Színmű Irta Háy Gyula
Elsfi felvonás Szoba Siklós várában. Rideg, nyomasztó, hiányos bútorzattal. Zsig- mond ül, Hunyadi áll előtte.
ZSIGMOND valamivel negyven éven felüli, jóvágású ember, most kissé elhanyagolt külsővel. így esett hát, pajtás ? Verekedtél ? Mi ? Civa- kodtál ?
H U N Y A D I fiatal, zabolátlan. Nem, uram, én nem civakodtam.
ZSIGMOND. A várnagy jelenti:
kivont karddal mentél nemes apródjaira.
H U N Y A D I . Kivont karddal ne- mes apródjaira — mentem, Uram.
ZSIGMOND.. Mentél, Uram. S a várnagy ezért kicsavartatta kezed- ből a kardodat.
H U N Y A D I egyszerűen. Puszta markommal fojtom bele a lelket.
ZSIGMOND. Ne tedd, Hunyad ura, ne tedd. Egy fejjel megrövidítené- nek miatta.
H U N Y A D I . , Én király uram be- csületét védtem. És vele a magamét is.
ZSIGMOND. Becsület, Hunyadi ? Én, a te híres-neves királyod, alattvalóim foglyaként tengődöm ebben a várban.
H U N Y A D I . H á t a fogoly király nem király ?
ZSIGMOND. Borítsd' egy lotyó piszkát a király fejére s szent István koronája elvész a szenny alatt.
H U N Y A D I elszörnyed.
ZSIGMOND. Most elállt a szavad.
H U N Y A D I vadul. Korona az k o - rona, király az király.
ZSIGMOND. Nézheted a világ dol- gait aszerint, ahogy híjják őket.
De nézheted őket aszerint is, hogy mik. Aki a dolgokban a valójukat látja, az az én szememben az em- ber.- Aki csak a nevüket látja, a való helyett, azt nem tartom többre a csizmám talpánál.
H U N Y A D I . Én ? É n a dolgokban a valójukat látom. Vagy a ne- vüket ? Egyre megy. Ezek a fickók bemocskolták a becsületemet.
ZSIGMOND. Pedig ez nagy kincs.
Egy évvel ezelőtt kotortalak ki a szemétből.
H U N Y A D I . Felséged nemesura vagyok.
ZSIGMOND. A Z én nemesuram I A föld egy rögébe beleleheltem ezt . a szót: nemesúr. És most a rög jár-kél, tesz-vesz — nemesúra módjára. Szinte hinni kezd az ember a maga teremtőerejében.
És mit mondtak kegyelmednek ezek a fickók, nemesuram ?
H U N Y A D I . Azt mondták, Nagy- ságodat nem is királynak hozták ide Magyarországra, hanem t e - nyészbikának, mivel a boldogult királyné asszony olyan szánalmas
üszőborjú volt.
ZSIGMOND. E Z , Isten látja, a színtiszta igazság H á t nemes- uram személyes becsülete ? Nemes-
u r a m a t meg alighanem fattyúnak titulálták.
H U N Y A D I . . Annak 1 Honnan t u d j a Felséged ? Annak tituláltak ezek a . . . ezek a . . .
ZSIGMOND. Ezek a fattyúk ?
V Á R N A G Y belép.
ZSIGMOND. Mindjárt, fiam. — Mi kéne, várnagy ?
V Á R N A G Y . Több nemesúr kíván bebocsáttatást, Uram. Ciliéi Her- mann Stájer grófja, Gara Miklós temesi bán úr és még mások is.
ZSIGMOND. Megfeledkeztél a bor- bélyomról, várnagy ?
V Á R N A G Y . I t t vár a szomszéd
szobában, de . . . *
ZSIGMOND. János, a borbélyt.
H U N Y A D I bebocsátja a borbélyt,"
aki azonnal munkához lát.
ZSIGMOND. így tituláltak hát ? Hogy honnan tudom ? Beszélik.
Azt mondják, egy tiszteletreméltó hölgy, m a m á r megboldogult, egy- szer®kirúgott a hámból, mégpedig énfelém. S az eredmény. . . Nem, János, nem, nem. Hiába van a számításban. Az eset, ha esett,«
ugye, Erdélyországban esett. H á n y .éves is vagy ?
H U N Y A D I . Tizennyolc.
ZSIGMOND. Már pedig én bizo- nyítani tudom, hogy tizennyolc esztendővel ezelőtt még színét sem láttam a t e girbe-gurba erdélyi hazádnak.
V Á R N A G Y . Nagyságos uram . . . .
ZSIGMOND. Igaz, igaz. Várnagy, kéretem H e r m a n n grófot és a többi kedvelt hívemet.
V Á R N A G Y . Felséged a borbélyt nyilván előbb vissza akarná kül- deni a másik szobába ?
ZSIGMOND. Dehogy, hisz a jó ember alig hogy munkába fogott.
De ha Kegyelmednek jobban esnék
az urakat addig az előszobában váratni, én azt sem bánnám — a Kegyelmed felelősségére.
V Á R N A G Y . É n csak . . . Csak úgy gondoltam . . . h á t én . . . Nagy zavarban távozik.
ZSIGMOND. De mit bánja a rá- galom a számok igazságát ? Száj- ról-szájra száll a mese, de, sajnos, mégis csak mese marad. Ne örülj, János, nem vagyok az apád.
H U N Y A D I sértődötten. Meg va- gyok elégedve a származásommal, királyom.
ZSIGMOND. Atyád derék lovag volt, anyád éleseszű úriasszony.
Egynéhány év előtt az említett híresztelésre támaszkodva egész ügyesen próbált megzsarolni.
H U N Y A D I . A Z én anyám, uram ?
ZSIGMOND. Emberem az, aki
érzi, mit ér a pénz. H a akkor már ismertelek volna és t u d t a m volna, hogy te vagy a ravasz erdélyi menyecske fia, talán még hagy- tam volna is, hogy megzsaroljon.
Most eridj.
Belép Ciliéi, Hermann Stájer grófja, Habsburg Frigyes osztrák herceg, Gara Miklós és Frangepán László. Szünet.
ZSIGMOND. Oh, drága Herman- nom I Kerüljetek csak beljebb, urak. Kissé már elvadult az ábrá- zatom . . . H a alattvalókkal volna dolgom, kínos gonddal vigyáznék arra, mi illik, mi nem. De így, hogy magam fajtákkal van talál- kozásom, Kegyelmeddel, Hermann úr, Stájerország szuverén ura, ver led, Frigyes úr, Osztrákország her- cege és kedvelt híveimmel, Gara és Frangepán urakkal, Temes és Szlavónország uralkodóival. . . ve- letek szemben még nekem, aki
pedig Szent István koronáját vi- selem, még nekem sem kell ünne- pélyes formákat keresnem . . . Ül- jetek h á t le, uraim. Az urak vona- kodva -közelebb jönnek. Hunyadi és a várnagy el.
. H E R M A N N terjedelmes hatvanas.
Nem mint magános személyek jö- vünk mi Nagyságodhoz, Uram . . . király. Nagyságod országainak egész főnemessége egységesen áll mögöttünk.
ZSIGMOND. Oh, sikerült h á t Ke- gyelmeteknek valamennyit egy akolba terelni ? Szép eredmény ily rövid idő alatt.
GARA még negyvenen alul, gon- dolkodó, számító, metsző szavú em- ber. Lévén az országok urai mér- hétetlen felháborodásban Nagysá- god gyalázatos cselekedetei mián...
F R A N G E P Á N • ötven éven felüli régimódi óriás. .. . féktelen zsar- noksága mián . . .
HABSBURG F R I G Y E S valamivel negyvenen felül, elegáns, cikornyás.
... határtalan paráznasága mián ...
GARA. . . . a Nagyságod elleni felgerjedés kérlelhetetlen és egy- séges.
ZSIGMOND. Csakhogy ezért az egységes, kérlelhetetlen felgerje- désért némi árat kellett ám fizet- netek. Nyilván kölcsönösen köte- leztétek magatokat, hogy egyiktek sem nyúl a magyar királyi korona után.
H E R M A N N . Nagyságod nagy rejtvényfejtő.
ZSIGMOND. Kegyelmed pedig nagy politikus. Szerencsét kívánok a kitűnő sikerhez. — No és most hogy megy tovább a dolog ?
H E R M A N N . Amint mondtam, 'Nagyságod az egységes főnemesség
képvisélőit látja maga előtt.
ZSIGMOND. É S valami k u t y a b ő r t is hoztatok magatokkal. Aligha- nem a lemondási okmányom ?
F R A N G E P Á N kezében az ok- mánnyal. Csakhogy én ezt a kellő kísérőszavakkal a k a r t a m á t n y ú j - tani.
ZSIGMOND. Ej, most kárbavész a szónoklat ! No, a végén még t á n extra fölmondhatod. Kiveszi a ke- zéből a tekercset.
H E R M A N N . Nagyságod megrövi- díti a procedúrát. E z t az iratot alá kell írnia.
ZSIGMOND. É S mi a szándékotok velem aztán, h a m á r alatta a ' n e v e m ?
G A R A miután más nem válaszol.
Legszívesebben azt tennék Nagy- ságoddal a nemesurak, a m i t Nagy- ságod a Kont gróffal cselekedett.
ZSIGMOND. Világos beszéd 1 É n kedvelt hívemnek, K o n t gróf uram- nak és a többi harminc gonosz- tevőknek leüttettem a fejét.®
F R A N G E P Á N . K o n t o t , a v é r t a n ú t gonosztevőnek merészelte nevezni ? ZSIGMOND. Kisülne a szeme a hóhéromnak, ha áldozatait be- csületes embereknek m o n d a n á m . Király vagyok, habár rab király.
-Ha szabadlábon járó király volnék, oly emberek bűnösségéhez, akik ellenem összeesküdtek, nem férne kétség. De azt "még ilyen álla- potban is megengedhetem m a - gamnak, hogy _ ne ismerjem el
•őket — vértanúknak.
GARA. Nagyságod szerint t e h á t K o n t ú r é k . . .
ZSIGMOND. . . . olyan emberek,
•akiknek a politikája ellentétben volt az enyémmel. A Kegyel- metekével egyébként. szintén.
• H E R M A N N . A miénkkel ? ZSIGMOND. A Konték harminc-
egy feje, amely ellenében Kegyel- metek most egyet követelnek, de azt, amelyen Szent István koro- nája ül, azért hullott le, mert ezek az urak ellenségei voltak orszá-i gaim egyesítésének. De Kegyelme- tek maguk hívei, az . egyesítésnek, azt ép most. m u t a t t a büszke elé- gedettségük, amellyel: egységes fel- lépésüket bejelentették. A korona pedig .természeténél fogva mindig híve az alátartozó országok egy- ségének. . .
. GARA. A korona egy Branden- burgból jött Luxemburgi fején ?
ZSIGMOND. Törvényes jogaim . . . F R A N G E P Á N . Egy beházasodott kalandor kényelmes jogai.
ZSIGMOND. -Igen. Mi sem ké- nyelmesebb a törvényszerűségnél.
Amit Kegyelmetek most alkudo- zással, cigánykodással, esküdözés- sel és • rákövetkező esküszegéssel akarnak elérni, az nekem házas- ságom folytán itt van a tarso- l y o m b a n : az uralkodás formai joga.
• H A B S B U R G FRIGYES. E g y a l á - írás és oda a jog.
ZSIGMOND. É S mihez kezdtek aztán ? — Próbáljuk csak együtt megbeszélni, hogy mi történjék a fejjel, amelyet ez á derék' bor- bély most egész művészetével éke- sít.
GARA. Arról olyan tanács fog dönteni, amelyben Nagyságodriak helye nincs.
. H E R M A N N . Ha nem sokat aka- dékoskodik az aláírás körül, szá- míthat Nagyságod a belátásunkra;
Talán nem is olyan biztos, hogy a harmincegy úr halálát halállal fog- juk megtorolni.
ZSIGMOND nagyon egyszerűen és őszintén. H a innen el kell mennem,
nincs miből megélnem. Luxem- burgban, ahova való vagyok, egy rög sem az enyém. Brandenburg fjedig, ahol félig-meddig otthon volnék, egy szemétrakás. Előre- láthatólag úgy végződnék a dolog, hogy egy szabadcsapat élén Buda ellen kellene vonulnom a magyar Szent Korona visszahódítására.
H E R M A N N . Eszerint Nagyságod maga a d j a nekünk a tanácsot;
hogy a d j u k hóhér kezére.'
ZSIGMOND egész más hángon.
Néhai Nagy Lajos király vejét ? A módos városi polgárság védel- riiezőjét ? E z t akarjátok ti hóhér kezére adni ?
GARA. Lajos, a nagy király, m á r rég halott. Leánya, Mária, Nagyságod felesége. ugyancsak mégboldogult.
ZSIGMOND. H a szorul a kapca, áz éihberek inkább kapaszkodnak egy nagy halottba, mint a kis élőkbe.
H A B S B U R G F R I G Y E S . Hanem ami a városi polgárságot illeti, csak nem ó h a j t j a Nagyságod, hogy ezekre a szurtos mesteremberekre és kalmárokra, hogy erre a bugris- csőcselékre legyünk figyelemmel ?
ZSIGMOND. Talán bizony Habs- burg uram azzal kérkedhetik, hogy nem adóSá a városi polgároknak ? GARA. Ugy bizony, a korona sem adósságmentes.
ZSIGMOND. A korona semmitől sem irtózik inkább, mint attól, hogy adósság nélkül maradjon.
A hitelezők gárdája a legjobb test- őrség. .
F R A N G E P Á N . Csak nem akarja a király magát a céhek védelmére bízni ?
GARA. Nagyságod gyöngéd vi- szonyát a polgárság bizonyos
elemeihez jól ismeri ország-világ.
HABSÖURG F R I G Y E S bosszúból az előbbi megjegyzésért. A szemérmet-
len lányok céhe a tűzbe menne4
imádott pártfogójáért.
ZSIGMOND. Mások szerelmi éle- tébe kotnyeleskedni — • gyönge legények szokása. Hogy érzi ma- gát a feleséged, Habsburg uram 1
Nevetés, ami rögtön elcsendesül.
Frigyes fortyog.
H E R M A N N . Nagyságod most vé- delemre szorul, de én sehol sem látóm védelmező polgárait.
ZSIGMOND. Próbáljatok csak vér- padot ácsoltatni nekem Buda piacán. Vagy próbáljatok hitelt Szerezni a polgároktól a török élleni háborúra, amíg én szabadon s jogaim teljes birtokában ezt a v á r a t el nem hagytim.
G A R A . E Z azt j e l e n t e n é . . .
. ZSIGMNOD. Hogy vérmesek, hebe- hurgyák és meggondolatlanok vol- tatok, akár az iskolásgyerekek és most ültök á kátyúban és se előre, se hátra. Szünet.
H E R M A N N kelletlenül. Látóm már, Nagyságodnak valami indít- ványa volna. Uraim, úgy vélem — meghallgatjuk.
ZSIGMOND. NÓS, jó ember, most már nem bánnám, ha . . .
B O R B É L Y . - M á r m e g i s v a n , F e l -
séges úr. Összekapja a szerszámait és elrohan. Szünet.
F R A N G E P Á N . Szót kért, h á t szól- jon . . .
H E R M A N N csendet int.
Szünet. Zsigmond lemossa és meg- törli az arcát.
ZSIGMOND. Ti elpepecselitek az időt kis országaitok nevetséges uralmi kérdéseivel. De közben a nagyvilágban hatalmas dolgok tör-
ténnek. A Német-Római Szent Biro- dalom császára halálán van. Az egyház szakadásban. Császár nincs, pápa kettő is van — egyik m a r j a a másikat — és új egyházak nő- nek, akár a gomba. É s amíg i t t ez a játék folyik, m i n t titokzatos fenyegetés dübörög Napkelet fe- lől a török. E z a képe a mai világ- nak. Olyan nagyon fontosnak lát- ják-e még h á t Kegyelmetek, hogy bizonyos K o n t a minap elpusztult régimódi eszméi m i a t t ?
H E R M A N N . Kiki a maga ügyét- b a j á t l á t j a a legfontosabbnak.
" ZSIGMOND. Most m e g ' túl ala- csonyra becsülitek magatokat, urak. H a nincs császár, szabad az út a római trónhoz. H a k é t p á p a civakodik, eljött a pillanat, hogy a világi hatalom rátegye kezét áz egyház gyeplőjére.
GARA némi bámulattal. Gondo- latai, azok v a n n a k 1
ZSIGMOND. K é t pápa közül az egyik kell, hogy a császár szolgája legyen. H a pedig nem akaródznék neki, h á t vannak ú j egyházak, vannak új vallások.
H A B S B U R G F R I G Y E S . Ezek meg- botránkoztató, eretnek gondolatok.
ZSIGMOND. Ezek világot meg- mozgató, új gondolátok.
H E R M A N N . Ezek elgondolkod- tató, eszes gondolatok. Szünet.
ZSIGMOND. A Z ú j császár élete ú t j a ném lesz sima. Megválasz- tatni, megkoronáztatni és ural- kodni : három különböző dolog. A birodalom pénzügyei ijesztően ku- száltak. Mindenki n ó g a t j a a csá- szárt : szüntetné m á r meg az egy- házi szakadást. Nehéz, nehéz teher lesz a római korona, jól t u d o m . De semhogy fejem a hóhér kezére a d j a m . . .
Általános meghökkenés; az urak felugranak ültükből.
GARA. D e j ó a k e d v e ! H E R M A N N . Gondolj, a perc ko- molyságára, Uram !'
HABSBURG FRIGYES. Arcátlan- ság ! •
F R A N G E P Á N . Le a fejjel, azt mondom !
ZSIGMOND szintén felugrik, izga- tott, gyorsan, hol egyikhez, hol má- sikhoz fordulva beszél. Miért ? Miért, urak ? Azt hiszitek, tréfá- lok ? Hermann úr,, kedvelt hí- veim : Frigyesem, László, Miklós u r a m ! Akarja egyikőtök a császári koronát ? Igen ? Akkor nem szól- t a m egy szót sem. De hisz egyik- t e k sem a k a r j a ! A k a r o d ? Aka- rod ? Nem is akarhatjátok I Ahhoz túlsók a vesztenivalótok. Ebbe a zűrzavarba senki sem merészke- dik bele, akinek még van valamije.
Most olyan embert kíván a pilla- n a t , aki a semmiből toppan elő.
Engem, engem' kíván a pillanat. . . H E R M A N N . Ugy jár az esze, mint á gyermeké, aki pórban ül és aranykoronáról álmodik.
ZSIGMOND nyugodtabban. H á t álom ez ? Nem a Luxemburgok nemzetségéből származom-e ? Nem Magyarország királya vagyok-e ?
GARA. H a g y j u k ezt a sületlen- séget 1
H A B S B U R G FRIGYES. Kifogy az ember türelme.
ZSIGMOND határozottan. Ki viszi a szót az eljövő évtizedekben ? Az, aki nyugton megül az árnyék- ban és .maga helyett egy hívét tolja a császári trónra. Leül. É n a Kegyelmetek kezében vagyok.
Életemet elvehetik — nekem is ajándékozhatják. Ha életben ma-
radok, új teremtőimként kell Ke- gyelmeteket tisztelnem. Mikor kí- nálkozik még egy alkalom, hogy semmiből császárt teremtsenek?
H E R M A N N . Nagyságod érti a módját, hogyan lehet a legmi- hasznább gondolatokat úgy fel- tálalni, hogy elszórakozzék r a j t u k az ember. Meghallgatom — mulat- ságból. Leül.
A többiek is leülnek, egyik a másik után.
ZSIGMOND szinte vállvonogatva.
Nekem már alig van mondani- valóm. Kegyelmetek a nagy pak- tálók, a nagy egyeztetők, nem. én.
A választófejedelmek akaratát kor- mányozni — néni az én mestersé- gem, hanem a Kegyelmeteké.
GARA mérgelődve felnevet Ugyan- csak megbízható sáfárt ajánl itt a maga személyében király urunk.
ZSIGMOND. A hűtlenségemtől fél- tek ? Láncoljatok szorosabban ma- gatokhoz. Amit akartok, azt tehe- titek velem. — H a a Luxemburg- Ház és a Cillei-Ház egyesülne, Hermann úr ? É n özvegyember vagyok, neked van egy lányod, aki királynénak, császárnénak szü- letett.
Nagy figyelem.
H E R M A N N gondolkodás után. Cil- iéi Anna kezét már a lengyel ki- rálynak ígértem. É n állom a sza- vam.
GARA. ö állja a szavát.
ZSIGMOND. É S ti azt hiszitek, az új császár avval akarja uralkodá- sát kezdeni, hogy elszereti a len- gyel király menyasszonyát ? Van neked még egy leányod, Hermann.
F R A N G E P Á N elszörnyedve. A Borbála ? !
G A R A ; NO< n e m , n o n e m . . . F R A N G E P Á N . Gúnyt űz belő- lünk. •
HABSBURG FRIGYES. Akiben még egy. szemernyi erkölcs van . . .
- ZSIGMOND. Van itt valakinek Ciliéi Borbála grófnő ellen valami névén nevezendő kifogása ?,
• H E R M A N N . Igen, ami azt i l l e t i . . . én sem értem Kegyelmeteket, u r a k . . . , .
HABSBURG F R I G Y E S fejcsóválva.
A Borbála . . .
. GARA. Ne úgy vedd, Hermánn úr . . . •
H E R M A N N . Máskép nem .vehe- tem.
GARA. Én is Cillei-lány férje vagyok, a Kegyelmed veje. Hadd szólok h á t egy őszinte szót. A nép érzésével számolni kell. Joggal-e vagy jogtalanul, sógornőm, a Ke- gyelmed leánya, Borbála gróf- kisászony országszerte kedvezőt- len hírben áll.
ZSIGMOND nagyszerűen. Amíg Hermann gróf a k a r d j á t bírja, amíg Magyarország királyát Zsig- mondnak hívják, amíg akár csak egy lovag is él országainkban, addig egy Ciliéi grófnő kedvezőtlen hírben nem állhat.
Az urak lovagiasan fejet hajtanák.
H E R M A N N hálásan. Helyesen be- szél Felséges üram, k i r á l y o m . . . Hanem ezt elhallgatnom mégsem szabad : az én Borbálám nem olyan, m i n t a többi. Az én lányom nagyon . . . nagyon . . ; önálló.
ZSIGMOND. Egy nő, ki nem olyan, mint a többi ? Megismerhetném hamarosan ?
H E R M A N N . Erre bizony szükség lesz. Beszélni, azt kell vele.
ZSIGMOND. Mikor ? Hol ?
H E R M A N N . Itt van a kíséretem- ben. Beszéljen vele Felséged . . .
ZSIGMOND. Négyszem között.
. GARA. Azzal a fenntartással, hogy szavunkat még h a l l a t h a t j u k .
F R A N G E P Á N . Igenis.
H A B S B U R G FRIGYES. F ö n n t a r - tással.
Hermann elsiet.
. ZSIGMOND visszaadja a lemondási okmányt.t Fönntartással.
Hermann jön Borbálával.
Habsburg Frigyes, Gara, Frange- pán el.
B O R B Á L A igen fiatal, igen szo- katlan megjelenésű; mély bókkal.
Magyarok királya . . .
. ZSIGMOND. Stájerok grófnője . . . Szünet. Zavartalanul szemlélik egymást.
H E R M A N N halkan. Az. iménti ajánlatra még alszom egyet.
ZSIGMOND. É n is.-
H E R M Á N N . A Z én lányom csak- ugyan kicsit furcsa.
. "ZSIGMOND. É n i s .
H E R M A N N . No . . . akkor h á t . . . h á t akkor ... Vonakodva el. Szünet
ZSIGMOND. - É p most k é r t e m meg a grófnő kezét. Fönntartással.
BORBÁLA nyugodtan körülnéz.
Nem kellemes az élét ebben a várban. Hoz az ember egy s m á s áldozatot is, hogy" innen, szaba- duljon.
ZSIGMOND.. A z t m o n d j á k , a grófnő nem olyan nő, m i n t a t ö b b i .
BORBÁLA. É S mégis m a g y a r ki- rályné legyen a grófnőből ? Mikor volt már egy magyar királyné m á s , mint a többi ? Jámborok, sápad- tak, unalmasak, akár a szentkép.
- ZSIGMOND. Változnak az idők.
A trón nem t ű r m á r szenteket.
- BORBÁLA. Tudja-e a király, hogy
miért kell nekem most apám urammal utaznom ?
ZSIGMOND. M é g n e m .
BORBÁLA. Belőlem is szentet akarnak faragni. Kolostorba akar- nak csukni.
ZSIGMOND. Kolostorba ? Ugyan.
BORBÁLA. Engem sokan boszor- kánynak hívnak.
ZSIGMOND. Sebaj, engem leg- többen ördögnek tartanak.
BORBÁLA. É S most ez a lako- dalom boszorkányok szombatja le- gyen ? Sokéves házasság után Nagy Lajos király leányával ?
ZSIGMOND. Megérdemeltem végre olyan királynét, aki nem köp vért két ölelés között. \
BORBÁLA. A Z én uram a véremet nem látja. Még a nászéjszakán sem.
ZSIGMOND kicsit mégis meg- hökken. Nem vagyok én mészáros.
Nevetnek.
BORBÁLA. Nagyságod beszéde elmulattat. Csak t u d n á m , mivel nyerte meg a p á m a t . . .
ZSIGMOND nyugodtan. Ki ne akarna a római császárné apja lenni ?
BORBÁLA nem felel.
ZSIGMOND hangosabban. Ki ne akarna a római császárné apja lenni ?
BORBÁLA éles gondolkodás után Kicsinált dolog, ez ?
ZSIGMOND. Fönntartással.
BORBÁLA., ő r ü l t s é g . ZSIGMOND. Velem tartasz ?
BORBÁLA vadul. Nem I ZSIGMOND. Nem-e ?
BORBÁLA. Te asszonyfaló vagy.
É n senkit sem engedek fölibem kerekedni. A boldogult Mária a kengyelt t a r t o t t a neked, hogy Magyarország nyergébe vethesd magad. így t a r t s a m én most ne- ked a Szent Birodalom kengyelét ?
ZSIGMOND. A boldogult Mária arra is alig volt való. Téged mégis- csak másmilyennek nézlek . . . te...
BORBÁLA. Gondolod, hogy gyer- mekem lesz tőled ?
ZSIGMOND; A boldogult Mária nem vitte ennyire.
BORBÁLA. H á t a budai purger- asszonyok ?
ZSIGMOND. Koronázni Aachen- ben fognak bennünket.
BORBÁLA. É S mikorra gondolod...
ZSIGMOND. A lakzit ? Akarod hamarosan ?
BORBÁLA vadul. Igen!
Szünet.
BORBÁLA. Ugy beszélünk ; egy- mással, mint régi ismerősök. Meg- értjük egymás szavát* mielőtt ki- mondtuk.
ZSIGMOND. Percről-percre jobban tetszik a saját gondolatom. Job- ban, mint hittem volna. Hanem a birodalom, amit kínálok neked, gyönge lábon áll. ' .
BORBÁLA. Nem is a tied.
ZSIGMOND. De. É n leszek, én vagyok, én maradok a Német- Rómái Szent Birodalom császára.
BORBÁLA. Fönntartással.
Függöny
•
