Z
I STVÁN E GYETEM ÁLLATORVOS-
TUDOMÁNYI K
AR
GLÜKÓZ ELLÁTÁS JELENTŐSÉGE A TEJELŐ TEHENEK TAKARMÁNYOZÁSÁBAN
Készítette:
DR. TÓTH ISTVÁN
Témavezető:
DR. TÓTH TAMÁS
egyetemi docensNYUGAT-MAGYARORSZÁGI EGYETEM,MEZŐGAZDASÁG- ÉS ÉLELMISZERTUDOMÁNYI
KAR,ÁLLATTUDOMÁNYI INTÉZET
2015
2
TARTALOMJEGYZÉK
TARTALOMJEGYZÉK ... 2
1. BEVEZETÉS ... 3
2. IRODALMI ÁTTEKINTÉS ... 5
2.1. A glükoneogenezis serkentése ... 6
2.2. A vékonybélből felszívódó glükóz mennyiségének növelése ... 7
3. ANYAG ÉS MÓDSZER ... 7
3.1. Kísérleti bendőstabil glükóz készítmény ... 8
3.2. Előzetes vizsgálatok ... 9
3.3. Nagyüzemi etetési vizsgálat ... 10
3.3.1. Kísérleti üzem bemutatása ... 10
3.3.2. Tehénpárok kialakításának szempontjai ... 11
3.3.3. Alkalmazott kezelések ... 14
3.3.4. Kémiai vizsgálatok ... 16
3.3.5. Statisztika ... 16
4. EREDMÉNYEK ÉRTÉKELÉSE ... 17
4.1. Tejtermelés ... 17
a. Tej beltartalom ... 19
b. Takarmányfelvétel ... 23
c. Testtömegváltozás ... 23
7. ÖSSZEFOGLALÁS ... 25
8. SUMMARY ... 27
9. HIVATKOZÁSOK JEGYZÉKE ... 28
10. KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS ... 30
Szerzői jogi nyilatkozat:HuVetA-SZIA ... 31
3
1. BEVEZETÉS
A céltudatos tenyésztői munka, a takarmányozás, az állategészségügy, a higiénia fejlődése, továbbá a technológiai haladás eredményeként napjainkban a tejelő tehenek laktációs termelése jelentős mértékben emelkedett, ami egyben megnövelte az állatok energia- és táplálóanyag szükségletét is. Az energiaszükséglet kielégítése a laktáció első harmadában különösen nehéz feladatot jelent, amikor a tehenek szárazanyag felvétele a tejtermelésnél kisebb mértékben növekszik.
Az ellést követően jelentkező energia hiányt a tehenek tartalékaik – elsősorban zsírkészletük – lebontásával igyekeznek kompenzálni. Abban az esetben, ha elegendő oxálacetát áll rendelkezésre az anyagforgalomban, úgy a zsírbontás során keletkező acetil- CoA be tud kapcsolódni a citrátkörbe. Ellenkező esetben az acetil-CoA egy részéből acet- ecetsav, ez utóbbinak egy hányadából β-hidroxi-vajsav, valamint aceton keletkeznek. Kisfokú zsírbontás esetén az említett ketonanyagok elsősorban a harántcsíkolt izmokban felhasználódnak, de a bél nyálkahártyája, a tejmirigy, sőt az agy is képes a lebontásukra.
Amikor viszont nagy mennyiségű zsír bomlik le a szervezetben, megbomlik a ketonanyagok képződésének és felhasználódásának mechanizmusa, a ketonanyagok felszaporodnak a vérben, ketózis alakul ki.
Oxálacetátra a teheneknek a glükoneogenezis folyamatához is szüksége van. Ismert tény, hogy a kérődzők előgyomraiban zajló mikrobás fermentáció során a szénhidrátok túlnyomó többsége illó zsírsavakká, illetve tejsavvá alakul, ezért a tehén a tejcukor előállításához szükséges glükóz nagyobbik részét a glükoneogenezis útján kénytelen előállítani. A tejtermelés növekedésével nő a tehenek glükózszükséglete is, ugyanis a tej laktóztartalma fiziológiás okok miatt nem változtatható meg számottevő mértékben.
A szarvasmarha takarmányozás gyakorlatában dolgozók számára az ellést követő időszakban sokszor kézenfekvőnek tűnik, hogy a tehenek energiaellátását az abrakadag emelésével javítsák. Ez azonban – mivel az állatok szárazanyag-felvétele behatárolt – csökkenti a tehenek szálastakarmány fogyasztását, ami a nyáltermelés mérséklődése folytán a bendőfolyadék pH-jának csökkenését, ezáltal a bendőacidózis kialakulásának veszélyét eredményezi. A pH csökkenéséhez a kisebb nyáltermelés mellett a nagyobb abrakadag szénhidrátjainak gyors bendőbeli lebomlása is hozzájárul. Erre különösen akkor kell figyelni, ha a nagy gabonahányadú abrakadag jelentős részét a bendőben könnyen lebomló árpa, vagy
4
búza teszi ki. Az abraketetés növelésének korlátai miatt nagy tejtermelésű tehenek esetében a laktáció első harmadában nehéz olyan takarmányadagot összeállítani, amely maradéktalanul fedezi az állatok energiaszükségletét. Ilyenkor a nem kielégítő mértékű glükoneogenezis következtében végső soron a glükóz szintézis mértéke limitálja a tejtermelést és forrása lehet számos anyagcsere-betegség kialakulásának. A tehenek laktációs termelésének növekedésével a glükóz előállítás egyre gyakrabban lesz a tejtermelés korlátozó tényezője, így a glükózellátás javítása nagyon fontos takarmányozási feladat a telepi receptúrákat összeállító szakemberek számára (TÓTH, 2014).
5
2. IRODALMI ÁTTEKINTÉS
A tejcukor α-D-glükózból és β-D-galaktózból álló diszacharid, amely a természetben csak az emlősök tejében fordul elő. Élettani szerepe sokirányú: jól hasznosítható energiaforrás a szopós állatok számára, amelyek rendelkeznek a lebontásához szükséges laktáz enzimmel, de fontos táptalaj a bélflóra stabilitását (egyensúlyát) biztosító lactobacillusok részére is.
A tejcukor szintézishez szükséges glükóz kisebb részben az előgyomrokban le nem bomlott egyszerű cukrokból, valamint keményítőből származik, nagyobbik hányada azonban a glükoneogenezis során keletkezik. A glükoneogenezis döntően a májban, kisebb részben a vesében zajlik, a folyamatot az inzulin, a glukagon, valamint a mellékvesekéreg glükokortikodjai szabályozzák.
KRONFELD és mtsai (1968) szerint 1 kg tej termeléséhez 72 g glükózra van szükség.
Ugyanennyi glükózt (0,4 mol) tart szükségesnek 1 kg tejtermeléshez DANFAER (1994) is.
A tehenek glükózmérlegének felállításakor nemcsak a tejjel ürülő laktóz mennyiségére kell figyelemmel lennünk, hiszen az intermedier anyagcsere számos egyéb folyamatához is glükózra van szükség. Így pl. glükózt igényel a tejzsírszintézis is, ugyanis a zsírsavak előállításához szükséges energiamediátort (NADP+H+) a pentóz-foszfát ciklusban glükózból állítja elő a tehén, de glükózt igényel a trigliceridek felépítéséhez szükséges glicerin előállítása is. Mindezeken túlmenően a tehénnek glükózra van szüksége az idegrendszer működéséhez, továbbá glükózt igényelnek a vörösvértestek is (TÓTH, 2005). Az újabb irodalmi adatok arra is felhívják a figyelmet, hogy a glükóz fontos szerepet játszik a petefészek és a méh energiaellátásában, valamint a magzat fejlődésében (KUTAS, 1999;
RABIEE és LEAN, 2000).
Az előzőekben összefoglalt igényeket (pl. tejtermelés glükózigénye, idegrendszer működése, petefészek és méh energiaellátása, tejzsírtermelés, stb.) figyelembe véve megállapítható, hogy a nagy tejtermelésű teheneknek (>40 liter/nap) naponta és egyedenként akár 3,5-4,0 kg glükózra is szüksége lehet.
Ugyanakkor a vékonybélből ennél lényegesen kevesebb szívódik fel. FLACHOWSKY és LEBZIEN (1997) szerint a takarmányadag összetételétől függően naponta mintegy 0,5-1,0 kg glükóz szívódik fel a vékonybélből. Ezt a mennyiséget egészíti ki a vérplazmában és a májban található 0,52-0,55 kg-os glükózkészlet. A tehén számára tehát összesen ~1,0-1,5 kg glükóz áll életfenntartás és tejtermelés céljára rendelkezésre. Amennyiben ezeket az adatokat a
6
glükóz igény számításakor nyert adatokkal összevetjük megállapítható, hogy napi 30 literes tejtermelés esetén ~1-1,2kg, 50 liter tej termelésekor pedig napi ~2,6-3,1 kg glükózt kell az állatoknak a glükoneogenezis útján előállítani.
A nagy tejhozamú tehenek glükózellátásának javítására irányuló kísérletek eredményei két csoportba sorolhatók:
- a glükoneogenezis serkentése;
- a vékonybélből felszívódó keményítő/glükóz mennyiségének növelése.
2.1.A glükoneogenezis serkentése
A glükoneogenezis serkentésének kézenfekvő módja a prekurzor ellátottság javítása.
Erre jó megoldást jelenthet a takarmányadag propilénglikollal (PG) történő kiegészítése. A propilénglikol növeli a bendőben a propionát mennyiségét, könnyen felszívódik, és a közti anyagcserébe kerül. Az irodalmi adatok szerint a propilénglikol kiegészítés hatására növekszik a vérplazmában a glükóz és az inzulin koncentrációja, illetve csökken a nem- észterifikált zsírsavak (NEFA) és a keton anyagok mennyisége. A gyakorlati tapasztalatok alapján azonban a PG etetés hatékonyságával kapcsolatban megoszlanak a vélemények, elterjedését az ára is sokszor korlátozza (TÓTH, 2014). Jól hasznosuló glükóz prekurzor a Na- és a Ca-propionát is, így felhasználható a ketózis megelőzésére. A glicerint glükóz prekurzorként a tejelő tehenek takarmányozásában már évtizedek óta használják az ellés körül jelentkező ketózis megelőzésére és kezelésére, valamint a laktáció első időszakában fellépő, a test zsírszöveteiből történő fokozott lipid-mobilizációval járó negatív energiamérleg csökkentésére (VIDA, 2014).
Több kísérletben vizsgálták, hogy a glukagonnal végzett kezeléssel fokozható-e a glükoneogenezis. A glukagon ismert aminosavszekvenciájú, mesterségesen is előállítható polipeptid hormon, amely fokozza a glükogenolízist (a glükogénből történő glükózképződést), valamint a glükoneogenezist, az utóbbit azzal, hogy növeli a májsejtek aminosav-permeabilitását és az aminosavak cukorrá történő átépülését (HUSVÉTH, 2000).
A niacin nagyobb mennyiségben adagolva kedvező hatású a glükóz anyagcserére azzal, hogy növeli a diffúzió útján a májsejtekbe jutó glükóz mennyiségét. Erre vezethető vissza a niacin glükoneogenezist fokozó, antilipolítikus és antiketogén hatása (KOLB és MTSAI, 1999).
7
2.2.A vékonybélből felszívódó glükóz mennyiségének növelése
A gyakorlati körülmények között a legegyszerűbb megoldásnak a nagy keményítőtartalmú abraktakarmányok nagyobb adagban történő etetése tűnik. Nagyobb mennyiségű keményítő, illetve cukor etetését követően viszont MOLLER és mtsai (1997) szerint a bendőfolyadék tejsavtartalma meghaladhatja a 80 mmol/liter értéket, ami fokozza az acidózis veszélyét, ezen túlmenően a bendőhámsejtek funkciózavarát, sőt nekrózisát is előidézheti. Oka a bendőfolyadék pH csökkenésének az is, hogy az abrakadag növekedése következtében a tehenek kevesebb szálastakarmányt fogyasztanak, kevesebbet kérődznek, ami csökkenti a nyáltermelésüket. A bendőfolyadék pH-jának csökkenése kedvezőtlen hatású a nyersrost lebontását végző cellulóz- és hemicellulózbontó baktériumokra, aminek eredményeként módosul a mikrobapopuláció faji összetétele, megváltozik a bendőfermentáció jellege. Mindezek következtében csökken a nyersrost lebomlása a bendőben, változik a bendőfolyadékban az ecetsav-propionsav arány, kevesebb lesz a tehenek takarmányfogyasztása (FLACHOWSKY és LEBZIEN, 1997; MATTHÉ és mtsai, 2001; LEBZIEN és mtsai, 2002).
A túlzottan nagy adagú keményítő előbb említett kedvezőtlen hatásai mérsékelhetők olyan abraktakarmányok etetésével, amelyek keményítő tartalma az átlagosnál kisebb mértékben bomlik le a bendőben (pl. kukorica, cirok), illetve olyan takarmányokkal is, amelyek keményítőjének bendőbeli lebonthatóságát kemikáliákkal (pl. NaOH-dal) végzett kezeléssel csökkentették. Ilyen takarmányok etetése LEBZIEN és mtsai (2002) szerint a következő előnyökkel járhat:
- a keményítő a vékonybélben kedvezőbb, akár 40%-os energetikai hatásfokkal hasznosul,
- nem csökken a bendőfolyadék pH-ja,
- javulnak a nyersrost lebontás feltételei a bendőben,
- nem szűkül a bendőfolyadékban az ecetsav-propionsav arány, így nem csökken a tej zsírtartalma,
- nem csökken a tehenek takarmányfogyasztása.
3. ANYAG ÉS MÓDSZER
Az abraketetés növelésének előző fejezetben („Irodalmi áttekintés”) ismertetett
8
korlátai miatt, a takarmányozási piacon számos energiakiegészítő készítmény jelent meg az utóbbi években. Vizsgálatom fő célja, egy hazai fejlesztésű bendőstabil cukor készítmény (gyártó: ADEXGO KFT., Balatonfüred) etetésének üzemi körülmények között történő vizsgálata, nagy tejtermelésű holstein-fríz tehenekkel.
3.1.Kísérleti bendőstabil glükóz készítmény
Az ADEXGO KFT. általgyártottkísérleti kiegészítő takarmány két fő komponensből áll.
A készítmény60%-a dextróz, melyet egy speciális gyártástechnológiának köszönhetően hidrogénezett zsírburokkal vesznek körül. Az így előállított kiegészítő takarmány (1. kép) egy része a bendőfermentációt kikerülve – ezzel csökkentve a bendőacidózis kialakulását – az emésztőrendszer posztruminális szakaszában hasznosul. A termék táplálóanyag tartalma az 1.
táblázatban látható.
1. kép: Kísérleti bendőstabil glükóz készítmény
Forrás: Saját fotó
9
1. táblázat: Kísérleti bendőstabil glükóz készítményátlagos táplálóanyag-tartalma
M Á
S % !0
N"l*
#$ & '( 1) !0
*+ , ,- % .,00
N /0 :;:<;= % >) !)
N /0 :;?@AB % >) !)
*+ ,C +DE F + % >) !)
Ö,, +,GHIJ % !,00
K@L OPB AQCa) % >) )!
* RT HUVNa) % >) )!
W<;X Y<:QP) % >) )!
[ E T HU
VMg) % >) )!
\]zámított érték
3.2.Előzetes vizsgálatok
A herceghalmi Állattenyésztési és Takarmányozási Kutatóintézetben 2013-ban egy előzetes emésztés-élettani modellvizsgálatot végeztek a kísérleti bendőstabil glükóz készítménnyel (TÓTH és FÉBEL, 2015; előkészítés alatt). Az előzetes vizsgálat fő célja a termék bendőfermentácóra gyakorolt hatásának vizsgálata volt.
A kísérletet magyar fésűsmerinó fajtájú, kifejlett ürükkel végezték, melyek bendőjének dorzális zsákjába műtéti úton kanült helyeztek. A kísérleti bendőstabil glükóz készítmény önkontrollos kísérletben tesztelték, a vizsgálatban részvevő egyedek a kukoricaszilázs- kukoricadara alapú TMR-t fogyasztottak. Az etetési kísérlet 14 nap előetetéssel, illetve 5 nap vizsgálati szakasszal összesen 19 napig tartott. A vizsgálat során az előetetést követően, három egymást követő napon, a reggeli etetés után 3 órával bendőfolyadékmintát gyűjtöttek, melyből pH-t valamint az illózsírsav- illetve ammóniakoncentrációt mértek. Ezen kívül in sacco lebonthatósági vizsgálatot is végeztek, melyben vizsgálták, hogy a készítmény miként befolyásolja a lucernapellet nyersfehérje- illetve NDF-tartalmának bendőbeli lebonthatóságát.
A mért eredmények alapján a kísérleti bendőstabil glükóz készítmény a bendőfolyadék összes illózsírsav-koncentrációját, valamint a propionsav moláris arányát szignifikánsan nem befolyásolta (P>0,05). A készítmény etetését követően 3 órával vett bendőfolyadék mintákban az ecetsav moláris aránya szignifikánsan nőtt (P>0,05), az izo-vajsav, vajsav, izo-valeriánsav
^_
és a valeriánsav moláris aránya pedig jelentősen csökkent(P>0,05). A bendőstabil készítmény etetése nem volt szignifikáns hatással (P>0,05) a bendőfolyadék pH-jára és ammóniatartalmára.
Az in sacco vizsgálatok eredményeként megállapították, hogy a bendőstabil glükózkészítmény etetésekor a modellként használt lucernapellet szárazanyag-lebontása szignifikánsan nagyobb volt (P<0,05), mint a kontroll takarmányadag etetésekor. A kísérleti kiegészítő takarmány etetésekor, a kontrollhoz viszonyítva, a lucernapellet nyersfehérje- és az NDF-tartalmának lebontása ugyancsak statisztikailag igazolható mértékben növekedett (P<0,05).
3.3.Nagyüzemi etetési vizsgálat
A nagyüzemi etetési vizsgálat fő célja az előzetes emésztés-élettani modellvizsgálatok pozitív eredményének gyakorlati szintű, az állatok termelésében kimutatható eredményességének vizsgálta, melynek kivitelezése a BOVINTEJ KFT. gecsei szarvasmarha telepén történt.
3.3.1. Kísérleti üzem bemutatása
A BOVINTEJ KFT. gecsei üzemében 460 db holstein-fríz tejelő tehén, valamint szaporulata található. A cég növénytermesztési ágazata állítja elő a szarvasmarhatelepnek szükséges tömegtakarmány alapot, körülbelül 700 hektárnyi saját és bérelt földterületen. Főbb termesztett növényeik a silókukorica, a lucerna illetve fűfélék, melyek a napi adag tömegtakarmány részét fedezik.
A telep termelési szintje évről évre javuló tendenciát mutat, a 2010-es évben az állomány átlagosan 23-24 literes fejési átlaggal termelt, ez a szám 2014-re elérte a 31-32 literes átlagot.
A telepen történt beruházásoknak köszönhetően 2010-ben átadásra került egy új 500 férőhelyes, pihenőboxos, vízöblítéses istálló, valamint egy 2×16 állásos paralel (Boumatic) fejőház, ezen kívül megtörtént a trágya tározók korszerűsítése is. 2014-ben átadásra került két darab új silótároló és egy új takarmánytároló épület is. Jelenleg egy újabb 500 férőhelyes
``
istálló építése és a telepi utak korszerűsítése folyik.
2. kép: Kísérleti csoport elhelyezése
Forrás: Saját fotó
3.3.2. Tehénpárok kialakításának szempontjai
Az etetési kísérletben 190, többször ellett tehén vett részt, melyeket véletlenszerűen kísérleti és kontroll csoportban helyeztünk el (2. kép). A kontroll és kísérleti csoportokban elhelyezett állatok átlagos laktációs száma, átlagos napi tejtermelése valamint az előző laktációjukban 305 napra korrigált tejtermelési eredményei közel azonosak voltak (2.
táblázat).
A vizsgálat ideje alatt csoport szinten rögzítettük a napi takarmányfelvételt, valamint a csoportok által termelt napi tej mennyiségét is.
2. táblázat: Kontroll és kísérleti csoport átlagos termelési adatai (n=95/csoport)
abc debffghb ibed jk lmno p qrsltu tn q
vww xyz{ |}w { }w {~ |y |
| { zy |
{w yz z|} xy { }
{w yz z|} xyy
~ |pos laktáció (tej kg)
A két csoport egyedeiből 20-20 laktációs tehénpár lett kiválasztva, melyek eredményei nem csupán csoportok átlagában, de a párok szintjén is közel azonosak voltak (3. táblázat).
Az vizsgált paraméterek közül a napi tejtermelést, a tej beltartalmi érékeket valamint a kondíció változását a 20-20 laktációs pár eredményeinek összehasonlításával vizsgáltuk.
3. táblázat: Kontroll és kísérleti tehénpárok átlagos termelési adatai (n=20/csoport)
¡¢£ ¤¥¢¦¦§¨©§ª §« ¬ ®¯°± ² ³´²µ¶²· ²¸
¹ºº »¼½¾ ¿Àº ¾ Àº ¾Â ¿ÃÄÅszáma ÆÇÈ ÆÇ É
Ê ¾Äº ¼ ½Ã ˽̿ÍÀÎ »¼Ï ¾ ÀÎÅÐÑ ÒÈÓÈ ÒÈÓÒ
Ê ¾Äº ¼ ½Ã ˽̿ÍÀÎ »¼Ï Ô¼Õ Ë× Ñ ÒÓ É ÒÓ É
Ø¿Å ¾ ÙÚÛ ½¼ Ô ÙÜ¿ ÇÓÝÞ ÇÓÝÞ
ßàá ¿pos laktáció (tej kg) Ýââã äÝãÝ
A kísérletben vizsgált paraméterek összegezve alábbiak voltak:
- az etetési időszak alatti átlagos takarmány felvétel /csoport szinten/;
- a tehenek napi tejtermelése (tej kg) /csoport és laktációs párok szintjén/;
- tej beltartalmi paraméterek /laktációs párok szintjén/;
- kondícióváltozás (testtömeg kg) /laktációs párok szintjén/.
A kísérlet alatti takarmányfelvételt a naponta ténylegesen megetetett takarmánymennyiség, valamint a megmaradt TMR visszamérésének rögzítése alapján számítottuk ki. A tejtermelést a telepi fejőrendszer egyedi tejmérő rendszerének segítségével szintén napi szinten rögzítettük.
A tej beltartalmi paraméterek vizsgálatához egyedi tejmintákat gyűjtöttünk minden héten egy alkalommal (3. és 4. kép). Minden esetben a déli fejéssel egybekötve vettük le a tejmintákat a 20-20 tehénpártól.
åæ
3. kép: Egyedek azonosítása a tejmintavétel alatt
Forrás: Saját fotó
4. kép: Egyedi tejminták gyűjtése
Forrás: Saját fotó
çè
A kondícióváltozás nyomon követéséhez a kísérletet megelőző napon, illetve a kísérlet utolsó napján ismételten egyenként mérlegeltük a 20-20 laktációs pár egyedeit. A kondícióváltozás mértékét a két súlymérés különbsége alapján értékeltük.
3.3.3. Alkalmazott kezelések
A 45 napos etetési kísérletet azonos tartási (5. kép) és takarmányozási körülmények között végeztük el. A kísérleti csoport megszokott takarmányadagján felül naponta és egyedenként 300 g bendőstabil glükóz kiegészítésben részesült, míg a kontroll csoport 300 g - a bendőstabil glükóz készítménynek megfelelő összetételű, de kezeletlen- cukor (KRISTÁLYOS DEXTRÓZ, Hungrana Kft., Szabadegyháza) és hidrogénezett zsír (HIDROPALM, Norel S.A., Spanyolország) keveréket kapott. Ebből következően a kontroll és a kísérleti csoport egyedei teljesen azonos energia- és táplálóanyag tartalmú teljes értékű takarmánykeveréket (TMR) fogyasztott. A kontroll csoport esetében a két komponens (dextróz, hidrogénezett zsír) az ADEXGO KFT. balatonfüredi takarmánykeverőjében összekeverésre került, míg a kísérleti csoport esetében a glükóz az egyedi gyártástechnológiának köszönhetően hidrogénezett zsír burkot kapott.
Kontroll csoport: 300 g / állat / nap hidrogénezett zsír (HIDROPALM, Norel S.A., Spanyolország) + dextróz (KRISTÁLYOS DEXTRÓZ, Hungrana Kft., Szabadegyháza) keveréke
Kísérleti csoport: 300 g kísérleti bendőstabil glükóz készítmény/ állat / nap (gyártó: ADEXGO KFT., Balatonfüred)
5. kép: A vizsgált csoportok elhelyezése a kísérlet alatt
Forrás: Saját fotó
éê
4. táblázat: Kontroll és kísérleti csoportban etetett TMR receptje
ëìí î ïìððñòì óì ïî
ô õö÷
øù úûüý þ ÿK úü ÿ
ôõö÷
1 1
R 8 8
L 4 4
R 8 8
S 6 6
! "# $ 7 7
N% &' ( 6 6
)*+preme ,-.. ,-..
H/ 023259:; <=> <? 2@A 20 :?: B-CD B-CD
EFG IJMOPGIQ TUQV JIJ B-CD B-CD
W JXYG Q Z [\]^UQ ^G IOG _` a-BB a-BB
bcd efg h ijkk ijkk
l dg m cng o kjpk kjpk
qr stuv w xyz w{| } sx~ zyvv
1
2
kji
3
kji
Ö ¡ ¢ ¡ ¢
£ADEXGO KFT., Balatonfüred; 2HIDROPALM, Norel S.A., Spanyolország;
3KRISTÁLYOS DEXTRÓZ, Hungrana Kft., Szabadegyháza
A kísérlet alatt etetett TMR összetétele a 4. táblázatban látható.
A kísérlet alatt etetett TMR táplálóanyag tartalmát hetente vizsgáltuk. A kísérlet alatt vizsgált minták átlagos táplálóanyag tartalmát az 5. táblázatban foglaltuk össze.
¤¥
5. táblázat: Kontroll és kísérleti csoportban etetett TMR átlagos beltartalmi értékei (n=6 vizsgálat átlagértékei)
¦§¨ ©ª§« «¬ §®§ª©¯ ° ± ²³ ´µ¶· ¸ ¹º»´¼½ ¼¶ ¹¾¿À
¿ ¸Á¸ø ĵ´
ÅÆ Ç ÈÇÉ Ê
anyagban*
ËÌ ÍÎ ÌÏÐ Î ÐÑÒÓ Ô Õ ×
ØÙÙÙÚ
szárazanyagban*
ËÌ ÍÎ ÌÛÜÓ Ñ ÐÜ ÐÔ Õ Ð Ì ×
ÅÆ Ç ÈÇÉ Ê
anyagban*
ËÌ ÍÎÌÏÐ Î ÐÑÒÓ Ô Õ ×
ØÙÙÙÚ
szárazanyagban*
ËÌ ÍÎ ÌÛÜÓ Ñ ÐÜ ÐÔ Õ Ð Ì×
Ý Þ ßàáÞá â ãáä 500 1000 502 1000
åãæ àçèæ éêà ëæ 82 163 84 167
åãæ àçÞçìà 25 49 26 51
í îï ðñðòñ ó 78 155 77 153
í îï ðñôõö ÷ 38 77 41 81
ø ÷ù òð 31 61 30 59
úæûê âãì ü ý 143 286 138 275
íþ öï ÿ óïñù m òÿõ ó 2 556 275 548
*kerekített érték, **számított érték 3.3.4. Kémiai vizsgálatok
A takarmányminták laboratóriumi vizsgálatait a MAGYAR TAKARMÁNYKÓDEXBEN
(2004) található szabványok (MSZ ISO 6496:1993, MSZ 6830-4:1981, MSZ 6830-6:1984, MSZ 6830-7, MSZ ISO 5984)alapján végezték el. A kémiai vizsgálatok a Nyugat- magyarországi Egyetem, Mezőgazdaság- és Élelmiszertudományi Karának Takarmányozástani Intézeti Tanszékén folytak. Az üzemi kísérlet során vett tejminták zsír, fehérje, laktóz és szárazanyag tartalmát a Magyar Tejgazdasági Kísérleti Intézet (MTKI, Mosonmagyaróvár) vizsgálta MilkoScan™ Minor 4 (FossAnalytical, HillerØd, Dánia) típusú műszerrel.
3.3.5. Statisztika
A kapott adatok statisztikai értékelését (Kolmogorov-Smirnov teszt; t-próba, Kruskal- Wallis teszt, Mann-Whitney teszt) az SPSS 13.0 for Windows program (SPSS Inc., Chicago, USA) segítségével végeztük el. A választott szignifikancia szint min. P≤0,05 volt.
1
4. EREDMÉNYEK ÉRTÉKELÉSE
A kapott fontosabb tejtermelési adatokat a 6. táblázatban foglaltuk össze.
6. táblázat: A kontroll és kísérleti csoportokban vizsgált fontosabb tejtermelési eredmények
K
Á
(kg/nap)
3!"3# 3!" $%
%4&' ()* +, -. /0 35"# 3%"#
E' ()* +,-./0 35" % 3%"5
Á 6 7789: ;3"3!
a
;3" $<
b
=> ? @ABC> DFG DHIJ FDLM N OPOQ RSTU
VW X YZ [\W]^ _ \` abc d TSef
a
TSUg
b
V WX YZ [\W]^ h ij[abc d TSkR TSlk
VWX YZ [\_ \` an] oW] \\_p Ypbc d USkk USUq
rs t uvwxs yxs s z{ yv|}t s w~ }xv
Az eltérő betűvel jelölt értékek szignifikánsan különböznek egymástól (P<0,01) FCM=fat corrected milk; ECM=energy corrected milk
4.1.Tejtermelés
A 45 napos etetési kísérlet alatt naponta rögzítettük a20-20 laktációs pár egyedeinek, illetve csoport szinten a kontroll és a kísérleti csoportok által megtermelt tej mennyiségét.
Az 1. ábra a 20 kontroll és a 20 kísérleti egyed átlagos napi tejtermelését mutatja. A kísérlet egészét tekintve a kontroll és a kísérleti laktációs párok átlagos napi tejtermelésében jelentős különbséget nem tapasztaltunk. A kontroll egyedek esetében 30,37 kg, a kísérleti egyedek esetében pedig 30,64 kg volt az átlagosan megtermelt napi tej mennyisége.
1. ábra:A kontroll és kísérleti egyedek átlagos napi tejtermelése (kg)(n=20/csoport)
A laktációs párok mellett csoport szinten is rögzítettük a napi tejtermelés mennyiségét.
A 2. ábrán látható az átlagos napi tejtermelés a kontroll és a kísérleti csoportban. A kísérlet ideje alatti tejtermelés átlagos értékét tekintve nem volt különbség a csoport szintű tejtermelésben. A kontroll és a kísérleti csoport esetében egyaránt 30,31 kg volt a napi átlagos tejmennyiség.
2. ábra: A kontroll és a kísérleti csoport átlagos napi tejtermelése (kg) (n=95/csoport)
a. Tej beltartalom
A 20-20 laktációs pártól hetente levett egyedi tejmintákból (6. kép) tejbeltartalmi vizsgálatokat készítettünk, a tejzsír-, tejfehérje-, laktóz-, szárazanyag- valamint a zsírmentes szárazanyag mennyiségének vizsgálatára. A kontroll és kísérleti tejminták összes átlagos beltartalmi értéke a 3. ábra látható.
6. kép: Egyedi tejminták gyűjtése
Forrás: Saját fotó
3. ábra: A kontroll és kísérleti tejminták átlagos beltartalma (%) (n=20/csoport)
a,b: Az eltérő betűvel jelölt értékek szignifikánsan különböznek egymástól (P<0,01)
A tej zsírtartalmát tekintve a kísérleti bendőstabil glükóz etetése mellett szignifikáns (P<0,01), +0,37%-os tejzsír tartalom emelkedést regisztráltunk. A kontroll egyedek esetében a tejminták zsírtartalma a hat mintavétel átlagában 4,52%, a bendőstabil glükóz kiegészítést kapott csoport esetében 4,89 % volt (4. ábra).
4. ábra: A kontroll és kísérleti tejminták átlagos zsírtartalma (%) (n=20/csoport)
a,b: Az eltérő betűvel jelölt értékek szignifikánsan különböznek egymástól (P<0,01)
A tejminták fehérjetartalmát vizsgálva szignifikáns eltérést nem tapasztaltunk a két csoport között. A kísérleti csoport esetében átlagosan 3,48 %-os tejfehérjeszintet kaptunk, a kontroll csoport esetében alacsonyabb, 3,39 %-ot mértünk. (5. ábra)
5. ábra: A kontroll és kísérleti tejminták átlagos fehérjetartalma (%) (n=20/csoport)
(NS)
A vizsgált egyedek tejmintáinak átlagos laktóztartalma között szignifikáns különbséget nem regisztráltunk, a kontroll csoport esetében 4,73 %, míg a kísérleti csoportnál 4,67 % volt a laktóztartalom (6. ábra).
6. ábra: A kontroll és kísérleti tejminták átlagos laktóztartalma (%) (n=20/csoport)
(NS)
A 20-20 laktációs pár egyedeinek tejmintáit vizsgálva szignifikáns emelkedést tapasztaltunk a minták átlagos szárazanyag tartalmát tekintve (P<0,01). A 7. ábrán látható, hogy a kontroll csoport esetében 13,30 %-os, a kísérleti csoport esetében pedig 13,69 %-os volt a szárazanyag tartalom. A zsírmentes szárazanyag tartalom (8. ábra) esetében jelentős különbséget nem regisztráltunk, így a tejminták szárazanyag tartalmának emelkedése a kísérleti csoport esetében egyértelműen a tej zsírtartalmának emelkedéséből adódik.
7. ábra: A kontroll és kísérleti tejminták átlagos szárazanyag tartalma (%) (n=20/csoport)
a,b: Az eltérő betűvel jelölt értékek szignifikánsan különböznek egymástól (P<0,01)
8. ábra: A kontroll és kísérleti tejminták átlagos zsírmentes szárazanyag tartalma (%) (n=20/csoport)
(NS)
b. Takarmányfelvétel
A kísérletben részvevő csoportok esetében a vizsgálat ideje alatt folyamatosan rögzítettük a kiosztott és felvett takarmányadag mennyiségét. Az adott napi takarmányfelvételt akkor ítéltük meg 100%-osnak, ha az adott csoportban található egyedek száma megegyezett a felvett adagok számával (napi adag = 46,5 kg TMR). A felvett takarmányadag mennyiségét a jászolmaradék visszamérésével korrigáltuk.
A takarmányfelvétel alakulását tekintve nem tapasztaltunk számottevő különbséget a két csoport között. A kísérlet teljes hossza alatt a kontroll csoport esetében átlagosan 87,5 %, a kísérleti csoport esetében pedig átlagosan 88,2 % volt. A napi takarmányfelvétel alakulását a 9. ábra szemlélteti.
9. ábra: A kontroll és kísérleti csoport takarmányfelvétele az etetési kísérlet ideje alatt (%) (n=95/csoport)
c. Testtömegváltozás
A kísérlet megkezdése előtt a 20-20 laktációs pár egyedeit egyenként mérlegeltük, majd a kísérlet utolsó napján ismételten elvégeztük az egyedi testtömeg méréseket. A két érték különbségéből számoltuk ki a kísérlet alatti testtömeg változást. A kapott érékeket kontroll és kísérleti egyedek szintjén átlagoltuk, mely alapján a kísérleti bendőstabil glükóz kiegészítést kapott egyedek esetében 10,7 kg testtömeg gyarapodást kaptunk, a kontroll csoport esetében ez az érték 8,9 kg volt. (10. ábra)
10. ábra: A kontroll és kísérleti egyedek átlagos testtömeg változása a kísérlet ideje alatt (kg)
7. ÖSSZEFOGLALÁS
A szarvasmarha takarmányozás gyakorlatában dolgozók számára az ellést követő időszakban sokszor kézenfekvőnek tűnik, hogy a tehenek energiaellátását az abrakadag emelésével javítsák. Ez azonban – mivel az állatok szárazanyag-felvétele behatárolt – csökkenti a tehenek szálastakarmány fogyasztását, ami a nyáltermelés mérséklődése folytán a bendőfolyadék pH-jának csökkenését, ezáltal a bendőacidózis kialakulásának veszélyét eredményezi. A pH csökkenéséhez a kisebb nyáltermelés mellett a nagyobb abrakadag szénhidrátjainak gyors bendőbeli lebomlása is hozzájárul. Erre különösen akkor kell figyelni, ha a nagy gabonahányadú abrakadag jelentős részét a bendőben könnyen lebomló árpa, vagy búza teszi ki. Az abraketetés növelésének korlátai miatt nagy tejtermelésű tehenek esetében a laktáció első harmadában nehéz olyan takarmányadagot összeállítani, amely maradéktalanul fedezi az állatok energiaszükségletét. Ilyenkor a nem kielégítő mértékű glükoneogenezis következtében végső soron a glükóz szintézis mértéke limitálja a tejtermelést és forrása lehet számos anyagcsere-betegség kialakulásának. A tehenek laktációs termelésének növekedésével a glükóz előállítás egyre gyakrabban lesz a tejtermelés korlátozó tényezője, így a glükózellátás javítása nagyon fontos takarmányozási feladat a telepi receptúrákat összeállító szakemberek számára. A bőtejelő tehenek gyakorlati takarmányozásában a glükózellátás javítása történhet a glükoneogenezis serkentésével, pl. propilénglikol, glicerin, propionátok etetésével, továbbá a vékonybélből felszívódó keményítő és/vagy glükóz mennyiség növelésével. Az elvégzett vizsgálatban egy hazai fejlesztésű bendőstabil cukor készítmény (gyártó: ADEXGO KFT., Balatonfüred) etetésének üzemi körülmények között történő vizsgálatát tűztük ki célul. Az ADEXGO KFT. által gyártott „kísérleti kiegészítő takarmány” két fő komponensből áll. A készítmény 60%-a dextróz, melyet egy speciális, a cég által kifejlesztett gyártástechnológiának köszönhetően hidrogénezett zsírburokkal vesznek körül.
Az így előállított kiegészítő takarmány egy része a bendőfermentációt kikerülve az emésztőrendszer posztruminális szakaszában hasznosul.
A kísérletben két, 95-95 egyedből álló, laktációs napok átlagát tekintve az ellés utáni 170 nap körüli, többször ellett teheneket tartalmazó csoportban vizsgáltuk az egyedek takarmányfelvételét, valamint csoport szintű tejtermelését. A két csoporton belül kialakítottunk 20-20 laktációs párt, melyektől hetente begyűjtött egyedi tejminták segítségével mértük a termelt tej beltartalmi paramétereit. Ezen felül regisztráltuk a 20-20 egyed kísérlet alatt termelt tejmennyiségét, valamint a testtömeg változását is. A 45 napos etetési kísérletet
azonos tartási és takarmányozási (kukoricaszilázs-rozsszenázs-lucernaszéna-kukoricadara alapú TMR) körülmények között végeztük el. A kísérleti csoport megszokott takarmányadagján felül naponta és egyedenként 300 g bendőstabil glükóz kiegészítésben részesült, míg a kontroll csoport 300 g - a bendőstabil glükóz készítménynek megfelelő összetételű, de kezeletlen - cukor (KRISTÁLYOS DEXTRÓZ, Hungrana Kft., Szabadegyháza) és hidrogénezett zsír (HIDROPALM, Norel S.A., Spanyolország) keveréket kapott. Ebből következően a kontroll és a kísérleti csoport egyedei teljesen azonos energia- és táplálóanyag tartalmú teljesértékű takarmánykeveréket (TMR) fogyasztott.
A napi tejtermelést és a takarmányfelvételt tekintve számottevő különbség nem volt a két csoport esetében. Az általunk mért vizsgálati eredmények alapján megállapítható, hogy az speciális hidrogénezett zsírburkolással előállított bendőstabil glükóz készítmény etetése egyértelműen pozitív hatással volt a termelt tej zsírtartalmára (P<0,01), és tej szárazanyag tartalmára (P<0,01). Ezen eredmény valószínűsíthető magyarázata az előzetes emésztés- élettani vizsgálatokban tapasztalt bendőbeli ecetsav koncentráció emelkedés. A tejfehérje és a tejcukor esetében szignifikáns különbséget nem tapasztaltunk (P>0,05) a vizsgálati csoportok által termelt tejek átlagos beltartalmában. Ugyanakkor a 4% FCM és az ECM tejtermelés a kísérleti csoportban volt kedvezőbb (4% FCM: 32,7 kg/nap vs. 34,7 kg/nap; ECM: 32,4 kg/nap vs. 34,2 kg/nap, kontroll vs. kísérleti sorrendben).A testtömeg változását tekintve megállapítható, hogy azonos takarmányozási feltételek mellett a burkolt glükóz készítményt fogyasztott állatok esetében – a nagyobb zsírra korrigált tejtermelés ellenére – kedvezőbb testtömeg gyarapodás volt tapasztalható. Mivel a csoportokban etetett takarmányadag cukor és keményítőtartalma nagy volt, így a kísérlet esetleges ismétlése alkalmával célszerű lenne vagy az alap takarmányadagon változtatni, vagy olyan takarmányozási körülmények között elvégezni az ismétlést, ahol a tömegtakarmányok minősége, illetve a kész takarmánykeverék beltartalma szükségessé teszi a takarmányadagon felüli energia-kiegészítés alkalmazását.
Ezen kívül a kísérletben részvett többször ellett tehenek a laktációs napok átlagát tekintve, az ellés utáni 170 nap körüli időszakban voltak, amikor az etetési kísérletet megkezdtük. A laktáció korábbi szakaszában alkalmazva a kísérleti bendőstabil készítményt, mind a tejtermelés, mind a testtömeg változásában mért értékek esetében nagyobb különbség feltételezhető, valamint egy a fogadói időszakban elvégzett ismétlés alkalmával – a pozitív testtömegváltozás tükrében – célszerű lenne vizsgálni a kiegészítő készítmény anyagforgalmi (ún. produkciós) betegségek megelőzésére (pl. ketózis, acidózis) gyakorolt hatását is.
8. SUMMARY
Due to the increase in the lactation production of high-yielding dairy cows the glucose requirement will be more often the limiting factor in milk production, therefore improving the supply of glucose is a very important task for the nutritionist. In practice the glucose supply can be improved with the stimulation of gluconeogenesis e.g. feeding with propylene glycol, glycerine, propionates and with increasing the amount of starch and/or glucose absorbed from the small intestine.
The aim of our study was to examine the feeding of a rumen stable experimental glucose product developed in Hungary (manufactured by ADEXGO KFT., Balatonfüred) under farm conditions. In a trial the feed intake and the milk production of cows were examined. 2 groups were formed, each group contained 95 multiparous cows; the average lactation days of cows were around 170 days after calving. The 45-day feeding trial was carried out during the same housing and feeding conditions (corn silage-rye haylage-alfalfa hay-corn meal-based TMR). The control and the experimental group were fed a mixture of dextrose and hydrogenated fat with the same composition, but the rumen protection procedure was used only in the experimental group. Within the 2 groups 20-20 lactation pairs were formed, milk samples were collected weekly and the nutritional parameters of the produced milk were measured. In addition the quantity of milk production and the changes of the body weight of the 20 animals were recorded during the trial.
There were no significant differences (P>0.05) between the 2 groups regarding the daily milk production and the feed intake. Based on the test results it can be concluded that feeding of a rumen stable experimental glucose product – manufactured with a special hydrogenated fat coated technology – had a positive effect on fat content of milk (P<0.01) and thereby the dry matter content of milk (P<0.01) was also increased. This result is likely explained by the increase of acetic acid concentration in the rumen which was experienced in the preliminary digestion-physiological studies. There were no significant differences between the 2 groups regarding the milk protein and lactose content, while the 4% FCM and ECM milk production were better in the treated groups (4% FCM: 32.7 kg/day vs. 34.7 kg/day; ECM: 32.4 kg/day vs. 34.2 kg/day, control vs. treated group, respectively). More favourable body weight gain was observed – in spite of higher fat corrected milk production – in case of those animals which were fed with coated glucose product.
The trial should be continued to examine the experimental product in the earlier period of lactation (around postpartum) and should clarify the exact mechanism of action of the feed supplement in metabolic studies as well.
¡
9. HIVATKOZÁSOK JEGYZÉKE
DANFAER, A. (1994): Nutrient metabolism and utilization in the liver. Livestock Production Science, 39. 1. 115-127.
FLACHOWSKY, G.–LEBZIEN,P. (1997): Improvement of glucose supply for high performing cows. Proceeding, 6th International Symposium on Animal Nutrition, 14 oct. 1997, Kaposvár, Hungary, 64-87.
HUSVÉTH F. (2000): A szénhidrátok felszívódása és anyagcseréje. (In: Gazdasági állatok élettana az anatómia alapjaival, Husvéth F. (szerk.), Mezőgazda Kiadó, 412-422).
KOLB,E.–SEEHAWER,J.–STEINBERG,W. (1999): Significance, utilization and application of B-vitamins in ruminants. 2. Niacin, pantothenic acid, biotin, folic acid and vitamin B- 12. PraktischeTierartz, 80. 3. 207.
KRONFELD, D.S. – RAGGI, F. – RAMBERG, C.F. (1968): Mammary blood flow and ketone metabolism in normal, fasted and ketotic cows. Journal of Animal Physiology, 215-218.
KUTAS F. (1987): A közti anyagcsere (In: A szarvasmarha anyagforgalmi betegségei és mérgezései, Brydl Endre (szerk.), Mezőgazdasági Könyvkiadó, 64-65.)
KUTAS F. (1999): Az intenzív tejtermelés és a szénhidrátforgalom összefüggése tehenekben.
Magyar Állatorvosok Lapja, 121. 3. 173-175.
LEBZIEN, P. – MATTHÉ, A. – FLACHOWSKY, G. (2002): A keményítő jelentősége a tejelő tehenek glükózellátásában. Takarmányozás, 5. 1. 14-18.
MAGYAR TAKARMÁNYKÓDEX(2004)
MATTHÉ, A. – LEBZIEN, P. – HIRIC, I. – FLACHOWSKY, G. – SOMMER, A. (2001): Effect of starch application into the proximal duodenum of ruminants on starch digestibility in the small and total intestine. Archive Animal Nutrition, 55. 351-369.
MOLLER, P.D.–DEIRNAES,L. –SEHESTED, J.–HYLDGAARD,JENSEN, J.–SKADHAUGE, E. – BINDSLEV,N.–SKADHAUGE,E. (1997): Absorption and fate of L- and D-lactic acid in ruminants. Comparative Biochemistry and Physiology, 118. 2. 387-388.
RABIEE,A.R.–LEAN,I.J. (2000): Uptake of glucose and cholesterol by the ovary of sheep and cattle and the influence of arterial LH concentrations. Anim. Reprod. Sci., 64. 3-4. 199- 209.
¢£
REYNOLDS, C.K. – HARMON, D.L. – CECAVA, M.J. (1994): Absorption and delivery of nutrients for milk protein synthesis by portal-drained viscera. Journal of Dairy Science, 77. 9. 2787-2808.
TÓTH, T. (2005): Tejelő tehenek glükózellátásának javítása. Doktori (PhD) értekezés.
Mosonmagyaróvár. 2005. 9-16.
TÓTH, T. (2014): Glükogenetikus anyagok jelentősége az ellés körüli időszakban. Holstein Magazin. 22. 6. 32-34.
VIDA, O. (2014): Megfigyelések szoptató kocák glicerinnel kiegészített takarmányainak takarmányanalitikai vizsgálatairól, termelési eredményeikre gyakorolt hatásairól.
Diplomadolgozat. Mosonmagyaróvár. 2014. 13-14.
¤¥
10. KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS
Köszönettel tartozom a Szent István Egyetem Állatorvosi Kar tanárainak a szakállatorvosi képzés során nyújtott magas szintű szakmai képzésért.
Köszönöm témavezető tanáromnak a sok segítséget és támogatást, amit a szakdolgozat gyakorlati és elméleti elkészítésében nyújtott. Köszönettel tartozom az ADEXGO Kft.
munkatársainak a munkámhoz nyújtott segítségért.
A teljesség igénye nélkül végül, de nem utolsó sorban köszönettel tartozom a Bovintej Kft. tulajdonosainak és vezetőinek a kísérlethez biztosított támogatásért.
¦§
Szerzői jogi nyilatkozat: HuVetA-SZIA
ELHELYEZÉSIMEGÁLLAPODÁSÉSSZERZŐIJOGINYILATKOZAT*
Név: DR.TÓTHISTVÁN
Elérhetőség (e-mail cím): toth.agro@gmail.com
A feltöltendő mű címe: Glükóz ellátás jelentősége a tejelő tehenek takarmányozásában A mű megjelenési adatai:………...
Az átadott fájlok száma:……….
Jelen megállapodás elfogadásával a szerző, illetve a szerzői jogok tulajdonosa nem kizárólagos jogot biztosít a HuVetA és a SZIA számára, hogy archiválja (a tartalom megváltoztatása nélkül, a megőrzés és a hozzáférhetőség biztosításának érdekében) és másolásvédett PDF formára konvertálja és szolgáltassa a fenti dokumentumot (beleértve annak kivonatát is).
Beleegyezik, hogy a HuVetA és aSZIA egynél több (csak a HuVetA és a SZIA adminisztrátorai számára hozzáférhető) másolatot tároljon az Ön által átadott dokumentumból kizárólag biztonsági, visszaállítási és megőrzési célból.
Kijelenti, hogy az átadott dokumentum az Ön műve, és/vagy jogosult biztosítani a megállapodásban foglalt rendelkezéseket arra vonatkozóan. Kijelenti továbbá, hogy a mű eredeti és legjobb tudomása szerint nem sérti vele senki más szerzői jogát. Amennyiben a mű tartalmaz olyan anyagot, melyre nézve nem Ön birtokolja a szerzői jogokat, fel kell tüntetnie, hogy korlátlan engedélyt kapott a szerzői jog tulajdonosától arra, hogy engedélyezhesse a jelen megállapodásban szereplő jogokat, és a harmadik személy által birtokolt anyagrészmellett egyértelműen fel van tüntetve az eredeti szerző neve a művön belül.
A szerzői jogok tulajdonosa a hozzáférés körét az alábbiakban határozza meg (egyetlen, a megfelelő négyzetben elhelyezett x jellel):
¨©ª¨ «¬®¨ ¯ °± ²³ ª ® ´ µ¶·¨¸ ¹ ºban/SZIA-»´© ¸ ¼½³ ¸ ¾ ¿À¨Â ³½ ¼¸ ´©¶
hozzáférhetővé váljanak a világhálón,
Ã Ä ¯¨ ©¸ ÅƸ À ¼© Ǫ®¨¸ ¨ ¾ »¨ ÆÈ ² ¼É¯ ´¸ ¼ ½´ ÊIË Ì; ¨ ° ½¨ Π³ ½ ¼¸ ³ ¯ ¯´ ´ Ϩ ¸ Ð ¸ и ¸
dokumentum (ok) elérését,
à ÄÑÅÇ Ò ´¸ ³ ½À³Æ-¸ ¶«³ ¾¼© ®° ÓÐ © ®À¸ ¼ ½» ´© ¸ ´ ¼² ´¸ ɱ «¨ «°Â ¼ ¸ ¨ ¬½ ¬Æ¸ » °¯ ¸³Æ ͸ É
számítógépre korlátozza a feltöltött dokumentum (ok) elérését,
ÌÆ ´Â ´ «³Â ¶¾ ¨ ©¸ ¶¾ » °» °³ ª½ ¼Ï° ´° ´«´¸ ´° ©´Â ¬Æ ¸´½¸ ´¾°  °À³ ©´¸ ¼©´Â Ϩ¸ Ð ¸ ¬Æ ¬²¨ ¯
járul hozzá (korlátlan hozzáféréssel),
©¨¾ ¨ ©ª¨ «¬®¨ ¯ ° ´ Ϩ¸ Ð ¸ и ¸ «³Â ¶¾ ¨©¸ ¶¾Ê³Â Î ¨ ¬½¬Æ¬¸ ¬Æ ´ «³Â ¶¾ ¨ ©¸ ¶¾
bibliográfiai adatainak nyilvánossá tételét a HuVetA-ban/SZIA-ban.
Ô Ô ÔÔÔÔ ÔÔ ÔÔ ÔÔ ÔÔ ÔÔ ÔÔ ÔÔÔÔ
* Jelen nyilatkozat az 5/2011. számú, A Szent István Egyetemen folytatott tudományos publikációs tevékenységgel kapcsolatos adatbázis kialakításáról és alkalmazásáról című rektori utasításhoz kapcsolódik, illetve annak alapján készült.
Õ
Ö×
Kérjük, nyilatkozzon a négyzetben elhelyezett jellel a helyben használatrólis:
ØÙÚÛÜ ÝÞßÛà Ûá â ÜãäåáÛÙ æ åá ç ãäè Ùßãáæâ æ ãæ æ éê Þ æ ãàâ æê Ùâä helyben olvasását a könyvtárban.
Amennyiben a feltöltés alapját olyan mű képezi, melyet valamely cég vagy szervezet támogatott illetve szponzorált, kijelenti, hogy jogosult egyetérteni jelen megállapodással a műre vonatkozóan.
A HuVetA/SZIA üzemeltetői a szerző, illetve a jogokat gyakorló személyek és szervezetek irányában nem vállalnak semmilyen felelősséget annak jogi orvoslására, ha valamely felhasználó a HuVetA-ban/SZIA-ban engedéllyel elhelyezett anyaggal törvénysértő módon visszaélne.
Budapest, 2015. év ……….hó ………nap
ëëëë……….……….
â Þêì íêî
ïð ñòðő/a szerzői jog tulajdonosa
óóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóó_______________________________
A HuVetA Magyar Állatorvos-tudományi Archívum – HungarianVeterinaryArchive a Szent István Egyetem Állatorvos-tudományi Könyvtár,Levéltár és Múzeum által működtetett szakterületi online adattár, melynek célja, hogy a magyar állatorvos-tudomány és -történet dokumentumait, tudásvagyonát elektronikus formában összegyűjtse, rendszerezze, megőrizze, kereshetővé és hozzáférhetővé tegye, szolgáltassa, a hatályos jogi szabályozások figyelembe vételével.
A HuVetA a korszerű informatikai lehetőségek felhasználásával biztosítja a könnyű, (internetes keresőgépekkel is működő) kereshetőséget és lehetőség szerint a teljes szöveg azonnali elérését. Célja ezek révén
- a magyar állatorvos-tudomány hazai és nemzetközi ismertségének növelése;
- a magyar állatorvosok publikációira történő hivatkozások számának, és ezen keresztül a hazai állatorvosi folyóiratok impakt faktorának növelése;
- az Állatorvos-tudományi Kar és az együttműködő partnerek tudásvagyonának koncentrált megjelenítése révén az intézmények és a hazai állatorvos-tudomány tekintélyének és versenyképességének növelése;
- a szakmai kapcsolatok és együttműködés elősegítés, - a nyílt hozzáférés támogatása.
ASZIA Szent István Archívuma Szent István Egyetemen keletkezett tudományos dolgozatok tára.
ô
