44 tiszatáj
– Nem tudtam elrepülni, pedig lengettem a karom, lengettem nagyon.
– Tudom – mondja a fegyőr. – Huszonöt év gyorsan eltelik – s mutat a fal mellett felsorakoztatott vedrek felé.
Megindulok a jelzett irányba, látok egy kamerát, ahogy velem mozog, a ki- csi zöld emberkék beállnak a startvonalra, a jeladás késik, de egyszer biztosan beint valaki, vagy én, vagy az énem, vagy egy másik én. Várom a társamat, akinek csak biccentettem valamikor.
PLUGOR SÁNDOR:ÖNARCKÉP