A nemzetközi jog forrásai és a magánjog

javára szóló bejegyzésével egyidejűleg a hitelezőkkel szemben hatálytalan jelzálogjogokat hivatalból törölni.

}

Erre az utóbbi rendezésre éipen azért lenne szükség, mert a vevő rendszerint nem hitelező és így vele ¡szemben nem is lenne a jelzálogjog hatálytalan. Ilyenkor tehát a hitelezők ¡kénytelenek a inai szabályok ¡mellett vagy a jelzálogjogok hatályosságába belenyugodni a gyorsabb értékesítés érdekében, vagy pedig az értékesítéssel a megállapítási perek végét megvárni. A harmadik megoldás az ingatlan elárvereztetóse, amikor is sorrendi, vita alakj ában Jog- a-hatálytalanság kérdése felmerülni.

További, dé már a kodifikációs tárgyalások körébe

tartozó részletkérdés, hogy a kényszeregyességi kérvény ¡beadása után, vagy csak ,az eljárás telekkönyvi feljegyzése után érkezett bead- ványok alapján foganatosított ¡bejegyzésekre vonatkoznak-e az említett intézkedések.

Előbbi esetben ¡a .kérvény ¡beadása és a feljegyzés közötti időre .szólóan mégis megmaradna a perlés szükségessége. Utóbbi esetben viszont a — fentiek szerint ritkán előforduló — jóhi- szemű szerzések esetére szólóan kellene a törlés törlése iránti pernél egyszerűbb jogvédelmi eszközről gondoskodni.

A nemzetközi jog forrásai és a magánjog-

Irta: Dr. Váli Ferenc egyetemi m. tanár, ügyvéd.

Az elmúlt hónap legnagyobb jogtudományi eseménye Buda- pesten Verdross Alfréd bécsi nemzetközi jogi professzor két elő- adása Volt. E két előadás közül a második a „nemzetközi jog

forrásainak új tanáról" szólt és megbeszélésünkben ennek az előadásnak tartalmából óhajtunk kiindulni.

A nemzetközi jog irodalma, mint Verdross kifejtette, sokáig csak két jogforrást ismert: a nemzetközi szerződéseket és a nem- zetközi' szokásjogot. De midőn az Állandó Nemzetközi Bíróság statútumának 38. cikke e bíróság által alkalmazandó jogszabá-' lyok közé a nemzetközi szerződések és szokásjog mellett felvette a „civilizált nemzetek által elismert általános jogelveket" („les principes généraux de droit reconnus par les nations civilisées") is, az irodalom is kénytelen volt tudomást venni erről a kútfőről, mely az államok és nemzetközi bíróságok gyakorlatábap már mindig szerepet játszott. Az irodalomban azonban számos kritika

8) E rendelkezések hatálya alól természetesen ki kellene venni a ranghelyfeljegyzés alapján a hitelezőkkel szemben is hatályosan bejegyzett jelzálogjogokat.

3*

illette ezt a harmadik jogforrást a szélső pozitivisták részéről1) és a vita ma sem ült el.

Verdross előadásában megkísérelte, hogy az általános jog- elveknek bizonyos felosztását adja aszerint, hogy azok honnan meríthetők. Szerinte ezek a jogelvek először olyan elvek, melyek a szerződési és szokásjog alapjait képezik, vagyis azok a sza- bályok, melyek a szerződés vagy szokásjog érvényes létrejöttét szabályozzák (konstruktív szabályok) és amelyeknek elméletileg a szerződéseket és a szokásjogot meg kellett előzniük. Másodszor oly jogelvekről lehet szó, melyek a nemzetközi jog bizonyos speciális részének, mint pl. a folyami jognak általános elveit tar- talmazzák. És végül ezeknek az általános jogelveknek egy ré- szét a nemzetközi jog a belső állami jogból, főként annak legfej- lettebb fajtájából, a magánjogból meríti.2)

A fenti felosztással mi később kívánunk foglalkozni és most előbb a magánjogi elveknek a nemzetközi jogra gyakorolt be- hatását tesszük rövid vizsgálat tárgyává.

Mindenekelőtt meg kell állapítani, hogy minden jogrendszer- nek vannak közös vonásai, melyek mintegy a jog természetéből és fogalmából folynak és amelyeken keresztül az egyes jogi dis- ciplinák kölcsönhatást gyakorolnak egymásra. Emellett minden jogágazatnak megvannak a maga különös alapelvei, melyeket természetesen ezek a kölcsönhatások nem érinthetnek, mert ak- kor magával az illető jogágazat lényegével kerülnének ellentétbe.

A nemzetközi jog, mely nemcsak mint tudomány, de mint gyakorlati jogrendszer egyike a legfiatalabbaknak. A középkor- ban, valamint a központosított államok alakulásakor az újkor ele- jén, midőn kifejlődött nemzetközi szokásjogról vagy szerződési jogról szó nem lehetett, az államférfiak és jogtudósok egyaránt a római jog elveit kezdték alkalmazni, melyet a „ratio scriptá"- nak, a természetjog kifejezésének tartottak. Ekkor írhatta Gro- tius, hogy „populi respectu totius generis humani privatorum locum obtinent."3) A római jognak ez a korlátlan behatolása ter- mészetesen számos túlzásra adott alkalmat, mert olyan elvek be-

A szélső pozitivista, helyesebben voluntarista irányzat nem- zetközi jogszabálynak csak oly szabályt hajlandó elismerni, melyet az államok kötelező szabálynak elfogadtak.

2) Ez a felosztás Verdross munkáiban még nem fordul elő és ennélfogva egészen újszerű. A felosztás második része nem világos és az sem tűnik ki, hogy az első hogyan választható el a harmadik résztől, hiszen a konstruktiv szabályok is a beljogból meríthetők. Ez a felosztás még abban sem következetes, hogy a felosztási alapot megtartaná, mert mig az első két felosztási rész a nemzetközi jog egyes szabálycsoportjaira utal. a harmadik már arra a forrásra, mely- bői ily általános elvek levezethetők voltak.

3) Mare liberum, Cap 5.

vezetését és hangoztatását tette lehetővé, melyek a nemzetközi jog természetes alapelveivel ellentétben állottak.4)

Amint az államok gyakorlatában kialakult szokásjog és a .nemzetközi szerződések rendszere megerősödött, csakhamar bekö-

vetkezett a reakció: megszületett a pozitív nemzetközi jogi iskola, mely kisebb vagy nagyobb eréllyel igyekezett kiküszöbölni a nemzetközi jog teréről minden természetjogi, vagyis római vagy magánjogi behatást. De amig a pozitivisták ezt a szándékukat' fennen hirdetik, maguk is kénytelenek igen sok esetben rendsze- rük - és-az általuk kifejtett szabályok felállítása érdekében ma- gánjogi elvekhez folyamodni. De e t t ö l á z időtől kezdve-mintegy szokásossá vált a nemzetközi kézikönyvekben a magánjogi ana- lógiák káros befolyásáról panaszkodni.5) •

Tehát előállott ekkor az a fonák állapot, hogy a nemzetközi jogi írók — csekély kivétellel — erősen kárhoztatták a magán- j o g i szemléletek és elvek bebocsájtását a nemzetközi jog csar- nokába, de ugyanakkor a hátsó ajtón ők maguk vezették be e nem szívesen látott, de hasznos jövevényt. Ugyanakkor a nem- zetközi bíróságok, amint azt e kérdés legkiválóbb monografikusa, Lauterpacht, oly szerencsésen kimutatta,6) ítéleteiket igen gyak- ran magánjogi intézmények alapul vételével szerkesztették. Anél- kül, hogy a nemzetközi szokásjog által elfogadott jogintézmé- nyekről lehetne beszélni, a nemzetközi bíróságok megítélnek ka- matokat, elutasítanak igényeket elévülés vagy „estoppel" cimén, átveszik a magánjogi gondatlanság, okozatosság, elbirtoklás- és

utódlás elveit, tele tűzdelik ítéleteik indokolását római és magán- jogi axiómákkal vagy elvekkel és ily alapon vezetik le végkö- vetkeztetéseiket.7) A nemzetközi bíróságoknak ez az állandóan folytatott gyakorlata nemcsak élénk cáfolata a nemzetközi jog

* hézagairól szóló annak az elméletnek, mely szerint igazi nemzet- közi jogszabály hiányában a nemzetközi bíróságnak non liquet- határozatot kellene hozni,8) hanem kifejezésre juttatja a jognak,

4) Pl. Moser,- Teutsches Staatsrecht, 1738., 214. 1. polemizál egy meg nem nevezett jogásszal, aki az állam .területére behatolt ellen- séggel szemben a Lex Aquilia rendelkezéseit óhajtja igénybe venni.

5) Pl. Holtzendorff, Handbuch des Völkerrechts, 1885., I. 72. és 126.- 1.; Bulmerincq, Praxis, Theorie und Codifieation des Völker- rechts, 1874., 130.1.; Triepel, Völkerrecht und Landesrecht, 1899., 211—

24. 1.; vannak azonban a pozitivisták között olyanok, akik a magán- jogi és római jogi analógiák használatát hasznosnak ítélik, pl. Liszt, Völkerrecht, 1925., 79. 1.

6) Private Law Sources and Analogies of International Law, 1927., 215—96. 1.

7) Azóta számos ilyen a magánjogból levezetett jogelv a bírósá- gok állandó gyakorlata"folytán a nemzetközi szokásjog részévé vált.

8) A non liqnet kérdése a nemzetközi jog hézagainak elméleté- vel kapcsolatban merül fel. A túlnyomó felfogás szerint azonban a

mint organikusan összefüggő és önmagát fejlesztő rendszernek a magánjogban kiképzett jogelvekkel való kiegészülése lehető- ségeit és szükségességét.

A szélső pozitivista, helyesebben voluntarista felfogással szemben, mely csak az államok által elfogadott tételeket tekinti' nemzetközi jogszabályoknak, fellépett neo-naturalista ellenhatás, az Állandó Nemzetközi Bíróság statútumának 38. cikkében sze- replő „általános jogelveket" elméletének a tételes jog által is elismert győzedelinének tekintette, mig a voluntaristák saját el- méleteik keretében igyekeztek e rendelkezés értelmét és jelen- tőségét magyarázni. így Anzilotti szerint") a 38. cikk 3. pontja nem kiván nemzetközi jogforrás lenni, mely az államok közti kapcsolatokra is kihatással van, hanem csupán a Bíróság felha- talmazása, hogy szükség esetén a nemzetközi jogon kívül álló jogelveket is alkalmazzon; Salvioli szerint viszont az általános jogelvek csak arra valók, hogy a nemzetközi pozitív jogszabá- lyok értelmezésére használtassanak,10) mig Cavaglieri szerint egy- általán semmi jelentőségük nincs.11) Ez utóbbi tehát abba az ellentmondásos helyzetbe kerül, hogy mint pozitivista magának a tételes jogszabálynak sem kíván jelentőséget tulajdonítani.

A magunk részéről nem tartjuk lehetségesnek az „általános, jogelvek" olyértelmű felosztását, amint azt Verdross megkísé- relte. Szerintünk itt a jogelveknek (tehát nem határozott tételbe- vagy szövegbe foglalt, hanem elvi jelentőségű jogi gondolatoknak) • oly összességéről van szó, melyeknek forrásuk vagy alkalmazá- suk szempontjából vett felosztása már csak azért sem lehetséges, mert ezeknek épen az a jellemvonása, hogy a civilizált nemzetek jogi felfogásában általánosan el vannak ismerve. Az ú. n.

konstruktív szabályok nemcsak a nemzetközi szerződési vagy szokásjog bölcsőjénél állottak,, de részei a civilizált államok bei- jogának is.

A statutum 38. cikke 3. pontja szövege szerint értelme- zendő, tehát a „civilizált nemzetek által elfogadott jogelvekről"

van itt szó és semmi egyébről. A nemzetközi jogban különösen napvilágra kerül, hogy vannak oly jogelvek, melyek nem egy- egy nemzeti jognak vagy valamely jogágazatnak, hanem minden modern jogrendszernek szerves velejárói. Amint minden társa- dalmi vagy társasági lét szükségképen jogalkotásra késztet, úgy

nemzetközi bíró non /¿g-weí-határozatot nem hozhat, bár még mindig van oly tekintélyes felfogás, mely a non liquet-et megengedettnek tartja, így pl. Politís, La Justice internationale, 1924., 84.

9) Corso di diritto internazionale, 1923., 64. 1.

10) La Corte permanente di giustizia internazionale, 1. Rivista diritto internazionale, 1924., 125—26. 1.

" ) Rivista, 1922., 51. 1.

ez h jog nem nélkülözhet bizonyos jogelveket, melyek folyomá- nyai a társas lét fennmaradása iránti kívánságnak és amelyeknek forrásai: az igazságosság, a méltányosság és az észszerűség.12) Amint az igazságosság megkívánja, hogy a károkozást kártérítés kövesse, a méltányosság és észszerűség követelménye, hogy pl.

a teljes kár. tehát a kamatveszteség is megtéríttessék, anélkül, hogy ily kötelezettség az államok gyakorlatában kialakult szo- kásjogként kimutatható lett volna, amidőn valamely nemzetközi bíróság először ítélt meg kamatokat.

Az általános jogelveknek az a természete, hogy általában a civilizált" modern -államok--beljog-a- azokat elfogadta, ezek-a- jog-— — - elvek tehát nem idegenek az egyes államok előtt és a nemzet- közi jogba való inkorporálásuk a beljogi elfogadás tényéből is levezethető, bár helyesebbnek látszik az inkorporálást a jog or- ganikus és logikailag önmagát kiterjesztő természetének betudni.

Az alkalmazandó általános jogelvek természetesen nem áll- hatnak ellentétben a nemzetközi jog alapelveivel és amennyiben ellentét állna elő, alkalmazásukra sor nem kerülhet. Nem alkal- mazhatók akkor sem, ha a kérdéses tényállás vagy jogviszony tekintetében szerződési vagy szokásjogi rendelkezés áll fenn.13) Az általános jogelvek azért jutnak különös előtérbe a nem- zetközi jog keretében, mert itt egy ki nem fejlett, differenciált szabályokra nem oszló és aránylag kevés tételes jogszabály felett rendelkező jogrendszerrel állunk szemben. Ilyen jogban, mint minden kezdetleges jogrendszerben, az általános jogi elvek jelen- tősége természetszerűleg nagyobb. -Hiszen csak arra gondoljunk, hogy a jogi axiómák, nem a modern, hanem a régi jog termékei.14)

''-') Az angol nemzetközi jogi írók helyeztek különös súlyt a nemzetközi szabályok észszerűségére és többen az észszerűséget („reason of the thing") a nemzetközi jog egyik jogforrása gyanánt fogadták el. L. Phillimore, Commentaries upon International Law, 1879., I. 34. 1., Westlake, International Law, 1910., I. 15. L, Brierly, The Law of Nations, 1936., 55. 1.

" ) A 38. cikk előszöi- említi a szerződéseket, aztán a nemzet- közi szokásjogot és a 3. pontban az általános jogelveket. Habár ki- fejezetten kimondva nincs, a dolog természetéből következik, hogy a fenti jogforrások közül a később megnevezettek szubszidiárius jellegűek, amennyiben a speciális szabálytól az általános szabályozás felé haladnak. L. Verdross, Die Verfassung der Völkerrechts- gemeinschaft, 1926., 65. 1. — Az előbb említett előadásában azonban már egy kivételt állít fel Verdross az általános jogelvek szubszidiá- rius természetével szemben, t. i. amidőn erkölcstelen nemzetközi szer- ződésekről van szó, amelyekkel szemben az általános jogelvek elsőd- legesen érvényesülnek és elsődlegesen alkalmazandók.

" ) Az Állandó Nemzetközi Bíróság óvatos ítéletindokolásai is többször idéznek jogi axiómákat. Pl. a Mosszul-kérdésben adott jogi vélemény az a része, mely vizsgálja, hogy a határkérdést a Nemzetek.

Szövetségének Tanácsa mily szavazati arányban döntheti el, annak

A magánjogban meghonosodott elvek esetenkinti átvétele nem mint magánjogi szabály alkalmazása, hanem mint az álta- lános jogelv a magánjogban különösen kifejezésre jutott gondo- latának átvétele eszközöltetik.' A magánjog itt nem forrás, nem kútfő, hanem csupán a felismerés eszköze. Ha itt-ott részletesebb utalás is történik az illető jogelvnek magánjogi megjelenési for- májára, ez nem annyit jelent, hogy a nemzetközi szerv magán- jogot alkalmaz, hanem csupán a magánjogi megjelenési formát analógiaként állítja be az általános jogelv alkalmazásának érde- kében. Az analógia — és csakis az analógia — a magánjogi és nemzetközi jogi intézmények némelyike között valóban indokolt.

Maga az analógia nem lényegbeli, hanem strukturabeli vagy morfológiai hasonlóság gondolatán épül fel. Valóban az analógia néha nagyon kecsegtető a magánjog és nemzetközi jog viszony- latában. A strukturális felépítése a nemzetközi jognak számos a magánjog szerkezetéhez hasonló vonást tüntet fel. Mindkettő a co-ordinatio alapján áll, amennyiben mindkét jogágazat ala- nyai koordináltak, szemben a süb- vagy superordinatio gondo- latán felépült jogrendszerekkel, amilyen pl. az alkotmányjog.

De természetesen soha sem szabad szem elől téveszteni azokat a lényegbevágó eltéréseket, melyek a nemzetközi jog és minden- más jogrendszer között fennállanak, igy különösen a törvény- alkotó felsőbb főhatalom hiányát a nemzetközi jogban.

A nemzetközi jog és magánjog eme többrendbeli alaki hasonlósága az oka annak, hogy kezdettől fogva a nemzetközi jogtudomány sokszor a magánjog fogalmaihoz és osztályozásai- hoz fordult analógiáért azért, hogy saját rendszertanát és jog- intézményeit felépítse,15) de ezzel korántsem adja fel sajátos természetét.16)

Midőn a nemzetközi jogász a magánjog köntösében alkal- mazza az általános jogelveket, akkor nem magánjogot, hanem nemzetközi jogot alkalmaz, de mégis élvezi a magánjognak, mint fejlett jogágazatnak differenciált kifejezési módját.

Az általános jogelvek alkalmazása: jogalkalmazás, tehát nem azonos a méltányossági és célszerűségi szempontok diszkre- cionáris alkalmazásával, az ex aequo et bono bíráskodással.

Ugyan a jogelvek alkalmazása során is' helye lehet a méltányos-

az álláspontnak ad kifejezést, hogy a „nemo judex in re sua" elv értelmében az érdekelt felek szavazatai az egyhangúság megállapí- tásánál figyelembe nem jönnek.

16) Ennyiben mondhatta Holland, Studies in International Law, 1898.

152. 1.: „The Law of Nations is but private law „writ large." It is an application to political communities of those legal ideas which were originally applied to relations of individuals."

" ) V. ö. Váli, Nemzetközi jogi szolgalmak a nemzetközi jog rendszerében, 1933., 61—63. 1.

ság érvényesülésének, de csak akkor, ha maga jogelv kereté- ben ez lehetséges és semmi esetre sem teheti túl magát a bíró ezen a címen az alkalmazandó szerződési, szokásjogi vagy álta- lános jogelven nyugvó rendelkezésen. Ezzel szemben az ex aequo et bono alapon eljáró bíróság a kapott felhatalmazáshoz képest túlteszi magát a különben alkalmazandó jogszabályon.

Amint az egyes nemzeti jogrendszerek egymásra hatnak és hasonló intézményeket fejlesztenek ki, épúgy van kölcsönhatás a nemzetközi és az egyes beljogok között. A kapcsolatot az álta-

lános jogelvek teremtik meg, mert bennük jut különösen kifeje- zésre mindaz, ami a jogot minden társadalmi és társasági élet rendező tényezőjévé avatja.

Lemondás a z igazgatósági tagságról.

Irta: dr. Oppler Emil.

Ifj. dr. Nagy Dezső e lap utolsó számában megjelent szép cikkének konklúzióival nem értek egyet. Legyen szabad ezért érdekes fejtegetéseihez néhány észrevételt fűznöm.

A cikkíró kívánatosnak, egyenesen szükségesnek mondja az igazgatósági tagságról való lemondás és cégjegyzéki törlés lehetőségének szigorú törvényi korlátozását.

Mindenekelőtt meg kell állapítanom, hogy 1873—74-ben megszerkesztett kereskedelmi törvényünk ezt a jogviszonyt szi- gorúbban és részletesebben tárgyazza nemcsak az akkori német, francia, angol, osztrák és olasz törvénynél, hanem a mi 1873-ban törvénybe öntött lemondási korlátozásunk ma is egyedül áll és meghaladja megkötés dolgában az összes nyugati részvényjogok, így különösen az 1929. évi angol companies act, az 1937. július 1-én hatálybalépett svájci részvénytörvény és az 1897. évi, vala- mint az idei új német birodalmi részvényjog rendelkezéseit.

Csodálatosképpen nálunk már 64 év előtt mindazok az ag- gályok és megfontolások, amelyeknek Nagy Dezső kifejezést ad,

— hangot és egyúttal cáfolatot is nyertek. Csodálatosnak mon- dom ezt, mert abban az időben hazánkban a lakosság 90 % -a még az ős foglalkozásokat űzte, — a kereskedelem és kereskedelmi szokás valóban fejletlen, a hiteljogtudomány és -irodalom leg- jobb esetben a gyermekcipőkben járt. Találóan jegyzi meg a kereskedelmi törvénytervezet szerzője: dr. Apáthy István az álta- lános indokolás végén:1) „Ha a tervezet indokolása néhol bő- vebbre terjed, mint ezt a hasonló munkák rendeltetése által ki-

*) A magyar kereskedelmi törvénvjavaslat. Budapest, 1873., 17. lap. . '