Fegyelmi bíráskodás versenyperekben

POLGÁRI JOG

Fegyelmi bíráskodás versenyperekben.

Irta: Székács Antal.

A versenyperek terén az utóbbi időben észlelt jelensé- gek felvetették a fegyelmi bíráskodás eszméjét. A 'kérdés alapos megtárgyalása után a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara ez ügyben felterjesztést intézett a kormányhoz, melyben kérte a kamara mellett működő, versenyperek bi- zonyos esetedben ítélkező fegyelmi bíróságok engedélyezé- sét. Ezen kari bíráskodás terve úgy a gazdasági élet, mint a jogászvilág köreiben élénk érdeklődést és beható eszme- cserét váltott ki. Bár a gazdasági, épp úgy mint a jogászi közvélemény is helyeselte a tervet, mégis megnyilatkozott elvétve oly különvélemény is, mely alkalmas a kérdést helytelen megvilágításban feltüntetni. Minthogy nagy súlyt kell fektetnünk arra, hogy a kamara kezdeményezése he- lyes és tárgyilagos megítélésben részesüljön, az ellenvéle- ményeket válasz nélkül nem hagyhatom.

Ezen ellenvélemények 'közül kiemelkedik dr, Kartsoke Alajos „Fegyelmi bíráskodás versenyperekben" című ta- nulmánya, mely a Meszlényi Artúr dr. egy. rk. tanár em- lékkönyvében jelent meg. Azt hiszem, célszerűen járok el, ha az érdeklődés homlokterében lévő kérdés tisztázását olyképen kísérlem meg, hogy Kartsoke dr. érdekes mun- kája eszmemenetét kísérve adom elő megjegyzéseimet.

*

A kitűnő Szerző tanulmányában számos téves premisz- szából indul ki és így helytelen konklúziókra kellett jutnia.

Mint a versenyjog fejlődésének és alkalmazásának laikus megfigyelője, nem szándékozom vele jogi szempontból vi- tába bocsátkozni, hanem mint a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara egyik vezetője a gyakorlati gazdasági élet szempontjából kísérlem meg ennek bizonyítását.

Mindenek előtt hangsúlyozom, hogy a Budapesti Ke- reskedelmi és Iparkamara a fegyelmi bíráskodást verseny- perekben nem tekinti öncélnak. Ha az elérendő célok más úton, például egy új megfelelő versenytörvény megalkotá- sával elérhetők, ezt a megoldást is örömmel üdvöz'ölnők.

Polgári Jog 1936. 8. sz. 1

Meggyőződésünk azonban, hogy a tervbe vett fegyelmi bí- ráskodás versenyügyekben nélkülözhetlen, illetőleg a kari fegyelmi bíráskodás szükséges kiegészítője a 'köztörvényi bíráskodásnak.

Ennek a megállapításnak indokolását nyugodtan rá- bízhatjuk a szerzőre, ki idézett tanulmányában nagyon he- lyesen fejti ki a következőket:

,,Meg kell állapítani azt, hogy más okokból és megfe- lelő biztosíték mellett, amely utóbbiaknak főkép az kell, hogy a hivatása legyen, hogy a fegyelmi bíráskodás és a köztörvényi bíráskodás jogegysége csorbát ne szenvedjen, helyes törekvés a kereskedőknek és iparosoknak az a tö- rekvése, hogy a tagjaik felett autonóm módon fegyelmi jog- kört gyakoroljanak. A legfontosabb oknak e -tekintetben azt tartom, hogy minden egyes, ú, n. hivatásbeli autonóm szervezetnek, a 'kamaráknak megadta a törvényhozás ezt a jogot és csak a par excellence gazdasági irányú kamarák, a kereskedelmi és iparkamarák és a mezőgazdasági kama- rák köréből száműzte a fegyelmi bíráskodást. Ez pedig nemcsák az egyenlő elbírálás követelménye, hanem az al- kotmányunkban beépített és annak szerves részévé vált autonóm szervek teljes funkció köréhez mintegy hozzá is tartozik. Polgári biztosíték ez két irányban is. A közönség

panaszai előterjesztésére megfelelő fórumot kap, míg a kereskedő és iparos megfelelő szakbíróságot. A kereskedő-

től, az iparostól, valamint a kereskedői és iparosi hivatás- tól, ha nagyobb mértékben is gazdasági természetű, mint pl. az ügyvédi, közjegyzői, vágy az orvosi hivatás, nem vi- tatható eí a kari- fegyelmi jog alapját képező az a három t é n y e z ő , h o g y a kereskedőnek és iparosnak is vannak ma- gasabbrendű kötelességei a saját hivatása iránt, hogy vi-

gyáznia kell a kar becsületére és tekintélyére és végül, hogy a tisztesség határain belül szolidárisnak kell lennie

kartársai iráni."

Szerző tehát elvben helyesli az autonóm fegyelmi bí- ráskodást, de csak a fent idézett okokból és mint hozzáteszi,

„nem azOkban az exigenciákban, melyeket az érdekeltek ma előtérbe tolnak". Szerinte a kamarák mellett versenyügyek- ben ítélkező fegyelmi bíróság felállítása nem indokolt sem 1. a tisztességtelen versenyperek elszaporodása' és a ver- senytörvénnyel való visszaélések, sem pedig 2. az árrontás ellen való eljárás által.

A Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara nemcsak a szerző által említett két ókból kérte a fegyelmi bíróságok létesítését és semmiesetre sem azért, hogy mint Szerző fel- tételezi „ad 1. függetlenséget biztosítson magának a vonat- kozó bírói gyakorlattól, ad 2. hatalmat biztosítson magá-

.nak az árvódelem terén." Ezek a szándékok sohasem állot- tak fenn és soha szóba sem kerültek. Ha a kamarát tényleg ily szándékok vezették volna, meg tudnám érteni a kitűnő jogász aggályait, érvelését és konklúzióit. De isimétlem, .Szerző tévedésben van és ezért fontosnak tartom mindenek

•előtt röviden megállapítani, hogy a kamara a fegyelmi bí- róságok megalkotására vonatkozó, a kormányhoz intézett felterjesztésében mit jelölt meg a fegyelmi bíróságok fel- adataképen.

I. Nem képezi vita tárgyát és Szerző is elismeri, hogy a versenyperek nagy mértékben elszaporodtak és hogy a versenytörvénnyel visszaélnék. Tömegesen indítanak pere- ket oly versenycselekményékért, melyek tárgyalásakor ki- derül, hogy a cselekmény lényegtelen, vagy jóhiszemű. Szá- mos pert indítanák meg azért, 'hogy a versenytársat zaklas- sák, lényeges perköltséggel sújtsák és jóhírnevén csorbát ejtsenek és elég sűrűn agent provocateurökkel ugratják be az ilyen versenyperek áldozatait. Minthogy az 1923: V.

t.-c. 1. §-a oly generális meghatározást tartalmaz, mely minden üzleti versenyt üldözhetőnék mond ki, mely az üz- leti tisztességbe, vagy általában a jóerkölcsbe ütközik, a zak- lató és rosszhiszemű versenypereknek tág lehetősége és tere van. Szerző kifejezést ad ama reményének, hogy a kir. bíróságok' túlzó reformok nélkül ís (negyedik fórum felállítása, mely megjegyzésére, még visszatérek), adott esetekben, mikor lényegtelen, vagy jóhiszemű vétség forog fenn, enyhébben ítélkezzenek. Ezzel szemben reá kell mu- tatnom arra, hogy a törvény csak egy szankciót ismer: a versenycselekmény abbanhagyását és az eddigi bírói gya- korlat is bizonyítja, hogy ha a meg nem engedett verseny- cselekmény megállapítást nyert, az ítéletek — a törvény rendelkezése szerint — a cselekmény abbanhagyására szól- tak, akármilyen természetűek és akármilyen beszámítás alá esték a cselekményök és a kivetett perköltségek igen lénye- gesek voltak akkor is, ha a versenycselekmény valóban lé- nyegtelen és a jóhiszeműség nyilvánvaló volt.

A törvény rendelkezéseiből folyó ez a kényszerűség érlelte meg a versenyperékben ítélkező kamarai választott bíróságokban és elsősorban az elnöklő, az igazságügyi mi- niszter úr által kijelölt magas bírákban a meggyőződést, hogy e téren remédiumra szükség van, Ezen elnöklő magas bírók saját tapasztalatukból állapították meg, hogy igen

gyakran nehéz helyzetbe kerülték, midőn a bírósági tárgya- lás folyamán bizonyítást nyert, hogy a per tárgyát képező cselekmény jelentéktelen vagy jóhiszemű, vagy a per csak zaklatás céljából indíttatott meg; ezen felismerés dacára mégis kénytelenök voltak a törvény rendelkezése szerint al-

perest abbanhagyásra elítélni, amely ítélet az alperesre rá- sütötte a tisztességtelen verseny elkövetésének bélyegét és azonfelül el kellett őt súlyos perköltségek megfizetésében, marasztalni. Az ítélkező választott bíróságok, úgy a laikus választott bírák, mint az elnöklő hivatásos bírák egyaránt érezték szükségét annak, hogy az említett esetekben hatás- körüket leszállíthassák és áttehessék a tárgyalt ügyet egy oly fórumhoz, mely nincs a versenytörvény betűje által, megkötve. Az ilyen fórum megteremtését sürgették a gya- korlati gazdasági élet emberei, a gazdasági érdekképvise- letek, de kiváló versenyjogászok is úgyszólván kivétel nél- kül és az ez ügyben a Budapesti Kereskedelmi és Iparka- mara jogi bizottságában Kuncz Ödön egyetemi tanár el- nöklésével lefolytatott tanácskozás is ugyanily eredményre, jutott.

Szerző ily fórumot, a 'fegyelmi bíróságot csak oly cse- lekményék elbírálására tart hivatottnak és szükségesnek, mely cselekmények a versenytörvény 1-ső, ú. n. általános.

§-ába ütköznek. Szószerint Szerző azt mondja: „Mindazok a kinövések, melyek nem ütköznek a tisztességtelen ver- senyről szóló törvény 2. és következő §-ailba is, hanem, egyedül az üzleti tisztességbe vagy a jóerkölcsökbe ütköz- nek, magúkon viselik a fegyelmi, bíráskodás fent érintett három alappillérének a sérelmét is. Viszont nem érintik,

„másnak jogvédte érdekét", ami mint magánjogi jogcím nem voriható el a rendes bíróságok hatásköréből a fegyelmi, bíróságok javára."

Nem érzem magam hivatva ily fontos jogi kérdésben a.

kiváló jogásszal vitába szállni, mégis úgy gondolom, hogy Szerző idézett megállapítása a leghatározottabb és legmeg- győzőbb érv, a fegyelmi bíróságnak a tervezett hatáskörrel való megalkotásának szükségessége mellett. Perek áradata, indul meg versenyügyeikben. A bíróság a tárgyalás folya- mán bebizonyítottnak látja, hogy az inkriminált cselekmény nem érinti, vagy csak nagyon távolról, lényegtelenül érinti

„a felperes jogvédte érdekét"; bebizonyul a tárgyalás fo- lyamán, hogy felperes eljárásának csak zaklatás a célja és.

nem annyira saját érdekén ék megvédése és nem az üzleti tisztesség, a jóerkölcs védelme, 'hanem a peres eljárással kárt kíván okozni alperesnek, jöhírnevét akarja rontani és-, néki költséget okozni. Bebizonyul azonban az is, hogy al- peres a lényegtelen cselekményt mégis csak elkövette. Most.

már felmerül a kérdés ez esetben, mily álláspontot foglal cl a bíróság. Vagy a versenytörvény szankcióját -alkalmazza, azaz megállapítja a tisztességtelen versenycselekmény el- követését, reásüti a tisztességtelen verseny bélyegét, a cse- lekmény abbanhagyására kötelezi és az ily esetben jelenté-

» keny perköltségre marasztalja, — akkor nem volt a bíró- ság figyelemmel a cselekmény jelentéktelen voltára, alpe- res jóhiszeműségére és különösen nem arra a körülményre, hogy felperes jogvédett érdekét nem sértette. Vagy a bíró- ság figyelembe veszi, mérlegeli ezeket a rendkívül lénye- ges enyhítő körülményeket és az alperest felmenti — akkor ellentétbe került a törvény, a világos jogszabály rendelke-

zéseivel. Ha a törvény szankcióját nem alkalmazza, akkor ezzel 'kimondotta a bíróság, hogy a kifogásolt versenycse-

lekmény nem követtetett el — ez pedig falsum, mert a per folyamán bebizonyosodott, 'hogy azt alperes tényleg elkö- vette. Elkövette, de nem olyképen, hogy ezáltal á felperes jogos érdekeit sértette volna, hanem azzal, hogy esetleg csak az üzleti tisztesség erkölcsi kötelessége ellen vétett, amit megtorolni a bíróságnak szintén kötelessége. Ebből a dilemmából akarja a kamara a bíróságot kivezetni, midőn a fegyelmi bíróság megteremtésével meg akarja nyitni a bí- róság előtt a lehetőséget, hogy hatáskörének leszállításával

az ügyet áttehesse a kamara mellett működő fegyelmi bí- rósághoz, ha a tárgyalás folyamán bebizonyult, hogy ennék előfeltételei fennforognak. Hogy pedig a kamara fegyelmi bírósága igenis hivatott volna ily eseteket elbírálni, azt .Szerző is fentidézett megállapításával elismerte.

A legnagyobb nyomatékkal kell tehát hangsúlyoznom, hogy a kamarától távol áll a szándék, hogy a verseny- ügyekben való eljárást a rendes bíróságoktól elvonja, mert

a fegyelmi bíróságoknak céljául első sorban azt tűzte ki, hogy a versenyügyekben eljáró rendes vagy választott bíró- ságok hatáskörüket maguk szállíthassák le és az ügyet be- látásuk szerint a fegyelmi bírósághoz átutalhassák, ha meg- állapítják, hogy az ügy a versenytörvény 1-ső §-a alapján

fegyelmi jogkörükbe tartozik, mint azt Szerző is az 1-ső §.

alá tartozó cselekményekről helyesen kijelenti.

II. A fegyelmi bíróság intézményét a kamara tehát el- sősorban az eddigi joggyakorlat szempontjából tartja he- lyesnek, midőn lehetővé kívánja tenni, hogy a bíróság maga tegye át az ügyet a fegyelmi fórumhoz. A második szem- pont azonban, mely a kamarát vezeti az, hogy lehetővé kí- vánja tenni, hogy a kamara, az ipari és kereskedelmi ér- dekképviseletek, hatóságok, (állam stb.) valamint magán- felek is közvetlenül a fegyelmi bíróságok elé vihessék pa- naszukat és a versenycselekmény elbírálását, azaz a fe- gyelmi bíróság előtt gyakorolhassák az aktorátust, ha a versenycselekmény beleütközik a minden kereskedőre nézve kötelező üzleti tisztességbe és a jóerkölcsökbe. Ebben az in-

dító okban sem lehet fellelni azt a szándékot, melyet Szerző

a kamaráról feltételez, hogy ugyanis a rendes bíróságok

elől elvonni kívánja a versenybíráskodást és azt a maga ha- táskörébe vonja. Hiszen Szerző munkájában meggyőzően, bizonyítja, (midőn azt írja) hogy „az 1. §. körén belül tág tere nyílnék a céltudatos és eredményes építőmunkának a fegyelmi bíráskodás területén". Felmerült a kérdés, hogy a felperes hivatott-e arra, hogy maga bírálja el, hogy a kifo- gásolt cselekmény az 1-ső §. alá tartozik-e és nem a ver- senytörvény további §-ainak egyike alá? Azt hiszem nem le- het kétséges, hogy elsősorban maga az aktorátust gyakorló hivatott eldönteni a kifogásolt versenycselekmény minősí- tését, súlyos vagy enyhébb voltát és különösen azt a kö- rülményt, hogy a cselekmény sértette-e az ő jogvédte ér- dékeit, vagy csak az erkölcsi jogrendet, a nemzetgazdaság érdekeit? Ha felperes úgy találja, hogy áz ügy az enyhébb ügyeket tárgyaló fegyelmi bíróság elé való, ha az ügyet in- kább általános érdekűnek tartja, semmi kifogás sem emel- hető az ellen — Szerző érvelése szerint sem — hogy az.

ügyet nem a rendes bíróságok, hanem a fegyelmi fórum elé viszi. ,

Ezzel a gondolatmenettel távolról sem akarom lebe- csülni az általános érdekű, az üzleti tisztességet érintő cselekmények megtorlásának jelentőségét, sőt ellenkezőleg, fokozott mértékben kívánja a kamara lehetővé tenni az.

ilyen cselekmények üldözését és megtorlását. Eddig még az üzleti erkölcsök védelmére elsősorban hivatott érdékképvi- seleték, ipartestületek stb., de magánfelek is tartózkodtak, bírói eljárást megindítani oly iparos vagy kereskedő ellen, ki tisztességtelen cselekménnyel rontotta a magyar ipar vagy kereskedelem jó hírnevét és ezzel kárt okozott bár nem közvetlenül, de közvetve minden kereskedőnek és ipa- rosnak és vétett az ország egyetemes érdekei ellen. Nem találkozott érdekképviselet, hatóság vagy magánfél az ak- torátus gyakorlására, mert nem voltak hajlandók vállalni a.

versenypert és igen jelentékeny költségeinek kockázatát.

Minthogy pedig a fegyelmi bírósági eljárás költségmentes- nek van elképzelve, vagy csak egészen lényegtelen költséget okozónak, kétségtelen, hogy a

Azt hiszem, hogy a fegyelmi bíróság megteremtésének ezen szempontjai sem igazolják a kitűnő Szerző azon fel- tevését, hogy a kamara a versenyügyeket ki akarja vonni a rendes bíróságok hatásköréből a fegyelmi bíráskodás ja- vára.

III. Szerző eddig tárgyalt, téves feltevéseinél és követ-

keltetéseinél m é g feltűnőbb az az állítása, hogy a fegyelmi bíróságot azért is követeljük, mert ,,az árrontás területén kívánunk, a z eddigi gyakorlatnál lényegesebben szigorúbb felfogást érvényesíteni és ennek a biztosítására követeljük a lényegileg a s z a k m á k b ó l a l a k u l t kereskedelmi, és iparka- mara fegyelmi bíráskodást". Szerző ehhez h o z z á f ű z i : „ M e r t ha megvan a lehetősége annak, ¡hogy az árrontó ellen fe- gyelmi úton fel léhét lépni, akkor ez kettőt biztosít: 1. füg- getlenséget - a vonatkozó bírói' gyakorlattól és 2. h a t a l m a t az űrvédelem terén az árrontás megállapíthatásán és a z árrontó megbüntetésén keresztül."

Szerző bizonyára a legnagyobb jóhiszeműséggel írta le ezeket á gondolatokat, melyek pedig súlyos inszinuációkat tartalmaznák, főleg azonban ténybelileg és a vélt tényekből levont következtetésekben tévesek;

Szerző helyteleníti az árrtíntás miatt való fegyelmi bí- ráskodást, mert, mint í r j a : „a szakmák a fegyelmi jogkör biztosításán keresztül m ó d o t és a l k a l m á t nyernek ahhoz, hogy az ár rontást', a fent közölt bírói gyakorlattal szemben önmagában véve is tisztességtelen versenycselekményeknek minősíthessék úgy, hogy ezzel tulajdonképen elérkeztünk a szakmabeliek szuverén árszabályozásához, illetve ármegál- lapításához." Legyen szabad erre mindenekelőtt megjegyez- nem, hogy nincsen arról tudomásunk, hogy „á s z a k m á k " ezt a k a r j á k és különösképen nincsen róla tudomásunk, hogy ,,á s z a k m á k " k í v á n t á k a fegyelmi bíráskodást árrontási ügyek- ben; A fegyelmi bíráskodást a Budapesti Kereskedelmi és I p a r k a m a r a kérte a kormánytól mégpedig sémmiképen sem oly elgondolással'vagy'indokolással, mint azt Szerző fejte- geti. H a a k a m a r a oly nagy súlyt fektetett volna arra, hogy az árrontás ellen való eljárás kizárólag a fegyelmi bíróság

•ügykörébe tartózzék, akkor sem állanak meg Szerző tanul- m á n y á n a k érvei;'" ' ••

A k a m a r a álláspontja teljesen fedi a kamara mellett m ű k ö d ő J u r y • több esetben hozott azon döntését, a m e l y szerint „a versenytársak árainál olcsóbb, a "beszerzési Vagy önköltségi á r n á l alacsonyabb áron való feladás, munkaválla- lás,' vagy árajánlá's csak' ákkor képez árrontást, 'ha ezen cselekményben a • tisztességtelen ; verseny ismérvei m i n d e n kétséget k i z á r ó a n m e g á l l a p í t h a t ó k . " A k a m a r a n é m t a r t j a az árrontást ö n m a g á b a n véve tisztességtelen versenynek és semmiesetre sem k í v á n h a t a l m a t szerezni az ármegállapí- tás, mint Szerző írja, ,,a szuverén á r m e g á l l a p í t á s " teréh.

Viszont h a az árrontás összes körülmónyeihen á tisztesség- telen verseny ismérvei megállapíthatók, akkor az valóban és Szerző okfejtése szerint ¡is, á fegyelmi bírákódás a l á tartoznék, mert hiszen egészen kétségtelen, hogy a tisztes-

ségtelen verseny fogalma alá eső árrontási esetek par ex- cellence olyanok, melyekről Szerző is megállapítja, hogy

vétséget képeznek „a kereskedő és iparosnak magasabb kö- telességei szempontjából a saját hivatása iránt, hogy vi- gyáznia kell a kar becsületére és tekintélyére és végül, hogy a tisztesség határain belül szolidárisnak kell lennie kartársai iránt".

Hogy a kamara nem úgy gondolkozott mint azt Szerző

„a szakmák"-ról vagyis a kamaráról (mely a fegyelmi bíró- ságok megteremtését kívánta) feltételezi, arra nézve per- döntő 'bizonyítékaink vannak.

Amiről itt a III, pontban polemizálok, tulajdoriképen már tárgytalan, mert res judicata. A tavasszal törvénytá- runkba beoikkelyezett novella az ipari közigazgatás egyes kérdéseinek szabályozásáról, a kérdést már eldöntötte, amikor e törvény 28. §-a a kamarára bízta az árrontás elleni ügyekben -a kari bíráskodást a kamara elnökének elnöksége alatt megalakítandó ¡bizottságok feladataképen.

Az iparügyi miniszter a kodifikált megoldást megkér- dezésünk nélkül kezdeményezte és így önmagától megdől Szerző ama feltevése, hogy a kamara sajátmaga részére óhajtotta volna az ármegállapítás ngyon kényes és hálátlan f e l a d a t k ö r é t . A kamara elnöksége megfelelőbbnek tartotta az általa javasolt megoldást, mely az árrontási ügyekben az ítélkezést a fegyelmi bíróságra kívánta bízni. H o g y ez v o l t kezdettől fogva álláspontunk, bizonyítja a kamara elnöké- nek Éber Antalnak a tvjavaslat képviselőházi tárgyalásakor a képviselőházban elmondott beszéde, valamint az én, a tvjavaslat felsőházi tárgyalása alkalmával a felsőházban e l m o n d o t t b e s z é d e m . Mindebből kiderül, hogy távol állott a kamarától a szándék, hogy az árrontási pereket a kamara hatáskörébe vonja és ezzel magának „szuverén ármegálla-- pításra" hatalmat biztosítson. Viszont kétségtelen, hogy az árrontási pereknek tárgyalása a kamara mellett működő független fegyelmi bíróságokban inkább volna helyén, mint azokban a kamarai bizottságokban, melyeket az ipari köz- igazgatásról szóló novella kreál.

A kamarai bizottságok intézményével a törvény már megteremtette a Szerző által kifogásolt negyedik fórumot, annál kevésbé kifogásolható tehát a kamarának a fegyelmi bíróság felállítására irányuló törekvése, ha ez az intézmény, eltekintve az árrontási ügyekben reábízott hatáskörtől, ön- magában is hozzájárulhat a versenyperek terén észlelhető visszaélések és egészségtelen állapotok megszűntetéséhez.

Azt hiszem fejtegetésemmel némileg sikerült a fe- gyelmi bíróság ellen felmerült kifogásokat, félreértéseket és tévedéseket eloszlatnom. Ezek után röviden kívánnám

-még összefoglalni, mily jótékony hatást várunk a fegyelmi bíráskodástól.

1. Annak a lehetősége, hogy a bíróságok leszállíthat- ják hatáskörüket és az enyhébben elbírálandó általános ér- dekű ügyeket áttebetik a fegyelmi bírósághoz, csökkenteni fog ja a versenyperek számát, mert a felperesek ilyen ese- tekben nem érik el céljukat. A fegyelmi bíróságok ilyen ese- tekben a versenytörvény szankciójánál enyhébb büntetést is kiróhatnak, sőt az alperest még az' esetben is felmenthetik, ha a kifogásolt versenycselekményt elkövette, azonban eny- hítő körülményék a felmentést indokolják. Ily felmentés esetében, esetleg megintés esetében is a felperes nemcsak nem érte el zaklató és kárttevő célját, nem ártott alperes hírnevének, nem Okozott néki számibajöhető perköltséget, hanem ellenkezőleg önmagát kompromitálta, minek reá nézve súlyos következményei is lehetnek. Ilyen körülmé- .nyek között jogos az a feltevés, hogy a fegyelmi bíráskodás

intézményesítésével az indokolatlanul, rosszhiszeműen és tömegesen megindított versenyperek áradata meg fog szűnni, vagy legalább is lényegesen le fog csökkenni.

2. Annak a lehetősége, hogy panaszok akár hatóságok, .akár érdekképviseletek részéről a fegyelmi bíróságok elé vihetők, számos esetben olyan, az üzleti tisztességbe, vagy a jóerkölcsökbe ütköző cselekmény megtorlására fog ve- zetni, mely miatt eddig a versenyper és a költségek kocká- zatai miatt eljárás meg sem indult. így tehát anélkül, hogy versenyperek a rendes bíróságok hatásköréből kivonatnak, az üzleti erkölcsök megvédésének új útja nyílik meg.

3. Lehetővé válik, hogy a fegyelmi bíróság előtt oly cselekmény miatt induljon meg megtorló eljárás, mely a versenytörvény alapján eddig üldözhető nem volt, mert .nem egyes versenytársaknak, hanem az összességnek és a .kereskedelem vagy ipar jó hírnevének, tehát a nemzetgaz-

daságnak okozott kárt. Példa: egy magyar exportőr silány, . romlott, meg nem felelő árut szállított külföldre. A külföldi

megrendelő a néki okozott kárért törvényes lépéseket nem tesz az eljárás nehézségei, jogsegély hiánya stb. miatt és így ily súlyosan elítélendő, a magyar kereskedelem hírnevét és hitelét rontó eljárás büntetlen maradt. Előfordult, hogy a /külföldi az esetet kamaránknak jelentette és a kamarának megfelelő fórum hiányában nem volt módjában a lelkiis- meretlen, immorális exportőr ellen az eljárást megindítani.

A fegyelmi bíráskodás lehetségessé tenné ily cselekmé- nyeknek 'közérdekből való üldözését.

4. A fegyelmi bíráskodás megteremtésével meg volna

•adva a lehetőség, hogy árrontási panaszok nem az ipari .közigazgatási novellában előrelátott módon, tehát nem ka-

marai bizottságok által a kamara elnökének elnöklésével tárgyaltassanak le, hanem már a megalakulás módja és az ügyrend által biztosított fokozottabb pártatlansággal és tárgyilagossággal a. fegyelmi bíróság által.

A fegyelmi bíróságok megteremtése által az itt röviden vázolt eredmények elérhetők anélkül, hogy a versenyügyek a köztörvényi bíróságok hatásköréből kivonatnának és anél- kül, hogy a kamara hatalmi körét a legcsekélyebben is ki- terjesztené. A fegyelmi bíróságok ellen felhozott ellenveté- sek és aggályok tehát tárgytalanok és, szerény nézetem szerint, minden .'komoly alapot nélkülöznek.

Ismétlem azonban itt azt, amivel ezt az írást bevezet-- tem: A fegyelmi bíráskodás nem öncél. És ha akár a Szerző által, vagy bármely más oldalról más megoldás -javasoltat- nék, mellyel a kitűzött célok megfelelőbb, közérdekű mó- don elérhetők, én és — nem kételkedem benne — a kamara is, szívesen leszünk hajlandók ily javaslatot magunkévá tenni.

A m a g y a r H á z a s s á g i Törvény 80. §. a) p o n t j a és a z e l h a g y á s . *

Irta: Dr. Tóth György.

A magyar 'házassági jog bontási rendszeré a D. B. G. által is (1574. §.) elfogadott vétkességi elven épült föl. A törvény ab- szolút bontóokok megállapítása fnellett (76—79. §.) a 80. §-ban a relativ-bontóokokat szabályozza.

E z a bontó-okok szempontjából a: clausula generális, A svájci B. G. 142. §-a á' vétkesség elve nélkül állítja föl a generális clausulát: Ist eine so tiefe Zerrüttung des ehe- lichen Verhältnisses eingetreten, dass den Ehegatten die Fort- setzung der ehelichen Gemeinschaft nidht 'zugemutet werden darf, so kann jeder Ehegatte auf Scheidüng klagen.

A H. T. 80. §>a, amint a szövegből látható, lényegileg ab- ban tér el az 1568. §. tartalmától, hogy a bóntó okokat a — d ) pontokra osztja.

A z a) és c) pontok szóhangzat szerint is megfelelnek az 1568. '§. tartalmának. A b) és d) pontok az ehrloses oder unsitlíohes Verhalten fogalma alá vonhatók.1) 2)

*) (1894:'XXXI. t.-c. Életbelépett: 1895.. X. 1.) Á magyar házassági jog:

76. §-nak megfelel a D. G. B. 1565. /§.

. . 77. §-nak „ 1567. §.

78. §-nak „ „ „ .„ „ 1566. §.

' ' 80. §-nak . „ ' „ '„ „ ' „ 1568. Ii