LANCEA REGIS
A Közösségi Régészeti Egyesület Közleményei
2020/4
doi: https://doi.org/10.35082/LR.2020.4
Későközépkori vasfejsze Békés megyéből
Müller Róbert (ny. múzeumigazgató, Keszthely)∗
Az orosházi Nagy Gyula Területi Múzeum az egyik kezdeményezője volt annak, hogy a múzeumok rendszeres kapcsolatot építsenek ki a fémkeresősökkel, és tekintsék őket egyenrangú partnernek.
Ennek az együttműködésnek az eredményeként került a múzeumba egy későközépkori vasfejsze, amit Bene András 2015. november 9-én talált Orosháza határában, Kardoskút, Szabó-lapos II.
lelőhelyen, azaz az egykori Szőlős falu területének szélén, a templom helyétől körülbelül 570 m-re keletre (koordináták: 46.496377 és 20.760784, 1. kép). A tárgyat (Gy.sz.: 2015/245) Rózsa Zoltán jóvoltából közölhetem.
1. kép.
A lelőhely A vaskos, szimmetrikus tárgy foka négy-
szögletes (5,1× 6,1 cm), a köpűben félovális nyéllyuk található. A köpűhöz négyszög ke-
resztmetszetű, hosszú nyak csatlakozik, amely ívelten lefelé szélesedő, majd tompaszögben megtört pengében folytatódik. Éle enyhén
∗mullerrobi@gmail.com
ívelt. Teljes hossz: 23,4 cm; élhossz: 10,6 cm.
A fejsze súlya: 1168 gr (2–3. kép).
A fa megmunkálása az egyik legősibb, dif- ferenciált foglalkozás. Ide tartozik az asztalos, az ács, a bodnár, a bognár, a kádár, a pin- tér stb., ilyen eszközökkel vágják ki a fákat, készítik elő a tüzelőt, és egyes formákat fegy- verként is használtak. Ennek megfelelően az eszközök neve is többféle: balta, bárd, fejsze, fokos, szekerce. A szóban forgó tárgy neve fejsze, vagy hasító fejsze, amit fák kivágására, a téli tüzelő elkészítése során a hasábfa ha- sítására használtak. Hasonló, hosszú nyakú, esetenként kissé nagyobb pengéjű eszközöket
neveztek szekercének (Szabó1938, 125), fara- gó bárdnak (Éri – Bálint1959, 51), nagyoló fejszének (Gere 2003, 47–48), harci szeker- cének (Vándor 2002, 145, Kat. Nr. 115, a penge hiányzik). A funkció meghatározásánál fontos szempont, hogy eszközünk szimmetri- kus, holott a faragásra használt eszközök pen- géje, de legalábbis az éle a későközépkorban már aszimmetrikus volt. A tárgy súlya csak- nem 1,2 kg, de a típus legkönnyebb példányai is nehezebbek, mint 80 dkg. Egy ekkora tárgy- hoz hosszú nyél tartozott, és ezzel egy kézzel fát faragni nem lehetett, csak két kézzel fogva dolgozni. Ez a munka pedig a favágás, illetve a hasítás.
2. kép.
Az orosházi fejsze Vasfejszéket a késővaskor óta használtak.
A mai Magyarország területéről a La Tène- korból csak szárnyas köpűs fejszéket és bal- tákat ismerünk, köpűs eszközök csak tőlünk délre és nyugatra kerültek elő, de ezek pengé- je felfelé és lefelé is egyenletesen szélesedett (Müller 1982, 80, Kat. Nr. 240 és 91, Kat.
Nr. 282–285). A római korból nagyon differen- ciált eszközkészletet ismerünk, de az oroshá- zihoz hasonló formákat nem (Rupnik 2014a, 191–193, Taf. 1–3.; Rupnik 2014b, 7–13, AB 1–37, 1–3. t.; 47–72, BF 1–147, 13–21. t.). A Kuzsinszky 1920, 84. képen közölt hasonló eszközök nem a római-, hanem a későközépkor-
ból származnak (Müller1982, 108, Kat. Nr.
381). Ugyanez vonatkozik a népvándorlás kor- ra is. Azok között előfordulnak ugyan hosszú nyakú példányok is, de azok pengéje más for- májú, nagyobb, és az eszközök könnyebbek.
Ezeket fafaragásra, illetve fegyverként hasz- nálták (Szücsi 2012, 122, 12. ábra; Szücsi 2013–2014, 117, 3. ábra). Az Árpád-korból nem ismerünk hosszú nyakú fejszéket és bal- tákat. Ezek pengéje mindkét irányba egyenle- tesen szélesedik, vagy csak lefelé, és hegyben végződnek (Szabó 1938, 19, 32. kép; Mül- ler 1975, 74; Szolnoki 2005, II. és VI. t.).
3. kép.
Az orosházi fejsze Fotó: Rózsa Zoltán
A hosszú nyakú, lefelé szögletesen kiszé- lesedő pengéjű, nehéz fejszéket a törökkori anyagból ismerjük. Falusi környezetből épp- úgy, mint várak anyagából: Kecskemét kör- nyékéről (Szabó1938, 125, 603. kép, a penge- forma azonos, a nyak kissé rövidebb), Muhiról (Éri – Bálint 1959, 38, XXXIII. t. 2, 5.
a pengéjük nem törik meg éles szögben, kis- sé nagyobb), Nyársapátról (Benkő 1980, 54.
t. 19, a köpű hiányzik), Sarvalyról (Holl – Parádi 1982, 60, és 16. kép 1, 4.), Nagyka-
nizsáról (Méri 1988, 112, XXVII. t., a pen- ge kissé hosszabb), Bajcsáról (Vándor 2002, 109, Kat. Nr. 1. nagyon jó analógia), az ozo- rai várkastélyból (Gere 2003, 47–48, VII.2.
32. t. 1–2, az első darab rövidebb). Több darab nyakán mesterjegy is látható. Ez a fej- szetípus feltehetően nyugatról került hozzánk, valószínűleg még a 15. század folyamán. A párizsi Nemzeti Könyvtár 15. század végi áb- rázolásán (Binding – Nussbaum 1978, 199, Nr. 177.) ilyen eszköz látható (4. kép).
4. kép.
15. század végi ábrázolás: az építőmester mesterembereket fogad fel várépítéshez A törökkort követően, a 18. században
viszont eltűnt, helyét a vaskosabb, rövid nya- kú fejszék vették át. Az összefoglaló néprajzi munkákban csak ilyeneket láthatunk ( Fél – Hofer 1974, 484, Abb. 455; Kósa 1979, 64;
Petercsák2001, 225, 45. ábra). Hosszabb nyakú, szögletes, lefelé nyújtott famegmunká- ló eszközök csak ritkán készültek, mint pl. egy Somogy megyei darab 1895-ből (Koszorús 2002, 73, 82. ábra). Ugyancsak Somogy me- gyei példány egy hosszú nyakú, a miénknél hosszabb pengéjű eszköz, amit ácsszerszám- ként használtak (Bátky – Győrffy – Viski é.n. I. kötet 312, 822. ábra).
1. Ajánlott irodalom
BátkyZsigmond – GyőrffyIstván –Viski Károly: A magyarság néprajza I. Budapest é.n.
Benkő Elek: A középkori Nyársapát. Bálint Alajos ásatásai a nyársapáti Templomdombon.
— Das mittelalterliche Dorf Nyársapát. Studia Comitatensia 9 (1980), 315–424.
Binding, Günther – Nussbaum, Nor- bert: Der mittelalterliche Baubetrieb nördlich der Alpen in zeitgenössischen Darstellungen.
Darmstadt 1978.
ÉgetőMelinda: Középkori szőlőművelésünk kérdéséhez. Ethnographia 91 (1980), 53–78.
ÉriIstván – Bálint Alajos: Muhi elpusztult középkori falu tárgyi emlékei (Leszih Andor ásatásai). Régészeti Füzetek II/6 (1959), 1–60.
Fél, Edit – Hofer, Tamás: Die Geräte der Átányer Bauern. Budapest 1974.
Gere László: Késő középkori és kora újkori fémleletek az ozorai várkastélyból. Opuscula Hungarica IV. Budapest 2003.
Holl, Imre – Parádi, Nándor: Das mittel- alterliche Dorf Sarvaly. Fontes Archaeologici Hungariae. Budapest 1982.
Kiss Lajos: Földrajzi nevek etimológiai szótá- ra. Budapest 1980.
KósaLászló: Favágás. In: Ortutay Gyula (Főszerk.): Magyar Néprajzi Lexikon 2. Buda-
pest 1979.
Koszorús Ödön: Díszített kovácsmunkák.
Fenntartható kultúrák I. Szombathely 2002.
KuzsinszkyBálint: A Balaton környékének archaeológiája. Budapest 1920.
MériIstván: A kanizsai várásatás. Nagyka- nizsa 1988.
Müller, Róbert: Die Datierung der mittel- alterlichen Eisengerätfunde in Ungarn. Acta Archaeologica Academiae Scientiarum Hunga- ricae 27 (1975), 59–102.
Müller Róbert: A mezőgazdasági vaseszkö-
zök fejlődése Magyarországon a késővaskortól a törökkor végéig. — Die Entwicklung der eisernen Agrargeräte in Ungarn von der Spä- teisenzeit bis zum Ende der Türkenherrschaft.
Zalai Gyűjtemény 19/I–II. Zalaegerszeg 1982.
Petercsák Tivadar: Erdőgazdálkodás. In:
Paládi-Kovács Attila (Főszerk.): Magyar Néprajz II. Gazdálkodás. Budapest 2001.
Rózsa Zoltán: Táguló határok. Probléma- felvetés egy Orosháza-környéki középkori falu kapcsán. In: Mozaikok Orosháza és vidéke múltjából. Orosháza 2011, 38–43.
Rupnik, László: Secures, asciae and dolabrae from Keszthely-Fenékpuszta. In: Heinrich- Tamáska, Orsolya – Straub, Péter (Hrsg.):
Mensch, Siedlung und Landschaft im Wechsel der Jahrtausende am Balaton. Castellum Pan-
nonicum Pelsonense 4. Budapest – Leipzig – Keszthely – Rahden 2014, 181–204.
Rupnik László: Római kori vasszerszámok Pannoniából. PhD Értekezés, ELTE-BTK RI.
Budapest 2014.
SzatmáriImre: Békés megye középkori temp- lomai. — Mediaeval Churches in Békés County. Békéscsaba 2005.
SzolnokiLászló: A nagycserei vaseszközlelet.
— Der Eisenwerkzeugfund von Nagycsere. A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 78 (2005), Debrecen 2006, 217–237.
Szücsi Frigyes: A kora- és közép avar ko- ri balták és fokosok — Axes and Hammer Axes in the Early and Middle Avar Period.
In: Petkes Zsolt (Szerk.): Hadak Útján XX.
Budapest 2012, 121–137.
SzücsiFrigyes: Avar kori balták, bárdok, sze- kercék és fokosok. Baltafélék a 6–8. száza- di Kárpát-medencében. — Awarenzeitliche Streitäxte und Beile. Äxte im 6–8. Jahrhun- dert aus dem Karpatenbecken. Alba Regia 42 (2013–2014), 113–186.
Terei György — Horváth Antónia: Az Árpád-kori Kána falu vasleletei I. — Die Ei- senfunde des arpadenzeitlichen Dorfes Kána.
Communicationes Archaeologicae Hungariae 2007, 215–246.
Vándor László: Fejsze. In: Kovács Gyön- gyi (Szerk.): Weitschawar / Bajcsa-vár. Egy
stájer erődítmény Magyarországon a 16. szá- zad második felében. Kat. Nr. 1. Zalaegerszeg 2002, 109.
A „S z ő l ő s” a f og l a l k o z á s o k ró l e l n e v e z e t t t e l e p ü l é s e k h e z h a s o n - l óa n g y a k o r i Ár pá d - k o r i f a l u n é v . E l t e k i n t v e a t ö rö k k o r ba n e l n é p t e - l e n ed e t t S z ő l ő s ö k t ő l m a m á r j e l - z ő v e l e l l á t v a 1 4 i l y e n n e v ű t e - l e p ü l é s t i s m e r ü n k M a g y a ro r s z á g t e r ü l e t é rő l , a B a ra n y a m eg y e i B a ba rc s z ő l ő s t ő l a Z a l a m eg y e i Vi n d o r n y a s z ő l ő s i g (K i s s 1 9 8 0 ) . Az e l n e v e z é s a z t j e l e n t i , h og y a z Ár pá d - k o r ba n s z ő l ő m ű v e s e k l a k t á k a t e l e p ü l é s t . E l s ő í z be n u g y a n c s a k 1 4 5 6 - ba n e m l í t i í ro t t f o r rá s Z e w l e w s n é v e n a m i S z ő - l ő s ü n k e t , d e a l e l ő h e l y e n n a g y s z á m ba n g y ű j t h e t ő k Ár pá d - k o r i k e rá m i a t ö red é k e k , a m e l y e k i g a - z o l j á k , h og y a f a l u 1 1 – 1 2 . s z á - z a d i a l a p í t á s ú . E red e t i , d ö n g ö l t a l a p ú t e m p l o m á t a 1 4 – 1 5 . s z á - z a d f o l y a m á n , a g ó t i k u s k o r ba n t á m p i l l é r re l m eg e rő s í t v e , t ég l a a l a po z á s s a l m eg t o l d o t t á k . E z t 1 8 9 4 - be n é s 2 0 0 2 - be n i s f e l t á r - t á k (S z at m á r i 2 0 0 5 , 1 4 9 ; Ró - z s a 2 0 1 1 ) . A f a l u a t ö rö k k o r ba n e l n é p t e l e n ed e t t , h a t á rá t O ro s h á - z á h o z c s a t o l t á k . J og g a l v e t őd i k f e l a k é rd é s , m i l y e n s z ő l ő m ű v e l é s f o l y h a t o t t a z Ár pá d - k o r ba n B é - k é s m eg y é be n ? N o s , a h o n f og l a - l ó m a g y a ro k h o z t á k m a g u k k a l a z ú n . l i g e t e s s z ő l ő m ű v e l é s i t ec h n i - k á t , a m i a z t j e l e n t i , h og y a k á r m é l y e n f e k v ő t e r ü l e t e k e n i s , g o n - d o s a n n y í r t f á k ra f u t t a t t á k f e l a s z ő l ő v e s s z ő k e t . E z a z e l j á rá s t u - l a j d o n k é p pe n a g y ű j t ög e t é s é s a t e r m e l é s k ö z ö t t i á t m e n e t i m eg - o l d á s , a m i a z á r t é r m e n t i l i g e - t e s t e r ü l e t e k e n i s m ű v e l h e t ő v o l t (É g e t ő 1 9 8 0 ) .
