K E R E K E S B É L A vezérőrnagy
0
FEGYELMI SZABÁLYZATUNK
„A fegyelem a honvédegyén kötelességeinek ön- tudatos teljesítésén és a Hazának, a Magyar Népköz- társaságnak teljes felelősséggel átérzett önfeláldo- zásra kész védelmezésén alapszik."
Farkas Mihály Vezérezredes Bajtárs az 1949—50. kiképzési év fel- adatait megjelölő, — honvédségünk fejlődésére történelmi jelentőségű — parancsában, a legyőzhetetlen Szovjet Vörös Hadsereg szervezeti és kikép- zési rendszerére való áttéréskor, mint legfontosabb feladatot „a vasfe- gyelem rövid időn belüli megteremtését" követeli meg a Honvédség min- den alakulatától.
Azért ez a legfontosabb feladat, mert a vasfegyelem megteremtése az előfeltétele annak, hogy a csapatok a megadott kiképzési célt valóban elérhessék.
Néphadseregünk fegyelmi helyzetének megvizsgálását, a fegyelmi fenyítő hatalom gyakorlásának kérdését azért tűztük most napirendre, hogy megállapítsuk, kiértékeljük azt,
1. hogyan értettük meg az új Fegyelmi Szabályzatot,
2. hogyan alkalmazzuk új Fegyelmi Szabályzatunk előírásait, 3. hogyan neveljük néphadseregünk katonáit és önmagunkat a Fe- gyelmi Szabályzat szellemében és végül
4. állapítsuk meg, hogy kiképzésünkben végrehajtjuk-e a Honvé- delmi Miniszter Bajtárs azon parancsát, hogy „a Honvédség minden ala- kulatában rövid időn belül meg kell teremteni a vasfegyelmet!"
Vizsgáljuk meg először is, miért van szükség a fegyelemre? Lenin elvtárs mondotta, amikor a proletárdiktatúráról beszélt, hogy nem 2 és fél évig, de 2 és fél hónapig sem tudtuk volna megtartani a hatalmat, hogyha nem lett volna a munkásosztályban és elsősorban a Pártban meg a vas- fegyelem. Ugyancsak Lenin elvtárs mondotta, hogy aki nem támogatja és építi a Vörös Hadsereg fegyelmét és rendjét, az hitszegő és hazaáruló.
Tudjuk jól, hogy a hatalom egyik döntő szerve a hadsereg.
Mi a hadsereg célja:
1. A hadsereg célja a szocialista országokban a szocialista társa- diaimi rend, tehát a dolgozók hatalmának és eredményének, a termelés nyugodt menetének. — a békének, a szabadságnak és függetlenségnek a megvédése. A hadseregek tehát a szocialista országokban igazságos háborút folytatnak akkor, amikor
a) egyrészt a saját országukat, a dolgozók hazáját, annak eredmé- nyeit, a dolgozó munkás tömegek érdekeit védik meg, kapitalista államok rabló, leigázó hadjárataival, támadásaival szemben,
b) másrészt akkor, amikor a szomszéd népeket, felszabadító küz- delmeikben támogatják, akár a saját elnyomó, kizsákmányoló, tőkés, bur- zsoá kormányaikkal szemben, akár idegen gyarmatosító hatalmak agresszív támadásaival szemben.
28
2. A had"ereg célja a kapitalista országokban: az uralkodó, kizsák- mányoló, népelnyomó osztályok, tehát a kisebbség hatalmi politikájának a megvédése és biztosítása. Ebből a célból a saját országban a dolgozók for- radalmi megmozdulásait, szabadságharcait elfojtják, azonkívül gyakran ide- gen népeket orvul megtámadnak, leigáznak, hogy a rendszerint válságban levő gazdasági és politikai rendszerüket ezáltal tovább fenntarthassák.
A hadseregek a fentebbi célokat — akár néphadseregekről, akár kapitalista osztályhadseregekről van szó — harc árán érik el. Mert csak harccal, támadással lehet az ellenség erőszak-szervezetét megsemmisíteni.
A technika mai fejlett állapotában a harc megvívása igen nagy köve- telmények elé állítja az egész népet is, de elsősorban a hadsereget; annak minden tagját: tiszteket, tiszthelyetteseket, tiszteseket és honvédeket és a hadsereg minden' egységét, parancsnokságát, csapatát, vagy intézetét.
Hogy a hadseregeket képessé tegyük a súlyos harcok megvívására, azokat ki kell képezni.
A kiképzés — a béke munka — feladata: ami jelenti iaz egyenként és kötelékben a harcosra háramló teendők tökéletes elsajátítását, harcszerű viszonyok közötti begyakoroltatását és a néphadseregekben a rendkívül fontos politikai neveléssel együtt, az .alakulatból vasfegyelmű, fizikai és erkölcsi erőben edzett, öntudatos, nehézségeket elviselő, minden akadályt legyőző, harcos szellemű egységek összekovácsolását.
A kiképzés értelmezésében is döntő különbség van a kapitalista hadsereg és a néphadsereg kiképzése között.
A kapitalista hadseregben a kiképzés ia neveléstől, a fegyelmezéstől, edzéstől mereven el van választva, öntudatra nevelésről, meggyőződéses fe- gyelemről szó sem lehet. Ez érthető is, mert őket vezetőik sötétségben akar- ják tartani. Felvilágosítással, haladó szellemű öntudatra neveléssel a tőkés osztály ellen fordulnának. A hadseregek feladatai és alapvető helyzete miatt, ott a tisztek és a legénység között óriási a szakadék, s éppen ezért ott vak- fegyelmet (kényszer fegyelmet) követelnek meg.
A népi hadsereg: a Marxi-Lenini elmélet alapján állva, jobb, gya- korlatias módszerekkel oktatja a dicsőséges győzelmet elért Sztálini had- művészetet, a korszerűbb harcászatot, és alakítja ki a meggyőződésen alapuló, tehát öntudatos fegyelmet.
Más értelmű és jelentőségű fegyelmet teremt; céltudatosan nevel és
edz, és mindezen tevékenységet egységes politikai elvben fogja fel. Egysé- ges a tisztikar és a legénység és maga mögött tudja a dolgozó nép milliós tömegeit. A hadserég minden tagját az öntudat, lelkes munka, lelkiismere- tes, becsületes kötelességteljesítés, forró hazaszeretet és az ellenség izzó
gyűlölete hatja át.
A korszerű háború az abban résztvevő ember egész erkölcsi, szellemi és fizikai erejét igen nehéz próba elé állítja. Ezért a néphadsereg parancs- nokai, a béke-kiképzésben minden nehézséghez, a megerőltető menetek- hez, a nehéz, járhatatlan terephez, rossz időjáráshoz, szokatlan időpontok- hoz, az éjjeli sötétséghez, az élelem, ivóvíz kimaradásához tervszerűen és fokozatosan edzik hozzá a harcosokat. Kifejlesztik bennük politikai neveíő- munkával az önfeláldozó, öntudatos, áldozatvállaló, pontos kötelességtel- jesítést, a legnehezebb viszonyok között is és így megközelítik azt a lelki- állapotot, amibe a katonák kerülnek majd az ellenség tüzében. A gyakor- latok tehát minél .tökéletesebben tükrözzék vissza a valódi helyzetet.
Sztálin elvtárs mondotta: „Fegyelem és katonás rend nélkül, ami- nek fenntartása a hadsereg minden egyes tagjának legfontosabb feladata, nem lehet eredményeket elképzelni, sem a csapatok kiképzésében, sem nevelésében."
Hogyan és mivel tudjuk a fegyelmet megteremteni? Fáradhatatlan nevelőmunkával, melynek eszközei:
1. Politikai felvilágosítás,
2. a parancsteljesítés maradéktalan megkövetelése és jó példamutatás, 3. a fegyelmi fenyítő hatalom és
4. a jutalmazás helyes gyakorlása, Mit kell a fegyelemmel elérni?
El kell érni, hogy a hadsereg minden tagja:
a) a parancsokat pontosan végrehajtsa,
b) a kötelességeket lekiismeretesen, öntudatosan teljesítse, ha kell az élete feláldozása árán is, — egyedül, önálló, elszigetelt helyzetben is,
c) a fáradalmakat szívósan elviselje, d) a katonai titkokat megőrizze,
e) becsületesen, mértékletesen éljen a szocialista erkölcs törvényei szerint,
f) ismereteit állandóan fejlessze, tökéletesítse,
g) tisztelettudó, udvarias magatartású legyen és a tiszteletadás sza- bályait tartsa be,
h) a katonai és népi vagyont kímélje, óvja meg.
A fegyelem kialakításában és megszilárdításában döntő szerepe van a politikai nevelőmunkának.
E politikai nevelésnek elsőrendű feladata, hogy:
1. Tudatosítsa a néphadsereg minden tagjában, 'hogy népünk szabad- ságának tnegvédésére csak úgy válnak alkalmassá, ha lelkiismeretesen, fegyelmezetten, pontosan betartják néphadseregünk szabályait, ha az elöl- járók parancsait törvénynek tekintik, melyet feltétlenül, vonakodás nélkül,
pontosan, a legjobb tudásuk szerint, a kellő időben teljesítenek, ha minden- kor a honvédeskü. szellemében élnek és cselekszenek.
2. Hogy tudatosítsa a tiszthelyettesekben és tisztesekben a Fegyelmi Szabályzat rendelkezéseinek tökéletes elsajátítását, következetes, állandó és helyes alkalmazását, a Fegyelmi Szabályzat szellemének helyes meg- értését. Az alapvető különbség megértését a Néphadsereg és a tőkés osz-
tályhadsereg fegyelme és fegyelmezése között.
Ennek a fegyelemnek megteremtésében rendelkezésünkre áll a legki- válóbb Fegyelmi Szabályzat, melynek minden pontját, rendelkezését a di- csőséges Vörös Hadsereg vérrel és verejtékkel szerzett tapasztalatai alap- ján alkották meg.
Ezt a Szabályzatunkat csak helyesen kell tudni alkalmazni! Fel kell mindenkinek ismerni, miért oly kiváló ez a Fegyelmi Szabályzat és miért nem használhatná ezt mégsem, egyetlen kapitalista osztályhad- sereg sem.
Fel kell most vetnünk «azt a kérdést, hogy miután meg van az új Fegyelmi Szabályzat, hogyan éljünk, mint parancsnokok a Szabályzat ren- delkezéseivel.
Csak az a munkáskáder teljesíti kötelességét saját osztályával szem- ben és erősíti néphadseregünket, aki él a fegyelmi szabályzat által nyújtott
jogaival. Nekünk tudnunk kell azt, hogy a munkásosztály miután meghó- dította a hatalmat, nem tudná megtartani azt, hogyha lebecsülné a fegyel- met, ha nem értené meg, hogy hatalmának megszilárdításához nemcsak a hadseregben, de a dolgozók állama életének minden területén szükség van:
határozott, szilárd, erős fegyelemre.
Feltétlenül szükséges, hogy ezt megértsük.
Fegyelem ott van, ahol a parancsnoknak a figyelmét nem kerüli el a legjelentéktelenebbnek látszó fegyelmezetlenség sem. A kicsiségek elné- zése is komoly hiba, mert a kicsikből lesznek a nagy hibák. Viszont a kis kilengések időbeni kiküszöbölése, megakadályozza a nagyobb fegyelmi kihágásokat. A parancsnokok kötelessége észrevenni a legkisebb rendelle- nességet is, azonnal rá kell mutatni a hibákra és követelni kell azok kija- vítását. A katonáknak érezniök kell, hogy van parancsnokuk, aki mindent meglát és mindent kijavíttat. De ugyanakkor dicsér és jutalmaz is azok felé, akik azt kiérdemlik.
Gyakori hiba, h o g y azok a p a r a n c s n o k o k , akik m á r élnek a fegyelmi s z a b á l y z a t n y ú j t o t t a j o g o k k a l , n e m helyesen é l n e k vele.
Milyen hibák ezek:
1. A fenyítést a cselekmények pontos kivizsgálása nélkül szabják meg.
2. A fenyítés nemét és terjedelmét a fenyítendő egyéniségének, eddigi magatartásának megítélése nélkül határozzák meg.
3. Nem a szabályzatban megadott fegyelmi fenyítéseket alkalmazzák.
Mi a hibák oka?
1. Nem ismerjük jól Fegyelmi Szabályzatunkat és" azok előírásait.
2. Nem ismerjük alárendeltjeinket alaposan és nem is törekszünk mindenütt arra, hogy őket alaposan megismerjük. Nem tanulmányozzuk
•embereinket. Egyesek jelentések alapján döntenek és hoznak ítéletet, holott a fenyítésnek, a fegyelmezésnek az a feladata, hogy azt, aki elkövetett fegyelemsértést, úgy fenyítsük meg, hogy számára, az ő életében a fenyítés új szakaszt nyisson meg, hogy ő maga rádöbbenjen arra, ő maga felismerje azt, hogy helytelenül viselkedett, hogy azzal, hogy fegyelmezet- len lett, bűnt követett el népével szemben és ha párttag, pártjával szem- ben is.
A fegyelmi jogot úgy kell gyakorolni, hogy az segítse az érintettet abban, hogy hibáitól megszabaduljon és fegyelmezett, kiváló harcossá fej- lődhessék. A fegyelmezésnek, ennek a nevelőmunkának olyannak kell lennie, hogy annak eredményeként hadseregünkben új tipusú emberek, új tipusú harcosok formálódjanak, akik szocialista szellemben gondolkodnak, meg- értik feladataikat, kötelességüket a néppel és a nép hadseregével szemben.
3. A kiszabott fenyítést sem az egyénre, sem az alakulatra nézve nem teszik nevelő hatásúvá.
4. Számos parancsnok azzal akarja a fegyelmet megteremteni, hogy indokolatlanul, állandóan a legszigorúbb fenyítéseket alkalmazzák.
5. A fegyelem javítására a dicséretet, jutalmazást alig, vagy egy- általában nem gyakorolják.
L á s s u n k c s a k egy-két példát:
Egy alosztály parancsnoka egy honvédet, mert ágyának fejrésze rendetlen volt, egy másik őrvezetőt, mert őrszolgálatát hanyagul látta el és egy harmadik honvédet, mert a tiszteletadást saját parancsnokának
elmulasztotta egy és ugyanazon napon, egyformán 4—4 nap szigorú fog- sággal fenyítette meg.
Ezekről a négynapos fenyítésekről az alakulatoknál természetesen joggal és sokat beszéltek.
Az alosztályparancsnok máskor hasonló vétségeket egyszerűen el- nézett, vagy: bárki bármit vét, „egységes" 4 napi szigorú fogság fenyítést kap.
Ugyanakkor egy másik alakulatnál a parancsnoknak tudomására jutott, hogy egy honvéd hanyagul látta el az őrszolgálatát. Első dolga volt, hogy a mulasztó közvetlen parancsnokával megbeszélje a történteket. A megbeszélés eredménye: a bajtárs egy nemrég földhöz juttatott új gazdá- nak a gyermeke, nem párttag, tehetséges és szorgalmas, aki már 2 ízben kapott dicséretet, amit a dicséreti jegyzőkönyv bizonyít. Fenyítve még nem volt. Közvetlen parancsnokainak az volt róla a benyomásuk, hogy fegyel- mezett, rendet tartó, tanulékony honvéd. Az őrszolgálatba fárasztó gya- korlat után került, s így eshetett meg vele a szolgálati vétség. Jó tulaj- donságai közé tartozik még, hogy mindenben kezdeményező természetű, semmiféle közösségi munkából nem marad ki, amikor meg kell mutatni, hogy ki mit ér. Hibája, hogy nem elég alapos, nem hatol a dolgok mélyére, lobbanékony és kevésbbé állhatatos.
A parancsnok ezek utáij világosan látta az elkövetett vétséget, az elkövetés körülményeit és azt a bajtársat is, akit őrszolgálatbeli mulasztás miatt meg kell fenyítenie, hogy máskor hasonló helyzetben helyesen jár- jon el.
A sokoldalú vizsgálat után a parancsnok hosszasan gondolkozott a fenyítés kiméretén.
Ez volt a gondolatmenete: Ez az ember nagy érték és ez a bajtárs nem utolsó az alakulatnál. Fontos, hogy a fejlődését további helyes irányba terelje. Megbeszélte elgondolását politikai tisztjével. Ezután elhatározta, hogy 7 napi laktanyafogsággal fenyíti meg.
Majd magához rendelte a rajparancsnokot és a rajmegbízottat és a politikai tiszt bajtárssal együtt megbeszélte velük, hogyan mutassanak rá a vétkes bajtárs előtt hanyagságának következményeire és hogyan magyarázzák meg neki, hogy a jövőben hasonló helyzetben, hogyan kell viselkednie.
A fenyítést letöltötte. Majd a fenyítés letöltése után a parancsnok magához rendelte és külön beszélt vele, hogy milyen tanulságot kell le- vonnia az elkövetett vétségből és a letöltött fenyítésből.
Elrendelte azután, hogy közvetlen parancsnokai kísérjék figyelem- mel a megfenyített bajtárs további magatartását, s 30 nap múlva tegye- nek neki erről jelentést.
Két teljesen ellentétes módszert mutattam itt be és nem lehet kétsé- ges, hogy az utóbbi módszer fog eredményre vezetni. Melyek itt a tanulságok:
Honvédségünk a dolgozó nép iskolája. A nevelés, különösen a katonai nevelés bonyolult és nehéz feladat. A politikai öntudatosítást és ezzel szo- ros egységben a fegyelmezést, a fenyítést és dicséretet, fejlett nevelő érzék- kel kell felhasználni az lalárendeltek fegyelmezettségének, jellemük szi- lárdságának, harckészségüknek minél tökéletesebb kialakítására. A parancs- nok feladata az is, hogy a csapat életének minden mozzanatát valóban nevelési tényezővé tegye!
Kalinin elvtárs a Szovjetúnió kiváló nevelője mondja: „A nevelés nem tűri meg a 6ablont, még a jó sablont sem. Mások tapasztalatait ki kell ugyan használnunk, de nem lehet azokat sablonosan alkalmazni az adott körülmények, feladatok és ia rendelkezésünkre álló emberek sajátos- ságainak figyelembevétele nélkül. Minden tapasztalatért meg kell szen- vedni, küzdelemmel kell azt megszerezni, hogy átmenjen húsunkba és vérünkbe."
A katonai nevelés első feladata a vasfegyelem megteremtése. A fe- gyelmezés tehát nevelés. A Szolgálati Szabályzatban előírt fegyelmi fenyítő hatalom alkalmazása is elsősorban nevelést és nem megtorlást céloz. Ennek alkalmazása nem jog, hanem kötelesség! Gondoljunk csak az első példára.
Az alárendeltek önkénytelenül is bírálat tárgyává teszik, ha ia parancsnok nem mérlegelte a körülményeket, az illető addigi magatartását, az eny- hítő, vagy súlyosbító körülményeket és ha nem gyakorolta következetesen a fegyelmi fenyítő hatalmat. Tehát a parancsnok nem teljesítette köteles- ségeit.
A parancsnok munkájának egyik értékmérője, egységének fegyelmi helyzete, s a fenyítések, dicséretek helyes gyakorlása.
A fenyítés lényege nem lehet megtorlás!
A fenyítés célja, hogy kivizsgálja és megszüntesse az elkövetett vét- ség okait, hogy nyomatékos formában meggyőzze a vétség elkövetőjét a fegyelmi vétség súlyáról és következményeiről, ia csapat és ezen túlmenően a dolgozó nép szempontjából, hogy segítse őt fejlődésében, fegyelmezett harcossá alakulásában és végül, hogy emlékezetes példa gyanánt szolgál- jon mind a fenyített, mind az egész csapat számára és ezzel elejét vegye hasonló vétségek megismétlődésének.
A fegyelmezésnek, fenyítésnek a meggyőzésen kell alapulnia. Ezért a fenyítés politikai nevelőmunka is. Ha a fenyítettek nem lennének meg- győződve fegyelmi vétségük súlyáról, annak következményeiről, a fenyítés indokoltságáról, akkor a fenyítés nem is érné el a célját. Akkor csak meg- torlás maradna, nem pedig nevelési tényező.
A vasfegyelem nemcsak a katonai szolgálat éveire korlátozódó valami, hanem a szocializmust építő nép, alapvető tulajdonsága. Mert, ha a honvédnek vérévé válik a vasfegyelem, bizonyos, hogy a polgári élet- ben is bárhol és biztosan megállja a helyét. Mert vasfegyelmet követel a.
Syár, a szövetkezet, az iroda és minden munkaterület, minden munkahely
a dolgozótól.
A fegyelmet gyakorló előljáró kötelessége: következetesen élni a
legyelrni fenyítő és dicsérő hatalommal, sokoldalú vizsgálat tárgyává kell tenni az elkövetett cselekményt, a fenyítendő honvédet, a fenyítés kimé- retét, elvetve mindenfajta sematizmust és bürokratizmust, a nevelés céljá- ból vizsgálni az esetet, majd végül ellenőrizni kell az eredményt.
Amikor az új Fegyelmi Szabályzatról beszélünk, meg kell értenünk
a z t a döntő jelentőségű elvi különbséget, ami ia régi kapitalista hadsereg es a szocializmust építő országunk néphadseregének fegyelme között
fennáll.
Ez a különbség óriási!
Láttuk a kapitalista hadseregek célját, tudjuk összetételét. A kapi- talista hadseregek fegyelmét, a kapitalista társadalom alaptörvényei, a ki- zsákmányolás törvényei szabályozzák, melyek a hadseregben még sokkal
fokozottabban jutnak kifejezésre. Az elnyomás még nagyobb. A tiszt és legénység közti különbség még sokkal szembetűnőbb. /
A mi néphadseregünk belső életére, fegyelmére a szocializmust építő társadalom haladó törvényei hatnak. Tiszteket és honvédeket egy cél
fűt: becsülettel és dicsőséggel szolgálni a szabad magyar dolgozó nép ügyét. Alkotmányunk a dolgozó nép alkotmánya 60. §-a így szól: „A Magyar
Népköztársaság polgárainak megtisztelő kötelessége, hogy általános véd- kötelezettség alapján katonai szolgálatot teljesítsenek." Erre a politikai alapra épül fel, ebből nő ki hadseregünk új fegyelme, amely az öntudaton, a belső meggyőződésen nyugszik. Hadseregünkben a fegyelmi hatalom gyakorlásának úgy kell történnie, hogy nap mint nap növelje, erősebbé tegye katonailag, politikailag, erkölcsileg hadseregünk belső értékét.
Igen fontos, állandó tényező a fegyelem kialakításában:
1. A parancsnok személyes, jó példaadása. Ha a tisztek, tiszthelyet- tesek és tisztesek ennek óriási fontosságát s mint a nevelés- legfőbb és legjobb eszközét nemcsak felismerik és hangoztatják, hanem valóban azt helyesen gyakorlatban alkalmazzák is, — akkor igen rövid idő alatt célhoz fogunk érni.
2. A másik fontos tényező a parancsnoki munka helyes megszerve- zése, majd ebből eredően a parancsok helyes, határozott formában való kiadása, majd a végrehajtáshoz szükséges eszközök, módok, valamint reálisan, szükséges idő biztosítása.
3. Nem kevésbbé fontos elv, hogy sohase szégyenítsük meg aláren- deltjeinket egyéniségükben. Aki gerincbe töri az. épülő szocialista társada- lomnak polgárát a hadseregben, aki megalázza az embert, aki gúnyt űz belőlük, az gorombán megsérti az épülő szocialista társadalom törvényéit és Pártunk irányelvével is szembekerül. A fenyítés célja sohasem lehet az, hogy elkeseredett, önérzetükben megsértett katonáink legyenek! Ez az elv a kapitalista hadseregben egyszerűen ismeretlen. Természetesen bármily szigor legyen is ott, akármilyen drákói eszközöket alkalmazzanak, az ered- mény szolgai vak-fegyelem lehet csak, amely az első megpróbáltatásnál összeomlik, és pánikban megsemmisül. \ , ^
4. Helytelen nézet a fegyelmetlenséget elkövetettet elveszett ember- nek tekinteni. A parancsnok feladata, hogy támogassa az ilyen bajtársakat hibáik kijavításában. De helytelen az úgynevezett társadalmi, vagy bajtársi kiközösítés, bojkottálás. Ez is megbélyegzés.
5. A fenyítés, — ha már arra sor kerül, — legyen a cselekményhez mérten szigorú, de feltétlenül igazságos. A megfenyített érezze, hogy a parancsnok az ügyét alaposan kivizsgálta, körültekintő volt. Itt lehet köny- nyen célt téveszteni a parancsnoknak, ha nem fontolja, nem gondolja meg jól az alkalmazandó fenyítést, — ha a körülményeket, vagy a fenyítendő egyéniséget figyelembe nem véve, akár túl enyhe, 'akár túl szigorú fenyí- tést szab ki. A cselekménnyel arányban nem álló fenyítés, minden eset- ben rombol és semmi esetre sem javit, vagy nevel. De a romboló hatás nemcsak az érintett személynél, hanem az egész egységnél fog mutatkozni, tehát sokkal többet árt, mint használ.
6. A parancsnok a fenyítendőkkel szemben is szigorú, de emberi han- got üssön meg.
7. Nagy Pártunk a hadseregben, a fegyelem kialakításában is az élen jár. A kommunisták példamutatásának igen nagy fontossága van!
A pártszervezetekben folyó politikai munkának ezidőszerint főfel- adata, hogy a kommunisták valóban élenjáró szerepet töltsenek be a had- sereg fegyelmének kialakításában is. Minden kommunistának tisztában kell lennie azzal, hogy a fegyelem terén tapasztalható hibákért a Párt elsősor- ban az ott szolgálatot teljesítő kommunistákat teszi — rendfokozatra való tekintet nélkül — felelőssé! A kommunistáknak élen kell járniok a fegyel- mezés területén folytatott szívós és következetes harcban. Példamutató magatartásukkal, környezetüknek a szigorú vasfegyelemre való nevelé- sével hozzá kell járulniok a dolgozó nép érdekeit, a munkásosztály hatal- mát, Hazánk függetlenségét és szabadságát védelmező néphadseregünk alapjának, a vasjegyelemnek megteremtéséhez és megszilárdításához.
Végül szeretném még egy-két, a régi és új Szolgálati Szabályzat közötti lényeges különbségre 'felhívni olvasóim figyelmét:
1. A régi osztályhadseregben a fegyverhasználati jogot csak a tisz- teknek, mint az uralkodó osztály tagjainak adta meg a régi Szolgálati Szabályzat, addig az új Szabályzatunk előírja, hogy az elöljárók, rend- fokozatnélküli honvédtől kezdve felfelé, kötelesek halasztást nem tűrő, végső esetben az alárendeltek nyilt engedetlensége, ellenszegülése esetén fegyverüket használni.
2. A régi Szolgálati Szabályzat szerint fegyelmi fenyítő hatalmuk csak a tiszteknek volt. Az új Fegyelmi Szabályzatunk a legalacsonyabb szolgálati beosztású parancsnoknak is biztosítja beosztása vagy rendfo- kozata alapján a fegyelmi fenyítő, illetve dicsérő jogkört.
3. Az új szabályzatunk előírja, hogy bűntetteket, nyereségvágyból eredő vétségeket és jövedéki kihágásokat nem lehet fegyelmileg megto- Tolni. A régi szabályzatunk éppen a kiváltságos tisztikar védelmében erről nem beszélt.
4. Uj Szabályzatunk a közösség érdekeit védi akkor, amikor ki- mondja, hogy szigorúbb fenyítést kell alkalmazni akkor, amikor az elkö- vetett fegyelemsértés következménye a fennálló rendet jelentős mértékben sértette.
5. Az embert személyében súlyosan megalázó gúzsbakötést, kikötést új Szabályzatunk nem ismeri.
6. A parancsnokok, parancsnoki tekintélyének megóvása, az egy- másközti bajtársias viszony fenntartására ügyel a Szabályzatunk és a feltétlen tárgyilagosságot biztosítja, amikor elrendeli, hogy a parancsnokok helyetteseit és a törzsek parancsnokait csak közvetlen elöljárójuknál egy szolgálati beosztással magasabb előljáró fenyítheti meg szobafogsággal és fogsággal az. állomásőrségen.
7. A dicséreti jogkör és a dicséret nemének meghatározása sem volt megtalálható a régi szolgálati szabályzatban.
A helyesen alkalmazott dicséret, vagy kitüntetés igen fontos eszköz
a parancsnok kezében, mellyel alárendeltjeiben a kötelességérzetet, a Szol- gálati buzgóságot, a hivatásszeretetet és a katonás szellemet — ezeken keresztül az alakulat vasfegyelmét — kialakítja és fejleszti.
A helytelenül alkalmazott jutalmazás, dicséret, kitüntetés viszont mérhetetlen károkat okozhat. Ezért kell minden parancsnoknak a dicsére- tek, jutalmazások előtt a jutalmazandó cselekményt behatóan megvizsgálni, tárgyilagosan elbírálni, az előadott tények valódiságáért a felelősséget
vállalni.
8. Minden elöljáró köteles szolgálati úton írásban jelenteni, vagy közölni az általa kiszabott fenyítéseket és dicséreteket. Legénységi állo- mányú egyéneknél az alosztályparancsnoknak, tiszteknél a csapattestpa- rancsnokoknak, vagy az állomány illetékes seregtestparancsnokoknak. Csak így érhető el, hogy
a) a parancsnokok a kiszabott fenyítéseket nyilvántartsák,
b) az alsóbb parancsnokok által kiszabott fenyítéseket és dicsérete- ket elbírálják,
c) az alárendelteket helyesen megismerhessék és
d) végül, hogy a kiszabott fenyítéseket és dicséreteket az egész egy- ség teljes személyi állományának — neVelési célzattal — beható oktatás tárgyává tehessék.
9. A panaszok és jelentések szabályozásával a Fegyelmi Szabályzat minden honvéd személynek megadja a módot, hogy jogtalanságok, sérel- mek esetén panaszt tegyen. Az elöljárót pedig kötelezi arra, hogy ezen pa- naszokat alaposan kivizsgálja és a túlkapásokat azonnal megszűntesse. A panaszok megtételénél és a panaszügyek elintézésénél igen fontos, a helyes, bajtársias, építő jellegű kritika és önkritika.
A panaszok, jelentéseknek egés2 új formái vannak: a szemlélői ki- kérdezések és a politikai tiszteknél és politikai vezetőknél a szolgálati út betartása nélküli, közvetlen jelentések. Mindezek célja a parancsnokok és beosztottak közötti bajtársias viszony kialakítása, a bizalom megteremtése, a parancsnoknak a csapat helyzetéről minden vonatkozásban közvetlen valódi kép kialakítása, az alárendeltek helyes megismerése, végső fokon a vasfegyelem kialakítása.
10. A Horthy-féle osztályhadseregben a tiszti becsületügyi szabályok, mint lovagiassági szabályok a tisztikart nemcsak a honvédségen belül, de azon túl a polgári társadalmon belül is mindenek fölé emelték. Az ereden- dően amúgy is meglevő válaszfalat még jobban emelték és kihangsúlyoz- ták, az ellentéteket még jobban kimélyítették, az erkölcstelenséget, jellem- beli hibákat elpalástolták, stb.
Az új szabályzatunk tiszti becsületügyi bíróságának feladata őrködni, éberen vigyázni arra, hogy Honvédség élcsapatának, legjobbjainak, a tiszti- karnak tekintélye, becsülete, a tisztek szocialista erkölcse, jelleme, mindig tisztán, sértetlenül lebegjen minden honvédszemély előtt. Követendő példa- ként szilárdítsa meg a parancsnokok tekintélyét és alakítsa ki a vasfe- gyelmet.
Sokat és gyiaikran kell tanulmányoznunk új Fegyelmi Szabályza- tunkat, hogy annak szellemét megértve, — azt helyesen alkalmazhassuk, hogy néphadseregünk fegyelmi helyzetében várt döntő változást mielőbb elérhessek.
Nem áll az a tétel, hogy aki szórói-szóra fújja a szabályzat szöve- gét, az helyesen is fogja alkalmazni. De áll az, hogy aki helyesen akarja alkalmazni új szellemű Fegyelmi Szabályzatunkat, az másként nem teheti azt, csak ha ismeri annak előírásait és azon túlmenően, annak szellemét.
Tanuljunk e téren is dicső példaképünktől a II. világháború győzel- mes Szovjet Hadseregétől, nagy fegyverbarátunktól, akik a legválságosabb helyzetben mutatták meg az egész világnak, hogy mire képes az öntuda- tos fegyelem szellemében nevelt szocialista hadsereg.
