alá k e r ü l j e n e k , m e l y e k e t a k ö z ö s é r d e k e i k t a l á n C s e h s z l o v á k i a ellen v e z e t h e t n é n e k " . I l y e n k ö r ü l m é n y e k k ö z ö t t — í r j a — e g é s z e n m e g l e p ő R e n n e r p r á g a i ú t j a , b á r ezt f r a n c i a p a r a n c s r a teszi, a c s e h e k e n n e k n e m ö r ü l n e k . (HIL.
V K F . 1919. I I . oszt. 1227/2 (1919. d e c e m b e r 18.)
A m a g y a r k a t o n a i t e r v e k k e l k a p c s o l a t b a n a j e l e n t é s m e g á l l a p í t j a , h o g y a c s e h e k t u d j á k : a t a v a s z r a v á r h a t ó a „ f e l v i d é k i " b e t ö r é s , í g y k a t o n a i e l l e n i n t é z k e d é s e k e t t e t t e k .
39 HIL. V K F . 1919. I I . oszt. 1220/6 (1919. d e c e m b e r 20.)
«P VUA M N O c. 25789/10 (1919. d e c e m b e r 4.) P r e s . m i n . r a d y r e p . čsl. P r e s MNO H e l y z e t j e l e n t é s . — A j e l e n t é s közli, h o g y a m a g y a r h a d s e r e g s z e r v e z é s e n a g y l é p t e k k e l h a l a d elő
re, f i g y e l m e n k í v ü l h a g y v a a z a n t a n t e n g e d é l y é t , m á r k b . 40 000 fő áll f e g y v e r b e n , k i k n e k n a g y o b b r é s z e v i d é k e n v a n . E z e k h e z s o r o l h a t ó m é g k b . 80 000 fő t a r t a l é k . A h a d s e r e g szer
v e z é s é t a n g o l t i s z t e k végzik, a f e g y e l e m n a g y , a h a d s e r e g m e g v a n g y ő z ő d v e a r r ó l , h o g y M a g y a r o r s z á g o t i s m é t a k o r á b b i t e r ü l e t é n e k m e g f e l e l ő e n fogják v i s s z a á l l í t a n i . N a g y a b i z a l o m A n g l i á b a n . , , M i n d e n tiszt t e r m é s z e t e s n e k veszi, h o g y p á r h é t m ú l v a h á b o r ú r a k e r ü l sor a k ö z t á r s a s á g u n k k a l . " A felszerelést állítólag A n g l i á b ó l r e n d e l t é k m e g 100 e z e r e m b e r s z á m á r a . A m i n i s z t e r t a n á c s m e g á l l a p í t j a , h o g y m i n d e z n a g y f i g y e l m e t é r d e m e l és k é r i , h o g y a b e l ü g y m i n i s z t e r l é p j e n é r i n t k e z é s b e a h a d ü g y - és k ü l ü g y m i n i s z t é r i u m m a l . A m i n i s z t e r t a n á c s i a n y a g t o v á b b á b e s z á m o l a r r ó l , h o g y m i n d e z e r ő s k i h a t á s s a l v a n S z l o v á k i á b a n á l l o m á s o z ó c s e h s z l o v á k h a d e r ő k r e . 100 tiszt K a s s á r ó l á t s z ö k ö t t a H o r t h y - h a d s e r e g b e . A h a t á r o k v é d e l m e g y e n g e , a m i l e h e t ő v é t e t t e , h o g y t ö m e g e s e n ö z ö n ö l j e n e k át az a g i t á t o r o k S z l o v á k i á b a .
41 SA-Radvaft R e s . č 1919—11/520 (1919. d e c e m b e r 2.) Ü t l e v e l e k k i a d á s á n a k l e á l l í t á s a . ( K i u t a s í t á s o k . )
csehszlovák hadvezetőség bár felhívta mindig a figyelmet a magyar had
seregszervezés előrehaladására,42 de lényegében 1920 júliusáig nem tartotta veszélyesnek ä magyar hadsereg erejét Csehszlovákiára nézve. A „ . . . táma
dóképes hadsereg létrehozásához idő kell — olvashatjuk az egyik, 1920 ja
nuári helyzetértékelésben. — Ezért nem lehet hinni a különböző rémhírek
nek s nem szabad túlértékelni a magyar hadsereg katonai erejét." Majd leírja a jelentés, hogy elsősorban a belső nehézségeket kell leküzdeni Ma
gyarországon, másrészt még a hadsereg nem kapta meg a szükséges hadi
anyagot és katonai felszerelést. így a hadsereg felszerelése a közeljövőben nem nagyon valósítható meg. Ezért „a magyar hadsereg támadó törekvéseit nyugodtan szemlélhetjük, természetesen a helyzet megköveteli az éberséget és a felkészültséget."43 A csehszlovák kormány diplomáciai, külpolitikai téren is lépéseket tett biztonságának megőrzésére. 1919 végén és közvetlenül 1920 elején ténylegesen jelentős kapcsolat épült ki Jugoszláviával és Romániával a magyar reakció elleni védekezés céljából,44 részben már békeszerződési tárgyalások megindulásával, előkészületeivel összefüggésben.
A magyar revizionista törekvések ellen irányuló éle volt az 1920 elején megkötött csehszlovák—osztrák szerződésnek is, s talán ez a szerződés a cseh
szlovák diplomácia egyik legnagyobb sakkhúzásának tekinthető, mely arra volt hivatva, hogy a csehszlovák burzsoázia nemzetközi pozícióját megszi
lárdítsa. Az antant jó néven vette a csehszlovák kormánytól, hogy kívánsá
gának megfelelően segített Ausztrián a szerződés gazdasági vonatkozásai révén. Ez nem állt különösebben a csehszlovák burzsoázia érdekében, azon
ban a békekonferencia képviselői előtt e szerződést, mint a ,,jó együttélési törekvések" mintaképét állíthatta be. Sőt ennél még többről volt szó. A tár
gyalások eredményeképpen a csehszlovák hadsereg jelentős hadianyag
készlethez jutott a Monarchia megmaradt katonai anyagaiból. A tárgyalá
sok politikai kitételei pedig együttműködésre köteleztek a magyar revizio
nista és monarchista törekvések ellen. A szerződés kölcsönös diplomáciai és politikai segítségnyújtást, a magyar részről várható katonai beavatkozás ese
tére pedig katonai segítséget helyezett kilátásba. A csehszlovák kormány vállalta, hogy „Nyugat-Magyarország" (Burgenland) védelmében is támo
gatást nyújt Ausztriának.45 Az osztrák—csehszlovák szerződésnek ez a ma
gyarellenessége antant körökben is — de különösen a magyar politikában mély aggodalmakat váltott ki.
A magyar hadvezetőséghez befutott jelentések Magyarországra nézve sú
lyosnak ítélték meg Renner prágai útját és a január 10-én megkötött egyez
ményt. Megállapítják, hogy Renner útját inkább külpolitikai, messzemenő
42 AMZV. B u d a p e s t , 1919/143 (1919. d e c e m b e r 10.) E m i n g e r t á j é k o z t a t ó j a a MOVE szlová
k i a i h á l ó z a t á n a k k i t e r j e s z t é s é r ő l ; V U A M N O , B u l l e t i n 2102/1920. (1920. j a n u á r 7.) sz. j e l e n t é s a r r a h í v j a fel a figyelmet, h o g y a m a g y a r o k h ó d í t ó t e r v e k k e l f o g l a l k o z n a k , t ö b b k ü l ö n b ö z ő k a t o n a i k o n v e n c i ó r ó l b e s z é l n e k , e l s ő s o r b a n a l e n g y e l e k k e l k ö t e n d ő m e g á l l a p o d á s r ó l , a m e l y célja a k ö z ö s h a t á r és h a s o n l ó h ó d í t ó c é l o k . U g y a n i t t a d a t o k a t t a l á l h a t u n k a m a g y a r h a d s e r e g f e j l e s z t é s r e v o n a t k o z ó l a g .
43 VUA MNO. u o . (1920. j a n u á r 7.) — U g y a n i l y e n é r t e l e m b e n é r t é k e l i a h e l y z e t e t a b u d a p e s t i c s e h s z l o v á k k ö v e t s é g j e l e n t é s e is e g y h ó n a p p a l k é s ő b b „ m i v e l . . . a b e l s ő v i s z o n y o k k o n s z o l i d á l á s a M a g y a r o r s z á g o n és a h a d s e r e g felszerelése m a a t á m a d á s h o z n e m m e g f e l e l ő , h o s s z a b b i d ő t k ö v e t e l m e g , í g y e g y i d e i g n e m k e l l a m a g y a r o k t á m a d á s á t ó l t a r t a n i . A M Z V
— B u d a p e s t , 1920/26 (1920. f e b r u á r 9.)
44 L á s d ezzel k a p c s o l a t b a n D i p l o m a t i c k é d o k u m e n t y o s p o j e n e c k ý c h s m l o u v á c h R e p u b l i k y č e s k o s l o v e n s k é s K r á l o v s t v í m S r b ú , C h o r v á t u a S l o v i n û a s K r á l o v s t v í m r u m u n s k ý m . P r o s i n e c , 1919 a s p r e n 1921 P r a h a , 1923. č. 11. s t r . 1—4;13—14. — R é s z l e t e s e b b e n e r r ő l a s z e r ző A d a l é k o k a k i s a n t a n t l é t r e j ö t t é n e k t ö r t é n e t é h e z és j e l l e g é h e z (1919. augusztus—1920 n o v e m b e r ) . S z á z a d o k , 1966/4—5. sz.
45 A s z e r z ő d ő felek t o v á b b á k ö l c s ö n ö s e n v á l l a l t á k , h o g y m i n d e n n e m ű m u n í c i ó és h á b o r ú s d u g á r u M a g y a r o r s z á g r a v a l ó s z á l l í t á s á t m e g a k a d á l y o z z á k . A M Z V — A r c h í v s t á t n i c h s m l o u v . L. 108. Ld.: V. Olivová: K h i s t ó r i i česfcosiouensíco-rakoušské s m l o u v y z. r. 1921 ČCH 1961/2 203. o. T o v á b b á : Al. Gajanová: i m . 826. o.
katonai, semmint gazdasági tényezőnek kell tekinteni. Olyan lépésnek, amely Magyarország ellen irányul, „Nyugat-Magyarország" megszállásának kérdését veti feL amelyet diplomáciai úton, Csehszlovákia segítségével akar
nak elérni. S ha ez sikerült, akkor Renner a cseheket és a jugoszlávokat kérné fel a megszállásra. Ez viszont a „korridor" megvalósulását jelentené.40 A magyar kormány lesújtónak tartotta az osztrák—csehszlovák szerződés megkötését azért is, mert megnehezítette azt a törekvést, hogy ott egy ún.
vörös-fekete puccsot segítsen elő, melyre törekedett,47 és általában meghiú
sította tárgyalási kísérletét Ausztriával.48 Graz Renner útját már előre a magyar politika sikertelenségeként könyvelte el, mert megakadályozza Ma
gyarországnak azt a törekvését, hogy Ausztriát elszakítsa Csehszlovákiától.49
A tárgyalások és a nyugati megyék hangulata arra késztették a kormányt, hogy megbeszéléseket kezdjen az osztrák kormánnyal. Ez alkalommal fel
ajánlotta, hogy Nyugat-Magyarországnak autonómiát biztosít és korlátozott létszámú magyar csapatok jelenlétében hozzájárul a népszavazáshoz. Ennek fejében különböző gazdasági kedvezményt ígért. Az osztrák nemzetgyűlés a javaslatot visszautasította.50
A magyar hadvezetőség és az egész revizionista politika felsőbb irányítói és exponensei kétségtelenül nem hagyhatták figyelmen kívül azokat a té
nyeket, amelyek a revizionista terveik megvalósítását keresztezték. Látniuk kellett, hogy sem katonai, sem pedig politikai feltételei nincsenek meg a nyili revizionista politikának. A szlovákiai talaj korántsem olyan rózsás, ahogy azt egyes szélsőnacionalista körök látták. Nem sikerült szorosra fűzni a kap
csolatokat az osztrák és német monarchista, militarista körökkel, a lengyel burzsoáziával sem. Kérlelhetetlennek mutatkozott az antant is. Még decem
ber folyamán felszólítást kapott a magyar kormány a békekonferenciáról, hogy küldje képviselőit Párizsba a már kész béketervezet átvételére. Nyilván
való volt, hogy ilyen körülmények között egy katonai akció kedvezőtlen visszhangot váltott volna ki az antanthatalmak részéről is.
A magyar revizionista politika tehát Horthy bevonulása utáni hónapokban arra kényszerült, hogy ideiglenesen lemondjon a revízióról, vagy legalábbis mérsékelje nyílt revizionista politikáját, figyelembe véve az adott körülmé
nyeket, szélesebb skálán és fronton indítson harcot a revízióért.
*
1919 végén és 1920 első hónapjaiban a magyar uralkodó osztályok figyelme a párizsi békekonferenciára irányult. 1920. január 5-én Apponyi Albert gróf vezetésével elutazott Párizsba a magyar békedelegáció. Ezzel egy időben tetőpontra hágott a külföldi magyar propaganda az antanthatalmak szimpá
tiájának elnyeréséért. Cél a békefeltételek mérsékelésének, megváltoztatá
sának elérése volt — a „békés revízió". A szélsőséges revizionista irányza
tokat ilyen körülmények között Magyarországon háttérbe kellett szorítani:
a külpolitikai célkitűzéseknek — békés revízió „lehetősége" a békekonferen-
46 HIL. V K F . 1920. I I . oszt. 13/452 (1920. j a n u á r 3.) — Ez t e r m é s z e t e s e n k i s s é t ú l z á s volt.
47 Még az e m l é k i r a t e l ő k é s z í t é s e e l ő t t a f ő v e z é r s é g t ö b b s z ö r á t k ü l d t e G r a z b a és B é c s b e P r ő n a y P á l t k ü l ö n f é l e p o l i t i k a i m e g b í z a t á s o k k a l . M a g y a r o r s z á g i t á m a s z t l é t e s í t e t t e k H o r - t h y é k az o s z t r á k s z é l s ő n a c i o n a l i s t á k f e g y v e r e s a u s z t r i a i b e t ö r é s é r e M a g y a r o r s z á g o n . (HIL.
V K F . VI. oszt. 1919. 3082 (1919. o k t ó b e r 20.)
48 C s e h s z l o v á k k ü l ü g y i j e l e n t é s e k s z e r i n t G r á z o n k e r e s z t ü l a m a g y a r p o l i t i k a m e g a k a r t a h i ú s í t a n i R e n n e r p r á g a i ú t j á t , s z ö v e t s é g e t a j á n l o t t fel A u s z t r i á n a k . (ÂMZV — V i d e ň , 1919/172 (1919. d e c e m b e r 11.)
S9 U o .
50 L á s d Gábor Sándorné: A M a g y a r T a n á c s k ö z t á r s a s á g és A u s z t r i a c. d i s s z e r t á c i ó j á n a k l k é z i r a t á t .
— 674 —
cián — kellett alárendelni az irredenta mozgalmat. Ez szükségessé tette, hogy a Horthy reakció fokozottabban támaszkodjon a magyar revizionista érdekeket szolgáló mérsékeltebb irányzatokra, mint pl. a Nemzetiségi Minisztérium emberei. Ez két szempontból volt szükséges. Egyrészt külföld megnyerése szempontjából. A szlovák főosztály már eddig is jelentős propa
gandamunkát fejtett ki, hogy a népszavazás követelésének külföldön bázist teremtsen. S ez időben pedig még fokozottabban kívánta szolgálni a magyar revizionista érdekeket.51 Másrészt nyilvánvalóvá vált már ez ideig is, hogy a talaj előkészítése Szlovákiában egy esetleges népszavazásra nem bízható az olyan szélsőnacionalista irányzatra, mint például a Bulissza-akció, mely nyílt kártyákon nyugvó propagandával, kevés rafinériával dolgozott, így mindenki tudta róla, hogy egy fegyveres felkelés kirobbantásán fáradozik.
A szlovák főosztály vezetője, Szviezsényi e probléma megoldásának legjobb módját a szlovák autonómia kérdésének a minisztertanács elé utalásában látta — s ezt javasolta is a fővezérségnek52 —, továbbá mindazon erőknek az irredenta mozgalomba való bevonásában, amelyek propagandája alkal
masnak mutatkozott a szlovákiai talaj előkészítésére. Annál is inkább cél
szerűnek mutatkozott ez a megoldás, mivel lengyel részről is ezt tartották a legjobbnak.53 Hogy a magyar kormánypolitika megszívlelte ezt a taná
csot és mérlegelte a helyzetet, az is bizonyítja, hogy 1919 végén a magyar kormány kapcsolatba lépett és tárgyalásokat kezdeményezett a szlovákiai szeparatista mozgalom egyik vezető személyiségével, a Magyar Barát Tót Néppárt fő inspirátorával, Jehlicskával, akinek elvei az adott időben alkal
masnak mutatkoztak a magyar revizionista törekvések megoldása szem
pontjából. A magyar királyi minisztertanács a szlovák főosztály autonóm programját 1920. január 9-én, tehát Apponyi Albert vezette békedelegáció
n a k Párizsba történő utazásával szinte egy időben megvitatta és el is fo
gadta. A tanácskozásokon Horthy is részt vett. Ez a korábbi irányvonal bi
zonyos revízióját jelentette.
Ám hamarosan bebizonyosodott, hogy ez az út sem járható. A békekon
ferencián a magyar külpolitikai törekvések hamarosan csődbe jutottak.
A magyar propaganda külföldön már kezdettől defenzívába szorult, noha később, főleg az ellen javaslatok átadásának periódusában angol és főleg olasz részről jelentősebb törekvések mutatkoztak meg a magyar békefelté
telek megváltoztatására. Ezek az elképzelések azonban kemény francia ellen
állásba ütköztek. Angliát nem csupán a francia nyomás késztette álláspont
jának megváltoztatására, hanem saját „aggodalmaskodása" is. A közép
európai konszolidálásra való tekintettel a magyar „pirát" (kalóz) terveket ugyanis kezdettől fogva aggodalommal szemlélte,54 s visszatetszést váltott ki az is, hogy a magyar szélsőjobboldali körök francia orientálódása egyre erőteljesebben érvényesült. A közép-európai konszolidálást, a „szovjet kér
dés" megoldását illetően sok tekintetben azonos álláspontok érvényesültek a csehszlovák és angol politikában egyaránt. Ez is csökkentette a Magyar
országnak szánt békefeltételek megváltoztatására irányuló „nyomást" a béke
konferencián. Olaszország a magyar reakció támogatásában egyedül maradt, nem állt azonban érdekében a húr túlzott feszítése.
A nagyhatalmaknak a békekonferencián tanúsított magatartására jelentős hatással volt az ún. utódállamok közös fellépése a békefeltételek megvál
toztatása ellen. A csehszlovák kormány az esetleges antant engedékenység
51 m x . V K F . 1919. I. oszt. 2810 (1919. d e c e m b e r 18.) 52 U o .
53 U o .
54 VUA MNO C. 25789/19/1919. d e c e m b e r 4.) P r e s . m i n . r a d y r e p . čsl. P r e s . MNO.
ellensúlyozására szövetségi politikájának további erősítésével készült fel..
A békekonferencián — a februári megállapodás értelmében — az újonnan létrejött államok egységesen felléptek a Magyarországnak adandó közös választ illetően.55 Nem sokkal előtte nyomást gyakoroltak ezek az államok az antantra, mely határozatot volt kénytelen hozni február 2-án az esetleges magyarországi Habsburg-restauráció ellen.
A megállapodás kizárólag a Magyarország számára előírt békefeltételek megváltoztatására irányuló törekvések ellen szólt — jóllehet a csehszlo
vák diplomácia ennél tovább akart menni. A kisantant létrejöttéről ekkor még nem beszélhetünk. Ez a fellépés azonban így is nagy „vihart'' váltott ki a békekonferencián — főleg a magyar uralkodó körökben — és jelentős hatással volt a béketárgyalások kimenetelére.56
Március és április folyamán már nyilvánvalóvá vált, hogy a békekonfe
renciába vetett remények kudarcot vallottak. Mindez fokozta a szélsőjobb
oldali revizionista, katonai körök olyan irányú törekvéseit, hogy erőszakos úton változtassák meg a békefeltételeket, oldják meg a „szlovák" kérdést.
Részben az „orosz" kérdés, valamint a közép-európai forradalmi hullám ismételt emelkedése volt az, amelyet igyekeztek céljaikra felhasználni. A fő
vezérség hírszerző osztálya már 1919 végétől, de különösen 1920 elejétől rendszeres anyaggyűjtést folytatott az ún. „orosz" kérdésről, s értesüléseiről tájékoztatta a külügyminisztériumon keresztül a békekonferenciát.
Az ily módon összeállított anyagok a szláv blokk veszélyére hívják fel a figyelmet, amely „párosul" az „orosz vörös veszély"-jel. A blokknak „jelen
tős központjai" vannak Bécsben és másutt, s e központok célja a világfor
radalom európai bázisainak kiépítése.57 E jelentések Csehszlovákiát úgy állít
ják be, mint a „bolsevizmus" elleni védekezés egyik leggyengébb pontját.
Ugyanakkor megállapítják, hogy Magyarország a „bolsevizmus" terjedésé
nek „fő védőbástyáját" alkothatná, ha hadseregét segítenék kifejleszteni és területi igényeit az antanthatalmak respektálnák.58 A magyar hadvezetőség
„Ébredés" fedő- és gyűjtőnév alatt tervezetet is kidolgozott,59 arra az eshe
tőségre, ha az antant számításba veszi a magyar ellenforradalmi erőket a szovjet vagy akár a közép-európai forradalmi erők elleni harcban.
Szembetűnő a tervezet — amely egyelőre még csak tervezet maradt — ellenforradalmi jellege. Lényegében egy olyan elgondolásról van benne szó, hogy a magyar hadsereg hasonló megbízatást eszközölhet ki alkalomadtán a szomszédos országokban erősödő forradalmi erőkkel szemben, mint egy évvel ezelőtt a román és csehszlovák kormány. Ezt mutatja az esetleges beavatkozás indoklása is.60 Az „Ébredés" napiparancs, amelyet személyesen Horthy írt alá, megállapítja: „A cseh katonák közt kitört a bolsevizmus, a testvérekre ezt is rázúdították, az emberszeretet szent kötelességgé teszi, hogy megszabadítsuk sokat szenvedett testvéreinket attól a vészes beteg
ségtől, melytől hazánk meg nem szállt területeit a magyar hadsereg már
55 AMZV. L o n d ý n , 1929. 122. (1920. f e b r u á r 14.); St. Osuský: Malá d o h o d a . P r a h a , 1933 16—17. o.
50 L á s d ezzel k a p c s o l a t b a n a s z e r z ő A d a l é k o k a k i s a n t a n t c. id. c i k k é t . 57 L á s d H I L . V K F . I I . oszt. 1920 15/401. sz. j a n u á r i összefoglaló é r t é k e l é s stta.
58 A b é k e f e l t é t e l e k r e k é s z í t e t t v á l a s z j e g y z é k , a m e l y e t a k o r m á n y és f ő v e z é r s é g j ó v á h a gyott, ,,az o r o s z v ö r ö s v e s z é l y r e " v a l ó h i v a t k o z á s s a l a k ö v e t k e z ő v á l t o z a t o k a t k é r i a b é k e - f e l t é t e l e k k a t o n a i r é s z é t é r i n t ő k é r d é s e k b e n : z s o l d o s h a d s e r e g h e l y e t t v é d k ö t e l e z e t t s é g , e s e t leg k o n s k r i p c i ó . s o k k a l t ö b b t i s z t n e k az e n g e d é l y e z é s e , az a n t a n t r é s z é r ő l felszerelés, fegy
v e r s t b . szállítása, l ő s z e r és f e g y v e r g y á r t á s , h a d o s z t á l y o n k é n t e g y r e p ü l ő s z á z a d , belső m o z g a l m a k ellen n é h á n y h a r c k o c s i e n g e d é l y e z é s e . A t e r v e z e t k i t é r a t e r ü l e t i k ö v e t e l é s e k r e is, to
v á b b á a n n a k l e s z ö g e z é s é r e , h o g y a m a g y a r k o r m á n y k é s z a szovjetellenes i n t e r v e n c i ó b a n ; r é s z t v e n n i . (HIL. V K F . 1920. I. oszt. 10911) (1920 j a n u á r 28.)
5Í> H I L . V K F . 1920. I. oszt. 13123—13124. í 60 Uo.
megszabadította." A feladatokra vonatkozólag a napiparancs leszögezi: a megszállás után kemény ököllel kell letörni a bolsevizmust, helyre kell állí
tani és fenn kell tartani a rendet. A kommunisták ellen „a törvény teljes szigorával" kell fellépni és azokat az „igazságszolgáltatásnak" kell átadni
„cinkosaikkal" együtt.
Az „Ébredés" megvalósítását 1920 márciusában egyesek nagyon aktuális
nak vélték. Miután a román hadsereg a Tisza vonalát elhagyta és vissza
vonult a demarkációs vonalra, Csekonics gróf, varsói magyar követ az akció azonnali megkezdését sürgette. „Felső-Magyarország felszabadítása" c. jelen
tésében a felkelés azonnali megindítása mellett a következő indokokat hozza fel: a tétlenség magyar részről fokozza a lengyelek önálló imperialista tö
rekvéseit Szlovákia iránt, a szlovák nép hangulata hanyatlik, türelme el
veszik a várakozás miatt; Csehszlovákiában közeleg a bolsevizmus kitörése, melyet meg kell előzni; a cseh—lengyel ellentét, viszály eléri tetőfokát. Cse
konics szerint meg kell előzni azt is, hogy felemás módon, mindkét félnek nyújtandó koncessziókkal záruljon a békekonferencia — tehát kész helyzet elé kell állítani az antantot.61
A vezérkari főnök elrendelte az akcióba besorolt csoportok menetkészült
ségét.62 Elkészítették a „demarkációs vonal" átlépésére vonatkozó paran
csot.63 Ezzel párhuzamosan fokozódott a lengyel—magyar reakció barátsága, erősödött a kapcsolat a Lodgman-féle szeparatista mozgalommal, a német monarchista, militarista körökkel.64
Mindez a csehszlovák hadvezetőséget nem érte váratlanul, bizonyítja ezt az a tény, hogy megtette a konkrét katonai előkészületeket, amelyekről a magyar hadvezetőség is tudott. Jellemző, hogy az egyik, 1920 januárjának második feléből származó magyar katonai összesítő j elentés már nemcsak
a csehszlovák hadsereg jó védelmi erőiről ír, hanem a „várható csehszlovák katonai előrenyomulás lehetőségéről" is, amely akkor következne be, ha a magyar kormány a „békét" nem írja alá. E jelentés szerint a csehek jövő
beni magatartását két tényező irányíthatja: 1. Hogyan fog viselkedni a magyar kormány a békeszerződés aláírásával kapcsolatban. Annak megta
gadása egy újabb háború kitörését jelentené; 2. Tarthatnak-e annak lehe
tőségétől, hogy a nemzeti hadsereg ellenük támadást indít, amelyet meg
előzni reájuk nézve előnyt jelent. A jelentés összegezésképpen megállapítja, hogy a cseh hadvezetőség mind a támadásra, mind a védelemre szükséges intézkedéseket megtette.65
Az 1920 elején elfogadott véderőjavaslatot a csehszlovák—francia vezér
kar azzal indokolta meg, hogy az országot ellenséges államok veszik körül, s a földrajzi helyzete megköveteli, hogy „szolid, erős, fegyelmezett" hadserege legyen. Eszerint a csehszlovák hadseregnek sok oktatóra, hivatásos tisztre van szüksége. Ez ún. keretrendszerrel oldható meg arra az átmeneti időre, míg Németország nem teljesíti a békefeltételeket, míg biztos garanciák nem lesznek arra nézve, hogy a korábbi katonai államok, azaz Németország.
Ausztria és Magyarország nem mozgósíthatnak s nem operálhatnak oly nagy tartaléksereggel, mint eddig. Addig nem lehet bevezetni a milícia rendszert.
.„ . . . A magyar veszély még nem múlt el, s a szomszédos országok politikája
<il OL. KÜM. R e s pol. 1920. 7. t. 28/Res. 1920.
S3 H I L . V K F . H d m . 2. 1920. 13123. I d . : Godó Ágnes: i. c i k k . 63 UO. 13124.
04. OL. KÜM. R e s . pol. 1920. 7. t. 104/pol. (1920. m á r c i u s 10.); VU A—Gen. I n s p . 21 k r . ; T o v á b b á l á s d : Prónay Pál n a p l ó j e g y z e t e i t 1918—1921 I—II. 339—341'. o. P l . A r c h .
<« HIL. V K F . I I . oszt. 1920 124/4 (1920. j a n u á r 24.) — Ezt t á m a s z t j á k alá a H I L . V K F . II.
-oszt. 122/453 (1920. j a n u á r 22; I. oszt. 10882; I I . oszt. 122/454; 128/455 (1920. j a n u á r 19.) sz. j e l e n t é s e k is.
