BÁJOR ANDOR
Harun al Rasid beszéde
Én vagyok Harun al Rasid Áldott e föld e föld enyém Jöttöm nem jelzi dob se síp Foltos ruhákban járok én Zsibongnak utcák és terek Mindenki néz senkise lát Így hát a vaksi emberek Seholse látnak kalifát Tolvajnak nézett egy kofa Rikácsolt igazság legyen Korbácsos rendőr jött oda Ki letépte a köpenyem
Korbácsért nyúlt haragra gyúlt ö sebezte föl hátamat
Nem tudta szegény nyomorult Kezesebb lesz mint gályarab
Panaszt tettem Kádinál i, Ott is maradtam mint fogoly
Bárkiből bűnöst fabrikál Ha ítél Törvényt káromol Senkin sem könyörül soha Hiába jajong kínpadon Nem sejti óh az ostoba Neki is így jár irgalom Útszéli pecsenyesütők Fröccsentették rám olajuk Nem képesek gyanítni ők A csaló végül hova jut Izzad a bolond egyedül Henyél az úr a fák alatt A Dirhem évek óta gyűl De elvinni egy pillanat Országom vértől iszapos Ha van még rémít a velő Emberről emberre tapos A magát égbe emelő Kék itt az arc veres a tő A Törvény állva elaludt Mindenki lenyakazható Kivéve ép a szemtanút
5
Népemre úgy emelj kezet Enyém az éj a napvilág A tolvaját elém vezet Szemem titkolt tervekbe lát A bűnös hiába oson
Holnap is újra kél a nap Sírjába ég kit kobzosom Jövő idők szájára ad
Mert Harun al Rasid vagyok A színválóság és mese
A talpas király fő gyalog A. mindenki és senkise Ne higgye a sok hűtelen Hogy az igazság haldokol Villan a pallos hírtelen És nyel rá egyet a pokol
Viszik a szeles palotát, összelökik tornyait.
Nem áll meg itt épen
egyetlen gondolat sem.
A kerékvető kő csak,
ahogy kimered továbbra is a földből.
Mélyben van a gyökere, táplálja a szikla,
mely ugyanúgy fogyatkozik.
Mindenfelé csupán a sok kis darab.
Sohasem lesz egész,
nem lesz soha bámulatra méltó, hogy megakadna rajta a szem.
Csák fut fölfelé
a tövis szaggatta női harisnyán.
(1955)
BRASNYÓ ISTVÁN
6
